Ellenzék, 1941. augusztus (62. évfolyam, 175-198. szám)

1941-08-30 / 198. szám

ELLE N 7. fi K

I 9 4 I n u <i ti '•/. í ti s i h

mmmmaammmmmmms.

c

VásdtUlíyi ?. £:nit:

í-k'ú£$i>,íí'tS'-c%Ar'

..Így li.ons, Pesso. mm bizony. Pesso: titokzatos, nun> ti barlang. Pesso, az ember és nyílt, miként a fcnsik. l’esso, az állat. \égvfölt' ember ti t'zrri n világon: hogy me- lytli négy? Ima. Pesso, </; első a Magarágó, ah-j buzgón gyakori Ija az ön mm dirigálást ■ u második. Fossa, a szomszédban sepregetö aki bűzzön gyakorolja a szomszédon rabi rágúdást; in ran azután n hamui dik. tiki Magarágó és buzgón gyakorolja ez ör,m arcan 30I ás?. dr szomszédon rágódó is. aki buzgón srp reget (1 más portáján-, és ill run ismét a negyedik, al'i nem Magara- gó és nem gyakorolja buzgón az ön- rnarcungjjlnst, sem nem szinuszétI ban sepi igető és nem gyak orolja buzgón a szomszédokon való rágó- dúst; önmarcangol ás nélkül és szomszédot rágós nélkül, életi delén immár kihamvadt. hamvábahol t. hideg lett, jól érzi magát- szentté iáit a: ő szilében.

E négy ember közül, Pesso. melyiket szereted a Te értelmeddel

Kedves Barátom, ** ’

leveledre válaszolva. Gótama Btiddhó sza vaival kérdem: melyiket szereted a Te értek meddel?

Okos dolog ugyanis ilyen üres bölcselők- höz fordulni, akik felette á lanak a gyanu- uak. hogy — állást akarnának esetleg.

Egyancsak okos dolog jőelöre megkérdezni, hogy kivel rokonszenvezik a Te értelmed, mert minek gyötörnek egymást, hasztalanul9

Tagadhatatlan, hogy legközelebb az igazsághoz e négy közül az jár. aki önmagában keresi a hibát: ám azzal, hogy buzgón gyakorolja az öninarcangolást. egy tapodtat sem visz előrp semmi jó ügyet.

Aki pedig a szomszédban leli minden haj nak okát. nem képes javítani a dolgokon, mert szükségképpen nincsen igaza; igaz. hogy többnyire nem is óhajt segiteni. mert célja és öröme nein a javulás, hanem a más portáján való sepiegelés. A er is akkora port vele. hogy önmaga alig látszik ki belőle s könuyen akadnak, akik a porfelhőt — oliin- puszi felhőknek nézik.

Mindkettőjüknél rosszabb a negyedik, aki élete derekán ..kihamvadt. hamvábaholt hideg lett és jól érzi magát, szentté lett az ö szivében4'; ez a kiábrándult bölcsesség hizo nyara hasznos, hogy megóvja azokat, akik sikamlós és e'even ösvényeken járnak, vagy éppen csuszkáinak; őriz a hibás lépésektől, mint a hamu a gyalogjárón, de csak annyit is ér, mint ez a hamu: eleven emberek lába alá valóNézz körül sorainkon, azokon a sorokon, melyet előszeretettel ..nemzedéknek" nevezünk, vagy éppen nemzedékekuk. mert a rohanó időtől elkapva immár nem várunk va‘ lóságot, tcrmészetdiktálta nemzedéknyi időt, hanem 3—4 éves lustrumokban fordulunk apák és fiák módján egymás ellen. Nézz körül e nemzedékeken, mert ők — nagyobbik részük — a hamvábaholtak és hidegek, akik jól érzik magukat és az értelmükkel szeretnek.

Az ők szemében, hiszem, riasztó lehet a harmadik fajta. amelyik tépi önmagát és wardossa a szomszédot és semmiképpen bele nem nyugszik, hogy minden úgy van a leg' jobban, ahogy a legrosszabb. Ez a harmadik eleven, tehát küzd, vagy küzd, tehát eleven. Szenved, tehát szenvedelmes A szenvedés pedig személyes ügy. Kizárólagos és kötött tulajdona a személynek. A szomszédé is az. Csak közösben emlegetve válnak közüggyé: személytelenné.

Nagy dolog az, ha valaki személytelenül képes hozzászólni bármily dologhoz és aztti vegytiszta közüggyé desztillálja. Nagy és — úgy érzem — haszontalan dolog: mert a vegytiszta közügy élettelennek tetszik előttem s eredménytelennek. Nem érzem magamat hamvábaholtnak s nem is fedezem magamat bölcsességgel, mely sem hideg, sem hév. Rólam és rólad lesz szó, akiknek a „rólunk” is csak elvont képlete, nem igazi kifejezője. , , ! 1

Ez persze helytelen eljárás.

Közéletünk fórumán azok a veteránok akik sírva és sebeiket mutogatva fordulnak a tömeghez, már nem megrázó valóságok. Egyéves évfordulóján a minden erdélyi magyar számára legboldogabb napoknak, azokat, akik életük delén kihamvadíak. hidegek lettek és jólérzik magukat: akik szentekké (vagy ál- szentekké) váltak a szivükben, a veteránok hegei már nem emlékeztetik elszenvedett1 fájdalmakra, sebekre, amik valamikor húsban égtek és szaggattak. Nem, igazán nem erre emlékeztetik őket. Zavaró elemek egyszerűen a szép, uj világban, akik visszatetsző és illetlen dolgokat mutogatnak, a mások örömét és étvágyát rontandó.

Tapintatlanok és Ízléstelenek»

Az illedelem és tapinlut lát* adulrui fonadéka ■ i jja> - zájkoNiii'. éppen a le;: jobbak s/.á- ján. Azoknak a száján, akik szakszerű és jo gos észrevett leket lehelnek; mert ki tehet ilyen észrevéte t? Aki ért ii kérdéshez, akit érdekel és aki éideklödik n hozzá fűződő i leljelenségek és események iránt. Áin mind e szavaknak gyöke az. érdek. akikre vonatkozik, nem leltet tárgyilagos, tehát tiltju a társadalmi illem, a ki nem mondott megállapodás. hogy az ügyhöz szóljon. Az ügyhöz, melyet — logikusan Így következik érdektelen. azaz nem érdeklődő vezetők vezetnek.

Akik «zigoruan őrködnek az illem és la- pintat felett.

Azt hiszem, most mát megérted. Barátom miért nem rejtőzöm a személytelen é akadémikus egyes szám harmadik személy mű gé. miért nem Ionok a sorok közé és miért teszem ki magamat a személyeskedés gyanújának. Képzeld fi a veteránokat, harmadik szentélyben cselekedve: amint eg}inást mutogatják, az egymás sebeiért jajveszékelnek és nz. egymás ruháit gombolják'

A gesztusnak minden ő-*/in lesége s/prte- foszlik. ( gyefegvott és valóban illetlen. hm- ley-ien perverz jelenetté lenne. Őszintébbnek és egyszerűbbnek vélem, ha szembefordulva az Hiedelemmel és tapintattal, mint uj Gargantua az esztéták és il enttudók között, vita helvett tűzoltó hoz focok

Ennek az egyszerűségnek nevében íuinmá- zom most mondanivalóimat*

Szemérmes koldusnak felkopik az álla és néma gyermeknek az anyja sem érti szavát. Magyarán van m’nd n kettő s annak a reál politikának szellemében, ainelyrí 1 még írni fogok.

*

Régi történet a Tii! Eulenspiegelé. a tapintató; udvari emberekkel és a meztelen királlyal. Mégsem okú r.ak rajta akik díszruha kát képzelnek magukra, hogy nagynéha egv- egy illetlen é tapintatlan ina-gyerekét is megkérdezzenek a ruhájuk ff15*. Vájjon sohasem ötlik aggódva az eszükbe hogy velük mindenki udvarias? Yas:y ezt olyan természe- tef-niîk találják? Helyükben, ha tehetném, csupa tapintatlan és neveletlen referenst tartanék magam körül.

I<rv. lia e.iv miniszter e dob egy követ- ki tudja, hol ű11 az meg? Alert, hogy -sulykot vetett el és nem követ, azt a referensi tapintat tiltja megmondani. Régi korlátlan hatalmú uralkodók sejt-'trek erről valamit és áthidalták a dolgot. A sok referens között tartottak egv udvari bolondot, eki megmondotta az igazat, ha e'ég bolond volt. A sok görbe gerincű tükör között egyetlen egyenes

*

Most példázatokkal fogom e'evenebbé ten ni az elmondottakat. Neveket nem kell Írnom; azokat pedig, akik azt hiszik, hogy úgy a legjobb, ahogy a legrosszabb, sietek megnyugtatni, hogy amit irok. c«upa, de csupa szemcnszédett kitalálás, echo sem történik ilyesmi — ku.lturorszáaban.

Tegyük fe , hoary valakit kiemelnek a művészek Sorába'. Rangot, dijat és kitüntetést kap. Az illető — tegyük ezt is fe — történeteséin nem művész. Nem botrányosan tehetségtelen. hanem derék, becsülete?, köztiszteletben álló mesterember. Szóval, mint minden határ-eset a legnehezebb, mert a Jeg- könnyebbtn nyújt alkalmat félreértésre és zavarra. Ilyen esetekben kellenek a legmet- szőbb itéletü kritika. A kritika pedig a nyújtott kitüntetés tanúsága szerint a becsületes mester javára dönt. Ez is egyike ama bizonyos nagv köveknek, amit a megfele'ő erő hajit el. ki sím tudhatja, hol á 1 meg

Ameddig tőlem telik, követem az útját.

Előbb azonban hadd tisztázzunk egy s más rn el 1 ékkörül mén yt.

Nyitott szemmel járok a világban, s ezért jó' tudom, hogy kitüntetések és világi rangok osztogatásán nem csupán a müvészá képességeikét szokás latra vetni, hanem esgvéb természetű jó pontokat, politikai és társadalmi érdemeket is. Ez ellen tilltakozhatik egy- ieígy elefántcsont-lakó esztéta, magam azonban az élet rendjén való dolognak tartom s helyeslem is. Hiszen igazi művészetet nem lehet kitüntetni világi éremmel. Annak minden jutalma önmagában lévő, külső csdogók- kal összemérhetetlen.

Példázatunkból nyugodtan kizárhatjuk ezt a feltevést. A hatalom, melyről példálózom, a legtisztább esztétikai elvek alapján, «'gvé- düil a művészi képességet mérlegelve döntött. Ezt nyilván bizonyítja az, hogy minden kicsinyes politikai szemponton tultéve magát, nyugton szem’élte, hogv a Kormányzó Ur arcképét festő első erdélyi festő egy renegá- tocska legyen, — még renegátnak îs" gyarló vaOaki, aki hol magyarnak, hol románnak

vallotta magát s közrendőri’leg is erősen kifogásolható személynek ismert. Ugyancsak nem engedte magát könnyelmű és jótékony.

pártol*; hu sodortatni b gtchct.ségc srhl» festőnk c'Ctélifn sein, aki pedig tört éiH‘l»*t*fn

lietvenöl./ázulél-.o . hadirokkant, kinél. hegéibe késedé rm-skedik, de két gyereke felesége van Nem, mindezektől az r /.tét lkát lun lényektől ment* sen, ..az ember iknek dók g.'ikra iu*m ti kintve", mint ti-z.Táru mo-ott kezű művészi fórum iléik -zik.

S itt kezdődik a bonyodalom.

Mert egyszer, hu nyiháno ágra nem i *• kerül. — u miniszter is reajön, hogy va ami nem stimmeli hogy a koz.ko.ietii szakkifejezé t használjam. Szobrot emelt é-, .nincsen u apja. No. de sebaj. A levegőben lebegő nagy. ág alatt, utó ag is kitölthető a tér. Sőt: a művészetben i- fennáll — ugv látszik — a horror várni elve-: a talpazat helye magától is kitöltődik, a kitüntetett müvévzhrz. dö1 a rendelés, dijukat nyer és gyárán zik Ami hiszen ne ni is vidua huj e nyomorult .zakóiéiban, Baj csak azért, mert már tünet. El-ö tünete egy sn yos folyamatnak.

I Itthon, Erdélyijén bezártam hn.'-voiikét (.-■*/- temjei keserves küzdelem után e értük, hogy valams'lyp'i még csak fé'ig j;m megszilárdult —- éi ’rkrmdct sikerült össy.eburkaoso ni. libben az értékrendben, a kisebbségi lét é et- t.nái'ak megfelelően, kevesebb voit az ön<*é- 'u. hieratikus elem és több a maga lábán á Ié> (,mb‘M*i érték. Ez? az éitékrcndet ál i"ot- t;» a felsőbb h»':yró! iczáMó e i lag Ítélete cgv csapásra u fejeTetejére. Sokká könuiyeb- hen, mint ahogy felépült vöt: mert a közön- rég Erdélyben is. mint másutt, vonzódik a közéj -zcrhez és boldog örömmel siet vi* : za a régi és kiívéshé igény** zás/Jó alá.

Istenem, vihar a pohár vízben, mondhatná erre a feliiVles ez Cm élő. Vég: red mélyben, vagy tizenkét fe tő és szobrászmüvé -z ügyére kár ennyi tintát és energiát pazarolni.

Ám a kisebbségi szótárban a művész: kultúrát jelent é* a kultúra megtartó fogalom. Sőt: a megtartója, nagy A-vc . a nemzeiti kisebbségnek majdhogynem egyedül. A kultúra ilyen értelmezésében a kritikának létfenntar- 1 o *zcr.-pe van. Aki ezt a kritikát meg nem gondot cselekedetével hitelét vesztetté teszi. nemcsak egy pohár vizet dőlt fel. Az oidélyi kritikát és ez erdélyi értékrendet, melyek épp oly e'válü^ztbatat'lanok. mint a kn’;*uráli •• és társada mi rend, Erdélv legjobbjai hitelesítették. A huszonkét év legnagyobbjai fedezték erküb-1 hitelükkel. Most. e kritika rneghaz.udtolásából nem ki- rész reájuk is háram.o' s rajtuk keresztül minden egyéb munkájukra, amit az tgyház" ná . vagy oklatá ban s közéletünk számtalan ma« téren végeznek.

Nem révézetet- látomás ez. Aki látó szemmel nézi köziiletek Erdélyt, látnia kell hogy ez a folyamat issan. de rákos biz^o-n?ággal terp zkedik. A kisebbségi rend. gyengébb f-dená latsai, mint hi ük, bomlik és foszla" (iozik. Az anyaország közigazgatási gyámosz- lopckka’ körültámogatott, neogótikus hierár- chiájának engedi át a lielvét.

Pedig az egyetlen, a látsaónnl is drágább aroti vejl.'f érték, amiért huszonkét évet és temérdek javat kel ttr adnunk, ez a legtisz* tuhahl). egvszeriihh, gyámosrlopokra nem szoru’ó, emberi felépitésii értékrend volt.

Furcsa csonrváza, vagy kilín-burka, ábrázata egy fogalomnak, amelyet — különösen ez utolsó hetekben — szinte szinte számon kérnek tőlünk a Kirá yhágón túlról. Egy fogalomnak, amelyet ezek a számonkérések i-9. mintha egy kicsit még bennebb laszigá náinak holmi misztikus ködökbe. talán nem is szándék'.alanul. Az erdélyi Szellemnek egyik teste.

Ez az erdélyi szellem semmi boszorkányos doog pedig. Semmiesetre sem a szakmany- ban emlegetett toleráncia. liberális érzelmű teoretikusok kedvenc szólása a maga egyied" uralkodó példázatával: a tordai va fás-szabadsággal. Egyiii tünete az erdélyi szellemnek lehet az is. amint lehet — gyakoribb — tünete eţgy-egy gorombakezü fejede em pa- runcsura ma is. Alkalomszerű és egymásnak i ellentmondó megnyilatkozási formái egy igen kicsiny ország reálpoütikájajniak. Merf két halalom közé ékelten, mást. mint reálpolitikát: más szóval az összezúzó erők mentébe való helyezkedést, hogyan is űzhetett volna? A reálpoütikusnak nincsenek transzcendens célkitűzései. Élni akar. Fokozottabb mértékben cselekjszi ugyanezt a kisebbségi politikus. A kisebbségi élet: mindennapos gyakorlat. Semmi egyéb. Vegytiszta realizmus, melynek egyetlen célja a megmaradás, egyetlen kereffe* a külső erőkhöz való idomulás. Ezít az életmódot a köpenyegforgatástól, az árulliástól csak erkölcsi tartalma különbözteti. Szigo* ru, haj tolhatatlan és va?veretű erkölcsi felfogás keU az legyen, amely a Fráter György tojástáncát járó * erdélyit megóvja és megsegíti, hogy a sűrű színeváltozások alatt mindig magára találjon, hogy köpenyegforgaitás közbe;» ©em kaftánba, sem labancgalyába bee ne ragadjon, s a közmondásosan csavarátos rókautak közölt megtarthassa az egyenes utat. Ez a vastagabb gerinc teszi lehetővé, hogy n liberálisának mondóit,ţ „toleráns“ erdélyit miért látják vagy érzik a mélyebb tekintetű vizsgálók nehézkesebbnek, zárkózotthabbnak, puritánabbnak az anyaországbelinél? Mert a hajlékony külső alatt o£t mered a meg , nem hajló gerinc: ami esténként kárpótoj a a nappali játék rossz szájízéért.

I A reoidelkezéfre állók ho- m »or^ljú

! egye len példát említ' k. .!< I- :’/».le»<*u <-rd- vj y uiiilajnik mondják ► oK .< n az emlékű as*. Éjit a tipikusan ölií-iiié-ztö, öiii- i/o o. ben ó, t ‘ egyszer egyéni hfl*/núl*tra t- rcmí tt < rl ül- <> c-i kategóriákba kajiai./.kodó irodaimé' -4. s/áimi lések éjjeli órainak. A Kemények keM-k és Aporok íaj1 ó|a ma s m bal' ki \]f*. de yböl. Hi*ménvik n ája 'I ama i ködői jjná zaja cs Kile priízaisága lényegében cgvlijŢ < egyig rokonabb az emlékiratokkal, mint ho;*. ' mi zercloii háromszögeket vágj házé gi I í nyodalmakar szövögető szépirodalommal Amil pedig önmagukat, népüket vagy mu't*-; jnkaţ vizsgás a műndodak: ;• szó letté Átl. ». szerepük közéleli cscir keiLctté. Abba az* um algáin ha, amit erdélyi értékrendnek nc-en veztern. cl nem vála zthatÓ2n beletartozik ai mii velőd».?, gazdaságnak és poliükumn alc/í»-:' ■ Egyenrangú 'ársakén^,

l Ezt az értékrendét, az erdéyi szelein ké;j~*'

• *!et: a bennsó erkölcsi egyensúly által v>*~- f zeiitt reálpolitikát hoz^a a nem sokkal na--tn gj-obb anyaországnak hozományul Érdé v. hl a i. ‘ •

\a amikor szüksége voLti reá. most van txz-.z. ora. S ezt a hozományt rontja meg, bom into, b.' /tja és zilálja szerte valami, rniat csáki* *Lb szabná | át.

Ne vitassuk most, igaza van-é Makkui Sán*■•au< dórnak: valóban önmagában lehetetan élet- - lorma-é a kisebbségi lét? Hogy a lélfenntar- • lás álral paranc*:olt le. gyszerüsödé>ben van-é *rflfc# megállás? Lényeg az, hogy az erdélyi magyar. ..-s * - j tag még csak oft tartott, hogy a fényűzés* i számba menő bonyolult szerveket tu mérette- * zetr középosztályát, ez államalkotó lét bárok- -kor csápjait veszíetJlf egyszerűsödése még

erősödést jelentett, a ferrnészetesfhb é»s eé • • Á ízCrübb szer\ez-thez va ó visszatérést. Az% . íA hogy e magzat megszületett volna valaha 3 s I élctképesöat. vagy tovább redukálódott volna, í-T., véglénnyé, mint viz né kiil maradt tengeri ir*-. uborka, nem tudhatjuk.

Mert k özbevágott a c?ászármet®zés.

Az újra egyesülő két országrész szemszo- ' •>'?-' géből tekintve, két cgyám;tó! tökéletesen - elütő dolog történt.

Az anyaország szemléletében a vi$3zaesa- *£i

tolás egy keservesen logikus fejlődés onmeg tagaló, céltudatos munkájának és áldozat- készségének megkoronázása volt.

A kisebbségi organizmus szemében azon* -no

ban a felszabadulás boldogító csoda volt, i .i. áldott méhii nap, melyen, mint hívőre az égi !- kegye em. ránk«zál!ctt a beteljesülés. Ára ez s nem volt kisebbségi életformából következő öv

logikus eredmény. Csoda volt. véletlen, mely' '*<;!

ben mindössze annyi érdemünk s részünk jín

volt, hogy még éhünk, amikor történt. Egv mondat cseng a fiilembe a bécsi döntés má- -Li

sodik napjáró'. Ma sem tudom s meg sem U t*

kérdem Tamási Árontól, aki mondotta volt, .1 hogy micsodás prófétai ihlet mondatta vele. s

..Az a tanulság — mondotta akkor — hogy y?

közülünk legjobb politikusok a nyugdijasok >i<

j voltak'“. Azok a nyugdíjasok, akik mit sem törődve a Magyarpártiak és Népközöaségiek, >

sérelmipolitikus intranzigensek és reálpoli tikusok elveivel és harcaival, békésen üldö- *<

géltek a Sétatár öreg gesztenyefái alatt és o

vártak. Huszonkét éven át újabb és újabb -.biztos“ dátumokra. Junius Il-én jőnek, január 11-én jőnek ... A dátum változott, a* nyugdijasok vénültek: de a hit maradt. Hu szónkét esztendőn keresztül vártak, naiv és derűs optimizmussal, nekikeseredett optimizmussal. embertelenül várlak. Hegy egyszer- csak felbukkan. A fehér ló...

És bekövetkezett. A ^ »

Legjobb politikának a csodavárás bizonyult.

Az eredmény tündöklő fényében legalább

is úgy látszott . . .

Gyatra kicsi fény a felszabadulás tündöklése mellett egy-egy kitüntetés csillogása: de közelről kápráztat. S ebben a káprázatban ott áH az erdélyi szellem, a megtartó érték' rend, csupaszon és meghazudtolva.

Mindent elrágó folyamatnak jele lelt egy érdemrend*. rákos folyamatnak. amelyet egyetlen udvari bo!ond is megakadályozhatott volna, ha akad odakint.

Akkor a bc’einket kémlelő haruspexeknek nem kellene egyre követelőkben szólongatni odatulról az erdélvi szellemet, ami — szerintük — nincsen, mert nem látszik. Nyilván nem tudják, hogv a szellem láthatatlan s ha látszik, valamelyik ágyas ágylepedőjét vette magára a gyengébbek kedvéért.

*

A kisebbségi társadalomban a művésznek rangja volt. megbecsülés és szeretet voltak osztályrészei. Az anyaországban ez nem igv van. Ott a csillagszá’lás metódusa olyan régi és általános, hogy a sok mondvacsinált tehetség és a néhány igazi között sem a Magassá* gos Teremtő, sem idelent való másoeskái már el nem igazodhatnak. A nagyobbik részt választják hát s gyanúsan néznek mindenkit, aki művész-etikettel közeledik. (Az Írók helyzete valamivel jobb, mert a toll veszedelmesebb dikics, mint az ecset.) Suszternek nézik, suszterinasnak, magyarán csiszÜknek.

Igaz, hogy a szériában termelt ..művészek“ sem riadnak vissza semmitől az érvényesülés érdekében s a jobbakat is magukkal rántják e lejtőn.

Kedves Barátom Te ú tudod, hogy ma