Ellenzék, 1941. szeptember (62. évfolyam, 199-223. szám)
1941-09-05 / 203. szám
is2 Szerkesztőség és kiadóbüstsl: tíclezssá?, m lőkaHitca IG., I. emelet. Teíaóro: íí—a 9. Kromi!*:: iS3 Egyeters-aíca 8. szám. íeíeíaa sz.: 29—23 CJ LXII. ÉVFOLYAM, 203. SZÁM. w.«-r^g^^^-v^rii-!j^.Dii«wKjg«fii»-gOTiyrr^-yiaiAmKaa-.-im;.vM.l.jrc'iic3i üLflPííona: PÉNTEK Biadátttlalílanns: PSIL8S a. I. Kolazsvár. ElSJizetásl árak: ha/onla £73, negF8ílévre 3, iáiéira Î8, sgész é?ra 32 52195. KOLOZSVÁR, 1941 SZEPTEMBER 5. A xÁ .téq öli» lom s I» not ííot UÂ ieri 3Xg EQI 3SZ &20 M ilaí vds [i\jl f. 2££ ári táv ÍSiTT ma Sir tui ob BT tér* orí ÍS S3 m sa öl >d uj $1 m b :3 íí lg ú d n 2 3 A 3 B T Î (Z.) Kettős évfordulót ünnepelünk. Az ünnepen kerüljük a fényt és pompát. Nem mondunk lelkesedő és lelkesítő szavaikat. Súlyos történelmi dátumok esztendei fordulnak. A szivünkben él a boldogság emléke és a biztos bátorság. Mindkét dátum a jövendőt nyitotta meg, amely fényesnek ígérkezik. Áldozatos időket nyitott meg, amelyre hatalmas holnapok épülnek. Nem [ehet szétválasztani a két dátumot. Az egyik: 1939 szeptember 3ika, a másik: 1940 szeptember 5-ike. Az elsőn a német csapatok lépték át a lengyel határt, a másodikon a magyar honvédség kelet felé a trianonrt. Á két nagy esemény elválaszthatatlan egész, egymásból folyik és egyenlő eredményre vezet. Nem akarunk ezúttal szépen zengő szavakkal hálálkodni. A hála elmul- hatatlanul él a sziveinkben, amelynek vérét bármikor ontjuk azokért, akiknek hálásak vagyunk. A túláradó öröm emlékeit sem akarjuk, idézni, mert annak eleven pillanataiban i's fogadkoz- tunk, hogy munkálkodni és minden áldozatot meghozni akarunk a számunkra legnagyobb ajándékért: a visszatérésért. Nem akarjuk most dicsőíteni' a honvédséget sem, amelynek Isten kegyelméből mi is soraiban állunk. Mindezeket a szavakat elmondottuk már és most tettekkel bizonyítjuk, hogy igaz' szavakat mondottunk. A nagy évfordulókon nem a múltba, hanem a jövendőbe akarunk pillantást vetni, azt akarjuk ünnepelni, mert a nagy napokon a jövendő kapui nyitottak meg számunkra. I A nagy háború kitörésének harma- d k és Északerdélv hazatérése második esztendejének küszöbén állunk. LTj harc és uj munka megindulásának küszöbén. Erős kell legyen ilyenkor a lélek és készen álló. Világosság kell és hit. Pedig mostanában sokan igyekeznek elhomályosítani a világosságot és szeplősiteni a hitet. Tudatlanság és aljas indulat vezeti őket. Néha külön- külön egyik a kettő közül, legtöbbször együttesen a kettő. És ezer ok tiltja a tiltakozás hangos szavát. De annál nagyobb a belső bizonyosságunk. Csató felelni kel! egynémely miértekre. 1939 szeptember 3-án Hitler Adolf nem hadat üzent, hanem mert az angolszász hatalmak kiütötték kezéből a béke utolsó fegyverét, halált osztói fegyvert ragadt az igazi békéért. Talán nem annyira a gigantikus hadi és dipiomáciai győzelmekre kell mostan gondoljunk a harmadik háborús év kezdetén, amelyeket a lángeszű német hadvezetésnek és diplomáciának éppen úgy köszönhetünk, mint a legifjabb német muskétás maradéktalan kötelességtel jesitésének, hanem arra a miértre, amiért a háború folyik. Nem hóditó hadjárat ez! Folytatása a nagy béke- miinek: a Versaillesben megcsufolt és Genfben megcsalt Európa újjáépítésének. Talán más szavakkal is kifejezhetjük: az európai térségektől ;degen angolszász impérium kiküszöbölésének, n bolsevizmus letörésének, a nemzetek szabadsága megteremtésének, reális munkafeltételeik megadásának, á jóakarata és gyümölcsöző együttműködés létrehozásának. 1 A magyar történeti és politikai géniuszt Trianon sem tudta megfojtani. A megcsonkított kicsiny ország szava egyre nagyobb súllyal esett latiba Európában. Az első hangosan kimondható szó a barátsági szerződés szava volt Olaszország felé. A Németországban uralkodó világnézeti ellentétek megszűnte után a második szó a német—magyar barátság szava volt. Közremüküdtijnk a tengely megalkotásában és nem egyszer erőnkön felül vállalttilk1 a közösséget vele. Következett a háromhatalmi szövetség és következett a perc, amikor fegyveresen állítunk nagy /barátaink: mellé, hogy segítség ükre legyünk Európa Iegszörnyübb ellenségének letörésében. Nem hivalkodás talán, ha barátunk után mi is megáliapitjuk, hogy komoly és értékes segítséget nyújtottunk és nyújtunk rendületlenül. Tevékeny részt vettünk az ujjárende- zés nagy munkájában. Sole önfegyelemmel, önmérséklettel, bölcsességgel a pillanat lehetőségei és követelményei* de mindig töretlen hittel a jövendő és a teljes igazság iránt. És az igazság alatt sohasem értettünk szentimentális érzéseket. Az igazság alatt a föld megváltoztathatatlan igazságait értettük és a lélekét, amely betölti a földi tereket. A Kárpátok medencéje bonthatatlan egész. Földrajz’lag, gazdaságilag, politikailag egyaránt. Betölteni csak! mi, magyarok tudtuk a történelem kezdetei óta lélekkel, renddel és eszmével. És megfogyatkozva és elszegényedve is bátran mondhattuk nagy barátaink helyeslése mellett, hogy Európa délkeleti részében mi primus inter pares vagyunk a kis népek között. Berlinben és Rómában nem hajlanak a szentimen- tálizmusra. Nem hallják meg a nagy szavakat. De ismerik a valóságokat és az igazi értékeiket éppen úgy, m’nt az őszintesége,tu És amilyen igazság a mi igazságunk, olyan a barátságunk is. Nagy célokért és az érdekek pillanatnyi kielégülésének lehetősége nélkül kezdődőit, hiten és bizalmon alapult és súlyos tanúbizonyságot tettünk nem j egy Ízben mellette. A nagy döntés pil- I lanatában el kell hogy vegye méltó jutalmát. j Nagy terhet vállaltunk és mérhetetlen feladatok megoldását. De barátaink még nagyobbakat vállaltak. Nehezek és áldozatosak az idők az uj esztendők küszöbén, de a jövendő, fényesen vilá- ' git felénk, mert mi magunk vagyunk I a jövendő. Nincsen kitől, mitől és miért féljünk! Régi magyar sors teljesedik be rajtunk és régi magyar hivatást teljesítünk. Egyik kezünkben fegyverrel, a másikban munkaszerszámmal építünk országot! ,Egy esztendővel ezelőtt honvédségünk kardcsapás nélkül lépte át kelet felé a trianoni határt. A magyar kard most dicsőségesen villan a legg^anti- tóusabb ellenség országának mélyén. Egyedül és önállóan oldotta meg a reá háruló feladatot, hogy most a világ legelső hadseregének oldalán méltóan küzdjön a magyar katona ősi hírnevéhez. Miért és k1 íő 1 féljünk tehát? Mérhetetlen terhet vállalt a nemzet és ha visszap Hantunk a két háborús esztendőre, építést látunk és alkotást, messze túl a kötelesség teljesítésén. Miért aggodalmaskodjunk a holnapok miatt? Európa uj rendje törvénye az életnek, amely ellen küzdeni lehet, de amely legyőzhetetlen. És lélekben mi magyarok az uj rendé vagyunk. Talán elsőknek hirdettük Európában. És ma közei három évtizeddel a világháború kitörése után és az uj élet küszöbén, talán méltán mondhatjuk Wesselényivel: szenvedni megtaníthattak, de félni nem! A háborús események terén újra elő- térbe került a külpolitikai küzdelem, mely az osszál és télen válható újabb katonai eseményeket készíti elő. A hadszíntér eseményei főleg az oroszországi arcvon-al északi szárnyára összpontosulnak, ahol a német—finn támadás már Szentpétervár külső erődítményeit kezdte ki. Moszkvai jelentések is beismerik, hogy a helyzet itten igen súlyossá vált a szoi'jetoroszok részéra. Vorosilcv marsuU szélső erőfeszítéssel akarja védeni a várost és legújabb hirek szerint a helyőrséget is kirendelte a veszélyeztetett külső erőditményvonal védelmére. Megnehezíti, sőt majdnem lehette ti enné teszi ezt a védelmet az, hogy a német és finn csapatok előreláthatólag teljesen körülzárják a milliós várost, melynek ellátása rövid időn belül teljesen lehetetlenné válik. Az óriási arcvonal többi részén tovább folynak a németek és szövetségeseik támadó hadműveletei, melyeknek különösen Gomel vidékén van nagy jelentősége. Itten von Dock vezérezredes csapatai gyakorolnak ellenállhatatlan nyomást az orosz arcvonalra, melynek további visszaszorítása esetén Kiev mögé kerülnek és tarthatatlanná teszik az oroszoknak a fínyem per keleti részén elfoglalt hadállásait is. A Dnyeper déli részén is folyton erősödik az orosz haderőkre gyakorolt nyomás és láthatólag előkészíti az újabb hadműveleteket. Hivatalos hadijelcntéselc csak arról számolnak be, hogy ezen a területen is sikeresen folynak a hadműveletek. Német haditudósítók azonban határozottan jelentik, hogy támadó csapataink több helyen átkeltek már a Dnyeper vizén és a folyó keleti részén levő hid fejekét kerítettek hatalmukba. Odesz- szánál az ostrom tovább folyik. A város körül vont támadógyürü folyton szorosabbá válik s az aknamezők fokozatos eltávolítása után a vedelem helyzete rövidesen tarthatatlan lesz. Az egész óriási arcvonalon pedig a németek és szövetségeseik hadereje feltartóztathatatlanul folytatja tovább az ellenséges haderők felmorzsolását. Szélsőkeleten és Törökország körűt nagy hevességgel folyik a diplomáciái küzdelejn. Ennek a küzdelemnek részleteiről azonban minden oldalról még u legnagyobb titoktartást őrzik meg. Csak annyi látható, hogy az \»Uenlitek változatlanul nagyok s ha egyik nap békés megoldások lehetőségéről érkezik jelentés. azt másnapra elmaradhatatlanul követi az ellenkező híradás. Törökországban komoly nyugtalanságot kelt, hogy az iráni angol—orosz megszállás főleg szovjetcsapatoknak juttatja a török határ felé eső iráni területet. Egyáltalán az a látszat, hogy a megszállásban jóved nagyobb részt vesz a szovjetoroszok hadereje, mint az angoloké. A Törökország (elé eső határt különben úgy Irán, mint Irak és Szíria felől teljesen elzárták. Nem ketes tehát. hogy erről az oldalról vagy valamilyen engedményt kieröszakohú akaró nyomásról, vagy készülő hadműveletről lehet szó. Másrészt viszont döntő jelentőséget tulajdonítanak von Papén ankarai német nagykövet némátországi utjának és nem marad észrevétlenül az sem, hogy közelebbről újabb kereskedelnú tárgyalások indulnak Németország és Törökország közölt. A tárgyalások fontosságára jellemző, hogy vezetésükre nemet részről a német gazdasági hadvezetés eayik vezéralakja. Clodius dr. érkezik rövidesen Ankarába. Ugyanekkor jelentik, hogy a német tengeri haderő főparancsnoka, Ilaeder tengernagy, Szófiába látogatott és Boris királynál toll hosszabb kihallgatáson. A szélsőkeleti eseményekben nehéz még világosan látni és szintén csak tünetek felsorolására szorítkozhatunk. Nyilvánvalónak látszik azonban, hogy sem japáni részről n&tn mutatnak hajlandóságot arra, hogy eddigi álláspontjukat feladják, sem angol—amerikai részről. Anglia a Japánnal folytatott tárgyalásokban Amerikát engedi előre, abban a meggyőződésben, hogy ac Egyesült-Államok ereje Japánnal szemben súlyosabban esi^ I a latba, mint az angol szélsőkeleti erő. Washingtonban tovább folynak a tárgyalások Hull külügyminiszter és Nomura japáni nagykövet közúti. Sót arról is érkezik hír, hogy Konoye japáni miniszterelnöknek Roosevelthez intézett személyes üzenetével kapcsolatban Rooseveh é* L@nfngrád@f és Kiev®! fenyegetik a németek ™ Győzelmes harcikat vivtek kenvéáeink a Dnyeper mentén — Japán és Törökország rövidesen dönt mafetertásárél
