Ellenzék, 1942. február (63. évfolyam, 26-48. szám)

1942-02-04 / 27. szám

X tivi»etut*ir -tf. OS í, L. £ N % Ä A * Üo^yann él ms ©fJélyS ara aggyal iáffsaJaiciaBiÍ llj éleilehetöségekel keres a magáraiisüivlsef©» m kereskedelmi alkalmazói! és a dolgozó bő (XXVL közlemény) Talán egyedifen pályán sem tapasztalható annyi változás a felszabadulás óta, mint a magánt sztviselök és kereskedelmi alkalmazottak társadalmi osztályánál. Elsősorban itt érezhető a gazdasági átállítás. Magán- tisztviselőinknek rengeteg nehézséggel kelllelt megküz­deni az elmúlt huszonkét esztendő alatt. Jellegzetesen „robotpálya“ volt & magyar magán' tsztviselő pályáin. Sása. Karrierre alig volt reményük. Vezetőállást csak kivételes esetekben érhettek el. Fizetésük és kereseti lehe.őségeik ennélfogva alig fedezték a legszükséger sébb létfenntartást. A gazdasági á!állítás következtében megnyílott az nt a magyar magánt sztviselök előtt arra.. Hogy végre szakadásuknak és tisztviselői múl íjuknak megfelelő jövedelmei biztosító álláshoz jussanak. Nagy változások történtek a kereskedelmi alkalmazottak ré­tegében is. Hiszen egyik legfontosabb magyar célk tü­zesünk, hogy a kereskedelem keresztény magyar ke zekbe kerüljön. Kormányzatunk és az Erdélyi Páré mindee erővel támogatja ezeket a célkitűzéseket. A Nemzeti önáhósi'ási Alapból kölcsönöket folyósitotitak azoknak a szakképzett magyar íjaknak, akik a keres­kedelmi éleiben akartak elhelyezkedni. A fejlődésnek nj folyamata nyílott m-eg tehát, amely a magyar összes­ség számára beláthat atian fontosságú életlehetőségeket biztosií.  magántisztviselői pályán változásokat okozott másrész! az a lehel őség is. hogy a magánfisz'v selők egy része állami állásokban helyezkedett el. Újabb lehető- íségek adódtak a dolgozó no számára is, aki részben a magámalkaimazcdti és kereskedelmi pályán, részben pe­dig állami h vataiohban kapha! alkalmazást Olyan té­nyek mindezek, amelyekkel részletesen kell foglal kór­sunk, ha erdélyi magyar társadalmunk jelenlegi élet- berendezését tanulmányozzuk. Ettől az osztálytól vár- jtsk ugyanis a gazdaságilag és kereskedelmileg erős, keresztény Magyarország felépilését. Kormányzatunk* raak az a végső célja, hogy a magánvállalatok élére és a kereskedelem irány tására olyan szakképzett keresz­tény magyar társadalmi osztályt segítsen, amely a jövő fejlődési lehetőségeit bizíositja. • , Magánál szfviseloink és kereskedelmi alkalmazot- íaíiak a SeJgzabadulás salán teljesen „eresztény nemzeti alapokra helyezkedjek. Kérdéseikről elsősorban iszak- miai életük vezetői nyújthatnak áifogó képei. Ezért áolytaítunk részletes beszélgetést ezekről a kérdésekről Dunky jen-övei, a Magánisztviselők Egyesületének el­sőkévé!. Beszélgettünk azonban számos érdekelt ma­gánt sztviselővel és kereskedelmi alkalmazottal is, akik­nek adatai alapján tárgyilagos képet nynjahatunk ezek­nek a társadalmi osztályoknak helyzetéről, amely any nyira fontos a magyar összesség szempontjából. Ezek­nek a beszélgetéseknek alapján a magántisztviselők és kereskedelmi alkalmazottak kérdéseit a következőkben foglaltuk össze: Milyen volt & magánisztv.'sei'ok helyzete a múltban? ■— Az állami állások a román hm>enum alatt majdnem teljesen e! voltak zárva az uj magyar nemzé° dék elől. Masvar fiatalságunk tehát a helyzettel szá­molva. a szabad pályákon igyekezete elhelyezkedni. Aki- Bek sikerüli fő skolai végzettséget szerezni: orvosnak, vagy ügyvédnek ment. Az érettségizett fiatalság nagy tömegének azonban nem volt alkalma arra. hogy egye­temi tanulmányokat folytasson. Minden magyar csa­ládban szükség volt a kenyérkeresőrc. így tehát, aki te­hette, magánílsz*viselő lett. Magántisztviselő nk !ehe” Hőségei természetesen korlátozottak voltak, Tudjuk, hogy a kisebbségi válbdalok milyen nehézségekkel küz­dő -Sek a román Imperium alatt. AI g néhány olyan vál­lalat volt, amely egészen a felszabadulásig merfudte őrizni keresztény és magyar jellégét. Az uj vállalatok legnagyobb részt román, vagy zs dó tőkével létesültek, helyesebben mondva, ennek a kél tőkének egyesülésé­ből. Ilyen vállalatoknál ritka volt az a szerencsés ke­resztény magvar tisztviselő, aki vezetőállást tudott eg­érré. Ha vol'afc is ezeknél a vállalatoknál ínagyar tiszt­viselők. — mert hiszen el kell ismernünk, hogy egyes naryobb gvámédiaiatok és inán érdekeltségek nagy­számú magyar magántisztviselőt alkalmaztak — ezek 3 tisztviselők másod-, vagv harm ad oszt ateu rétegét ké­pezték a tisztv’cefői karnak. Áz osztályvezetők és a jófissríésü főtisz1 viselők azonban mindenütt románok, vagy ősidők voltak, a nebánv tiszta magva? vá!3a2- íkozás. ameSvnek vezetősége mindvégig megőrizte me­gvár jeStegéL egví-e neh-’zebben tudta léíatanta't biz- ’ío?nta?n,  különböző állami terhek a« hivatalos ne­hézségek miatt üzleti nv^rewégel alig érhettek el. Tér- mésze’e?! tolnát, hogy ti-szívi^elöiket nera f zefbe’tek ítnegfeWő módon. Négy átlagban véve az Sigvnevezett Ifaaséáft® 2©Q>á—í-őQQÖ I®| käaäftä ingadozott. Ha szembéáíliíjuk ezeket a fizetéseket a kisebbség idők román vállalatainak statisztikai adatai­val, meg adhatjuk, hogy ugyanakkor, a többségi válla­latok hasonló beosztású magántisztviselői három-négy­szer annyit kerestek, mint kisebbségi kollegáik. Gondolhat ott-e családul apt ásni a kisebbségi idők magán isztviselője? — A fenti adatokból nyilvánvaló, hogy a fizetés és elhelyezkedési lehetőségek természetszerűen befolyá­solták a családi helyzetet. A fiatal magyar magám.iszt- viselő előtt kurricralakiiás lehetősége majdnem remény­telen vágy volt. A nősülés első föllé.ele polgári felfo­gás szerint a jófizetésji, nyugodt öregséggel kecsegtető állás. Magántisztviselőink helyzete tehál erre nem adott alkalmat. Elhelyezkedésük, jövőjük néni Volt biztos. A gazdasági válság után nagyon sokan elveszítették állá­sukat. Azután jött a románizálási törvény, amely sze­rint minden vállalatnál! az alkalmazottak létszáma sze­rint el kellett helyezni a román elemet. Ez a törvény még a kisebbségi kere.bő! is kezdte kiszorítani a t iszt­viselőket. Ezek a körülmények hozták magukkal, hogy kisebbségi sorsunkban leggyakoribbak a tisztviselői há­zasságok voltak. Az élet úgy hozta magával, hogy mind a két házastársnak önálló keresette! kelteit rendelkezni, ha némileg emberi módon akartak élni.  népszapo­rulat szempontjából ez a tünet káros. OH, ahol mind a kér fél dolgoz:k, nem lehet gyermeknevelésre és '-ga­zán családias otthonra gondolni. Mi volt a mattén tiszt visel ők általános képzettsége? Részivet ek-e magántisztviselők a magyar itársadalmi megmozdulásokban? ! —  trianoni összeomlás után köztisztviselői nfc egy része magyar magánvállalatainknál helyezkedett el. Ez volt a diplomás ré.eg, akik egyetemi végzettségüket még a világháború előtt szerezték meg. Az az ifjúság, amely a román egyetemen szerzete végzettséget, — mint már említettük — örvösnek vagy ügyvédnek ment. Á magáníssztv selck legnagyobb része gimnáziumi vagy kereskedelmi érettségivel rendelkezett. Magäütisz'vise- íőink kis fizetésük meltelt is igyekeztek e'eget tenni nemze’üLke! szembeni kötelességüknek. Tagjai voltak a Magyar Pártnak, később pedig a Magyar Népközös- ségnek. Hozzájárultak egyházi és iskola intéz menyetek fenntartásához. Ugyanakkor tehetőség szerint beiratkoz­tak különböző magvar társadalmi egyesületekbe. A ma- gán’isztvisélck óíctiTen súlyos tételeket jelentettek ezek az aránylag csekély vagdijak is. Faji Öntudatunk egy k iegdícséreíesd b tünete azonban, hogy az ezer nehézséggel küzködő megántiszíviselők még sem von­ták ki magukat a magyar kötelezettségek áldozatai alól. Legjellegzetesebb példa erre, hogy magyar magánváU laliaíainknáí a kiselbségi sorsban minden elsején négy­et pénzbeszedő is jelentkezett, akik a tisztviselői illet­ményekből a különböző magyar alakulatok részére le­vont összeget felvették. — Arra azonban nem voit lehetőség, hogy a ma’ geutisztviselők önművelődésükre nagyobb összeget ál­dozhassanak. Ha néha színházba mentek, ez már nagy fényűzést jelenteti. Olvasni csak akkor tudtak, ha va­lamelyik kölctiinkönyvtár tagjai közé beiratkoztak. Hogyan alakult a magántisztv-seivh helyzete <a fel* szabadulás után? ’ — Á magántisztviselők átlagos jövedelmében óriási változások töri érdek úgy a kezdő, mint a veze tő állások­ban. Állástalan magántisztviselő nem igen van, sőt azt lehet mondani, hogy magánt sztviseJnkben nagy a hiány, Áz ©líielyezkodési lehetőségekben eUősorhan a zsidó­törvény éreztette előnyös hatását. Befolyással volt azon­ban a magántisztviselői pályákra, az államnál való ©l helyezkedés tehetősége Ma w kezdő és középtiszíviee'ő fizetése ISO—700 pengő között mozog. Á zsidótörvény végrehajtásánál azonban a vállalatok nem jártak el m nd’g a törvény szeltemébcn Nagyon sok helyen nem vettek fel annyi keresztény tisztviselőt, mini ahány zsidó alkalmazottat a törvény rendelkezései értelmé­ben elbocsátottak. Áz as nagyon gyakran előfordult, hogy olcsóbb keresztény munkaerőket alkalmaztak az elbocsátott zsidó tisztviselők helyéhe. Igv tehát egyeg erdéiy' városokban az a különös helyrét állott elő, hogy ma, amikor 9 zsidótő »’vényt teljes erővel végrehajtják, egyes tőkések jogtalan haszonhoz, jutottak. — Napjainkban az a helyzet, hogv gvakmfiott tisztviselői, igazán jő, uj munkaerőt, nehéz kapui. A roeglettehb kora és megfelelő gvakorí.Htal rendelkező tisztviselők a zsidók helyébe vezetőálláshoz jutottak., A magánintézmények keresve keresik a roesíelelő iro­dai múlttal rendelkező régi tisztviselőket. Nagv a ke­restet magántisztviselőkben »z anyaországban ‘ a. almi aTÍTíterj hiánif van szakképzett magántiszíviselőklvm. J-ü lehet tehát mondani, hogy a magántisztyií»e!ő pályán „nagy movgés661 tapasztalható. Uppen ezért g magán- tisztviselők elhatározták, hogy kapcsolatot keresnek az anyaországbeli magánalkalmazotH egvoBÜletckkel. S-riik” ség volna olvan szervre, amdv felvegye 8 kaoesolatot az anyaországi szakmai testületekkel és azoknak a tiszi- y‘Síelőknek sorsát intézze, akik az anyaországba akar­nak menni, vagv onnan akarnak átköltözni 0 fekzaba- ánalE. isffdéíys íuMTáítídteífe — ......-...................................--.............. » — — Mwgâia'»85s-ţ-Tis<td0Âak az wj bvfazm'ifoem igyekrz­waik. rajagsjí^JbíOi képesiié&t snctrem&Á. Nagypaa sok aRagásv- tíflBtv.t*eA5 behmtkoxotl a k’îxgjiîteneâşi ."'te/.c. i-ssak í^Xík, «kik kőrakást] fogva jövendőt látnak ©gyoteroi képzettség meg’vzerzéfiében, hanem azok ?.?. akik túl vannak az első fiatalságon. Magántisztviselőin! nek ez a rétege abban biz k. hogy ilyenformán kön, nyebben jut vezetőálláshoz, vagy e.solleg a kereskedeim;. életben önállósítja magát. — A magántisztviselői pálya bizonytalanságáns-fc legfőbb oka az, hogy a magántiszlviselőknek nincs nyugd jalapjuk. Kivételt azok a nagyobb vállalatok k<: peznek, amelyek szociális érzéktől áthatva külön nyug díjalapot terem tel tek a tisztviselői kar számára. Ilyet* magánvállalat azonban, sajnos, nagyon kevés van. Az Országos Társadalombiztosító ln.ézet bevezette ugyan a kötelező öregségi biztosítást. Az öregségi juHatáe ös^ sziege azonban nem áll arányban azokkal a szolgáltaié sokkal, amelyeket, az érdekelteknek teljesíteni kell, Áfi tálában úgy a magáin tisztviselők, mint a kereskedeim i slkalmazotilak és a munkásság részéről sok kifogás hangzik el az OTI működésével szemben. Az az általa nos vélemény, hogy nem’kapják meg azt az ellenező! - gáítatást, amely a f zetett járulékok folytán Biéltán meg líetné őket. Úgy a munkásság, mint a magáiiiíiszte viselői kar jogosan sérelmezi, hogy az OTÍ önkormány­zatába nem hívták he szakmai képviselőiket. Ezí a ké­rést az érdekelt szakma' szervezetek Bárdossy Bástíe miniszterelnök kolozsvári látogatása alkalmával is szó vétették és kérésük teUesitésére ígéretet is kaptak ffi kormány elnöktől. Milyen a magántisztviselők társadtdmi és szociális helyzete a felszabadulás óia? — Vannak olyan tünetek, amelyekről csak a leg nagyobb elismeréssel és örömmel szólhatunk. Ezsse>- szemben olyan jelenségek is akadnak., amelyek eile® teljes erővel küzdeni kell. örvendetes, hogy a család- alapítási és házasodási kedv az anyagi helyzet javuláss miatt általános lett magántisztviselői és kereskedeim1» alkalmazotti rétegbe. Magyar társadalmunknak feltét- ien hasznára van továbbá, hogy a magánalkalmszotlak társadalmi osztálya öntudatossá váll. Eílrauk as a re­ménytelenség. amely a kisebbségi időket jedlemezte. Ér­zik, hogy jövő áll előttük. Lelkesedés,, tanulnwágyái és megalapozóItabb éle? felé váló törekvés hatja át £ jiiagánalkalaaazotíak rétegét. Küzdeni kell viszont as ei­len, hogy a magánalkálmazotlak tul &agy îomeghs®-. forduljanak az állami pályák felé. ismételten f gyelmea- tetni keLl mindenkit arra. hogy legfőbb gazdasági cé­lunk a pénzvilág, a kereskedelmi és ipari élei átállí­tása. Ezi csak úgy tudjuk elérír, ha. szakképzett, ki­próbált tisztviselők arunk van. — Ami a társadalmi érintkezést illeti, a kiseMr ségi sorsban patriarchális viszony alakult ki a snsgáffi- alkalmazottak között. A közös sors mindannyiukat 6s& szekapcsolta. Nem lehetett különösebb rangkülönbst get érezni vezérigazgató és tisztviselő közöfL Mostaná­ban nagyon sok vállalatnál! díva? lett a bierarchlkisS- szeltena kiélezése. Különösen olyan vállalatoknál, aase lyeket nagy hirtelen zsidó vagy román tőkeérdekeltség­ből keresztény ér, magyar jellegüre igyekeztek átfes teni. Ezeknél a vállalatoknál károsan érződik a „kértek alázattá“, „méltáztassál parancsolniss, „ókajlásod sz& rint‘% „vezér gazgató uram, alázatos tisztelettel felen* fend6 és „méltóságom elnök ur, ahogy elrendelni kegyes­kedett*“. Ez a hangnem a társadalmi érintkezésben érez­teti hatását. A kisfisztviselő vagy a középtísztviseiő hétrét görnyed méltóságos, vagy ,.kedvezményezetU‘ fő i?.öke előtt és nem mer olyan őszintén megmondani s véleményét, ahogy azt a kisebbségi időkben tette. Ez ellen az egészségtelen liteet ellen a kormányzat is tel­jes erővel hadakozik. Nálunk főleg most van szükség arra, hogy a kisebbségi időkben kialakult közösségi szWlioimeí raiegőr zzüfe. Á magántisztviselői pályás? ugyanis az utánpótlás az egészen fiaíaíokbó! kerül ki. Ez a fiatalság nem ismeri a kisebbségi idők kő/ősségi szellőinél. Ha hagyjuk, hogy ez a hangnem meghono süljön, akkor a f atal magvar tisztviselők az érvénye­sülés egyetlen útját a haj-bókolásban és a címek iránti alázatban látja, — Ami a szociális helyzetet illeti, nagyon foutoí gazdasági érdek továbbá, hogy a maga ni ksztv seteík ja­vadalmazását ne állami kényszerrel, hanem saját szo­ciális belátáisuk szerint rendezzék a pénzintézetek és vállalatok. A tisztviselők ugyanis csak akkor érák iga zán, hogy 3 kereszfény magyar munkaközösség ratedení megtesz értük, ha a fízetésrendezések szükségességét maguk a vállalatok belátják. Nálunk a minimális fize­téseket egy néhány évve! ezelőtj hozott rendeîkezcte szabja meg 9 magántisztviselői pályán. Ebhez járulnak a különböző drágasági pótlékok. Legtöbb vállalat a tör­vényes rendelkezésekhez köti magát. Olyan vállalatok is, amelyeknek forgalma és prosperitása sokkal na­gyobb terheket is elbírna. Ha a vállalatok elmennének a teljesítőképesség végső határáig, egyrészt a tiszt»: sei ők közösség szellemét is emelnék, másrészt pedig a drágulási hullám növekedését s megakadályoznák. Ma- gán tiszt viselőink százszázalékosan átértik a „magyar s magyarért“ elvét. Elvárják azonban munkaadóik segít­ségét ennek az elvnek teljes valóra váltásban. Nem dog ugyani», bs az államhatalom iwind-m gondosságá­val előseg t? a razdasári átállítást. «7 is szükséges, hogy sz egyes vattaiatok mrgértaék » mai rendkívüli időket, né törekedjenek tsílzott haszonra, hanem igyekezzenek a ticztvtise!ői kar társadalmi helyzetén és mcsrMhofósi iíPiiuetőségflLaa VÉGH JÓZSEF;

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom