Ellenzék, 1941. június (62. évfolyam, 125-147. szám)

1941-06-10 / 131. szám

^ 2

ELLENZÉK.

19 4/ I u n I u % 10.

Kormányzói távirat az Erdélyi Párt elnökéhez

KOI ()/S\ Ili. június 10. ( \/ Ellenzék tudósitöjulól.) \z. Erdélyi Part alakuló közgyűléséről grot teleki Béla, az Er drlv i Part országos elnöke, hódoló láv- iratbau fejezte ki Erdély népe és a megalakult Erdélyi Párt nevében Kormányzó írunk személye iránt érzett liszteletet és hii ragaszkodását. A Kormányzó Ur kabinetirodája áltál köszönte meg most a távirati jókívánságokat. Az Erdélyi

Párt központi irodája a kö\étkező levelet kapta:

I Kormányzó IIr OJöniéltósúga trz Erdélyi Part alakuló közgyűlést* nevében Méltóságod által táviratilag előterjesztett iidiüzlésért es u kijejtzésre juttatott hu~ zufius ruguszkodásért szives köszönetét nyilvánít ja.

Budapest, 1911 június 3.

í Kormányzó kabinetirodája.

Megiil beszélgetés Ignácz Rózsával

könyvekről, Írásról, Erdélyről, Pestről és... magyarságról

BUDAPEST, június 10. (Az Ellenzék kiküldött munkatársától.) A magyar fó- % áros a magyar könyv ünnepét üli. A könyvnapi sátrak teljes díszükben sora- koznak az úttesteken és a közönség bőszeim sorokban vándorol egyik sátortól a másikhoz, bogy kedvenc írójának 'agy írónőjének most kiadott könyvére pár kedves ajánló sort kapjon. Az iró már .nem elefáutcsonttoronyban lakik. Ember és ember akar maradni. Jól esik olvasótáborának elismerése és boldog, ha pár -szót válthat közönségével. Az olvasó pedig személyes benyomása alapján még '.jobban megismeri az íróját, aki szürke -napjainak nehány óráját megédesíti és ta mesék birodalmába ringatja vagy eligazítja leLkiismeretét körünk kuszáit kérdés halmazában.

Erdélyieket kerestünk s a véletlen Ig- ;nácz Rózsához, az utóbbi évek egyik legsikeresebb Írónőjéhez vezetett. Vig mosoly az arca, amint könyveit dedikálja. Most nem is akarjuk zavarni. Pedig meg fkérdezzük tőle, milyen érzéssel megy le ^Erdélybe, az erdélyi könyvnapokra, fő- Ueg Kolozsvárra, hol viszontlátja majd azokat a falakat, ismerős arcokat, amik »között és akikkel gyermekkorának soksok boldog napját töltötte. Farkas-utca, iPetőfi-utca, a kollégium kertje mindmeg- annyi emlék, mely odaköli a csendes és ódonillatu városhoz.

— Estefelé otthon . . . pillant fel a könyvhalmazok közül és serceg tovább az irótoll a könyvek címlapjain . ..

Ä kimondhatatlanul szép pesti alkonyaiban barangolunk. Utcák utcák után, ház házak után. Majd parányi névjegy az ajtón:

IONÁCZ RÓZSA

Meghitt, csendes urilakás. Tele könyvekkel, festményekkel. Kis Íróasztal és kitárt ablakok a budai hegyekre. Egyik sarokban kis utazó-táska. Jelzi az indulást . . .

Sz uj nemzedék

— Tizenkét éve élek Pesten, mondja

az iróuö, 1928 ban költöztünk ide. Nem „menekültünk’*, önszántunkból jöttünk el Édesanyannual. A trianoni időnek felét. gyermekkoromat Erdélyben éltem. Apám, mint pap é« po 1 itikns, az ottiua- radús. a kitartás hive volt s ezt ne\rlte belénk is. Ha nem csábit el a szinpad utáni vágy, most is otthon lennék, vé' geztem volna a romáu egyetemet s ki tudja, nem nyelvszakos tanárnő lennék-e most Marosvásárhelyen . . .

