Ellenzék, 1941. augusztus (62. évfolyam, 175-198. szám)

1941-08-16 / 187. szám

1 Q I 19 41 augusz tus 16. ellenzék Az önállóság parancsa *—) ( e.) Bizonyos tévedéseket állandó­Ki ne an ismételgetnek a nyilvánosság- előtt, XSoiihogy ezzel elmossák a határt a tények ß asés'a kívánságok között, megtévesszék ^3 v\aaz embereket és olyan cselekedetekre tiiosg szorítsák a hivatalos tényezőket, ami­dőn nőket soha sem mernének vállalni, ha 9 mennem éreznék a közvélemény feszítő ere” ÎI .tétiét. Ilyen tévedés egyes köröknek az az -áíilLÉállítása, hogy Magyarországnak le kell ^ftorn mondania az iparosodásról és szépsze- •bv!n rével, szelíd megadással az agrárország, ßzn.&2 sanyarii sorsát kell választan1 a. Van- t^snnak, akik azt szeretnék, ha a magunk *■>*3!«akaratából örök szegénységre ítélnénk üqón népünket és meg fosztanák a haladás, a sbxBŞ gazdagodás és a művelődés áldásaitól. -iboS Pedig ezt tőlünk senki nem követeli, taigai legfeljebb néhány furcsa ember, aki d tSßazt hiszi, hogy ez^e 1 szorgalmi íelada- »v tot tot végez és támogatást nyer... ioR Pontosan tizenhat esztendővel ez- mi4előtt jutott el a trianoni Magyarország fcviisajra a pontra, hogy önállóan köthetett kereskedelmi szerződéseket és olyan tmây vámtarifát léptethetett életbe, amilyent Ii-e:>Í£akart, vagy tudott. A magyar vámtari- 9zl stfa kezdettől fogva — tagadhatatlan! — 2ÖT3 erős vámvédelmet nyújtott az iparnak a só és a vérző törzsű csonkaország valami-* t lay vei ícibb mint egy évtized alatt elérka- íiaxzett odáig, hogy nem csupán régi, há­mon nem újabb gyárvállatatai is nagymér- Kí>íét fékben ellátták a belföldi piacot, sőt nsgi igen jelentős exportot is bonyolítottak rs eol le, amely némely esztendőben az egész :Ssm magyar kivitelnek több mint egyliar- madrészére rúgott. Voltak és vannak még ma is rövdilá- ,'döí tok, akik a nemzet gazdasági fegyve- miéi reinek iegfoníosabbja. az ipar ellen be­ássa szélnek. Tárgyi szempontból nincsen Jîsşd igazuk, legfeljebb az irigység kergeti íeMö Őket, vagy pedig a rombolási vágy, iorna amelyet más vonatkozásban nem élhet aláír nék ki. Mert a magyar nemzet egyéb VŞ9Î fegyverei: a katonai erő. vagy pedig a 'íam mezőgazdaság ellen !zgatni ugyan nem ::nst tanácsos. Kár is volna velük vitatkozni és fo­gam meghanguiaíra beállított frázisaikkal "3X2 szembeszállni, ha ez nem volna káros [ ao és különösen a mai nehéz viszonyok isöjí között, elvetendő. Álljunk tehát elébe i 20 és elmélkedjünk egy kissé arról, hogy im mi is történt volna Magyarországgal, 1 etÍ ha tizenhat esztendővel ezelőtt a kor- üEiti mány nem tér a vámvédelem és az "sqi iparfejlesztés útjára. Hogyan alakult iby volna sorsunk a gazdasági világválság Jeíe alatt és azóta, milyen eshetőségekkel rhv vehettünk volna részt az európai ujjá- isís alakulásban és hol tartanánk most? Vámvédelem nélkül a háborút követő iöbi időkben bizonyára a niég megmaradt 020 csonkaország: gyáripar is elsorvadt :iov volna. Olcsó külföldi iparcikkeket vá­rj áa zároltunk volna s ez egyideig bizonyá­ét ra nem is okozott volna érezhető bajt, gél legfeljebb annyit, hogy Magyarország lü>r külföldi eladósodása nem az ismert — 29 és nagyon súlyos — mértéket, hanem 7na annál sokkal nagyobb összeget ért vol­án na el. Jött a gazdasági világválság. 