Ellenzék, 1941. augusztus (62. évfolyam, 175-198. szám)

1941-08-05 / 178. szám

T 19 4 1 augusztus 5. cs&ss-.sbz ELLENZÉK EBSBilSEm Vándorlás a Vöt ős Csiilag árnyékában: EfsS találkozás a bolsevik! rémmel - Utazás céltalan fonatokon BUDAPEST, julius hó. Sikerült tehát feljutnom a szovjet-vonatra. Irány: Cser- novic. Hányszor olvastam diákkoromtól kezdve az orosz vonatok különös beren­dezéséről, hogy aludni is lehet bennük- Hányszor álltam legutóbb a Dnyeszter partján s tekintettem a végtelen és ti­tokzatos orosz síkság felé s hogy szeret­tem volna közelebbről megismerni a Szovjet rejtélyes világát, hogy mint szem­tanú, meggyőződhessek arról a feneket­len pokoli káoszról és nyomorról, mely meggyőződésem szerint rabságban tartja a száznyolcvanmilliós tömeget . . . S most ime: nyakig bennt vagyok a vörös ára­datban! Az ülőpad felett volt még egy be- és kicsukható prices, a mennyezet alatt egy harmadik, az ablak felett szintén, úgy, hogy általában, rendes utaslétszám mel­lett mindenkinek jutott alvóhely. Jó ér zés volt csomagomat fejpárnának, bőr­kabátomat derékaljnak használva, végig­dőlni a széles mennyezetalatti fapadon s mig a vonat álomba nem ringatott, rá­értem elvonultaíni lelki szemeim előtfc az utóbbi 3 hét egész filmjét . . . Tighina (Benderi) közelében, a mint­egy hatkilométernyire fekvő Y arnica községben volt utolsó állomáshelyünk. Junius 28-ikának hajnalán váratlanul pa rancsot kaptunk az indulásra. A meg­előző éjjel a Dnyeszter túlsó partján nagy mozgolódás volt észlelhető, hatal­mas reflektorok fénye villant fel. Itt va­lami készül! — hozták hírül azon nyom­ban a mellettem elszállásolt idegen szá­zad besszarábiai telepes németjei. Az­után gyorsított menetben gyaloglás Ti­ghina állomásához. Itt várunk délig, hogy bevagonirozzanak, mit sem sejtve a be­következendő eseményekről. Egyszer csak az egész különítményt megindítják gya­log. Hová, miért: senki sem tudta. Egy sületlen fél kenyeret adtak utravalóul, miután előbb félig-főtt babot adtak ebéd­re, melyet hevenyészett tűzhelyeken főz­tek meg úgy, ahogy. Én bátra maradtam abban a hiszemben, hogy a legénységtől az ezredes el akar búcsúzni az állomás inegett mintegy kétkilométernyire fekvő gyakorlótéren s mivel nem vagyok ki* váncsi természetű, felmentettem magam a bucsnzás formaságai alól s behúzódtam egy saroküzletbe. Ott rebesgették, hogy a Szovjet ultimátumot intézett Romániá­hoz és ki fogjuk üríteni a tartományt. Nem akartam elhinni, mig azután jajve- saékelve egy román tanítónő nem jött arra, egy fiatalember csitította. Mi a baj? — kérdeztem hozzájuk lépve. Jaj, jaj, két órakor a vörös hadsereg bevonul Kisenevbe és Csernovicba! s közölték a legújabb híreket. Nő ennek fele sem tré­fa! Hogy pénzem fogytán volt, eladtam egy ott lézengő bennszülöttnek a jobbik nadrágomat — ezt kérte — s az igy szer­zett pénzen felszereltem magam éle lemmel, dohánnyal, no meg egy üveg ga­bonapálinkával, mely utóbbi a megmen- tőm lett, mert egy-egy korttyal és egy-egy pakk dohánnyal sikerült meglehetős ne­héz málhám cipelésére embereket kap* nőm az utóvédnek kirendelt főhadnagy tisztiszolgáinak személyében. S megindult a szomorú menet. Negyven kilométert gyalogoltunk egyfolytában, talán 20 perc pihenővel, a 2o-ról 29-re virradó éjjel a legénység Larga községben az ut porá­ban eldőlve aludt, én egy pinceajtón alig másfél órát tudtam csak szunditani. S mig a legénység a síi let len félkilós kenye­ret rágta kínjában, a mintegy nyolc fő­nyi tisztikarnak az elmenekült pap kom* hajában éjjel a szakács négy kövér tyú­kot és négy libát siitött-főzötl! Még fel sem virradt Szent-Péter és Pál vürösbe- tüs ünnepének napja: már indulnunk kel- lettt. A. legénységnek ásókat, kapákat, fúró kát. fejszéket, csákányokat s ebhez ha­sonló tárgyakat kellett cipelni, de a Lar- gától Ementalba vezető utolsó nyolc ki­lométeres útszakaszon nemcsak ezeked, hanem sokan katonaládájukat is elhány­ták. Én kél székely fiúval LegesTeghátul maradtam, tudva azt, hogy Emental né­met katolikus telepesközség s itt találunk ennivalót s megvárjuk a legközelebbi vo­natot, mig a többiek gyalog mennek, mi hárman csak feliszkolunk valami vonatra. Szereztem is nekik ennivalót egy orosz földművestől s tanácsomra egy csomó ka­pál szedtek fel. hogy ß községben elad­juk, de bizony keveset adlak érte. A két góbé nem akart tovább kötélnek állni, hogy legalább megpihenjenek a faluban, hanem elmentek megnézni a bárom ki­lométerre fekvő Kainar állomásra, vatre hely? Hiába igyekeztem rábeszélni őket arra, hogy visszamaradjanak s a magyar határon velem együtt Bukovina felől át­szökjenek. Ugyanis közben valami ottani civilek útközben közölték, hogy Német­ország és Magyarország is ultimátumot intézett Romániához, sőt Bukarestet bombázzák s erre kész volt bennem az uj terv: beáilaui magyar katonának! De ők kiváncsiak voltak, mi lesz az ezred sorsa a vasúti állomáson s erre kiadtam nekik az Útilaput, mert vagy bíznak ben­nem minden gondolkozás nélkül, vagy ha kiváncsiak: ide vissza ne jöjjenek, velük szóba nem állok. Hiába minden, még Fiilöp Domokos sófalvi (Parajd mellett) szénégető, akivel egy században szolgál­tam. is inkább hitt a Marosvásárhely környékéről származó sültparaszt baj tár­sának, mint nekem s igy útjaink szétvál­tak... A kimerültségtől félig ájultan fo­gadott be egy jólelkü nő a házába, mint utólag kiderült, a községi titkár felesége $ a jegyző sógornője volt, két elemista kislányuk az ott töltött, négy nap alatt úgy megszerettek, hogy a búcsúzáékor nemcsak ők, hanem szüleik is keservesen sírtak... Egy kicsit falatoztam s egy po­hár bort itlaiu, a fáradság azon rainu- tumban elnyomott s az asztalnál ülve, il­letve karomra hajtva fejemet, mély álom­ba merültem, melyből csak a tízórai mi­sére ébresztettek fel... Csonkaniise Péter-Pálkor... ezt sem fo­gom elfelejteni, amig élek! A németor­szági missziós pap már egy hete volt tá­vol, a plébános két napja ment el vala­mi hivatalos ügyben s a nagy zűrzavar­ban bizony képtelen volt hazajönni. így a mise egyes részeit németül a kántor olvasta fel s kozbe-közbe a nép énekelt. Sokan sírtak kivált, akik engem látlak, mert bizony akárhogy fékeztem magam: megrázott a zokogás... De hogy is ne: ott, a fehérre meszelt, agyagpadlós falusi templomban léptem Örök frigyre Magyarországgal, itt döbbent belém tulajdonképpen annak tudata, hogy életem uj fordulatot Areü. A mise- szöveg „Kánonijának elején az egyház a pápáért és püspökért imádkozik. Oly országokban, ahol az egyház államvallás és a király katolikus: a király nevét is beleszövik az imádságba. S az én XVIII. Lajos korabeli francia imaköny^vemben benne volt még a formula: ...„et, notre Roi N...“ S akkor eszembe jutott, hogy az én királyom immár a mai naptól kezd­ve nem Carol, hanem Horthy Miklós — mutatis mutandis... s elöntött az öröm, megszabadultság ujjongó forrósága, a zo­kogás megrázott, mint fát az orkán s könnyeim záporként peregtek az agyag- padlóra. Amikor elmélyülésemből magam­hoz tériem s a szemüvegemet kezeltem I törölni: akkor láttam csak, hogy a női padoszlopban mindenki sir s mint utóbb elmondták szállásadóimnak: a szegény térdelve zokogó menekült idegen látása hatotta meg őket... Lehetett-e sejtelmük arról, ami lelkemben végbement? S ami­kor rá egy éve itt, Pesten, a Szent Ist­ván-bazilika nagymiséjén ugyanabból a jó régi imakönyvből ugyanazt az imát küld­tem az Egek Urához: csoda e, ha újból elleptek a könnyek, a félig elért boldog­ság könnyei... hiszen családom — öt gye­rek — ma is a határon tnl van... s Hor­thy Miklós katonái ott küzdenek a Dnyeszter mentén a haza és a család leg- infernálisabb ellensége ellen — van kik­ért és miért imádkozni!... Délután, veesernye után belopóztam az üres templomba s fen! a kóruson tér- denállva énekeltem cl a Himnuszt s imád­koztam el a Piros hajnal, fehér álom, zöld remény refrénü dalt, melyet 22 év alatt titkon annyit (erjesztettem és sza­valtam cl otthon... Másnap, vasárnap, az egész falu szo­rongva leste az első szovjetcsapatok meg­jelenését. Csak repiilőgépanyag utánpódó teherautók jöttek, egyeseken egyegy szakasz felvont rohamkésii katona. Az el sőt megállították. Egy kapitány volt a vezetőjük 9 miután barátságosan kibe­szélték magukat a néppel, remegve a bel ső izgalomtól, szót kértem én is, tol­mács volt bőven, sőt a tiszt egy nyomta­tott többnyelvű szótárt is elővett s úgy magyarázta nekem, hogy nagyon jól tet­tem, hogy ottmaradtam, nem lesz semmi bántódásom s áttesznek a magyar hatá­ron, csak jelentkezzem Kisenevben... Ez nagyon megnyugtatott, az első találka várakozáson felül sikerült. Mert bizony én a szovjetkatonákat sötét alakoknak képzeltem külsejükre nézve is, mint jo­gász azonban bíztam a nemzetközi jog­ban s ami a saját külsőmet illeti, az kö­rülbelül megfelelt annak, amit magamban a hamisítatlan proletár-bolsevikiről alkot­tam: térdén foltozott, gyűrt, sáros sport­nadrág, szakadt sport-bakancs, nyütt ka­bát, kopasz fej. arcom lesülve, mint egy négeré, testem lefogyva, mint egy agáré... mit tehetnek velem, aki közlegényi sor­KQPROL M îmi ban voltam kénytelen hat bélig tankéi hárító árkot ásni? A falu lakossága általában sokkal ala­csonyaid) szellemi színvonalon tengette életét, semhogy a beállott \áltozás óriási jelentőségét fel tudta volna fogni. A Ca- roLrezsim gondoskodott róla, hogy el­múltának örvendjenek. Csak az intelli­gensebb elemek homlokát redőzte gond. de azért optimisták voltak. A jelszó még ez volt: az elmúltnál rosszabb nem jö­het. Négy napig a kutya se érdeklődött a közigazgatás átvétele felől s igy én vol­tam az utolsó, akinek julius 2-án a jegy­ző és biró aláirásával hivatalos román pecséttel ellátott bizonyítványokat adtak ki román és orosz nyelven, igazolva azt. hogy a X ik Detaşament de săpători köz­katonája lévén, visszavonulóban ájultan találtak az ut szélén, ami a valóságnak meg is felel. De interjús non judical praetor... Dr. Pospisil Rudolf KÖZGAZDASÁG 122 ezer pengőt adott a kormány a kereskedők és iparosok támogatására a kolozsvári körzetben KOLOZSVÁR, augusztus 5. A keres kedelmi és iparügyi miniszter értesítette a kolozsvári kereskedelmi és iparkama­rát, hogy a kamara körzetébe tartozó vá­rosok és községek szegény,sorsú, anyagi fedezettel nem rendelkező kiskereske­dők és kisiparosok segélyezésére szolgáló kölcsönalaphoz 122.600 pengővel járul ho-zzá az alábbi részletezés szerint: Kolozsvár 60.000, Beszterce 10.000, I)és 10,000, Zilah 9000, Szilágysomlyó 6000, Szamosujvár 6000. Bánffyhunyad 3600, Tasnád 3000, Zsibó 3000, Kolozs 2400, Kraszna 2400, Bethlen 2400 Nagy- ilonda 2400 és Naszód 2400 pengő. Értesítette továbbá a minisztérium a kamarát, begy Kolozsvár város tanácsa e célra 15.000, Beszterce 2000, Dés 2000, Zilah 1500. Szilágysomlyó 1000, Szamos- ujvár 1000. Bánffyhunyad 600, Tasnád f>00. Zsihó 500, Kolozs 400, Kraszna 400, Bethlen 400, Nagyilonda 400, Naszód elöljárósága pedig szintén 400 pengő hoz­zájárulást vállalt magára. Több község ar­ra kötelezte magát, hogy a felajánlott Uiabb ócskavas- nagytakarítás tesz Budapesten Az újvidéki vasnap eredménye; százhúsz tonna Az eredeti tervek szerint Budapesten szeptember elején ismét megtartják a vas- napokat. A Fémgyüjtő máris megkezdte a második gyűjtési mozgalom megszerve­zését. A vasnapokat most is a mult év­ben bevált rendszer szerint tartják meg A több, mint 60 körzet