Ellenzék, 1942. február (63. évfolyam, 26-48. szám)

1942-02-07 / 30. szám

; i. i

l :• I ? I C b I 1/ a /

Kirándulás múltba

,i ü iiev:ii,alt. A templom padlását ;iu allciol. r.'in v -kI;dt m*gi k mícmi. ])< itt, (’si.- óken«**/túron ji«'m ári, hu az ember kicsit nvcerölírii magái. A (ángyon -öt.'t-> -ben km /-/ohm körvonalai boti • iko/u.i' ki: S/f 1-tvjn ri LártZio. Val.i inkor it főoltáron állottak,- de a/ egyik plébános úgy lit' zik megunla őket, .Szép". új szobrokat Melt <;s u két .,óc«- ka*' f.'t v.obrot -/ániiiztr a padlásra. He méljiik. a ket -/cnr király r jó m nőaégii barokk képmásai n-tusok ár,i dégléteilt

kapnak.

Ilá-Mtap t/iiite fájt" elhagyni ezt a kt« lalut. noMyben bosszú századok olv ba raf-ago.- kiiKVi tu-nscgtel szólaltak nu-g

IV elfogott minket a nagy felfedezők Iá y;i. V ragyogó nap V biztatóan simogatta bőrünket. 1 lore. Somkerék felé! Apafiak kai t gv tőből s/ánnazó erdélyi család ósi ic'syké.t ncuisokúra elértük, A kiesi hazaik közepén meredek tejőfi, ódon tornyu templom a őrt. A házacskák bizalommal -imulnftk aluja. Íme egy ele.ven kép a köj /t ókorból, melynek láttán oly jótékonyan tioniallyoMil el a mai világ tudat«. Künn a templom gyönyörű kőrácsoe gót abla kai, benn a karzat és a padok könnyed virágos di.zité-e ragadja el a szemlélőt.

V festő Uiniing Ixíriuc, a 18. század k^d- velt kolozsvári mestere, aki Kalotaszeg és a SzamosvÖigy falusi templomait annyi kedves ötlt*tosséggel óke*.itette fel. Nemsokára betértünk a református espereshez és barátom ismét bele temet kez/ett a rég! iratokba. Fel;, de/öi zimatunk « ziit- tal sem csalt. Csakhamar megtudtuk, hegy az égy h gaula foglalkozik a falu

történetével. Elmentem ho:-.zá kideriiit, hegy igy kis ,,aranykönvvb»*l*‘ venzi tu dóm anyáit, nvelvh-e az ekléasia papjai a '«>. század »“icjetoí cz.in'o a község telit •; élc.iét heh .jegyezhettek. \ olt még egv rég; . Jinkönwe jy íííöl hót. K gondolná. b»»gv cíív kisgazdánál is fel lel et feiezni

vamalii? U- uugáilús mim- Hüvídr * ka,

, eri a púkafulvi H» csk»rf Icagkg-'ádája

föh hajolunk. „Szép ló 17. c/á/adi nyaiţ“ iiumdju baráti. gc.iz.< i Vi .\i*-f,zrt- sn«-f vé v* a felfc»h*zj -1. \z ospc ív-, ur / krenye hciii áll iirv’teu. ( .mk előkerül egy gyönyörű ezüslpoluir arany I I iragnkkul. Várkudui Kováé- Jiiu» ajan ■ ít-ka Somi. i c -knck 169t»-ból. Ekkorra már egészen mcgfi/okluk ü s/.akuihithmul felbukkanó újdonságokat es állandó, tje kel •Mi''- feszültség töltötte el b nyűnket. A fdfrde.’iv igazi lelkiállapota ez. melynek t. gyenh le.s tovaáradavn e«ak. ege /cm c. vé teles élményeknél torpan meg. Éhben K .olt részünk. Délután sietne gyalogoltunk ; a szomszédos Sajóudvarhelyre l tunk ri református lelke,/f lakhoz, vezetett. Véhány perc múlva rnnr a templom fa tornyán betűztem at, 1755-bŐl való ha- •ang feliratát. mdv adományozóként <-gyik ősömet n-evc*te meg. Akárki d b’gyjc, igen érdekes érzé*«! Künn me.gk« rijitiik nz « gys/erii templomot. Fgyitzerre ,'z í /aki faion meglepően jó állapotban, levő románkori kapuzat tárni déuk. Az, oromzat teljesen ép és sárkány vadait ábrázok Frre még az addig látottak után em voltam dkeszülve. Hiszen egy jóformán ismeretlen úrpádkori emlék előtt álltain, amely a maga fnswsé^ében, sajátos Megoldásában egészen meglepően bato'T. Az árpádkori műemlékek ritkák é- még , jdentéklclencbh« knek i. nagy a bocsi’.' létük. Hát még az ilyeneknek!

Mikor a úszta c«’3lagos égbolt alatt a vonatálioiná.S felé siettünk", valami álűta- 11is elégedi ttseg öntötte ei egész valón kát. Ná mcsak tudtuk, hanem magunk is ;• teltük ennek nz országnak egy kis perci- k .j;-.u ::inle a teljes történelmi fejlődést. A múltnak mieso»la gazdag é-s sz. nc-s képe tükröződik e parányi helyen! A f el fedez és nagv öröm, de ez az öröm meg- - zá/szorozódik, ha az, amit felfedeztünk, nienk - annak a földnek kivirágzó-:: vii/-'ybői v.-tettünk < indylc. v sszatérünk.

F,r*tz Gézii.

Bözodi népmesék:

Vot éccór, hol .ítia ▼'ot, hrtcíliéi.oi’szagou is túl, vúi éggy örbg«t*6z«w.. Atn»k vöt húrom iejínya. A nagyobbik aut tuongya: rho»* anyám, én monyok BZögáiui, ítKiwagyi \tf * raerc. — Erijjg-. fijazn, «•.>■«»ongy«.

Megindult. «tain mönyün ící utóra, hát ö* ut mellett parézctl ógyy ló. A«! ruungya aei-i a ló: te léjányocífca. aszmongya. itt a kefe * a vakaró, kicsitt talcarice-ál meg. rne jótötted hejibe jót várrz. — Takariecson x kutya asz- vnougya, nem érközöm »»őst vced bajhxlni, íru>Dai kell neköm tovább.

Mony ön tovább a léjánka. a fáin mony ón tovább, hú vót az uL irclletJ tsgy aimafí. Annyi véd az alma rajta hogy húzta le sr ágát. A'-rt mongya az a'mafa neki: to léiá- nyocíka. kicsit! rázzál meg ingom, aazraungya. ree jótötted hejibe jó vár«?-, sszmongva. — l.n bizon nem rázlak, «zrnonsya, n>s én íi’ je tök.

Monyon tovább. Az ut mellett látott éggy kemencét. Az a kein.nce meg vót repodö/.vin, meg vót has adózva. Awsl utongya: te léjáuyocska, éggy kicsitt treazej mis ingómét * éggy kicsit*: takarices meg. ar/inongy aí. me jelölted hejibe jót vársz. •— tin bizon nexu takarlilak, aszmongya, me fújó tök.

Monyon tovább. Amin mosván tovább, elér éggv hidat, a hói me lett feleit tt éggy kicsi- kutya. -— Te léjányocskfe, éggv kicsitt 'áaka' rices meg ingom, éggy kicsitt mossál meg. *ae rég nea» vótnuz BJtegructóva, jótötted hejibe jói vársz. — Mosson a fene, asvmocgya, én acas moslak, me sijetök.

Monyon tovább. Amin Hsöttyön tovább, találkozik éggy öregasszonnyá!. — Hora mesez ti íójányocska? — Én monyok Szógálni. asz* mongya, ha va’ahol hejct kapnék. — Na gye' re hézzám,.aszmongya, megfogadlak. Az öreg- csszon megfogatta, el is viszi a házhoz. Kiad neki tizenéggy szabát, hogy abba takariccson, mosogasson s söpörgessen, de a tizenkettedik be be ne nyiecson,

Azomba az öregaaszon elmönyön hazorróí, gondója magába, ő benyit! a tizenkettedikbe, mér monta az .öregasszon, hogy n eayiocson bé? Bényítt a tizenkettedik »zabába s hát ott vám éggy kád artlnny. Éggybe kapja magát s megrakodik belőle. Vöszi az utat hazafelé.

Monyon hazafelé, asz öregasszoa hazMűö’ nyön s hát nsnésec szogáló1 ilßgyiw nézi a kádba az arannyal, hát héjjá van az aranynak. Utána az öregasszon, eléri kicsikcityát. Ászt mongya * ki esik utjának'’ t© kicsskutyiu.

batusr, */muri HVa,

/.Is kor».

irt 1

F-ojfy

o*-;»i tud

iwif tu Möfiny Őr.

9m

iltri

A fu

mönyiíí'. l

n . -jMi (al

Iája u li<

rt.ii'

(rl 1

r. k.

TI 1 * * 11 C T . 1

»in 1.1 f (...ii

* «rty '

[** fit n

yw#l » #

!n »,.

vóna? Mon 'lyi

.ri rin,l<

Lamar »l«'r

f. fl'T

ü.így tT-ri

• t yin/.Hn

f. nein I

»ir ja.

Mönvä

II M/

urc / ii*.» /.( 1

it tovabl

*, « Fri

«1/ :

inai át.

Ic

alinata, n

cm láttad

, t-linónt K

na é|r.-» ■<

1 Jtji

nyoi-T.ka?

— No ci

vak iiióii

n y a

liriuai

i L-n.

A harmadik léján szöröncséje

Böxöcii György gyűjtése

i.cjn fúttád, itt ©intón> voca égg> léjinyócskái - Möuayün hamar, me eléri, oj;a nagy pakkot viazSn, aszmongya. hogy ami Luri.i

Monyon m óregaaszon, eléri a kemencét. — Ts kemence, nem láttál éggy éjányocsket- ©lmÖné vóna? — Nocsak mcsnyön, ejzmen gy z. ojaii r ehezen monyon, as-nnongya, :iehé.

I u pakkja, ni ui birja. Elen a/, aímafát. Mcü- ^va*: te almafs, nem láttad, éggy b jányocska f rnönt vóna? — No csak mcrmyöu barna:, Rtzmoagya, me ©leii. 3t*zmonnyá, ojaa uehtv. pakkot viszön, nein bírja. Möavün tovább eléri a lovat. — Te ló. nem latiad, éggy lej.í' nyc^ska clöKÖnt vóna? — Éppen tova ie. van ií ve né, nyugszik tug, aszniongya, mönnyön eléri, aszmongya.

E'iuönt oda az öregasszony, e'votte az arany nyat tolle s jól megverte. — Eripgy, aszmon- gya, hazaiéi:". Elmönt soiutpive' haza. Ászt zsongva 3 középső, hogy na édösanyám. én íb elmöiiyok szó^álni, aszmongya. —• Eriggy fiiim, asznKjRgya-.

Íz is megindul, éppen azon ez utcu. Eléri a lovat. Ászt mongya a ló neki ie 'éjányocska,

I kicäitt takariccs meg: ingöm. as7is.oc.gya, ott a kefe s R vakaró, kiesitt tíkariccs meg, jó" Jötted be jibs jot váris. — T akftriccson e kutya, aszrarvj-gya, neas takaritlaL, sijetök.

Monyon tovább. Eléri az almafát. Mongya S3 slmafs: te léjányocska. kiesd? rázzál me.% esziTjongya. könnvebl)ii jek éggy ksesitt zae jó- ; tótied hejibe jót vársz. -— Én í>iza nem ráz" l ísk, me ea sijetök. Monyon tovább. Eléri a kemencét. —- Te léjányocska. eg-gy kicsit ate- 8ze'j meg ingom, m© jótötted hejibe jót vársz. — En bî/â nem meszellek, ni© én sijetök Mö* l nyön tovább. A hídnál eléri s kicsikntyát. —•

I Te Icjáryoeska. éggv kicsitt mossál meg in"- göm, me jótötted hejibe jót vársz. — Én bivs j nem moslak, én gijeflök. Monyon tóráid), az is

• aval az öregasszonnal találkozott, megfogaíts ! ászt is az öregasszo-n.

I Annck is tizenéggy szabát kihagyott,. cî>b»

! seprögessön. mosogasson, tskoriccson, de a jj tizenkettedikbe bé ne nyiccscn Akkor is £2 ! őregasszoa elmönt hazórről, benyitott a tizen- l kettedik »zabába. Meg’átta. mekkora kád íj ararniy van, az is éggybe megrakodc*tt LefSÎI» l 3 megindult hazafelé. Hát az öregasszon hara- í xnönyöu. bú nincsen szógáKiő. liggybe nézi s I kadba az arasnyat, hi héjjá van. Utáaaa az 1 őregassr/sn!

* — To kicsikutya, nem láttad itt,.éggy léjá'

f „ ___l- „ Xf-__tó „ "___

u zinongya, "jen teríit vir/.ün. I«/.au Imi iu-‘ju i i. Möiiyön tovább. Héri t i>vat. I nem lút'.ad, éggy léjjnyocbka «le.önt \ ,r.-a* Víöiinyön htroar, 'ízuiongya. t#-v’ o;., Ölve, nyugszik.

OdaiMÖDVÖl. i VU.i'. ZOM. I.Ív >,■/.! az JUT:*, nyal tol»., jól megveri s elefcapjo, u»öhí. óíj Hazafií'r Az íK iir»n uurrokkal elruönt ha/a. A-/t uiot.gra a legküssebbil. .u ániiyúnak:

•. • i ö>* á f T i i oi, mont én tnönyök *1 * zúg Krű'gy fiiam. a-/rnoi<gya.

Megindul a egkii -> bLi‘k éppen azon ,iz utón. F.léri a lövet. A>.zt mongya a ló neki: íe léjányoeska, aliajt a kefe f- vakaró égr Licsit takariccH meg, aszraongya, rne még jó- íjittrd hejibe jót vársz. A léjúayneaka égjryte nekitürközik, főt űri az ingi*. könyökig elé vö«zi a kefét s u vakar ót, uey utegtaka<iec»a :i lov:it. hi -.'v istenÖHÖa. A»ut mongya neki. hogy há jó. vágy é? • Jel, köszönöm, run ruongya.

Monyon tovább, liláiko/ik az íimafávúl. —- Te léjányoeska, kioMt rázzál lucg ingom, aiz tnongya, me jótótlcd hejibe jót vársz.- A • i- janyocska iu-g föhágott a fára. két vaj hí romvcoHon úgy megrázta az. almafát, míg lehullott ’obbré«zilt az alma rólla. Ab/1 mor.gya; jól vagy é? — Jól, aszmongva. köszönöm

Mönyön tovább mevint, e éri a kemencét. Mongya a kemence neki: te léjányoeska, ki c-itt mesztj meg ingom, aszmengya. me jótötted heiibe jót vársz. A léjányoeska éggjbe n eki , csinál agyagot, megsikároja ügyezön a kemencéi, akku vönzi a aiesze- a kirne»-zcii. vös/i a niÉt a kerekein kipálútz.*:. Mikf»r el vég7.», aszmoneya: jól vaay'év — Jó , köszönöm, aszmongya

Mönyön tovább. Mikor a bbtig elmönne. as/.t mongya a kicsikutya: kicsit mossál meg, iazruongya. még iótölt hejibe jót vársz. Fő- vötte a kic ük utrát, hiín itte a vízbe, megmos: a ügyesön f megfésiilte. Kivitte, a hid végihez íetölte — Jól vt"*-é? — Jóé, aszmongva, köszönöm.

Mönyön tovább, találkozik, eppeu aval az örcgasszonnal. Az öregassron saegfogaagya azt is ezógállónak. Tizeaéggy szabát kihagy ueki, hogy abba söproeessön, takariccsoa, mo ogftAwm. a tizenkettedikbe ne nyiccaoz bé. Azoniba az öregaaKzoc c mönt hazórról. Lé- nyírt a tizenkettedik szabóba. lo.egtá-'Ja a nagy !-;ád araunyat. Éggybe nckiállott â meg* pakota máírát belőlle. Meemdult hazafelé. Mikor o niönyöo éggy darabég. hát az öreg »;szcn, hazamönyön. hát nintíeu sv.őgílió! Mönyön, nézi a kádba az arannyal, bé! héjjá vau. Utáuna az öregaitzon!

Eléri a kicsikutyát. — Te kiesikutya n*ro mont ei itt éggr léjányoeska? — Há bízón | óreganyára, már rég, hogy itt vagyok, itt nem

I

mönt éggy is. Mönnyön csak vissza hátion, nir itt cl nem möut, asrmcmgya. De az öreg i s-^í-oii nem adott eJég hitelt aimsk, mönt to" J vább. F éfi a kemencét. — Te kemence nem miint cl itt éggy léjányoeska9 — Bizon öreg- anyám, már rég. hogy itt vigyek, itt el uccu mönt éggy is. Mönr.yöa vissza, asamongya. bátron, me nem möut el. Nem adott elég hitelt annak sem, mönt tovább. Találkozik rz a'mafávai. —- Te almafa. nem rnönt el itt éggy léjányoeska? — Há bizon öreg=ur am már rég hogy itt vagyok, itt e:' nem oiönt éggy is Mönayön csak vissza bátron, rae nem rnönt el itt éggy is, afczmongys

?%ern adott elég hitelt annak sem, mórit to' vább. Találkozik a lóval,-•—- Te. léi. nem moot ! el itt éggy léjányoeska? —• Bűén öreganyáro,

■ már rég hogy itt vagyok, itt hcoí rc-oru el ! ; şrşry fém. aszmongya. Az öregasszon neta ad.

I ebig hiteit annak is, mönni akar tovább. — Ha öregaoyám, nem érti nekom, aszmongya', nem anost e‘, aszraoagya. Mönnyiíc csak vissz.“, sssmongya, nie én megjelentoui. ba jő asz »rongya. Még nem mönt itt el A a öregassroa sem akar elege t hinni neki, asz :mongya c iő neki: öregányám, mönnyön el vissza szé>;«u, me bs nem. éc úgy megnífx.-aa. h*>gy há.'ms* is bucskázik' Evese meg, hogy stt ae*r* suöní eL

Az őregfisszoa visssamc-nt, 3 iéj&*y©cska s sok arannyal hazamönt. Abbé osztán indítót tak gazdaságot, lőttek jő gazdák A léjss os? tán fonott, férhozmöst, lőttek gyerokök ss még élnek, ha meg nem nóták.

(Mondotta Bágyi János 66 éves. Bősöd, 2fhil./

Elítéltek hüsrciikéi kommunistát Bulgáriában. A MTI közli a Nénié: Távirati Iroda szófiai jelentését: \ pb vdiűií aadátörvén» széj. ZZ vád láttat ítélt cd, akiket kommunista üzelmek miatt állítottak eléje. Szervezetbe tömörültek azzal e. céllal, hogy meldöntsék a jelenlegi rendszert. Közülük négyet halálra, keltőt 15 évi, tizet pedig 12 évi fegyházra, »öbbet kisebb szai>ads%veatt és-; re ítéltek.

Nr j ;r,\ 'nioA- lv«ö ;i IHuotir .

1 .>aki.in •*It»*.;j«i a lellide*»”« >ág’ ii. 1

Miuih’tikilK ti ni •. í/z U lvgalald) i'g\ kis j Zlkt.l Ki hirnbu.v leikéből. S’ÍM'V-11 gon j

• lolutik :i)ukt ■ :s kis :ihsai’os.ikr:i :ik k ;

• lU.iu miti uc-1 ' hrK /rtbc körüliek, liogt \

kipos műnk.: vagy m in utl. itt a velő ■ n »tu •• íj Mult'-k- őket .i//.ul lu>g\ me v ii be!1 ók >■ cmlx'fi tudás cgyri' rs/élo- j <*du módiéi. De tuiknr ui udor os/.iinkbe ( int a/, irigység envbt ki^Tm-ógo is meg környék•- /. Köunvii volt a rér iekni U* Ak \or még akadt felfedezni való. Ma nem gt tt ehet lelfk'derő titra indulni, mert mar uin«*- mit f IfVde/iii. Viliit taláUim' uátik. ur jeli titrkleleu. Kár a fárndtsa górt! V legtöbben valahogyan ig:v ve tekédnek e kérdésekről. ÍVdig i/ iga/-ig az. bogv nagyon is énltmee felölteni Ar, úti ruhát és vitt dúlni kiiirskoi'esosro. Nem ugyan Axtu rikába. csak ide. a mi portánkra a ki- Magy arországba, amely urk gázsiag- -ága még távolról sines kiaknázva. A r. ţ gyén ( - a köz tzátnára kevés liasznosabb j dolgot kitelne elképzelni, mintha \alak végigjárná begye tikét es völgyeinket nyi- 'ott szettiiiiol. itielsg szívvel és érdeklő (lo 1 szeret-ttel. Ilyenek számára tárulnak fel íwok a kincsesbányák, tmdvok a magyar értékeket • * műveltséget ontják magukbö; Mert ma U van még rengeteg sok fontos és érdekes emlék, különösen Erdélyben, iinfdyről a szakemberek :>mii tudtak. Ak: «uinde/it nem bis-i. hallgassa ciak im p au ■oak a száméi?völgy i kirándulásinak törté- . a étét, ute! vet a? össze’, cgv barátosmnal '’ettünk.

*

Hajnalban < red tünk útnak Königs vár ro}. Nemsokára felkelt a nap és lo*ra- yyogta aram mösolyával ;i lankus tájab moly nők köze ji én ciillogó .-zalagk ént k győzött a Szamos. Mire megérkeztünk <V.icsóker< /túrra, kibontakozott olőtiüni, n korádszi természet a maga teîjer pom »iájában. A szeszélyes vonalú hegyek ;a-"

..an kiemelk-'dirk az oszló párából. Főié i lük bájos s zcia érc neu n e: borult a kék ég \ holt. iőkedvii léptekkel csaLiiatnar elér- | tűk a helybeli földesur vendéig?zéróto ;

‘házát. A kis kastély fehéren könyököl j ki az előtte elterülő üde kertre. Beusepi. hen egy régi magyar család emlékeit és hagyományait őrri. Az ebö nrilakot v lit'- ; ’yen 1593-ban építette Torma Kristóf. Az évszámos, címerrel ellátott renaissjucc- >tilü aj tó párkány az egyik szoba bejárata íeiett díszeleg. Az ebédlőben u 18. századi útépítésről két barokk LőcimzT tanúskodik. Körülöttük az ősök fakult arcképei.

\ tágas, világos, nappali falaihoz hatalmas polcok támaszkodnak tele könyvekkel. Régi ritka példányok mellett a F. i század második felének java történelmi termését biztos ítélettel válogatta össze a mult szerelmese: I orma Miklós. A sarokban pedig egy ódon vasi ódában a csa- j aád és az egész környék élete- rejtőzik számadásokban, perekben, jegyzékekben, , levelekben a 11. századtól napjainkig, j Dobogott « barátom levéltárosi szív«-, ; xnikor sorjában átnézte őket. A kerten tul I '■•'Xy elhagyott, fél gkész ház áll. Torma Ká- j roly, a kitűnő régész építtette, ak t érdé ! 1 rnesuek talált Theodor Mommsen, a vi- I 1 lághirü őkorHörténész arra, hogy itt, j | Keresztáron meglátogassa. Nem .messze j ^ innen sötét fenyők közül szökken az ég J. felé a katolikus templom kecses, fehér ■ tornya, flivogatásának nem sokáig tud- | , thnk éHenálln'. Először a kerek, késő- j ! barokk tornyot csodáltuk meg. majd ! i

rendkívül bájos, gótikus ajtaján akadt > vneg a szemünk. A got páleatagok mei- ’ r/őpontpin renaissance rozétták virítanak. 5 A kél stílus e finoman ölelkező harmő- , ni a ja magyar zamattól édes. És benn a templomban sorra jöttek a meglepetések. Mikor a szentély gótikus bordái alatt s megpillantottam a szép barokk oltárt és < egy remek festett pietacsoportok akkor az » én mütörténészi szivem kezdett zaka* i tolni. A iörma-család kegyúri gomlosko ’ dúsának egyik legvonzóbb emléke az öt- le rés észak! mellékoltár, melyről azt tart- í ja a hagyomány, hogy Torma Dán éi ; «emeltette Szent Anta! tiszteletére hála- 1 hói azért, hogy megszabadult három utá- j latos nagvnénjétől. Az oltár felső részén | Dániel van kifaragva az oroszlánok kő- I zött. A szörnyű állatok a v é n áss zo n y ok át • j jelképezik, akik éppúgy evő törték ártat- ] , lan un ok a ö ccs ükét, mint hajdan a profé- ’ ,