Ellenzék, 1941. szeptember (62. évfolyam, 199-223. szám)
1941-09-02 / 200. szám
ELLE VTZ'ăK ff 9 4 í a* őpteaber 2 mmm foispânniif 3z îdoszsfu KOLOZSVÁR, szeptember 2. (Saját =őlmf fudósitónktól.) A vármegye első és leg- •úíb etfogl<abb embere. így Jehetme rövi- 1 fiel> 'den meghatározni Inczédy-Joksman Ödön s°lö;I kolozsvári és kolozsmegyei főispán sze- repkörét. Mert a főispán kora reggeltől s a késő déli időig és délután 5-től nyolcig, ? Jog sőt gyakran még tovább is irodában iil és llob dolgozik. Aktákat intéz, tárgyal, feleket íB§o1 fogad, kihallgatásokat eszközöl és ebben !<-> iíG az Örök munkában alig van pihenőre idő. g.’I Egv hatalmas városnak és egy nagy kitér- álioj jedésii megyének ezer mindenféle iigye 1 Juf fut össze a főispán irodájában és iigykö- ?dői rében és elintézést is nyer itt. Az újság- .orr iró, aki gyakran jár el ide, személyes lom meggyőződéssel állíthatja. hogy ez igy ei: is van. Bsszéigetis a főispánnal Néhány pillanatra bekopogtatunk a me- sv§ gye első emberéhez. Tudjuk, hogy nem a dog sok szó embere, inkább a cselekvésé és :9S3 ezért csak rövid nyilatkozatot kérünk 9Íöí tőle. Néhány napig ügyeket intézve ugyan s er is a fővárosban tartózkodott és utjának »óla eredményei felől akarunk érdeklődni. A í Iky válastz rövid és határozott: — Augusztus 28-án kihallgatáson vol- int tarn Bárdossy László miniszterelnök ur- 'im mái. akit Kolozsvár és Kolozsmegye álfa- íüi\ lános helyzetéről tájékoztattam jelenté- nsa semben. Azután a minisztériumban intéz- ns! tern el a várost és megyét érdeklő több no\ fontos kérdést. 3 rádiálőadó ügye Az újságíró nehány kérdése következik JS3 ezután. -->•? , >*>• — Van-e valami újság a kolozsvári iei rádióleadó ügyében? — A kolozsvári rádióleadó ügyében i[u újabb fordulat még nincsen. Ebben a kérdésben elhangzott az ismeretes hivatalos nyilatkozat, amely szerint az önálló kolozsvári rádióleadó megvalósítására alkalmas időben — és remélhetően nem későre lesz ez — feltétlenül sor kerül. Meg kell állapítanom, hogy a kormányzat a legteljesebb jóindulatot tanúsítja ebben ifi az ügybem ' KőzsiSátási problémák — Mi van a közellátás problémáival? — *— kérdezzük. — A megye és város közellátási ügyeiben alkalmam volt Laky Dezső közellátási miniszter úrral és Bárányos Károly földművelésügyi államtitkár imái tárgyalni. Azt hiszem, hogy a múltban előfordult kisebb közellátási nehézségek teljesen megszűntek. A megyében egyébként nemrég kezdődtek meg a cséplésí munkálatok és azok befejeztével sor kerül a kormányrendelkezés értelmében a megvételre való felajánlására. Ezt a kormányzat a Hombár szervezet utján bonyolítja le, amelynek a megyében kirendeltsége és két főbizományos működik, Kolozsváron a Terján-féle, Gyaluban a Schmidt- féle malom. A felajánlás kötelező. A gazdákat nyomatékosan figyelmeztetni kívánom, hogy a törvénynek megfelelően az összes gabona-megvéleli felajánlásokat haladéktalanul végépzék el A kormánytól kapott felhatalmazás alapján viszont közölhetem, hogy a megyei gabonakészletek, a megye és város szükségletére itt maradnak, tehát a gabonaellátás terén élelmezési nehézségeit nem lehetnek. munkálatokat jutányosán vállai Sdüs’inezi & C®B Zápolya-utca 6. sz. és Szeníegy- ház-utca i. (Sebők-cukraszda) aBBBMBBBH hető jegyzőhiány is. A községi jegyzők azonban most a közélelmezés kérdései ré- í vén munkával túlterheltek és ezért a kormány felhatalmazásával kisegitő munkaerőket lehet alkalmazni a jegyzők mel- 1 lett, hogy a munka üteme a legkisebb fennakadást se szenvedje. A közigazgatás menete most már egyébként általában simán halad a maga rendes utján. fi hazatérési ünnepségek Még egy utolsó kérdés — fordulunk a főispánhoz. — Hogyan folynak le a viszfi kesígaigatás üpel Végül a közigazgatás általános helyzete felől érdeklődünk a főispánnál. — A közigazgatás átvételével kapcsom latos hisebb-nagyobb nehézségek megszűntek. Megszűnt az eddig gyakran érezszatérési évforduló ünnepségei? •— A mai, háborús helyzetben nagyobb ünnepségek rendezéséről nem lehet. szó. Ezek helyett a megtartandó bálaadó istentiszteleteken a hívek hálás imája fog visszaemlckeztető lenni as elmúlt egy év előtti nagy történelmi eseményekre. Aztán majd eljön az az idő is, amikor több lehetőség i,s nyílik ezeknek az évfordulóknak megünneplésére. A mai kivételes helyzetben a legfontosabb az, hogy mindenki dolgozzék, teljesítse kötelességét és az állami és társadalmi munka simán folyjon a maga medrében. Még néhány búcsúszó és az interjúnak vége. Az újságíró pedig jóleső érzéssel állapítja meg, hogy a megye első embere valóban mindenekfölött a munkát tartja a legfontosabb nemzeti kötelességnek. Mert a következő pillanatban már újra az ügyiratokba temetkezik és ismét dolgozni kezd. (ív. gyj Ötmillió pcislis afánlafot felen a városnál! a társas-gcpüocsi lorgalooa ui|äsiervci€§crc KOLOZSVÁR, szeptember 2. Kolozsváron a társasgépkocsivai való személyszállítás jogát a város tanácsa tudvalevőleg a Rapid autóbusz társaságnak adta bérbe. Ez a bérlet 1913. április 1-én jár le. A város tanácsa azonban már most napirendre tűzte ennek a kérdésnek a megoldását. A kizárólag magyar kisemberekből álló autóbusz-társaság tagjai szeretnék, hogy a bérleti idő lejárta után is ők kapják meg a személyszállítás jogát, igényt tart azonban erre a hatalmas tőkével rendelkező Magyar Vasutforgalmi Rt. is, amely előnyös ajánlatot telt a város tanácsának arra az esetre, ha a személy- szállitás koncesszióját megkapná. A társaság a város lanácsához intézett beadványában azt Ígéri, hogy amennyiben megkapja a bérletet, úgy a személyforgalom modernizálására 5 millió pengőt befektet, kárpótolja a jelenlegi autóbusztidajdonosokat, a főbb útvonalakon trolibuszokat állít be és csak a mellékvonalakon fogja fenntartani az autóbuszokat. A városi tanács az ajánlatot kedvezőnek találta és ezért a kereskedelem és iparügyi minliszterhelz tett felterjesztésében a társaság ajánlata mellett foglalt állást. Ez az előterjesztés természetesen nem jelenti a végleges döntést, mert a bérlet odaítélése a törvényhatósági bizottság hatáskörébe tartozik, a törvényhatósági bizottság pedig mielőtt véglegesen határoz, több szemszögből is megvizsgálja a helyzetet. Tanulmányozni kell, vájjon nem gazdaságosabb, ha trolibuszok helyett villamost építenének, mert áram bőven van. Egyes vélemények szerint a trolibusz már nem elég modern közlekedési eszköz, helyhez van kötve, nem úgy, mint az autóbusz és általában több hátránya van, mint előnye. Bizonyos, hogy a kérdés körül még sok vita les®. f ® ® ’ BUDAPEST, szeptember 2. (MTI.) Hétfőn délelőtt a Teleki-téren bárom zsidó férfi beszélgetett. Éppen arra haladt egy keresztény asszony, akit a három férfi megszólított és a beszélgetés során izgalmas jelenet játszódott le közöttük. Kelemen-Kohn Sándor 75 éves zsidó házfelügyelő ezt mondotta az asszonynak: ..Jönnek már vissza a kitoloncolt zsidók! Meg tudna maga ölni. zsidókat?“ Fischer Ede 50 éves zsidó kereskedő igy szólt: ,,Hamarabb kerülnek maguk altasztófára, mint a zsidók kitoloncolásra! Letűnt a keresztények világa, mehetnek a fenébe, most mi következünk majd " Berkovics László 26 éves zsidó kifutófiu is beleszólt a beszédbe és a következőket mondotta: „Úgy kellene lennie itt is, ínint Oroszországban. Keresztény koponyákkal kellene az utcákat kirakni. Előbb vágják le a maguk nyakát, mint. a zsidókét.“ A vitára felfigyeltek a járókelők, rendőrt hívtak, aki mindhármukat előállította a főkapitányságra, ahol a bárom zsidó férfit letartóztatták izgatás miatt. NAGYVÁRAD, szeptember 2. Érdekes per foglalkoztatja Nagyvárad jogászvilá- gát. Dr. Grósz Imre ügyvéd az itteni gör. kel. püspökség ellen kártalanítási eljárást indított. Nagyvárad Trianon után lett gör. kel. püspöki székhely, mert addig az aradi püspökség fennhatósága alá tartozott és a bihari hívek lelki szolgálatát vikáriusok intézték. Ezek közül való volt a hires Mangra Vazul, majd Cio- rogarhi Romulus, aki kiharcolta Bukarestben az önálló váradi gör. kel. püspökséget, a románositás szükségességének jelszavával. Az uj püspökség számára püspöki palotaként az iljil Rimanóczy Kálmán műépítész által épített egyemeletes bérpalotát szerezték meg, amelyet Rimanóczy 1912 ben dr. Grósz Imre nagyváradi ügyvédnek adott el 300 ezer koronáért. Dr. Grósz a világháború végén nem telte le a román büségesküt és emiatt törölték a nagyváradi kamara név" jegyzékéből, mire Budapestre repatriált és bár palotáját nem akarta eladni, 1921- ben mégis arra kéuyszeritellék, hogy 1,200.000 leiért (40 ezer pengőéri) adjla át azt a gör. kel. püspökségnek. Dr. Grósz Imre a kényszerítő körülmények hatása alatt belement ebbe a vételbe, bár a vételár jóval alul maradt a ház tényleges értékén. Amikor tehát a felszabadulás megtörtént, azonnal Nagyváradra jött és érintkezésbe lépett dr. Popoviciu Miklós gör. kel. püspökkel megfelelő kártalanítása érdekében. Időközben azonban dr. Popoviciu püspök eltávozott Nagyváradról és helyette a püspökség ügyeinek rendezését 3 tagú papi bizottság vette át a végleges rendezésig. E bizottság tagjai voltak Dinu János szerzetes, elnök, továbbá Eeutián János ée Popoviciu Vazul esperesek. Dr. Grósz a bizottságot kérte, hogy biróságon kivül egyezzenek meg, mert ellenkező esetben az ismeretes kormányrendelet alapján kár" talanitási eljárást tesz folyamatba. A békés megegyezés azonban r.em sikerült s igy az ügyvéd bíróság elé vitte az ügyet, amely a kért 200 ezer pengős kártalanítási összeg helyett a püspökséget 110 ezer pengő megfizetésére kötelezte, továbbá 3712 pengő perköltség megfizetésére is. A bírósági Ítélet szerint dr. Grószt annakidején a kényszereladásnál kétségtelenül jelentős károsodás érte, utóla'*-t/ iaatMán gos kártalanítása teljes mértékben indokolt. A járásbirósági döntés ellen a püspökség fclfolyamodársal élt a kir. Táblához, amely a vonatkozó kormányrendelet értelmében másodfokon végérvényesen dönt ebben az ügyben. A felt olyamodásban a püspökség érdekeltségi kifogást emel a nagyváradi kir. Tábla ellen és más bíróság kijelölését kérte azon az alapon, hogy dr. Grósz ügyvédje a nagyváradi d ábla elnökével rokonságban van. Az érdekeltségi kifogást a nagyváradi Tábla elfogadta és az ügyet végleges döntésre a debreceni lábiához telte át, amelynek ítéletét az érdekes ügyben általános nagy érdeklődés várja. A keleti háborúnak bizonyára egyik Íegrokonszenvesebb fejezete, hogy észa- 3c»; rokonaink — a finnek és észtek — visszaszerezték immár mindazt, amit a szovjethorda=erő a hirhedt negyvenes téii hadjáratban és utána elrabolt vérrel áztatott országa Icbói. Akikor az ős Viborg-Viipuri eleste indította el a katasztrófát, most Viipuri visszavétele koronázza meg az igazságot. Mindenki örül nek>. Érezhetően még az ellentáborban is, mely akkor szemben állott a szovjettel és ma sem tagadhatja, hogy az igazság a finnek—észtek oldalán van. Igaz, hogy az emberiségbe általánosan gyökeredzett ősi rokonszenv is közrejátszik a vdág most újra felocsúdott finn-rokonszenvében. A maroknyi kis nép nemcsak â téli hadjárat során, de az egész orosz elnyomatás és az 1918 ban kezdődő fölszabadulás harcaiban is megmutatta szép, egészséges, igaz fo- gafehérét. Egyébként pedig, mikor a parasztszorgalom, általános műveltség, az újkori művészet és az olimpiai test- gyakorlás terén páratlan eredményeket ért el, amelyek nem egy 3 és fél4-2 milliós népiséghez, hanem legalább 100 millióshoz volnának méltók, bekerült az emberi közszeretet és tisztelet magvába. De már egyedül az áldozat is, mely a finnek egy uj Kalevalát idéző hősiségéből fakadt, még az utolsó harc idején is, hiszen a művészet nemes alkotásait veszejtették el a vörös bőm» bák és az ezerszeres túlerő megölte Szuomi értelmiségének és a sportkiválóságok zömét — megtetézte a regényesség és jogigazság egyéb fcltétien- ségét. Ezért van a finn—észt siker a szivek pitvarában. Pedig a Lnn-jussnak tulajdonképp nagyobb az „élettere“, mint ami visz szakerült: Karélia földje és más kisebb u. n. „támaszpontok“ szerepére kárhoztatott földecske, amelyeket előbb a dorpát’, majd a téli hadjárat után a moszkvai békében veszített el Szuomi, hanem sokkal nagyobb föld, minden, amit a mult század eleje óta eltépett és erőszakkal ruszifikált a cári és szovjet Oroszország, a nagy Finnországból. A finneknek joguk van Kóla-félszigetére, a Murmanszk-vasut vidékére s a mai területekről délre húzódó ugor területekre is, honnét az ős lakosokat az oroszok elhurcolták a birodalom belsej jébe, főleg Szibériába. Szuoininak joga van most már a nagy Finnország helyreállítására is a Közép-Kra/i»g terjedő uraíaltáji néprokonok fölszabadító vezetésére. Joga van, hogy elhurcolt véreinek és rokonainak leszármazottjait I Oroszország sok idegen részéből haza- j telepítsék. Mi rendületlenül hisszük, I hogy érvényesül ama általános emberi érdek, mely szerint Oroszország függetlenségére jogosult népei, m nt a baskírok, tatárok, ukránok stb. önálló állami lehetőségekhez fognak jutni. Az uj világ fölépítésének egy;k alappillére a történelmi, népi, szellemiségi, áldozati jog és ’gazság érvényesítése kell legyen. Akkor nyilvánvaló, hogy a Szovjettől eltiport, megrövidített, kizsákmányolt, elnemzetienitett, meggyötört népek fölszabadulása következik el. Nemcsak h bclsevizmus jövő sorsáról kell most dönteni, hanem arról a mesterkélt, számbeli fölényen alapuló Európa-ellenes orosz b:roda!mi vészről is. Mert #z zúditott annyi háborús, leik’, vallási csapást a Nyugatra és a hamisítatlan keletázsiai szellemiségre, melynek balsorsa Szibérián át érkezett el. Természetesen a Közel-Kelet Ázs ójának is érdeke hogy az orosz ne vegye át a középkor két rnorl*ţT imperializmusának folytatását, az diai világtenger környékének vészé Ivezfetését. A finn győzelem tárgyi es Irkö!c‘i jelentősége in, világtörténet. If v «gpoJit*« táv ótokra vet, gyönyörű tündöklését. Jól esik tudnunk, „ekünk magyaroknak, ugyan knaltkep jólesik, hogy ez az uj vilageszmeny e pillanatokban épp rokona'nk a finnek— észtek történelmében tükröződik. Gwalâztâk a keresztény társadalmat a letartóztatott ts ®r Jg! __ &!T gf fi S z&igo „íecsegok KórSériiésre kötelezték & nesgyváradt görögkeleti püspökséget A finn-juss