Ellenzék, 1942. március (63. évfolyam, 49-73. szám)
1942-03-31 / 73. szám
X íféi märwi a» &1 Ki»I«£E2f2ttB; Végh József ríf c ffifä i U ţ§ áéíe Nagybán 'him 9* é* s ^ M ut •■'"■"•■ ji ţţ * ^ P a Mg & müvémzl étet «* *ffes i5k párasába nu ** : VITA A MŰVÉSZ TELEP Ál BELT EZÉSÉRÜL NAGYBÁNYA, március 31. Az Élten* zék kiküldőit munkatársától.) A Szent István-száiló nagy étitermi helyiségének falain szebbnél-fcteebb festményekben gyönyörködhetünk. Megtudom, hegy itt áT landó kiálliilás vám ahol a nagybányaiak és az idetévedt idegenek azonnal érezhe- 'tik, hogy a „festők városában4' vagyunk. Magától értetődik, hogy ebben a körűvé* cetben már az ©kő pillanatokban a fesitő* telep lakóira terelődik a szó. Mi történt ;-a város művészi éietébeu a felszabadulás •óta éltéit másfél esziendő alatt? Természetesnek vehetné az ember, hogy mindazok a müvésai álmok megvalósullak, amelyeket a nagybányai festők az idegen uralom esztendei alatt nagyratörő bittel szövögettek. Csodálkozással vegyes ke* «erőséggel hallottam mindjárt az első este, hogy nagybányai fejlők reménysé” igei még mindig megmaradtak álomképeknek. Az állam és a város nußden támogatási kilátásba helyeztek, de egyelőre .pang óz ékít a művésziéi epen és a festőiskola fejlesztésére alig történt valami intézkedés. Itt valahol hibának kell lenni. Mással nem is lehetne megmagyarázni hogy ezen a vidéken, ahol két kézzel ajándékozta gazdag kincseit a természet, egy lépéssel sem haladt előre a vajúdó mii* svésri kérdések megoldása. Illetőleg valami mégis történt. Folvtak már tanácskozások és budapesti kiküldöttek is tanulmányozták a tennivalókat. Különböző tervek merültek, fel Nagybánya roii* ■véFtei lehetőségeinek kiaknázására. Olyan '.elgondolásokról hallottam, hogy át akar* i/dk felépíteni a müvésztelepet n Klast- iTomrétre, amely a város országszerte híres, legszebb helye. A kormányzat állítólag azzal a gondolattal foglalkozik, hogy Nagybányán is olvan müvédtelenét kell létedíteni, mint amilyen az ország több ;városában működik az év bizonyos szakaszain. Ezek. a tervek visszás érzéseket váltottak kf a nagybányai festők körében. '‘Veglegos döntés tehát nem történt. A művészek és a közönség egyaránt a várakozás álíáspontián vannak. Mintha akta lett volna a nagybányai mii vészi tervekből és az akta valahol kallódik a bü- íokrácia útvesztőiben. * Mennyi emlék, mennyi gyönyörű művészi siker és önzetlen lelkesedésre valló ■terv elevenedik meg, ha a nagybányai müvésTSíelep múltjáról beszélgetünk. Eszünkbe jut a Nagybányai Festők Tár ©aeágának megalakulása. Á sikerekben gazdag eb*> évek, azután a román Imperium küzdelme« időszakaik Az idegen uralom filstí is voltak korszakok, amikor virágzó volt Nagybányán a művészi élet. Visszaemlékezhetünk olyan évre, amikor egyszerre kétszáz festő tartózkodót! Nagybányán. A fív ári hónacohban, egészen 1933-ig, amikor egyre jobban ránehezedett a politikai és gazdasági nyomás .a mag-var intézményekre, valósággal oá- 'tottáJc a művészi él mén vek után vágyakozó fest ő n öve n d ék eket a bukaresti, ja- sti,. kisenevi és> temesvári akadémiák. Először K rizs fin Jánossal való beszél ge* té^em közben idézzük fel a háború előtti Újdonság mindenki számára! ;üa§yat slallsx- lilcaí ssefsicSiiyw 1941, év adataival. Szerkeszti és kiadja: A na. kir. Központi Statisztikai Hivatal. A közel 300 oldalas könyv, két kitimő térképpel felszerelve, va* fiamennyi statisstikai adatot, könnyen áite- kiriibeto láblázatok íormájábse, asas-gábsia foglalja. Ára csak 1 peng®. Kapható az ELLENZÉK KÖNYVESBOLT* ban. Kolozsvár, Mátyás király tér 9. Vidékre 1,20 peugo ekjaeí’es beküldése ekenebsa ■áUitjuk, maarvar malinak és> a román Imperium alatti hősies küzdelmeknek emlékeit. &rl~ zsán János és Mikola András, a nagy-bányai fe&lőkolónia legrégibb tagjak Pontosan ismerik a nagybányai festők életének minden korszakát, hiszen irányító!, szervezői és álmodó! voltak azoknak a művészi akarásoknak, amelyek ezt a várost a romantika színeivel vették körül ős híressé tették. Krizsán János a mii' vésztelepen lakik. Hatalmas műtermében vázlatai között az őszbe boruk művész szavai nyomán vissz skalandozunk a mull" ba. Régi h rés neveket tölt meg élettel az emlékezés. Thorma Jánosra és más művészekre terelődik a szó. Egy részük meghalt, a másik idegenbe költözött. Jelenleg huszonöt festő él Nagybányán. Egyesületük is van. Mégsem sikerült megvalósítani azt az igazi, egységes művészi életet, amely a fejlődés és a magyar kultúra érdekeinek szempontjából egyaránt kivÁnatos- volna. A múltból — amelynek eseményeit nem akarom ezen a helyen részletesen idézni., mert az erdélyi magyar közönség amúgy is részleteden ismeri — a jelen kérdéseire térünk rá. Megkérdezem Krizsán Jánostól, hogy mit szól ahhoz a tervekhez, amelyek a festőtelepei a Klastrom* rétre akarják â’h-Âijezm? A művész kertelés- nélkül kimondja, hogy nem tartja egészségesnek ezeket a tervezgetéseket. Elvben nem ellenzi, hogy nj festőtelepet létesítsenek, véleménye Szerint, azonban rontaná a város összhangján, ha épületek emelkednének a Kla«ttromréten. A régi telepet sokkal kevesebb költséggel rendbe lehetne hozni és ki lehelne építeni. Az állam a várossal karöltve kellene megoldja ezt a kérdést, amely isimét lehetőséget adna arra, hegy a nagybányai művészi élet uj művészi lendületet vegyen. Hogyan gondolja a kullmzkormmtyzat a nagybányai művésztelép' fenntartását? — kérdezem Krizaán Jánostól. —  fővárosi elgondolás szerint — hangzik a válasz — Nagybányán is olyan telepet létesítenének, amilyen Szentendrén, Miskolcon, stb. van. Ezekre a tele* pekre hét-három hónapra küldenek festőket, akik lejárnak ide a fővárosból. Nincs tehát állandó jeik^ük, Ezt e megoldást nem tartom egészségesnek. Nagy*= bányának olyan múltja és művészi hírneve, valamint természetű adottságai van-' nah, amelyek állandó művészi éleire tér szik hivatottá. És azt sem szabad elfelejteni, hogy ez igazi művésznek nem olyan könnyű dolgozni. Idő kell ahhoz, hogy kiérlelődjék a munka. Meg kell ismerni, meg kell szeretni a vidéket. Hozzá kell nőni a környék íelkületéftóz, hogy szépségeit kihozzuk, Csak így alakulhat ki égy vidék igazi művészi karaktere. Átmeneti kirándulások alatt lehet skicceket csinálni. Müvés&i benyomásokat is lehet szerezni. De olyan munkát, amely lelket és jellegzetességet adjon, nem sikerül alkotni. Szerintem tehát az általános mír gyár kultúra szempontjából az lenne az igazi megoldás, hogy az állam, o város és a különböző közülefek továbbra is állandó művészi telepet tartsanak fenn Nagybányán. Adjanak alkalmat a művészeknek arra, hogy tömegestől keressék föl ezt a városi. A vidék szánté hívja a