Ellenzék, 1941. szeptember (62. évfolyam, 199-223. szám)
1941-09-01 / 199. szám
CVä 1941 »September I. mZlBTlVÉK Ma egy éve irta: BORBÉLY ANDOR-1 A A döntés napján tul voltunk ©s senki frtaasem tudía még elképzelni, hogyan tör- '■lindíténik majd meg a kivonulás. Izgalom- / lommal volt tele a levegő. A jőlértesiiltek 31,írt3 egyre hihetetlenebb Illírekkel nyugtala- jutották a közhangulatot és az utcán maijjiem volt tanácsos magyarul beszélni. öliiÜKülönösen a Főtéren nem. A városháza tiuia előtt és a Mátyás-szobor tá jékán órán- tnidkint csoportosult a csőcselék és a vá- ä eoi ros szemlátomást me.gtelt ismeretlen u^isarcu fiatalemberekkel, akik legtöbbször SS201 rosszul öltözötten ezekben az utolsó 0(ífirr napokban szivárogtak 'de különféle ftiáq pártalakulatok jelvényeivel Bukarest- î löd bői és Bukarest környékéről és igye- 'tSöSÍ keizte'k feleilőtlen, szélsőséges jelsza- vakkal az utca hangulatát méginkább •Sam megmérgezni. Maguk a hatóságok sem übuí tudták, hogy mi a teendő. Sem a román 'gloq polgár', sem a román katonai tényezős zők nem érteik rá már ezekben az órák- nad ban azzal törődni, hogy melyikük vál- ß(lal IaJja a bizonyára nem kényelmes szekciói repet, hogy a hatalomátvételre szerisav vezkedő helybeli magyarság vezetőtéren nyezőivel megállapodjanak a köz biz anoí íonság érdekében kívánatos intézkedésekre nézve. A magyarság szervezeteinek vezetői hiába keresték fel a tartomány kormányzóját és a kolozsvári román hadseregparancsnokságot, ellentmondó feleleteket kaptak és ha az egyik tényező megengedte, hogy a rend fenntartása érdekében a magyarság a város nyugalmának biztosítására jpol- gár' karhatalmat szervezzen, egy másik hatóság perceken belül a legerélye- sebben megakadályozta azt. Ilyen félreértéseknek lett áldozata szegény Gáliszter Gyula is Ott voltunk néhányan a Népközösség Unió-utcai helyiségében, amikor az utcán hatalmas tüntető tömeg gyűlt egybe és kiáltozva rázta öklét az ablakaink felé. A ház- mesterné ijedten zárta be az ajtót és egy hátsó kijáraton át a kapukulcsot is magához véve; elmenekült. Nem tudtuk mire vélni a tüntetést. Öten voltunk mindössze az irodában. Egy század román csendőrség valósággal ostrom alá vette az épületet., puskatussal döngette a kaput — melyről fent azt hittük, hogy nyitva van — majd fel is feszítette azt. Nem tudtuk, hogy az ud varon mi történt, csupán egy puskalövést hallottunk, amelyről csak késő éjjel, a magunk kiszabadulása után tudhattuk meg, hogy Gál'szter Gyula újságíró barátunk háláját jelentette. Mi sem jellemzőbb ezeknek a napoknak túlfűtött idegességére, mint az: a bevonulás, amellyel egy fiatal vasgárdista hangos vezetése mellett feitiizött szuronyokkal, kezében kézigránátot és golyószórót tartva nyomult reánk — tévedésből! — egy csendőrszázad legénysége. Éppen a Népközösség központjába telefonáltam, hogy Bánffy Miklós grófot értesítsem a váratlan támadásról, amikor az irodahelyiségben ránkzudult a katonák áradata. Puska alá fogtak mind az ötünket és ma sem tudjuk, kinek köszönhetjük a szerencsét, hogy ez a félrevezetett legénység nem tüzelt ránk és nem fogadta meg a fiatal ismeretlen civil siheder parancsát. aki átlag öt percen'kint vezényelt sortüzet reánk. , Engem r on gy osgá r da párán csn okn ak neveztek és nem takarékoskodtak a jelzőkkel a többi jelenlevők személyét illetőleg sem. Tisztázni igen nehezen le hetett volna a helyzetet. A csendőrökkel együtt egy román csendőrezredes is megérkezett a helyiségbe^ de amikor tőle franciául kértünk magyarázatot a történt támadásért, két közlegény igen erélyesen kiáltott ránk és követelte a crendőrezredestől Is és tőlünk is, hogy olyan nyelven beszéljünk, amelyen ők is értenek. Öt és fél óra hosszat tartották rajtunk a karabélyokat és ez alatt fáradhatatlanul követelte kivégeztetésünket a civil fiatalember. Az időközben odasiető Bánffy Miklós gróf személyes bátorságának és nyílt, kemény szembehelyezkedéséne-k köszönhettük nagyrészt az életünket. Bár voltak olyan negyedórák is, amikor az ö életéért sem adtam volna egy lyukas petákot se. Mindez miért volt? Mert az utcán a vakhir elterjedt, hogy mi a Népközösség ablakából két román katonát revolverrel agyonlőttünk. Lehet-e valami jellemzőbb ezeknek « napoknak izgatott hangulatára, mint hogy ilyen körülmények között kellett közei hat órát teljes életbizonyíaian- ságban eltölíenünk azért, mert nem tudtuk elhitetni a felvonuló katonai, majd a később megjelenő polgári ha>Í3fr nám tóm ÍS3 TBV >í Î 2 de z II 352 léin iiyl rtüi sái am Sí lui r nt l£S toi öb rid tat sy 3V n äd lóságok vezető személyeivel, hegy gyilkosság esetén holttestnek is kellene lennie és ha mi két román katonát agyonlőttünk volna, ezt a vádat elsősorban bizonyára az áldozatok bűnjelként felmutatható holttestére lehetett volna csak alapítani. Nem volt sem holttest, sem revolverlövés, sőt revolverünk sem volt, még az ablakok is állandóan be voltak téve, de az egész csendőrszázad tisztikara, a csendőrez- redes és a tartományfőnök, a rendőrkapitányság egész vezetősége nem volt elég ahhoz, hogy bennünket e nyilvánvaló tévedés alapján öt és fél óránál hamarabb menthetitek volna fel a csőcselék felénk irányított fegyvereinek puskacsöve alól. | Hogy is érthette volna meg Hulea, a Tribuna helybeli fiatal román szerkesztője mosolygásomat, amikor másnap kérdésére, hogy vájjon életbiztonságban maradhatna-e Kolozsváron a fel- szabadulás után, a magyalr közállapotok jogrendbiztonsáigára hivatkoztam. Hiába bátorítottuk, betegséget jelentve szabadságot kért lapjától és még a kivonulás előtt néhány nappal elhagyta Kolozsvárt. Az ő helyzete sem volt könnyű, amikor az utolsó napokban ideárarnló idegen fiatalemberek befolyásának igyekezett ellenállni ás nem tette közzé lapjában azokaf a cikkeket, amelyekkel ezek a fiatalemberek az utca tüntető közön&égét kívánták még féktelenebből izgatni. Ncmj is any- uyira «Menünk, mint á románság h»íy~ beli és sZemüktbon ,3 b»rál.is 1 vezetői ellen. Az utcákon tüntetőket és teherautókat lehetett csak látni. A magyarság visszavonult házaiba és sűrűn bezsalu- gáterezett ablakok mögött készültek lázasan az aranysujtásos magyar leány’ ruhák. Késő éjszakákon át a hajnali órákig mindenütt h'mezték a pártákat és varrták a sujtásokat. mialatt künn az utcán öípercenkint ropogtak a fegyverek. Ezek a lövöldözések is csak riasztó és járőr-jelzőlövések voltak. Tele volt a város a hírrel, hogy a ro mának aláaknázták a legfontosabb középületeket és hogy a kivonás utolsó éjszakáján ezek az épületek a levegőbe repülnek. Családok költözködtek el rokonokhoz ebeknek az épületeknek a környékéről és egész bérházsotrok ürültek ki ezeken az éjszakákon. Ki is tudta volna azoknak a napok nak izgalmában és fojtott bizonytalanságában felelősséggel megnyugtatni a félénkeket, vagy biztosítékát adni a hi= rek alaptalanságának? i A város utcáin és nyilvános helyein teljesen elnémult a magyar szó. A zárt ajtók és ablakok mögött soha még eny- nvire elfojtott életet nem élt Kolozsvár magyarsága. Eigy-egy könnyes hajtogató suhant csak be az ajtókon, egy- egy ölelésre vagy kézs^oritásra: rökoUZ ifü kapható: SUHAJDA KÁLMÁN faraktárában, Hosszu-utca 17. sz. Telefon: 25—28. nők, jcbarátok, ismerősök azokból a szomszédos községekből, amelyeknek háza ban a bécsi döntés határvonalának rádióismertetése után abbahagyták a magyarruhák készítésiét. Az aggodalom, a bizonytalanság, a rémhírek ijesztő zűrzavara és mindezek mélyén az egy egy órára t'tkon felpróbált magyar díszruhák alatt repesve örvendő szivek boldogsága keveredett soha el nem felejthető, különös történelmi emlékké ezekben, a napokban. Most egy éve történt. Ma az utcán példás a rend, kora reggel már öntöző- kocsik mossák tisztára a járdát, a magyar rendőrök mosolyogva irányítják a forgalmat, a házakon az emlékezés lobogó*1, hálát kondul a harang, megtelnek a templomok ünneplő Istentiszteletei, mindenki künn hullámzik és ünnepli a felszabadulás első évfordulójának örömét. I Mily különös is az emlékezés? Az izgalmakra, zárt ablakokra és a mögöttük eltitkolt látogatók kézszoritá- saira! Mca este f érakor iiüiitpi dlss&entufesfé 1 Hunyadi Sándor ragyogó filmjátéka. Főszerepekben: TOLNAY, TURAY, MÁLY, PERÉNYI, CSORTOS, RAJNAY. — Műsoron kivül a legújabb Magyar és Ufa világhiradók. Koiozsmegyében és Kolozsváron ebben1 esz évben 1*600.000 pengő fofyl KOLOZSVÁR, szept. 1. A megye és város általános pénzügyi helyzeteiről beszélgetünk Kalith András min. tanácsos, pénzügyigázgatóval. És e beszélgetésből érdekes adatok derülnek ki. Az us felemelt adók — Az uj adóemelések ügyéről már ka“ pott tájékoztatást a közönség — kezdi nyilatkozatát a pénzügyigazgató, — de azok végrehajtási utasítása még nem jelent meg. Részünkről ezért nem történtek ezideig idevonatkozó intézkedések. Megjegyzem azonban ezzel kapcsolatosan, hogy eddig kevés szó esett a nagy nyilvánosság előtt az uj hadfelszerelési adóról, amely ugyancsak életbelép a többi adó- és illetékemeléseikkel együtt, amely 10 százalék az összes adók törzsalapja után. t, As adóhátrálékok — Á megye és város mintegy huszmil” lió pengős adóhátralékát, amelynek körülbelül 75 százaléka a városra esik, a városi adóhivatalnál busz főnyi személyzet most dolgozza fel fokozott ütemben, bogy a végleges helyzetről mielőbb tiszta kép álljon rendelkezésre. A hátrálékok között persze lesz elég sok behajthatatlan, amelyeknek törlését hozzuk javaslatba, de csak alapos mérlegelés után. A behajtható hátralék követelések befiWie- tésének megkezdését viszont teljes erővel szorgalmazni fogjuk. A kormányzat intencióinak megfelelően, magától értetődően méltányossággal fogunk eljárni azoknál, akiknél ét a méltányosság indokolt. A jóhiszemű hátralékosoknál kamatmentessé get biztosítunk és lehetővé tesszük indokolt esetekben a tartozás öt év alatti (60 részletben történő) rendezését, persze nagyobb összegű hátráJé- koknál. Ós’iátl munka — Mindez azonban óriási munkát jelent. Hiszen mintegy 35—40.000 téteh röl van szó, amelyekből 14—75 eper tétel Kolozsvárra esik. És ez csak a hátrálékok ügye. De ezek mellett ott vannak a folyó ügyek. Most folynak például az idei adókivetések. Már ez egymagában véve elég munka, Egy-két számadat elegendő ennek illusztrálására. Kolozs- megyében és Kolozsváron mintegy 15—16 millió pengőt tehetnek ki az összes adók. Nemrég fejeződött be a házadó-kivetés, amely körülbelül 3 millió pengő értéket képvisel, amihez még 58—60 százaléknyi járulék jön hozzá. Gyengén folytak be ssadók — Viszont ezzel szemben bizony az adóbefizetési összegek nem elég nagyok. Ebben az évben például augusztus 15-ig különféle adókban összesen 1,604.240 pengő folyt be, ami bizony a kivetés mértékéhez viszonyítva, elég kevés. Az embereknek — mondjuk Kolozsvár húszezer körüli adófizetőjének - - jobban kellene teljesítenie állampolgári kötelezett“ ségét ezi\n a téren, különösen ezekben a kivételes időkben. — Meg kell jegyeznem, a fenti másfél- millió pengőn felüli idei adóbevételi ösz- szegben nem szerepelnek a helyhatóságokhoz befolyt illetékek. — Adót fizetni ma fontos nemzeti, érdek és kölelesscg — s ezért közelebbről nyomatékos felhívásban szólítok fel mindenkit a pontos adófizetésre, — ez volt. Kalith pénzügyigazgatőval folytatott beszélgetésünk záró mondata. Ahhoz viszont kétség nem fér, hogy a pontos adófizetés ma valóban állami és nemzeti érdek. Ennek tehát külön felki* vás nélkül ia eleget kell tenni. (— A KOLOZSVÁRI EGYETEMI ORVOSKARI DÉKÁNI HIVATALA ezúton is tudomására hozza az érdekelteknek, hogy a m. kir. vallás és közoktatásügyi miniszter ur » biratkozások kezdőpontját szeptember hó 22 ben, az előadásokét pedig október 7-be.a állapította meg, az I. orvosi szigorlat első részére (fizika, kémia) szeptember 22 én délután 4 órakor, az I. orvosi szigorlat máso dik részére (anatomia, szövettan, élettan) pedig szeptember 23 án délután 4 órakor az or- yoskari dékáni hivatalban ke l jelentkezni. Egy pere A bécsi döntés évfordulóján nem ünnepeltünk szónoklatokkal és előre kitervelt káprázatos külsőségekkel. Vannak az életben olyan pillanatok, amikor egy önkéntelen mozdulat vagy szívből fakadó cselekedet többet ér a legragyogóbb szónoklatnál. Mert az emberi szív melegségét, érzéseit, őszinteségét tükrözi vissza. Ebben a hangulatban ünnepeltük meg augusztus harmincadikát. Pontosan délután fél négy órakor, amikor az elmúlt esztendőben a rádió bemondotta a bécsi döntést, megkondultak a harungok a kolozsvári templomokban. Ez az ünnepi gyönyörű muzsika bizonyosan megtalálta az utat az Egek Urához. A Teremtő zsámolyához a harangszóval együtt szállott minden magyar ember hálás imája, amiért megengedte, hogy a szent erdélyi föld egy része visszatérhessen az anyaországhoz. 1 Zászlódiszbe öltözött a t áros. 4 magyar nemzeliszinü lobogók egy évvel ezelőtt még nem kerülhettek a kolozsvári házak homlokzatéira. Akkor nehéz napoknak néztünk elébe augusztus harmincadikén, de a megváltás már megtörtént és tudtuk, hogy nemsokára isméi nemzetiszinü lobogó kerül az idegen színek helyébe. A Mátyás király-téren a katonazenekar az ünnepi pillanatban eljátszotta a Himnuszt. Hatalmas tömeg hallgatta kcdaplevévo a legszebb magyar imádságot és ez a jelenet többet ért minden előre megrendezett ceremóniánál. Egy percre mindenütt megállóit a munka. Ezt a percet a hálának és az emlékezésnek szántuk. Hálával adóztunk a tengelyhatalmak vezéreinek, Hitler vezér és kancellárnak, Olaszország Ducejának, akik lehetővé tették, hogy vitéz nagybányai Horthy Miklós Magyarországa igazsághoz jusson. És könnyes szemmel emlékeztünk gróf Teleki Pál néked mim szíer elnökünkre es gróf Csáky István külügyminiszterünkre, akik azóta a sors fekete rendelesebol mar örök álmukat alusszák. Emlékük azon- ban könnyeken keresztül felmagasztosulva villant elénk. Ez alatt az egyperces munkaszünet alatt minden magyar szív együtt dobogott és soha el nem múló hálával adózott a Teremtűnek a felszabadulásért. c—1
