Ellenzék, 1941. augusztus (62. évfolyam, 175-198. szám)
1941-08-01 / 175. szám
u 1941 Augutxiui *1. miíVNZÉK h A magyar rádió és feladata zssma A magyar rádió műsorához, sajnos, iseu sok szó fér. Amennyire igaz ez a megállapítás, ép úgy igaz az is, hogy a magyar rádió műsorát, — mondjuk ki kereken, minek kerülgessük — egyre többen követik nemcsak kiábrándulva, >;igy unalommal, de a legélénkebb visz- szafetszéssel is. Régóta figyeljük e>»t a valóban komoly kifogásokra okot adó helyzetet s ugyanakkor figyelemmel kísérjük az egyes bírálói megnyilatkozásokat is, amelyek hol szerényen, éppen csak köniörfalaava, hol keserűen, a kifakadó», a megbotránkozás éles hangján szólnak hozzá a rádió úgynevezett mii- ' sorpolitikájához. (Sokan mondják igy, ihár itt valószínűleg tévedés van a tárgyiban. Tapasztalatunk szerint ugyanis a rádiónál minden egyébre lehet következ- ,fteini, csak éppen müsorpolitikára nein. Rine illáé lacrinaae!) Legutóbb például az egyik rádiólap megállapította, hogy a rádióhallgatók túlnyomó többsége elsősorban szórakozni akar, tehát a müsorösszeállitónak ezt, mint fűtőként etet kell számbavenuip- Ugyanakkor azonban gondoskodni kivan a bíráló a kevesek fejlettebb igényeiről is. Ezért azt ajánlotta: kétféle műsort kell adni. Budapest I. sugározzon kizárólag népszerű műsort, Budapest flipedig a magasabb kivánalmaknak tegyen eleget, adva lévén a lap szerint az a helyzet, hogy a szellemileg magasabb igényűek drágább és tökéletesebb vevőkészülékekkel rendelkeznek (?) A megoldás talán kézenfekvőnek tűnhetik. Szó sincs róla. Ez az ajánlat s a vele egysüte 'tűek a rádió kérdését, mint magánvaló Itekintik és pusztán műszaki kivitelező .sekkel mindent megoldhatónak vélnek ^Jellemző a helyzetre az is, hogy nagyoi kevés kivételtől eltekintve, ilyen, a lé { nyeget, az alapot egyáltalán nem érintő .voltaképen birálatnak nem is tekintheti ijóakaratu szelíd kis szándékok cirógat iják a rádiót, pedig mi mindent kellet .volna eddig is megmondaniok. S meny jnyit hasznosíthatott volna belőlük a rá (dió a maga és mindnyájunk javára. Ba ljos volna az eddig elhangzott még jelen 'tősebb bírálatokkal is külön-kiilön fog Jlalkozni, de ez nem is célunk és jellem ízesül ennyi is elegendő. Már itt megje I igvezzük azonban, hogy a következőkbe! sem elfogultság, sem személyi tekintetei- mem vezetnek minket. Nem mentegetőd ígés ez, de aki kissé belenéz a dolgokba »az megláthatja. < Egyebütt van a kérdés kulcsa. Élte kiütve attól, hogy a népszerű és igénye 'sebbeknek való műsort, ily mereven el határolni nem is lehet, — nekünk a rá diómüsor. nagyrészének általános széllé me, a hangja ellen van kifogásunk. Tűr hetetlennek és megbotránkoztatőnak tart juk az oly miisorszámok beiktatását, me lyeknek szelleme, hangja, sőt maga t tisztán kivehető hangsúly, sőt az elő adottak nyelvtana, a stilus és a lélek ami mögüle szól, nemcsak idegen széllé műnktől é& érzületünktől, de egyben i magyar szellem és nyelv arculcsapása, ki gunyolása! Tévedés ne essék: nem poli tikai propagandát értünk ezalatt és nen kívánjuk semmiféle propaganda érvé nyesülését a művészeten keresztül, d< kívánjuk és halaszthatatlannak tartjuk < rádiónál oly szempontok érvényesülését amelyek az uj világrendben s az uj ma gyár életben parancsoló szükséggel je lenfkeznek! ! A hallgató kinyitja a készülékét éi csodálatos dolgok részesévé válik. Lé lekben üdülhet, erősödhet é* nemesed bet, amikor például a Zenélő magyar tá jak cimü kitünően szórakoztató és kitü nőén oktató sorozat valamelyik részé meghallgatja. A müsorwásu, illetve a. egész sorozat szép és korszerű, magyai és magyarhoz szól. De lám, minden far sangnak megvan a böjtje. A Zenélő mn gyár tájak után egyizben például a há rom Latahár vidám-estjének közvetítésé jelentette a bemondó. Vidám-estet, d< milyent. Bocsássa meg szent Hilarius. A: ízetlen és mindenrendü ép érzékű embei számára élvezhetetlen giccsek végtelex tengerének fenekéről felhozott ,,széllé inességek“ és „bemondások“ közt jobl ügyhöz méltó igyekezettel „dalokat“ éne keltek. Az egyik igy kezdődött: „Eg; giftMERT FIÓKÜZLETÜNKBEN MEGBÍZHATÓ MINŐSÉGŰ fi FI Mi SZERT KA P ELEGENDŐ MENNYISÉGŰIM BŐ VXIASZ7FKB ,T. 1 8JH MIL®. KOLOZSVÁR, WESSELÉNYI MIKLÓS ÜT 69. TELEFON 30*09 műm nercig kis babust keresek én . . . aztán kijelentette, hogy ezért megy tönkre az élete, majd családi vonatkozásokra térve, igy szólt a dal: „Az öcsém a legjobb haverem“ . . . s igy tovább. Dalnak szánlak és bizony tragédia szegény. Ezek a vidám-estek pedig nagyon elszaporodtak az utóbbi időbeli. Hangjuk betolakszik a dalmüsor jobbik részeibe és elárasztja némelykor a prózát. Megnyilatkozik a darabközvetitéteknél is. Az operetteknek becézett hajmeresztő ostobaságok irdatlan dzsungeljából is válogatás nélkül jókora mennyiséget zudit felénk a rádió. Ne mentse a helyzetet senki azzal, hogy ez utóbbi műfajba sorolható, közvetített darabok közt számos olyan akad, melyet összűszerkesztői bizonyos irredenta-akkumulátorokkal szereltek fel s a háromszinü égőket mindegyre kigyujtogatják — az olcsó hatás kedvéért. Rosszul teszik. De ba teszik is. magánszínházak látogatóinak magánügye. A rádiónál azonban változik a helyzet. Ez a hibapont mindennél ékesebben rámutat arra, hogy a magyar rádió oly sok év eltelte után sem ébredt rá egyetlen és igazi feladatára. Mert miben áll ez a feladat? A magyarság korszerű és magyar szempontú szellemi igényeinek ki elégi lésében s ott, ahol ez az igény még nem mutatkozik, az arra való módszeres ráncvelésben. A magyar rádiónak akár a nemesen szórakoztatás, akár a magasabb igények színvonalán, de miindenképen kultúrát, nemzeti műveltséget kell sugároznia. "Ne az idegenek felé tekintsen s ne az ismert és sajátos ízlésű „pestiek” felé. A magyar rádiónak csakis olyan szempontjai lehetnek, amelyek egybeesnek a legszélesebb magyar tömegek korszerű és a nemzeti művelődésből kinövő módszeres felemelésének, a magyar önfudatraébresztésnek, az aljban való megtartásnak és fejlesztésnek szempontjaival. Megujhodolr magyarságról, minőségi magyarságról, sőt uj népi Magyarországról beszélünk és Írunk, a külföldi magyarok erőteljesebb magyar szellemű gondozását igényeljük, hogyan lehet, hogy a magyar rádiónál síiket fülekre találnak mindezek a sürgős követelmények s részbeni megvalósulások? Hogyan lehet a külturfölény hangoztatása közben s a népfőiskolák idején — amikor, mint vészkijárat vörös égője gyűl ki mindegyre az ebei magyar tudatban a felkiáltás: kultúrát, kultúrát minden magyarnak! — „liaverségeket“ sugározni szét a magyar otthonokba, hivaäjt lókba, laktanyákba s sízerte a megnagyobbodott ország magyar falvaiba?! Szomorúan láthatjuk, hogy a falvak és tanyák népére senki sem gondol, (a mezőgazda- sági szakelőadások nem vágnak ide), annál nagyobb figyelemben részesítik a városlakók „egy bizonyos“ rétegét. Nyomozzuk az okokat s mindegyre feltesszük a kérdést: hol lehet a hiba? Vagy nem álJ megfelelő anyag rendelkezésre, vagy nem tudják kiválasztani, vagy nincs, aki kiválassza a rádióban előadásra kerülő anyagot. A film és a színház minden bírálatra azzal felel, hogy kénytelen a közönség Ízlését kiszolgálni, mert ez a létalapja. Szerencsére a rádió közelről sincs ebben a fájdalmas helyzetben. Viszont bűn játszani azokkal a végtelen lehetőségekkel, melyek a nemzetnevelésben a rádióra feltételnélküli, mindennél elébbvaló, elodázhatatlan kötelességeket rónak! Nem okvetetlenkedés ez. A kiragadott hibapontokat vég nélkül lehelne felsorakoztatni, de minek szaporítsuk a szót? Sajnos, hogy egy-két kiragadott részlet évek óta folytonosan ismétlődő, állandóan jelenlevő jelenséget példáz. Elhiheti akárki, hogy a legtöbbször helyesen megoldott közművelődési előadások, a honvédmüsorok, a fenti szempontokból egyáltalán nem elegendőek. A magyar rádió régen megérett az általános és gyökeres reformra. Magyar szellemet, magyar hangot, szép és helyes magyar hangsúlyt és nyelvtaniságot, a magyar nemzeti művelődés terjesztését hívón juh a rádiótól minden fokon s ennek keretében az egyetemes humánum megszólaltatását. Lomtárba az izetl’en, szellemtelen és magyartalan együgyüségek- kel! Legfeljebb az történhetik, hogy mi, magyarok, lelkes rádióhallgatókká válunk és a „haverek“ ellenzékbe vonulnak. így lesz jobb nekünk. (sz. i.) R magyar-német barátság ünnepélyes njabb meg- pecsételése veit Jagew német követ bemutatknzása a magyar államfő előtt BUDAPEST augusztus J A Magyar Távirati Iroda je'enti: A kormányzó ünnepélyes bemutatkozó kihallgatáson fogadta Dietrich von Jag&io német rendkívüli követ és meghatalmazott minisztert, aki ez alkalommal megbízólevelét nyújtotta át. Az üdvözlés és a válaszbeszéd e hangzása után a kormányzó beszélgetett a német követtel, majd fogadta a követ kíséretében megjelentek tisztelgését Az ünnepi fogadtatás szertartásánál közreműködött dr. Báidossy László m. kir. titkos tanácsos, a külügyminisztérium vezetésével megbízott m. kir. miniszterelnök és f/tti v István dr. m. kir. titkos tanácsos, a kabinet- iroda főnöke. Dietrich von Jogon német követ a következő beszéd kíséretében nyújtotta át meglő- zóleveét: Főméltóságu Uram! \ sn szerencsém átnyújtani azt a levelet, amellyel a Führer és Birodalmi Kancellár Fő- méltóságod mellé engem, mint rendki vüB követet és meghatalmazott minisztert kinevezett. Hivatftlbftlépéscm abbüaz időbe esik, •mikor Magyarország, akár a v’’lághá borúban, Németország oldfclán harcban ál! a leözös ellenség ellen. Németország é* Magyarország barátságos kapcsolatai a v'lágháborus fegyver-barátsággal megingathatatlan alapot kaptak a két or»z«g bizalommal teljea együttműködése számára, a jobb jövő érdekében a győzelemért folyó harcban ismét megá 11 iák a próbát és meg fognak acélozód- ni. Legfőbb feladatom, hogy ezeknek a kapcsolatoknak az elmélyítésén közre működjek és ennek fogom szentelni minden erőmet. i Legyen szabad kifejezést adnom annak a reményemnek, hogy Főméltóságod és a ni. kir. kormány' magas megbízatásom teljesítésében teljes bizalmával megajándékoz és támogatásában ré szes’t. Egyúttal arra kérem Főméltóságodat, fogadja a birodalmi kormány legősrintébb kívánságait saját kívánságaimmal egviitt Főniéltóságod szemé« lyes jólétére és> a magyar nemzet boldogulására és virágzására. A kermáuyzó a német követ beszédére igy válaszait: Követ Ur! Különös örömmel vettom át azt a levelet, amellyel a Nagy Német Birodalom Vezére és Kancellárja Nagy méltóságodat rendkívüli követi és meghatalmazott miniszteri minőségben mellárn kirendelte. Érkezése valóban történelmi időbe esik, amiben n német és magyar nép sorsszerű összetartozása iámét világosan megnyilvánul. A köt szövetséges nemzet vitéz fiai ismét vállvetve harcolnak a közős ellenség allen abban a szilárd meggyőződésben, hogy harcunk igázaáges és boldogabb rendet fog meg teremteni. Nagyméltóságod sEamélyében őszinte RIO MOZGÓ Ma, pénteken indul! Közki/ánalra! Elnémult harangok Rákosi Viktor nagy magyar sorsregénye nyorrrin filmre iría: Hunyadi Sándor. — Rendezte: Kalmár László. — Zene: Fényes Szabolcs. — Főszerepekben : Nagy István, Kiss Ferenc, Lu rács Margit,Tompa Sándor. Műsor előtt legújabb híradók Következő műsor: TISZTELET A KIVÉTELNEK. örömmel üdvözlöm a dicső német hadi tengerészet vitéz tisztjét, rég1 háborús bajtársat és a Vezér és Kancellár hűséges és bevált harcosát. Meggyőződésem, hogy kiváló módon hozzá fog járulni ahhoz, hogy a két nép meglévő szoros kapcsolatait még bensőségesebbé alakítsa és elmélyítse. Nagyméltóságod bizonyos lehet ab ban, hogy valamennyi feladata teljesítésében mindig számíthat őszinte jóakaratomra, valamint a m. k'*r. kormány hathatós támogatására. Midőn legszivéiyesebben üdvözlöm, a legmelegebben remélem és óhajtom, hogy országunkban jól fogja magát érezni. Médasitctlák a moiaíkó- ieyysk kiutalását BUDAPEST, augusztus 1. (MTI.) A keroskedelaii és közlekedési minisztérium a reolalkó pótjegy kérelmezésére vonatkozó *1 járást az alábbiakban szabályozta : A folyamodványt kéthavonkiut kell kellően felszerelve előterjeszteni. A fo iyamodványban a kérelem megokplúsán kitől fel kell tüntetni a folyamodó nevét, posta címét, gépjármüvének lorgal- mi rendszámát, segédmotoros kerékpár alvázszámát, személykocsi és motorkerékpár henger űrtartalmát, a l^berkoi -i önsúlyát, a személykocsi megkiilo11 tető jelzésének (kékszrgél>ü e,ier ^ romszögben nyomtatott E betu) sors j EVÉLP 4PIROK, egyszerűtől a legvá lasztékosabb kivitelig, legolcsóbban az ELLENZÉK könyvosztályában, Kolozsvár, Mátyás királyt ér 9.
