Ellenzék, 1941. szeptember (62. évfolyam, 199-223. szám)
1941-09-11 / 207. szám
rí r.rvzfix imtm Yfll MVVptemher I i. Szeptember 11 Irta: Báiirt Júzsef 1940 szeptember 11 re v rradó utolsó éjszaka szivs/orongva, aggodalmak- k.il lelt cl. .Mindenki ébren aludt. Percenkint nézte óráját. Kolozsvár lázasan készült. AI íj: pitymallott, előkerültek a 22 é\ óla elrejtett, megfakult magyar zászlók. Pereek ;>!;iíl, 22 é\ után először öltözött magyar z.aszlódiszbe Erdély szive, koio/st úr. M.íjíyarruliás tömegek lepték el a város utcá t, tereit. Mindenki ünnepelt Ragyogó arccal üdvözölte egymást a megszenvedett ma gyár. Még u betegek is felkeltek ágyaikból, az öregek is mankót vettek kezükbe s várták az órát, n percet, hogy szemébe nézhessenek, hogy megöleljék és megcsókolják a 27 év óta várt vendéget: az első felszabadító magyar honvédet. Ls jött a felszabadító magyar honvéd. Kemény léptekkel dönget te Kolozsvár utcáit, amelyek \ rágoskertekké változtak át a magyar szivek örömének mámorában... fis iö-tt a soha nem látott, magyar hadsereg, mint a vihar, mint sodró orkán, mint mindent elsöprő végzet, mint felszabad tó gyonyö rüség. Az a lelkesedés, amely lobogó zászlók alatt vonult fel fogadni a magyar honv édet, az g!sö hói didi é* fordítón esi ménviségének úgy ad méltó kifejezést, hogy mondja, vallja, kiáltja, eskiiszi: vért és ciciéi u szabadságért, n-mZe- tünkért, hazánkért. — A szabadság, a nemzet, a haza. mint felsőbb érték, mint parancsoló hatalom nv lakkozik meg a felszabadulás első évfordulóján. Hz a felsőbb s parancsoló eszményiség bennünk van, üe jobb nálunknál, 22 évig ez éltetett; bennünk van. de felettünk áll, 22 év g ez vezetett, bennünk van, de úgy. hogy általa mi vagyunk egy felsőbb, nemzeti, szellemi világba kapcsolva, amely n történetem örök igazságainak, erkölcsi követelményeinek eszményi szükséglete alapján s azok erejével nyúl bele népünk, nemzetünk sorsának intézésébe. Erdélyi történelmünknek csodálatos egy darab v Iága, egy darab földi mennyországa volt 1940 szeptember 1 L-ike. Akkor alt kérdeztük: Hát tényleg igaz? /Megálltunk cs gyönyörködtünk az első magyar fclírásokon, plakátokon, az első magyar rendőrön... nem akartuk hinni a valóságot... megcsókoltuk a földet, ahová a honvéd lépett. A felszabadulás első évfordulóján a lélek mélységéből meleg, tüzes érzések szakadnak fel: az emlékezés kiolthatni lan tüzei s az áldozat s a hősiesség lelkét lehel k. Az áldozat s a hősiesség lelkét a hálaadás kapcsolja össze. Ma minden hidasad magyarraJí hősnek kell fennie. Hősnek, ki beszélni nem, de tenni tud. Kinél csak egy gondolat járja: Küzdeni a végsőkig s győzni s ezért mindent, ha kell önmagunkat is, odaadni másokért, azokért, akik még szenvednek ... .Ma ismét menetel a magyar honvéd, de véresőben. De talán erre is szükség van, h szen a vér magasabbrendii tűz. Kell hogy ébredjünk, hogy megújuljunk. Kell hogy egy uj szellem, a nemzetnek pünkösdi lelke szálljon meg mindenkit. tíz a boldog évforduló öntudatra kell hogy ébressze bennünk a nagy közösségnek. a nagy testvériségnek minden magyar értékét. Mi, magvarok, mindnyájan testvérek vagyunk, akár Dunántúl lakunk, akár Erdély bércei kö zött. Éz a nagy közös testvér'ség teremti elő értékeinket, óvja cs védi meg azokat. Ennek köszönhetjük életünket, kultúránkat, házunkat és hazánkat. Eí.*ek mind közjavak, közszerzemények, együtt szereztük. Ezeket vér szerezte, vér táplálja s vér védi minden magyar számára. Ez a föld vérrel áztatott föld. Ez a haza, állam és társadalom a magyar vér áldozatának gyümölcse. Ezek mind nagy és szent dolgok. A boldog évfordulón iángragyult szerétéiben a már köztudattá vált Skóciái s magyar érzésben öleljük meg egymást magyarok, hogy a szeretet napsugara varázsoljon termékenységet minden munkánkba s hozzon szabadulást még szenvedő magyar testvéreinknek! - - . „Kern nagyokat mondani, de naüyokat cselekedni!“ _c ^ . Ezerkiíenc száznegyven írta: KÓS A város ma korán ébredt. S nincsen uz ablakokon függöny és minden kapu nyitva, minden kirakat felhúzva és iám hová tűnt el az a páncélos tank a járda széléről és hová a vigyázó katonádé ! Emberek jönnek innen is, onnan is, egyesen és csoportostul is. De honnan van mindenkinek nemzetiszinü szalagja és rózsája u mellén? Zászlókat dugdosnak ki padlásablakokon és tűznek erkélyekre; egyr-q többet és többet. És vájjon honnan kerül elő ez a sok zászló? Istenem! honm nan? ...A nap felsüt az égre és a piacon mind sűrűbb az ember. Mindenféle emberek és legtöbbjüket sohasem láttam. Idős, ősz embereket látok, furcsa, divatjamúlt ruhákat látok, asszonyokat és gyermekeket, aliik bámuló szemekkel nézik a várost, akit talán soha ilyenkor nem láttál:. Legények jönnek a kostátokból és lapossapkás emberek fekete pantallóban, kiborot‘ válkozva sétálnak a nagytemplom körül. Bi sony ár a gyárimunkások, akik a templomokat általában nem igen nézegetik. Messze kimegyek a Monostori-utra és ómig kifelé igyekezem, minden ember szembejön velem befele s hogy a re for mátv.s templomnál megfordulóiáramlásukkal jövök én is vissza. A vármegye- háza előtt nem áll sisakos őrség és a homlokzatról szedik la a cifra bádogbe- tűket, amik tegnap még hangosan hirdették, hogy ez itt a „Ţinutul Somes“: ,,Sza- mostartomány“ székháza. A járdán sürü most már a tömeg és az littest szélén kar- szalagos tűzharcosok- sorakoznak. Mellüli tele érdemrendekkel. A világháborúból valókkal, amelyeken nem volt szabad viselni . . . . . . Futó emberek kiállása állít meg. A piac jelöl jönnek és futnak lefelé a Monostori“utón. Közben kiáltanak: : KÁROLY — Minden zászlót bevenni azonnal és a kirakatokat lehúzni: még jön román katonaság! Mindenki hallja a kiállást és érti a szór. Valóban, egy kirakatra lehúzzák a redőnyt és néhány zászló is eltűnik. Üe egyéb nem történik. Aiután egyszerre megmerevedik minden. Csend lesz és mozdulatlanság. Monostor felől pedig dübörögve gördül fel az utón, be a városba egy román tankezred. Jönnek. Kimért rendben, komolyan, fenyegetően. Itt vannak. Előttem gördülnek el sorjában mind és a járdán némán és meredten álló embertömeg előtt. Az acélerödöhben mozdulathal, kemény orcával ülnek aeélsisakos katonák és áll a vezénylőtiszt. .Mérsékelt ütemben, egymástól egyforma távolságban és pontosan egymás nyomában gördülnek a tankok. A tisztek maguk elé merednek, a katonák jobbra-balra az utca két oldalát ügyűlik, karjukra vetett fegyverrel. És mintha meg se látnák a nemzetiszin- szalagos sürü embersor falat és a házakon és az ablakokban azokat a zászlókat, melyeket nem rendőri parancsra tűzlek ki. De azért mintha felszabadult volna valami szorítástól az amber, amikor a tank- sor elgördült és tompa dörgésük is elhalt. Ezek róttuk az utolsó román katonák, (’.kiket láttam. Velük gördült ki Kolozsvárról a román uralom s utánuk nem maradt más, csal: - '* --., V néhány üres és uj román templom. ... A városházán öreg városi zászlók lob ognak-lengenek s a piaci templom tornyáról mélyen kígyózik le a magyar trikolor. De zászló és zászló mindenütt és tenger zöldág, virág az erkélyeken, a nyitott ablakokban és az emberek kezében. Az egesz piac egyetlen hullámzó, zsibongó, piosolygó, i:idám emberi enger. S az őszeirfi tutji is vidáman síit az égről hí reánk. Azután egészet estik jöttél:, uluk' l i m ■ Ilink: éli es mindenki es a taros és az égisz Erdély. 1 piaira hallót tűin a zugiét. amely elöltük járt, mint a zi catar elölt a szel. Sebesen jött és nőtt, erősödőit orkánná ez a zúgás. s i/t roll. A piaion. Es láttuk és liUhmtl őket, az első magyar szazadol: biciklistákat. kálium, ahogy némán és simán és rendi* ti kari- kazlaií he- I idám. apró, barna legények, hs a bili Idiu rendben a vakum pali s rá- szijjazru a puska. Latiam és mindenki látta őlcrt és virágokkal korholta őket és ölelte ökot és r égigsimogat la őket, ahogy elhaladtál: ott mellettünk. És mindenki kiáltott és ordított, bis a leiK-gö reszketett Kitől a rettenetes luingitrlcán tál, amelyben benne jajgatott minden kin, amit huszonkétcszteudö óta belefojtottál: millió emberbe és minden öröm, ami huszonkét esztendő óla várta a maga fel- szabadul ásót. bis minden uiiúdság és Imiiden átok ott ordított tombolva, mámorosun. részegen és szerelmes ön kividéiben. Ott állottam az utcán én is: szúz<‘zer magyar einhiU testrén in között egy. És ordítottam velük én is és ujjongtam velük és n szintemből csurgóit a könny, mint százezer testvérem szeméből. Kovács László! 4 fóiréésieieitii lag>ga széléé 1 10-én este sokáig fennmaradtunk. A'udni akkor nem U'herett, m^nt a menyasszonyunk esküvője előtTli éjszakán. Hármasban üldögél' lünk Kórsak Egyébkén! akkor este mindenk' otthon ü-t. Szigora statáriáli* rendelkezés ti-HoUa már kilenc óra után az utcán való járást és köz* íekedést. Kés benn reked ve Kolozsváron, — pedig sí ere tett volna honvédekéit fogadni otthon — ugyanabban a házban, a Széprni- ves Céh irodájában a üdt, így együtt Tehetett velünk. . . Feleségem piros, fehér és zöld szalagok ös8zevarrásával foglalkozott, amoiyekeít kür -ön'külön vásárolt meg s a nagy alkalomra tartogatott. Belekkel vagy hónapokkal előbb csak így lehetett óvatosan megvásárolni, egyik helyen a pirosai, másikon a zöldet vagy fehéret j igy össze ál. ti tani otthon, megvarrni szépen . . . Ajtónkon kríép\0, a harmadik emelet tornácáról le lehetett lárni jól a térre, mely a számunkra soha míg nem unható legszebb tér a világon és szakértők .szerint valóban a világ egyik legszebb tere. A románok ugy bírták a hirdette tábla kér évtizeden át min" dem kapu felett: Piata Unirei. (Egyesülés tere.) Tudtam a nevét jói', hisz minden hivatalos Íráson, minden levelen. amit kaptunk, ez ál-t. De soha én magyar emberfő! ezt az elnevezést beszédben használni nrean halot* tain. De r.em hallottam más utcaelnevezést se másképp, mint régi nevén . . . Szépek és különösek voltak az ilyen kitartó. csöndes makacsságok. Ez a makacsság javította ki a I gyermek fejében i* állandóan az iskolában tanult uj utcaneveket. Nem felejtem el, hogy egyszer egy nem román üzletemberrel bőszé- geTve. mennyire megdöbbentett, amikor igy hal ottani tőle egy mondatot: ,,Mikor érkeztél Clujra?“. Most, a bevonulás előtti késő este a tornácon állva, eszembe jutott ..Cuj", amint le' néztem a ,,Piata Umrei“'re s elnéztem körbe a sok-sok házfedél felett . . . ' Miyen néma és titokzatos a város! Pfdig mozdulatlan lárva-arca mögött hogy dobog most szinte hal halóan a szive. Mintha rejtélyesen, álarcot téve föl, nagy színes ünnepre indulna el. . . Ott áll még ezer, meg ezer tükör eőtt: díszruháját próbálja. S megszám- lálharatlan varróa/sztálkák előtt lázasan dolgoznak még tgyegy szalagon, vagy elkésett díszen. Künt mintha kihalt volna minden. A téren senki. Aztán megjelenik négy kicsi tank. s a tér gruppjai mellett feláí. Csupán egyik morog é-s pattog egy helyben á’-va, majd esetlenül oldalt mozdul s fölmászva a járdára, átmegy a'szobor e őtt. Ki szeretném találni, mit akarhat ott? Miért megy át a járdán, a virágokon? Vagy csupáu gyönyörködik mégegyszer szuverenitásában?!. . . Két fegyveres ember oda cammog cső dalát* ni. ÁllingáMak egy kicsit, azután továbbállnak. Fejük rwe lett söréten fut fel a szurony. Közben még hallfk a í.mlk motorjának egyegy fe’csuklo hangja- Mintha utolsókat) hörögne valaki. . . És újra néma a város. így élt sokáig szii- netlenü: magyar életet bent. falai között rejtőzködve. S most jelképesen