— Nehéz volt megszokni Pestet az erdélyi levegő után. Kissé sok volt politikában és irodalomban egyaránt a hangoskodó. egyszóval a „konjunktúra-erdélyi.“ A helyzet itt is, otthon is súlyos volt. De a csonkahazába került igazi erdélyiek összetartottak: kicsiny erdélyi

társaságok segélyezlek minket, kezdő erdélyi snüvészesemetéket s bizony, ha sikerült valamelyikünknek az élete, gyak* ran megkaptuk a versenyben elmaradt csonkaországbelieJvtől a ..törtető" jelzőt. Mégis sokan kitartottunk erdélyi élményeink és erdélyi igazságaink mellett. Büszke voltam például arra, hogy jó eredménuvel végeztem a kolozsvári romáu érettségi-bizottság előtt, — bár ezért nagvon lefalángattak a Sziniakadémián — mert szerintük uev illett volna, hogy egy

í

Ma és halnap kSmyvnap

rácz VAU

népszerű sztárja ad auiogramol

; Mob

szenfgeric

h8nyv$álrában

(az üzletel szemben) Mily is hir jiy-tSr 7. szánt.

■BEMBBE—B—BH3BM—BB

Ma és holnap

könyvnctp

KREMER NAIC

a Magyar Színház primadonnája ad

iramot

szenlpiei

KÖNYVSálRÚBÜH (az üzletlel szemban) Mátyás király-tár 7. sz.

.derék magyar leány“ megbukjék a román nyelvből, de én már ahhoz a nemzedékhez tartoztam, amelyik tisztában van az ellenfél erejével és azt nem he csiili le; ellenben annál józanabb fejjel, ridegen és céltudatosan küzd minden vonalon ellene.

— Hogyan fogadták első könyvét, az „Anyanyelve magyar“-t?

— Nehéz kérdés, hogy erre én feleljek. Azt hiszem sikerein volt. Budapest és a csonkahaza egyszerre megismert, mint írót és remélem, szivébe zárt, talán még azt is megbocsátották, hogy „ro iuáu" t irtain és nem „oláh“-t. De mint az „átmeneti nemzedék“ tagjának, ez kötelességem volt. Erdélyben viszont voltak olyan magvarok, különösen az utánam következő nemzedékből számosán, akik túl irredentának tartották regényemet. Ők, — ki sejthette akkor még a bécsi döntést —- „dunakonföderációs” alapon keresték a megegyezést a románokkal teljesen eredménytelenül. Mellesleg a Biruinţa és a Tribuna azt írja rólam, hogy románfaló, véresszáju magyar vagyok, akit ki kellene suppolm Erdélyből, ha beteszi oda a lábát.

I

SséfeJfés

Irta; Erdélyi József

Sokat'gérő cimii szótár jelent meg nemrég: Bárczi liéza szófejtö szótára. A cim azonban Ígéret maradt. A szó táriró tudós egyetlenegy szót sem fejtett meg. Becsületes hézagpótló műn «kát végzett: a lasian készülő nagy éti mológiai szótár kivonatát adta előre a laikus közönség kezébe. Ennek magam is örülök: épp ilyen szótárra volt szükségem. Nem is bírálhatom a mun- Bkát: nem vagyok tudós. A költő és a fogalomalkotás kutatója azonban megszólal bennem s az ígéretet szántónkén. Miért „szófejtö“ ez a szótár, ha nem fejti meg a szavakat, csak tövüket mutatja meg s összehasonlítja őket? Ha ugyanazt a szór a világ minden nyelvében ugyanolyan alakban is talál ná meg, mint nyelvünkben s megállapítaná: melyiktől vette a többi, még akkor 's titok maradna a szó eredete, titok maradna pl. hogy miért ergonafa az orgonafa s miért nem hegediifa.

Erre a kérdésre azt feleli Bárczi „szófejtő“ szótára, hogy az orgonafa „valósziniileg“ azért ergonafa, mert ágai orgonasips?cuLien nőnek. Ami ráülik ezer más fára, úgy, mint az orgonafára, melynek ágai — megfigyeltem — éppen nem orgenaszeriien nőnek.

Szerintem az orgonafa azérí orgonafa, mert levelei tökéletes Iándzsahegy- alakuak. Greet a lándzsa régi magvar neve. Gna rést jelent, orgona, e két szó összetétele pedig nyélbeiithető íándzsahegyet, az orgonahangszert is hegyes lándzsahegyszerii sípjai m ait nevezzük orgonának. Ezt a nevet nem verhettük latinból, ahogy azt Bárczi

I feltételezi. A latin orgánum többese, organa, nem változhatott volna soha orgonává. ahogy a corona nem váltó zott koronává nyelvünkben. Az orgona fran-cia neve, orgue, német neve Orgel, a mi orog, orgona szavunk változata. Ök vették tőlünk a népvándorlás ideje ben. OrQovány pusztanevünk lándzsa vagy nyílegyenes vizenyős &ikot, róna tagot jelent. Öreg Pál régi hajdú neve olyan név, mint Dzsida Jenő neve, Ha az orog vége visszahajlik, akkor horog.

Enny'böí is látszik, hogy’ mit várok én attól, aki szófejtést igér nekem. Azt, hogy a szót ne csak tövéig fejtse meg, hanem utolsó hangjáig. Vagy maradjon meg az etimológiai kaptafánál. Nem elég az erdőt tövig táróin', ki keU szedni gyökereit is, hogy a föld művelhető legyen. A Bárczi féle aka- dém kus erdőirtás nyomában nagy ci- her verődik hamarosan a nyelvtudomány terén, amit csak a magyar kő! tészeí Erős Jánosai tudnak tisztázni. Ne beszéljenek olyan fölényesen a Iái kusokról, a romantikusokról azok, ak k, titkon belátva, hogy’ csak fél - munkát tudnak végezni, vakon tapogatóznak, találgatnak, ott, ahol a román tikus laikus költők a magyar nyelv- folytonos ujjáteremtői világosan lát nak s mutatják a nyelvtudomány további fejlődésének egyedül helves, lehetséges útját.

Parkeftezési

munkálatokat jutányosán vállal

L@ssinezi (k

Zápolya-uíca 6, sz. és Szentegy- ház-utca 1. (Sebők-cukrászüa)

a kétféle arcú élet

— És azután?

— Azután megszoktam, hogy kétféle arccal éljek. A csonkahazabelieknek Írtam Erdélyt, vallottam Erdélyt, cikkben, novellában, két regényben is. A rádióban székely balladákat adtam elő, székely népi játékokat rendeztem a Kamaraszin- házban. a Városligetben. Erdélyi bútor és hazai szőtes volt a szobámban, székely volt a házileányom, nevem, fajtám, hitem. De ha nyaranta Erdélybe mentem és ott hovátovább úgy kezdtek fogadni — ha szeretettel is — mint elszakadtat, aki pesti lett. Erdélyben tartózkodásom alatt — mely nem volt és nem is lehetett mindig jól értesülve az anyaország viszonyairól — az itteni dolgokat dicsér tem és türelemmel hallgattam a házává- gyakozás'szülte bírálatot. Egyszóval Kolozsváron pestinek látszottam, Pesten kolozsvárinak ...

— És most, mikor Trianon átka részben elvonult fejünk fölül?

— Kettősségem is megszűnt, — vág szavunkba Ignáez Rózsa, — boldogan megyek haza az első erdélyi magyar könyvnapra. Boldogan, de kissé félve is . . . Trianon idejében minden évben jártam odalent a fenyegetések ellenére is. De mióta visszakerült Erdély, mi, anya országbeliek, illetve mi, erdélyiek még nem jártunk odahaza. S gyakran felötlik a kérdés: mi vagyok én most? Erdélyből Pestre származott írónő, aki szülőföldjére látogat? Talán nagyon fájna ez a meghatározás, mint ahogy tizenkét éven át ez a jelzett kettősség is fájt.

Ns tek'nisenek se erdáfyínsk, se anyaországinak

A budai hegyekre kalandozik tekinte te. Talán a Feleki-tetöre gondol, a Blikkre és a Hója illatára . . .

— A sors szabta rám mindezeket, de' nemcsak rám, nemzedékemre is. A sors, melyet vállaltain, mert vállalni kellett — és amely most abban is részesít, hogy hazamehetek, odaülhetek a magyar könyvnap sátrába és aláírhatom könyvei* met, a „Született Moldovában“-t é3 a „Keleti magyarok nyomában“-t mindazok számára, akik tudni akarják, hogyan is élnek az egykor elhagyató t erdélyi magyaroknál is elhagyatottabb sorsú Kárpá* ton tuli, Balkánra származott magyarok.

— Én most kissé alázatosan, megrendülve, sőt félve, de nagy szeretettel megyek Erdélybe, főleg Kolozsvárra. S csak azt kérem a sajtótól és mindenkitől, ne te hintsenek se erdélyinek, se anyaországinak. Ignáez Rózsa vagyok, aki a három- székmegyei Kovásznán született, élt bar mincegy évet, tizenkilencet Erdélyben és tizenkettőt Pesten. Régebben, mint színésznő, élőszóval próbáltam, pár éve és ezután írásban szeretném közölni mindazt, amit úgy érzek, rám bíztak Odafönt. Minden büszke vagy fájó helyi meghaía- lozás nélkül, egyszerűen csak: magyarok-