Ellenzék, 1942. április (63. évfolyam, 74-97. szám)

1942-04-07 / 77. szám

EÎ.Î.UNZei <eaee* A „purifikátor" lelki rate — .si Palatínus Józsefnek a sizabadkomiivasseg- ről a Magyarságban ir^t'cikkéi'méltán kel­tettek országos feltűnést és a cél, omelyet '»aga elé t űzött, minden tisztességesen és nemzetien gondolkozó magyar ember helyes­lésével találkozott. Pa atiirüs József éppen úgy, miint a Magyarság szerkesztői a legtel­jesebb mértékben iiiszlábaó kellett lenniük azzaii, mennyire kényes a felvetett téma és bogy mit jelent ma valakuit szabadkőműves^ nek bélyegezni. A korszellemből kifolyóan ez egyike a legsúlyosabb vádaknak, amivel embert illetni lehel és az, az illető közéleti és erkölcsi halalát célozza. Éppen ezért a legnagyobb megdöbbenéssel olvastuk Palatínus Józsefnek a kolozsvári Unió páholyról Írott cikkét o Magyarság áp­rilis 5-iki számában és legnagyobb felhábo­rodásunkat vagyunk kénytelenek- hangoztat­ni az újságírói etika megésuFttíása miatt. Nem a mi feladatunk, hogy sfceinély szerint bárkit védelembe vegyünk Pafaiiíius József állításaival szemben, mert ezt a védelmet az érdekeltek csak a független bíróság részéről szerezhetik meg. Miután azonban a cikk a nagy nyilvánosság számára íródott és az ab­ban foglaütakról a nagyközönség értesült, kötelességünknek tartjuk, elsősorban az új­ságíród tisztesség megvédése érdekében ugyan-e fórum előtt megvilágítani bizonyos szempontokat, amelyek alapján mindenki ítélteiét alkothat magának Palatínus József állításainak értékéről és arról a szellemről, amelynek jegyében cikkéit írta. Mert ha a magunk részéről minden rendelkezésre álló eszközzel küzdünk az erkölcstelenség, így a szabadkőművesség erkölcstelensége eliten, ugyanakkor ugyyanazzail az eréOjyél és meg­győződéssel küzdünk az ellen is, hogy az egyik erkölcstelenség helyéit egy másik er­kölcstelenség foglalja el, Ha az említett cikkeit figyelmesen olvas­suk végig, úgy abban az ellentmondások és tévedések tömegedre bukkanunk. Egy eny J nyíre kényes és emberek egzisztenciáját és f politikai, valamint erkölcsű hitelét lerombol­ni alkalmas téma feldolgozásánál, ilyenjoku tévedések és ellenimondások leírása, vagy a legnagyobb fokú lelkiismeretlenségre, vagy olyan céltudatosságra vall, amelynek erköl­csi indítékait magyar nyelven megjelenő saj­tóban eltűrni nem vagyunk hajlandóak. Mert szögezzük le: szabadkőműves és szabadkő­műves közötit a köztudatban különbséget tenni nem lehet. Azok az emelkedett, bár zavaros mondatok, amelyekkel Palatínus Jó­zsef dicséretben részesüli nemzeti szempont­ból az Unió-páholy tagjait, nem alkalmasak arra. hogy a közvéleményben őket kivételek­nek tekintsék és letöröljék róluk szabadkő­művesség bélyegét. Nem kívánunk bíbelődni olyan pongyola elírásokkal, mint amilyen például az, hogy az Unió-páholy magyar nemzeti célokért har­colt és a regátii román páholyok ,,ennek ellenére rossz szemmel nézték működését“. De cso­dálatos az, hogy amíg egyfelő! Palatinus Jó­zsef les-zögezá, hogy „az Unió-páholy 1937 év elején feloszlott, iraitaiil a brassói nagy­páholyba szállították. Minthogy a páholy iratai Brassóba kerültek. — legalább egy­előre — okmányszerüleg nem leheteti beszá­molni