Ellenzék, 1941. augusztus (62. évfolyam, 175-198. szám)
1941-08-04 / 177. szám
19 4 1 augusztus 4. ELLENZÉK Amakfalvi szövetkezet Ah®l mefgvsiiéswlf ©2 es2§?se és urai kocáik a lényeg MAKFALVA, augusztus 4. Az Ellenzék kiküldött munkai ars a jelenti: Ez a kiskiiküllömenti székely falucska országszerte hires. A nemzeti történelem Dózsa György, a magyar parasztság társadalmi megmozdulásának erőteljes alakja révén tartja nyilván. A törökverő végvári vitéznek ma is élnek itt székelynek maradt rokonai. A társadalomtudomány és köz- gazdaságtan azért jegyezte fel a nevét, mert egy közepes terméshozamai parfcnyi határral 2óÜ0 főnyi települést tárj) el. A néprajz is tud Makfalváról. Lgyauis a lakosságnak kétharmada háziipari fazék gyártásból élt, a hátramaradó harmadik harmad pedig szekérre rakla, messzc- földre elvitte, hetekig árusította. A demarkációs vonal azonban lehasitotia a piacok nagyobb részét. Makfalva népe azóta inkább a ponyvaszövéssel, posztó- készítéssel foglalkozik. Maga a nép a Wesselényi-kollégiumra büszke: ők adományozták azt a lelket az árvízi hajósnak. melyen az minlaiiskolát épített. A makfalvi székely ma sem tudja, hogy tu- lajdonképen az ő fairtja nem arról nevezetes, amit eddig már többszőr emleget tek vele kapcsolatban. Ez a falu újabb hőstettet hajtott végre; olyant, amelyet az uj idők követeltek meg tőle: a makfalvi székelység adta legragyogóbb példáját a szövetkezeti eszme szolgálatának s a mintaszerűen megszervezőt; szövetkezetnek. Felkeressük Gálfalvy Pál református iskolai igazgató-<ítandtót. Immár tizenhét esztendő óta vezet szövetkezetét. Tőle kérünk részleteket az irányítása alatt álló makfalvi szövetkezetről. A makfalvi fogyasztási szövetkezet 1906-ban alakult háromezer aranykorona alaptőkével. Odaadó vezetés alatt hamar virágzásnak indult. Még a közbejött világháború sem juttatta csődbe. Ámde 1918-ban, a forradalom idején, kirabolták. A csupasz falakon és polcokon kivid semmi sem maradt meg. Utána következett a megszállás következtében beállott általános elértéktelenedés. A háromezer aranykorona értékből mindössze ezerötszáz lej lett. A szövetkezet vezetősége ekkor sem hátrált meg a rémi tő nehézségek elől. Az árvaszék kezelésében százezer lejnyi vagyonérték volt akkor. A szövetkezet kölcsönkérte. Ezzel újólag dolgozni kezdett. Nem lett volna célsze^ rü ismét részvényeket kibocsátani, hol ott mindössze csak hétezer lej folyt be készpénzben. Küzdelmes korszak következett. De a jó számvetéssel forgatott kölcsöntőke biztosította a szövetkezet létét. A makfalvi szövetkezet olyan eszközökhöz nyúlt, melyek addig még az önzetlen közintézményeknél is szokatlanok voltak. így a vevőinek — tagoknak és nemtagoknak egyaránt — 2 százalékos vásárlási visszatérítési fizet a vásárlási könyvecskében nyilvántartott vásárlások összege után. Ez évente átlag mintegy húszezer lejre emelkedett. Ezzel egy csapásra meg is nyerte a falu bizalmát. A vezetőségbe vetett teljes bizalom köve-tkezményeképen a szövetkezet forgalma egyik napról a másikra fellendült. A község egy selyinékes, siippedős telket ajándékozott a szövetkezeinek, melyen fel is építették az igen szép székhazai. Benne helyezték el a Hitelszövetkezetet, gazdakört és a népkönyvtárat is. Később hetvenezer lejjel uj korcsmaépületet emeltek melléje. Majd 1939*ben fióküzletet is létesítettek, hogy a falu másik része se nélkülözze a szövetkezeti vásárlás előnyeit. A makfalvi szövetkezet vagyoni állaga érezhetően emelkedett, noha minden magyar ügyben áldozatkészen részt veti. Segített a református egyházon, segédkezett az iskola építésénél is azzak hogy az anyagot vételáron adla neki. Szegény iíkolásgyermekeknek tankönyveket, karácsonyra ruhát ajándékozott. Az Országos Magyar Párt szervezéséhez anyagilag is hozzájárult. A harmincötéves céltudatos és becsületes munkának eredményéül, a szövetkezetnek ma körülbelül 35 ezer pengő tiszta nyeresége, 25 ezer pengői érő árukészlete, két darab, összesen 20 ezer pengőt érő épülete és mintegy kétezer pengős berendezése van. Ma is kölcsönnel dolgozik ugyan, de létében már nines fenyegetve. Áldásos munkáját végezheti. Hogyan csinálta? Szakértelemmel, kitartással <‘s igen nagy adag hittel. Ha szigorúan számítunk, már kétszer vásárolta meg önmagát részvényeseinek. Egykori 10 > koronás üzletrészei a romái» : pénz elértéktelenedése után 5 lejt értei,. í A szövetkezeti törvény értelmében azonban .>00 lejes részvényekkel kellett rcn- . delkezuie. A szövetkezet nem számit!»a- . lőtt arra, hogy a sok but látott makfalvi. ; néppel pótoltassa ki az üzletrészek hiányzó 195 lejét. Igv hál maga pótolta ki adomány képen részvény eseinek. Most vi- j szont. a magvar törvények értelmében, ; 20 pengős üzletrészeket állapi lőtt mes, Az ötszáz lejről busz pengőre történő átszámítás különbözeiét ismét csak a sző vetkezet fizette ki részvényesei helyett. A makfalvi szövetkezet az úgynevezett konverziós törvény életbelépése idején 1 mutatta meg, hogy közjóléti inlézmény- j nek tartja magát. Amint láttuk, a szöj vetkezet tőkeszegény volt. Kölcsönpénz- i zel dolgozott. Nemcsak nagyobb tőkések, j de igen sok kisgazda is betette pénzecs ] kéjét hosszabb-rövidebb időre. A konverziós törvény életbelépésekor is igen sok kisgazdának a pénze bennszorult a szövetkezetben. A szövetkezet azonban nem vette igénybe a törvény előnyeit; néni akar! a közvagyon miatt minden hitelező magángazdaságot nehéz helyzetbe taszi tani; éppen ezért, nyomban és maradék nélkül kifizette fennálló tartozását. Ezzel a lépéssel úgy megnyerte a falu népét a szövetkezeti mozgalomnak, hogy ma a kisgazdák már rendszeresen mennek a szövetkezeibe apró pénzösszegeiket kamatmentesen egész hónapokra letétbe helyezni. Ott biztonságban tudják pénzüket. A falu hamar felfedezte a szövetkezet lényegét. Meglátta, hogy legkisebb százalékkal dolgozó árszabályozó intézmény. De minden külső felvilágosítás nélkül azonnal észrevette a szövetkezet és az idegen kézben levő magánkereskedelem közötti óriási jelentőségű különbséget is. Az idegen, aki a falu emlékezete szerint egy szál nadrágban érkezeti valahonnan a faluba, bámulatos gyorsasággal elgaz- dagodötl, bérházakat vásárolt Marosvásárhelyen s akkor elhagyta a falut. Jött helyette más. aki éppen olyan mohóság- j'gal vetette magát a falura, mint elődje, i ’Végeredményben tehát falun az idegen I magánkereskedelem pártolása csak annyit 1 jelent, hogy egy-egy család elgazdagodik, i De nem marad helyben a falu társadal- ! mának támogatására, hanem elfut a falu j közösségből. Ez késztette arra a falut, i hogy egyszerű, de józan eszével feltegye I a kérdést: crdemcs-e a szövetkezet rová- I sara idegent támogatni? Ezzel szemben már az első segélyezé- 1 sek alkalmával kitűnt, hogy a szövelke- ! zc.ti eszme lulajdonképen tásradalomszer- I vezési kérdés is. Szerepe nem orr, elosztó J intézményé, hanem rajta nyugszik a ke- ! réskedelmi szellemben képzett magyar ! és keresztény kereskedőnemzedék neve- j lésének feladata is. A román kormányzat nagyon jól India I ez!. Annak ellenére, hogy széles teve- • kenységet engedett általában a szövelkc*e:ehn«k, mert igv akarta altban, Moldvában és HavasciifÖldön a kereskedelmet kivenni a zsidóság kezéből, nagyon vigyázott, hogy a magyar szövetkezetek minél kisebb előnyöket elvezzenek a tör venyes rendelkezések nyomán. Például pamutot csak szövetkezetek árusíthattak. Mondani is fölösleges, hogy csak román szövetkezetek kaplak pamutot. Ámde volt bennük annyi „üzleti szellem", hogy nagy teteiben eladták a legközelebbi zsidónak, aki a legnagyobb felárat Ígérte érte. Magánkereskedő, hogy a szövetkezet hitelét megrendítse, furcsa sakkhuzáso- kat tesz. Például, a szövetkezet mintájára, maga is vásárlási visszatérítést ad. Bizonyos árucikkeket vételáron alul, másokat vételáron bocsát forgalomba; az itt veszített százalékot más árucikkre üli rá. A szövetkezet ezt nem leheli, mert könyvet vezet, melyben ilyen fogásoknak semmi módon sincs helye. A falu eleinte idegesen figyelte a fejleményeket. Ma azonban teljesen szövetkezeti érzelmű, mert a dolgok v alódi állásáról meg \ ,v> győződve. A szövetkezet 245 tagja közül 160 családfő. Ezek számára a szövetkezet meg rendelte a marosvásárhelyi Hangya-központ újságját. Pillanatnyilag az a helyzet, bogy a szövetkezet iparengedélyének és dohány- árulási engedélyének ügye vajúdik. Másrészt viszont nincs clcg szövet- és bőráru. A makfalvi szövetkezet szép példája egyébként, még egyszer megerősítette azt a tapasztalatunkat, hogy ma is az a vidék szerencsés, melynek előrelátó, szakképzett és önzetlen munkás vezetője akad. A magyar kérdések sokkal hamarább és gyökeresebben oldódnak meg személyeken keresztül, mintha valami bonyodalmas gépezet egyetemlegesen intézné, irányítaná. Makfalva népe ezután szövetkezetére is lehet legalább annyira büszke, mint hires háziiparára, vagy példás takarékosság ára. (P. I. L.) ülsaevexéék a Síivaiali szolgálatba visszaveti erdélyi tisztviselőket KOLOZSVÁR, augusztus 4. A kormányzó a kereskedelem- és közlekedésügyi minisztérium vezetésével megbízott magyar királyi iparügyi miniszter előterjesztésére Szalciy László (Nagyvárad). Horváth Béla (Nagyvárad) és Pribék Imre (Nagyvárad) volt román postaalkalmazottakat id. postaigazgatókká, András Istvánt (Nagyvárad) és Dsida Aladárt (Kolozsvár) id. postahivatali igazgatókká, Biró Lajost (Dés), Jakabos Gergelyt (Dés), Petrieh Györgyöt (Szatmárnémeti), Baser Jánost (Kolozsvár), Gönczy Lászlót (Nagyvárad), Bankó Nándort (Kolozsvár) és Bacher Józsefet (Nagyvárad) id. postahivatali igazgatókká kinevezte. Kinevezte továbbá a miniszter posta- tanácsossá: Csepreghy Aladárt (Nagyvárad), Boczor Sándort (Nagyvárad) posla- roüszaki tanácsossá, Rolling Árpádot (Nagyvárad) II. o. számvevőségi főtanácsossá, dr. Benedek Andort (Kolozsvár és Juricskay Bélát (Nagyvárad) postafelügyelővé, Ferenczi Zsigmondot (Budapest), Nagy Jenőt (Marosvásárhely), Kastner Jánost (Szeged), Kováts Józsfjét (Züab), id. Schneller Jenőt (Nagyvárad), Falkenheim Istvánt (Kolozsvár), Maticza Páh (Szatmárnémeti), Virányi Nándori (Nagyvárad)-, Molnár Károlyi (Nagyvárad) és Zágoni Aladárt (Kolozsvár) postafelügyelővé. Kovács Gyulát (Kolozsvár)', Keresztesy Sándort (Maros- vásárhely), Szabó Gyulát (Szászlégen). Király Jenőt (Szatmárnémeti), Bartha Gyulát (Kolozsvár) postafőellenőrré. Szabó Jánost (Nagyvárad), András Gusztávot (Nagyvárad), Frendi Gyulát (Nagv- bánva), Farkas Gélbort (Nagyvárad), Beke Lajos (Kolozsvár), Domonkos Zsombolya Zajost (Kolozsvár) és Könczei Zászlót (Kézdivásárhely), postaíőellenőrnőN é. Ssenkovits Dezsönét (Székelyudvarhely), Szakady Annát (Szatmárnémeti). Puháin Irént (Kolozsvár), Bohum Lajoshét (Nagyvárad), Oprisa Eugéniát (Kolozsvár). postamüszaki főellenőrré Szabó Gyulát (Szatmárnémeti). A közvetítő rádióállomás ieíáUiíésébim nagy mellőzést iát Erdély közönsége Kelts' Tibor dr. Kolozsvári polgánnesíer beadíínja a kormányhoz a rddíöáíIomSs ki írsni eíégiíő ten?e igében 35 4$ perc perc Marosvásárhely, perc Budapest A kolozsvári ráilió-'eadóállomís ügye, rae lyet hónapokkal ezelőtt Erdély és Kolozsvár fontos kívánságaként vetettünk fel az Ellenzék hasábjain, újabb fordulathoz érkezett. Keledy Tibor dr., Kolozsvár polgármestere kiilön beadványban fordult a kormányhoz és kéri a város közönsége nevében maga is. hogy az állítólagos terv elejtésével ne közvetítő, hanem kiilön adóállomást létesítsenek Kolozsváron. A felterjesztésben a polgármester szósze- rint a következőket mondja: — Erdély múltja történelme, az ország éleiében elfoglalt politikai, gazdasági, szellemi és kulturális szerepe, földrajzi helyzete megköveteli, hogy kiilön — önálló rádióállomása legyen. — Már az erdélyi részek visszacsatolása után felmerült az a gondolat, hogy Erdély Kolozsvár székhellyel rádió-leadóállomáshoz jusson. Jelenleg működik is egy kishatósuga- ru közvetítő. amely azonban távolról sem elégíti ki Erdély igényeit. — Tudomásom van arról, hagy a közeljövőben a rádiótársaság Ko'ozsváron egy és egynegyed Wattos közvelitöállomást szándékszik felállítani. Ez a terv kellemetlen meglepetés számunkra s nagy mellőzést lát benne Erdély közönsége. íz arra hivatottak megfeledkeznek arról, hogy nemesül, enne!; az országrésznek kulturális és gazdasági igényéig hanem az ország bel- és külpolitikai szempontjai is' szükségessé teszik, hogy r Nagvvárad, 125 repüiógeppei. a Magyar Légüoraalmi r.!. MALERT légijáratai vasárnap is közlekednek, lóelőregondoskodjék helyfoglalásról: Mátyás KtráSv-tér 7. sz. Telefon: 35—95. délv fővárosában egy állandó rádió-leadóállomást rendezzenek be. —- Azok a szempontok, amelyet; a Jcassai leadóállomás felállítására vezetlek Erdélyben sokkal lolcozottabb mértékben fennállónak, különösen amikor Kolozsvárt kiiltur- központtá kívánják tenni — A város, amikor ragaszkodik a leadóállomás felállításához, az idegen uralom alól felszabadult erdélyi magyarságnál; szellemi, gazdasági, művelődési és politikai jel világosit ását. irányítását, és vezetése! egy külön és állandó erdélyi rádióműsor keretében véli legideáUsubban megoldhatónak. — ügy érzem, hogy az erdélyi kultur ónak a kolozsvári rádió-lcadóá lomás utján védő terjesztése az egész magyarság erdeire é.> hozzájárul ahhoz, hogy Erdély kulturális kincset az egész magyarságnak értékei köze kerüljenek és közkinccsé váljanak'. — Mindezek jigyclembevcieJc után me-v tisztelettel vagyok bátor ,Yagyméltóságod e-é azt az előterjesztést tenni, hogy ez erde.yi magyarság szellemi. politikai és ga~dasági irányításúnak és egyöntetű, egységes ye~et‘ sének elgondolása céljából Ko o-sr art . nagykapacitású kijön rádió- ea on om / állítását elrendelni mcltóztfíss, — Albán . -flíi SÓÍ“ TádióJeadóá.lomas hath^zeti gazdasági n~ erdélyi magi arsag . . ,,. a~ cr egész nemzet kulturális megér oson ^ st ^ cuvségcn Magyaron hatadasanak s < -mim <- ... . szóé ügyének, vagyok botor szerény pica la- tornai .\agy méh óságod magus jig) ehn* fc* ojánAni.
