Ellenzék, 1941. december (62. évfolyam, 275-298. szám)
1941-12-18 / 289. szám
).véJ «r ÍA, vsmmwm Hogyan él $n«i mm ^»'Jélyi BpHB&y*» táfiaJalom .4 magyar élei végvári íi»€©sai V» Í «jeE<et XIX. közi eméáy. Méltaihík-e kellőképpen azt a küzdelmet, ttmelyei erdélyi magyar lelkészeink, tanáraink és tanítóink foíy* láttak a faji öntudat megőrzése és a népi egység fenn- tartása érdekében a kisebbségi sors idejében? Az erdélyi magyarság nagyon jól tudja, hogy ezt a munkát nem lehet szavakban kifejezni, vagy anyagiakkal meg fizetni. Lélekben és nemzeti érzésben egységes magyar ságot Őriztünk meg az idegen uralom alatt. Elsősorban lelkészeinknek, tanárainknak és tanítóinknak kő szönhelő, hogy a megpróbáltatások legnehezebb nap* jajban is egységes maradt nemzetünk és bátor lélek- kel szembeszáaiótt az idegen uralom elnyomó törekvéseivel. Ezért nevezzük teljes joggal a magyar társadalomnak ezt a rétesét nemzetünk végvári harcosainak. Találóan mondta Bálint József országgyűlési képviselő egyik beszédében, hogy szobrot kellene emelni a név télén lelkésznek, tanárnak, tanítónak és újságírónak. Ok voltak az igazi hősök és mártírok- akik nyomora“ ságos anyagi körülmények között lelket öntöttek -a magyar tömegekbe a csüggedés óráiban. Köteteket lehetne írni a magyar lelkészek, tanárok és tanítók hős?, önfeláldozásáról. A magyar sajtó szerepével külön fejezetben foglalkoztunk. Most részletesen akarjak ismertetni a lelkészek, tanárok és tanítók sorsának «ia» kul ás át. Bár a sajtó szerepe eltér a lelkészi vagy ne velői foglalkozástól, mégis úgy érezzük, hogy harcos társaink voltak a magyar nemzeti egység megőrzéséért becsülettel megvívott harcban. Amit a sajtó vég*» vett a közvélemény kialakítása terén, eredménytelen tett volna, ha az erdélyi falvakban ceip vigyáznak, öntudatos magyar lelkészek és tanítók a nemzeti egység megőrzésére vagy tanáraink a középiskolákban nem tekintik feladatuknak az ifjúság nemzeti szellemben való nevelését. Hogyan élt a magyar lelkész a kisebbségi sorsbán és hogyan él azóta, amióta magyar világ van? Beszeljünk elsősorban a falusi lelkészekről. Nemzeti szempontból döntő fontosságú szerepet játszottak a kisebbségi időkben. Az egyházi munka mellett a polte tifcai vezetés is a lelkész vállára nehezedett faluké- íven. A román államhatalom állandóan figyelemmel kisérte működésűket. Igyekezett hatáskörüket minél jobban csökkenteni. így az utóbbi időben eltiltották a faliEsi iskolánk rvülí népnevelést, bibiiamagyarázatot Stk Nem túlozunk, ha azt állítjuk, hogy az erdélyi magyar lelkészek egynegyed része börtönbüntetést szén* vedéit a román impérium alatt, előzetes vizsgálati fogság jutott asz díjrészükül, eljárást indítottak ellenük, megvonták tőlük a kongntái és eltiltották őket a vallás oktatásából. Lehet-e kellőképpen méltányolni ezt az önfeláldozást? Lelkészeink nem „virtusból“ magyar koiit&k. Szent hivatásuknak tekintették, bog)’ nemzeti érzéseikről bizonyságot tegyenek. Az knpériumváltozás után sem kérkedtek hangos szóval a kisebbségi sors idején tanúsított magatartásukkal. Az erdélyi magyar öntudat örök dicsőségére szolgálnak azok a határozatok, amelyeket a romai katolikus egyházmegyei tanács közgyűlése, a református egyházkerület közgyűlése és az unitárius egyházi főtanács hoztak a felszabadulás után. Ezek a halározatok kimondották, hogy a magyar léte kész legfontosabb feladatai közé tartozott a faji öntudat ébrentartása és a testvéri, szellem ápolása. Ezért nem jár külön köszönet vagy elismerés. A magyár lelkész híven kitartott őrhelyén és ezt a kötelességét a jövőben is teljesíteni fogja. Ezekkel a határozatokkal hivatalosan le is zárult a lelkészük kisebbségi múltja. Kötelességünknek tartjuk azonban, hogy méltassuk magyar egyházaink határozatainak fenkölt erdélyi ezek lemet. Mindegyik határozat arra emlékeztet, hogy Er“ délyben az idegen uralom évei alatt tökéletes volt a felekezeti béka Á legnehezebb években három igazi «agy emberi állított a sors az erdélyit magyar egyházak élére. Majlálh Gusztáv Károly gróf volt a római katolikusok püspöke, a református egyház főpásztora Nagy Károly, a tettek embere, az unitárius egyház ügyeit pe** dig az „aranyszáju“ ősz Ferencz József vezette. Személyes jóbarátság és törhetetlen magyar érzés fűzte egymáshoz a három egyházfőt. Elhatározták, hogy £ magyar jövendő biztosítása érdekében együtt őrköduek a felekezetközi békén. Károsnak tartottak minden vate lási eltérést, vagy személyi ellentétet. Ez a szellem meghonosodott az egész egyházi) életben. Szent örökség“ ként hagyták utódaikra a felekezetközi Léke szélieméi. Egyházaink egyforma gondolkozását bizonyítják a ki* sebbségi sorában végzett munkáról hozott határozatok, amelyek vezérelvként szolgál!! a inak mindamiyîunknak, ha a magyar érdemek helyes elbírálásáról beszélünk. Az uj magyar élűiben a falusi lelkész feladatai megsokasodtak. A falu most is a papjától várja a vezetést. Lelkészeink állanak az iskolánkivüli népnevelés, a falusi leventeoktatá?, a behm&szióí munka, bibliakörök és «ószövetségek élén. A mai idők magyar Sei» készének tehát több munkák) van. mint amennyire a kisebbségi élet alkalmat adott. Vége van annak az • dílbkus GesTkészí életnek, amelyről regényíróink nagv előszeretettel és sok tekintetben igazságtalanul írtak. Aj. a köamondáa, ho$j „urak ă papok’1’ vagy -a hiedelem, bog) a lelkésznek .j prédikáción kivüt uíOC> egyéb dolga, régóta eltűnt már a magyar közvélemény» bői. Megőrizte-e társadalmi helyzetét te uj magyar élei' h n az erdélyi lelkész? Riportsorozatunknak - újra és újra kell ezt hang/ .-ulyosuunk — az a célja, hogy a tökéletes magyar egység megvalósításának szolgálatába álljon, Éppen ezért feltétlenül szükségesnek tartjuk a telje» Ő sünt es éget. Magyar életünknek mindazokra « zökkenőire rámutatunk tehát, amelyek súrlódási fűlő letekre adhatnak ate kaimat. A különböző vallásfelekezetek lelkészeivel foly taíoít beszélgetések alapján azt kéül megállapítanunk, hogy a lelkészek társadalmi helyzete — legalább is látszólagosan — nem ugyanaz, mint a kisebbségi soriban volt. Egyes helyeken a közigazgatási hatóságok azt tartanák helyesnek, hogy a lelkészek tisztán egyházi kérdésekkel foglalkozzanak. Másfajta tapasztalatokat is szereztek lelkészeink az uj társadalmi berendezkedés során. A nyáron például megtörtént, hogy több falu ban a munkatáborok vezetője nem keresett érintkezést a lelkészekkel. Aki a falu lélektanát ismeri, nagyon jól tudja, hogy csak olyan megmozdulásoknak van teljes sikere, amelyekben a lelkészek is részfvesznek. Hxvaía bis ünnepélyeken, társadalmi összejöveteleken gondoskodni kell arról, hogy a lelkészek szeanélyéuek fontos íága egy pillanatra se kerüljön báltérbe, Erdélyben soha sem voltunk barátai a társadalmi hierarchiának. Ha egyáltalában kivételt lettünk ezen a téren, ez csak az egyházakkal szemben történt meg, mert a lelkészt hi» vatás rendkívüli fontosságát mindenkor elismertük. Most sen) szabad változtatni ezen a fülfogáson. Ha tár sadalmi rangsorról beszélünk, akkor u lelkész helye ott van a legmagasabb hivatali vezetők mellett, kikkel együtt kell dolgoznia 3 magyar épilőmunka sikere érdekében. Lelkészeink leglényegesebb kérdése ma az alkun- támogatásnak, az úgynevezett kongruának ügye. Ezt a kérdést a költségvetési vita sorén László Dezső ország gyűlési képviselő, a kolozsvári belvárosi református egyház lelkésze legutóbb a törvényhozás előtt is szó" vétette. Érdemes részletesebben ismertetni, hogy mte iyen voít az állami támogatás a múltban és hogyan átl a jelenlegi helyzet. A román impérium alatt más volt a kongruátör- vény, mint a magyar törvényhozás idevonatkozó intéz1'* kedései.  románok állami fizetést adtak 3 lelkészek - aek, melyeknek összege nem függött a lelkész egyházi javadalmazásától. Korra, családi állapotra való tekintet nélkül folyósították a trianoni békeszerződés utáni első kilenc évben a kongruót. Az. eív az völt még akkor, hogy az azonos kép-esiiésü lelkészek ugyanakkora állami fizetést kapjanak. Magyar lelkészeink az összeomlás után két évig egyáltalában nem kaptak állami tárna* gat ást. A trianoni békeszerződés aláírása után minden, egyház lelkésze általában egyenlő hongruát kapott az államtól. I93I-tő! kezdve a románok évről “évre leszorították a kisebbségi egyházak támogatását. A Jorga kormány gyászos emlékű működése alatt ismét egy olyan év jött, amikor egyáltalában nem kaptak állami támogatást a magyar egyházak. A későbbi időkben a magyar lelkészek állami kongruája jóval kevesebb lett, rnint az ugyanolyan képesítésű ée kategóriájú nymán lelkészeknek. Ekkor tombolt legjobban a naoionaülz nuts a román politikában és ez természetszerűleg érződött egyházi téren is. Ma is tisztelettel kell adóznunk magyar lelkészeinknek, ha arra gondolunk, hogy a teg* súlyosabb anyagi gondjaik között is zokszó nélkül, léte késés teűjesitették hivatásukat, 1938*ban valamennyire javult a helyzet és a magyar lelkészek kongruaját is fokozatosan emelték. Ekkor sem érvényesült az egyen lóseg elve, hogy az' ugyanolyan képesítésű lélké&eek ugyanakkora támogatást kapjanak. Nagy adagban véve azt lehet mondani, hogy a havi állami támogatásnak ->000 lej volt a középarányosa. Felszabadulásunk után a magyar állam az anyaoi szági kongruatörvényt léptette életbe. Ezt a törvényt 1896dban hozták ée a törvénynek az a vezérelve, hogy az állam a helyi jövedelmet évi 1600 aranykoronára egészíti ki. Az akkori 1600 aranykoronának ma 217e pengő évi alapfizetés felel meg. Ez a ja vad aim a zás a korpótlékokkal együtt maximálisan 3076 pengőre emelkedhet!. Erinél nagyobb fizetése egyetlen lelkésznek sincs. László Dezső országgyűlési képviselő annak idején kifejtette a parlamentben, hogy az idők folya* mán elavulttá vált 1896. évi törvénycikkei meg kell váütoztaitni. A lelkészekre rézve sérelmes többek között íz is, hogy7 míg az állam minden más alkalmazottjának báróra évenként engedélyez egy uj bérpótlékot, addig a lelkészek csak öt évenként léphetnek elő. Mindenek'“ előtt az évi IŐ0Ö aranykoronának megfelelő 2176 pen go alapfizetés összegét kellene a inai' életviszonyoknak megfelelően megváltoztatni. Még ennél a lépésnél sen?' lehetne megállaid, mert az egész törvény megreformálására feltétlenül szükáég v*n. Fizetési o«zialvókban kifejezve ma az a helyzet, hogy a lelkészek fizetése a kilencedik fizetési osztály harmadik fokozatában kezdődik és pályájuk végén a nyolcadik fizetési osztály elsf fokozatáig jai el, vagy nagyon ritka c - teltben • *'*- hetedik fizetési otíztáíyt. Ezzel szemben a tanári fiatlé* sek progresszív emelkedése a hatodik fizetési osztályba ;i5tí el a pálya végén, egye» esetekben pedig az ötöd k •fiaet<5Sí: osztályba, a tanítók a hetedik, fizetés; osztályba «okán pedig a hatodik fizeté-n osztályt rangsor bar-. te "rik be működésükéi.. Sok sző esett arról is a>. egyházi életben, hogy -> rámán lelkészek nagyobb ö&szegü állami támogatást kapnak, mint magyar lelkészlársaik Ezzel kapcsolatban a kultuszkormányt igazságtalan támadások érték. A helyzet azonban az, hogy nem a kultuszkormányt tér beli a felelősség az esetleg csakugyan előforduló visz* szásságokért. A magyar lelkészek ugyanis pontosan bejelentették minden jövedelmüket, a legtöbb román lelkész viszont nem sorolta tel az egyesitett egyház,- községektől földhasználat révén szerzett jövedelmei Valószínű, hogy a román lelkószek részéről sem tör iónt rosszindulatú félrevezetés, hanem csak a törvén' vonatkozó szakaszainak félreértése. A tény az, hogy az államsegély megállapításánál — mint László Dezső 01 szággyiilési képviselő az összes lapokban közölt paria * menti beszédéből kitűnik — az erdélyi magyar leiké szék egy bárra ad része kevesebb államsegélyt kapc-tt. mint amennyi megilleti. Meg kell azonban jegyeznünk hogy a kultuszkormány orvosolta a jogos panaszok legnagyobb részét és rendkívüli családi segély formája han kárpótolták azokat a lelkészeket, akik ezen a lőrén hátrányt szenvedtek. Erdély magyar lelkészeinek felekezeti különbség nélkül az a kívánsága, hogy ?iir gősen módosítani kell az 1896-i törvényt. Legfőbb ál** tenni célkitűzésünk, hogy valósítsuk meg a maradéktalanul keresztény Magyarországot. Ez a cél nem lehet csak jelszó. Megvalósítása érdekében azonban szükség van arra, hogy a lelkészek életszínvonalát a kormány minden lehető eszközzel támogassa. Egyházainkra az uj Magyarország felépítésében i felelősségteljes és komoly föladat vár. Az is köztudomású, hogy erdélyi eeyhá** zaink a legszegényebbek. Meg kell tehát teremteni ■# lehetőséget, hogy a lelkészek 22 éves kisebbségi einyo* hiátás cs elszegényedés után ismét állásukhoz és híva fásukhoz méltó helyet foglaljanak el a magyar társa dalomban. Protestáns lelkészeink számára pedig lehe* tövé kell tenni, hogy gyermekeik neveltetéséről megfí lelően gondoskodhassanak. > Milyen változásokat hozott a felszabadulás a iei készképzés és utánpótlás terén f Alkalmunk volt az összes egyházak illetékes ténye« zóivel beszélgetést folytatni. Egyházi téren is helyén5* vajó az a megállapítás, hogy a mostani évet átmenet; évnek kell tekinteni. Jelenlegi adataink nem adnak olyan képet, amelyből nyugodtan és biztos ítélettel kei vetkeztethetnénk a jövendőre. Minden egyháznál az 0/ általános tapasztalat, hogy csőkként a teológusok száma Ennek egyik okát abban kell keresni, hogy a felsza* badulás nagyon sok olyan pályát nyitott meg az érett« ségizett magyar ifjúság előtt, amelyektől a kisebbsée időkben el voltak zárva. A román impérium utolsó ide jében a lelkészképzés terén túltermelés volt észlelhető A román nacionalizmus évről-évre jobban éreztette ha-11 tását * társadalmi életben és kisebbségi fiatalság szá-' mára szabad pályákon is egyre nehezebbé vált a meg éllietés. Természetszerű, hogy' a magyar ifju&ág érdek lődése fokozaítabb mértékben fordolt a lelkészi pálya felé. A lelkészi hivatás egyrészt azá jelentette, hogy magasabb magyar feladatok megs-alósliására vállalkozik az életbe kiinduló ifjú. Megélhetés szempontjából nem lehetett ugyan busás jövedelemre számítani, de a lel1* késri foglalkozás, viszonylagosan mégis biztosította létfenntartást. Mint a fenntiekböl látszik, a ielkészi javadalmazaí jelenleg nagyon csekély a többi foglalkozásokhoz viszonyítva. Ugyanekkor megnyílt a magyar ifjúság előtt & közhivatalokban, szabadfoglalkozású pályákon és ■' gazdasági életben való elhelyezkedés lehetősége. Minden egyháznál az a megállapítás, hogy a teológusok száma sokkal kevesebb, mint a múltban volt. Ebben a pilla* natban az utánpótlás kérdése még nem jelent komolyabb gondot az egyházaknak. A ielkészi státus kétharmada ugyanig az erdélyi magyar egyházaknál negyven évne! fiatalabb lelkészekből kend ki. Azt is mondhatnánk, hegy a lelkészi gárda az ország tegfiatalabb testületé Azok a lelkészek, akik a túltermelés miatt a kisebbség' időkben nem tudtak álláshoz jutni, most majdnem ki vétel nélkül elhelyezkedtek. Egyházaink feltétlenül biz« nak abban, hogy a lelkészi pálya iránt jelenleg mutat kozó érdeklődés hiánya fokozatosan enyhülni fog, amit nagyban előmozdít majd. ha a kormányzat véglegesen rendezi a koitgrua kérdését. A K-ikészek helyzetével foglalkozó rész befejezés* rí él a hivatástudatról kellene még megemlékeznünk. Ismerjük azonban a magyar lelkészi kar kisebbség; múltját. Ennek a testületnek minden tagja a főpásztor* tói elkezdve a legeldugottabh kis falu lelkészéig csak ugyan isteni rendeltetésnek tekintette hivatását, Találóbb hasonlatot nem is lehetne keresni annál, hogy o-va nők voltak, akár a végvárak bősei, akik életük feláido zásával is késswn állottak a magyarság őrhelyeinek megvédésére. A hőst küzdelem nem vult hiábavaló: fei szabadult erdélyi területeink lelkészei ma az uj magvai élet egészséges t-s egységes szellemének megteremtésén munkálkodnak. Ez a hivatásuk is eppeu olyan s/en' és ugy anannyira közérdekű, mint n magyar faji öntud ■ ébrentartása volt a kisebbségi időkben. Támogatásuk!. minden jószándéku magyar embernek lelje* me. v c ; savai készen kefi állam Végh József.