megtisztítja, szimbolikusan megnöveli mégegy&zcr ezt a Sokáig hordozott arcát. így búcsúzik tőle. És nem 3ZKgy eifern maga* nil es o <•/, s zrgye/lr mágéit senki ej könnyes nrr/íuik j hn sütött n szelíden meleg őszi napsugár, 1 a kegyelmes I listen jóságot, áldott, u* tnogalá keze . . . Aztán jöttek egesz nap szakadatlanul, (iyalog és szi k éi én, lóháton >■ páncél-M kocsin, ágyukon és motorkerékpárokon. I Jöttek a Monostori-lltOn es jöttek a \<r n dusnimti-uton és Kajámé, felöl és Sza- 1 mosfalva felöl. Mindenfelől jöttek és oni- * Iöltük szakadatlanul be a városba es kiereszt ül rajta és a szemünk kúprázolt és a torkúul: kiszáradt és a szivünk megfájdult. •ie . . . Azután vége lett a napnak, amelyiken huszorikétesztendös utunk végén az állomásra értünk, amit a Sors parancsából el kellatI érnünk. Vége egynapos ünnepünknek, a legnagyobb ünnepnek, amely Pt ember érezhetett. S nem adtunk érette mást, csak huszonkét esztendőt. És azt, hogy a fejűid: meg- szürkült, orcánkat megszólította néhány mély barázda, derekunk kicsit megrokkant. Ezért az egy ünnepnapért ezt adtuk. Megérte vájjon? Bizonyára meg! Csak a Kő« hangja Szűrődik most ki az ab' lakon, amint a kokárdák fölé hajló fe esé‘ gemuek magyaráz, messze a pillanat ^alósá4 gátó!, bent járva már szünteie» ge>sztu»aiva- a jövendőben. Reggelre mintha kacagó vihar démona fu* tott volttá át a városon. Az utcára űzött minden embert. Virágot dobált, zászlókat bontott. Az emberek szivét a mellükre tűzte. Ahogyan ejgy-egv zász’ó kibujr huncutul és vidáman, vagy virágszerüen színeket bontott, úgy ragyogtak fel reá, mindegyikre. külön* külön. És látogatóba jártak a „házak" egy* más zászlajához. Majd hire ment a régiek* nek, a szép molyette lobogóknak. ezekhez mind külön-kü ön el kellett menni és megcsodálni őket. És hogy örüllek ai emberek egymásnak! Ismerősök és innreretlenek futottak egymá3 karjaiba. Harag és sértődöttség elrejtőztek. Mintha akkor ők is kivonultak volna a városból azokkal az utolsó katonákkal, akik nemrég, alig egy órája vagy néhány perce hagyták el a falai közül kiieső „néma” varost. - . Az ember, ha igazán boldog, gyermekké válik. Hat még együtt a sok ember. 11-éo reggel ez történt minden kolozsvári ma* gyárral. 'S Tegnap mennyi összeszoruló, fe.emelkedő öklöt láttam. Bossz-Ut lihegő ajkakat haDof tam. Most keresem ezeket sz öklöket. Nemi láttam egyet sem. Boldog feledésben mind kézfogásra és bélésre voltak tárva. Az ajkakon Gálán csak egyetlen gond: nehogy va* laki a nagy örömhöz méltatlanul valamivé! megzavarja az ünnepet. Hijzen lehet-e nagyobb elégtétel más mindazért, ami volt, mint ez a nap, amely elhozta az igazságot, örömr» nyitotta a szivet és kibontotta a zászlót.. J _ . Ekkor még egyedül volt a varos. A románok ebagytak már. S honvédemk még nem jöttek be. Egyedül állt az öröm forgószelében amely minden örömre alkalmas drága hulladékot felkapott, minden kis jelt magasra dobott. Nevetett, könnyezett, bolondozott. Fényes, tiszta volt a reggel, nehéz álom után. Percek a'att ott állt az ,,uj“ Ko’ozsvár, ahol a régi állt. Az első honvédet már ez a Kolozsvár fogadta boldogan. . . Taa’fái zsoiifíönp 1841*42, iskola évre 5 Kivonat adótartalomból: Órarend. Naptári rész. Határidő napló. Tanítói fizetés kimutatás. Lakáspénz kimutarás. Illetmény-ekei! terhelő levonások. Fizetési elő egek. Tisztviselői kölcsön. Tanítók szabadsága. Tanitók áthelyezése. • Tanítói állások betöltése. Nyugdíj kérdésié. Tanmenetek, óravázlatok. Postai díjszabás. Fontosabb Üetékek. Osztályozó napló. Egyéb fontos szak-tudruvalók ■stb.. Atb. Ara különböző kivitelben (vászon, peg-i- moil kötésben) P 1.20, P 1.30, P 1-40• Kapható az ELLENZÉK KÖNYVESBOLTJÁBAN Kolozsvár, Mátyás király-tér 9. Vidék e az ár és phis 10 fillér portó ©’ozere;- beküldése mellett azonnal küldjük.
