Ellenzék, 1941. október (62. évfolyam, 224-250. szám)

1941-10-01 / 224. szám

1 í október l. ELLENZÉK mmmumm 3 Kösvéieménykutaiés a >s 10 n »d at >ri BÎ 18 ’a A! 9Í d 51 e ü »3 OS öl «« u V IÍ9 3Î ;os8 »91 gotí 2ÜJt to ÍOÍ ad ni >Í9 rra őri extös )tn őri a 3Í) iV ira éÖ sori xm úri :oi 9/ 1b i to aA lél 011 on »Sä a r B őri tol riri )S5 iM 3Í iái ad au bH iol 19 01 !9 IA a a ú it sS 1 Iríflí tí&rwátSu Basma A plakat azt lúrdcti, hogy ezen a cinion kolozsvári Szabadegyetemen oklóbcr 2*án, csütörtökön előadást logok tartani. £zt az előadáaomat szeretném most be­konferálni. * Amiken' a rádió terjedelmed kérdőíven kutatja egyebek között a műsoráról ki­alakult véleményünket is, amikor a Nem­zeti Színház igazgatója a bérlőktől ugyan­csak kérdőíven tudakolja a műsorra vo­natkozó véleményüket, akkor nem kell bővebben bizonyítanom, hogy a közvéle­ménykutatás a levegőben van. A közvélemény elméleti éő gyakorlati kérdéseivel több szempontból foglalkoz­tam „A közvélemény ellenőrzését' cimiL, Szegeden 1939'ben az egyetem kiadvá­nyai között megjelent tanulmányomban. 'A lélekközösség ábrázolásával kísérletez­tem Kolozsvári Jogászok című kis cik­kemben is (Társadalomtudomány. XXI. 1941. 111—115.) Ahhoz képest, amit az eddigi irodalom a közvéleményről összehordott ég meg­állapított, az ilyen kísérletezés sokkal Iz- gatóbb. Azt hiszem, jobban érdekli a kö­zönséget is. A közvélemény mérésének feltáruló lehetőségei izgató, eleven Való­ságokhoz vezetnek, rnig az irodalom te­kintélyes része közhelyekben merül ki. A közvéleményktitatás terén talán ott vagyunk, ahol a természettudomány az első mérőeszközök, a csillagászat az első teleszkóp feltalálásakor volt. Amikor elő­ször pillantunk meg az uj műszeren ke­resztül uj világot, akkor természetes, hogy nem a régi bölcsességünket kíván­juk üjrarágni, hanem az uj tüneményt az uj műszeren át akarjuk minél közelebb­ről megismerni. Ez legyen a mentségem, ha előadásom ban ezúttal kevés elméleti fejtegetés és irodalmi utalás lesz. Amikor ennek az előadásnak az anyagát sziik körben be­mutattam, egyik barátom megjegyezte, hogy én magam mit sem nyújtok a kö­zönségnek, ellenben azt a legkiváucsibb módon kikérdezem. Ebben van valami. De mit tegyek, ami­kor azt, amit be akarok mutatni, csak a közönséggel együtt, annak közreműkö­désével leshetjük és figyelhetjük meg? Vájjon oly nagy baj-e az, ha a közönség maga is szereplőjévé válik az előadásnak és szokásos passzivitásából kilépve, aktiv közreműködővé iesz? Hogyan mozdulhat meg másként értelmeden a közönség, mint úgy, hogy önmagát a közvélemény- kutatás módszereivel kifejezi, portréti- rozza? Végre is lássuk meg, hogy minden köz- véleménykutatás cédja elcsipni azt a va­lakit, aki láthatatlanul közöttünk jár és csak ritkán jelentkezik félreérthetetlenül! Azt a valamit, amit csoportiéleknek vagy lélekcsoportnak nevezünk. Arra a kérdésre is felelni szeretnék, hogy mi köze mindezekhez a jogelmélet­nek, amelynek professzora vagyok. Per­sze azért, mert a jogelniélet professzora vagyok, nem vagyok eltiltva attól, hogy i a közvéleménynek vagy más szociológiái ' kérdésnek a kutatója lehessek. A jogászi formalizmus, pozitivizmus és logicizmns híveinek valóban kevés közük van ilven szociológiai kérdésekhez. De már a tör­téneti jogi iskola a népszellemből vezeti le a jogot, tehâţ általa a csoportlélek vagy lélekcsoport elsőrendű jogelméleti fontos­ságot nyer. Ma ott kutatunk legbuzgób­ban, ahol a tegnapi elmélet nagy, furcsa, mitikus szavakkal clreteszelte az ajtót. Ha tegnap elhittük, hogy a jog, -a hata­lom. az ész, a szokás, a megegyezés, az erkölcs vagy a népszellem „kifolyása“, ina igen kíváncsian világítunk bele mind­ezen társadalmi tényezőinek a szövedé­kébe. A közvélemény csak egyik szelvé­nye annak, amit ctoportléleknek nevez­nek. A véleménykü2ös3ég egy bizonyos fajta Iélek.kÖ2Övség. Szeretném ez2el a cikkel is elomozdi- tani azt a célt, amit előadásom is szol gál. Szeretném az előadást a közönségre nézve a Icgvon/.obba cs lcghasznosabbá. a kutatásra nézve pedig a legtanulságosab- bá tenni. Legyen szabad azért elmonda­nom, kogyaü mennék el én, mint hall­gató, erre az előadásra. Elmennék, mert szivemen feküdne, hogy a köKvékménykutatáa népes hall­gatóság körében menjen végbe s az ered­ményben az ón véleményem is benne Je­gyen. Bizonyos kritikus érdeklődéssel men­nek el. Várnék valamit az előadástól, de nem vernék túl sokat Meggondolnám, hogy bár a kutatás már rátalált a ritka vad nyomára, de gyermekcipőkben jár még ahhoz, hogy csa Illata {lanul elfogja magát a vadat. r Semmiesetre sem mennék haraggal, előítéletekkel, kárörömmel. Az előadóra nőm haragudnék azért, amiért kérdések­kel ostromol. Hiszen az előadó nem fag­gat ni akar, hanem csakis azoknak mutat­ja meg az utat kérdéseivel, akik akar­nak nyilatkozni. Ila a kérdés nem jól fekszik nekem, vagy talán egyenesen bánt, ezt a körülményt minden fciinduláa nélkül feljegyzem a közlendő módon és jellel. Ha untat a dolog, egyszerűen uem veszek részt a véleményadásban. igyekeznék elkerülni a két leggyako­ribb hibát. Tartózkodnám a kérdések ie- kicáiuylésétőL, a kákán is csomót kereső kifogásolásától. Óvakodnék azonban at­tól is, hogy túlzott fontosságot tulajdo­nítsak nekik, hogy csupa skrupuloZitád­ból, aggalyoskodúsból ne tudjak fölélni. Rugalmas, frisse lelki ííartássaJ. ülnek neki a dolognak. Nem fejtörő, gyötrő feladványról van itt »zó, hanem könnyed megnyilatkozásról. Az u jó felelet, amely könnyen, természetesed, gyöngyözve buggyan ki a kérdezettből. De viszont pattanjon, találjon is az a felelet, érez hess ük rajta, hogy sikerült általa önma­gunkat kifejeznünk és jellemeznünk! Egyszóval igyekeznék derűs és éber lelki állapotban részt venni a közvéle­ménykutatásban. Kényelmesen neki is készülődnék, mint valami izgalmas mérkőzésnek. Nem fe­lejtenék olthon egy jókora iv papirt, meg alátétnek Valami kemény táblafélét, amit a papír alá helyezhetek és Végül irónt, amivel írjak rá. Teljesen őszintén felelnék minden kér­désre, mert semmi ok sincs az ellenke­zőre. A feleleteimet tartalmazó ivet nem kell és nem is szabad aláírnom. Nem gyó­násról van itt szó és nem is a vallomás egyéni értéke itt a kérdés. Minden egyéni vallomás csupán cgy-egy vonás azon az arcképen, amely itt bennünket egyedül érdekel. A kísérlet sikere attól függ, hogy gyor­san, csendben, mirftlen zavaró befolyás nélkül peregjen le a kérdezés-felelés. En­nélfogva igyekeznék a teljes hallgatás szabályát betartani. Meggondolnám, hogy a legcsekélyebb zaj vagy megjegyzés is kiszámithatatianul befolyásolja a végered­ményt. v_ , . , Végül meggondolnám, hogy nem ha Iálos ítéletről van szó. Nem rágódunk soká egy kérdésen. Nem hasogatnám a szőrszálat. Elvégre mindig csak három eset lehetséges számomra: igennel <ragv nemmel feloJek, vagy nem tudok felelői­A legkedvezőbb mindenki szamára bi zonyos könnyed és éber, derűs és kriti kos beállítottság. Így jutunk legkönnyeh ben és a legszórakozlatóbb módon a Lát­hatatlan Ember nyomára, akiről a végén kiderül, hogy nem is láthatatlan éa nem is ember, hanem a Lélekcsoport. Persze ezen az előadáson csak a fel vétel történik meg, de nem a lemez elő­hívása. El tudnék képzelni olyan termet, ahol minden ülőhely karfáján villamos- gomb lenyomásával lehetne szavazni s az ősszeredmény t a közönséggel szembúi felállított táblán azonnal jelezné is a vil­lamos indikátor. Ettől egyelőre el kell tekinteni. A kezdetlegeseid) módszernek is vannak előnyei. Az előadó javára enyhítő körülményül tudnám be, hogy összeállította a kérdé­sek százait, amelyekkel ostromolt. Már pedig a közvéleménykutatásra igazán áll Kant megállapítása, hogy már az is &o- kat jelent, ha 1 adjuk, hogy ésszerűen mit kérdezzünk. S habár van is valami abban a kritikában, hogy miféle előadás az, ahol az előadó kijelenlőmondatok helyett foly­ton csak kérdőmondatokban beszél, fag gat, ahelyett, hogy nyújtana valamit, én mégis kegyelmet gyakorolnék vele szem- bem Észxevenném, hogy mégis csak nyúj­tott valamit. Megmutatta, hogyan lehet lefényképezni a Láthatatlan Embert! íesfisivalélk a hadfelszerelési adőrő! | KOLOZSVÁRt október 1. (Saját tud.) A ' hivatalos lap vasárnapi száma három olda’on ( keresztül közli a pénzügyminiszter rendele- j tét a hadfelszerelési adó kivetéséről és be- j hajtásáról. Ebből a rende'ethol alább azokat a pontokat ismertetjük, amelyek az alkalma­zottakat és ezek munkaadóit érintik közelről. Hadfelszerelési adót tartoznak fizetni töb­bek közölt á kereseti, adó után Az adó alapja az álta ános kereseti adó és az alkalmazottak kereseti adója, valamint az alkalmazottak kii- 1 ön ad ója. Az adó kulcsa a kivetés alapjául szolgáló adók összegének 10 Ezáza'éka. Az alkalmazottak kereseti adója és ennek állami pótlékai, járulékai, valamint az alkal­mazottak különadója után a hadfelszerelési adót a munkaadó köteles a kifizetett szolgá­lati illetményből szavatosság mellett levonni és az államkincstárba beszolgáltatni. Az ügynökök éo alkuszok jutaléka után ugyancsak 10 százalékkal kell pótléko-ni bz általános kereseti adót. amelyet a munkaadó vállalat szintén köteles levonni és az állam- kincstárba befizetni. A munkaadó az alkalmazottakról a kereseti adóra vonatkozó törvényes rendelkezések alapján vezetett illetmény jegyzéket a hadfel- szere'ési adónak tételenkénti bevezetésére szolgáló hasábbal kiegészíteni, abban az al­kalmazottak kereseti adójának, különadójá­nak és rokkantellátási adójának együttes Összege alapján megállapított hadfeWeTelési adót köteles bevezetni. Ugyauez vonatkozik az ügynökökre, ahol a jutalékot fizető válla lat köteles a hadfelszerelési adót bevezetni és megállapítani. Az alkalmazottaktól a ke­reseti adóval egyidejűleg kell beszedni a had­felszerelési adót. Az illetményből levont hadfelszerelési adót annak a hónapnak a 25. napjáig ke 1 beszolgáltatni, amelybe» az illetmény kifize­tése történt. Ha a kifizetés 25-© után történt, az adót a következő havi adókkal kell beszolgáltatni. Az ügynökök és alkuszok jula-ékából levont hadfelszerelési adót annak a negyedévnek a végéig kell beszolgáltatni, amelyben a jutalék kifizetésre kerül. Ezeknél az adóknál október bó 1-től kezdődőleg kell, kivetni és levonni a hadfel­szerelési adót. EGYETEMI TANKÖNYV SEGÉD­KÖNYV nál nagysikerű értekezletet rendezett Naixubáriuán az Erdélyi Párt Vasárnap délben tartotta meg Nagybányán a párlvezetők részvétele mellett népes érte- kezet keretében FiguslUinyi Albert erdélyi párti országgyűlési képviselő beszámolóját, i Az értekezleten, amelyen mintegy sza2 kör­nyékbeli és nagybányai pártvezető jelent meg, valamint Szatmárnémeti város és Om- bőd község népes küldöttsége, Ajtai Nagy Gábor, az Erdélyi Párt nagybányai elu'öke c'- nükölt. FigiXllUnyi Albert nagy figyelemmel és gyakori tetszésnyilvánításokkal fogadott beszámolójában e-őször a világpoiitikai hely zetet ismertette, amely fokozott felelősséget és áldozatkészséget ró manapság minden ma­gyar polgárra és munkásra.-“*■ Legfőbb törekvésünk folytatta — hogy a huszonkétévi visszamaradottság rom­jait eltakarítsuk. Ezen a téren máris több történt, mint amennyit a mai súlyos viszi-r nyoh között remélhettünk. Úgy az építés, mint a szociális segítés terén a kormányzat maximális teljesítményt végzett. Ezután az uj mezőgazdasági törvény intéz­kedéseit Ismertette Figus-Ulinyi Albert, hang- súlyozva, hogy az intézkedések egész soroz«* lát tartalmazza az egy milliárd pengőt igénylő törvényes intézkedés a több és jobbtermelés biztosítása érdekében. Nagy érdeme az yj törvénynek, hogy kikapcsolva a bürokráciát, az érdekelt gazdákra bízza sorsuk intézését. A munkáskérdésben már nem ilyen elő nyÖs a he’yzet. Ezen a téren egyedüli he­lyes megoldás, hogyha a kormányzat az egész országra kiterjeszti azoknak a törvényeknek hatályát, amelyek az elnyomatás éveiben Er­dély és a Partium területén a román elem boldogulását és a magyarság teljes letörését szolgáltál:. A jelenlegi rendszer elhibázott Lehetetlenség,. hogy ugyanannak a munkás­kérdésnek intézésénél károm minisztérium legyen i letékes. Az iparügyi miniszter ismé­telten megígérte, hogy ebben a kérdésben teljes egészében megvalósítják az Erdélyi Párt programját. A kisiparosság helyzete alig különbözik a rnunkásságétóL Meg kell alkotni a kisipari kamarákat, hogy az idejétmulta ipartestületi intézmény helyett a/, iparosságnak is módja legyen saját sorsa intézését a kezébe venni. A kereskedelem terén szintén a kamarai in­tézmény reformját látja szükségesnek Figus Illinyi Albert. Legyen a budapesti kereske delmi és iparkamara egy hatalmas központi szervezet, amejy az irányító munkát végzi és a megyeszékhelyeken szerényebb keretek kö­zött működő kirendeltségek szerepe egyen ar. adminisztráció intézése. Tarthatatlan állapot, hogy pl. n nagyváradi kereskedelmi és ijrar- kamarához kelljen a legegyszerűbb ügyben is fordulniok Szatmár- és .Márarnürosrncgyék érdekelt iparosainak és kereskedődnek. A szórványkérdést, majd a felekezeti isko­lák ügyét ismertette azután Figus-Illinyi Al­bert, megjegyezve, hogy mindkét nagyfonto*- ságu probléma ügyébe® te'jesen kielégítő megoldást hozott a kormányzat. Tartalmas és msgasszinvonaln beszámoló­ját a képviselői összeférhetetlenség és a pro­tekciórendszer kérdéseinek sürü tetszésnyil­vánításokkal fogadott ismertetésével fejes- te be. j. — A jövőben — mondotta •— nemcsak az képez összeférhetetlenséget, ha a képvi­selő áthágja az előírásokat, hanem az is ok lesz a mondó tűm foszlósra, ha magatartásával, ténykedésével válik a képviselői tisztségre méltatlanná. A protekciórendszert illetőleg reméli, hogy sikerülni fog rövidesen kiirtani álltam éle­tünknek ezt a kártékony fekélyét. Szűcs Kálmán, a szatmárnémetii iparosotf hon elnöke voT a következő szónok. A ke­reskedelmi é« iparkamarák decentralizációja, önálló kisiparos kamarák létesítése és az ipa­ros nyugdíjintézet felállítása mellett foglalt állást. Tréger Lajos, a nagybányai ípartestület el­nöke lelkes és lendületes beszéddel csatlako­zott Szűcs Kálmán javaslatához. Gyiíre Lajos (Szatínárnémti), S^őhe József (Ombód), és Oláh Sándt>r, az Erdélyi Párt nagybányai járási elnöke szóla'tak még fel. Utóbbi meleg szavakkal köszöntötte az érte­kezleten megjelent vendégeket. A mindvégig lelkes hangulatban végbement képviselői beszámolót társasebéd fejezte be, ame’ven Cs. Károly István ombódi gazda tolmácsolta Figus lllinyi Albert és az Erdélyi Párt iránt a magyar gazdaközönség szerété­től és ragaszkodását. PÉCS VÁROS A SOKGYERMEKES CSA LÁDOKÉRT'. Pécs városa példaadóan jár elől a sokgyermekes családok érdekeinek védelmé­ben. Most, mikor a fokozódó lakásínség a város vezetőségét is nehéz feadaíok elé állít­ja, Pécs városa elhatározta, hogy a nehéz időkben elengedhetetlenül szükséges egészsé­ges szellemű magatartásra kényszeríti az an­tiszociális érzelmű háztulajdonosokat, akik vonakodnak sokgyermekes családokat befo­gadni házaikba. A város vezetősége módot talál rá, hogy az ilyen háztulajdonosokul, mint káros elemeket, kivonják a gazdasági életből és ezen túlmenően megszüntet velük színben minden kedvezményt, mert a közi >1 csak az várhat jót, aki szem előtt tartja a S 1 Jr® $S ^ JL? ig5( «Ai é1 terjedt el a hire annak, hogy szebb filmet s Ú {jé Ä lm ifi! i? még alig játszottak Kolozsváron, mint a IT if derm szimfónia I i I 1 már egész napon át ostrom alatt áll az Egyetem BbM 9f«| pmfttAi Hoxgó pénztára. — Mindenki látni akarja a M $ HHf SWl donié * m Az Egyetem Mozgó közli a közönség- fi 1 m # gél, hogy a Modern szimfónia már csak iv! lés hét napig látható még Kolozsváron.

Next

/
Oldalképek
Tartalom