Ellenzék, 1941. július (62. évfolyam, 148-174. szám)

1941-07-11 / 157. szám

Azt szokták mondani, hogy a japánok 3 .Távolkelet poroszai. Nagyszerű szervezők, igénytelenek, odaado hazafiak. vitéz katonák. Ebben a hasonlatban sok az igazság. Hozzá­fűzhetjük, hogy amiként Németország Európa legsűrűbben lakott és legerősebben iparoso­dott részei közé tartozik, úgy Japán ennek megfelelő helyzetet foglal el Keletázsiában. Mindkét ország hijjavai van olyan birtokál­lománynak, amely felvehetne a mai körül­mények között szükségképpen adódó népfö­löslegét és kielégítően biztosithatná a világ­gazdasági versengésben résztvevő anyaország iparának nyersanyaggal való ellátását, ter­mékfölöslegének gyümölcsöző elhelyezését. Ebből megérthető az is, hogy miért oly ha­sonló Japán és Németország po'itikája Csakhogy a két ország helyzete között van egy fontos különbség. Németországban az úgynevezett könnyűiparnak, a közvetlen fo­gyasztási szükségletet kielégitő iparágaknak a legnagyobb a nycrsanyaghiáuya; a nehéz­ipar, amely a mai korszak döntő fegyvereit gyártja, sokkal kevésbé függ a külföldi nyersanvagszál itmáuyoktól és biztos piacát is megta!á!hatja otthon, ha oly’an rendszer kormányozza az országot, amely elszánt aka­rattal halad a külpolitika utján. Igv volt ez máj a weimari időkben is; még jobb a né­met fegyverkezési ipar helyzete azóta, hogy Ausztria, a lengyel Szilézia, Belgium és F> szász Lotharingia vasa-szene német ellenőrzés álá került, Svédország nem szállíthatja ácsi­ját másnak, mint Németországnak s német felügyelet alatt dolgozik a cseh Skoda-fegy- vergyár ép úgy, mint a francia Schneider- Creusot gyártelep. A repülőgépgyártáshoz szükséges aluminium legnagyobb európai nyersanyagtelepei szintén Németország ren­delkezésére állanak. Németországban tehát nem csupán az erélyes külpolitika be'ső in­dokai, hanem az „élettér1” szerzéséhez szük­séges anyagi eszközök is könnyen meglelhe- tŐk. Egészen más ebből a szempontból Japan helyzete. A könnyűipar Japánban még in­kább függ a külföldi nyeaeauyagtól és a kül­földi vásárlópiactól és a nehézipar fejlesz­tésnek hasonlíthatatlanul nagyobbak az aka­dályai. Á japán ipar termékeinek értéke 1931-ban 5.178.130.000 yen Volt; ebből 37.2 százalék a textiliparra esett és a fém, gép. szerszám és vegyiiparra díszesen csak 33.7 szá­zalék. Igaz, hogy azóta Japán óriási erőfeszí­téseket tett a korszerű fegyverkezés fokozott lehetőségetek megteremtésére. Az egy évi ipari termelés yenben kifejezett értéke 1935-ig kétszeresére emelkedett; e növekedés bizonyos részét nyilván a pénz értékének csökkenése magyarázzon de bennünket itt el­sősorban az arányok érdekelnek. Most már csak 30.9 százalék esett a textiliparra, a ne­héziparra viszont 47.2 százalék. Azóta hat év telt el; újabb adatok nem állnak rendelke­zésünkre, de nyilvánvaló, hogy Japán min­dent megtett a nehézipari termelés további fokozására. Mégis, a százmilliós Japán fegyverkezési ipara még ma sem hasonulható Németországé - hoz. És egyhamar nem is válhatik egyenérté­kűvé. Mindenekelőtt azért nem, mert Japán­nak nincs elég vasa és szene. Aránylag kö­zel esgk Kínában vannak nagy kiaknázatlan lelőhelyek. Ez a helyzet magyarázza a kinai hadjárat lassú menetét ép úgy, mint azt a szívósságot, amellyel Japán mégi9 ragaszkodik céljához. De más akadálya is van a japáns fegyverkezési ipar korszerűsítésének. A kinai hadjárat felkeltette azoknak az országoknak ellenkezését, amelyekre a japán gazdasági élet leginkább rá van szorulva. A japán köny nyüipaj visszaesését részben az angol-szász birodalmak megtorló intézkedései magyaráz­zák. Megtagadjak Japántól a nyersanyagszál­lítóét és elzárják előle a vásárlópiacokat. Ezt. megsínyli a japán tőkeképződés Ehhez járul az immár öt éves háborúskodás rengeteg költ­sége. Még ha lenne is Japánnak vasa és szene, akkor is akadályozná az ipar kiépíté­sét a tőkehiány. Végül pedig tekintetbe kell venni a japán tőke különleges szerkezetét. A tőkéi gazdálkodás Japánban bámulatosan g^efrsan bontakozott ki. Az aránylag kismé­retű kereskedelmi tőkék alig két emberöltő alatt hata'masra duzzadtak és egyre kevesebb kézben összpontosultak. Három családnév — Mitszui, Mitszubisi, Szumitomo — ma a ja­pán tőke döntő résznek foglalata. A tőke koncentráltságának mértéke tekintetében Ta- pán az Egyesült Államokra emlékeztet. De a tőke fejlődése Japánban töretlenebb vo- ns’u s ennek következménye az a különleges helyzet, hogy valahány nagy családi konszern, mindegyik a gazdasági életnek csaknem vala­mennyi ágával foglalkozik. Kezdetben mind kereskedőház vök, a kereskedelemből nyert tőkét fordította újabb és újabb üzletágak!) kiépítésére, hiven ragaszkodván a régiekhez is. Vannak teímészetesen különbségek: az egyik konszernben kisebb, a másikban na­gyobb az ipari, vagy a pénzügvi és a speku­latív elem szerepe, sőt legújabban —- össz­hangban az ország általános fejlődésével --- I aránylag nagyobb jelentőséget nyernek eddig másodrangu konszernek — mint például a Nisszan-ház, — amelyek a nehéziparra kor'á- tozzák tevékenységüket. Az ország gazdasági életének súlypontja azonban még mindig a regi nagy konszerneknél van, amelyek önma­guk romlását okozzák, ha teljesen figyelmen kívül hagynák a kereskedelmi, könnyűipari, vagy pénzügyi szempontokat a nehézipar kedvéért. Mindent tudnunk kell, hogy megérthessük a japán politika jelenlegi helyzetét. Amikor kitört a háború Németország és a Szovjet­unió között, ilyesfajta vélekedéseket lehetett hallani: Japán szövetségese Németországnak, tehát be fog avatkozni; Japán semiegességi szerződést köfött a Szovjetunióval, tehát nem fog beavatkozni. Ezzel az okoskodással azon­ban nem megyünk sokra. Még pusztán diplo­máciai szempontból is felületes ez az érvelés. Mindenekelőtt: nem két, hanem három diplo­máciai tényezőt kell elemeznünk. Az első az Aníikomintern-paktum. Ezt annakidején úgy értelmezték, hogy nem az orosz állam, hanem a nemzetközi kommunista mozgalom ellen irányul. MinthogY azonban e mozgalom szék­helye kétségkívül Moszkva, a szerződés pon­tos jellegét diplomáciai szempontból nem könnyű meghatározni. És Németország most kifejezetten az amtibolsevizmus zászlaja alatt vívja harcát Moszkva ellen. Diplomáciai szem­pontból tehát az Aiiíikomintern-paktuni könnyűszerrel alkalmazható lenne a mostani háborúra, hogy Japán szerződéses kötelezett- j ségére hivatkozva kapcsoiódhassék be a küz­delembe. Ám tény, hogy Németország eddig nem hivatkozott az Aniikominteru-paktumra. f Időrendben a második' megállapodás Japán i és a tengelyhatalmak között a berlini hármas­egyezmény. Ez tudvalevőleg kötelezi a ten­gelyt. illetve Japánt, hogy fegyveresen fel­lépjen minden uj hatalom ellen, amely be­avatkozik a ke'etázsiai, illetve az európai viszályba. A szerződést úgy értelmezték, hogy az a közvetett segitség, amelyet Amerika ak­kor már Angliának nyújtott, ép úgy nem ok Japán számára a háborúra, mint ahogy a Szovjetunió által Kínának nyújtott támogatás nem kötelezi a tengelyt Moszkva megtámadá­sára. Sőt, a szerződés külön pontban hangsú­lyozta, hogy nem érinti a tengelyhatalmaknak és Japánnak a Szovjetunióhoz való viszonyát. Ennek, a pontnak az értelme a 9zovjeteUenes háborúval egyidejűleg közzétett német diplo­máciai okmányok óta nem titok: abban az időben még remélték, hogy a Szovjetuniót si­kerül békésen bevonni a hármas-egyezmény aláírói által tervezett élettérrendszerbe Ez a remény hiúnak bizonyult és ezzel a hármas- paktumnak a szovjetre vonatkozó fenntartá­sa fs értékűét vesztette. De Berlin, noha a szovjetellenes háború kitörésekor a Moszkva ellen irányuló vádpontok sorozatát hozta nyilvánosságra, mégsem minősítette kifejezet­ten támadónak a Szovjetuniót, amivel már sejttette, hogy nem fogja felszólítani Japánt a hármas-paktumra való hivatkozással a had- balépésre. A bennünket érdeklő harmadik diplo­máciai tényező végül a japánt—szovjet ßemlc- gességi egyezmény, amelynek értelmében a szerződő féllfek semlegesek maradinak, ha va­lamelyikük „háboríts cselekedet: tárgyává vá- äik“. Ez a megállapodás tudvalevőleg akkor jött létre, amikor Macuoka japán külügymi­niszter európai körútjáról hazatérőben má­sodszor is átutazott Moszkván. A szovjetel­lenes háború kitörése alkalmával közzétett német diplomáciai okiratokból kitűnik, hogy ebben az időben — a jugoszláv—szovjet megnemtámadási szerződés megkötése után — Berlin és Róma már felikészült a Moszkvához ’-aló viszony válságos fordulatára. Nem két­séges, hogy a baráti Japán külügyminiszteré­vel Hitler és Mussolini 'ezt a kérdést m ala­posan megbeszélte. Ha tehát Macuoka haza­térőben mégis megkötötte a semiegességi egyezményt a Saovjettel, akkor >ezt csak ab­ban a tudatban tehette, hogy az uj megálla­podás nem fog ellentétbe kerülni a hármas egyezménnyel. Macuoka haingşu'lyozta is, hogy a berlini paktum változatlanul érvény­ben marad. * Már utabunk arra, hogy Japánnak győze­delmes befejezésre kell juttatnia a kinai had­járatot, ha elsőrendű szárazföldi nagyhata­lommá akar válni. Ha a tengely nem támo­gatná Japánnak ezt a törekvését, akkor nem kötötte volna meg vele a hármas egyez­ményt. A kinai hadjárat jelenlegi állapota elsősorban éppen a szárazföldöu csökkent» Tokio cselekvőképességét. (A tengeren Ja­pán most már a világ legerősebb hatalmai­nak egyike.) Bzért nem véletlen, hogy a szovjetellenes hadjárat kezdete után, mialatt Tokióban még folytak az államférfiak ta­nácskozásai Japán állásfoglalásáról, a ten­gelyhatalmak és a velük baráti viszonyban álló országok (igy Magyarország is) közölték azt az elhatározásukat, hogy -elismerik Vang t.sing-Vej japánbarát namkingi kormánya". Ez az elhatározás különösen Berlin részéről 'olt nagyjelentőségű, mert Németország még a legutóbbi időben sieai tagadta meg tel­jesen a barátságos jóindulatot Csangkaisek tábornagy csuagkitlgi kormányától, amelyet mindig az antikommunizmus és a Japánnal! való békés megegyezés irányába igyekezett terelni. Igaz, Berlinnek az utóbbi időben már látnia kefett. hogy Csungkingban nötton nő az amerikai' befolyás, amely egyre inkább reménytelenné teszi azt a várakozást, hogy C-iiDgkaisek engedékenyebbé válik Japanern! szemben. Az. hogy Csungking a berlini nyi­latkozat után sietett megszakítani diplomá­ciai kapcsolatát Németországgal, minden­esetre mutatja, hogy Berlin diplomáciai po- ziciót áldozott fel, amikor nyíltan sziat val­lott V angcsingvej mellett. Ha a japán kor­mány másnap mégis olyan nyilatkozatot tett, amelyből az olvaslAitó ki, hogy jelenleg nem kíván beavatkozni a szovjetellenes háborúba, akkor nyilvánvaló, hogy ez az elhatározása a tengelyhatalmakkal folytatott barátságos esz­mecserék eredménye volt. Tokio döntését egyébként már akkor sejteni 'llehetett, ami­kor kitűnt, hogy a japán diplomácia vállalja a? olasz érdekek védelmét a Szcrvjetuinióban. Mégis nem áll ellentétben Japán politiká­ja a tengelyhatalmakkal kötött egyezmények szellemével? A szövetség nem jele üt okvet­lenül automatikus f egyvier társulást. Olasz­ország sem lépett nyomban háborúba, ami­kor Németország megindította hadait Len­gyelország ellen. Mussolini beszédéből tud­juk, mennyire akadályozta Olaszország harcképességénjek kibontakozását az, hogy Itália csak kevésslel előbb vivta nehéz har­cait Abesszíniáért és Franco Spanyolorszá­gáért. Japán még most is harcban áll Öt éve tart ez a küzdelem — hangsúlyozta Ko* noye miniszterelnök most tett nyilatkozatá­ban. Ez alatt az öt év .alatt a japán nép olyan erőfeszítéseket tett. amelyekre más nemzet aligha lett volna inkább képes. Tudom, hogy már elégedetlenkedtek! Minden tőlünk telhe­tőt meg fogunk termi. Most azonban, hogy kitört az uj háború, gazdasági téren még na­gyobb megpróbáltatásokkal kel'J szembete- kintenünk. Erőt kél vennetek magatokon és az önfegyelem erényét fokozottan kell gya­korolnotok! Valóban: a szovjetellenes háború kitörése gazdasági téren növelte Japán nehézségeit. Kína már meghódított részében a front mö­gött portyázó szabadcsapatok miatt nem tu­dott még kibontakozni a japán gazdasági erőgyűjtés. Thaifölddel és Francia-ínidokiná- val sikerült ugyan Japánnak kedvező gazda­sági megállapodást kötnje, ezeknek jeletntősé- 'ge azonban egyelőre nem d'öntő. Ettől délre már mindenütt az angolszász gazdasági ellen­állás falába ütközik Japán: ezt megmutatta legutóbb a HoHand-IndiávalD folytatott japán tárgyalások kudarca. A Moszkvával kötött japán politikai megállapodás egyik colja az volt, hogy fokozhassák a csere forgalmat » ‘Szovjettel. Ennek a kilátásai most egyre zsu­gorodnak. S ugyanakkor az Európával való esexeforgalom fő útja — a transzszabériai vasút — járhatatlanná válik. De azért a szovjeteilleaes európai háború nem csupán hátrányokat jelent Japánra néz­ve. Már a Macuoka—MoMtov egyezmény után hire járt, Hogy a Szovjetunió visszavon­ja csapatait a mandzsuriai határ közvetlen szomszédságából. A Németországgal vívott háború esetleg arra kényszerítheti a Szov­jetuniót, hogy rendkívül erős távolkeieti hadseregének egyes részeit legalább is a bi­rodalom közepére helyezze át, uj tartaléknak a régi helyett, amelyet igv harcbavctbct az ország nyugati vidékein. Japán mindeneset­re már most is rtyugodtan Kinába viheti at mandzsuriai csapatainak egv részét, mert hogy a Szovjet most. nem keresi a háborút Japánnal, az bizonyos. Gsungkisng fokozott el-z igét élő (lége (Moszkvától már aligha vár­hat gyakorlati siOgitségit), Nanking helyzeté nek erősödése és Japán megújuló katonai «nyomása talán kikényszeríti a békét Kíná­ban. Akkor Japánnak nagyobb 1‘csz a cse­lekvési Szabadsága minden irányban. A szovjetellenes háború jelenlegi szakasza- ban egyébként Németországnak talán, nincs is szüksége tettleges japán segítségre. Bizo­nyos, hogy Japán katonai előretörése a mandzsuriai határon túl, a végtelen szibé­riai térségeken most nem vezethetne másra, mint Tokio katonai erejének szétforgácsoló- dására. Az sincs kizárva, hogy Japan és a tengelyhatalmak abban állapodtak meg: a japán fegyverek erejét mindvégig téliesen érintetlenül iparkodnak tartani Amerika be­avatkozási kedvének csillapítására. Japán egyelőre csak annyit mondott, hogy a szovjetellenes háborút ébér figyelemmel ki­séri. És amikor felbukkant az a hir. hogy Amerika Vladivosztokou át szándékozik ha­dianyagot küldeni a Szovjetuniónak, Toki» 'J?rnc:ck :i ’ po -BESSA, hanem clfcn )ó is, hogy azzol t^yerion és biztosan készülhetnek o l-igzzebb (elvételek és nem- csak o ncgy 6 x 9-ss méretben, hanem a 4*/í x 6 cht-es k'sképméretben is. Kérjen ismertofSt fotókorsskodc jétői. »agy _ vexérképviseieHóI: SOLC TcálVfc^LK Budopest. • ^ _ 'V. Kecskeméti-utca 8/17 Vegyen részt az ezévi 1 500.— pen g6s . öJSSAPAN pályázaton. 8 darob i x 9 cm vagy 16 dafab 4 >/2 x 6 cm felvételre. Árak: P 53-13Ö P-ig ezt a tervet „aggasztónak“ nyílvánította. Voltak olyan hírek is, hogy Amerika — épp úgy-, mint a brit birodalomtól az Atlanti- óceánon — a Szovjetuniótól is támaszponto­kat kiváü cserébe a segítségért, a Csendes- óceán partján. Nem tudjuk, hogy, van'-e alap­ja ezeknek a híreknek, annyi azonban bteo- Dyos, hogy ilyen csereüzletben Japánnak önnön veszélyeztetését kellene látnia. Japánnak tehát még akkor is minden oka megvan az éberségre, ha megállapodásai sem most, sem később nem kívánják tőle a Szovjetunió eliten való beavatkozott, Ha Ja­pán nem avatkozik be, ez fokozza cselekvési szabadságát az angolszász hatalmakkal szem­ben és a tengelyhatalmaknak ez is előnyös. Sumner Welles amerikai államtitkár mégis azt a kijelentést tette, hogy Japán magatar­tása reményt nyújt a Csendes-óceán békéjé­nek megóvására. Ez úgy hangzik, mintha az az angolszász hatalmak most meg akarnák ujitatw a Japánnál való megegyezésre irá­nyuló kísérleteiket. Nyilván úgy vélik, hogy Japán kényes gazdaságii helyzete erre na­gyobb lehetőséget nyújt, mint eddig. Talan Németország helyett most ők akarják létre­hozni a békét Csangkaisek és Japán között. Úgy tűnik azonban', hogy komoly enged­ményeket (i még ezeket is főleg gazdasági téren) csak akkor hajlandók tenni Japán, nak, ha az gyökeresen szakit eddigi külpoli­tikájával. A Japánnal való világháborús szö­vetség helyre állítása természetszerűleg nagy előny lenne az angolszász hatalmak számára. A japán politika ilyen fordulatának első je­le azonban nyilván az lenne, hogy Tokio el­ejti Vancsingvejt. A valóságban pedig Tokio éppen most részesítette a császári kihallgatás kegyében a nankingi kormány fejét. Ugv lát­szik tehát, hogy Japán — nyiltan bevallott gazdasági nehézségei ellenére — tovább ha­lad eddigi utján: az „uj keletázsiai rend" megvalósítása felé s ettől várja gazdasági ba­jainak orvoslását is. V. Et Háram ís^felvamaí íarísnak az erdélyi tanítók szántára KOLOZSVÁR, juLus 11. (Az Ellenzék munkatársától.) A kultuszminisztérium már a tél folyamán átképző tanfolyamo­kat rendezett az erdélyi tanítók számára. Ezeken a tanfolyamokon szakképzett elő­adók ismertették a anyaországi íanterv módszereit. Kolozsváron és a megyében is egész sorozat ilyen átképző tanfolyam volt. Mintegy folytatásképpen a közoktatásügyi miniszter a nvái iskolai szünidőre újabb átképző tanfolyamok indítását határozta cl az erdélyrés&i tanítók számára. Egy­előre három ilyen tanfolyamot nyitnak, nevezetesen: Kolöcsfürdőn, Nagyváradon és Szegeden. A két előbbeni már hétfőn, julius 14-én megnyílik és e hó 26-ig tart. Szegyeden augusztus 11 -3 ig tartj. tanfolyamol. . , Mindhárom átképzőtanfolyamon ko­lozsvári éls megyebeli tanítok is reszt? vesznek. A kolozsfürdői átképző tanfo­lyamra 20. a nagyváradira és szegedik pedig 16—16 tanítónőt jelöltek ki. *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom