Ellenzék, 1941. augusztus (62. évfolyam, 175-198. szám)

1941-08-19 / 189. szám

\ Szent István és Erdély nyugatisága Irts; TÓTH Erdélyt gyakran nevezik a legkeletibb nyugatnak és a legnyugatibb keletnek. Elmondhatjuk ezt egész Magyarországról is. Keletről keletiekül jöttünk ide a Kár­pátok medencéjébe, hogy nyugattá tegyük azt a vidéket, amely addig valójában sem Kelet, sem Nyugat nem voit. A Kárpá­tok medencéje csak földrajzilag, a ter­mészet örök és megmásíthatni lan rendje szerint volt egységes, de egységét gyér lakossága, átfogó tekintet híján, nem. ér­tékelhette kellőképen. Nagy térségek át­tekintéséhez szokott steppelakó népünk fedezi fel a Kárpátok koszomzta vidék nagyszerű földrajzi egységét és a belőle folyó politikai és államalkotói lehetősé­geket. Ez a felismerés a magyarság leg­nagyobb világtörténelmi tette. A meden­ce houát artozandóságát addig aligha lehe­tett volna pontosan meghatározni. Múlt­ja szerint meg lett volna a joga a nyugati kultúrkörbe lépni, a római birodalom ■pannonici és dáciai tartományai nagymé­retű civilizáló tevékenységet, fejtettek ki itten, de a birodalom elorn.lása idején a hóditó germán és török fajú törzsek el­mosták a vidék kulturális karakteréf. Sem Kelet, sem Nyugat nem. volt. Egy határozott kultúrkör bélyegéi, a nyuga­tiét, a magyar nemzet nyomja rá hivatás­szerűen a táj jellegére. I A román történettudomány rengeteg energiát fecsérelt a múltban és fecsérel még ma is annak bizonyítására, hogy Er­dély földje a dák és római keveredésből származó román nép bölcsője és a Kár­pátok erdei és hegyei menekítették át a latinnyelvü utódokat a népvándorlás ret­tenetes megpróbáltatásain. 4 románság nemcsak politikai folytonossága mellett hadakozik, hanem a latin műveltség foly­tonosságának érdemét is magának tulaj­donítja Dacia felix földjén. A keleti la- tinság egyetlen képviselője, a román nép lett volna a nyugati műveltség megőrzője Erdélyben. Nem ide tartozik a román té­tel cáfolata, esi a magyar tudományosság mind több érvvel sikeresen teszi meg, de ma már nem kétséges, hogy a román nép nem Erdély földjén, hanem a Balkán félszigeten alakult ki és művelődése, amióta ismerjük, sohasem volt nyugati, hanem balkáni görög-szláv. Egyrészt még ma is az. A XIIÎ. század előtt Erdélyben nyomot nem hagyó román népről nem tehetjük fel, hogy Nyugat kullur világának ö lett volna itt a megőrzője és fenntar­tója. Erdély bevonása a nyugati kultúr­körbe a magyarság tette volt. Honfoglaló őseink aránylag kevesen voltak. Nem foglalhatták el egyszerre a kárpáti tájegység minden vidékét, még kevésbé ssállhatták -meg az uj haza min­den egyes pontját. 'A keletről menekülő és Kelettel szemben természetszerűleg védelmi állásba helyezkedő magyarság le­telepedésének súlypontja nem eshetett a domborzati viszonyai miatt kevéssé kí­vánatos erdős-hegyes Erdélyre. Mégis igen hamar bekövetkezett Erdély egy ré­szének megszállása, a Szamos völgyén és a Meszes kapun keresztül egészen Turda vidékéig. Tétény (Töhötöm) vezér alig talált elenállásra. Mindössze néhány bol­gár-szláv törzset talált itt, akiket Ano­nymus tévesen oláhoknak nézett, amint­hogy a kabarokat is időszerűtlenül kunok­nak nevezte. Erdély és az egész Tiszavi• dók u balkáni bolgár birodalom egy kissé k: ndeső, gyér lakosságú és gyengén vé­dett része volt. A honfoglaló magyarok előtt egyébként sem volt ismeretlen Er­dély, hiszen egy részük nem Vereckénél, hanem, az erdélyi hágókon hatolt át a Kárpátokon és jutott a Maros völgyén ál ki az Alföldre. Tétény hóditó hadai azonban még nem képviselhették a nyu­gati műveltséget, ők izig-vérig keleti jel­legű törökös műveltséget hoztak maguk­kal Kelelcurópa steppevidékeiről. Előbb kereszténnyé kellett válniok, hogy nyu­gati hivatásukat a Kárpátok medencéjé­ben és Erdélyben betölthessék. Az úttörő nagyoknak gyakori sorsa, hogy tehetséges és szerencsés közvetlen utódjaik elragadják előlük a dicsőség nagyjál. Makedón Fiilöp és Nagy Sándor., Ki$ Pipin és Nagy Károly, Róbert Károly és Nagy Lajos ennek a példázói. De ilyen a viszony a keresztyénséget nálunk nyu­gati, latin formában meghonosító Géza fejedelem, és a Szent István királyunk között is. Géza volt a kezdeményező, ö huta meg először a keresztyénnéválás és a nyugati életkörbe kapcsolódás nagy elő­nyeit, sőt egyetlen lehetőségét a nemzet megtartására. Kevés hittel és vallásos meggyőződéssel, de annál nagyobb tisz­tául á tüssed, reálpoliilkai éleseiméjiiség- gel, erővel, sőt erőszakkal véghezvitt lé­péseit csak folytatnia kellett, annak, aki ezt a feladatot ragyogó tehetséggel, acé­los erővel, téveszthetetlen céltudatosság­gal vállalta magára és hajtotta végre. Szent István tündöklő neve nem volna homályosabb, ha bővebb, vizű és nem alig csordogáló forrásokból ismém ők atyja szerepét. Géza erőszakos és kemény alak­ja csak nőhetne az újabb világosságban. Hagyományunk és népünk tudata azért méltán köthette össze Szent István fé­nyes nevével a magyar nép eljegyzését Krisztus hitével. Valóban Istvánnak kö­szönhetjük, hogy a még zsenge és inga­dozó keresztyénség megerősödött és dön­tő tényezőjévé lett. a nemzet életének. Szent István kapcsolta be végérvényesen fajtánkat a nyugati kultúrkörbe. Általa lettünk a nyugati, műveltség keleti hor­dozóivá. Nélküle a magyar visszahajlott volna a pogányságba és a népvándorlás- korabeli szokásos nemzethalál lett volna osztályrészünk. ) . Géza és István nyugati választása nem voit sziikségképeni. A keresztyén egyház egyetemessége ugyanabban az időben még nem szenvedett helyrehozhatatlan csor­bát, a nyugati, és a keleti egyház még nem szakadt el véglegesen egymástól, de már nagyon közel volt a kor, amikor Róma és Konstantinápoly utai véglegesen elvá- landók voltak egymástól. Egyik oldalon a római műveltség volt az alap talaj, má­sik oldalon a görög. Török fajú elődeink között a hunok és az avarok pogány ok maradtak és elvesztek. a Balkánon a szin­tén török fajú bolgárok beleolvadtak a görög-szláv kuhurvilágba, még eredeti nyelvüket is elvesztették és török faji jel­legüket levetkőzték. Géza és István is­merték ezt a görög jellegű balkáni ke* resztyénséget és meg volt rá a módjuk, hogy a magyarság számára ezt válasszák. Példájuk volt rá több is. A kalandozások korának nem egy vezére került kapcso­latba a keleti keresztyénséggel és tért át a bizánci császárok hitére. A magya­rok egyébként már a kazár birodalomban i és a Fekete-tenger kikötővárosaiban meg­ismerkedhettek a keresztyénséggel, ké­sőbbi szláv rabszolgáik pedig a nyugati hit kitartó hívei voltak. A kalandozások zöme nyugati keresztyén népek közt. tör­tént. A fejedelmek eleitől fogva sokkal inkább nyugat felé tekintettek, már ma­ga Árpád is a magyar politikai figyelmet ebbe az irányba terelte. A nagy sikerek és a nagy csapások egyaránt innen szár­maztak. A nemzet kelet felé védelmi ál­lást vett fel, nyugat felé a tapogatózás, a kísérletezés, legvégül a kitárulús mód­szerét alkalmazta. A lechmezei csata után megvilágosodott a magyar fejedelem. el­méjében a magyarság elhelyezkedésének lényege és a döntés habozás nélkül, eré­lyesen nyugat javára történt. Nem minden magyar törzsfő értett egyet Géza és István nyugati politikájá­val. A törzsek többségének, a fejedelmi törzsnek súlypontja is a magyar meden­ce nyugati felére eseti. A kde ti részek vezérei más nézőpontból, más közelség, más közösségszemlélet és más érdek alap­ján nem nyugaton, hanem délen, vagy ha úgy akarjuk: keleten, Bizáncban látták a kívánatos orientációt. Bizánccal a ma­gyarok, a szerencsétlenvégü Levente-féle hadjárat óta (895), közel négy évtizedig nem tartottak fenn semmi kapcsolatot. De 934-től kezdve gyakran megjelen­nek a Balkánon, egészen Konstantinápoly közeiéig hatolnak és megsarcolják a gö­rög császárt. Biborbanszületett Konstan­tin császárral már szövetséget kötnek (948). Árpád egyik unokája, Tormás és Bulcsú korka voltait a követek. Később hol a bolgárok, hol ez oroszok szövetsé­gében megtámadják magyarjaink Kon­stantin utódjait. E harcok kiemelkedő hőse Bolond. De Taksony vezér sirba- száUtával megszűnt a kalandozások színes kora. Géza fejedelem uj időszakot nyit meg a magyar történelemben. A görög császár udvarában egyik-másik magyar vezér nemcsak megismerte, ha­nem fel is vette a keleti hitet. Bulcsú horka megkeresztel kedésekor a megtisz­telő pátriciusi címet és sok kincset nyert ajándékba a császártól. Bulcsú nagyte­kintélyű törzs fő volt, hatalma túlterjedt saját törzse keretein, parancsnoksága alatt ott szolgállak Lél és Bolond csapa­tai. Nem lett volna meglepő, ha áttérése messzemenő következményekkel járt vol­na a magyarokra nézve. Lél és Bulcsú kalandozásainak súlypontja azonban nem a Balkánra, hanem a nyugati, szomszédok tartományaira esett. Míg ők harcaikat folytatták, az ország keleti részén, « mai Erdély földjén, a Körös torkolatától a Szamos völgyén keresztül korda vidékéig Gyula volt az ur. Nem harcokban, ha­nem békés építésben és szervezésben lel­te. kedvét. Miként fíulcsu, ő is a keleti hitet vette fel. Kcdrenos bizánci író így írja le Gyula megtérését: Nemsokára Bulcsú látogatása után Gyula, ki hasonló­képen fejedelme volt a magyaroknak, szintén eljött a császárvárosba, ott meg- keresztelkedett s ugyanazon tisztségre (a pátriciusságra) lett méltatva. Ez elvitt magával egy kegyességéről hires Hiero- teos nevű szerzetest, akit Theophylaktos Magyarország püspökévé szentelt s ki a barbár tévelygésből sokakat keresztyén- ségre térített. Gyula azután is megma­radt a hitben...“ Forrrások híján nem lehet tudni, mi lett a sorsa a Gyulától kezdeményezett keleti hitnek a magya­rok között. Egy jó emberöltővel később, Szent István idejében a Marostorkolat, a Kőrösvidék és a későbbi Bánság vidé­kén a szintén keleti hitii Ajtony tűnik fel. szoros összefüggésben azzal a Gyulá­val, aki az előbb említettnek fia, vagy unokája volt. Annyi bizonyos, hogy Aj­tony és az ifjabb Gyula görög hiten vol­tak és balkáni politikai orientációjukba kapaszkodva szálltak szembe Istvánnal. István azóta egy egészen más világba nőtt bele. Atyja példájára és a nyugati karoling állam, mintájára erős kézzel fog hozzá a központi hatalom kiépítéséhez. A király politikai és vallási ahur utónak ellene szegülő törzs főnököknek pusztul- nick kell. így veszett el Koppány, a ko­nok pogány rokon, Árpádnak valószínű­leg egyenes leszármazottja, mert nem volt hajlandó az uj világ uj követelményeihez alkalmazkodni. Így kellett elvesznie Aj­tony nah, Marosvár urának. így a büszke Gyulának. Erdély nagyobb része paran­csoló jónak. Nem maradhattuk rneg, mert III. kiadás 14 nap alatt fogyott el - Most jel ént meg a lV.-ik kiadás !! Ára fűzve — P. 7.50 Diszkötésben P. 9.^0 Kapható az A „Mein Kamp?* teljes magyar kiadása. — U forma, finon papíron, műnyomópapíron Hitler Adolf arcképe. Művészi ícbbszinnyomüsu boriiék ITLER: HfüHCOi JSIbJLlEíM^EíC Isönyvesboltjábass Kolozsvár. Mátyás király-tér 9. szám. — Vidékre utánvéttel is azonnal szá’lit,us a magyar törzsszövetségből most született ' meg a magyar állam s a mintakép nem a bizánci birodalom, hanem a római bíró- ; dedont. nyugati utódja, u karoling állam lett. Gyuláéit a bizáncit, a keletit válasz- < tot/~k volna. István a nyugatit. István volt az erősebb, o lett a győztes és vele . Nyugat győzött Kelet felett. Vele a la­tin szertartásit heresztyénség bevonult Erdély hegyes-erdős iájára és ezt a földel örökre eljegyezte, a nyugati műveltség­gel. Istvánnak nem kis lelki tusájába ke­rülhetett Gyula ellen hadakoznia, hiszen édesanyja ennek a Gyulának testvére volt. Részben éppen Sarolttól, ettől a fér­fias természetű, keménykötésü asszony­tól örökölte István erélyét és kérlelhetet­len akaratát a keresztyén Magyarország megépítésére. Ö tudta, hogy nincs más mód megmenekülni törökvérii elődeink végzetes sorsától, a nemzethal áltól. Az egyetlen éleladó ut: szakítani Kelettel és szivvel-lélekkel csatlakozni Nyugathoz. Ezt a müvet végre kellett hajtani, alatt­valói segítségével, vagy azok ellenére, ha kell. Kellett. A Bodonyban fVidin) megjj keresztelkedett és földjén bolgár és gö­rög papokat tartó Ajtony életét veszti1 István vezére, Csanád ellen vívott küz­delmében; Gyula családjával együtt a ki­rály fogságába kerül. Erdély földje pe­dig ettől kezdve az apostoli király bir­toka lesz és a központi hatalmat gyara­pítja. Legyőzi István azt a „Keán"-t is, aki a szlávok és bolgárok feleit uralko­dott s aki szoros kapcsolatban volt Gyu­lával. Valószínűleg Sámuel bolgár feje­delemmel azonos ez a „kán“, akit legyőz ni István a görög császárnálr valóban, se­gített. **­Bizáncnak tehát engednie kellett Ró­ma ellenében. A nagy válaszúton a ma- gyarok ura biztos érzékkel ragadta mey az egyetlen helyes megoldást. István váj lasztása révén nemcsak az eredetileg meg­szállt magyar föld, hanem Erdőelve is belekapcsolódott a nyugati heresztyénség éltető vérkeringésébe. Erdély nyugativá leit. Kétségtelen, hogy a bizánci hitnek ezután nem maradhattak magyar hívei. Csak nagykésőn, leghamarább a XII. szá­zad legvégén hozhatták be ismét a keleti hitet a beszivárgó román pásztorok. Er­dély általuk ismét vegyes jellegű, nyugati. meg keleti tartománnyá lesz. Erdély ma is találkozóhelye a nyugati és keleti vi­lágnak. De most is, mint mindig Szent Isvtán óta, a nyugati benne a döntő. A magyarok közvetítette nyugati műveltség álted emelkedhetett fel a románság is részben a nyugati műveltség fénykörébe. A magyarságnak elévülhetetlen érdeme-ez és hivatása ma is: nyugati fényt vinni keleti szomszéd faihoz. Feltehetjük a kérdést: Mi lett volna, ha Szent István nem a latin, ha­nem a görög szertartás mellett, dön­tött volna? Minden bizonnyal mi is olyan tengődő kuhuréletet éltünk volna egy évesreden keresztül és mi is olyan jelen­téktelen szerepet játszottunk volna az eu- , rópai művelődésben, mint a balkáni né- f pék a XIX. század előtt. Ha egyáltalán megmaradtunk volna. Nagy kegyelmi ajándéknak kell tekintenie minden ma- j gyár embernek Istentől nemzetünk iránt, hogy István lelkét megvilágositotta és c. keresztiUon az élet ösvényét engedte vá­lasztania. Ezért az egész magyar haza, de kivált Erdély, Szent István királynak kö­szönheti mai nyugati szellemi és műve­lődési képét. Azzal a tudattal ünnepeljük István király napját, hogy általa lettünk nyugatiakká és Európa neki köszönheti keleti kiterjeszkedését a kárpáti tájon. Szent István népének keleti kultur- missziója ma sem fejzödött be. A ma­gyar nemzet nem láthatja létének céljai pusztán önüs célok szolgálatában, hanem eredeti és István király óta hordott fe^ adatának, Európa kelet fe é terjesztése nek a jövőben is meg kell felelme. Vi­téz honvédeink Ukrajna térés mezőse- rein ezt a hivatást szolgáljak. Es míg e misszió terhét jó szívvel és győzelmesen hordozzák, addig ápolhatjuk a reményt, hogy ők is Szent István királyunk ősi i örökségéért. 'Erdély szent földiéért hul­ljáljók dréjp tejRtékeny vérüket. I I ►

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom