Ellenzék, 1942. május (63. évfolyam, 98-121. szám)
1942-05-27 / 118. szám
I #«2 merits 3T7, E i , LENIKÍ Kolozsvári gyermekek riyomában Beteg gyermekek között KOLOZSVÁR, május 27. (Aa Ellenzék tudósítójától.) Nemrégen, mikor magamnak is. betegein volt * Utódáén, naponta ott voltam közöttük* a beteg gyermekek között. Elkülönítve feküdtek a klinika egyik nagy közös kódlennében, kicsin és szenvedőn. Idekerü tek, mert Kolozsvárn«k nines rate derű gyermekklinikája, olyan, amely minden kis' beteget magába fogadhatna.. Meglevő intézményeink mindent elkövetnek, bogy a követelményeknek megfeleljenek, de azért — amint nemrégen egy hirlapi cikkben is nyilatkozobt egyik klinikánk vezető professzora — égetően sürgős és fontos lenne modern, nOgy és löké ebes gyermekklinika megépítése, amely a biztosabb cs szilárdabb alapú jövő egyik legelső erdélyi feladata lesz. Most itt vön hát néhány kicsi a felnőttek klinikajám a sebészeten. Ők a kedvencek, apácák, orvosok, ápolónők féltő arcca hajolnak ágyaik felé, A klinikai élet ritmusában várják a gyógyulást, mikor kimé hétnek a szabadba, játszhatnak újra, iskolába mehetnek. Ágyuk fejénél nevük, koruk és betegségük felírva. Oly kedves és megható a sok 35 eves és 28 éves és 53 éves beteg között az, hogy 6 éves, 8 éves, 10 éves- Legtöbb még egyjegyű számmal fejezheti ki azt a rövid időt, amit itt tö t a földön, s máris megismeri a szenvedést, g ti kórház levegőjét. A reggeli hőmérőzést, az ápolónők halk lépteit, az orvosok lüztos, megszokott mozdulatát- ahogy megfogják a csuklójukat, vagy vizsgálják őket, a nagy vizitet, amikor a professzor jön, s mögötte a sok fehérkabátos munkatársa, aminek szinte ünnepélyes bevonulás jellege van. A műtőt, a röntgent, a kötözést. Aztán az étkezések e jövetelét, mikor találgatni lehet, hogy mit szabad már enni és mi lesz az ebéd vagy vacsora és öriiiná lehet, ha van már étvágy is hozzá, mert hiszen a szenvedések nagy házában oly kevés az esemény, a oly egyformán folynak a napok, szürke egy formaságban a betegeknek, mikor mindegy, hogy ünnep van-e vagy vasárnap, mert az ablakon át bekundikáló négyszögletű ég künn változik ugyan, de itt egyforma a hőmérséklet, akár hideg van odakürm, akár süt a meleg nap. Aztán a dé i óráikban látogatók jönnek, virággal a kezükben, szemükben aggodalom. s kinn a folyosón suttogva beszélgetnek az orvosokkal. Az okos kis Ilonka ítt fekszik hosszu-hosszu hónapok óta az egyik ág/ban a kicsi Ilonka, akinek szegény, gondokkal terheit édesanyja mindennap eljön hozzá és kétségbeesett türelmeilenség- :gel, remény és kétség között várja, hogy ubraáll-e ez az okos, nagyszemü kisleány, akinek 'arcán még mindig ott van az a nagy ,csodálkozás, mint akkor, mikor magához tért a szerencsétlenség után s hirtelen nem .is tudta, hogy mi történt vele. Ilonka játszott, iskolába ment, tanult, szaladgált és egy napon egyszer csak átszaladt az úttesten. Valami -irtózatosan megütötte — fényes szép lakkos gépkocsi és azóta itt fekszik a k inikán és minden emberi és orvosi erőfeszítéssel lábra akarják állítani. Különös balesete volt: csontja nem tort, hanem a gázoló autó valósággal lehámozta a szerencsétlen kis eány lábáról a húst, amely cafatokban csüngött le a borzalmas sérülés nyomán. , Ennek sok-sok hónapja már. Ott ülök mellette, az ágya szélén, g csendesen beszélgetünk. hogy fel ne költsük azt & fekete körhaju kis eányt, akinek a vakbelét vették ki § aki pár nap múlva már hazamehet — Fáj még a lábad,, kicsi Ilonka? — kérdezem. Lesoványodott gyermekkarja a takarón, arca úgy kifinomult a hosszú szenvedésben, hogy áttetsző sápadtságában régi képek angyalaihoz hasonló. — Ó, most már nem fáj úgy, — mondja — először mindig nagyon, borzasztóan fájt. de akkor kaptam orvosságot, hogy ne sírjak és hogy aludjak. Tetszik látni, itt fenn vau most is a lábam, ilyen magasan kel, hogy tartsam, Először szépen kötözték és bekenték mindenféle orvossággal és hogy ne legyen olyan csúnya, bőrt szedtek le rólam máshonnan és avval bevonták, én nagyon féltem, hogy fájni fog, de az egy picurkát sem fájt. néni... És borzasztó furcsa, hogy igv rátették a bőrt, én persze nem átfi&m, hogy miképpen, de gondolom, úgy, mint mikor bőrrel bevonnak egy széket, vagy egy labdát és ezen úgy csudálkoztam... Eszembe jut az anyja, aki sirva mondta, hogy nem tudja lábraáll-e Ilonka valaha, a rettenetes bosfizu fekvés miatt. A lóba lassan gyóg}u . már nem hasonlít ahhoz az I ü&szeroncsolt húscafathoz, ami volt, de hogy j járni tud-e majd, azt nem tudj® csak az f bleu . .. ’ í — Nem unod magad itt? — kérdezem. i — Már nagyon megszoktam, néni — fe- í leli — ©s olyan jók hozzám. Hoznak nekem játékot és könyvet, mert. borzasztó nagyon szeretek olvasni, És türelmes akarok lenni, mert. akkor úgy dicsér a kedve» testvér, ha türelméig és jó vagyok és akkor a jó isten ás hamarabb meg fog gyógy irtani ... A másik ágyban mozgolódik » feketeliaju kisleány. Olyan, mint egy kicsi japáni, mongo arcvonásai teszik ilyenné, meg, frnfrus R-hna, fényes, fekete haja és sárgás bőre. J óbbról •'balról két baba van mellett«?, az együket álmában is öleid, T— Meg fogsz most már hamarosan gyógyulni — mondom a kisleánynak, ezt a münden beteget meggyőződés nélkül vigasztalni akaró mondatot. — Óh, tudom, néni, — fele] — gon doki m. hogy most már meg fogok, Suttogóra fogja a hangját. ,— Csak éjjel, ha felébredek, okkor búsulok nagyon. Beledugom a fejemet a párnába és mégis hallom, hogy a többi betegek sóhajtanak és van, aki azt mondja csendesen: Istenem, Istenem, Istenem'... És vau, amelyik sir ég van, ame vüknek fáj ess akkor azt mondja: Jaj... Ezt olyan, rossz aérni, olyan rossz, ujp sajnálom ofaefc.. . Ezt mondva ez a pompás, bátor kis teremte«, aki Így >rr* le a kórházi éjs-znkai fáj-la- lom-'orkepzterét art a sok hangból össze- szőtit, leírhatatlan hatású fájdalmat» hangot, amit elfelejt, oki innen kákerii , g amire gondol, aki nem szenved vágy tiine» azt védő betege, akit szeret . , — Holnap valami «agyon .szép képeskönyvet hozok neked, — mondom neki — s ha éjjel felébredsz, gondolj a tündérekre, a kicsi manókra, meg & szép királykiwasz- szonyokra . , . — Majd gondöl ok — mosolyog. Most felébredt a másik kicsi eáiiy. — Neked fáj mé* a sebed? — kérdezem tőle, — Nem fáj, — mondja — vsuk most éhes vagyok és letört neki az orra, Rámutat a bábára. —- Már csak kétszer alázok Üst és haza- megyéd — dicsekszik. Ilonka ránéz s arcán nincs irigység, csak. boldog megnyugvás és szeretet a nála két évvel kisebb iránti. S mikor az édesanyja jön hozzá, még 5 vigasztalja szelíden, türelemmel. I yen magyar kisgyermekek teremnek Kolozsvár szegényes külvárosaiban, akikre vigyázni, akiket szeretni, akiket ápolni a legszebb emberi feladat . =, . m. L.) A mis stk® és hűség Ünnepe Peit&xMuken Ä iStdmil vetésügyi mmiszier elismerő oftiene* léé és pémz§i$Éaímáí cs iőispám áiadlm Mester Kámíy gazdasági cselédnek FELSŐZSUK, május 27 'Az EVcnzék munkatársától,) Alsónemes és Felsőzsuk ünneplő ruhás népe a hűséges és áihaiatos munka megbecsülésére gyűlt össze pünkösdkor. Inczédy-Joksman Ödön dr., Ko- iozsvármegve és Kolozsvár főispánja ekkor adta át ünnepélyesen Mester Kára y volt gazdasági cselédnek, a báró Potri-chevich- Horváih-cs;alád 40 éven át volt alkalmazottjának a földművelésügyi miniszter elismerő díszoklevelét és pzázpengős jutalmát. A két község népe ünnep őben várta a Felsőzsukra érkező főispánt és kíséretét. Irr czédy-Joksman Ödön dr. főispánt az ünnepélyes alkalomra elkísérte Uhlyarik János, a kolozsvári járás főszolgabíró ja. Olajos Gábor vármegyei gazdasági felügyelő és Tu nyögi Cs. Gyula főispáni titkár. Megjelentek Mester Karoly immár néhai munkaadójának leányai is, özv.< báró Bánfív Ferencné és özv. báró Berg Hermanne. Az ünnepség a báró Peitricbevich-Horváth- e.salid kriptája előtt ment végije, ahol Mester Károly mezőgazdaságú munkás n éhai munkaadói nyugo.sznak. A kriptánál a fel- sőzsuki leventeszázad fogadta tisztelegve lu- czédy-Joksman Ödön dr. főispánt, majd a magyar Hiszekegy elének ősével megkezdődéit az ünnepség. Horváth Béla körjegyző a felsőzsüki körjegyzőséghez tartozó lakosság szószólójaként üdvözölte a főispánt, tolmácsolva a vegyeslakosságú községek háláját a vármegye főispánjának látogatásáért. Kifejezésre juttatta örömét, amiért a földművé és ügyi miníisz- ter megadta a magyar munkás és a hűséges cseléd ünneplésének ezt a lehetőségét. A köszöntő szavak után InCzédyJokoman Ödön dr. főispán, az ünnepelt népes családjától környezve, közvetlen szavakkal üdvözölte Mester Károlyt, emlékezotébe idézve immár örök á mukat alvó, egykori munkaadóit, akik nemcsak alkalmazottaikkal szemben voltak mindenkor szerető gvámtvíi- <ók, hanem nemzeti és felekezeti különbség nélkül, a község egész lakosságával szemben szeretettel és támogatássá1 viseltettek. Elismeréssel emlékezett- meg a megjutalmazott Mester Károly hűséges, szolgálatáról, példaképpen állítva őt a falu népe ép, Ezután átnyújtotta Mester Károk ink a földművelésügyi miniszter elismerő díszoklevelét és pénzjutalma'';, majd elbeszélgetett a derék munkássá1 és családjának Tagjaival. Mester Károly szeme elköunycsedcti, amikor a falu népének szeretedétől környezve, elolvasta a díszoklevél közvetlen szarai!, — Odateszem a katonai enuléklrpom mel- é, amelyet a felszabadulás óta lakásom falán iáitok — mondotta megható Irtán. Az ünnepéég, melynek korelében egy becsületes, önmagát és munkáját megbecsülő, derék magyar nyert méltó jutalmat, a Himnusz hangjaival fejeződött be. a<vs«»6»eeMB Rflgsflsülésí tűrt szombaton a ßemiell lüankalsőzponf Kolozsvári szervezete KOLOZSVÁR, május 27, (Az Ellenzék tudósítójától.) A Nemzeti Munkaközpont kolozsvári szervezete szombaton, május 30*án este fél 8 órai kezdettel ünnepélyes nagygyűlést tart a Mátyás Kiirály Diák ház nagytermében az egész kolozsvári munkásság részvéte-ével. Ezen a nagyszabású gyűlésen, amelyen a Nemzeti Munkaközpont leszögezi a jövő Legfontosabb célkitűzéseit, vitéz Marton Béla országgyűlési képviselő, a Nemzeti Muukaközporut országo* elnök-', ünnepi'beszédet mond. A május hó 30-íki nagygyűlés rendezősége felkéri mindazokat, akik a nagygyűlésen személyesen vesznek részt, valamint az egyesü eteket, akik kiküldötteik utján kép- viseltetik magukat, hogy május 29-én, péntekem délig jelentsék he megjelenésükéit, ah ütve a kiküldöttek számát a Nemzeti Munkaközpont Kötő-utca 12. sz. alatti irodájához, hogy megfelelő helyről gondoskodhassanak. Az ünnepé'yeg nagygyűléssel kapcsolatban a Nemzeti Munkalközpomt kolozsvári szervezete az alábbi felhívást adta ki: ,,Bajtársiak és Bajtársnők! A nemzet ma sorshábomt vív. A magyar birodalom meg- valósikósáért harcol ma az a bajtárs is, aki ezeréves határunktól, a Kárpát tiktól távol, messzi keleten csodálatos győzelmeikkel uj magyar történelmet ir, de azért küzdünk mi is. akik itthon a munka frontján dolgozva, a magyar jövendőt építjük. Történelmünk bizonyítja, hogy nemzetünk iáikkor volt hatalmas és nagy, amikor a nemzet testét nem tépte darabokra a pirtoskodás, a széthúzás é? a felekezetieskedés, hanem minden magyar egy zászló alatt menetelt. A Nemzeté Munkaközpont a Magyar Neu» zeti Munkaá lam megteremtéséért harcol. Az nj Európában a magyar inunkaállam fogja jelenteni a magyar erőt., munkát, birodalmat. Mi ezért mélységes felelősségérzettei és fajgzerelette} harcolunk. Aki ezt ellenzi, az nemcsak munkásmozganuinikniaik, hímem nemzeiünkuek is ellensége. Minden magyar munkásnak a Nemzeti Munkaközpont zászlója alatt kell menetelnie! Ez a nagygyűlés nagy találkozója lesz annak a munkásságnak, mely ma kishitüségtő' mentesen egy táborba sorakozott, s minden erejével, sziivvel-lóleikkel bi;*J& a magyar győzelemben és azért dolgozik, aaéri lelkesedik és őzért él.44 , A nagygyűlésre egyébként a Nemzeti Munkaközpont vezetősége meghívta a város katonai cs po'gári előkelőségeit, valamint a vállalatok, gyárak é* intézmények vezetőit ifi. A nagygyűlés »ránt hatalmáé érdeklődé» nyilvánul meg, vseserázik és Iceilemesen szórakozik f I#i« $sék®$$ iáíioj éttermében, Puskás Béla muzsikál. Mátyás király-tér 24. „Égető* étterem. 1MMM MA map mwdmJk kórus LIK^IIT TÖLT ÜAGáfÍAK ? ■ WiSrt.-raavvrnMwrrnJii-■ r *b.*v**íí*»> t .n —M iiwanm t mtmim «ris.ir.ii. wvi****?* Ünseni ezredzászlásvalás Marosvásárltelv't Marosvásárhely, május ZJ. Tuti*' •silónk jelenti: Ürm/epélycs keretei; között pünkösd vasárn-apján adták, át. Miarosvásárhe 1 yen a helyi>eli gya- log-ezrednek és í.üzérosztálynak a Ma rostorda vármegye, illetve Marosvá. sárhely városa által ademí'myozot i emlék ezredzászlcft. Az ünneipség- dél előtt fél 12- órakor kezdődött a Szé- chenyi-téren, amely a felszabadító honvéd csapatok bevonul ása, óto nem látott ilyen óriási tömeget. Zöld gályákká! feldiszitebt lelátón foglalt helyet a meghívott közönség iRésztvett az ünnepségen a német véderő képviselője, a helyorsóg Tisztikara, Mikó László főispán és fele 8é$re, vitéz Marton Zsigmo-nd alispánnal az élen a vármegyei közigazgatás tisztviselői, Mé ja v Ferenc dr. polgármester a városi köz-gazgaiás tisztviselőivel, Biró István dr. országgyűlési. képviselő, vitéz Bedé Gyula rendőrtanácsos és sokan -mások. A vármegyei Vitézi Szék diszsza kasza vitéz YMa -Gjn.ila vezérőrnagy vezetésével vonult fel. Haász István dr. tábori püspök Jai’ass Béla apát plébános, pápai prelátus társaságában, díszes papi küldöttséggel érke zett. A református egyház részéről Adorján Gábor lelkész jelent meg. Elsőnek vitéz Marton Zsigmond alispán lépett a szónoki emelvényre, hogy a vármegyei törvényhatóság nevében átadja a helyőrségi gyalogezrednek az ezredzászíót. melyet egyik oldalán X agymagyar ország hímzett címere, másik oldalán Szűz Mária hímzett képe disz it. — Ez a szó, székely — mondotta az alispán — vitézséget, és álhatatos- ságot jelent. Honvédek, vegyétek ár ezt a zászlót, esküdjetek rá hűséggel és védelmezzétek meg az életetekkel. Ezután a vármegye törvényíhafo-, sága nevében felszalagozta az ezred- zászlót, melyre utána a vármegyei Vitézi Szék, a hadirokkantak, tűzharcosok és leventék képviselői kötöttek szalagot. A város közönsége által a helyőr ségí tüzérosztálynak adományozott emlékzászlót Májay Ferenc dr. pol gármester adta át. A zászló felszalagozása után a kür* tösök templomba hivó jelet fújtak és Isten-tiszteiét következett. Elsőnek H-aász István dr, rém. kát. tábori püspök áldotta meg az ezredzászló • kát, majd a református egyház részéről Koncz Sándor dr. lelkész. Áldása után felharsant az „Imához!“ kürtjei, a kardok kirepültek hüvelyükből és elhangzott az ima. Ezután a zászlószegck Leverése kö vetkezett, majd a. Himnusz hangjai közepette az alakulatok elé vitték az ezred zászlók at, melyeket a házi gyalogezred parancsnoka, majd a tüzér osztály parancsnoka lelkesítő szavak kíséretében adott át a honvédeknek A zászlóval megajándékozott alakulatok eskütétele után a csapatok diszfelvonulása fejezte be az ünnepet. LEVÉLPAPÍROK, egyszerűtől 3 legválasztékosabb kivitelig, togo!» esőbben az „ELLENZÉK." fc^Wrfay* bcltjábasi, Kolozsvár A
