Ellenzék, 1942. május (63. évfolyam, 98-121. szám)

1942-05-16 / 110. szám

11 * > tt'L'EÁZÜK í I 4 2 májai If. t Mtu am Parajdi Incze Lajos: Emlékmüvskbsn magyar történelem A tüidkérdás — A magyar fájdalomtól a honvéd nöstségíg — Mu tunk átértékelése — Szobrok mondanivalója — Kinek nincs szobra a magyar fővárosban főbb kis szolkor. diszk ut, síremlék mu kozott Darányi Ignácnak, a ma­gyar földkérdés első nagy, de — sze­rencsétlenségünkre — bukott harco >auak Kisfaliídi Strobl Zsigmondi ál­lal készített szabiéiníil állunk meg. 'Megemlítjük Vlpar Ignác műépítész, Vrpádhazt Szent Krzsélxű, Monti Sârktor báró, olasz légíonista ezre­des szobrát. Itt kell megemlékez - ou uk Garibaldi József szobráról, amelynek talapzattá t a budapesti olasz faseio ajándékából egy olasz faragó készítette el. Egy magyar—török emlékmű áll azon a helyen, ahol a Budavárát vé­delmező Abdurrahman Abdi Arnamt pasa a magyar harcosok csapásai alatt elesett (1932). Köralaku, kupolás csarnokban helyezték el Erzsébet ki- talyné szobrát, Zala György, alkotá­sát. Egy szo-boralkotás ismét vissza­kap arra a vonalra, amelyet a meg­lépett nemzet mindjárt a nemzeti hadsereg véiielmébeau lielyreálUdtott magyar rend elején az elszakított ré­szek szobrával kezd meg. Ez a Ma­gyar Fájdalom szobra. Lord Rocher- mere ajándékozta a magyar nemzet­nek; egy’- francia szobrász, Émile Guillaume alkotta. Ivell-e ennél több? Egy angol meg egy francia lelátja a szörnyű tévedést, az igazjságtalansá- .got, amely a magyarságon Trianon- •baji esett. Az oroszlános prz&msli hősi emlék - mü a hires várban hősi halált halt magyar fiuknak emlékezetére épült. Szódy Szilárd müve (1932;. Ezek után ismét az uj magyar gon­dolkozás ka<p figyelmeztető emléket. Szentgyörgyi Istvánnak, Nagyatádi Szabó ‘Istvánról készült szobrában. ■Horvay János Beeáhoven-márvány- szobra és több kisebb szobor között a (kardja élét vizsgáló huszár (Kisfalu­idé), Gárdonyi Géza (Horvay) szobi "a, ia ÍDanaidák kútja (Sidló) és Liszt Ferenc fejszobra (Steróbl Alajos) föl- téti énül említendő. A hősök megbecsülésének korsza- lába lépett magyar nemzet az em­lékművek egész sorát állítja a világ- báboruban elesett fiainak emlékére. (Egyik legszebb mü a már kétszáz érv- xuéö is régibb 32-es gyalogezredé, az • úgynevezett Hannincke11esek emlék­műve. Szentgyörgyi István készítet­te. Kézigránátot dobó 32-es bakát ábrázol Az oldalán domborműben ■ az ezred alapítás, túloldalt meg a világháborúba vonulása látható 1933). Az Uj Köztemetőben levő hő­si emlékművet Márton Ferenc ter­vezte. Ennek a hősi vonalnak egyenes ‘folytatásaképpen Petri Lajos szép alkotását, a 2-es székely huszárok emlékművét a Bethlen-bástya sétá­nyon helyezik el. Az 1-es honvédéit és népfelkelők vámháztéri szobra megállítja a járókelót. Siklódy Lő­rinc a háborús műszaki emlékművet készíti el. A székesfőváros elhatá­rozza Hosrvai Öreg honvédjeinek fél­ti ) Utasát. Ligeti ‘Miklós tűzéremlék- müvet mintáz: a hatostogattal von­tatott nehézágyu a Vár alatt áll, az Attila-utca elején. A hegyivadász- '• sap at ok hősi emlékműve csak a leg­utóbbi időkben készült el. A Horthy- hid budai oldali pilléréhez épáitett magyar haditengerészeti emlékmű egyike a legszebbeknek, haditenge­részetünk és hősi halottal emlékére. Hatalmas hajóorr van kiformálva, ahogy hasit ja a Duna vizét. Rajta <gy angyal áll, a távolba mutat, az <Jfenség közeledtére figyelmezteti a kürtöst. A hídról világi tótoro-ny emelkedik a magasba. Az elvesztett magyar tenger háborús emléke; ré­gi-régi jelszóra figyelmezteti a ma­gyart. Már árpádházi királyaink meg­érezték, amit később majd szavak­ban ki is mondanak: tengerre, ma­gyar' Néhány, kisebb emléjkmüvet kell még felsorolnunk ezen a vo naion. Ilyen a fö]>osta épületének fa­lán elhelyezett postásemlékmü, a hősi halált halt postások emlékére, továbbá az \iuln\ssy-ut i MÁV szék­házon levő vasutas emlékmű, aiMAV- alkalmazottak hösiségének hirdeté­sére. A Szervita-téri templom falán is émilombomiü emlékeztet <a ma­gyar fiatalokra, akik az itt hon mara­dottak ért, a magyar élet jogokért szó nélkül meghozták a legnagyobb ál­dozatot; elképzelése gyönyörű: lia- talmas lóról a szenvedő Krisztus egyenesen magához öleli a halálosan sebesült huszart. A huszas évek sikioltó magyar fáj­dalma (irredentizmus) után a har­mincas években a liösiség (heroiz- mus) nyomul előtérbe; mig az előb­bi csak tagadás, egy kőbe és ércbe vésett „nőm, nem, soha!'4, addig ez már cselekvő munkatere, ez már irány, kibontakozás útja, hiszen arra, utal. akar csendesen, akár beszéde­sebben, hogy eleink is csak küzde­lem, harc és áldozat árán szerezték és tartották meg, amink van, tehát nekünk is fel kell készülnünk erre a harcra és áldozatra, ha méltók akarunk maradni a magyar név vi­selésére. A hősiség azonban most. már ko­rántsem all meg a világháborúnál, hanem visszacsap a magyar múltba, megkeresi azokat a pontokat, ame­lyek Ausztriával való „gyengéd44 vi­szonyunk idején valahogyan sötét­ben maradtak. Történelmünk egyik­másik szakasza mondhatni újraérté­kelésen esik át; a magyar történé­szek most már kimondhatják az osz­trák ellen küzdő honfiakra is, hogy bizony derék hazafiak és nagy embe­rek voltak. így kap gyönyörű szob­rot IL Rákóczi Ferenc, a „nagyságos fejedelem'4, a kurucok csillaga, buj­dosók vezére. Pásztor János készí­tett lovasszobrot róla 1935-ben, ha­lálának ‘kétszázadik évfordulóján. A vörösmárvány talapzaton Rákóczi jelmondata: „Cum Deo pro patria el libertate“. Oldalt pedig a fegyveres küzdelem megindokolásának kezdő­sora: „Recnidescunt inelytae gentis Hungáriáé vulnera...“ A nemes magyar nemzet sebei .kiújulnak... Mondhat-e többet egy szoltor ma a magyarnak? „Istennel a hazáért és szabadságért“ ... Ide számítjuk a Batthyány-emJék táblát is, amely a Károlyi-palota oldalán hirdeti, hogy ott fogták ei az első független ma­gyar kormány miniszterelnökét. A Szondy-utca sarkán Szondy és két apredja néz a mai magyarra: lám, van-e lelki ereje az omlott várat is utolsó leheletig védeni? Zárjuk a sort Antal Károly szobrával, amely a Halászbástyán van; Julián barát szobra ez, aki messze keletre ment, megkeresi ott maradt testvéreinket és őshazánkat. A szobor azt a pilla­natot ábrázolja, amikor Gelkért a fá­radalmaktól összeesik, Julián p<*lig mutatja, hogy csak addig a iáig, ad­dig a folyóig jöjjön valahogy, mert ott biztosan megtalálják a magyaro­kat. A Szabadság-téren még egy szobor van, Harry Hill Bandholtz amerikai tábornoké. Katona volt, megszállom jött. ide. Törvény szerint ellenségünk volt, hadüzenet elvén, de emberségé­ben barátunk volt a jogtalanságok­kal szemben. Az Entente akaratából Magyarországra és Budapestre been­gedett ideiglenes m egs z á 11 óesapa to­kát ö fékezte meg a botrányos fosz­togatásában; mint (Amber és katona, nagyon szógyelte azt a szövetséget, sőt később egy könyvben meg is irta, hogy elővigyázatlanságból kiket bo­csátottak egy kulturországra (An undiplomatic diary, Egy neon diplo­matikus napló, Newyork, 1933). Általános politkai és művelődési vonalon is meg kall említenünk né­hány jellemző alkotást. Zala György és Orbán Antal méreteiben is nagy Tisza István-szoboicsoportja vagy a nagy főpapnak, Prohá&zka Ottokár püspöknek szobra, gróf Klobelsberg Kunó márványszobra valóban a nagy időkben élt nagy férfiak és nagy emberi erőfeszítések emlékeze­te; a politika, a szociális gondol ker zás, a művelődés emléket érdemel az uj Magyarországon. Mert ez az ország 1920-ban teljesen újjászüle­tett. Emléktábla rengeteg van Budapes­ten. Talán egyenesen hiba, hogy könnyen állitunk emléktáblát s azt gondoljuk, hogy ezzel eleget tettünk az Hőnek, emléket állítottunk a fér­fierényeknek. Magyarországon köny- nven összetévesztik a szobrot és ean- lak táblát. Osztályozni lehetne az emléktáblá­kat. Épületeket és helyeket jelöl­nek meg, ahol valaki született, élt, meghalt, vagy ahol hajdan valami ne­vezetes épület állott. Tíz tábla a vá­ros különböző pontján a hires pesti árviz magasságát mutatja. Több egy­házközség a világháborús hőseinek, vagy az ellenforradalom áldozatai­nak állított omlékmüvecskét, emlék­táblát. Helytörténeti emléktábla csak Budán tizennégy darab van. A koro­názótemplom falán van Michele dcAsta báró emléktáblája, aki Buda­vár visszavételénél olasz gránátosok élén tört fel a falakra. Ott van elte­metve a templomban. Van emléktáb­la Bem Józsefnek, Bihari Jánosnak, Cisernoch János hercegprímás, Czu- ezor Gergely jobbágyszármazásu köl­tő, Dalmady Győző, az 1849-i ostrom, Görgey Artur, Gyóni Géza, a 7-es hu­7Á&zieUí’et édesítem vevőimet, hogy scz£U$-U&'etemet Hú &SutU Jhfy&s-U’ica 10, &z, Q&& (Szarával szemben) helyeztem út Pálitw Istvá szűcsi» es fér. íz&ctnék, bundák, MfOt garancia melleit vállalom, Javításokat olcsón készítek, Legjobban felszerelt keresz­tény szakvállalat, Fúvós és vonós hangszerek, akordeonok, szájhar­monikák, beszélő» gépek, művész és egyéb hang­lemezek, — szúrok hősei, Katona József, Ali Károly svéd király, r moh t>.v«z, If. Rákóczi Ferenc, Tbaly KáLrnan, Puskás Tivadar és Ferenc magyar feltalálók, Sajó Sándor, Toldy Fe­renc, l^rr István, Wagner és Beetho veu emlékezetére Neou zárhatjuk le Budapest szob­rainak. felsorolását anélkül, hogy egy­két megjegyzést ne fűzzünk a rna- gunk részéről ia a kérdéshez. Kifogá sokat emelünk, de azok nem olyan természetűek lesznek, mint évekkel ezelőtt a budapesti újságok kifogá sai voltak. Nem azt írjuk meg szép sorban, hogy a politikai, irodalmi, vagy tudományos élet nagyjainak -szobra nem a róluk elnevezett utcán, téi-en, sétányon, rakparton áll. Azt sem emlegetjük, hogy miért nevez­nek el egy emberről két Utcát is, sót többet, amikor mások emlékezeté­nek egy kis terecske sem jut. Azt sem tesszük szóvá, hogy a nagy kör­utak ma is furcsa emlékeket ébresz­tenek, mikor nemzeti királyainknak ma sincs utcája Budapesten, a ma­gyar fővárosban. Mária Teréziának tere is van, utcája is. Józsefnek ha­sonlóképpen, József nádornak is. Er­zsébet ldráiynénak éppen három he­lyen szerepel a neve a pesti utcákon. De most nem erről kivárnunk szó la* ni. Azt irta nemrégiben valaki: „az emlékmű mind eleven... amig van mondanivalója“. Éhből azt jegyez­zük meg, hogy az emlékműben a mondanivaló fontos. Igen, de ugyan­akkor a székesfőváros Hüvelyk Ma­ty i-kuitat és Mackó urfi-kutat tervez. Azon tori a fejét, honnan teremtse elő a szükséges pénzt erre a két disz- kutra. Vájjon mi mondanivalója le­het Hüvelyk Matyinak, vagy Mackó urfinak a magyar nemzethez a má­sodik ezredév eiején? Jó volna tisz­tázni egyszer ezt is a sok magyar tisztázni valók között. Nem baj, ha kedves szobrocskákkal lepik meg a polgárt, de a polgárban becsüljék meg a magyar embert is. Pajzán kis alakok, Mackó urfik és Csirkefogók, Hüvelyk Matyik és faunok is szüksé­gesek virágágyainkba, de csak ak­kor, amikor már nem tudnánk, ki­nek állítsunk emlékművet. Amig azonban a magyar történelem, iro­dalom, tudomány, közélet áldozatos hőseinek egész sora hiába várná, hogy a mai magyar társadalom ön­magát megbecsülve, az általuk hir­detett eszmék nagyságának felisme­rése és követése jeléül szobrot, emlé­ket állítson nekik, addig mi nem vá­gyunk ilyen kedves kis szobrocskák­ra. Miközben meglepő bőkezűséggel osztogatták a szobrokat úgynevezett érdemes kortársaknak, addig Balas­sa Bálint, Zágoná Mikes Kelemen, Madách Imre, Katona József, Zrínyi a költő és hadvezér, Széchenyi Ist­ván nemzetpolitikai elődje, Báíhori István fejedelem, Gábor Áron, vagy a magyar tudomány úttörőiből Apá­czai Cseri János, Szenczi Molnár Al­bert, Erdősi Sylvester János, Körösi Csorna Sándor, Munkácsy Mihály világhírű festőnk, a két Bolyai, Já­nos és Farkas, Görgey vagy népi vo­nalon: a gyepüvédő székely, a ma­gyar magvető egy pácurka szoborhoz sem jutott. Lényeges kérdés ez, mert nem va­gyunk teljhatalmú bírái sem a múlt­nak, sem önmagunknak; a követke­ző nemzedékek majd ijesztő lelki szegénységet állapíthatnak igy meg rólunk. Ha szemet hunyunk a nagy magyar mult előtt, nem azt kisebbít­jük, hanem magunk válunk nevetsé­gessé. A népek életében vannak gya­rapító nemzedékek és megtartó nem­zedékek. Ennek a kettőnek szabad lennie, a harmadiknak, pazarlónak és lemondónak, soha. Az égbe kiált, bosszúért. Ha ez a nemzedék nem volna képes alkotásira, akkor is meg kellene becsülnie a múltat. De mert megmutatta, hogy tud alkotni, annál inkább el lebet várni tőle, hogy ér­tékelje a magyar századokból, ami valóban érték és indítsa, meg hibá­ink jóvátételét: emeljen emléket az örök magyar erényeknek s a magyar hősök, vértanuk, dolgozók és szelle­mi őrállók munkáinak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom