Ellenzék, 1941. augusztus (62. évfolyam, 175-198. szám)

1941-08-07 / 180. szám

I if 4 1 * íiy U V *• t u a S, ellenzék Székein WSZ'MSi B ir.s* ege rrl, tudnia kell, hogy nte'viknck kötele cbiézfinrk lenni a másik iránt." U la no csend lett ismct a kocsiban. Csak a motor zúgott, tompa dobogással, rnintlm va­lami forrna benne is. Ragyogó tisztaságú. székelvck'rc rallóan rondeze11. falucskában fariunk valahol a Kis- kükü-Uő mentén. Lenge magyarba vetkőzött férfiak- dolgoztak a határban. A közélelmezé­si szerv hivatala előtt szegénysorait asszo­nyok várták a kiutalt adag átadását. Helyben vagyunk — gondoltuk s megnyílt magyar ssivböl mondtunk néhány tiszta szót nékik. Szemtik megcsibant s feledve a. hónuk alá szorított üres tarisznyát, ók is megmutatták a lelkűkben árván is kivirágzott magyar bi­zakodást. Istenem, be szép is volt, azon a ko­rareggelen! Szegény székely asszonyok, sok­gyermekes családanyák állottak sorban, vár­va az ebédrevalót. De amikor a fajtánkról, fiaink ról, jövünkről, visszaszerzett és i issza - szer send ő földünkről volt szó, önfeledten, álltul; a vitába. Többé nem az apró gondok fájlak bennük, hanem a faj létérdekeinek tiizci ‘obogtnk. Amit ide s tova egy év óta nem értettek mag. most hét jól hangsúlyo­zott testvéri szóból is tüstént felfogták: nem másért, hanem egymásért huzunk gálát, ld- rűnságaink elé: ha beosztással élünk, csend ben hordozzuk később kielégítendő jogos kí­vánságainkat. ha hisszük', hogy van erőnk el­viselni, amit egy nemzetté nőtt népnek el kell viselnie, akkor nemsokára minden jóra fordul. Megértették, hogy mindenkinek áldo­zatot kell hoznia, bár a szegényeké sokkal nagvobl; áldozni, mint másoké. A gazdag csak csökkenti az élet felcsapó kedvét, a sze­génynek ez már nélkülözést jelent. De ----- bizteltük — az nem számit jó magyarnak., aki mu dáridókon isínből, mikor mesék a társadalmi lelkiismeret nevében szervezik: meg velum,ennyiünk összefogását egymás fel- segítésére. A ’em a zeneszóval kongóiak jelen­tik a magyar nemzet magatartásét most, ne­hézségek idején, hanem azok, akik ma töp­rengene];, hogy a holnapi kenyeret mindenki­nél; egyformán biztosíthassák. A sorban álló asszonyok megértették. . S ettől kezdve olyan más hangulatban, annyira másfajta türelemmel várakoztak, amíg ráji.k került a sor. Hál nem akadt, old ezt ezelőtt is elmond­hatta volna nekik? Akkor is megértették vol­na. Akkor is me gör Vendtel: volna a bizalom­nak, mely őket is beavatja a nemzet titkaiba Jó az, fia mindenki túrija, mein viseljük, amit viselünk. Más faluban járunk, más bajok meredez- nek elő. Módosak és szegényebbek vegyesen lakjunk itt. Rendszerint úgy van, hogy a jobb- módit gazdának munkája lilém van amiből szerényen megélnie. A szegénynek, aki napi keresetéből tartotta fenn magát, szűkösen is alig telik. De a közösség gondoskodik róla is. Éppen erről esik egy ket darabosabb szó. Ebben a faluban, ahol történetesen jái- tűni;, fi többi közt van egy jómódú gazda. Búzája bőién tolt aratásig is. A szegény ember számára azonban nem igen volt, mert a gazdának az a különös természete, hogy nem. szerelj a rögzített, mérsékelt árakat, ha ö az eladó fél. Ezért n)ilian nem. csak titok­ban adogatott el a gabonájából. Örömest, "et­te, mert azzal az előnnyé* járt. hogy city vé- /.« búzáért 16—18 pengőt is elvett a szorult helyzetbe jutott sokgyermekes családapáktól. A vevő fél hallgatott a furcsa vásárról, mert egy kissé örvendett, hogy egyáltalán kapott. Az ci*dának érdeke volt a titoktartás. Mégis egyszer mind Kitudódott. A magyar közjó eher vigyázol felfedezték a visszaélést. A tör­vény igazságot tett., a bűnös bűnhődött. Ám­de azóta nem adott el több gabonát.. A kü­lönböző gazdasági épületekben elrejtett telt. szuszéból; búzája nem került u szegények asztalára, kenyérnek. Mert azóta a gazda nyolc hi zott tulkával eteti meg a búzáiéit, csakhogy ne adja rögzített áron. A falu tudomása' vette. Joga van igy is cselekedni, (j munkálta meg, az övé. De más- féle mértékkel mérve mégsem adott igazat neki. S ami éhkor megszólalt, az már a ba jók tüzpróbáján edzett, uj magyarság lelkiis- merele volt. Ma nem kizárólag a miénk, ami ná'unk van. Javainkat úgy kell tekint ununk, mint gondjainkra bízóit nemzeti vagyont, me­lyet a közösség ilyen nehézségek esetén jog­gal visszakérhet tőlünk, eddigi haszonéivá- zökeöl. A közösségi szellem a magyar faluban ii jelentkezett. Tehát elérkezett az idő. hogy létrejöjjön az a közösségi életforma, melyben ez a felfogás kiépíti a megujhodott magyar élet alapjait egy újabb ezer évre. Parafái Ittcze. Lajos Lakába akkor lesz nyehnes és olth nos, ha azt saját kész tmér yti bútoraim­ból berendezi. GYŐNh ISTVÁN müasztaIos-butorr<aktcr Kolozsvár, Horthy-ut 30. sz. — Telefon 11—59. Aki most nyitott szemmel s népe ügyei iránt tárt szívvel utazik régig a Székelyföld, négy vármegyéjén, személyes élmények füzé­vel leikébe égetett sok szomorú és néhány biztató jelből l;iol vashal ja a látszatok mögött rejlő valódi helyzetet. Egyik helyütt öröme dagállyá duzzad, másutt, a kedve hervad tan tekóho.d. Vannak lények, melyei: sorsszerűén nehezednek ránk s egész emberiségre, mint ([ háborúba lökött világ törekvéseinek fii zz vényei. fjs vannak más tünetek, melyeket módunkban volna némiképpen befoiyáscd- mink, alakítanunk, enyhi énünk, ha valahol valaki — tatán kénye'emszerc-t étből, talán a felelősség alóli menekülésből — nem háríta­na vállvonogatva a háborúra. S a bonyolult Összetevőkből úgy alakul a magyar lét hely­zetképe, hogy az éleljetenségehet. mérlegre vető bírónak egyetlen tekintettel át kell fog­nia a kikerüli:etet!ént is, az önhibánkból szár­mazó genyesedést is, az illetékesek cselekvő­képességét és megértését is. de a szegény szé­kely nép határtalan hitét is. Könnyelműség volna érzelmek és benyomások után mondani megfe'ebbezheletlen Ítéleteket. Annyi mégis bizonyos, hogy a Székelyföld. esetében a jó­indulatnak és a kidolgozott terveknek na­gyobb szerepe van, mint a befejezett alkotá­soknak. Egy lidércnyomásos korszak kuszáit viszonyai most oldódnak széjjel az ősi rend helyreál itása során s az uj magyar élet ígé­retei most bontakoznak ki bizonytalan kör­vonalakban. A rommá omló nehéz álom s a születő magyar értékrend mesgyéjén nehéz volna mindent azonos eh' mércéje alá vonni. Ravasz fénytörések, gyakorlott ügyeskedések álcázzák cl ezt-azt a tiszta látás elől. Mégis most már sejthető, hogy a biztató jelenségek — bár mennyiségileg egy egész lóhosszal le­maradnak a zavaró körülmények mögött, — minőségi vonatkozásban mégis többet nyom­nak a serpenyőben, mint azok összevéve­Pirkadatkor éppen a Kulanda-tetön járunk. A társasgépkocsi simán, majdnem zajtalanul siklik alá a sözhengere’t higyóuton. A negy­ven utas közül legtöbben nem a székely tájak fiai: ki az Alföldről igyekezett ide, látni Szé­kelyországot, !;i a fővárosból jött. Pihenésre vágynak a székely havasok csendjében, vagy gyógyulást keresnek a mesés hatású ásvány­vizekben. De titokban sokan arra gondoltai hátha valamelyik erdei utón találkoznak a pesti színpadról immár jól ismert mókás szé­kely' legényekkel, tekeres eszű férfiakkal. S eközben a kocsinak időnként lassítania hel­lett, mert a kanyarokban rendszerint székely szekerek döcöglek; tizenöt-tizenhat métermá­zsa szén volt zsákokba kötve, csaplatóruddal leszorítva: a tetején pedig kormos arai szé­kely atyafiak bóbiskollak, mig az apró orosz- hegyi lovak — a motorzugás hallatára — ma­guktól is ulszélre húzták a szekeret. A gép­kocsi vezetője türelmesen kerülgette a siirün felbukkanó szekereket. Nem tülkölt, mert, tudja, hogy csak árthat ve'-e: a székely fuva­ros felriad, kapkodni kezd a gyeplők után $ ez rosszabb, mintha az okos lovacskák ösztö­nös gyakorlattal térnek ki, ismerve a közle­kedés szabályait. Ámde nem. mindenki rendelkezhet a kocsi- vezetők bölcseségével. Az egyik illésen egy »aranyuképü, nyilván gyomorbajos öreg ur egy darabig feszengve figyelte a hajnali játé­kot. S léim, végű! u 5 fartyant fel a vezető helyett. Vahtnű affélére ragadta magát, hogy ezek a toprongyot parasztok miért nem ül­nek itthon ilyenísar, alixinánafi nagyokat, ne mászká'nának mrnsdsr előtt az utálton, a köz­úti forgalom akadályozását a. Az ingerült ki fakad ás után kínos csend súlyosodon ff kocsira. A népet nem ismerők félénken rábő’iruottak, mintha helyeselnék a felszólalást. Másol; ellenben elborult hom­lokkal néztek ki az ablakon, hogy tekintetük­kel se legyénél; gorombák az öreg úrhoz, aki egyébként lehet pontos tisztviselő valahol, valamelyik dohos odújában a hivatali siet el terebélyesedett fájának. Az öreg megszep­pent. Fejét vállai közé huzva tekinlgetelt szerteszéjjel de senki sem volt hajlandó foly­tatni az ilyen hangra váltott eszmecserét. Végül is valakinek ketté kellett vágnia a gordiusi csomót, különben csúnya kelevény lehetne a kifröccsent kis pattanásból. Az egyik fiatalabb utasnak higyult az arca, sze­mei mélyen tüzeltek, mikor könnyű szavakat keresett a súlyos indulatok tolmácsolására. ,,Ked vés jó uram —- valahogy ilyenformán kezdte — ezek a szerencsétlen toprengyos parasztok, ahogyan nevezi a szénégető és szénhordó székelyeket, nem a maguk gyönyö­rűségére mászkálnak hajnali húrom órakor az országúton. Nem akarnak senkit hosszan tani. Ez az ők mindennapi éleie: nappal sze­net égetnek, este rakodna!c, éjjel fuvaroznak, soha nyugodtan nem ahisznalt, csakhogy ki­verekedjél: azt a darab barna kenyerei. Az utasnál;, aki szórakozásból, élvezetek után ró­ja az utakat, másképp kell reájuk tekintenie. Azt a fajtestvért kel! meglátnia bennük, aki­nek a véletlen nem adott alkalmat arra, hogy elbizakodott, dölyfös, önző. személyisé­gének súlyát érző társada'mi lény legyen. Ha kedvteléseit kereső gondtalan polgár találko­zik; a gondok szorításában jojló dolgosember' Augusztus 14.-én megalakul Kolozsváron a Városi Közjóléti Szövetkezet KOLOZSVÁR, augusztus 7. Az Orszá­gos Szociális Felügyelőség megkeresésé­re Kolozsvár város tanácsa elhatározta, hogy megalakítja a Városi Közjóléti Szö­vetkezetei. A Szövetkezet megalakítása alkalmából a polgármester a város közön­ségéhez az alábbi felhívást bocsájtotta ki: A polgármester felhívása Ä négyévé« világháború, a trianoni or- szágcsonkitás, nemkülönben a 22 évi rab­ság, valamint a gazdasági válság súlyos anyagi és erkölcsi helyzetbe juttatták a magyar társadalom alsóbb rétegeit, mező- gazdasági és ipari munkásságunk s egyéb­ként is gyengén alátámasztott kispolgári társadalmunk egy részét. A nemzeti termelésből éveken ál nem­eseik ezer és ezer munkáskéz mozdulni képtelen kis tőkeerő esett lei, de a magyar társadalom egészségtelenül nagy része vált eltartóból eltartottá. A leromlás igazi áldozatai Az általános anyagi leromlás igazi ál­dozatai a válságos idők alatt azonban éppen a nemzeti közösség és legnagyobb megbecsülésre érdemes tagjai, a szegény- sorsú sokgyermekes magyar családok lettek. A megpróbáltatás olyan bosszú és mélységes volt, hogy ez az elesett réteg a viszonyok javul lóvéd a szociális intéz­kedések sorozata után sem képes önma­gától és hathatós segítség nélkül újra a társadalom felszínére kerülni, a nemzeti termelés teljes értékű részese s a nagy nemzeti feladatok csorbítatlan erejű hordozója lenni. Hatalmas jelentőségű nemzet politikai szolgálat Ennek a hatalmas jelentőségű nemzet­politikai és társadalmi feladatnak lehe- tővélélelére. anyagi megalapozására és megszervezésére alkotta meg u magyar törvényhozás az Országos Nép- es Család­védelnii Alap 1 létesítéséről szóló 1940. évi XXIII, törvénycikket. A törvény korszerű szociálpolitikai, sa­játosan magyar módszereivel lehetővé te­szi azt, hogy elsősorban a sokgyermekes szegény magyar családon gazdasági utón, természetbeni tőke, kölcsön nyújtásával s a maguk erkölcsi és fizikai erejének munkába állításával újra önálló megél­hetési lehetőséghez és igy erkölcsi és anyagi megerősödéshez jussanak, A Közjóléti Szövet­kezet föladata A gazdasági- utón történő talpraállitás olyan szervezet megalkotását tette szük­ségessé, amely egyfelől rugalmasan simul a gazdasági élet követelményeihez és le­hetőségeihez, másrészt rendelkezi!; olyan eszközökkel is, amelyekkel csak a köz- igazgatási hatóságok vannak felruházva. Ezeket az előnyöket egyesítik maguk­ban a vármegvénkint, városonkint meg­alakítandó közjóléti Kovetkozatek, mely­nek alapvető sajátosságait a közelmúlt­ban megjelent 3500—1941. IM. E. rende­let tartalmazza. A közjóléti szövetkezetek a legmegfelelőbb szervezetek azoknak a juttatásoknak a lebonyolítására, amclyak- kel a kormányzat elsősorban szándékozik segítségére sietni a lalpraálliíásra váró sokgyermekes szegény családoknak. Ilyen a bázhelyjuttaíás, háziállatokhoz való jut­tatás, háziipari munka megindítása és megszervezése, gazdasági felszerclA-J^cz való hozzásegités, stl>. A kormányzat nagyvonalú szociális munkájából, országépitö tevékenységéből akarja kivenni városunk is részét akkor, amikor elhatározza a városi közjóléti szö­vetkezet megalakítását. A korlátolt felelősséggel megalakuló közjóléti szövetkezetnek p. szövetkezeti tagságra, a tagok jogaira és kötelezettsé­gére, valamint a közgyűlés, az igazgató­ság és felügyelő bizottság szervezetére és működésére vonatkozó egyéb szabályait a Nép- és Családvédelmi Alap irodájá­ban (Király-utca 3 szám) a hivatalos Srák alatt megtekinthető alapszabálytet- «'ezet tartalmazza. Felhívás a lakossághoz Ezek előrebocsájtása után felhívást in­tézek mindenkihez, akinek szándékában ill tagként belépni a megalakítandó szö­vetkezeibe, hogy az alapszabálytervezelet áttanulmányozva, az alapítási tervezetet, és ahhoz fűzött belépési nyilatkozatot üzletrész jegyzése mellett aláírni szíves­kedjék. Î Augusztus 14.-én lesz as alakulás Értesítem a belépni szándékozókat, hogy Kolozsvár thj. sz. kir. város közjó­léti szövetkezet az alakuló közgyűlését 1941. évi augusetus hó 14-én délután ó órakor a városháza nagytermében (I. kér. Deák Ferenc utca 2. szám) tartja meg, amelyre az érdeklődőket ezúttal is meg­hívom. Ez a felhívás belépési nyilatkozatul ia szolgál, amely minden más meghívást és meghirdetést pótol. Kolozsvár, 1941. augusztus 1 én. Keledy s. k. polgármester, ■ mint a« alapitótag képviselője. Hagy érdekli! ti is előzi meg az Erdélyi Fárt mllResSveläi« Bel eiősdísát Az Erdélyi Párt kulturális szakosztá­lyának műkedvelő csoportja 1941. aug. 9- én este (szombat) 8 órakor, augusztus 10- én (vasárnap) délután 4 és este 8 óra­kor ti nyári Színkörben tartja első bemu­tatkozó előadását. Színre kerül Tóth Ede örökbecsű 3 fclvonásos énekes, táncos népszínműve: a „Falu rossza". Szombaton díszelőadás. Bevezetőt mond Bálint Jó­zsef igazgató, országgyűlési képviselő. Rendező Dálnoky István, karnagy Zatt- ler Sándor. Közreműködik a Kolping szimfonikus zenekar és a Szent Erzsébet vegyeskar. Szereplők: Feledi Gáspár: Ko­lozsvári László, Lajos: Bálint Andor, Bo- riska: Schuller Ibolyka, Bátki Tercsi: Bo­kor Kató, Göndör Sándor: Király József, Finum Rózsi: Bokor Ilona. Csapó: Jelen Gyula, Csapóné: Bara Sándorné, Sulyok- né: Buday Arxaka, Tarisznyásué: Hollay Erzsébet, öreg paraszt: Bara Sándor, he­gyi csendbiztos: Lichtenstein József, kán* tor-taniló: Takács Mihály, Gonosz Pista: Dálnoky István, Gonoszné: Iiikl Bözsi, Czene cigányprímás: Veress Lajos, cim­balmos: Fajk József, szöllőpásztor: Sajgó Gyula, korcsmáros: Szukán György, bé­res: Haller János. Jegyek elővételben az Erdélyi Párt ko­lozsvári tagozatánál, Farkas-utca 7. szám alatt emelet, reggel 8-—2-ig. Filléres helv- drak. Felhívjuk tagjaink és a n. é. kö­zönség figyelmét, hogy a szombati dísz­előadást pont 8 órakor kezdik, kérjük, hogy mindenki az előadás megkezdése előtt «gy pár perccel foglalja el a helyét, mert ss előadás megkezdésekor az ajtó­kat bezárjuk. fi Eadspssíi Közlöng au gr* z tus 5-i keddi száma a következő mi nuzteri rendeleteket tartalmazza a ni. kir. minisztérium 5830—-19II. M. E. szá- mu reudelote ztc 1941—42. évi gabonák és lisztforgalom szabályozásáról szóló 4500—1941. M. E. számú rendelet kiegé­szítése tárgyában. A m. kir. belügymi­niszter 220.800—1941. VI. számú rende­leté a visszafoglalt délvidéki területen ni. kir. rendőrkapitányságok szervezése tár­gyában. A m. kir. földművelésügyi mi­niszter 185.930—1941. F. M. számú ren­deleté a kolozsvári m. kir. vetőmag'iz? gáló intézet felállítása, valamiül a 1U; kir. vetőmag vizsgáló intézetek UJj'u körzetének újabb megállapítana tai gy ban A m. kir. földművéJesugy* mim z ,* 186 000-1941. F. M. számú rende­lte a mezőgazdasági regykiserleU ,veg> vizsgáló) állomások működés, körzetének ■negilLpilíM »árgyábnn A m k,r W­ellátási miniszter 29^.00 1111. lv. M. számú rendeleté a köles forgalmának és fogyasztásának szabályozása tárgyában. 7 m

Next

/
Oldalképek
Tartalom