1928- ban az agrárcikkek, ára, majd ezt kő- veícleg sok más nyersanyag ára meg­indult a lejtőn. A nemzetközi piacok rendezetlensége, minden tervszerűség hiánya és a gazdasági nagyhatalmak, nak egymással ellentétes törekvése csak kimélyitetie a válságot. Követ­kezett a valutar is válságok kora, a tel jes b zonytalanság, az elzárkózás és a nemzetközi áruforgalom értékének több im' mint kétharmadrésznyi hanyatlása. Ha nem létesítettünk volna magyár i*ji - ipart I925 ÍÖ! a világválságig és azóta, >ís akkor Magyarország — amely a kül­föld felé bizonyára elsősorban agrár­termékekkel fizetett volna és ipari fel­készültsége nem lévén, a világpiac sze­szélyétől függött volna — nem mene­külhetett volna meg a teljes gazdasági összeomlás tói. A magukrahagyott ke­leteurópai agrárországok állandó vál­sága és poiit kai nyugtalansága a példa rá, hogy ez minő veszélyekkel járhat. Nem lett volna m vei fizetnünk, hiszen a buza ára 30 pengőről hét pengőre romlott le s még igy is drágább volt a tengerentúli és az orosz búzánál Következett volna minden állami be­vétel elzálogosítása, a külföldi hitele­zők gazdasági diktatúrája és vele együtt politikai függetlenségünk meg­Parkettezési munkálatokat jutányosán vállal LSrinczI & Co. Zápolya-uíca 6, sz. és Szentegy- báz-uíca 1. (Sebők-cukrászda) L í£fl j3V öni 731 sir! !ßn 330 3 jl 23Î 3n szünése. Most nem ’s beszélünk a fo­gyasztók és a milliós munkanélküli tö­megek borzalmas sorsáról, az éhinség lehetőségéről és sok egyébről. Bizonyos azonban, hogy a dédelgetett kisantarit és a politikai szálakat is húzogató nyu* gateurópai nagytőke mindent megtett volna, hogy Magyarországot a revízió- ellenes frontba kényszerítse, vagy egy­általán a környező ellenséges hatalmak­nak kiszolgáltassa. Rossz arra gondola', hogy ez minő politikai konzekvenciákkal járhatott volna az 1938. évi csehországi revízió idején. Valószínűleg nem a gyarapodó országok sorában foglalnánk ma he­lyet, hanem rrár egyik áldo>zatá\á es­tünk volna a népszövetségi ortodoxiá­nak, Nogyon természetes; hogy ennek következéseit nem háríthattuk volna el fegyverrel, mert ipari felkészültség hiányában ilyennel nem is rendelkez­tünk volna. A nyugateurópai nagyhatal­mak „segítségét“, támogatását és „kol­lektiv biztonságát“ pedig elég jól is­merjük semhogy mint komoly ténye­zőt számba vegyük. i Felesleges is folytatni a kép felvázo­lását. Ma bizonyára nem olvasnának Kolozsváron magyar újságot és néni ünnepelnék Szabadkán a magyar ke­nyér ünnepét, ha 1925-ben az akkori magyar kormány nem teljesíti a nem­zetgazdasági önállóság parancsát. Ta­lán nem is látnánk a térképen ma. olyan területet, amelyen ez áll: Ma­gyarország, ha elkövetjük ezt a mu­lasztást. És még1 akadnak, ak-k iparellenes jelszavakat szajkóznak! } való kemény munkában egy biztos segítségre számíthatunk s ez a valódi DIANA SÓSBORSZESZ évtizedek óta kipróbált áldásos, üditö és munkaképességet fokozó hatása, A valódi DIANA sósborszesz mindenütt kaphatói Jelenlegi árak: próba palack eredeti palack közép paack nagy palack DIANA sósborszesz 70 fillér. 1.20 Pengő. J 3.50 Pengő, 6.40 Pengő. !vaia Kucserova z hadifogoly alázatosan ieientkezih i... KOLOZSVÁR, augusztus 16. (Az Ellen­zék munkatársától.) Nézzük, figyeljük, követjük ponlról-poníra, fejezetről-feje- zeíre ezt az uj háborút, a huszadik szá­zadnak huszonöt év alatt immár második világháborúját, amely a szemünk előtt alakitja ki az uj történelmet. Az izzó események kavargó forgatagában az em her szinte nem is tudja, merre nézzen, annyifelé ég és lángol a világ. A távoli csataterek közül, bevalljuk, minket Ga­lícia érdekel a legjobban. Az a Galicia, amely személyes ismerősünk. Amelynek országuljain, virágos mezőin huszonhá­rom, huszonnégy évvel ezelőtt annyit rnasirozinnk... Amelynek földjén annyi, de annyi régi kedves katonatársunk alusz- sza örök álmát, akikkel valamikor nyári estéken a jövőről beszéltünk a kanyargó Dnyeszter partján, arról az időről, amikor ismét béke lesz... Több, mint két évtized pergett le az­óta s milyen különös, milyen furcsa, hogy a sokszor idézett, sokszor dúdolt régi dal ismét időszerű: ..Ott, ahol a L'nveszter vize zug...'4 Az emlékek vul kánszerüen kisértenek. Akkor is az „orosz gőzhengert" kellett kiszorítani Galíciából — most is. Akkor is a magyar honvéd­ség menetelt végig Galícián, a Dnyeszter mentén egész a Zbrucs folyóig s most is. Mintha újból megelevenedtek volna a ré­gi, 1914-es ádáz csaták emlékei s az elő­dök nyomán ma is győzelmesen masíro­zott előre a régi csatatereken az uj idők honvédje, hogy a hadijelentés újból büsz­kén jelenthesse: „Galicia felszabadult!44 Hány érdekes mozzanatot, izgalmas él­ményt, színes epizódot élt ál az 1914-es, régi vi’ágháboru résztvevője, amit soha­sem lehet elfelejteni. Hadd jegyezzünk fel egy érdekes, ked\es, derűs mozzana tol az uj világháborúból is, a magyar- honvédség 1941-es győzelmes galíciai had­járatából. Az eset szereplője Alexander Iván Kucserova, egy egyszerű orosz köz­katona, az oroszországi \iatka tartomány­ból. Jelenleg hadifogoly. Véletlenül ke­rültünk össze vele. Jól megtermett, 45— 46 éves orosz férfi. Ahoz az évjárathoz tartozik, amely kivette részéi az 1914-es világháborúból is. Első pillanatra valami orosz emigráns benyomását kelti, olyan jónézésii, jó kiállású lérfi. Tekin­tete tiszta és nyílt. Érezni tehet: ennek az embernek semmi köze a huszonhárom­éves bolsevizmushoiz. Kék szemeiben va­lami mosolyféle játszadozik. Kicsit bá­gyadt, kicsit fáradt ugyan ez a mosoly, de mégis csak — mosoly. Szemmel látha­tólag boldog. Él. És hadiiogoly. Kicsit idegenszerü kiejtéssel, de jól beszél ma­gyarul. Az eset, ami vele történt, regény- beillő. • Húszéves volt, amikor a régi világhá­ború kitört. S a fiatal, húszéves orosz le­gényeknek is mennie kellett az elindult „gőshengerrel" Galiciába. Pontosan tud­ja a helységneveket, ahol a régi csaták voltak. Aiz akkori orosz „gözhenger" ke­ményen dolgozott s lezúdult egész a Kár­pátokig, amikor 1914 szeptemberében a honvédség egyik győzelmes, napokig tar­tó harcában sok más orosz társával együtt Ivan Kucserova magyar hadifogságba ke­rült. A régi orosz foglyok magyarországi cletérpl sokat Írtak annakidején a lapok. Riportok, elbeszélések, regények, színda­rabok foglalkoztak velük. Valósággal di­vatosak leltek. Jó bánásmódban részesül­tek, dolgoztak, szórakoztak s voltak, akik meg is nősültek. Általában: jól érezték magukat, mert falvakban és tanyákon és szerteszét a munkahelyükön, ahol dolgoz­tak, a magyar nép körében a legtöbbje megtalálta annak az otthonnak a melegét, amelyből a háború kiszakította őket. Ivan Kucserova, a húszéves orosz hadi­fogoly egyszerű famunkás volt. Odahaza hegyek között nőt fel s erdei fairtásokból állott az élele. Ügy képzeljük el, mint a csíki és gyergyói fadöntő székelyeinket. Ivan Kucserova előbb Szarvasra került s az első hónapokban szomorú volt. Az Al­földet sohasem tudta megszokni. Máshová kérezkedett. Olyan helyre vigyék — mondta — ahol hasznát is vegyék ai mun­kájának. így került el aztán Gvergyóba, az egyik legnagyobb erdélyi fakitermelő vállalathoz, amelynek hat éven át lelkes, szorgalmas munkása volt. Közben össze­szokott, összebarátkozott székelv munka­társaival és pompásan megtanult magya­rul beszélni. A világháború évei lemorzsolódtak... forradalmak, uralomvállozá.sok zúdultak át Európán s a beköszöntött béke (?) el­ső éveiben, 1920-ban Ivan Kucserova is felkerekedett, hogy hazamenjen. Tudta, hogy hazájában a bolsevizmus dúl. de —- hívta a honvágy... És hazament. Huszon­egy év telt el azóta s a Dnyeszter vizének hullámai zugiák, zúgták már az uj törté­nelmet... A világ újból felfigyelt Galíciára, amelynek országutjain és virágos mezőin ismét végigmasirozolt a honvédség. A ré gi elődök után ezúttal az uj. friss, fiatal magyar honvédnemzedék szorította vissza es verte szét az időközben vörösre fes­tett orosz gőzhengert. És itt bukkant fe! újra az 1920-ban hazatért Ivan Kucsero­va, a régi hadifogoly, akit másodszor is magával hozott Galíciába az orosz áradat- Néhány héttel eizelőtt Kolomea közelé­ben az esti szürkületben néhány szovjet- orosz uniformisos katona rohant fegyver­telenül a magyar állások felé. Az első- vonalbeli honvédek már lövésre emelték fegyverüket, amikor a közeledő oroszok egyike tisztán csengő magyar nyelven ki­áltotta feléjük: Uv: Jóska, Pista, vagy nem tudom hogy hívnak titeket, ne lőjjelek, mert jó barát vagyok! Ivan Kucserova volt. A régi hadifo­goly. És néhány perc múlva a fegyverte­len kis orosz különitmény ott állott a honvédek között. Ivan Kucserova volt a szónokuk. Elmondta, hogy Gyergyóban tanult meg magyarul 1914 és 1920 között. Azért kiáltotta a Jóska nevet, mert Jós-I kának hívták azt a magyar katonát, aki öt 1914-ben elfogta. A honvédek egyike ekkor nevetve a vállára ütött: Na, ko­mám, akkor gyere, hogy én vigyelek az ezredes úrhoz, mert engem is Jóskának hívnak. — Aztán őket se bántsátok — mutatott társaira Ivan Kucserova — becsületes ukránok ezek! S egy félóra múlva, mintha csak a sa­ját ezredéhez vonulna be, igy jelentke­zett a parancsnok előtt: — Ezredes Ur, Ivan Kucserova, orosz közkatona, hadifogoly, alázatosan jelent­kezem és alássan kérném, tessék engem engedni Gyergyóba, hogy ott dolgozhas­sak, ahol 25 évvel ezelőtt. A parancsnokság megkeresésére 21 órán Leliil megjött a válasz az illető gyergyói fakitermelő vállalattól: Ivan Kucserova 1914 novemberétől 1920 augusztusáig valóban itt dolgozott, neve szerepel is a nyilvántartásban. Jó maga- viseletű, kitűnő előmunkás volt. S a messzi Yiatka tartományból szár­mazó orosz hadifogoly most lázasan ké­szülődik, hogy visszatérjen régi munka­helyére. Boldogan dörzsöli a kezét, még a markába is köp, amúgy székelyesen es aszongya: Fog menni a munka! Igaz ugyan, hogy most 26 évvel öregebb va­gyok. Akkor húszéves voltain, ma neg> venhal. Mintha nem is történt volna é, ben semmi egyéb, csak az idő telt t ■ Pedig hizonv sok minden történt, ..a­ffvon .ok vi* Voiy* »"'■! s kf,ya;rg0 Dnyesffíoren... Gredmar Aurei-a-s kataogus- és újdonság ismerteti) BSIingyen: Brünrer Budapest, Erzsébet-körút 36.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom