Ellenzék, 1941. november (62. évfolyam, 251-274. szám)

1941-11-29 / 274. szám

6«l M ßuo'f .? iiiq Ecí/iiü InáJ Ivesm W u SS §‘3*n SjlQt obsi Máv ii)lö'i khod nőd-Ilik ,ßl[£T yísl l_Sc ß 3 .Efl iílilTI 2ÍíY5$ sin E íbsgjí ölöt» JtSÍ)B olíolo >íoÍed tjb'ía? oviim i ííol lira adási iüßd Selhr ístls easiá sdíóJ B iff rtriiiş r ■' dnagi rrraséa­rdssg Aaov ££§í Tg Oii í«3 “jays ÚSülí JooQ ■Am A^Á BT <* IßfK Ue-A ’.:oŢ3 T.iiVC lűiid Lnüii nu 3. .Aea ■insi .yíírd ütni lOSä BÍaí icqí >Iía[ 9T3Î ni Kí 3085 [fisa ai t» gh 19 41 xio \ cm T; er 29 Pa/aJsU too® lai®2S f? zmzzsrj ipmrí éíeíiorma és népi hagyomány Már valahol Csúcsa táján. lehettünk.) Vonalunk zakatolt az erőlködéstől és prüszkölve fújta a tüzet a sötét éjsza­kába. A kis fiiikc masai idegenül fe* szengtek egymás melleit, fejüket időij- ként a bársonyülés csipkehuzatához tá­masztva. Több, mint egy órai unalom és mils félszáz kilométernyi ut kellett, amíg az utasok a n&gykaháltal és keztyiível együtt zárkózottságukat is levetették. D«..; még egy í dórába telt, amig valami bá­tortalan beszélgetés imTulliatott. Nagyvá­radot is elhagytak, egyesek már látni vélték a magyar hajnal hasadását az al­földi táj fölött, amíg a kínos udvarias- kodásból közvetlen beszélgetés leit. S mi­kor a bizalom hidat vert a szivek kö­zött, súlyos érzések dagálya csapott át rajta, gondok, tervek és féltések cikáz­tak szivtől-szivig. mintha Erdély, amiről a szó folyt, mindenkinek magántulajdo­na. a szemefénye volna. így bukkant fel mindenütt, váratlanul, rai-ut a csalafinta úszó a viz alól, Erdély egyik nagy, de félvállról kezelt kérdése, a magyar háziipar. Akármelyik oldalon kezdtük cl kibogozni azt az össze gubán* eolódoít szövevényt, ami m3 erdélyi fel­adattá sűrűsödött, eíőbb-tttóbb a falusi életformához jutottunk vissza, meri a bajok gyökere idáig ágazik le. Az égés? európai válság, gazdasági pangásával és művelődési vajúdásával együtt úgy áram­lóit be a ki? fülkébe, mint hajnali köd a nyitott ablakon. Hat ember vívódott lé­lekben, hat ember kereste a távoli lát­határon feles’líanó fényforrásokat, hogy világosságot lehessen vinni az emberiség általános csődhangulatába. Nyomasztó érzés voit: tehetetlenül szorongunk a kétkedések hétfejü sárkányával viaskod­ni a robogó vonaton, magyar gond alatt görnyedni és virradatot lesei. Tán már ui mítoszunk, megszentelt igénk: a szentistváin magyar birodalom -eszméje, amely talán száz évre is meg* szabja minden magyarnak a végső törek­vését. De hol van a megoldások egyetlen igaz útja? Milyen könnyű art mondani, hogy erős és hatalmas Nagymagyarorszá- go.i akarunk, gazdag és boldogabb ma­gyar embereikkel! De a hetvenhét útjelző közül melyik mutatja a legbiztosabbaí? Doctrina multiplex, séd -veriías uuíí. Eb rnéletűnik rengetegje van a jövő nemzedé­kek boldogi.ására. de az igazság csak egy s vájjon megtaláltuk c azt az egyet? Ma már tisztán áll előttünk, bogv fokoznunk kell az iparosodás ütemét. Gyorsabban gyorsabban, mert ha nem, az idő átlép rajtunk, mások megelőznek 3 akkor ne­dűink nem lesz érdemes versenyre kel* mmk és jobban. tesszük, ha megmaradunk Európa földturó és állatgondozó népé­nek. Szemünk láttára sokasodó példák in­tenek, hogy az ipnrosnemzeíek erőseb­bek, az ők teljesítménye esik az emberi művelődés haladási vonalába. Mi mégis azon töprengünk, hogy a paraszti sors feladása gyászos lenne rá.nk, mert az iparosodás kimosná népünkből a magyar jelleget, a parasztié!forma cs&gaházának levedlése eltaposhatóvá tenné a magyart. Mint egykor a lovasnépek ránőttek a csendes szántó-vetőkre, úgy ma az ipari nemzetek elsőséget szereznek maguknak ú mezőgazdasági termeléssel bíbelődő kis és nagy nemzetek fölött. És ugyanakkor Irénének wmm Mindenféle gyártmányú Standard, Portable és aktatáska-írógépek beszerezhetők leg­el-sább árban, kedvező fizetési ie!