Ellenzék, 1941. október (62. évfolyam, 224-250. szám)
1941-10-04 / 227. szám
UH. ÉVFÓlYSö. 227. SZiM ÉK 16 FiliUt Ífll§í2 Bias i b-IbíöI Í3Í9J Sisífitu, 194! ekiéber 4 fS£| imaeszifiség és Kiadóhivatal: ftoíezsvár, Jákas-ütca 16.. I. emelet. TeJsíon: 11—08. Kvomda: ifivetero-utca ö. szám. leiden sz.: 29—23 B£S5í3£3E»5ií£2SÉiE*fií RLflPÍTöTTÖ: Bírtuk msklós Riadóin íajrfonos: PALLAS R. T. Kolozsvár. Etdfízetési árak: havania 2.70. negyedévre 0. félévre 13. egész évre 32 naagi. H HITLER: Már nincs melwei te ne olyan ellenfelünk, kezdenénk bH ám 'tes aa é 13S ií őiri n löd oóéss t ül So 8 nsüé (iisojí \ siţi» rti>53l\ íA ryoxi műn nőd [fiííü d KÍÖÍ Ollií föífl dÍ3Í [Em txnß ITS3 Î iod şib Hatalmas beszédben számolt be a vilá a német nép vezére: 2*5 millió fogoly, 22 ezer löueg, 18 ezer páncélos és 14,55® repülőgép a Szovjet eddigi vesztesége-Több mint 25 ezer k orosz vasútvonalat helyeitek már ismét üzembe a németek „Akármit hazudik össze a brit propaganda és a világ- zsidóság, a történelmi tényeken ez nem fog változtatni! * BERLIN, október 4. Hitler Adolf vezér és kancellár az 1941—42. évi háborús téli segélyakció megindítása alkalmából rendezett nagygyűlésen pénteken beszédet mondott. Kijelentette, hogy beszédének nem az a célja, hogy választ adjon azoknak az államférfiaknak, akik nemrégen csodálkoztak azon, miért hallgat olyan régóta. — „48 óra óta — mondotta — ismét gigászi méretű hadművelet folyók. Ez a hadművelet hozzájárul az ellenfél szétzu~ zásáhog'. Az ebben a pillanatban küzdő milliók nevében felhívta a német hazát, hogy minden má3 áldozat melleit ebben az évben is vállalja magára a téli segélyezés áltál megkiván'. áldozatot is. Utalt arra, hogy a junius 22. óta dühöngő harc valóban döntő jelentőségű a világra nézve. Ennek az eseménynek a nagyságát és mélyreható voltát csak az utókor fogja teljesen tisztán felismerni. Az utókor majd rájpn azokban a megállapításaiban, amelyeket ehhez az eseményhez fűz, hogy ezzel uj korszak kezdődött. Emlékeztetett arra, hogy ő ezt a háborút sem akarta, mert szeme előtt mindig csak 22 az egyetlen cél lebegett, amit Az utókor majd mérlegelni fogja és meg“ állapítja, hogy minek volt több súlya ezekben a hónapokban: Churchill ur beszédeinek-e, vagy az ö, a Führer cseleke‘ deleinek. A Führer a továbbiakban hangsúlyozta, hogy rendkívül nehéz volt neki részt ven nie ezen a nagygyűlésen, mert a keleti arcvonalon a megindított hadműveletek során éppen most alakul ki egy uj hatalmas eredmény. „ lényegében a nemzeti szocialista párt programja körvonalazott. — Soha sem lettem hűtlen ehhez a célhoz — folytatta — és soha sem adtam fel programomat. Ezután utalt azokra az alapél vekre, amelyek fáradozásainak alapja. Először a német nemzet belső konszolidálása, másodszor az egyenjogúság kivívása Idfelé és harmadszor a német nép egyesítése és ezzel az ; évszázadok alatt csak most mesterségesen mAgzakadt természetadta állapot helyre* állítása. Rávilágított arra, hogy e célokkal sohasem törekedett háborúra. Egy azonban bizonyos volt, — hangsúlyozta — mégpedig az, hogy mi semmi körülmények között sem akartunk lemondani a nemet szabadság helyre állít ás ár ól és ezzel