művészeket a letelepedésre. Ha as az elgondolás jutna diadalra, amely szerint Nagybányán is csak ídő&zakonkínt virág* zana a művészi élet, szerintem vissza* fejîod&t jelentene. Őszinte szavak Krizsán János megnyi- Saf.kozá&ai. IVJékók a műves« múltjához és hírnevéhez. Érdemesek a megfőni©* lásra és arra, hogy az illetékes tényezők megfogadják a bennük foglalt tanácsokat. Sajnos, a festőiskoláról sem hallok kedvezőbb híreket. Létezik is, nem is. A város ad fát és némi pénzbéli támogatást,  pénzbeli támogatás a dologi kiadásokon kívül abban merül ki, hogy a két tanerőnek, Mikola Andrásnak és Krr zsáti Jánosnak (utóbbi a közeli napokban megrongált egészségi állapotára való te- k'jnlíedHeL lemondott tanári tisztségéről) 50—50 pengő havi tiszt elei dijat folyósít,  legnagyobb optimizmusai sém lehet azt állítani, hogy ez az ötvénpengős tiszte - letdij arányában állana a művésztanárok hírnevével, tehetségével, munkásságával és multjvah A festőiskolának jelenleg négy tanítványa van. Gondoljuk csak el, hogy milyen visszaesés; tz a múlthoz viszonyítva, ha azt'vesszük, hogy 192S*ban Kriz&án Jánosnak 118 tanítványa volt és volt olyan kors-zak, amikor Thorma János 150 művésznő vendeket irányított biztos kézzel. A nyár folyamán az akadémiáról fiz* tizenöt művésznő vendék látogatott el Nagybányára. Önálló festők is felkeresték a hagymaltu várost és gazdag élményekkel tértek haza erről a vidékről. amely a magyar képzőművészetnek annyi felejthetetlen szépségű alkotásra adta meg az ihletet, Segite'ni keli a jelenlegi he!viselem Tárgyilagosan meg keli állapítanunk, hogy hivatalos részről a térve&ge,1 érseknél maradlak, a várost pénzbeli támogatása pedig alig futja a dologi kiadásokra Uj fellendülést csak akkor remélhetünk, ha az illetékes tényezők sziwel-lélekkei magukévá teszik a nagybányai festők ügyé?. Mikola András othonálhoz úgy jutunk eh hogy végig megyünk a Klástrosnrét melíe{.>i i sétányon. Nem kell ahhoz művésznek lenni, hogy élvezhessük s Kla&t" romrétnek és a közeli gyönyörű sétatérnek idillikus szépségeit. Egy pillantás ezekrea részekre: és azonnal meg lehet érteni, miéri lett híressé Nagybánya és miért lett a festők városa. Hogyan lőhet azonban biztosítani, hogy továbbra is az erdélyi művészi élet középpontja legyen és mm ész'felepe, valamint festőiskolája uj virágzás korszakába lépjen? Erre a kérdésedé akarok választ Mikola Andrástól, aki látogatás*»«: sáp’ iának délelőttjén már kirándulást tett a hegyek közé és belépésemkor uj. halai*, más alkotáson dolgozik műtermében, Mikola Andrástól Sem haliunk biztatóbb adatokat. Bizony, a nagybányai íes* tő lelep sorsa kusza módén megy. Felületes szemlélő azt hiheti, hogy megszűnt az érdeklődés a festők városa iránt és .a jelenlegi pangás korszakát a közöny okozza. Megtudom azonban, hogy nem így áll a helyzet. A minisztérium már régóta foglalkozik á nagybányai művész* telep sorsával. Kétségkívül- meg vaj? felülről (3 jóakarat-. Miniszteri kiküldött is járt mér a városban. A. város a Klastrom- tél alapján a művészt elepnek uj területet ajánlott fel. Á tervek elkészítésére is megtörténi az intézkedés. Csak éppen egységes álláspontra nem sikerült eddig eljutni. A térvek ás jószáud -kok ndm váltak valóra. Ugyanígy áll a művészek megszervező- sének ügye ie. A Festők Társaságának, újjá kellett szerveződnie. Egyelőre azoK. ban nem sikerült olyan életei téremtem, amely méltó lenne Nagybánya művészi múltjához. A festőiskolának Krizsán Jé' nos lemondásával most már Mikola András az egyetlen tanára. Az a véleménye, hogy az iskola kérdését intézményesen kell megoldani, Olyan anyagi alapot heh Hrjremíeni, amely lehetővé teszi, hogy csakugyan komoly művészi mun Icát lelkes sen végezni, Az anyagi támogatóénak legalább azzal az összeggel arányban ke ' állania, amelyet a régi magyar Imperium idején nyújtottak az illetékes közületik a nagybányai festőiskola számára. ügy Mikola András, mini Krizsán János nagyon sokat várnak Szabó Miklós voh tfiblabirőtól, a város uj polgárme?~ •terétől. Bíznak abba ív. hogy az uj polgár' mester szívveídélekkel magáévá teszi « művészek kéréseit. Azt emelik, hogy a városi támogatással önként megoldódnak a művészek kívánságai és megszűnik ít jelenlegi áldatlan állapot. A nagybánya festők egyébként lelkesen készülnek a kolozsvári mvvészhétehre es számos olya®« művészi alkotást fognak bemutatni, rne Ivekre az egész, közvélemény méltán foí figyelhet, A művészek watt mondták ki, as óira* só azonban érezheti a felsorolt adatok bői, hogy a helyzet ebben a pilla náthás: egyáltalán nem nevezhető vigasztalónak Titkolt elégedetlenség csendült ki a sza vaikból, amelyet a művészi szerényséf; nem tart ildomosnak kifejezésre futtat ni. A nagybányai ősl&lcosok szótőben, nyű t<m kimondják, hogy azonnali intézkedéseket várnak. Nem, helyeslik a miivéss telepnek a Klastromrétre való áthelyezését, az- ellen pedig egyenesen tiltakoznak hogy Nagybánya csupán, alkalmi hir&v- didóheJye legyen a művészeknek és m akadémiai növendékeknek, Nemcsak ío kálpatriotizmus, hanem általános tnsgyaí érdek k>, hogy Nagybánya a „festők váv rosa6' maradjon. Könnyű est elérni egy Sas jóakarattal, ha őszintén teljesitea*' akarják a lakosság é@ a művészek kíván-' «ágait. Tervezgeíézek helyett tettek kei-' lenek és akkor egyik napról i másikra diadalmasan újjáéled a nagybányai mS- vésztelep. 1 miié Sfliisi8i§stii88lc i?iíi°é§if liT?gft8!te iltgralisaüBsifeg s imrnfrnmm ilIi»USfclî SÁTORALJAÚJHELY, március 3L (MTI.) Vas-arnsp tíélelőifc a Magyar Élei Pártje zeznplénmegyei nagyválasztnaánya ülést tarlóit, Az ülésen megjelent Bárezáy János földművelésügyi állam titkár é-i többek között ezt mondotta: Különös figyelmet fordítunk arra, hogy a fa-iyo évi termelésű bor ára olyas ssiu- ten maradjon, amelyen a termelés költ regeinek emelése ellenére is minden szó* 1 ősgazda megtalálja számítását. Egybéu gondoskodás történik arról, hogy a bor ilyen áron értékesíthető leaven. ^Jegein* íékezett a tokajbe»^'»ljai zsidó szőlőingaL tanok kérdéséről. Rámutatott arra. hogy & rövidesen megjelenő uj törvény lehetővé akarta termi a zsidó szőlőingatlano!: gyorsabb igénybevételét. ELFOGTAK EGY SZÉLHÁMOS KE RESKEDELMI UTAZÓT. A kolozsvári rendőrség detektivei elfogták Klein Adolf 65 éves kereskedelmi utazót, akiről megállapítást nyert, hogy vídékszerte több visszaélést, lopást és hamisítást követelt el. Az elfogott szélhámost a rendőrség «i adta a járásbíróságnak. munkálatokat jutányosai) válla! tfjp ro sa jj; L Eápolya-utca 6 szám és Sara tégy. pj« ti4c® Î. Mása. (Sebok-cukrésíds). I S®őfee8yfffl«Sá nOfényeísaSí Nczzui fi m Erdélyrészi Hangya Rain- te | Lí körgyár, Marosvasárhe3y. 1
