Ellenzék, 1941. november (62. évfolyam, 251-274. szám)

1941-11-11 / 258. szám

: .it jt\9iwm Haawaii él ma aa entéiwi társadalomi HI. fejezet. 4ík erdélyi magyar újságírók (XIIL közlemény I, Az újságírás szabadfoglalkozás. Mégis a közösség szolgálatát jelenti. A kisebbségi időkben nemzeti' hiva tás volt erdélyi magyar újságírónak lenni és a magyar sajtó munkásai egész működésükkel bebizonyították, hogy átérzik a hivatásukkal járó különleges felelőssé­get. Mai társadalmunkban a köztisztviselőnek feltétlen felelősséget keli éreznie az államhatalommal szemben. Köztisztviselői karunkra van bizva az újjáépítés mun­kája. Működésüktől fiigg a lelkek nevelése és tényke­déseik döntő hatással lehetnek a közhangulatra. Ezt a felelősséget érezte az elmúlt huszonkét esztendő alatt a kisebbségi sajtó minden munkása. Az erdélyi magyar újságíróknak sohasem volt szokása az öndicsekv és. Azt az elvet vallottuk. hogy testvéri tábort képez az egész magyar nemzet. Nem voltak sorainkban rangkiilönbsé gek. Úgy éreztük, hogy vezetőszerepet teljesíteni a ki­sebbségi magyar életben éppen olyan kötelesség, mint a közkatonai sorban becsülettel megállanii helyünket. Ezért van az, hogy az erdélyi magyar sajtó igyekszik megőrizni és a legerőteljesebben védelmezni a Uisebb ségi időkben kialakult erdélyi magyar szellemet. 11.1 írásainkban „erdélyi szellemre“ gondolunk, akkor ez alatt elsősorban azt értjük, hogy magyar és magyar kő zött nincs különbség. Feladatunknak tartottuk é> tart juk. hogy rámutassunk a társadalmi élet ferdeségeirc. Anyaországbeli testvéreinket folytonosan arra figyel mentetjük, hogy Erdélyben nem lehet társadalmi a á lasi'falakat létesíteni. Kisebbségi sorsunk tanulságai be bizonyították, hogy eredményes munkát csak akkor le­het végezni, ha magyar társadalmunk minden egyes tagja lankadatlan szorgalommal dolgozik a közösség érdekében. Egészséges közületi szellem csak akkor aía kulhat ki. ha társadalmunkban már csirájukban kiirtjuk az ellentéteket. A kisebbségi sorsban ez teljes mérték­ben sikerült. Újra és újra hangsúlyoznunk kell azt az örökérvényű tételt , amelyet már a riportsorozat bei e zetőjében is alapelvként szögeztünk le, hogy az erdélyi magvarság a huszonketeszlendoö román Imperium után csak az öntudatos közületi szellem segítségével hozha­tott át töretlen egységet az ni magyar életbe. Kétség­kívül voltak személyi és politikai harcok a kisebbségi időkben. Hosszasan lehelne fejtegetni, hogy az erdélyi magyarság vezetői hogyan harcoltak a magyar nemzet jobb jövendője érdekében. Nem volna azonban hasznos, hogy állást foglaljunk ebben a kérdésben. Köztudo­mású. hogy a kisebbségi időkben kétféle politikai ál­nyalat között kellett választani. Az egyik vélemény sze­rint az erdélyi magyarságnak minden áron ki kellett tartani jogai mellett. Vállalnia kellett ezért minden ül döstetést. a külöaböző román kormányok ellenséges magatartását és a nemzeti öntudatot állandóan ébren kellett tartani a magyar tömegekben A másik állás: pont szerint is legfontosabb magyar feladatot jelentette a nemzeti öntudat ébrentartása. Ez a vélemény azon ban azt tartotta, hogy az állandó „en garde” állás las sankint felőrli a magyarság ellenálló erejét. Anyagi erő- tartalékainkat lassan iassan felemészti. Tömegeink a mindennapi kenyérrevalót is alig tudják megszerezni. Ez az álláspont azt tartotta helyesnek, hogy válasszuk a megértés .útját és ennek a politikának segítségévei igyekezzünk minél nagyobb engedményeket szerezni a magyarság számára. A történelem fogja majd eldönteni, hogy melyik tábornak volt igaza. Az erdélyi magyar sajtó mindig tiszteletben tartói ta a jószándékot. Sohasem dobáltunk sarat azokra, akik a iegfeleiősségíeljesebb időkben az erdélyi magyarság vezetését vállalták. Az erdélyi magyar politika általá­nos irányairól azért mondjuk el újra ezeket az egyéb­ként köztudomású igazságokat, mert rá akarunk vili" gitani arra a szerepre, amelyet az erdélyi magyar újság­írók betöltötték az elmúlt huszonkét esztendő alatt. A magyar újságírók munkáját ugyanis elsősorban feltét­len kartársí összetartás jellemezte. Tiszteletben tartot­tuk egymás véleményét és ha vitatkozások merültek föl közöttünk, ezek mindig elvi síkon maradtak. A magyar sajtó tudatában volt annak, hogy a személyeskedések kártékonyán befolyásolhatják a közszellemet. Legéle­sebben elítéltük az olyan kísérletezéseket, amelyek po­litikai véleménykülönbség miatt kétségbevonták vala­melyik fajtestvérünknek jő magvar érzését és meggyő­ződését. Azt hirdettük és hirdetjük ma is, hogy min" den erdélyi magyar ember a boldogabb jövendő érdeké­ben dolgozott az erdélyi földön. Felelőtlen és kutmér- gező tehát az. aki azzal akar érdemeket fezerezni maga nak, hogv elfogult bírálat tárgyává teszi a kisebbségi sorsban folytatott becsületes célzatú erdélyi magyar po­litikának akármelyik irányát. A magyar újságíró köte­lességének tartja, hogy minden olyan társadalmi meg­nyilvánulást elitéljen, amely veszélyeztetheti az erdélyi magyar egységet. Megmosolyogjuk azokat, akik erőnek erejével „hősök és mártírok“ akarnak lenni, hogy így ..kedvezményezettek ’ lehessenek. Nem helyeseljük, ha az anyaországbeli magyar a születés előkelőségére, a va* gyón tekintélyére vagy a hivatal mindenhatóságára hi vatkozik. Es into szavai figyelmeztetjük inönden időben erdélyi testvéreinket, hogy a kisebbségi idők egységes rs testvéri magyar szellemét őrizzék meg a jövőben ib. Ne legyen „más £mber senkiből, akit vezető tisztségre szólított cu âîkznhaialom bizalma, vagy a gazdasági élet átállítása folytán kedvezőbb anyagi helyzetbe jutott, mint többi fajtestvérei. Ne honosodjék meg nálunk a „kérlek alázattal méltóságos uram” és ne, jelentkezzék senki „alázatos tisztelettel.” Uj magyar életünkben u,ţ feladatai vannak az erdélyi magyar sajtónak, de a cél kitűzés végső eredményében mégis a régi maradt. Dói gozni kívánunk a magyar összességért és továbbra is megmaradunk becsületes« közkatonáknak, akik teljes munkaerejüket a nemzeti jövendő szolgálatába állítják ♦ Mii vészeit u magyar sajtó az elmúlt huszonhét esztendő alatt? Aki ismeri az erdélyi életet, egyben az erdélyi ma gvar sajtó munkájának értékével is tisztában van. Nem tartjuk helyénvalónak a hivalkodást. Tanulmányba le hetne összefoglalni az erdélyi magyar sajtó teljesitmé nyeit. Beszélhetnénk a sajtóperek tömegéről, amelyek bői bőven kijutott az újságíróknak. Hivatkozhatnánk lapokra és nevekre, amelyek egy-egy fejezetet jelente nek az elmúlt huszonkét esztendő történetéből. El mondhatnánk, hogy anyagilag milyen súlyos nehézsé gekkel küzdöttek a magyar ujíágirók. Erkölcsi elisme rést sokat szereztünk. Ugyanakkor azonban a legna gyobb küzdelmet kellett folytatnunk a megélhetésért A magvar lapok nemzeti célt szolgáltak és nem jelen tettek üzleti vállalkozásokat. Az erdélyi magyar újság írónak számolnia kellett azzal, hogy minden veszélyes kötelezettséget vállal és még sincsenek anyagi lehető­ségei. Riportsorozatunk azonban az újságírókkal kap csolalban sem akar kivételeket tenni. Társadalomkutató jelleggel figyeljük a mai magyar élet alakulását. Ebből a (szemszögből nézzük tehát az erdélyi magyar (sajtó helyzetét is. ♦ Megtartotta-e azt a szerepét az erdélyi magyar saj ió az uj magyar életben, amelyet ít román Imperium alatí'képriselt ? Kétségtelen, hogy az erdélyi magyar sajtónak ..or szagos jellege volt” a kisebbségi időkben. Országosan irányította az erdélyi magyarság közvéleményét. Ma gyár lapjaink valósággal össze fő rrottak a közönséggel. \ olfak idők. amikor a sajtóban nyílott egyetlen lehető ség a magyar panaszok és magyar óhajtások megszólal­tatására. A cenzúra árgusszemekkel figyelte a legutóbbi években a magyar sajtó működését. Közönségünk mégis olvasni tudott a sorok között. Megtanulta, hogy mit je­lent az „irányított sajtó “ A román kormányzatnak egyik legsúlyosabb tévedése voll, amikor a bukaresti propagandaügyi minisztérium utján hatalmi szóval olyan cikkeket helyezett el a lapokban, amelyek nem csak a magyar közvéleménytől állottak távol, hanem az erdélyi románok körében sem találtak népszerűségre. Az erdélyi magyar olvasó még ezekben a cenzura által oly élénken képzelt időkben is mindazokat a kér­déseket megtalálta lapjaiban, amelyek érdekelték. Tér mészetes tehát, hogy a felszabadulás után. amikor végre uj korszak köszöntött be a sajtóéletbcn, éppen úgy ra gaszkodott lapjaihoz, mint azelőtt. Sokan azt vették volna természetesnek, ha a felszabadulással egyidejűleg minden téren a budapesti sajtó veszi á! a magyar koz véleménv irányítását. Ezek a -vélemények azt hangoz" tátják, hogy az erdélyi lapok a jövőben „helyi jelle­gnek” lesznek, az országos közéleti kérdéseket pedig a budapesti sajtó iránytjelzö véleményeiből fogja mx-gis merni a közönség. Egy év telt el a felszabadulás óta és a tapasztalatfok azt bizonyítják, hogy a sajtóéleí nem igy alakult ki. Az erdélyi magyar olvasőközönség ér” deklődéssel olvassa ugyan a budapesti lapokat, de az erdélyi kérdésekben mégis az itteni sajtó állásfoglalása szerint igazodik..A fővárosi sajtó a legnagyobb érdek­lődéssel tette magáévá *7 erdélyi kérdéseket. Budapesti kartánsaink velünk együtt szívügyüknek tekintik, hogy az erdélyi magyarság boldog jövendője érdekében munkálkodjanak. Az a tény, hogy az itteni magyarság ragaszkodott lapjaihoz, nem jeleni: regionalizmust. Mindössze azt bizonyítja, hogy a felszabadult erdélyi területek magyarsága most sem feledkezik meg árról az önfeláldozó munkáról, amelyet a magyar újságírók i román Imperium alatt végeztek. Nem tartozik szorosan a kérdéshez, mégis úgy érezzük, hogy meg kell említenünk a fővárosi sajtó és Erdély kapcsolatait. Egyes budapesti lapokban igazán komoly és figyelmet érdemlő cikkek láttak napvilágoí Erdélyről, az erdélyi emberekről és az itteni kérdések" ről. Ezeknek a cikkeknek nagy részét Erdélyből elszár­mazott újságírók írták. Olvastunk olyan cikkeket is, amelyek anyaországbeli kartársaink tollából láttak nap- viágot. de lelkiismeretes tanulmányra es a kérdések ko­moly ismeretére vallottak. Meg kell azt is mondanunk, hogy olyan cikkek is megjelentek a budapesti sajtóban Erdélyről, amelyeket a legnagyobb csodálkozással olvas­tunk. Ezek a cikkek RdiiLeteö szemlélők futólagos meg állapításai voltak. Erdély ro-agvar közönsége és újságíró- társadalma ugv érzi, hogy a fővatosi sajtónak még több figyelemmel kellene foglalkoznia Erdcílve) Ma ngvanis az a helyzet, hogy csak olyan erdélyi eseményekkel foglalkozik kellő figyeletaroeÁ a budapesti sajtó, ame­lyeknek budapesti szemszögből nézve j-í ornzagus j tőséget tulajdonítanak. Ilyen volt például az. megnyitása, vagy a kolozsvári magyar szincAzet. meguj hódása. Arra kellene törekedni, hogy az anyaországbeI olvasóközönség megismerje az erdélyi nép minden gondját-baját, örömét és az uj magyar éleibe v aló ki­illeszkedéssel kapcsolatos elképzeléseit. Ez a hang eg* előre hiányzik a budapesti sajtóból. Talán ez az. egyik oh» annak, hogy a budapesti lapokban a/ erdélyi kö zönség nem talál meg mindent, amit a napilapoktól vár, az apyaországbeli olvasók viszont sokszor teljesen tájékozatlanok a legfontosabb erdélyi kérdésekben. Kormányzatunk már évekkel ezelőtt rendet terem lett a sajtóéletben. Száműzték a szenzációkeresés és .-./♦* mélyeskedós hangját. A magyar sajtóban ma a nemzet’ eszme az uralkodódéul és éppen ennek az eszmének érdekében akartuk szóvátenni azt a tapasztalatunkat, hogy a fővárosi sajtó nem vezette be a rendszerességet az erdélyi kérdésekkel való foglalkozás terén. Félreéi tések elkerülése végett ideiktatjuk még, hogy a napi eseményeket minden erdélyi városból pontosan jelentik a Magyar Távirati Iroda vidéki kirendeltségei. Publí cisztikai szempontból és főleg a társadalomkutatás te­rén azonbau Erdély sakkal több és alaposabb figyelmet érdemelne meg, mint amennyit most kap. Az erdélyi magyar sajtó jelenlegi szerepével kap csolatban tehát azt kell megállapítanunk, hogy a fel szabadulás óta éppen olyan fontossága van az erdélyi magyar lapoknak országrészünk közvéleményének ir t nyitásában, mint azelőtt. V aj jón hivatásának gyakorlásában és iársadaitív helyzetében változatra az újságíró szerepe? Újságírók egymás között sokat vitatkoznak erről a kérdésről. Az az általános vélemény, hogy egy pillana tig sem szabad figyelmen kívül hagyni az erdélyi ma­gyar lapok irányitó jellegű tevékenységét. Erdélyi lap jaink fontosságban éppen annyit jelentenek, mint akár­melyik budapesti lap. Nagyon sok erdélyi magyar erű. bér egyáltalában nem olvas fővárosi lapokat. Az erdélyi sajtót tehát nem lehet „vidéki sajtónak“ tekintem, amelynek véleményé csak helyi jellegű eseményekkel kapcsolatosan bir fontossággal. Szükségszerű tehát, hogy az erdélyi újságíróknak módot adjanak az egész nem zeli életet érdeklő kérdések megismerésére. Nem „Laza beszélünk”, hanem az erdélyi magyar összesség érdekeli -zoigáljuk, amikor annak a vélemény linknek adunk ki íejezést: helyes volna, ha például olyan külföldi tár gyalásókra, amelyeken a fővárosi sajtó képviselői részt lesznek, az erdélyi lapok kiküldötteit is meglJrvnák Jó lett volna, ha az erdélyi lapok műnk a társainak í* módjában áll, hogy a felszabadult Délvidékről, vagy- az oroez fronton tett sajtókirándalásról a helyszín* éimé nyék hatása alatt közölhetnek tudósításokat. Hézag pótló tanulmányokra is szükség lenne. Alkalmat keHem adni az erdélyi magyar újságíróknak, hogy- társaskiián du!ások keretében megismerjék az anyaországi városok életét, beszámolókat közölhessenek az egyes vidékekről és megismertessék az erdélyi közönséget azokkal az uji tikokkal, amelyek az elmúlt huszonkét esztendő alatt megvalósultak. A kisebbségi időben az erdélyi magyar nj*-agirók jelenlétére minden magyar intézmény fontosabb köz életi vagy társadalmi ténykedései alkalmával különle ges súlyt helyezeti. Ez nem is lehetett másként, hisse« a magyar sajtó kellett tájékoztassa az erdélyi tömegeket a közérdekű célkitűzésekről. Ha tehát társadalmi rang sort álíitollak volna fel, ott elsősorban gondoltak vol na arra, hogy az újságírók vállalják az erdélyi magyar s-ág érdeklődésének felébresztését. Közéleti és társadat mi eseményeink forgatagában ma sokszor ér eshető, hogy az erdélyi magyar újságírónak hivatalos „rangsor rai“ kell számolnia. Nagyon sok testületben egyszerűen megfeledkeztek az erdélyi magyar sajtóról, amely ki sebhségi időkben annvíszoc bebizonyító!ta, hogy rníndm igaz magyar ügyet a legbátrabban támogat. Megtörtént, hogy nagy ünnepségek rendezésekor nem kérdezték meg a sajtó előzetes véleményét és például Kolozsvár törvényhatósági bizot! sásában sem kapott helyet az er délyi magyar újságírók hivatalos képviselete. Nem gán- csoskodni akarunk. Hi*sziik azonban, hogy az újságírók gyakorlati tapasztalatai és emberismeret ük minden köz életi eseményünkkel kapcsolatban csak hasznosak vol nának. Az erdélyi újságíró sohasem volt az események­nek a szó szürke értelmében vett krónikása, aki egy­szerűen beszámolt arról, amit látott, vagy hallott. Igve- kezett meglátásait közölni az illetékesekkel. Nagyon sok döntő fontosságú magyar üarvet befolyásolt kedve zöen az újságíró szóban vagy Írásban közölt véleménye Megkérdezhetnénk az újságírókat i-. hogv milyen votl a helyzetük a román inrperium alatt és hogyan élnek, amióta magyar vi'ág van. Egyöntetűen azt a választ kapnánk, hogy elmúlt az a feszült idegizgalom, amelyet az idegen államhatalommal és a cenzúrával való küz delem okozott. Hálásak vagyunk, hogy kormányzatunk többször is kifejezésre juttatta elismerését az erdélyi magyar sajtó munkájával szemben. Bízunk abban, hogs az az álláspont, amelyet a kormain hatalom képvisel, a közélet minden terén érvényesülni fog. Az erdélyi ma gyár újságírókat a jövőben sem szabad hivatalos rang sor szerint megítélni, hanem biztosítani kell számukra azt a függetlenséget, amelyet a magyar közvéleméin tájékoztatása érdekében az idegen uralom évei alat megőriztek. VÉQH JÓZSEh

Next

/
Oldalképek
Tartalom