Ellenzék, 1942. március (63. évfolyam, 49-73. szám)

1942-03-31 / 73. szám

extern, LiEÜJDj í'jí'i márcitsW 13'Éj -v ; . Ő-VYVTil? A BUDAPEST ’t u. t— LXÍIL evíoiya^Ttö^ ;f íu fllSIB SímeszJGség és Slaflihlvataí: Kslazsv r, 8S'ia!-a!2i 15., I snilst. TslsJan: II—J3, Uw* ía: ISíiísia-sEsa 8. siáa. Telefan $1.: 23—23 HhwamBM9Stt«BKuuuBB<aanaMttasMM ííSPlIOn*: BIRTH1 MIKLÓS adóloialdanoa: FSLLS3 2* l* Solozsvár. Elöllrstásl árai;' hamis 2JIC igsvcdévrs 8» félévre 18, egész évrs 31 ptnf* Pesti kutyák (P.) •sett, •» Gyermekk©rombau a kutya ko­mondor! vagy kuvaszt jelen- mini ahogy a folyóvíz azonos volt a Küküllüvei s a hayas a Hargi­tával. Később, amikor kitaszítottak élet sekadahni tülekedésébe, a kószálások éveiben' sokfajta kutyát megismertéről. Találkoztam bernát­hegyivel, drótszcrüvei, láttam okos vizslát, bátor farkaskutyát, a kun­ságban meg tanultam becsülni a ma­gyar pulit; s e sokféle kutyának mégis majdnem ugyanaz voit a gaz­dasági „állása“, mint első kutyais- merőseimnek, a juhászkutyának és házőrzőnek; hasznosak voltak az embernek, a földművelőnek, áliaite- siyésztőnek, pásztorembernek, er- késznek, halásznak és vadásznak. Ösak a legutóbbi időben volt sze­rencsés alkalmam lényegesen kibő­víteni a kutyafajták terén szerzett is­mereteimet. Kedves ki s ismerősökre tettem szert; társalogtam már japán és selyempincsivel, fekete skót ku­tyával, otromba dán ebbel, kényes- kedö főúri agárral, mindig morcos angol vérebbel Naponta százával látni; kis szalagcsokor a nyakukon, gondosan fényesített szíjazat mel­lükön; a szügytől a marig, némely! ken szájkosár 'is, inkább divat mint szükségből; s csodásán kiké- sziléit hölgyek vezetgetik, néha kel­tőt is egyszerre. Szépen vannak myirva, fésülve, bodcrltva; mind jól ápol!, jól táplált; a körme is mind­nek rendben vau. És néha irigyen rácsaholnak a járókelőkre, kiilonö- fSen az elfoglaltságukban sSető era» kerekre, közülük is különös öröm­mel a gyengén öltözőitekre, mintha számcnkéraék a zavarásért. Vidéki áramlással álltam meg szé- pitőintézetük előtt. Â rakoncátlan ‘kis kutyákat itt mossák tisztára. To» vákb megpillantottam a kutyaujság szerkesztőségét. S amint (ismét fi­gyelmesen végignéztem ezen a sok kényes és tiszta, ápolt és megbe­csült jószágon, s utána láttam áru­cikkeink hirdetéseit, az illatszerek- íiől a csokoládéig, harisnyáig, ame- jlyek c'cát és kutyust választottak jvédjegyül, elhittem, hogy bizony müveit emberek vagyunk, finom lei­knek; meglátjuk az életben a gyen- igéds-éget, kedveset. Cs^ak tíz lépéssel odébb ne láttam Ivolna egyebet is! (Nem a huncut kis (kutyára gondolok, amelyek a szigo- 'íu lender bácsira pislogva, féllábát felemeli az aszfaltba szorított lám- ipavns tövében; nyilván összetéveszti @z élőfával.) Hatósági felhívást olvastam.; era» ílíexi és magyar kötelességre figyel- ^mez’tet; a takarékosságra, beosztás­ba. Kém volt ugyan kiírva, de mind­járt gondoltam, hegy elsősorban azoknak sző!, akiknek van mivel (takarékoskodniuk, van mit beoszta- i*£uk. Nekem és még igen sok más polgárnak csupán az elvet kell is- mernünk és vallanunk; meg valósi- fásukra — sajnos — belátható időn belül nem kerülhet sor. A sarkon túl, ahova a forgalmi rendőr szeme nem ér el, beesett szemű fiatal fiú félénken, a büntu- Üdat izgalmával sziszegte a fogai közt elharapott szót: „tűzkő'... tűzkő...“ A Petőfi Sándor-utca sarkán, az elő­kelő világ virágüzlete mellett ron- kíia bugyolál^ néniké nyújtogat­! ja félénken a kezét, ú is tudja, s I más is: koldulni nem szabad. M’i- i lyen üdvös dolog ez! így legalább I ő nem kérhet, s másnak nem keli j elutasítania. De milyen hálásan fel­csillan a szeme az előtörő könnyek alól, ha két fillért ejtesz aszóit ke­zébe. Talán még hálásabb, elisme- rőbb, boldogabb lesz tőle, mi'.ni a selyempámák közt fairen ge kis kutyus a csokoládé adagjáért. Nagyon szeretem a kutyát. És iga­zán boldog voltam, amikor kát sze­memmel meggyőződhettem, hogy Budapesten nincsenek kóbor kutyák. A csapatokban ténfergő' kóbor ku­tyák mindig balkáni városokra, s azokban eltöltött sanyarú évekre* emlékeztetnek. így hát nélkülük ©gy­pércig sem gondoltam próíétaságra. De azért szükséges összemérni a lé­tekbe hasitó tényeket: amíg majd­nem húszezer öl-eb és haszontalan kutyus hetenként rendesén kötszer fürdik, naponta négyszer táplálko­zik, fűtött szobában, selyem holmi közt heverészlk, drága szijszerszám» mai ékesítve sétál, vagy kocsikázik, vannak emberek, velünk egy nyel­vet beszélő, egy hitet valló magya­rok — igaz, lasse szerencsétleneb­bek, elvstéltebbek, mint mi — akik hetenként egyszer szeretnének jéüa* kásig enni, naponta egyszer főtt étel illatát beszivsüj a rongyos kabát alá fehérneműt, a sarok nélküli lábbe­libe harisnyát húzni, tető alatt hál­ni, néha megpihenni, dolgozni, célt látni, valamiért küzdeni, emberien élni; élni, amiért mi élünk, lelkesed - ni, amiért lelkesedünk, s meghalni. am“ért — ha kell — meghalunk, ben emberibb környezetben éreztem magam. Kóbor ebek nincsenek. Milyen boldogság! B© vannak kóbar embe­rek, gazdátlan emberi lények, cél­talanul állingálő fiatal fiuk és leá­nyok, férfisorbaa levő emberek, akik ma sem tudják, mit kezdhetnek ajándékba kapott életükkel. Nem véieítek senkinek, mégis itt állanak, szemben az ólat rémével, tehetetle­nül, a megkapaszkodás lehetősége nélkül. Nagy öröm, szinte tartós boldogság, ha meglehetnek egyik napról a másikra. Ekkor jutott eszemben a bizo­nyára nem eredeti ötlet: ha már az életünk az észszarüség korlátjai kö­zé szorult s takarékoskodnunk kell, vájjon jövendőnk érdekében miről mondhatnánk ie könnyebben, a fényűző kutyákról-e, vagy ezekről a kilökött társadalmi lényekről? Egy Csölskeiaíeííéli a balgái? asapatoM számi it & íö^olc hütáPöE London és Washington sajtó- és rádiómar gyarázataiban mostanában állandóan azt ál~ lit gat ja, hogy a kezdeményezés és a cselek­vés törvénye most már végérvényesen as egyesült plutokráciáh és bolsevista barátaik tábornokai kezében van. örülnek annak, hogy „az atlantióceáni csatát meg fogják nyerni“, hogy ..Rommel mégsem győzőit“ és minde­nekelőtt, hogy „Sztálin most már ötödik hónapja nem engedte ki kezéből a kezde­ményezést“. öthónapi támadás azonban kor rántsem jelent öihónapi kezdeményezést. De még ha azt is jelentené, tagadhatatlan, hogy minden kezdeményezésnek akkora az értéke, amekkora eredménnyel jár. Az olyan tartós kezdeményezés azonban, amply sohasem éri el kitűzött célját, megrekedésnek is nevezhető. Sztálin minden bizonnyal embertelen erő fe­szítésekkel, szívóssággal, kísérletet tett arra, hogy a kezdeményezést magához ragadja és hogy a német hadsereg megsemmisítésével döntő fordulathoz juttassa a háborút. Az el­múlt téli hónapok tényleg igen kemények voltak és súlyom feladatok elé állítottak ben­nünket. Azonban elégtél eilel állapíthatjuk r eg, hogy a tengely és barátai győzelmesen kiadottak ezt a próbát. Még nem zárultak le keleten a harcok, azonban biztos, hogy Sztá­lin téli kezdeményezése már régen megre­kedt. Ezt bizonyítják az elmúlt hét harcai is. A harcok eredméyeheppen kiderült, hogy Londonnak és Washingtonnak a bolsevisták hadműveleteihez fűzött reménysége dugába dőlt. A remények helyébe azonban a Szov­jetunió tehermentesítésének szükségessége lé­pett s a második arcvonaí után va'ó kiálto­zás egyre hangosabb és sürgetőbb lesz. Egy­általán nem lehet csodá'ni. ha Churchill Majszkitól szorongatva, kísérletet tesz kez­deményező képességének igazolására. A csúfo­san kudarcbmfulladt saint-nazairei kisér Jet az egész, ami megmaradt az angol propagandá­nak azokból az állításaiból, hogy tábornokai és a Szovjet hadvezetősége kezükben tartják a kezdeményezést„ A legújabb eseményekről az alábbi távira- tokban számolunk be: Heves hévShar eSSetsére folyt m megsemmisíti! támadás BERLIN, március 31. (MTI.) Á Német Távirati Iroda jelenti: Â véderő fő­parancsnoksága a következőket k^zii az északi fok körüli tengeren végrehajtott támadásról: Az Északi-tenger fölött fegyveres felderítést végző német harci repülők el” lenséges hajókaravánt vettek észre. Egy cirkáló és tölíh romboló védelme alatt néhány közepes nagyságú kereskedelmi hajó mérsékelt gyorsasággal haladt kelet felé. Â heves hóvihar ellenére a német repülők megtámadták a karavánt. Egy 4000 tonnás kereskedelmi hajót ezerkilogrammos hómba talált telibe. Egy rom- boiót, amely hevesen lőtt a repülőkre, két 500 kilogrammos bomba talált el. A felderítő repülők jelentése nyomán délután zuhanóbombázó repülőgépek indultak es a kora esti órákban folytat ták a támadást a karaván ellen. Bombáik­kal eltaláltak még két kereskedelmi hajót. Egy 6000 tonnás szállitóhajót 500 ki­lós bombával középen és orrán telibe találtak. Látták, amint a tatja kiemelkedik a vízből. Egy másik 6000 tonnás szállitóhajót ezintén telitalálat rongált meg. Ezt a hajót is sorsára kellett hízni, mert zátonyra futott. r „ Égnek Moszkva közüzeme! \ BERLIN, március 31. (MTI.) A Führer főhadiszállásáról jelentik a Német Táv­irati irodának: A véderő főparancsnoksága közli: A Donee vidékén, Charkovtól keletre elkeseredett harcokban visszavertük az j ellenség támadásait és 9 páncélost meg- ! semmisítettünk. A keleti harctér más siytka&aain az újra beállt fagyos hidegbe®­megint megindultak az ellenség támadá sai és az ellenség súlyos veszteségeket Szenvedett. A finn légi haderő a karéüai harctéren március 28-án megsemmisített több ellenséges hadoszlopot és légi har­cokban lelőtt 27 szovjet repülőgépet. A mult éjjelen német harci repülőgépek bombákkal árasztották el Moszkva köz- ti városrészének katonai célpontjait. továbbá a Volga felső folyása és a Boío gojetőí keletre fekvő célpontokat. Égnek a közüzemek és a katonai faerendezese. Német buvárnaszádok az Atlanti-óceán északi részén és az amerikai partok előtt elsülyesztetíek 16, összesen ilO.óOO ton­nányi ellenséges kereskedelmi hajót. A francia nyugati partok előtt március 28-án egy harci repülőgép elsülvesztett égy angol gyorsnaszádot. Oelebesz-szigetén befejeződött a japánok tisztogatási hadmű­velete STOCKHOLM, március 31. (DNB.) Angol jelentés szerint Csungkingban a hunnal harcokról kiadott legújabb hadi Jelentés közli, hogy a szövetségesek hely zete rosszabbodott. A japánok északnytr gáton elfoglaltak egy várost és most nagv ( erősítéseket kapnak. Heves harcok dui- jj nak a Rangoon—Mandalay közti vasúti vonaton is. M’nt a Domei-iroda a santungi arcvo- natról jelenti, a japán csapatok Vutang tói körülbelül 15 kílométernvire északra erős kínai egységeket semmisítettek meg Mint a Domei-iroda a celebeszi had színtérről jelenti, azok a holland csapa tok. amelyek a Boni-öhöl északi partvi dókén levő Malii: és Paluho közelében továbbfolytatták az ellenállást, máreüi- 27-én feltétel nélkül megadták magukat Más holland csapatok március 17"én tet‘ ték le a fegyvert, úgyhogy h szigeten be­fejeződtek a japán tisztogató hadmüvek tek. Az Ausztrália elleni támadás ugródesz kajának tekintik Uj-Guineát, amelynek földjén a japánok több helyen partra szálltak. A főküzdelem most a sziget fő városáért, Port Moresby ért folyik, ame lyöt a japán bombavetők földi pokollá változtattak. Az angolok és ausztráliaiak itteni helyzetét lehetetlenné teszi a beír szülött lakosság lázadása is. Uj-Guinea szigetén az ausztráliai főparancsnokság; rendeletére több, mint negyven bensríí- lött felkelő-vezért végeztek ki. Több jel arra mutat, hogy az itt lévő ausztráliai csapatok visszavonulni szeretnének, de az elbajózást lebe!ellenné teszik az őrt álló japán hadihajók­Szétverték észtaken «az ang#1siése hajékaf «a néniét repülök

Next

/
Oldalképek
Tartalom