Ellenzék, 1941. június (62. évfolyam, 125-147. szám)

1941-06-13 / 133. szám

r ~. , 1 9 4 1 }uoîua 1 3. cias ELLENZÉK */ István a teéfde&sigAM,a néfdmf%M és a ma^^M>sáf^éí Jí&4*& irfJteLp? ,.Én nem szólok... A szivem galamb Vergődve szállók a fénybe s a sok dicső alvót lesem . . . Úgy szállók . . . S^áUunk néhányon, szaggatva, rúgva, éhesen. (Sinka István: Denevérek honfogla’ása. XXI. énekből.) A mult évek szomorú nyarának egyikén kis szamosinenti református községbe gyűltünk össze, bogy főiskolás életünk apró, de annál nyomasztóbb kérdéseit megtárgyaljuk. Vagy ötszázan voltunk. Tanárok, diákok; fiuk és leányok egyaránt. Kiutat kerestünk életünk zavaraiból, erőt szándékoltunk menteni egy­más leikéből és győzni a ránk szakadt törté­neti küzdelemben. Nyomott hangulatban ül­dögéltünk a parányi templomkertben. A templomka egyszerű, fehérre meszelt falai­nak nemes vonalai az égre irányították tekin­tetünk s az istenháza körül roskadozó házak a népre figvelmeztettek. Az irány, a eél pé'- dáztatott; kitartás és bátorság' mindannyiunk­ban volt. Mégis . . . mégis mintha hiányzott volna lelkűnkből valami. Talán a hit . . . ... és ekkor toppant be közénk Sinka István. Nem élő személyében, bánéin verses- kötetével. Élő szellemével. Egyetlenegy pél­dánya került tájainkra s az induláskor már csak lapokból állott a kötet. Szétszedtük. Emlékeztetőül vittük magunknak arról a s-zomoru nyárról. Ekkor kötöttünk — erdélyi ifjúság — személyes ismeretséget a költő­vel . . . Azóta sokszor találkoztunk a betűk renge­tegében, mig az első erdélyi magyar könyv­nap végleges örömünket is meghozta: kezet- szoritottunk egymással. Úgy tűnt most is, mintha a kis cinteremben volnék, körülraj- zottan ugyanazokkal a kérdésekkel, kezem­ben a „Vád“-dal s a völgyi Szamos kanyar­gása az örök magyar szellem útját jelezné ... * Fiatal diákleáuyok tömegéből csempésztem ki Sinka Istvánt, hogy beszélgessünk a költé­szetről, a magyarságról, feladatokról, a ma­gyar életről. A költészet sokat hangoztatott válságáról kérem véleményét. — Sok vita folyt erről az utóbbi évtized­ben. Magyarázata pedig oly egyszerű: nem voltak jó versek. A költők a külső formákat keresték, hangzatosságát és csiszohságát s el­hanyagolták lényegét. A vers formája hideg jégharang, izzó lélek és lobogó hit kell meg­szólaltatására. Amióta van jó vers és vannak jó verskötetek, kél a vers. Észrevette a kö­zönség, hogy ez nem csupán külső csillogás, hanem, hogy a művészet síkjában ott a szo­ciális kérdések halmaza. Tudom, vannak program és pártpolitikai versek, ez azonban nem művészet! A mai politikai élet zűrzava­ra kedves a magát programokban kiélő program-dilettantizmusnak s létrehozott egy lobogóhaju titán-költő tipu6t. Pártok és egyéb csoportosulások „költődnek kiáltják ki, érvényesülése percek kérdése s minden bokorban terem egy irodalomellenes irodal­már. , — Mikor gs'öz a népies irányzat? — A népies irányzat soha nem találhat önmagára, mert ez a népieskedés úgy, ahogv irodalmunkba betört, el is tűnt. A népies irányzat téves utakon kalandozott: a helyes ut a népi, ami ma már olyan hatalma« és i olyan erős, annyira a népből jött és annyira a népben gyökerezik, hogy csak akkor tűn­het e'1, ha megszűnne maga a nemzet és ki* halna a nép. Ez a két fogalom-valóság örök és sérthetetlen. Másról lehet itt szó: a népi irodalom — az igazi irodalom — ezer éve csak elmerülten élt, mert nem volt a’kalma — mint most —, az igazi megnyilvánulásra. — Hogyan kapcsolódik a művészet és a po­litika? — A költőnek és az írónak nem lehet kö­telességévé tenni, hogy politikailag is 1ciá 11 - jón müveiben hirdetett eszméi mellé. A költő hirdet, a társada'mat alakítja, híveket szerez meggyőződései számára s végső kifejlődésé­ben odajut, hogy a hirdetett gondolat poli­tikailag is érvényesül. Legyünk tisztában az­zal, hogy az az irodalom, amit mi művelünk, nem szórakoztató irodalom. Ezt mások kelle­ne elvégezzék (Végzik sokan, csak rosszul....) A mi irodalmunk nemzetformáló. Tanítás az egész nemzet részére. A népmilliók szivében él a gondolatunk, olt szunnyadnak eszméink, de nem tudnak megszóla ni, nem ömlőnek hangokká, a lényeg nem talál megtestesülés­re. Mikor azonban valaki megszólal s szavai­ban a nép gondolata, szive és fájdalma zokog, százszorosán érzi és vallja magáénak és né­mán, de bo'dogan nyugtázza: ez az én nyel­vem, az én hangom. — Irodalmi estet tartottunk egy alföldi városkában. A paraszti réteg mellett az ér­telmiség is ott volt. Néhány versemet olvas­tam fel. A paraszt nem tapssal, hanem köz­beszólásával ad kifejezést tetszésének vagy helytelenítésének. Verssoraim gyakran kivál­tották az „ugv van“, „helyes“ közbeszóláso­kat, de ellenkezőjét is az értelmiségek közül- Csakhamar parázs vita keletkezett fejem fe­lett. Másnap a hatóságok igazoltak ... de mindezzel csak azt akartam igazolni, hogv nem igaz az a megtévesztő állítás, amelyik szerint a paraszti réteg nem érti és nem ér­tékeli a verset és a költészetet. Érti, csak az 6 nyelvén kell szólani hozzá. — A kritika nem emlékezik meg rólam, vagy ha igen, gúnyolódó hangon. A felém áradó csufondáros szavak ellenére, mögöttem mégis egy nép van. Még pedig az a nép, amelyik tágra nyitott füllel figyel Veres Pé­ter politikai fejtegetésére és issza magába szavait. Veres Péter, Erdélyi József s az én elgondolásaim ugyanazok, csak formáink má­sok. Egyikünk beszélget soraiban velük, má­sikunk rimba önti szavait. A „megkarcolt, harc“ után érdeklődöm. Gö­röngyös utakon indultak nehéz küzdelemre. — Mi mögöttünk valóban egy küzdelmes, megharcolt élet áll. Egymásról nem tudva,, Közel siégyszázezer pengőre risg Ke lezsvármegye isoláséfi védésé KOLOZSVÁR, junius 13. (Saját tud.) A vármegye törvényhatósági bizottsága dr. Inczédy-Joksman Ödön főispán elnök­letével szerdán tartotta a felszabadulás utáni első rendes közgyűlését. A fő­ispán üdvözölve a megjelenteket, közöl te, hogy a Délvidék örvendetes felszaba­dulásakor táviratilag üdvözölték a hon­védséget, majd bejelentette, hogy a Kor­mányzó kabinetirodájától köszönőlevél érkezett a vármegye részéről kifejezeti hódolatért. Dr. Szász Ferenc főjegyző bejelentet­te, hogy az alispánt beszámolót a tagok írásban megkapták. A megyei leventeki- képző-bizottságbu beválasztották dr. vitéz Biró Gyulát, Gallus Viktort, Bogdán Je­nőt, Nagy Pált, Palló Imrét és dr. So modi Istvánt. Tudomásul vették, hogy Kalitb András pénzügyigazgató és dr, Hollósi Kuthy Lajos rendőrfőkapitánv- belyettes hivatalból a bizottság tagjai lettek s hogy a közlekedésügyben a kor­mányzatot a bizottságban Simáit Lajos főmérnök képviseli. A vármegyei szá- monkérő szék jelentésével kapcsolatban, amely mindent a legteljesebb rendben ta­lált, a közgyűlés elismerését fejezte ki a megyei tisztviselők munkája iránt. ftíjeryzői jelenesek Dr. Szász főjegyző bejelentette, hogy a csonka megyében összesen 484 km. és 921 rn. útvonalat tartanak karban 22 át­vett és 55 újonnan alkalmazott szak­közeggel. Az útadók mellett feltétlenifi Ha jó a pesi^o ­jo a kedve; Veres Péter a kubikos árok mellől, .jértö Kálmán a kis zsellérsorsból. én a nagybirtok cselédsorából, Németh László és Kodolányi János a középosztályból és még annyiunk in­nen és onnan indult útnak De találkoztunk egy közös eszmében. Tehát minden, ami sza­vunkban izzik, az hiteles, bizonyítható. Hí­veink — akik híveink — bizonyosan érzik, bogy munkánk nem irodalmi elkenés, nem rózsaszínű nosztalgia, nem szép-lélekfütötte ködkergetés, hanem a való élet. — Az ut biztos, melyen haladunk. írótár­saink, akik zsebükben hordják diplomás cnropárségüket és a nyugati tudományokat ujjaik körül forgatják „biharopärnek“ és műveletlennek tartanak. De inkább mara­dunk magyar vonatkozásban „biharopärnek“, mint nemzetközi vonatkozásban „europ'ár- nek“. S kár, hogy nem látják „kiinüveltsé- gük“ milyen tehertétel számúra . . . — I\lilyen különbséget lát az igaz magyar szellemnek erdélyi és a hazai fogadtatása kö­zött? — Szinte azt mondhatnám, hogy az erdé­lyi lélek és gondolkodás sokkal hamarább megért minket, mint az anyaországi. Az er­délyi ember sokkal reálisabb, mert az élet tanította meg észszerű gondolkodásra » en­nek a valóság-törekvésnek tükrében talán hamarább és könnyebben felfogja a népi költészet súlyát: hogy viszenyük ez a népi költészet nemzeti problémánkhoz. — És az ifjúság? — Először vagvok Erdélyben és Kolozs­váron. Nem ismerhettem meg teljesen őket. Pesten ta-álkoztam sok erdélyi fiuvai. Gon­dolkozásuk reálisabb és tudják mit kell csi­nálni a költői gondolatok gyakorlati megvaló­sítása érdekében. Uj fiatalság van felnövő­ben. Tanultak szülőik sorsából és érzik kény­szerét annak, hogy nem állhatnak meg ott, ahol szüleik vesztegeltek. Tovább kell men­ni, mert ha nem, az élet kiszalad lábuk alól. A fiatalság azonban csak akkor érik meg igazán, mikor közösen vonul fel és bojkottál­ja azt az írót, melyről tudja, hogy nem az övé. Lelkében keli érezze ezek idegenségét s megtagadja támogatását kiadóktól s könyv- kereskedőktől egyaránt, melyek idegen esz­mék szolgálatában állanak. Nagy öntudati fejlődés kell még ebhez, de igyekezzék e cél felé, mert a fiatalsága kötelességévé teszi. Éppen egy újabb sereg diák vonul el meg­lettünk. Ismerkednek a könyvekkel, a ma­gyar szellemmel. Vájjon meghallják-e a költő szavait . . . — Jóleső érzéssel megyek vissza Buda­pestre. írjad meg, hogy Kolozsvár és Buda­pest méltó vetélvtársak ! > /v*íV- - %*?’■ ' V /.-*.-*•*7 * y «r-gr L$ v i ).• ”737 * ’sí ~l <"s~ * A könyvsálrak körül még vigan folyik a vásár. Közeledik a hét ói a s akkor véget ér az első magyar könyvnap. A mérleget könnyű felállítani: Íróink jól érezték magukat, érez­niük kellett a feléjük áradó szeretetet és tisz­teletet, mi pedig tanultunk, sokat tanulíuuk tőlük... Kitartást, hitet, népszeretetet. SZABÓ ENDRE. szükséges a közmunkaváltság kiterjeszté­se a géperejű jármüvekre is. Az útadó- előirányzat bevételben 1,513.077, kiadás­ban 1,408.077 pengőt tüntet fel, az egyem leg, tehát 105.000 pengő. Minthogy ezek­nek az adónemeknek behajlása a pénz­ügyigazgatóság közlése szerint csak nyárá­ra várható, a sürgős útvonalak rendbe­hozására szükségesnek látszott 600.000 pnegős kölcsön felvétele a Kolozsvári Ta­karékpénztártól. Az összeg hat év alatt 50.000 pengős félévi részletekben a tör vényes kamatlábon felüli 3.5 százalékos kamattal esedékes a kereskedelmi minisz­térium jóváhagyása mellett. Fedezetül az útadók szolgálnak. A közgyűlés a tör­vény által előirt névszerinti szavazással egyhangúlag megszavazta a kölcsön fel­vételét. Majd tudomásul vették, hogy a vár­megye kiszállási célokra két személygép­kocsit vásárolt s hogy a vitézi szék kö­szönetét mondott a neki nyújtott támo­gatásért és elhatározták, hogy jegyző­könyvben örökítik meg a Uitárdulás után az országot újjáépítő IV. Béla király em­lékezetét. Pártfogóan és teljes hozzájáru­lással tették magukévá az Országos Rá- hóczy Szövetség átiratát, hogy a kor­mánytól magyar görögkeleti egyház fel­állítását kérjék. I 5 vármegyei köfísfgvelss Dr. Csornay Jenő másodfőjegyző a köz­gyűlés és kisgyülés szervezetét és ügy rendjét ismertette. A nagygyűlés évente I háromszor, a kisgyülés havonta ül össze. A költségvetésnél a belügyminisztérium kiváltságának mcgfelelöleg csak a szük­ségleteket vették fel, mert fedezetről a rendes bevételeken kívül a kormány gon­doskodik a pótadó arányos megállapítá­sával. A rendes kiadási előirányzat 189.240, a rendkívüli 155.853, az átme netiek 29.328. összesen P. 374.421. Eb­ből a pótadók nélkül beállítható bévé' teli fedezet csak 22.157, vagyis a hiány, amit pótadóból kell fedezni, 352.264. Egyenesadókból a vármegyében körülbe­lül P. 1.600.000 várható, a pótadókulcs így körülbelül 18.50 százalék lesz, ami egyáltalán nem magas. Tekintetbe kell venni, hogy amikor a felszabadulás után a magyar közigazgatás a vármegyét át­vette, ott semmiféle bútorzat, irodai fel­szerelés, könyvtár, stb. nem volt, amit szinte mind a semmiből kellett előterem­teni. A közgyűlés a vármegyei költség- vetési keretet egyhangúan elfogadta. Tudomásul vették, hogy a vármegye pénzkészleteit gyürnölcsöztetésre kor- mányrendeikezésnek megfelelően bankba helyezik és pedig a Kolozsvári Takarék- pénztárba 3 százalékos kamatozás mel­lett. Az iskolánkivüli népművelés céljai­ra 90.600 pengőt vettek fel az előirány­zatba. Kassa város átiratára elhatározták, hogy 1200 pengőt vesznek fel a költség- vetésbe. hogy hét házasulni akaró keresz­tény jegyespárt a szobakonyha bútor be­szerzésével segélyezzenek. Az összeg 10 év alatt havi 5 pengős részletekben térí­tendő vissza, de minden egyes ujszülött- né! 150 pengőt a család javára írnak. Különböző folyóügyek letárgyalása után tudomásul vették, hogv dr. Simon Jenő rangidős vármegyei árvaszéki ül­nök, az árvaszéki elnök törvényszerű he­lyettese s hogy a hivatalos lap előállítá­sára nyomdai megállapodást kötöttek. Majd a községi körjegyzők és anyakönyv­vezetők magánmunkálati dijairól, szabad­ságidejéről és helyettesítéséről, illetve az építkezések szabályozásáról szóló rende letek tudomásulvétele után kimondották, hogy az ebtartási szabályrendelet értel­mében a házőrző ebek után 1, egyéb ku­tyáknál 5. luxusebeknél évi 10 pengő adót kell fizetni a vármegye területén. Végül a főispán megköszönte a tagok megjelenését és a közgyűlést bezárta. 3obbm f!ű]ís! Sulfcs 6.-án láp élelme a jolritaldaíi közlekedés Ismeretes, hogy a magyar kormány tervbe vette a jobbo dalon való hajtás bevezetését. Az errevonatkozó belügyminiszteri rende et megjelent és közli, hogy a jobboldalon való hajtás 1941. évi julius hó 6-án, egyes kivé­telektől eltekintve, az eaész ország területén életbe 1 ép. Kivételt képeznek ebben a tekin­tetben: Budapest székesfőváros területe, to­vábbá Szentendre város, végül Piliszentiváu, Pilisvörösvár, Pilisszántó, Pilisszeutkereszt Pilisszentlásaló. Felsőgöd. Főt, Mogyorói!. Gödöllő, Isaszeg, Pécel, Maglód, Eeser. Ve esés, Alsónémedi, Dunakisvarsánv. Taksouy Csepel-szigeti községek, Érd Törökbálint Budakeszi. Nagykovácsi községek hat ár áh. 1 a helyszínén megállapítandó pontokat ossz kötő vonalon belül eső területeken 1941 ' november hó 9. napján kezdődik a jcbl hajtás. iil

Next

/
Oldalképek
Tartalom