Ellenzék, 1941. december (62. évfolyam, 275-298. szám)

1941-12-06 / 280. szám

-fin, m*»*■ mmsiäSBsssäi & Ui Maffirarofszag fele ''• A A törvéajkiteúi muüodkásság egyik k$- -ínsfeieíatékenyeijb fejezete, a feifeataina** ?üv vita lezárult. A képviselőház a költ* heteken át tartó részletes tár­át sisv^aiása után széleskörű ívikában ha tál- - fiis&nazta fel a kormányt az általa előter- ' ’^tsssszrtett költségvetés felhasználására. A 'haüíaf^talitárius eszközök egyre nagyobmérviv iíwllivHimazása következtében a parlament r^sotaoísSentősege magától értetődően csökkent y fid a ha a mostani koltségvetéfti vitát ősz*4 í-GoíBthjwehasonlitjuk a Hbt ralis kor parlamenti ^t^saioaseuaényeivel, úgy az kétségkívül szűr* jians.ének és szinte jelentéktelennek tiinhe- h\ -Jik fel, ;*n A A magyar parlament politikai képle Eíei régen nem felelnek meg a klasszikus isfnßhß.arlanientarizmus élveinek, hiszen a kot* Aynérnánytsrnogaló mám miit h pár tok életrehi- ~ egáása. és alkalmazása óta nincs megadva :j íioíoljtikai yálíógazdáikodás lehetősége és iifiddejijabhan a korszellem és a helyzet adta m ^vöteveteíméayekiíek megfelelően a kor- ^oyaííflnányok nagyobbrészt felhatalmazások riqfiltlapján és rendeletek utján intézik az •' §ssBi*rszâg ügyeit, A parlament ennélfogva ar.nietwulajdonképpen csak ez alkotmány foly- - i -^ona ono^ágának őrzője, miután törvény hu* r ír iuíoi' hivatásának nagyrészt átengedte a ;Eí{o*s§évégrehaító hat-aiomaald Ezért, ha az iddóintőbm évtizedek pariami;»» tevékenysé- Bt d t^*ét bírálat tárgyává tesszük, úgy megái** 7aiiíiq6.apithatjuk, hogy a páriámén* plénuma "d í*tfőíí*l ho*«tt törvényeink jellege nagyobb* J88*>résst alapvető, szag olyan nagy fontosságú k fi sas a távolabivi fóv őre ü® kiható, hogy «odgoisneghozatalukhoz szükség volt a nemzet .';*rv^tőíörvéoyes képviseletének hozzájárulása. Ez m helysei hasba magával a kor-*, sqya^itftöanypárt és sz ellenzék, terméketlen miídifiijparlametsts viszonyát, azt ugyanis, hogy t9Íh ssaz ellenzék a koraiányrajuíás^aí csak rendszerváltozás44 esetén számolhatva, iiirTBshJkizárőlag bíráló hangot alkalmaz a kor- s^/Tusäsnmannyal szemben és ez a hang a dolgok um^rterméssetéből kifolyóan gyakran, —- t-a** főt naftán többnyire — nélkülözi azt a távgyi- ■:‘*or;sj iagotsságot, nem egyszer szinvonsrlat és »©ídt’főleg felelősseget, amelyet a páriámén" rmshfií iarizaras Uassnkus elvei megkövetelnek, ■ « s3 Ea a magatartás természetszerűen kihat rt'nat £ 3 másik oldalon ás, marewé fcessi a m*- sriareg gatariám és a feladatot, leszűkíti a kor" ^vfTssHf mánysst íevékeuyoégönek minden körül- -■ itnények közötti védelmére. Akció és ‘'"'rjffívi' •reakció így efusliti ki egymást — a par« H^ojfii iamentarüsmus és a karizmatikus polifte knsok kifeílödési lehetőségének rovására. Á képviselőké* koiíségveiíéöi vitája so* ►fi as rin as Erdélyi Párt aj hangot ütőt! meg, q / A párt megalakulásának pillanatától vb" iJ kezdve töretlenül a kormány oldalán ál- éttől lőtt, nemcsak az erdélyi különleges ér® hátait dekek fokozottabb szolgálata érdekébe®, ásnád hanem belső meggyőződésből, A kör- asm mánypáríiságot azonban a parlamenta” rizmus klasszikus értelmezésében fogta fel és váltakozva alkalmazott ©üt dicsé­retet, vagy bírálatot, ahol annak meg" győződése szerint helye volt és vélemé­nye szerint hatása lehetett, E magatartása mellett azonban a párt szónokain keresztül ennél lényegesen je« íentőségteljesebb tettet hajtott végre. Mert, ha az Erdélyi Párt költségvetési beszédeit egybefoglaljuk, azokból uj ma* gyár életprogram sugárrzik felénk. Érde­mes vele foglalkozni különösen azok kö­zött a keretek között, amelyeket ma Er» déty Magyarországon és Magyarország Európában elfoglal és betölteni hivatott. jmsn ö ísl .teJar JSOTfíl í «7« 3 )OÓX?. őtnol ;isM )isO<l ■rcyg ssrn tlös 7 !éb nu!í Mas 2atftw«2fcy tői. Bírálatot mond a múltról és lázasan, keresi a zászlót, amely egy boldogabb jö­vendő felé vezeti. A zászlóit, jelvények és- jelszavak századát éljük. Az emberi* ség óriálsi kísérleteknek vetette alá ma­gát. Az uj világ megalkotói azok az esz­mék lettek, amelyek nem tépték el a tár­sadalom éa az emberi élet gyökereit és főcéljukat inkább a belső lelki változá­sokban, mint a külsőségekben jelölték meg. Míg a bolsevizmus egy társadalmi, gazdasági és politikai elképzelést erősza­kolt az emberekre, addig a nercizetiszo« cializmus és a fascizmus az uj ember megteremtésén fáradozik, aki képes a változott élet élésére. Mu még alig fei« fogható méretű szellemi forradalmat élünk, amely a liberalizmus individuális emberéből megteremti az uj rend kol­lektiv és harcos emberét, benne és általa az uj rendet magát, Magyarország ebben az óriási válto­zásban különleges helyet foglal el és kü° lönleges szerepet tölt he, ahogy élete a Kárpátok medencéjében mindenkor kü­lönleges és sajátos volt. Testvértelenül és idegenül, idegenek közé jöttünk Euró­pába, de mégis voltak történelmünknek időszakai, amikor mi tudtunk a legeuró- paiahbak lenni és sohasem szűntünk meg európaiak lenni a szó legigazabb értelmé­ben. Idegen lélekkel, idegen nyelvvel és idegen sajátosságainkkal nem egyszer ve­títettük fel arcunkat maradandóan az európai mennyboítozatra. Mindig éreztük küldetésünket és elhivatottságunkat és mindig eleget tettünk mindkét!őnek. De tudtuk, hogy magyar földön csak magya* rul lehet élni és tudjuk hogy csak igy tehetünk eleget azoknak a nagy felada­toknak. amelyek az európai közösség re* fezéről réank hárulnak. Sokat vitatkoztak ezért a fölött, az utóbbi időkben is. hogy mi a magyar? Tanulmányok és könyvek jelentek meg erről a problémáról, viták és beszédek hangzottak el. Hosszú volna azok anya­gát felsorolni és talán felesleges is. Hi“ szén. amíg a tudós világ nem tud ţa meg- donthetetíeaiií meghatározni azt például, hogy mi a nemzet és mi a nemzetiség, amíg faji elvek állanak harcban szellemi elvekkel, nehéz arra g kérdésre válaszol­ni, hogy mi a magyar, amely csodálatos keveréke a fajnak és szellemnek, a vér­nek és hagyománynak. De bizonyos, hogy van meghatározható magyar magatartás, van magyar gondolkodás és van magyar szellem, amely merőben különbözik min­den mástól a világon, de itthon egyfor­ma mágnásnál, zsellérnél, tudósnál és tanulatlannál és érvényesülni tudott tör« fénelmünk legsötétebb korszakaiban és a legfulltaisztóbb idegen nyomások idéjéu. Amikor a magyarság kezéből kiütötték a fegyvert, vagy a munkaeszközt, akkor mindig akadtak, akik néha » legutolsó sorokból tollal és gondolattal vezetni tud­ták a nemzetet magyarul és európaiul. Ezek tlán ieazi nemzeti hőseink, az apá­cai Csere Jánosok, a Bolyaink, a misst- tótfalusi Kiss Miklósok, Szenei Molnár Albertek és Körösi Csornák, hogy csak néhány erdélyi nevel említsünk. A ma® gyarságot, az igazi mély magyarságot bennük és általuk kell keresnünk. Ezért követelte az Erdélyi Párt a törvényho­zásban, hogy a szellem embereinek adas­sék meg az őket roegiJlteíő íieiij a ae-mzeí éleiében éti szűnjön meg az az áldatlan antinómia, hogy . éppen azok, akik meg­teremtői a gornl-jjaínak, háttérbe ezoru* janak a nemzet eletettek formálásában saját gondolataik kihasználásává! szem« bon. !>• Mert a jelenlegi .európai helyzet óriási eredójában meg keli találjuk a yálaszí. arra, hogy mi a magyar és mit kell cse* íekednie. Á választ erre cfiak és kizáró­lag a szellem emberei adhatják meg, akik népünk mélységeiből merítenek ás kutat­ják a csillagok felé vezető utat.. Sokan abban látják a lényegéi, hogy milyen lesz Rt uj európai életben az uj magyar életforma. Hogy az állam és a társadalom miiyén képieteket terme! ki és milyen eszközök utján has egymásra, A lényeg azonban maga az ember, aki betölti az uj kereteket és kifceljesiti az uj formákat Mint, ahogy ma Európaszrr» le minden politizálás fő súlya a neve­lésre helyeződik, nálunk is a neveiéi kérdése az, amit minden eszközzel, min­den áron és minden körülmények között meg kell oldanunk. De súlyosan merül fel a kérdés, hogy hogyan és mire nevel­jünk, helyesebben hogyan műveljünk és művelődjünk. Elkerülhetetlen itt a múlttal óe az ön­magunkkal szembeni kritika. Erdélyben & kisebbségi múltban ©lég bátor és elég magyar volt a magyarság ahhoz, hogy ! végrehajtsa önmaga revízióját, Sokan be- i szélnek az erdélyi és a magyarországi Î ember közötti különbségről. Magyar és I magyar között nincsen különbség. Mások í lehetnek bizonyos vonások, ásások Sebet« I nek a lélek színeződései, mint ahogy más j a Hargita és más a Hortobágy, de a lé« I ínyeg egy és azonos magyar. Ha ma mégis különbségről besaélhe'ünk, úgy ez kizá­rólag az, hogy az erdélyi magyar a rá­nehezedő idegen nyomás alatt tudatosabb magyarrá éa hívőbb európaibbá tudóit lenni, mint csonkaorozágj testvére, afcs az édes haza kebelén élte le a nemzeti szuverénpás birtokába napjait. „Nagy áron vásároltam meg azt a jogot, hogy konazerüllen merjek lenni'’4, írja Resné-3 nyik Sándor utolsó versében. Korszerűt­len egy korban és éleiben, amely maga is már kórsáéi ütíen. Korszerűtlen, nem azért, mintha elmaradt volna a kortök hanem, mert meghaladta azt. Reményűk kristály tiszta kifejezője Erdélynek. És vele együtt az erdélyi magyarság is nagy áron vásárolta meg a jogot,-hogy „kor* tízeriitlen merjen lenni“ és igy hordozóba a* uj magyar élet fáklyájának, amelynek lángja századok mélységeiből csapo-U fel. Magyarországon a mohácsi tragédia ] óta felemás a világ. Idegen érdekek ér < vényeaültek a magyarsággal szemben, \ amely századokon keresztül vérezve, Eu- ; répáért fáradtan kullogott az európai I fejlődés után. A nyomás mindig nagyobb : volt, mint a vele ellenkező akarat lehe- j tűs égé, de nem elég nagy a mélyreható változásokra és igy az események nálunk I megkésve és megfakulva robbantak ki, jelentettek volt bár szabadságharcot, esz« I mét vagy törvényt. Egy évszázaddal kés® ! tünk le a nagy francin forradalom ered* i menyeiről és Széchenyi tanításai naa îs h nár tlhv [üss 5^ “iö I l»ll éh 5n: it A most folyó gigantikus háború tör­vényszerűen meghozza századunk nagy változásait, amelyekre évtizedek óta ké­szülődik egyre tadalo^abban az emberi­ség és amely változásokat a történelem törvényei Írnak elő. A mult század liberális embere mér- heta.ien büszkeséggel tekintett az általa elért eredményekre: a föld felületének megismerésére, az emberi és szellemi sza- adság megvalósítására, a tudományok, :■ művészetek, az irodalom és talán első« porban a gazdaság soha nem látott mé­retű é5: ütemű fejlődésére Századunk hező és szellemiekben is kifosztott és elekben is didergő gyermeke azoobara niyos bírálatot mond nagy atyái fo&ira iv­ii 4 H - ís * fr * W&Ä „ ifw /TU -r»s I He» 1 .SssgSi* ° I .®«r /T\ .KeieSl,‘ Hósry szeíektiviíásö, pâfăî- tan érzékerrységö, csekély áfámíog>dsztásü tüsszuper az ORSOf'i 24A-as i/friTi é® M €A MB»I eleven életet és végre nem hajtott feladd tot jelentenek. A liberalizmus felszaba­dító ereje felszabaditotía a magyar át lám polgárait, de nem szabadította fel a lám polgárait, de nem szabadította fe? a magyar nemzetet. A szabadságharc bn káca utáni elnyomás tizenhét esztendeje rányomta bélyegét a magyar közéletrí 08 est a bélyeget mindmáig nem sikerüli letörölnünk. Idegen és ellenséges tiszi viselői kar vetette meg azokban a SZÚ morn időkben a magyar bürokrácia alap­ját, amely azóta óriásivá növekedve tér ■ jeeskedett ki az élei minden apró ügyi­re. Utódaik asszimilálódtak a magyai élethez, magyar szokásokat vetítek fel. jó magyarok és jő tisztviselők lettek és életük «centrális problémája a jő tiszt vie el Őség az akíák pontos intézése léit a bürokrácia hierarchiája iránti feltét len hűség és az alá- és fölérendeltségi viszony dogmatikus tisztélete mellett A 48*08 heroikus nemzedék elpusztult .c- helyét a leszegényedett, külsőségekbe/ görcsösen ragaszkodó, múltba ábrándozó epigon nemzedék foglalta eí, amelyből kevés számmal születtek már csak nagy férfiak. A századvégi „dzsentri4* összeke­veredett az asszimilálódó nemzetiségek kel. A rendi Magyarország nemesi ba­rokk életéből igy született meg a nco bárok, amely már csak a múlt sallang jaii, cifraságait, könnyelműségeit és nem egyezer ledérségét viseli {magán, amely összetéveszti a hivatali méltóságot a te* kintéllyel és kifelé harsogni szereti az a magyarságot, amelynek igazi érteke; é mélységei felől bensőjében bizonytalan így hódiioft tért -— mérhetetlen teret *— a zsidóság, hogy mint fagyöngy kaps^z* kodjon meg a gazdasági és szellemi élet csupasz ágain, igy vonultak be a magyar­ság által magasraemeh Liberális zászlók alatt a polgárosuiíeág és hivatali mél­tóságok berkeibe nemzetiségeink, igy sor­vadt el & magyar nemesi ,.középoszíáiv! és igy nem változtatott a parasztság hely zetén a felszabad;tűs. Eladósodói,! bír fok, zsidó kézre jutott föld, kiszipolyo­zott, százezres tömegek Iveit elvándorló nép, idegen elemek tidhabozása az. amit magyar részről a liberalizmus mérlege nek egyik serpenyőjébe vethetünk. Igaz hogy a másik serpenyőbe példátlan ga/ dasági fejlődést éa a szellemi étet terét w sok halhatatlan értéket helyezhetünk

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom