Ellenzék, 1941. december (62. évfolyam, 275-298. szám)
1941-12-24 / 294. szám
A • í ■ ?.• '-y " r V >'« f 'V V V á y' l r> I 1 !> «’ V ' & Í3 if r <£ toeogróii Mat BORBity «MOOR ftiiTii,şi ezMör. történi. hogi' i':arU>pr'txn meţbnit migyon/ivu. I h>{ cdi ép gyümölcs volt bennem, ni Jóiról Mosolygó ,s /:n őzt tuâîoiiam: ha* * iái — ohárniii-y bűzeiről mondta is v°* Jaki. annyi tok nekem éppen, ntinéhtt azt inon diák volna: del. Vagyunyám h.U" iálón sem érestem semmi szememet. In-* iább öröm vo'i, hogy nincs nyár s mi- mégis megyünk, készülünk Torockóm, hogy vontatni hazahozzuk holott migy ■<ny ama.', O-dpyiipám mellé. $ \ uiá}-<iot;i.hon épített •■./ sirboltbff. mely a régi. kriptáikéi i-zúzíépésnyire piros téglákból ikiior nemrég épült. Tátiján kiskert tolt kisfenyokhei $ khpcetáai s benne - okkor még csak egyetlen lakó. ki nem fért o régi kriptába: nagyapám■ Havas léi roit, karácsony ehotii ropogós idő s engem minden gyász eile.' nerc elengedlek korcsolyázni. Nagy- ■íiivfám teteme a ravatalon feküdi, anyára fekete ruhában szótokon■ pirt közöttünk, néha, ok nélkül is megállt és megsiaw- gáttá arcunkat. Nála ínég a gyász is jó" súgiöbbleiben jelentkezett. Apám még szigorúbb és szertartásai sabb vök, mint máskor. Doigozószohá- iából alig mozdult k\ színes ceruzák* kai névsorokat javítóit. neveket jelük ki: kiknek kell szomorúiéi ént éti küldene ismeretien emberek jöttek hozzá, kik táskájukból táWúzaiokaí, menetrendeket szedték elő. Ezekből a tárgyalásokból derült ki, hogy milyen nagy dolog /.* halott nagyanyám utazása, gyorv&n-aton. kivon koporsó? vagonban Budapestiül Enyedig >. onnan szénákon, egész szánkaravánon > hegyek között, falvak on át hazáig. To* rockóra. Ki is gondolt volna másra? Ho-gv nagyanyám, ne Toróchóm tért volna mzg végső utján, bárhol halt i'crinü is meg a ■világon. Ott fenn. az első szertartás, a sok gyászoló Hmer őssel ás rokonnal, a gyászt's- fen tiszteiét, a ré.szvé látogatók, a rengeteg levél es a negyerlóréaikint paksamő- táv<ú. érkező távirat kihord óh, kik mindig egy-egy fényes ezüst-koronát kaptuk apámtól, ray.y anyámtól — mind, mind csak mozgalmas részéi róttál; a különös adózás előkészületeinek. Még az első temetés is csak előkészület volt. Mindenki arra gondolt, hogy utazunk, 0 rendes kolozsvári gyorssal, mellyel /nőidig hazajártunk Enyeden. vagy Gyércsen és a bóráid kisvasút on át Toráékor a és mű.jd otthon, a faluban, a torockói templom hatalmas várfalai mögött, majd ott intéződik el ez a kérdés is véglegesen és egészem. A:r első nyugodt percünk akkor vott, orrúkor a reggeli gyors fűnkéibe;» elhelyezkedtünk Bármily sok volt is « többi Pacsiban az utas és bármily lármásak voltak is iTközben az állomások, a mi fülkéinkben halkan beszélt minden};.', le- hét őke g hevesét, hogy ne zavarjak nagy* onyémkní, kit « vonal végéhez- kapcsolt, lezárt vagonban külön hozott vettünk n ■gyors. Mindnyájan fekete ruhában- voltunk s nagyon kellett vigyáznak. ami-Iior Juliska, a szakácsnő bejött a fülkénkbe s nekünk. gyerekeknek ölébe leritcélé a nagy papír szervé fokát, melyekre anyám dobozokból nuri ott iutsdaraboka! én süteményt adott. Sólet veh mér, amikor « szánokon, fáklyás bakkal, külön szánon a koporsóval. külön két szánon a koszorúkkal és ködön ohntszúnnyi Toroc.hóról elénkérke- te*, gyászolóval meg niialtunk a ha vas, ‘öté* estében Eaysdröl Tor or hó felé. ' FMenyed! Sl a román falvakban is félre verték ö tokát és harangzúgás, kerepeled közé az mf.ra állj ki fáklyákkal, a nép, hogy' nagyanyámtól búcsúzzék. Senki sem mondte. senki sem rendezte mégis olyan volt, mint mesebeli, pompás ceremónia a rengeteg féli zöldből készi- trtt gallyal, koszorúval. Gyért vámos, ttcdeilö, Kékeiio ixcMtás, pálinkás népe is szót fan illendőséggel,, kiifáin&s szelíd ián kardiái gyászolt, Torockóssentgyorgyön, hol Goéi Mils* Eh bácsi volt ú. pap, megéli oltunk egy Jer léd y órára. A templomba, mélynek H~ ierAiszielcieire oly sokszor Iái ogat ott át nagyanyám, betértünk a észteremig a kom porzóval t rengeteg fékiya lángja k&sáU org&nnltri#étshan in már valóban ere." U-rn, hogy megkezdődött a temei as, Öorockón oz egész község népe u ptúron volt. Rókapréme? köd monok. pirns zsisfná az asszonyokon, pária* disz or riadó lányokon, prémkucsma. prém#* gallértI. felhajtott mente a gazdákon és ú gyermek seregen is. Rengeteg gyerzwk állóit piros, fagyott arccal, de csillogó szemmel gí ódában ü templom eh der nicken és vékony hangjuk messzeszal ad ón jutott az égig, amint Péierffy Gyula, a báni or, pálcájával- ráintett az éneklésre. . Vtíg vanyám- haznérhezeít. Mindán y - nyiunk belsejében megszűnt az izgedoju. Végtelen, természete* nyugalom töltötte cl bensőnkéi, anyám még mosolygott and tv köröskörül az ismer ős jóarcok e? jótekinietek seregét meglőtM. Németh István, a líszleletcs, egyszerű, telis*-rböl jövő és szíré teli-találó szavak kal mondta imádságba, ami való, igaz volt. Neg-ycnyámat vMában várta nagyapám múr odafent a hogyoijeion a kriptában. Életükben is cicáikataíhmol. • roltok. moşt egyesülniük illeti a hol álban is. Azután- vége volt a szertartásnak. Mindenki vári a, hogy induljunk, az emberek már emelgetlek a nagy rudakat, hogy rátegyék n koporsói és felvonuljunk a \ i- «0/ oldalára a. kriptához, tűmékor az öreg texjUimtdt-az., k&totuvm tisztelete?, megigazítván egyegy eán-di- lással két válbiu a pMéistoí, az emberek elé lepett és nem, mint /Xí/j, hanem, mint csendes, jóakarata privá ember, szokat- San egyszerűséggel odaát lóit a koporsó fejéhez és. mintha maga a falu szélt volna, így köszöni el ángyanyámtól:- Na, Isten veie méltó súgó s asszony, tiszteljük v méh óságon ura!.' Másutt kínos zűrzavar túrnádc volna Jent az ilyen szokatlan szóra. ítr egy perc* cc megálltak a mozdulatok és végtelen- egyszerűen, otthonosan, mint amikor minden rendjén vau, me gigául t nagyanyám az emberek vállán a hegyoldalra. íz u) kriptába ezóta sem kerüli még má*. Négy anyám ott ahzik- nagyapám write I, apám s anyám pedig, kik <ízért csináltatták az aj sirhJiot harmincötét:* ved ezelőtt, hegy leg ven majd hová nur' guknafc is biztosan megtérniük, nyugta- tan, hon Mcm holtan rárjéik idestova hé* évtizedé Nagyényed felé « fáklyás karácsonyi gyorsvonat rándulását. 0 /* ** Emlékszel? Együtt utaztunk az inlé* zetböl. Té hazajöttél szüléidhez nyári szünidőre, én pedig eddigi életem- legfontosabb állomásához értem: leszerződtem a kolozsvári Nemzeti Színházhoz. Hogy kacagtál rajiam, mikor a vonatból bolondos jó kedv cinben rissz-airuey&i- tqm- a hajladozó nyírfáknak s a hullán'* zó búzatáblának túláradó sz'vvél kiöltot- >«m* ..Megérkeztem... vártatok?“ Az állomáson- elváltunk, Te Uixitai ülté}, én pedig kocsiba, mert egyedül akartam lenni, mikor megismerkedem azzal a várossal, ahová annyi reménnyel $ olyun végi elen szeretettel jöttem. Az-z-űl búcsúztunk el, hogy majd beszámolok róla. Most újra találkozni fogunk, Téged érdekel, húr leírom, mi történi ttióta? Hogy bU,ram meg én a városi? Mikor ieszúlllom a vonatból, annyira tel-e volt még u lelkem, csodavárással, hogy m állomás környékének szürkeségél észre se veti cm. S egyszerre itthon voltam. Tudod miért? Mert megláttam a halves öreg házakat s Te tudod, hogy nekem ez mindenein. Mennyit fi grid tatok, hogy olyun vagyok. mint egy kérve" nénike, mikor * bolthajtás romantikáié ról áradostmn. * A Mátyás-szobor, u regi kedves ismerősöm: Nyolcadikos koromban « magyar művésze}; szobraiból kitűnőre kollokvál* iám. Elképzelheted, milyen meleg és közvetlen volt talál kozéswi k. S egyszerre előttem nittott a Nemzet: Színház! Mit éreztem? Nemi nem tudom elmondani. Csak áU'űm, a könnw-'/rt potyogta!;. . Es ea néztem boldogan es mégis remegve, tnirtt aki óitól fél. hogy cr inaik előle a kép, mert nem lehet valóság. vsak ólom. Kábulton bolyongtam, a kőtörmeléken ruröiéren és sehogy se bírtam elképzelni, hogy én lu játszani fogok. Fülembe csengtek a búcsúszavak. Kolozsvárról kerültek ki u légnagyabbak, reméljük, a sah dicső példa enajo lelkesít!“ .faj, édes Istenem, aiH akarok én <í'/ iHss azok a régi- Indu l színészek nem csak a temetőt vonják lm valonii egész különös varázzsá}, hanem itt lebeg-emlékük Örökre, a város feleit. /■>< az egész kezdő színésznő, hogy merlek ey szív. * szólni ott, okol az ö mm '■■ retiik ■ miéin már legendára nőit? < Tufán- mégis ők sajnáltai. meg verge- déseme*, látva .< leikük vezeti it ei o kálváriához egy csendes vasárnap* alkonyon. Látod, ott éreztem meg, hogy mi a te vitásom, mit kell tennem. Az előttem folydogáió Szanvos i>ékt ségre intett, a hegyek pedig olyan fenséges nyugalommal vettek köröd, hogy egyszerre éreztem, bármikor eimeneküi hetek ide. lm nagyon fái a szivem, met* I/.Vh sokszáz éves nyugalmukat, mégér tem az*, hogy itt e földönminden hanoi vagy Őröm csak egy tenaszáttó pillanat. S vt lemenő nap által beragyogott feszület olyan csodáUi'osan felemelő colt. hogy esőd:, egy- gondolat töltötte el a lelkem s egy mondatot rebeseit az ajlsarn Segíts meg Istenem, hogy ‘tesz embc '■? igaz művész lehessek!" A várost fó( ismered» € jut úgyse fadnék mondám külsejéről. Ami pedig < lelkieket illeti... én itt irdaltam, meg acélét érteiméi. Azt. hegy csak egy értelme "em az életnek, hă mindenen felülemel kedő, igaz ember tudok lenen először aztán minden szépséget és érzést oda adok a művészetnek. Másképpen nem deines élni! Tudod, mélyen könnyű azote, a szive, A napok peregnek s minden nap uj oru met hoz. Ezek az én furcsa titkaim, melyek beragyogják az életemet, --is esenvri nyék pedig egymást követik. Az első be- mutúthozásomat a közönség . mnr szere tettel fogadta, pedig milyen hevesei tu ■ dók rnég, milyen távol vagyok a mii a szelnek attól & fokától, nhom eijí- 5 szeretnék. ‘ < S már nem félek a régi művészek an keitől* hátiam arcképüket $ én úgy la* teim, u szemük mosolyogva nézőit run mintha azt su-tfogta voind ajkuk: ,,M ijedtél, ugye? No, ne félj! Kiváncsiéig voltunk, megérzed~e. hogy a művész milyen szent? Mert mi éreztük; különb* nem jártuk volna be uz Gr szágó? roxogü szekerekkel. Dolgozzál csak, mi majd S'" gitünk!“ í Mosolyogsz rajiam? hn nagyon boltin, vagyok, meri sehol másfele nem tcdáUiur volna meg ilyen humor önmagamat. Ne csodálkozz, ha majd újra össze} láUcozva együtt sétálunk s elhala/lrU/ színházunk elölt, áhítattal nézek fel oromzaton álló két szoborra ,<? utána ■' fel a végtelenbe; s szememből ksbuggA az alázat és a hála könnye. Mert megtanulom, még valami!: at ionnak- kell lenni, léiéi,'ken Icbondr mindenható} előtt s minden ki? örör. őszinte köszönetét mondám. Kezdek ember lemü a szó légiiéinél értelmében s ezt forrón köszönöm loz< cárnak. VERSÉNY1IDA i így rendeltetett... Irta-; Sartaüs János Megtörténi! Ez is megtörtén*. Î u vagyak u jra Erdély szentel] földjén Mos; nem ofacsul: n jelekből, n végzetes sors-jdelibőL melyek innen ki s iái visszavezettek, csuk megnyomom « régi kilincsül ■ és bei épei; a nyolc év elölt elhagyott házba. Házba és hazába, Ismerős itt .minden: a; ejtő, r, küszöb. az ablakok. Az ég, <; felhő s zugó patakok. Az utca őrzi u lábnyomot". ahogy okkor hagy tarn A kert a mosolyt, hegy a bánatot. Királyhágón vágtam a rár.dorbotot, mikor mentem űzve. mint Krisztus szegénye, át hegyek tetején és völgy eh ölében S jött nyomomban fegyver és hatalom s gyilkos, úrtó szándék, mely őseim honából kivetett. Mos; nem olvasok a jelekből, a végzetes sors*jelékből. Tudom, igy rendeltetett! MíTúf&n igy jó. ahogy történt. Mint égszakoáás. agy mentein cl innét és nyolc év mattén úgy jöttem ide vissse én. hogy minden ölömbe: Cilit. Minden ölömbe állt, minden eát felszakadt'. Tűz és Víz, Kö és YüS. ■Mcrasztoitah apokaliptikus hatalmai: Megy megcsúszott Fi megszedted:. Csillag lebukott. Víz tengert dagasztott- Remegés, betegség lábaru m egk ütötté.k. És ahol már semmi sem volt jó. rnmmordüh a vén királyhágó Most nem olvasok a jelekből a végzetes sors-jelekből. Tudom, minden a Te akaratod Xern kérdezem okéit, nem kurtítom, c-ok szent, akaratodban bókén megnyugszom. Te, cdőt kiszabod a vizel; folyását s útját a hulló falevélnek, bizonnyal tudod, miért tailed. Az én sorsom, hogy Benned éljek. .4 világban -oltárt építsek. * e. bus földnek szolgája legyek, — melyre vezényelted, szenvedő néped. * annyi bej és vész közt megtartottat!, mert az éleinek szántad és nem a hal ódnak! ... B Áldott légy. Iram! Áldott legyen az akaratod, mely engem ide újra visszahi./fiit és megőrzött annyi vész és baj közt... Most nem ohmok a jelekből a végzetes sors-jelekbőt, melyek innen ki s ide visszavezettek Tudom, minden jól Urten: Igv rendeltetett! KARÁCSONYI ÜNNEPEK A Fl-RE» SKKNÉL. Szerda«, karScso.i^ vicüiáján Hj háromnegyed 12 órakor éjféli y^ffloííiu; H és hódolat a betlehemi jászol ek>U. w H ünnepélyes szentmise• Karácsony ünne H saentiaibéL. MiiTeudjc lel 7. iVl t>. 9. fél H 12 órai kezdettel, A 9 urai ünnepélyes H misén Mozart halálának 150. évforduló MM halmából ..Koronázó miséjet" éfiekü a VtW krzsebet énekkar Rezik Kárulv igazgaió '■ /etége alatt. ''Kentbeszéd * fjl ,,ri<* után lesz. Este 6 órakor áze.ntl'fszé<! t;s l A-il >zent Szilveszter pápa papja., e. te <> u Kzeiítheszéd és érrégj hálaadá« IVeemb'* 28*»a és január 1-én a szentmi-ék ,iHt- J ugyanaz, mint karácsony napj.: Jamu / .l en eí*e (> órakor FaeptórH. 2-vn i « ■ / péntekje lesz íé^sus lecsz^njelrb Sz.‘ «enteise. ^