a páhoiv megszállás alatti működésé­ről“. Ezzel szemben néhány mondattal alább a cikkíró kategorikusan megállapítja, hogy „Ennek a két magyar páholynak (az Unió és a marosvá.sárho yi Bethlen Gábor- páhoíy) egyetlen tagja soha részt nem vett külföldi páholyok munkáiban, ahol a ro­mám páhoSytagok mindig azt hangoz'atták, hogy a magyar kisebbség meg van elégedve \ sorsával“. Mi ez? Következetlenség? Logi­kátlanság? Tudatlanság? V agy nagyon is tu­datos beáilitás. amely erkölcsi bizonytalan­ságból fakad és amelynek módszered éppen a szabadkőműves módszerekre emlékezittet* nek? A cikk legérdekesebb része kétségkívül maga a névsor, illetve az azt megelőző be­kezdés, amelyet teljes egészében közlünk: „A Testvériség és Humanitás c. szabadkőműves folyóirat közleményei és egyes nyilvánosság­ra került páholy-adatok állapján az Unió-pá­holy tagjainak névsorát a következőkben dóm. Hangsúlyoznom kell azonban, hogy az eredeti kartoték hiányában ez a névsor nem teljes, sőt az is lehetséges, hogy a feßtszaba- dalás után a kaitonai köziigazgatás alatt tör­tént összeállításban egyesek neve esetleg té­ves információ alapján került a jegyzékbe. Éppen azért kérem az olvasóközönséget. szí­veskedjék esetleges — nem rosszhiszemű —- tévedéseimre figyelmeztetni“. Elképesztő mondatok! Mert vagy a Test­vériség és Humanitás cimü szabadkőműves folyóiratok közleményed és egyes nyilvá­nosságra került páholyi adatok alapján köz­li a hiteles névsort, amely lehet teljes. De hogyan érti hogy „a katonai közigazga­Iría: Zathureczky Eyu’a tás alatt történt össeállliásban egyesek neve esetleg téves információ aiiapján került Ş jegyzékbe“. Tisztázzuk a kérdést! A katonai közigazgatás állal készült e jegyzék vagy alatt? Ha általa, úgy ki készítette és kinek állott jogában azt egy újságírónak adni, hogy nyilvánosságra hozza, különösképpen, ha számolni lehetett — mint az(t Palatínus ma­ga írja — „téves információkkal“. A mi vé­leményünk szerint információk“ alapján ilyen névsort összeállítani nem lehet. Ki ad­ta az információkat és kinek adta? Meg­vagyunk győződve arról, hogy a kotorná köz­igazgatás akkori vezető tényező részéről eb­ben a kérdésben világos és megnyugtató vá­laszt kapunk. De ha nem a katonád közigaz­gatás tényezői állitotllák össze a névsort, és adták át Palatínus Józsefnek, vagy oüyan személynek, akitől ő azt megkaphatta, úgy ki készítette el? Ez a döntő kérdés az egész ügyben és erre a kérdésre a magyar bíróság fogja megadni a választ. Mert ennek az ügynek előjátéka1 van, amely még mindig tisztázatlan. Mint ismere­tes és amint arról az Ellenzék is megemlé­kezett annakidején, 1940. őszén egy névsort köröztek a városban a kolozsvári „szabadkő­művesekről“. Ennek a névsornak az ügye jelenleg a bíróság elölt van és a helybéli királyi járásbíróság április 14-én tartja meg újabb tárgyalását.  pert az emKitett név­sorban megnevezett Szathmáry János dr. ügyvéd indította Abrudbányai (Fikker) Já­nos dr. unitárius teológiai tanár ellen rágal­mazás cimén. Az ügyre jellemző az a va’.Jo- más, amelyet Abrudbányai (Fikker) János dr. az 1940. augusztus 14-én megtartott má­sodik tárgyaláson tett. Vallomását augusztus ] 5-iki számában a következőkben köali & KeleJti Újság: „Kaptam egy névsort félhiva­talos helyről, — mondotta többek között val'- tamásában Fikker János — azután október vég« körül megjelent nálam gróf D égen féld Kristőfné, aki kabátja hajtókáját felhajtva, bizonyos jelvényt mutatott, majd több köz­életi férfi névjegyét is bemutatta.. Azt állí­totta, hogy megbízása van magas fórumoktól a szabadkőműves mozgalom felszámolása kö­rüli tevékenységre. Akkor adta nekem a kérdéses listát. Már akkor megjegyeztem, hogy a névsorban olyan nevek szerepelnek amelyekkel kapcsolatosan komoly kétségek merülhetnek fel, hiszen többeket közülük hosszú évek sora óta ismerem és minden kétséget kizáróan tudom, hogy semmi közük nincsen és nem ás volt a szabadkőműves moz- ga.omhoz, Szathmáry ügyvéd nevére hivat­koztam, mire gróf Dégenfeld Krastófné aat mondotta: „Hát akkor húzzuk ki a S~-athmá- ry nevét“, A grófné ezután eltávozott. Még több hasonló listát láttam nála máa erdélyi városokból“. Szathrnáry János ügyvéd ezután gróf Dé­genfeld Kristófnéta is kérte a vád Elterjesz­tését. A bíróság kérelmének helyt adott és a grófnét is megidézte, aki azonban az 1942. március 17-ére kitűzött tárgyaláson betegsé­gére való hivatkozással nem jelend meg. Az április 14‘iki tárgyaláson azonban minden bizonnyal fény fog derülni arra a súlyos kér­désre, hogy kik állították össze a listát és azzal milyen célokat akartak szolgálni. Az ügy menetére és módszerére nézve minden bizonnyal ennyi is már fényt vet. Palatínus József a cikk beállításával, igye­kezett ugyan magái lefedni a tété es jog kö­vetkezményei alól, de nenn tudjuk, hogy mi­lyet jogi, vagy erkölcsi alapon úja le mind­ezek után pozitív tudatában annak, hogy aú itni /;<. xtelenek amit nyihan i-e is udh azt a felháborító mondatot, hogy: „Éppen ezért kérem az olvasóközönségleit, szívesked­jék esetleges — nem rosszhiszemű — téve­déseimre figyelmeztetni“. Ilyen főbenjáró Súlyos állítások alkalmávávál elsősorban nem szabad tévedni! Másodsorban nem lehet jó­hiszeműségről beszélni tikkor, amikor valaki tárgyi bizonyítékok nélkül és azok hiányá­ban tudatában a közvélemény előtt a legsú­lyosabban vádol. Ennek oka, még pedig sú­lyos oka kell, hogy legyen, de erkölcsi alap­ja semmiképpen nem lehet. Az okokra és mindazokra, akik ezeket az okokat képvisel­ték, a bírósági tárgyalás fényt fog deríteni, erkölcsi törvényeink pedig megkövetelik, hogy olycn ember keséből, aki ilyen mondat leírására kepes, cgyszersnundenkorra vétes­sék ki a toll. Mert Palatinus József vittatbar tatlanul tisztában volt azzal, hogy miOyen mértékű erkölcsi kárt okoz azoknak, akiket ártatlanul vádolt meg, ha egy álszent mon­dattal rögtön ki is jelenti azt, hogy lehet, hogy ártatlant vádol. Az illető jelentkezzék és akkor ő miajd hellyreűgazát. Aki a sajtóval csak a legtávolabbi összek ül tetősben á'Íll, az tisztában van azzal, hogy mennyit ér egy ilyen ,.helyreigazítás“ a megrágalmazott te­kintélyének helyreáiltitása körül. Az olvasó­ban- nem a helyreigazítás, hanem ® vád em­léke marad élve. Ezért szükséges!, hogy eb­ben az ügyben minden legkisebb részletre is világosság derüljön és a nagy nyilvánosság előtt vegyék el büntetésüket a bűnösök és részesüljenek teljesért ék ü felmentésben; tu ártatlanul megvádoltak. Ha végig nézzük a közölt névsor 92 ne­vét, úgy igen csodálatos megállapításokra ju­tunk. Éspedig arra a megállapításra, bogy a névsor csak részben egyezik azzal, amely­nek ügyét ápr. 14‘ón tárgyalja a kolozsvári kár. járásbir)ság. Abból az első névsorból nevek maradtak ki, másokat helytelenül ír- lak le és uj nevek kerültek a Magyarságban közölt névsorba. Évezredles erkölcsi törvény, hogy a halot­takról tisztelettel nyilatkozzunk és nevüket végszükség esetéh se hurcoljuk meg, különö­sen ne vádoljunk pedig „csendes embere­ket“, akik földön már védekezni nem tud­nak. Palatínus József ezt a szempontot sem vette figyelembe és az általa közölt listában a következő halottak szerepelnek: Nagy Ká­roly, Xischknopf Gusztáv, Haller Károly, Hantos Gyula, Gádófalvi István, Ferencet Gyula, Hexner Béla, Kovásc Dezső Jancsó Benedek, Kádár József, Makkay Ernő,. Páter Béla, Pokoly József, Reményik Károly, Só­lyom János, Bartha Lajos, Szőlősy János. Ezek aligha igazíthatják helyre Palatinus Jó- zesf „nem rosszhiszemű“ tévedését. Mert té­vedések akadnak bőven. Az újságírói ţellci- ismerellenség példátlan foka nyilvánul meg ennek a névsornak az adataiból, Emtifcuuk csak néhányat közülük. Almáéi Samu nem volt alispán. Béldi Kálmán gróf nem a Me­zőgazdasági Tanács elnöke, Belliién László gróf nem a Hitelszövetkezetek vezérigazga­tója, hanem a Hitelszövetkezeti Központ el­nöke, Ferencz József sohasem voit a Magyar Népközösség, — amely **cyébkém 1939-ben alakúit meg, miig a páholy 1937-ben felosz­lott — hanem a Gazdasági es Hitelszövetke­zet iigwezető igazgatója Hantos Gyula nem a Magyar Népközo3ség, hunén e Magyar Jtert küíczsván tagozatnak voif & titkára, cső Elemér nem ref. teológia«, hanem ref. kollégiumi tanár volt és jelenleg inté­zeti teu ar, Parády Kálmán dr nem ügyvéd és - eni voit tiszi vise'ője * Minerva vállalat­nak, hanem orvos. Fivére, Parády Ferenc a Mtuervs tiastváseflicje vj4 Palatínus József SOSaOft£2LEä& £ftDÉLV^ÉS23HANOY/ £ Ti gyáca 4$AAOftVÁSÁflK&£y itt «rgyßverre kér embert vádol meg, síi» slb Do ; n még egy érdeke ség*» a névsorunk L’-f^si nevek mellett ott ál! a születési év. valamin! annak az évnek a megjelölése, arai kor « páholyba belépeti Különösképpen tűi Bfimu részben a h?t «ttak és a zsidók van n>ik ilyen pontosan feltűntetve. A töhbtekne £z*k az adatok jórés t hiányoznak Különös, jelenségek ezek. Azonban a bírósági tárgya iá. r.v.nden bizonnyal fényt fos deríteni sr rs bogy kik á Ilii tot iák »Goíí a névsort, ui. Íven indokokból állították össze és milyen célokat kívánnak vde szolgálni. Hisszük, hogy nem az volt a céljuk, bogş olyan férfiakat, mint Szász Pált, aki most - kisebbségi harcot folytai a magyarságért, ké­nyelmes szerkesztőségi karosszékből ledöfjv aek, tudva azt, hogy nem védekezhet a baia ron túlról ® vád ellen. Palatínus József és ,informátorai“ minden bizonnyal súlyosan tévednek, ha azt hiszik: hogy ezt & ügyet néhány könnyed helyi* igazítással el tudják rendezni. Ügy látszik igen jól ismerik azt a régi latin közmond i i hogy: „Calumniate audaete aUquid semper haeret“, vádolj bátran, valami mindig meg miarad. De ez esetben ezt a „valamint' v í kedi törölni azoknak a férfiaknak homloka-, rőt, akik nem voltak az Unió-páholy tagjai Albrecht Dezső, Lász'á D^zső ts Mikő fmts országgyűlési képviselők nyilatkozata a „szabadkőműves" ügyben Albrecht Dezső, lászló Dezső és Miké Imre országgyűlési képviselők a Magyar­ság cikkével kapcsolatban a következő le­velet intézték az Ellenzék felelős szerkesz­tőjéhez: Kedve® Barátunk! Á Budapesten megjelenő „Magyarság“ cimü napilap 1942 április 5-i 77-ik (6129) számában Palatinos József tollából cikk jeleni meg a kolozsvári „Unió“ szabadkő­műves páholyról és annak tagjairól. Á pá­holy tagjainak névsorában a cikk szerzője minket is feltüntet. Tekintettel arra, hogy a „Magyarság“-ot Kolozsváron is olvas­sák, szükségesnek tartjuk b. lapod hasáb jain is ismételten kijelenteni, hogy sem az „Unió“, sem más szabadkőműves páholy tagjai sohasem voltunk és ma sem va­gyunk s a szabadkőműves mozgalommal soha semmiféle kapcsolatban nem voí tunk. Ezt egyébként a „Magyarság“ és Palatinus József abból a nyilatkozatból is tudhatná, amelyet 1940 november 6Lán egy hasonló rágalmazással kapcsolatban harminckét előkelő közéleti személyiség­gel együtt éppen b. lapodban tettünk. E nyilatkozattal egyidejűleg a sajtótörvény 20-ik paragrafusa alapján a „Magyarság“- nak is helyreigazító közleményt küldöt­tünk be. jelezve, hogy Palatínus Józsefet rágalmazó közleményéért a független ma­gyar bíróság előtt fogjuk felelősségre vonni. Fogadd, kedves Barátunk, őszinte tisz­teletünk nyilvánítását. Kolozsvár, 1942 április 6. Albrecht Dezső László Dezső dr. Mihó Imre! országgyűlési képviselők öarsister BéÍü3 nyilatkozata A Budapesten megjelenő „Magyarság“ című napilap 1942 április 5”i 77, (6129) számában Palatínus József tollából cikk jelent meg a kolozsvári „Unió“ szabadkő műves páholyról és annak tagjairól. A pá boly tagjainak névsorában a cikk szerző je engem is feltüntetett, Tekintette- arr^ hogy goba semmiféle és semmi néven ív vezendő szabadkőműves páholynak tagte nem voltam és nem vagyok — amiről egyébként 1940 november 6-án már a su­tában is nyilatkoz'am — Paíat na* Józse­fet rágalmazó közleményéért a független magyar bíróság előtt vonom felelőségre Kolozsvár,, 1942 április 7 Demeter Béla sk. a „Kolozsvári Estilap“ fele- I iős szerkesztője, az Erdélyi Gazda Szerkesztője EMGE osztályvezető * Értesülésünk szerint dr. M»kó Lorii:-, táblai tanácselnök és Kovács András tá, labiró ugyancsak belyreigazitó nyilai ko zatot küldtek a Magyarság szerkesztők nek, j  szappangyártás uj könyve: Szappana szereli Készítése Irta: Köhler Ernő ckl. vegyészmérnök, EL íiié’eti és; gyakorlati kézikönyv. Kiadja a Mte avar Vegyiipari Szövetség. A gyüjtőfejezctei ciraei: Elméleti alapfogalmak. A szappan­gyártás nyersanyagai. A szappangyártás gépei, és készülékei, A szappangyártás gyakorlata A szappanok és mosószerek készítésével kap csolatos általános tudnivalók. Függelék. Be türendeg tárgymutató. Nagy alak, 350 old»'. 11 táblázat és melléklet Ara 13.60 pengő Kapható az ELLENZÉK KÖNYVESBOLT BAN, Kolozsvár, Mátyás király-tér 9 Vi­dékre utánvéttel is azonnal #eElütjük. NEMES aroma - kitűnő jamaf KÓRUS LIKORÎ!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom