Ellenzék, 1942. január (63. évfolyam, 1-25. szám)

1942-01-19 / 14. szám

ÎL? fi, k. !i. a j a. ás isi

wm» n* m »». wr»»MU¥w*»

fc*/r.iaiV/1cvi'

rdemeljiik.

îţi«! ti \* 'it'helţftii ÂllflUUMi öfi

,î fcricu batiu ohaiv

Hep/mli t jiik, hogy a kárpuli végéra a határok at vna «tar a íiékelv határv'<lélf evredk-k k*’«> ulódni őrseik te .»»•k i Unitarii/ tsu imö./,i»l>t nyugiul

•jl' ..Üftlk bük A1. t líl Vilii».'t| . /.'I'llAv.

t J *1 #» ,”s n*f Riir'óbb* 'niirokrvt y.-'ki'ly urc, :*ui.*'Iy annyi t ilckt-s > .'vénnel (.tii» «Ixivitottu a «y.«‘iitff»tvâu» rn:i6ry«r I>'*n»«1aI - >n; l. tuilutaban lev u a . o történelmi I*ii» vatásá/i.tl (Szűnni nem akaró éljenzést cs

taps.)

Ilk - - liiis/iincI kaja nrendhizo kát, akik lehetővé tették a székely nép ft'lltiiUMiiü-.-ií, iîjţylHîM iy< n t< t h v.iink «•“•• «i, hoyv a - /.»»fi tvén. I.iionulom kiépi- it st rs felvirágoztataSiin.vk -niiuksnk o»- á «ki/utos lelkű Iiari'ft.'-ai bv/üitk.

Szivünk teljes melege-vel kik-y-ón óik a Min b/.terelnök 1)rats, mint aki joi i »ieri .ni munkái yékely népünket <?'-■ .>rra kérjük, hogy fejemelkedcsiiiik <■' meg rösödésimknek 1; gyen o jovóbőn it gond yuvJtev.erü t swioişato.i!»1 (Nagy taps.)

‘löficr milyen megpróbálta!ásóknak, sanynrrinUivokuak volt. tu) t - ■s begy ezok mennyire igénybe vott^L anyagi 4-rötóket, lelkí^zoH ^*i‘ »' két, gazdasági teijRftUóképevvégetel.et Tudjátok, min gondolj«; «/ •.adózásra! De borom ex tolmácsolom, a pónzügytninl»/.tcr «r hoz/.ájóf' lítiávfll, H kormánynak azt nr. üzenetét: ha korooly panaszok v:»íia ó •/ időzár terén, a kormány készen áll ezek orvoslására - ha totált \o!n; Tir ndófelszótamlás határideje, újabb határidőt adunk, hogy mód leqye;

> viszonyoknak megfelelő helyes arioki zabo ' (Éljenzé ** * ' ri>.)

E/olilettéleV; a közlekedést, amely vnlóoan egyik legfontí»sí»bh v.-, Erdély magyarságának, nncft a közlekedés vonalat, mint élein . kapcsoljak össze ezt az országrészt a tÖbt>< országrésszel. Ebben a vonatkozásban is előlegeztetek * bizalmat. Meggyőződésem, hogy a d-da •»zeretfalvai vasutvoaal ebben az evbew megnyílik s lehetővé teszi hmr- a javak és személyét, inue/r oda és óraim zavartalan a? ömüljt lóban az egységben, amelybe mindannyian beletartozunk! (Éljeuzes taps;.) Az úthálózat kiépítését »>. te/ vhevettül elő koszit ettük,

nagyrészt végre is hajtűttuk. üa jól emlékezem, 229 km. azoknál u, ntakuűl hosszúsága, amelyeket niép ebben az évben forgalom'»ah«’ lyezni einatáro/ott szándékunk.

A többi kérdés, anxif felhoztatok, ha uem is kisebb jelentőségű, mégseni olyan természetű, hogy most egyenként nulle te íoglalkoznon velük Engedjetek meg, hogy ezekre együttesen csak azt monetjam: :&a (ga/nmaí viszem nJnuazt, amit iinlíottam s gondom lesz rá, hogy ao előbbi megoldásukat niinisztertéirsaimma! együtt előkészítjük » meq valósítsuk.

Azt mondottam az oiobo, hogy az eiszakitoítság üuszöiíket év- ii vrt nem vegetativ népi életet, hanem nemzeti életet éltetek, mégpedig űz ailaml üerendezkedes szervezeitei nélkül, sőt azok eilenée. Senfci n • jobban nem tudja, mint én, hogy ti aj magyar étetlormát alakította tok ki ez alatt az idő alatt, olyan aj magyar életformát, amelynek ért* kei; ■íi.i bele akarjuk most építeni a magyar életbei fKüoró taps és é'ijenzé^.*

A huszonkélevi megpróbáltatás után ‘ajándékk-éppen hoztíKok ne kunk azt a magyarabé, egyűt'érzőfeb szoufár? szellemet, amelyet \ kejj viseltek! Milyen tó»odöíatos; huszonkét éven át voltatok elszakitvJH. hu zenkói évig szenvedtetek ^ most még ti hoztok nekünk ajándékot, amelyért nekünk kell nektek halát es köszönetét mondanunk. S e?i teszem en most megindult szivei itt előttetek! (Viharos éljenzés *t- taps.)

A* 2z uj életforma, amelyről oeszeíteiii, kér komponensből tevődött össze. Az egvík számolt a hatalommal, az arccal a nép felé fordult: a Kép erejét akarta megtartani. A másik a hatf/lom leié fordult, felegye nesedő tiltakozásként, mint fegyelmeztetek. A hatalommal szembeu uwmtvaB, hogy: magyal vagyok magyar maradok! (Megojuió, viharos taps es éljenzés.)

Az *gyik feladat olyan virít, mmt az e\Ö fa yyökérzetéé, amely benö- tol a földbe, hogy onnan erőt s/.iviona tözzs és a rügyekben kiteljesedő jövő szamára. A másik feladniot a törzs es az ágak végezték: szembe ézve a viharral, meg ha uz ágakat is tördeli le. Ti is megemlítettétek t-agedjétek meg, hogy en is megeml:tsem: c között a két funkció kevötf nem lehet nézeteltérés, tz a két tunkoló nem vethet egymás szemére/ semmit. Mért milyen furcsa volna, ha a törzs azt mondaná a gyokéL hek: miért bújtál vihar idején a föld alá? A gyökérzet petí'y ezt mondaná a törzsnek: miért álltái szembe a viharral, miért engedted, hogy az ágakból letörjön valami, ami nekünk érték. Égy élet ez, egy fa, egy szentség, amelvet mi, más országbei;ek, veletek, erdélyi magyarokkal syyütt mindannyian, szolgálni akarimk! Ebhez kérem a ti szereteíetr- ket és bizalmatokat

%ywé Isisei feesíéde

BfiFdo«sy Láfizió mini&zterelnök beszéde níáu Myirő József, az Erdélyi Párt ko~ iozsvári tagozatának elnöke; emelkedeít r-z olásra.

Igen Tisztelt intézőt* zottság! íuliijdonképpen egy ezovai sem szabad • S.3 ezekután a zó Íré. :Séma kézixyujlásss- izeretnéak mindent kifejcîaîi aziránt, akire » mi drága magyar hazánk sorsa van bízva, kifejezni azt az örömöt és băiat, amellyel személye iránt, amellyel x2 ndea gondolata iránt, minden cselekedete írásit Erdély teljes magyarsága kivétel nélkül vi&eltetik. (Úgy van! Taps.)

Mégis méltóatass-anak megéngeuni, ’hogy csaií égy utolsó pillantással, pár ^zóvai legalább ráirányítsam a mini ízt ereíuok ur figyelmét és a na" kedves vendégeink figyelmét arra a politikára, amit mi folyttá tank.

Százszor éa ezerszer hangsnîyozfuk a 22 év alatt, hogy a mi politikánk nem politika, ez maga az élet, az az országépítés. amelyet Bárdo&sy László min sz- terelnök ur (éljenzés, aps) végez, százszor és ezerszer mondottuk» Hogy

a mi polii hank küldetés, a munka a mi p&iiiikánk, lelkűnkben egy gondo° lai se legyen, ami nem ezért a hazaért, ezért a földért, as egész drága magyar nemzetért történik. (Ügy vasi! Úgy van!

'] öpS„)

És, Ha ezt a gondolatot folytatná aka- 5T05H?, Eßinlszierelnök ur, akkor azt píonI dóm. Hogy párt sincí, feinmiíéle párt som lehet. .Ne nevezze ezt senki egy ideái álláspontnak, ez nagy nemzetfenntart ó

álláspont.

Hogy mi itt vagyunk és ilyen keretek közöli dolgozunk, ezt a kötelesség parancsolja.

\ai akarok hossza lenni. A mi le - J künkben, a mi becsületes, egyenes homíe- j kunk mögött, a ns becsületes, 22 év küz- ! délmével meglisztitott lelkűnkben egyel.I

' len gondolat sincs, amely ne a legnagyol i> Hálával viseltetnék aziránt s munka iráni, amelyet Ő végez értünk. (Éljenzés, taps. j Csak annyit még: eltávozik körünkből j testileg, de vigye ei magával Magyaror i szág miniszterelnöke azt a tudatot, v gye el és hirdesse az egész országnak arról ar illetékes helyről, hogy itt, Erdélyben, em nek a nagy történelmi építkezésnek minden munkájából részt kívánunk venni és r/lncs közöttünk ás nem lehet senki közöttünk, ak' szivvel-lélekkel ne támogat- i ná azt az emberfeletti, minden idegei és I óriási felelősséget jelentő munkát, am-2- { lyet Magyarország kormánya és Magyar- ország miniszterelnöke, Bárdos&y László végez. (Lelkes éljenzés és taps.)

Legyen tehát mindig előttünk ez a kéz- szorítás, ez az eskü, amelyet egységei drága magyar hazánk, a történelmi Magyarország nevében feléje nyújtunk. (ÉL jenzés. taps. szőnek kezei szőrit a m> nisztereinökkeí.)

4 Sxéicefy^Sld BJvex'e/®

Felejtneíetlen éíményt jeleniett az intézőbizottság ülésén, amikor a székely kisgazdák küldöttségének három seonoka üdvözölte a miniszterelnököt.

Elsőnek Somody Ferenc kisgazda beszélt a következő meghajtó szavakban: Nagynaéltóságu minissterelnök úr! Meg vagyok hatva attól, hogy szerény szemé- Ivemnek jutott a szerencse újból, hogy tfsasi a mafssjsba© gyülésso, <t törté»eliai

j p illanatban a négy székely vármegye gaz- i datársadalma nevében a miniszterolnok urai 'üdvözölhetem. .Legyen szabad pár szóval kitérnem a következőkre:

Ezeréves történelmünkben a legnagyobb hanyatlás az 1918-as eírziendo volt, amikor a harcterekről győztesen visszatérve, megmérgezték hadseregünket. Jött [ a szerencsétlen emlékezetű Trianon, sasu-Bly Észa)&-, i^eíet- DélanaEyaí'°*,f*&é'"

(iísilé'

Égés* Eiifépö! süirséália«! iikos# ; <löl el a mi sorsunk Is

mtezöbizotiság iagjaii*ak szánni uem akaró, lelkes éljenzése «*s tapsa közepette eiuelkc-deU ezután szólásra Bárdcssy László minis* 1 ^relssök es külügym'aiszte*.

— Kedves magyar Testvéreim! A jóindulatnak) hu szabad ruouutt &um, a szeretetnek olyan melege aradi jelem, hogy mély meghatódott- »ággal mondok nektek köszönetét űzőkért a kedve* .szavakért, amelyeket elnökötök, ügyvezető aletuókdlók es a székelyseg ügyének im főzését végző' alelnöküfök hozzám intézni szives volt.

Síeököiök azt mondotta: áldozni volt nekem ide lejonnoiu. Ezt a Megállapítást helyesbítenem kell. Nincs szó áldozatról. Öröm nékem ft©gy üt lehetek körötökben, hogy & szemetekbe nézhetek » őzt az örömet már hamarabb meyheriam volna magamnak, ha a viszonyok ala knlása eddig nem kívánta volna jelenlétemet állandóan Budapesten Öe aiá-st itt vagyok, hogy lássalak benneteket, hogy inog halig ássam panaszaitokat' — meri tudom, hogy panaszok lehetnek es vannak - a hogy megtaláljam a panaszok orvoslásának módját, veletek együtt •*— értetek és a közös magyarságért (k tero, ielkes éijenzes és taps).

Talán szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy azok közül, akik &em itt, akik más országrészekben nevelkedtek, talán alig van valaki,

Aki »álam jobban ismer benneteket, jobban ismerne szívetek dobbanását, elmétek csillogó ragyogását s álmaitokat, amelyek gyötörnek benneteket álmaitokat, amelyeket a jövőről szottök s amelyekbeu a amit emlékei kisérienek. tin tudom, hogy milyen nekezseyríien, milyen zöövedéstlien és megpróbáltatásokon at jutottatok Ide. Én tudom, hogy az erdélyi magyar nép hogy** i tartotta meg nem a napi vegetativ ölét, hanem a nemzeti elei szinvanalán azokat az dealokat, amelyeket «zer éven át mindig szolgált. Én tudom, hogy amikor megszűnt a magyar állami berendezkedés szerveinek működése, egycsapásra helyűk* keiéptek a magyarság ősi szervezetei, a magyar egyházak, hogy átvegyék ősi feladatukat és kezükbe vegyék a nép irányításának munkálat j § saint más országrész szülöttje, mondhatom nektek, az egesz magyar nemzet mélyen hálás az erdélyi magyar egyházak flihden e-gyos ma* gyár lelkészének azért a munkáért, amelyet az eimnlt huszonkét éve» át önzetlenül, lelkesedéssel és áldozatkészseggel végeztek. Az o áldozatos, tiszta kezükből vette át a magyar állami szervezet-gépezet újból a ti sorsotok intézését s igyekszik ezt tovább vinni agy, hogy a közös ügyet körösen jól szolgáljuk. (Kitörő taps es eljeazes.)

Erdélyi problémákról beszéltetek, erdélyi problémákat hallgat&unk meg. Eagedjéiek meg, hogy mindjárt megmondjam Nektek: Ezek a problémák nem erdélyi problémák, ezek az egész magyarság prob lé mái, éppen úgy, amint pL a dunántúli olajkutatás kérdése, vagy a kárpátaljai vizdnzzasztó medence megépítése & ti problémátok is — meri a magyarság elválaszthatatlanul egységes, annak megbontása soha seal* kinek nem sikerülhet! (Viharos éljenzés es helyeslés.)

Mi tudjuk azt, hogy az itt élő magyarság a magyar törzs egyik ága,

— s engedjétek, hogy megmondjam nektek — mi dunántúli magyarom Mindig úgy tudtuk, hogy a leyáus-abb. ága: az az ág, amelyen e leggazdagabb színekben nyílik a virág, amelyen a legtöbb, a iegizeseWb gyü- moles terem. (Viharos taps es éljenzés.) Mi iul a Dunáról mindig úgy néztük Erdélyt, nőni egy tündérkartet. Tudjuk, hogy ez a tündéikért az elmúlt huszonkét év alatt megváltozott: gyom és dudva nőtt virágos ií agyaiba, bozótos kert lett belőle, amelyben minden ág a magyart tépte, | minden tüske a magyart szaggatta. Nekünk az a kötelességünk, hogy j azokért a szenvedésekért, amely eket a sors reálok mért & arai a mí szenvedésünk is volt, mert veletek ereztünk, mert a megcsonkifoitság min= űen bárányát mi is szenvedtük, amennyire tőlünk téliéit, amennyire képességeink ás lehetőségeink azt megvalósíthatóvá teszik, megadjuk l nékiek azt a kárpótlást, amelyet megérdemelek.

Elnökötök s mindkét alelnököfök könnyűvé tette nekem a mánkat. Mert rámutattak kérdésekre, amelyek, égetőek, de mindjárt hozzátették azt is, hogy orvoslásukra már megvan a lehetőség, a szándék, sőt már intézkedések is történtek, legfeljebb siet lelni kei! azokat. Tudom, hogy I nehézségek vannak. Be gondoljatok arra, hogy nehéz küzdelemben ál- j h~nk s ebbe be’»e kell vetnünk minden erőnket, mert egész Európa sorsában most dől el a mi sorsú ok 'is kedves testvéreim! Szembe kell néz» nünk ezzel a ténnyel s az ebbel levonható konzekvenciákat akarnunk keli, vállalnmak kell és vállalni Is lógjuk! (Eltör© taps és lelkes éljjea- sés.)'

A telve lati kérdésekhez, éppen azért, mert előlegeztétek nekünk azt a bizalmát, hogy megoldásuk érdekében megvan bennünk nemcsak a j© szándék, hanem az elhatározás is, nem kell sokat hozzáfűznöm, • j ■leírtában vagyok azzal, hogy mivel tartozik estnek az országrésznek a J '’többi országrész, — engedjétek megrogy ne .használón ezt a szóts j anyaország — mert ©g a terület éppen olyan anyaország, mint az ország jj területének többi részel (Viharos éljenzés és taps.)

Tudjuk azt, hogy az eíszakttottság utolsó éveiben — nem akarom 1 Sy??; mosol,asüy hogy fis® évekbe® *== die ós ©teteé évekbós kilő»

é

,.»urj bHvci«‘»o .T S*fkf4yföM ti .fT-.uriii» s/tvlgiilja, mifM't ím uíit .1

■Ir-pitc i . ». <-i(* V ipr- iii !» iiiütÓMn I nut- t^utju 4.

S/üví'tW-.etíiink i untnrluvat a mm .».. -.*■ it;I . j»>l 1»< vált rrml-'/A-r i»t‘Mik't viv^nmk ••!«>.ni *<!iI. ;ii nrrl ti«-ríiibau v -»útik a tömörült-» ;iüta tiitv erőnek.

\ >ír<> ivfüld lmilr-/i ; k tu •f in.

■*. (I'tr.'tsa - ’ ' iüku»!/ftv.i <’.imlitójM Ldl le- r.ycn .• T t lo nej* eiy s:i holdognljs:í n mejptröMnlteéni'k, <■/» rt úgy látjuk, :,*»f >• »ív anyagi t;tmojralá;»l, mint a At lV.mi t ro(. • kii-tf tin'll mWrdetneliük.