már megkapta az utasításokat. A megbizotlak sorra látogat­ják a fővárosi házakat, hogy előkészítsék a propagandát. Ebben az előzetes mun­kában több, mint 600 megbízott vesz részt. Természetesen az idén is gyüjtőko- esik járják be a fővárost, úgyhogy a kö­zönségnek nem kell a gyűjtött anyaggal felkeresni a gyűjtőhelyeket. Az újabb ócskavasnagytakaritás előreláthatólag he­tekig fog tartani. Újvidéken a most megtartott vasna­pokon százhúsz tonna nyersanyaghulladé­kot gyűjtöttek össze. Szabadkán most fo­lyik a vasnapi gyűjtés. Legközelebb: Ung- váron augusztus li-én, Salgótarjánban aug. 6-án, Esztergomban aug. 5—7-én. Párkányban aug. 8—11-én lesznek a vas­napok. A BORKERESKEDŐ ÜZLETKÖRE. A K. K. M. 110095—1940. számú rendelet értelmében a bőrkereskedő csupán félké- szitményeket, tehát bőrt egész darabban, vagy kiszabottan hozhat forgalőmniba. Kész cipőt, vagy csizmát a bőrkereskedés gyakorlására jogositó iparigazolvány alap- * ján nem árusithat. összegen kívül még nagyobb összeggel is hozzájárul a szegénysorsu kereskedők és iparosok felsegélyezéséhez. így például Kolozsvár város tanácsa 40 000 P. fizetésre kötelezte magát és ezt az összeget már be is fizette, sőt nagyrészt mar ki is osztot­ták. Beszterce 5000, Dés 5000, Zilah 5000, Szilágysomló 3000, Szamosujvár 4000, Bánffyhunyad 1000 és Tasnád elöl­járósága a vállalt összegen felül még 2000 pengő fizetésre kötelezte magát. AZ OLYAN MEZŐGAZDASÁGI MUN­KÁS, aki a múltban gabonáért végzett mun­kát és az idén nem kereste meg a szükséges gabonamennyiséget, kivételesen vásárolhat kenyérgabonát. Indokolt esetben a községi elöljáróság (polgármester) igazolványt állít' hat ki részére. Az igazolvány alapján legké­sőbb ez év október 31-ig beszerezheti a szük­séges gabonamennyiséget a legközelebbi Hombár-bizományosnál. A bizományos, ha a gabonát raktárból adja ki, métermázsánként egy pengő jutalékot számíthat. A HASZONBÉRLETEKNÉL A BÉRLŐ csak annyi gabonát adhat ki természetben a bérbeadónak, amennyi a bérbeadónak házi vagy gazdasági szükségletekre feltétlenül szükséges. A feles bérbevevő ezzel szemben a feles bérbeadónak a termésnek szerződés tzerint megillető részét teljes egészében kő' teles kiadni. Ha a felezés a már kicsépelt ga­bonából történik, akkor a cséplést a bérbe­vevő végezteti. (MTI.) AZ OLYAN 50 KATASZTRÁLIS HOL­DASNÁL KISEBB GAZDA, akniek fő eg elemi kár miatt nem termelt árpája vagy zabja és arra állatainak takarmányozása ér­dekében elengedhetetlenül szüksége vau, leg­alább 100 kilogram árpának vagy zabnak a beszerzését- a községi elöljáróságtól (polgár* mester) kérheti és legkésőbb ez év október 31-ig a gabona beszerzéséhez szükséges meg­felelő igazolvánnyal látja el. A beszerzés csakis a Hombár utján történhetik, amely métermázsánként egy pengő jutalékot szá­míthat fel a vevő terhére. Gazda gazdától közvetlenül az idén nem vásárolhat gabonát. A TAGDÍJAK MEGÁLLAPÍTÁSÁR V KÉSZÜL A KOLOZSVÁRI IPARTESTI ­LET. Anyagi fedezet hiányában a kolozs­vári ipartestület nagyfontossága feladatá­nak eddig csak a legnagyobb erőfeszítés­sel tudott eleget tenni. Működését tovább­ra a rendes keretek között azonban csuk úgy folytathatja, ha a tagdijakat megál­lapítja és behajtja. Az ipartesfülef niosf készül a lagdijak megállapítására s ezt i f — minthogy a tagdijakat az alka inazo segédek, illetve tanoncok számana v a mában állapítjuk meg — !!V;Íleleken ;. -1 ..j- : nör-7pfébe eső leruieieKtn tulet működési koriT t:tie;ket és ta­dolgozó iparosokat, hog> scrt , „őncaikal az ipartörveny rendelkezése alapján H napon bolul jelentsek be. mert ;,ki ezt elmulasztja, kihágást követ el es büntetésben részesül. Értesülésünk sze­rint az ipartestületi tagdíja 5—6 pengi között fog váltakozni. k Q

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom