Ellenzék, 1941. október (62. évfolyam, 224-250. szám)
1941-10-27 / 246. szám
txü műim. m. sîâto Smiesrtőség é3 StiaíéhívaRd: Rslszsv'r, ALAPÍTOTTA: «I a d ót u í a î d ? n o s : PBILSS R. k látai-aicí 15„ 1. «U3îst. lolslon: Rronla: rsstui P 1 Bl i fcl Haiezsvár. Előfizetési árat: bavaats 2JtL £e?£íe.Ti*£íca S, szátn. Telelőit sz.: 29—23 îi éi H t *\i k Eli InLuo rragyetiévrí *. fél黫 íS, t&tez ám 32 bí*sK Reményűt Sándort az egész magyar nemzet részvéte kísérte utolsó útiéra fisezres tömeg gyásshédolata a magyarság nagy halottiénak végtisziességén A törékeny, fáradt test megpihent. Reménylk Sándor már örök álmát alussza a hástsongárdi temetőben. Nehéz szavakat találni arra, hogy iné.ltökc-p pen fejezhessük ki a részvétnek és fáj- dalomnak szívből fakadó megnyilvánulásait, amelyekkel Erdély magyarsága nagy költőjét utolsó földi útjára kisérte. Szeretnénk szavakba Öníen mindazt a hódolatot, mély gyászt és döbbenetes fájdalmat, amelyet mindennél igazab» ban éreztetett Kolozsvár magyarsága a végtisztességen. Benne volt a temetés pompájában, hogy amikor az erdélyi föld örökre magához öleli egyik legnagyobb f át, osztozni kíván a gyászban az egész magyarság. Az a magyarság, amelyért olyan lángodé szeretettel do bogott egészen élete utolsó pillanatáig 'Remény ík Sándor szive, fis az is benne vök a temetés hangulatában, hogy a magyar nemzeti egy ség minden egyes tagja, gazdag és szegény, ifjú és öreg egyaránt tudatában van, hogy mélyen értéket jeteniett a magyar éleinek és az irodalomnak Reménylk Sándor. Lángleike, szelleme nem szállott a sírba a földi porhüvellyel, örökre itt- marad közöttünk. A csügged esek őrár baa éppen úgy gondolni kell rá, mint nagy élhatárosások pillanatai előtt. Miénk volt és miénk marad Reményik Sándor, minden magyaroké. Azokban a pillanatokban éreztük ezt a hangulatot, tankor a harangzúgás közben Hinduit a temetési menet és végig, mindenütt, ahol elhaladt, a gyászoló magyarok ezred állottak Sorfalat hogy tanul îehes» senek a végtiszíességnék. Nemzedékeknek szolgálhat például, hogy Kolozsvár magyarsága a nagy költő temetésén hogyan juttatta kifejezésre hódolatát, hárfáját és feecsiWését, Nemzeíneve lő ha_ tásu volt a Észleletnek az a kifejezése is, amelyet Kolozsvár városának vezetősége tanúsított a nagy halottal szemben. A város lakossága megértette, hogy mit kéri a polgármester 4 magyar szívektől, Ciyászlobogók, égő gyertyák jelezték a temetés egész útvonalán, hogy magyar nemzetünk minden tagja gyászol. Az Igazi gyászt nem lehet tetretn *0 tehet olvasni a tekintetekből, meglátszik az emberi magatartáson és tízezres tömegek hangulatán éppen úgy meg iehet figyelni, mint egyetlen ember viselkedésén. Látszott ez a mély gyász a k-s diákok könnyes szemén éppen úgy, mint európai hirii Íróink és tudósaink v férfias meg’Hetődöttségén. Mert ennek a nemzetnek apraja és nagyja egyaránt tudja, hogy ki volt Reményik Sándor, a költő és igaz magyar. És tudni fogják mindazok, ak k utánunk k<5 vétkezitek. Nemzedékek múlhatnak el, de Reménylk Sándor költészete és l2zó fejszeretet* a betű* erejével örök időkre hirdetni fogja dl» cs Őségét. Ügy érezzük, hogy el kell tekintenünk a beszámolók szokásos kertié től, amikor Reménylk Sándor utolsó útjáról írunk. Nőm somiunk fel nevekét és nem ismertetjük a tcmétésen felvonult testületek küldöttségeinek sorrendjét. Hiszen arra a kérdésre, hogy kj vett részt Reménylk Sándor temetésén, ma gátol értetődő a válás?; ott volt az egész magyarság. Nemcsak azok a tízezres tömegek, amelyek a luieránuá templomból a házsongárdi temető bejárata g felsorakoztak. Gondolatban az egész ország magyarsága rész tv ott ezen a vég» tisztességen. Fájtak és városok lakói a temetés pillanataiban mindenütt csak Reményik Sándorra gondoltak és a mér. keletien veszteség tudatával, egv szívvel és leiekkel 'kívántak a nagy halottnak békés nyugodalmat. Sokszor szoktuk mondani, hogy anyaföldiinkneik, a szent erdélyi rögnek lelke is van. Ez a lélek, a föld lelke szeretettel hívta magához a haza szerelmesét. És ennek a földnek egész népe legszentebb kötetes ségének tartotta a temetés órájában, hogy Reménvik Sándorra emlékezzék. A poéta lénye talán nem is volt ebbe a világba való. Már a földi életben ts odakivánkozott a? Isten zsámolyához. A Teremtőhöz, aki azért adta nekünk, hogy apostoli hivatást töltsön be * magyar élet legirtóztatőbb tragédiájának idején. A költő elvégezte azt. ami rábizatott. Elesetfségünk óráiban reményt Öntött nemzetébe. És kincset hagyott maga után, a szellem és költészet gyönyörű, halhatatlan kincseit. A gyászbeszédek, utolsó istenhozzá- dok >« azt hirdették, hogy Reménvik Sándortól a b«csuzásnak más formában kwlî megtörténtje mint ahogyan szokásos . Valahogyan önkéntelenül bebizonyosodott, hogy örökre közöttünk levő rtek érezzük. Azt hirdették a gyászbeszé* xdek, hogy mindazok, akik a ravatal elé járultak a bucsuzás pillanatában 's alkalmazkodni kívánnak Roményik Sándor szelleméhez. Sikerült valósággá változtatni, hogy a temetésnek minden mozzanata méltó volt ahhoz, ak:t a? egész nemzet gyászolt. Ravatalát virágerdő borította. Hazánk legnagyobbjai éppen úgy elküldött ék koszorúikat, mint ahogy egy egy szál virággal egészen kis emberek rótták le hálájukat. Történeim? emlékként fog mindenkiben éűtti ez a temetés. Reménylk Sándor a csend birodalmában örök otthonba költözött. Mi pedig mégegyszer megkö» szönjük a Mindenhatónak, amiért nekünk adta. Végteien jóságával sokat szenvedett magyar nemzetünket meg- i jutalmazta Remény;k Sándor életével ; és munkásságával. Nemzetünk nem volt I hálátlan sem a Teremtőveí. sem a kiöl ; tővel szemben, kegyeletét, fájdalmát í elvitte a koporsóhoz, a nagy szellem I halhatatlan alkotásait pedig időtlen j időkön át őrzi, megbecsüli és szivébe 1 zárja, (v, M Ezrek zarándokoltak m&ész na® Reményik Sándor ravatalához Reményit: Sándor koporsóját szombaton reggel kilenc órakor vitték ái a református kórházból a hásöoa$árdi temető halottas kápolnájába. Már u kora reggeli órálctúl kezdve a kolozsvári magyarok ezrei zarándokol' tok a ravatalhoz, hogy imát mondjmiak a nagy magym költő koporsójánál. Egymásután hozták a koszorúkat. Kolozsvár várooa örökzöldből és fenyogalyakbói font koszorút helyezeít a ravatalra ez*ei u feliratai: „Nagy haknijának Kolozsvár városa'1. BárdosSy László miniszterelnök koszorújának szalagján ez, volt a felírás: „Vég- vári Remértyik Sándor örök emlékének —- Bárdos* y luszto‘. Ugyancsak koszorút küldött Hómon Bálint vallás* Ó3 közoktatásügyi miniszter. Koszorúján az alábbi felírás voll: „Végvári Rimányik Sándor ttak kegyelettel — M. kit. vallás' és közoktatásügyi miniszter". Már a kápolnában V a koszorúk tömege borította el a kapor I sőt. Minden intézmény, hivatalos test ideiek. tudományos egyesületek, irodaim* társaságok, közéletünknek és széliem* vi j lúgunknak minden vezetője megemléke- j zett a nagy halódról. És eljöttek az egy- I szerű kis emberek L». Tanúságot tettek arról, hogy Reményik Sándor m m dán y- nyiunké volt. Hogy a költészete népsísenr vé, tiszteltté és becsültté tette a nevét minden magyar ember szemében. A magyar szív szólította a ravatal elé társa dalim különbség nélkül a város lakóit. Az imádság szárnyán megtalálták az utat a költő szelleméhez. Nemcsak a halottnak adtak tiszteletet, megbecsülték nagy fiában' egész nemzetünket. Es a legmélyebb együttérzéssel igyekeztek enyhítem a hoz : átartozók fájdalmát, akik mindennél töld bet veszítettek, mert nemcsak a kői tőt és az igaz embert gyászolják, hanem meghitt családi körüknek rajongásig szeretett tagját ragadta el tőlük a végzet. Ä minissSersinSk táv„Reménvik Sándor halála a mélységes gyásza“ Öárdossy László Magyarország miniszterelnöke részvéttávirutof intézett Kolozsvár polgármesteréhez h az alábbi szavakban méltatta Reményik Sándor érdemeit; „Végvári Reményi/; Sándor megrendítő halála a magyar nemzet mélységes gyá‘ sza. Az elnyomatás sulvos napjaiban mély séges bizalommal a szabadság visszatértét hirdette. Legyen most álma felszabadok végvárak erdélyi földiében boldog és könnyű. Bárdossy Lá<rJó’\ Táviratban fejezte ki részvétéi a varos polgármesterének és a családnak Hó- roan Bálint kultuszminiszter és még számos közéleti vezető és intézmény vezetője. Részvétlevelek és táviratok érkeztek többek kozott a Pel of i- és Kisfalqdy- társaságoktól, n Corvin Rendtől, a Baura- garten-alapitványtól, a Szigligeti- és Kemény Zsigrnond-társaságoktól. a Magyar Tudományos Akadémiától, a soproni Frankenbiirg Körtől, az Országo3 Magyar Sajtókamaralól. az Erdélyi Magyar Újságírók Egyesületétől, a különböző egyházaktól, hatóságoktól és társadalmi intézményektől. valamint rengeteg magánostól. közöttük a költő számos jótasráf jától, iróiársától és tisztelőjétől. Részváilát ogaSások a családnál Ugyaniakkor Reményik Sándor hozzátartozóit iá egymásután keresték fel I nyik Sándor irólársai, közéletünk veze- a j tői, a jóbarátok é? a tisztelő ismerősök, költő Szentlélek-utcat otthonában Rémé- | Reménvik Sándor testvérének, dr. Itnre Kálmánnénnh, cagynénjének, Breaz Vil' mának és sógorának, Imre Kálrmin dr. vezérigazgatónak fejezték ki a magyar társadalom őszinte együttérzését. Rész- vétlátogatást tett többek között Inczédy' Joksman Ödön dr. Kolozsvár és K.0I025- vármegye főispánja, Keledy Tibor dt polgármeser és F oly ovi eh Kálmán dr. vártai főjegyző. A megye és a város vezetői ezután a temetőben a ravatalnál rót ták le kegyeletüket. A temnt&müan Vasárnap délelőtt 11 órakor a temető kápolnájából a luteránua templomija vitték át a Reménvik Sándor kihűlt testet őrző koporsót. A ravatalt az oltár elő»: állították fel. Itt, ezen a belyen a mélyen vallásos érzésű Reménvik Sándor a vasárnap délutáni ünnepségeken számtalanszor olvasott fel szebbuél-szebb költeményeket. A koporsói a város koszo rujával bontották. A ravatal előtt her lyezték cl a Corvin-láncot, jobboldalán Bárdossy Lá*s2ló miniszterelnök, balold.; ion Hóinan Bálint vallás- és közokíaiá- ügyi miniszter koszorúját. Délben 12 óra kor megnyitották a templomot, ahová uj ra hatalmas tömegekben zarándokoltak el a kolozsvári magyarok, hogy még egyszer imádkozhassanak a koporsónál, mieii»?: Reménvik Sándor utolsó uljaia indul. Egészen a temetés órájáig egymásután érkeztek a koszorúk. Százötven koszorút küldöttek Reménvik Sándor ravatalára. Többek között koszorút küldött az Erdélyi Helikon, az Erdélyt Irodalmi Társaság, a Pásztortüz, a Kisfaludy Társaság, a Petőfi Tarsoftág, az Erdélyi Muzeum Egyesület, az Erake, az Országos Sajtóku- nsara, az Erdélyi Magyar Újságírók Egye sülete, az Erdélyi Párt, a Nemzeti Sziu héz, a Keleti Újság, a Magyar Újság és az összes többi intézmények. Meg j ható volt Várady Aranka koszorúja, aki 1 ..Az ősz utobó virágait“ küldötte el a nagy költő koporsójára, akinek verseiből annakidején rádióestet rendezett. Az Ellenzék Az Ellenzék és Estilap szerkesztősége hatalmas szegfükoszorut helyezett el a ra vatalon. A koszorút Erdély színei díszítették. nemzetiszinü szalagján pedig utolsó búcsút mondottunk Reményik Sándor nak, akinek számtalan gyönyörű köitenU nve jelent meg lapunk hasábjain. „Hűség gél — hódolattal; Ellenzék—Estilap." Hűségünk é? hódolatunk a síron túl is mindig követni fogja Reménylk Sándort, akitíek a magyar sajtó munkásai mindtg a legnagyobb bálával és tiszteiül tel tas toztak. A temetés Délután 4 órakor kezdődött me^ a gyászszertartás. De már a kora délutáni órákban nagy tömeg gyülekezett össze a* evangélikus templom kornyékén, ugyhogv n bejárat előtt a rendőrökből, városi haj dákból és gyászhuszárnkból álló diszői ség nehezen tudja az érkező előkelősége két, a gyászoló közönséget irányítani és elhelyezni. A ravatalnál megjelentek K»» j lozsvár váró« egyházi katonai é« polgári 1 hatóságainak vezetői. A koporsó egyik