Ellenzék, 1942. május (63. évfolyam, 98-121. szám)
1942-05-04 / 100. szám
( ELLENZÉK 10 4 2 in Zi I ii mm*'** '4fa iJi Î ncxc La,«** Emlékművekben magvar történelem Rimái nyomok magyar ítfidön — a magyar kiputmiiviszet első hajtásai — Mátyás fényes udvara — „«ét növény“ tosztcgai — Nyomaveszeft magyar szubrak Aquincum DOBI volt , nagy hely" a rótt#» I lu:oddlombdti, de védelmi szempontból iţl(n I -.-.agy fontosságú volt; u Duna természetes vé- j delmi vonalára támaszkodó hadászati rendszer- | ek ugvunis e? volt az északkeletre kitolt elő- | őrse Mint mindenütt, a rómaiak --- katonák, ajzgutasi szervek és poli árok itt is ott- j honosán rendezkedtek; minden városban egy j kis Romát teremtettek, szabáliyos útvonalak- j kai, isten- és császár szobrok tanúsága szerint ■ Aquincum szobrok és emlékoszlopok tekint»'- | lében is római város volt. A talapzatok, tem- | ;»lomhelyek s a minden római várostelepülés- : íien azonos módon alakított közterek beosz- isa bizonyítja, hogy Auqincumban sokkal Kitti emlékmű — szobor, oszlop, sirt'mlék — volt, mint amennyit a szoborcsonkok, töredékek, leletek alapján az eddigi feltárásokból is ki lehet mutatni. Ma csak az aquincumi múzeum leleteti beszélnek a hajdan virágzó római város életéröl. V kövek szólalnak meg másfélezer esztendő távlatából, a táj műveltségének hagyományai mellett. Lzek a kövek az aquincumiak tej lett temetkezési kultuszáról vallanak. A szobrászat alkotásai — sajnos — nem voltak ennyire sze- encsések: nagyobb részük porrá zúzódott a itpvándorlás sodrában erreíel tóduló gyalogos -s lovas népek lábai alatt. A népek áradata letiporta a kulcshelyzetü római városi s a művészete — akár Pompeji- ben — a föld alá húzódott, hogy csendesebi) lobén. amikor majd a történelem rendelése szerint egy államalkotásra' érett r.ép nyugalmat és biztonságot teremt ezen a tájon, a j»> indulatu földréteg védelme alól napfényre kerülve, hajdani műveltség kiáltó szava Y?gyen. A római kövek nekünk azért beszédesek, mert mi vagyunk az a történelmi küldetéssel ideál- iilott nép, amelynek nem csudán államot, rendet és létállandóságot kellett teremtenünk az állandó mozgásban levő népek és törzsek között, hanem — ugyancsak rendelésből, hivatásunkat ideiében felismerve — műveltséget és művészetet kellett építenünk mások számára is. így a római után a miénk, az ugyancsak latin ■iőielü műveltség az előbbinek egyenes folyatásául tekinthető. Annak a műveltségnek kevés művészeti em- léke maradt meg. Az aquincumi muzeum többek között egy életnagységuníl valamivel nagyobb méretű, aranyozott bronzlábat őriz. A ’ábtartisból következtetve, bizonyára ülőszo- '•orhoz tartozott. Később egy bronzkéz is előkerült; lehet, hogy más szobor része volt. Két Aetna'gysigunál nagyobb fejet is találtak; « gyik márványból, másik mészkőből való. Mé- releik után Ítélve, a császárok nyilvános em- ekszobraiból maradtak meg. Akik járatosab- »ak ókori dolgokban, az egyik fej eredetijét Lucius Veiusban keresik. Nincsen leletünk, mégis a korán kérész- lénnyé lett Aquincum terein, az utak mentén két sorban elhelyezett síremlékek közt a kereszténység műemlékeinek is helyet adunk. * A magyarok megjelenése uj korszakot nyit Pest és Buda műtörténetében. Béla király' névleien jegyzője (Anonymus, azaz P. mester) honfoglaló Árpád vezért is a székesfőváros inai területén temetteti el, sőt a sírhelyen emelt szentegyházról is tud. A Képes Krónika szent Gellert emlékére a vértanúhalál helyén bevésse! 1047 után épített kápolnáról beszél. A tabáni templom kisméretű Kriszíus-dombor- müve és a Halászbástya múzeumában őrzött angyaldombormü már a keresztény magyar szobrászművészet bimbózásáról ad hirt. Akkoriban minden a vallás szolgálatában állott s igy természetes, hogy a magyar művészetnek is egyházi köntösben kellett a nyilvánosság elé lepnie. István királyt és Imre herceget alig féíszázaddal haláluk után szentté avatják s a két magyar szent bizonyára megragadja a magyar épitők képzeletét. Ebből az időből kevés szobortöredék maradt meg; s igy nem állapítható meg, hogy nyílt téri szobrokról vagy épület belsejében elhelyezett müvekből maradtak fenn. A magyarok akkor is müvészetkedvelő nép voltak. Ez a tulajdonságuk nem is maradhatott megrovás nélkül abban a szigorú erkclcsü világban. Tamás spalatói archidiákonus szemére hányja a magyaroknak szertelen fényűzésüket. Az fiatok szerint, boldog Margitot két koporsóba hitték: egy vörösmárvány koporsóba, maid f gy fehérmárvány koporsóba, amelyen az ő csodatevései is ábrázolva voltak. Történelem- búvárok szabadon álló mennyezetes síremléket látnak ebben a leírásban. V. István királynak n margitszigeti apácák templomában elhelyezett márványkoporsója is műemlék. A tatárjárás nem töri meg a magyarság di- v/itő kedvét. A XIV. század végén Kolozsvári Márton és György nagyváradi szoboralkotásai: Szent István, Szent László és Szent Imre - obra, sokat beszéltetnek magukról; Szent ! -szló lovasszobráló messzeföldon feljegyzik, hogy „fénl'k. mint a nap". Ekkor emelték Budán is az első igazán világi I míékszobrdt, Zsigmond király ércszobrát. Művészi alkotás lehetett, hiszen Mátyás, a magyar renaissance-fejedelem is méltónak találta palotája díszítésére, sőt Országh Mihály ádor meg is ujittatta (azaz, hihetőleg, ujra- ...ranyozlatta). Ez a magyar szoboralkotás meg- eíozJ Donatello Gaítamelata 1453-ban feálii- t ott, híres yátLuai szobrát, csak — sajnos ~ nem maradt lenn az utókornak, mini amaz. Hunyadi Mátyás király uralkodásának i>Jcj<\ amennyire nagy magyar törté*nelnii korszak volt éppen annyira a tudományok és művészetek virágkora is volt Magyarországon. 1 less András budai nyomdájában ekkor nyomtatják az első könyvet nálunk s jellemzi'): tör - vénykönyveket. Gondoljunk csak a Korvinákul, amelyeket müveit íródeákok egész cs.i- pata másolgatott szorgalmasan fényes fejedelmi udvarokban. Mátyás nemcsak a hadviselésben, országlásban volt nagy; igazi renaissance-fejedelem volt: az emberiség újjászületésének eszméit nem csupán lényeg szerint, de külsőségeiben, művészi kisérőjegyeiben is megvalósitotta az udvarában. Hadvezérek mellett iudosok tanyáztak körülötte s egyiket eppen úgy megbecsülte, mint a másikat. Udvara díszei közt n leírások három fegyveres gyalogszobrot emlegetnek első helyen. A iőbejárat hármas szoborcsoportjában „középen Mátyás, sisakosán, elgondolkozva támaszkodik pajzsára és lándzsájára, jobbia felöl apja s balja felől bátyja, László, búslakodó arccal". Az udvar közepén levő márvány-medencéjű érckuton sisakos Pallas. A belső udvar bejárata e!őtt kétoldalt „egy-egy meztelen ércszobor pajzszsal, bárddal, karddal i - nyegetőzik". A palota leírásában több helyütt emlékeznek meg herkulcszi szobrokról, ercaj- íokról; a leirásoicból, a többi közt, Pilla;, Diana, Herkules és Apollo szobia feüamer- hető. Messzeföhiről ellőttek megcsodálni a királyi palota vízvezetékét, melybe a vizet nyolc szurkos és úlomcsüvön nyomt ik fel. Az udvaron szökőkút is dis2l»ítL A török idők pusztulást hozlak erre a felmér betétién magyar kincsre is. Mátyás várpalotájának rzobidit a nagyvezér isztambuli kert- jvbe szállítják, olt állítják hl a hites nagyváradi szobrokból ágyét öntenek. Nagyboldogasszony templomának lalán Hunyadi diadalainak megörökítésére elhelyezett emléktábla is elpusztult. A megcsodált márvány rzökőkutak bol, görög istenszobrokból, dotnborntüvekből alig maradt több a Halászbástya múzeumában őrzött vöiöstn.írváin Madonnánál, az esztergomi gyűjteményben levő visegrádi Madonnánál, négy sarkán egy-egy torz emberi tejet ábrázoló pillérlőnél és pillérlábnál, a király, vár szobordíszei közül. Szórványos leletek, márványmedence-töredékek, faragványos Kövek beszélnek Mátyás építő és diszitő kedvéről. Kél hatalmas bronzgyhrtvnlartóról tudjuk, hngy nz isztambuli Hagia Sophia mecsetben áll. Amit a török nem vitt el s az ostromban iii’iii pusztult el, az a hé» si haditanács gondoskodása folytán, 1714-ben a budai várparancsnokhoz intézett utasítás értelmében valamelyik bécsi múzeumba k» rült s mai is ott porlad. Csak a páram sból tudjuk, hegy „márványszobrok, feliratok, medaillonok és inás régiségek" voltak még ekkor is a várban. A török uralom e két város műtörténetének mélypontja. Az uj urak, a Korán tanításaihoz híven, mindent elhanyagoltak, csupán liird<> kot, kutakat építettek, megjavították a vízvezetéket és 14 mecsetet emeltek. Amint 1 ittuk, amikor l(j86 szeptember 2-án Ramocsaházy András huszárkapitány s a vérüket bőven hullató magyar hajdúk serege felrontott Budavár fokára, ez megdöntötte a törökök uraimét; de az ostrom romhalmazzá zitzla a városi is. Ámde a városiasság tudata hamar győzedelmeskedett a busuló magyaron: eltakarították a királyi várban, templomokban, utcákon és tereken torlódó romokat, hajlékokat kezdtek építgetni. Alig hogy város- település tormája volt ismét, megnyitották kapuit nz uj művészeti áramlatnak, a bároknak. Az elszegényedett Pest és Buda kezdeti ba- rokja nem volt azonos a Napkirályéval, kissé le volt cgyszerüistve. de azért a szentek és angyalok lassan csak kivonultak a templomok hom'okzatára s onnan nemsckiia lejönnek az uiCÄiü, nyiu tcrekic. Így 1 tjiő'Jik ki a/ can..a egyházi bzobriszüt. Véletlen folytán a várom pohpíj kyban mecénás jelentkezik. 1691-ben )'e*t< n oly; dögvétz pusztít, ho'.;v >i megrettent polj;/i; .ág fog.idiilm.it tesz egy Szenthíromság-bzobor ■; Utasára. Közadakozásból .1 következő ••vhen fel is áll it jók >1 szobrot ,,in loro”, vagyi <« hetivásórtér közepén. 1098-ban <1 zenlói gyű /elem emlékére fartőtl hílaadó kör meneten négy diadalív is állott. Ez .1 s/oká megmaradt; az 1760-os diadalívekről j.ij/.oi is maradta,, lenn. Buda város tanácsa — annak örömére, hogy egy Jézus-társasági pap megjavította a régi vízvezetéket 1723-ban a budai vízműre szobrot állít Loyolai szent Ignácnak. A jezsuiták Attilának és Budának, a pogány hunok fejedelmeinek mellszobrot állítottak .1 szemináriumból a Vízivárosba vezető lépcső mellett, tehát a múltba tekintő hazafi bennük nagyobb voit a papnál. Az. említett Szentháromság-szobrot 1712-ben álhelyzik Újlakra, de ekkor már Szent István és Szent Imre szobra is rá vari épitve. A jezsuiták. 1723-ban Szerit István-szobrot helyeznek a Boldogasszony templomának homlokzatára. A vallási tárgyú szobrászat mellett megjelenik a gö^ög istenregek jelképes alakja: Herkules, Alias, stb. Ezek azonban nagyebbára csupán épületoromdiszek. ,\y omaveszett szobrok egész sora volt haj dán Pesten. Némelyiket az idő rágta el any- nyira, hogy közveszélyes volta miatt el ke'- lett távolítani; mások nem feleltek meg többé a kor Ízlésének, azért bontották le. A Sobcs- tyén-tér sokáig őrizte Szent Sebestyén szobrának emlékét. Szent Miklós püspöknek a Ró- kus-kórház előtt volt szobra Nepomuki Szent Jánosnak többfelé volt szobrocskája (akkor még nem tudták, hogy cseh az Istenadta?). Buda városának nem nyilt alkalmad), hogy a török hódoltság alóli felszabadulásának emlékére legalább akkora emlékművet emeljen, mint a kis Győr városa, de félszázaddal későbbről is feljegyzések vannak a szeptember 2-án, a bástyatöréshez vezetett körmenetről. Éppen olyan kegyeletes heiyi emlékünnep volt, mint később a római „breccia"-nál, a Garibaldi csapatai által tört résnél, amelyen berontva, elfoglalták az örök Várost. színház és iv.uveszet Jézusfaragó ember Nyirő József szinjátékának bemutatója a Nemzeti Színházban Örvendetesen tapasztaljuk, hogy színházunk, mely megújhodásánx:k kezdeti szakaszában kissé idegenül állt nz <<rdélyi földön, most mintha lassan belenőne sajátos erdélyi feladataiba. Tamási Áron Énein < madarának. most Ayirö József Jézusfaragó cfnberé- | nek előadása és műsoron tartása, s egy pH- j lantás a koiozsváii Művészeti Hetek színházi | műsorára, azt a jogos reményt kelti, hogy j Nemzeti Színházunk a fővárosi, s főként fő- j városi szellemű darabok!ú! légre függetlent- j ti magád s ha lassan is. de végre azzá vá- 1 tik. amivé lennie kell: Erdély színházát á E magéit]apitás tulajdonképpen <s részben még mindig csak kivánalom, de az errefelé vezető szándékot és megvalósít ást jóleső érzéssel jegyezzük fel. S nem változtat rajta az sem, ha a Jézusfaragó emberrel, mint drámával. színpadi alkotással nem is vagyunk teljesen kibékül re. A jövő szem pántjából nézve: fő, hogy le gyérük erdélyi darabok, s ha szüleinek ilyenek. azok első I megnyilatkozási lehetősége és fóruma a kc- ! lozsvári Nemzeti Színház legyen. Derülátó számítással jó évek múltán :alán elérhetjük, hogy a színház műsoránál: túlnyomó hányada szinvonalas és művészi értékű erdélyi dur abokból telik ki. Ezzel az általánosságban nemzeti, közelebbről erdélyi szeniszögü dramaturg aval természetesen nem megyünk addig, hogy megakadályozhasson nyilvánvaló igazságok kimondásában. Annál kevésbbé, minthogy a Jézusfaragó emberben megtaláljuk mindazokat az elemeket, amelyek a kivóítképpeni erdélyi népi drámának mágiát alkothatják, s mégis ezeknek a: alkotóelemeknek együttese, maga a darab, novellisztíkus modorával, drámai szemmel nézve: vontatoitságávitl a legnagyobb mértékben kielégítetlenül hagy. Általában, ahol a darab, mint színjáték megáll, ott cselekvés helyett a szereplője elbeszélése igyekszik segíteni a helyzeten, s tovább lendíteni a darabot. A Jézusfaragó ember ezért nehezen állja meg helyét a színpadon. Felszínes és túlságosan is Látható mértékben épít hatásokra, s tesz engedményeket a művészi tartalmasság és a helyesen megoldott drámai forma iránti jogos kivár nalmaknalz. Ajnúdi Ferencet, a művészi Kubányi György alakította tiszteletreméltó törekvéssel. Játékában azonban több volt az értelmező munka, s a tudatos tolmácsolás, mint az. ösztönös megélés kisugárzása. Hangjában, gesztusaiban kissé szélesebb volt, semhogy azt egy naturalista színészi ábrázolás is megkívánta volna. Szende Mária, Anikónál;, a művész feleségének szerepében egyszerű, finom és elhitető volt. Jó por asz! asszony t alakított Véri szerepében Kollár Móric. Mindössze o Iá/nyelvi saját osságokat vétette el, ilicfve cserélte fel itt-ott. Ismét nagyon jó alakítást láttunk Kamarás Gyulától. ügy látszik számára a tájidegenség semmi gátlást nem jelentett. Ártó Mihályi, a favágó- legényt alakította, aki szive szerinti asszonyára rágyújtotta a hazat Természetes és őszinte vök. Nagyon jól játszotta a vétkes ember Lujkálódó, szembe nézni alig merő magatartását, s a havasi ember ..tempós" beszédét. Jé> voll Smkálszky Endre Eltes Dávid szerepében. Tóth Elek Cdö Mártonja megkapván szép művészi alakítás. A leg- zamatosnbb. l'^tőrő'metszeUebb népi figura a Czoppán Flóráé, s a Tompa Sándoré volt. Czoppán Incénél, a szegény és elesett mii- i ész csuíádján anyai és angyali jósággal őrködő szomszédasszonyt páratlanul színesen, ízesen és üdén alakította. L'gyanezf mondhatjuk Tompa Sándorról, aki különben a darab tájában cs nyelvében a leglökéletesebben otthonos. Lantos Béla plébánosa túl finom volt, inkább valamely szalon halk, okos (inatolcfrancc-i abbé-jául Hint, semmint a miridcnnajji kenyérért halálos líüzdel&nben. élő, szerelemért bűnöző falu és havas plébánosát el tudta volna hitetni. Friss és kedves jelenség volt ifj- Szécsi Ferenc függöny elölt megjelenő hívogató legénye. Jó volt Benes Hona Anuílija, Bodő György Karúja, Csengén Aladár, Perényi. János. Dancsó György. Szffntes Ferenc. Hétházi Erzsébet, a kis gyermekszereplők Fleth Lenke és Kovács István, Kicsijóska szerepében Komáromé Attila és a többiek. A rendezés munkáját Kubányi György végezte. A legcsekélyebb zökkenéstől is ment, jól pergő előadás az ö érdeme. A díszleteiét Voiga Mátyás tervezte. A stílusos kísérőzenét irta és vezényelte Stefcmidesz József. A közönség mcieg iinneplésben részesítette Nyirő Józsefet, a szerzőt s az együttes főbb szereplőit. (sz. i.) Mágnás Miska Az Erdélyi Fúrt műkedvelő csoportjának előadása a Nyári Színkörben A békeévek gond alan légköré aradt két napon át a Nyári Színkör deszkáiról. Bakonyi Károly, a János vitéz nagynevű . zerzőjének operettjét, a Mágnás Máskát mutatna be szómba*on és vasárnap keikéi előadásban az Erdélyi Párt Kulturális Szakosztályának Központi Műkedvelő Csoportja. A lelkes és fáradságot nem kímélő műkedvelő gárda fáradozásait iá legszebb erkölcsi és anyagi s kér koronázta. Mind a négy előadást zsúfolt nézőtér nézte vé* gig és igen nagyszámban voltak olyanok, akik nem kaptak jegyet. Műkedvelői előadás ritkán könyvelhet el ekkora, sikert. Az Erdélyi Párt tagozati vezetősége a szombat délutáni előadáson vendégül látta hcnvétlkö’e'éke nket. A termet tisztjeik vezetése mellett zsúfolásig megtöltőitek honvédeink. Orbay Ferenc tart. ref. tábori lelkész-főhadnagy iaz örök inagyl.tr honvédeszményt domborí totta k beveze* tő beszédében, aminek segítségével sikerül a nagy magyarság egységét megteremteni. Az esíi előadások bevezető beszédét dr. CrCtái Alajos országggyülés' képviselő, az Erdélyi Párt csikmegyei tagozatának társelnöke mondotta. A magyar színjátszás az erdt1 yi rendek szinjátszó-mi;kedvelőséből született meg. Olyan hagyomány és olyan történelmi tény ez, amelyre méltón lehetnek büszkék az erdélyi műkedvelők. A műkedvelő csoportok szellemét pedig áthatja a magyar egység szelleme, aminek a közéletre való átértékelése a legszebb eredményekkel jár. Azt, aki lebecsül;, ezt a munkát és lelkesedést., erélyesen vissza kell utasítani, meri látni kei!) azt a végső célt, amelyért mindenki tehetsége, hajlama és képessége szerint a nemzet szolgálatéiban áll. c Gaál Alajos dr. országgyűlési képviselő bevezető szavait, mint az előadást, nagy tapssal jutalmazta a nézőtér. Az előadás mindvégig vidám, szövegéhez kedves és hangulatos zene s múl s Rolla-Baracs, meg Marcsa-Miska kellőséhez, kit nem fűznek kedves emlékek ? A szereplők valamennyien sikerrel állták meg helyüket a színpadon. Rolla szerepét a széphangu Bokor Ilonka játszotta/ ügyesen, illúziót keltőén. Király József, az ismert mükedvelő-bonviván BaraeS Iván nagybirtokos szerepében voU figye- ie-mreinél'ó. A vidámságot Marcsa*Miska kettőse képviselte. Szabó Duc-i és Kletz István minden mozdulatát hálás tapsokkal jutalmazta a közönség. Mindkét szereplő szépen énekel és táncot. A főszereplők mellett k tűnt Korláih gróf szerepében Dálnoky István és titkára, Bálint Andoi*. Kivétel nélkül jók voltak K. Fábián Mlargi1, Cseh Ká roly, Rácz Zoltán, Fekete Sándor, Cs. Balogh Margit, Román Berta, Vranny M'-klós, Bora Sándor, Horaték Irén. Váradi Lajos, Bogdán István, Potyó Mária, valamint a nagyszámú statisztéria. Ha a tömegjelen'ekbe k ssé több mozgást és é-'etet visznek, kifogásol ni valónk aligha lenne... A rendezés nehéz munkáját Dálnoky István sikeresen oldotta meg. A Kolping Szimfonikus Zenekarát és az Erdélyi Párt műkedvelő csoportjának vegyes karát Zattler Sándor vezénylete. A darabban előforduló táncokat Kde z István tanította he. A közönség kellemes est emlékét v tte magával. A „Mágnás Miska“ előadását a városban megnyilvánuló érdeklődésre való tekintettel, a jövő héten valószinüle?. meg- ism étük.