együtt a német fellendülés néhány előfeltételéről. E szempontok figyelembevételével igen sok javaslatot tettem a világnak. — Bármennyi békeajánlatot teltem en* I ndi a világnak, javaslatokat a leszere- j lésre, javaslatokat az észszerű gazdasági uj rend békés megteremtéséref'valanu’ny“ nyit elvetették. Lassaakint azonbau mégis sikerűit nekünk tfcihh évig tartó békés munkával nemcsak a belső nagy' reform- munka véghezvitele, hanem a német nemzet egyesítésének megindítása, a Nagy Német Birodalom megteremtése. Ebben az időben sikerült nekem több szövetségest szereznem élükön Olaszországot, amelynek államférfiéhoz engem személyes szoros és benső barátság fűz. (Élénk tetszés.) Ja~ pánhoz fűződő kapcsolataink is egyre job- ‘ bak lettek. Európában azonkívül tavasz 1 I óta több nép és állam vise'telett irárr j tunk változatlan rokonozenvvel és barátsággal, így elsősorban Magyarország és néhány északi állam. Ezekhez a népekhez mások is csatlakoztak, de, sajnos, a: a nép nrm csatlanozott, amelyért életemben a legtöbbet fáradoztam, mégpedig a brit. Nem azért nem telte ezt meg, mintha az angol nép emiatt a maga összességé ben felelős lenne. Néhány olyan ember van ugyanis, aki elvakult gyűlöletével szabotált minden olyan kísérletet, amely megegyezésre vezetett volna. Ezeket az a nemzetközi világellenség támogatta, uiae- * lyet valamennyien ismerünk, azaz: u nejrr 1 zetküzi zsidóság. Churchill ur állandóan háborúi aksrt, masí megkapta — így, akárcsak 1914-b-n, elérkezett az a nap, amikor meg kellett hozni a kemény döntést. E döntés elől semmiesetre sem riadtam vissza. Egy dologban ugyanis bizonyos voltam ha ezt az angol barátságot nem lehetett megszerezni intézkedéseimmel és előzékenységemmel, akkor ez a jövőben sem szerezhető meg és igy nem marad más ut, mint a harc. Ebben az esetben hálás vagyok a sorsna!:, hogy ezt a háborút én vezethetem. (Hosszantartó helyeslés.) Az a meggyőződésem, hogy ezek közül a férfiak közül tényleg eggyel sem jöhet létre semmiféle megegyezés. Azokban a hónapokban, amikor a megegyezés létrejöttén fáradoztam. Churchill ur állandóan csak egyet hangoztatott: Háborúf akarok! Most megkapta. Megkapták azok az uszitói is, akik azt mondták, hogy kedvükre való háború jön. Azóta pedig folyik a harc az igazság és haumság között és mint mindig, ez a harc végül is az igazságnak hozza meg a győzelmét. Ez más szavakkal annyit jelent. al:ármit hazudnak is össze a brit propaganda, a nemzetközi tilágzsidóság és demokratikus segítői, a történelmi tényeken nem fog változtatni. A történelmi tény pedig az. hogy Németország most már két év óla egyik ellenfelét ü másik után terítette le. (Viharos tetszés.) ‘ - " Negyvennyolc éra éta Ismét gigászi mémiühadművelet folyik „III c$ak egy9 világos döntési lehet kiharcolna: a legkBsmíetbl száz évre szélét* iu BT! Ős 0 12 1 I rf ii ú f b r? il t r — Mindjárt az első összetűzés után újból k-nyújtottam a kezemet. Azonnal visszautasítottak és azóta meggyőződtünk róla, hogy a háborúra uszító Churrchiil és uszálya minden tőlem származó békeajáníatot azonnal íelLít csak egy egészen világos döntést lefcbi száz évre szóin világtörténelmi —- Aírndig arra törekedtem, hogy a habom terjedelmét korlátok közé szorítsam és ezért 1939-ben elhatároztam, hogy elküldöm in niszteremet Moszkvába. Ez érzelme m igen keserű leküzdésével iárí. Megkíséreltem, hogy itt megegyezésre jussunk, önök tudják legjobban, milyen becsületesen betartottam ezeket a kötelezettségeimet. Sajnos, a másik részről kezdettől fogva nem tartották magukat a megegyezéshez. Ezeknek a megállapodásoknak a következménye árulás lett, amely el sősorban felszámolta Európa egész északkeleti részét. Amikor azonban hétről-hétre jobban éreztem, hogy Oroszország most már elérkezettnek láí:a az időpontot, amikor ellenünk fellepjen, tisztázni akartam su egész használt annak kijelentésére, hogy ez á mi gyengeségünk bizonyítéka. Ezért felhagytam vele, hogy mégegyszer kísérletet tegyek ebben az irányban, Ki- érleiödött bennem az a meggyőződés, ‘ hogy j lehet kiharcoín', mégpedig a legköze- döntést. I problémát és ebből a célból ajmakide- jén meghívtam Molotovot Berlinbe. Az önök előtt is ismert négy feltétellel állt elő. 1. Németországnak bele kell egyeznie abba, hogy Szovjet- oroszország felszámolja Finnországok Nem tehettem mást, mint hogy megtagadjam hozzájárulásomat. A második kérdés az volt, vájjon a német garancia Szovjetoroszország ellen is megvédene Romániát? Itt is ragaszkodnom kellett megtett ígéretemhez. A harmadik kérdés Bulgáriára vonatkozott. Molotov szovjetül elv őrsége két követelt Bulgáriában. A negyedik kérdés a Dardanellákra vonatkozott. Szovjetorosz- ország támaszpontokat követelt a Dardanellák mentén. Ha Molotov ezt most le akarja tagadni, ezen nem kell nagyon, csodálkozni. Ö felállította ebeket a kö ! vetéléseket és én visszautasítottam azokat. A helyzet már májusban odáig fejlődött, hogy nem lehetett kétség afelől, hogy Szovjetoroszország az első alkalommal nekünk akar esni. Akkoriban hallgatnom kellett, nem beszélhettem, mert ha csak egy szót is elejtettem volna, ez Sztálint a legke! vésbé sem ingatta volna meg elhatározásában, de megfosztottam volna magam a meglepetés lehetőségétől, am«!> mint fegyver a kezemben volt. (He lyesiés.) Ezért még akkor is hallgat tam, de most már végkép elhatároz íam, hogy magam teszem meg az lépést. A német hadwezetőség egyetlen pillanatra sem engedte ki kesétől a cselekvés fölényét — Itt ma kijelentem, hogy ez volt életem eddigi legnehezebb elhatározása, mert minden ilyen lépés olyan kaput tárt fel, amely mögött csak titkok rejtöznek. Junius 22-én reggel megindult tehát a világtörténelem e legnagyobb harca. Azóta mintegy három és fél hónap telt el és most. itt mindenekelőtt azt a megállapítást tehetem, hogy azóta minden tervszerűen folyt. (Vharos helyeslés.) A német hadvezetőség ez alatt az egész idő alatt egyetlen pillanatra sem engedte ki kezéből a cselekvés fölényét. Csak egyetlen megállapítást kell itt tennem: nem csalatkoztunk a tervek helyességében és nem csalatkoztunk a német katonák páratlan történelmi bátorságában és nem csalatkoztunk fegyvereink jóságában sem. Egy dologban azonban mintha csalatkoztunk volna. Fogalmunk sem volt arról, milyen gigászi előkészületeket telt az ellenfél Németország és Európa ellen és milyen hallatlan na^y