-* tételek mellett. Speciális javító- wQhely író-, számoló-, sok­szorosítógépek részére. még akadnak nálunk olyan multsiratók. akik irtózva gondolnak arra, hogy a ha­ladás, a villany, üveg és beton műveltsé­ge rátör a „gyanútlan’’4 falura és felhőn! ja az egymásra ülepedett rétegek rém- jét, anélkül, hogy átépítené a társadal­mat az ipari nemzetek sorsának viselé­sére. Úgy féltik a magyart, mintha a nép léte elválaszthatatlanul hozzá volna tán" cuiva egyetlen életformához s hu azt el­hagy* ja, faji jellege és műveltsége is meg­változna. Összetévesztik a tartalmat a megnyilvánulási formával, a lényeget a díszítéssel. Ma már csak egyféleképpen lehet felállítani a kérdési: a vezetőszö- rcpre hívatott nemzet csak akkor tök" heti be önként vállalt feladatát, ha al­kalmas lesz az ésszerű ipari termelés ver­senyére és — ha rákénjszeritik — e vit- lámháborura is. Aki elvben ragaszkodik a paraszti életformának külsőségéihez, az nem látja a veszélyt, mely a versenyben második vonalba szoruló népeket fényé” geti. Az iparosodásba kezdett magyar nép­nek nem szabad megállania a feíeuton. Egy elgondolást végig kell építeni. Mert semmi sem veszedelmesebb, mint a fele­más feíépiré,sii magyar társadalom, vagy állami szervezet. Ez nem bírja cl a leg­kisebb nyomást sere. Az iparosodás gon." dolatának tervszerűen érvényesülni« kel! a népeié! belső vonalán, g látható szint ölatt is. Ez vonatkozik a háziipnrra el­sősorban. aztán az úgynevezett falusi ki*» mesterségékre. Ma is igen hálás dolog a közírónak hangosan sírni az elhanyagolt házüparon, a levetett paraszti öltözeten, szegre akasztott népviseleten, talán megbecsülést i'-a hoz zokog?)! annak a kornak tovaűinő- eén, mikor a falusi ember maga kőszi* tétté el minden szerszámát, maga művel­te meg saját eszközeivel a földjét, a há­ziasszony maga látta el a háztartást min­den szükséges felszereléssel, meg a íirr tát is vadszőlőből főzte ecettel, nem is szólva minden ruhaneműről, szobadíszről és egyéb lakásberendezésről. Ennek sz időnek egyszer s mindenkorra vége. A háziiparnak ellenben nem. S ahol a kettő metszi egymást, ott kell megkeresni az uj élet járható ösvényeit. A háziipart nem hanyagoljuk, el, világért sem. hiszem Cz nem esupáit a népi ízlésnek csalhatat­lan megnvdvánulása, nemcsak a nép lek kének értékes megtárulása n világ előtt, hanem egyben igen értékes hasznot is jelenthet, életlehetőség nvilhit benne. De két dolog feltét lenül szükséges; az éfr- szerüsités és a megosztás, \ háziipar észszerüsitése abban kínál­kozik fel. hogy csak olyant kell gyártani, ami olcsó, gyakorlati, szükséges és keve­sebb időt vesz igénybe, mint amennyi munka ellenértékével gyári portékát le­hetné vásárolni. A megosztás azt hozza magával, hogy egy család, vágj- egy egész falu csupán egyetlen háziipari ágra adja magát, ami olt talán a nyersanyag elő­fordulása következtében a szomszédos vidékekkel szemben leginkább kifizető" dák. Nézzék meg nz uj székelyföldi házi­ipari mozgalmat! Semmit sem hagy szá­mításon kívül, ami cU egyáltalán döál- Ütható, mégis milyen tervszerű beosztás­sal építi ki termelési hálózatát! Ez mar az uj idők szede. Csodálatos, hogy egy asszony ériette meg legelőbb. A régi szé­kely háziipar a porából elevenedett meg ismét. Egyik helyen a szalma fonás, to­vább a facipő készítése, másutt a nád- kotés, kukoricacsuha felhasználása, agyag ipar, cserépkész it és. fafaragás, szövés-fo­nás, szerszáinkészités, falusi bőrcserzés és fejtés kapott lábra apostoli nógatásra. De mindenütt az uj termMéa takarékos- sági ebei szerint. Ma nyersanyaggondok uralják a yilágot. Ugyanakkor látjuk, hogy^ rengeteg fa, gy’apju, len, kender.. mm zbtezáfy&H eteieii mÍH&séfyfat* kis&üfi olaj uö vény, pala, aragonit, márvány, szén, gázömlés, hőforrás, ásványvíz és só van. Sőt, még a természeti szépségeket, kilátóhelyeké! és üdülőtelepeket is lehet­ne kereskede-mcsiteni. Csak vállalkozó- gzelleru, egy kis üzleti tőke éá sok meg“ értés kell. Csak meg kell érteni, hogy mit hogyat? érdemes. Például az uj gaz­dálkodás elvéi agyonütötték a székely cserge készilését. Rengeteg gyapjú kellett hozzá, mégis végeredményben csak azt a szolgálatot tette meg. amit a pokróc. Vastagon „durgáiták" hozzá a gyapjút, hogy kétszer annyi menjen belé. A pok­róc lényegesen kevesebb anyagot és mun­kát igényel. Tehát alacsonyabb áron is nagyobb jövedelmet biztosit, mert köny- nyebben elkel, nem kell egyik sokada- lomból a másikba hordani, mig valaki megveszi dísznek, Gyönyörű szép az ősi visédét, lehet w mutogatni, dicsekedni vele. De akinek van szemp abho^. hogy kitekinfseu Euró pába,.meg kell látnia, hogy a vezetősze­repet vivő nemzetek parasztsága még a mull század elején elhunyta magáról pa­raszti »orsónak külső condráit s belvet tiik polgári igényeknek megfelélő ruha­darabokat öltött magára. Mégsem veszí­tették cl hagyományaikat, népiségüket. A magyar haevoinányokat sem szabad fél teui ehhez hasonló külsőségek miatt. Szo­morú volna, ha nem a magyar ember lel­ke, érzése, gondolkozása, józan számítá­sa és mérhetetlen feltörekvése jelentené számunkra a magyar jövőt, hanem azok a ruhadarabok, melyek amugyis elkopnak egyszer. Á magyar népviselet is, a pa raszti létforma egyéb kellékeivel együtt a történelem lomtárába kerül majd. Ez bizonyos. Ki vállalná a felelősséget, ha a magyar nép időközben nem tudna kibúj­ni belőle? Gondolatérlelő, mély hallgatás feküdi el a fülkében,. Egy kis szorongás fészke lodött közénk, hetediknek. Valaki suKo- s.<n kiegyenesedett, felránditotta a rojtos függönyt, hogy ablakot tárjon a friss le vegének. Keleten megleped; az égi eszmélő de­rengés ömlött a fülkébe. És a magyar hajnal első fénysugara megvillant virrasz­tástól szürke szemünkben. 137. SZÁMÚ FELADVÁNY, Dí% Népe»« F.-tői (HátssegJ, mm WM ü ■ a m m rm 'pÁí "4 I5Í if m ...m m X/yáít m m a o c ú e » a Világos: Kai, Vc2, Fb4 és c4, Ha3 cg b3. (6 drb.) Sötét; Ka2, BL2. (2 drb.) Matt 2 lépésben, (Bfegfejtébi határidő; három hét), Az október 31*én közölt 133v sz, feíad vány (Kisn J.) megfejtéie: 1, Hh7—Í6. He­lyesen fejtette meg: Kiss S, (Kolozsvár), PrzCpiőrka Dávid lengyel és> dr. Treybál Karoy c.veh mesterek nemr-y, eiköi)öztek sz e!'ik sorábóö • A század elején nagyon fiatalon elhal' zseniális magyar mesternek. Charousek Re< asőmk egy játszmáját közöljük Sít. Világos: Charousek. Sötét; Popief, (Budapesti mAIani um; m rsir oersBny r 1096.) (Skót-csel.) 1. e4, e5. 2. Hf3, Hc6. 3. d4, eXd4. 4. Fc4, Fc5. S. 0—0, d6. 6 c3, dXc3. (Jobb itt Fg4 vagy Hf6.) 7. Vb3. Ve7. (?) (Jobb ve t Vd7. Most vi. ágos támadása tu «rőssé válik.) 8. HXc3. IIf6. 9. Fg5, 0—0 10. Hd5, Vd8. 11. Bá—dl! Haő. 12. FXfő. HXb3. (Nem segített votrha 12. gXf6. sem vilá<’i>a 13. Vc3, HXe4. 14. HXfő '-at nverne.) 13. FXd8, Har». 14 Fc7. HXc4 15 FXf8 Ki f8. 16. HXc7, Bb8. 17 b3. He5. Ha eh' iveit 17. Hb6. úgy 18. eő.) 18. HXeő. dXeő. lV'. BrlS-f-, Ko7. 20. Bh8. K6. 21 Hd5—. Kd7 22. 1»4, Fd6. 23. b7. h6. 24. Bf—dl. Keó. L». Hs3 és sötét 1 v ;uUa, Huszáros táxnadá« volt!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom