Ellenzék, 1941. június (62. évfolyam, 125-147. szám)
1941-06-07 / 129. szám
í BLLP.NZtK I U 1 I innia'* 7. 6 mmm Az Aálsssiii-óceáni csatfa A háború mtuvs.alnisu látváuyosságokkal *zülg«!o e*euiéuvei mögött szinte szerényei« húzódik meg *r alluiitiúceúni csata, melynek eredményei pedig minden bizonnyal lonto- *abb szerepet játszanak a nagy küzdelem ki menetelében, mint a/, óriási arányokat Öltő háború minden eddigi eseménye. Mert a körülölelek döntő élet-halálhnrca vr«iil u vagy magában Angliában, vugv az Atlanti- óceánon log lefolyni. A már Ázsiára és Afrikára is átterjedő délkeleti bare inkáid. Angisa vagyona ellen irányul, döntő csapást a brit birodalom központja ellen csuk nyugi ton lehet mérni. Minden bizonnyal tisztában van ezzel a német hadvezetést sr is. mely tevékenységének súlypontját szintén inkább nyugatra helvezi, bár a kelet felé irányuló szárazföldi. íésii és tengeri harcok csillogó aredményei a nagyközönség előtt azt a bit szatot keltik, mintha a német oflenziva lóerejét délkelet felé vetné harcba. Az Atlanti- óceánon folyó bare külsőségek >en kétségtelenül szegényebb, a nyilvánosság előtt rejtőt tebb, de ugyanakkor jelentősebb es nagyobb e ró f eszi léssé I es elkeseredéssel folyik, mint a délkeleti harc. A/ atlanti küzdelem kimenetelétől függ azonban, hogy az amerikai segítség Anglia javára és a tengelyhatalmak ellen érvényesülhet-e; hogv önthet-e ez a segély- adás uj erőt a német támadás ellenállhat ít- !un pörölyoiapásai alatt gyöngülő angol ellenI állásba. \ Grönland vidékén lefolyt tengeri ütközet, mely a küzdöfeb-k kot legnagyobb csatahajóját állította egymással szembe, pi1 I lanatnyilag kísérteties lényt \etett az óceáni vizek rengetegeiben lefolyói és előttünk rejtett nagyszabású harcra, melynél jelentősebb a háború kimenetelén- egyedül az angol terület inváziója lehetne. Az atlanti csata arányai Az atlant iúeáni küzdelem arányai olyan óiriásiak, amelyhez hasonlót az emberiség még nem ért meg. Amit a szárazföldi hadju latokban eddig láttunk, az. különösen német részről, káprázatosán nair\. eddig szinte elképzelhetetlen dolog. Az. atlantióceáni c:,ara arányai azonban úgy kitérjedettségiikben, mint az igénybevett erők nagyságában, n technikai fejlettség latbavetésében és a vele járó anyagi áldozatokban messze fölülmúlják a szárazföldi harcoknak ezeket az arányait is. Mindkét részről tisztában vannak a hatalmas játék tétjeinek súlyosságával mindkét részről ezért példátlan szívóssággal, elkeseredettséggel ó-; minden erő latba vetésével folyik a küzdelem. líitlet újévkor jelentette be, Churchill ugyanúgy nem sokkal azután, hogy ez a harc döntő le-', a bábom kimenetelére. Az Egyesült-Államok naponta fokozódó közbelépése még bizonyosabbá teszi ezeknek z bejelentéseknek igazságát. Németor szúg az Atlanti-óceánon ver éket Anglia és az Egy(süll-Álluinok kiizé, hogy megakadályozza az angolszász erők egyesülését. I'-/. olyan nagyszabású vállalkozás, amilyent csak u német katonai zseulahás liajlbut végre * amelyre minden bizonnyal a messze jövőben is emlékezni fognak és boncolgatni fogják hadtörténelmi -zakkünyvekben. Az atlantióiccáni kii/deiem abban különbözik az eddigi tengeri harcoktól, hogy a támadó ré-zérö! nem az ellenfél haditengerészete, hanem el-ö Mirhán a kereskedelmi tengerésze- le ellen irányul. A barcbavetett erők közölt pedig a tengeri erő harci e--/.közeivei majdnem egyenlő arányban szerepelnek a légierő barei eszközei is. Német részről első sorban bu várba jókkal és repülőgépekkel vívják a harcot é.s idónkint a liadiílotta nagyobb egységeit is harcba dobják. Angol részről viszont a hosszú éveken át mérhetetlen áldozattal kiépített óriási hadiflotta sem elég hogy az. anyaország számára nélkülözhetetlen tengeri forgalmat az Atlanti-óceán vizein meg tudja védeni. Ezért erősödnek napról-uapra az. angol segélykiáltások Amerika felé, ezért terjeszti ki folytonosan Rooscvdt az Egyesült* Államok hajóhada által védendő amerikai érdekzónát Európa leié. kockáztatva azt is. hogy katonai intézkedései túllépnek a háborús mozdulatok határvonalúi: a tengelyhatalmakkal szemben. A blokádvonalak Az Atlanti-óceán vizein keresztiil-kasul hu- aódó blokádvonalak és az amciikai érdekkör kijelölt vonalai, melyeket úgy a hadviselők kormányai, mint a washingtoni kormány hó~ napról-hóuapra tágítanak. szinte áthatolhatatlan szövevényt képeznek a hajózás számára. Ma az Atlanti-óceánon haladó minden kereskedelmi hajó hol itt, hol ott beleütközik valamelyik hadviselő fél által elrendelt tilalmi vonalba és kockáztatja az elsülyesztóst. Ezért az óceán egész forgalma már csak háborús forgalomra s/.oritkozik, a békés kereskedelmi hajózás mindinkább kiszorul nemcsak az Európát környező kisebb tengerekről, hanem az óceánokról is. A német bloka-l- ronal, melyet eredetileg Anglia körül vontak, a francia-spanyol határtól az Atlanti-óceán huszadik szélességi köréig terjedt, innen a Hebridák fölött és a Farröi-szigetek alatt visszatért a Balti-tengerre s a tenger középső részén haladott le He'golandig Az újabb német blokádvonal a régi kiindulóponttól elindulva. már fölmegy a grönlandi partok köze- léb? és innen Grönland és Izland között a sarkkör mellett tér vissza Norvégia északi partvidékére. Az angol blokádvonal egyene? irányban metszi át az Atlanti-óceánt a kanadai Ujfundlandtól a középafrikai Sierra Leone angol gyarmat fővárosáig, Freetownig. Ezenkívül egy külön angol blokádvonal veszi körül Írországtól Spanyolmarokkóig a francia, portugál és spanyol partokat és egy másik Északirországlól Izlandon keresztül Grön- landig halad. Az amerikai érdekeltség vonala, mely lényegileg szintén blokádvonal, északról délre terjed egyenes vonalban az óceán huszadik szélességi köréig és az Atlanti-óceán vizeinek több mint kétharmadára vonatkozik. A hadviselők tengeri erői azonban a saját blokádvonalaikat sem tartják szigorúan tiszteletben, hanem az Atlanti-óceán majdnem egész vizrengetegét hadi területnek, tekintik. fiz amerikai had anyag útja Az Anglia és Északamerika közötti tengeri forgalom, mely a hadianyagokat is szállítót.a, eddig főleg az Atlanti-óceán középső részén, az Azori szigetek érintésével bonyolódott le. Ez az útvonal különösen ki volt téve a német tengeralattjárók és légierők támadásainak, melyek a német kézben levő francia partvidékről indultak ki. A tavaszi hónapok óta azonban átterelték a forgalmat északi irányba, ami egy nappal hosszabb utat jelent, de angolok és amerikaiak számára jóval biztonságosabbnak látszik a déli útnál Ez a forgalom a kanadai partok mellett halad el Labradorig, innen átmegy Grönland legdélibb pontjára és folytatódik Izland felé., ahonnan egyenes vonalban megy délkeletnek Anglia nyugati partjaiig. Ez az útirány a német támadások részére csak a szintén német kézben levő norvég kikötők felől érhető el buvárhajók és repülőgépek által. De a legkisebb távolság igy is túlhaladja az 1500 kilométert, csak Anglia közvetlen közelében jut közelebb a német kiinduló pontokhoz. Angol—amerikai, részről előnyösnek tartják azt is, hogy az nt- vo-nal 'legnagyobb részén a nyári hónapokban csak pár órai sötétség van s a rendkívül tiszta vízben repülőgépről nagy mélységben is láthatók a buvárhajók. Amerika ennek a megváltoztatott útvonalnak érdekében tette rá kezét Grönlandra, Anglia szintén ezért foglalta el Izland szigetét és kényszeritetíe ki az izlandi függetlenség kikiáltását Dániával szemben. Német részről természetesen szintén nem maradnak el a megfelelő hedmozdu- latok az uj helyzetit l szemben. Amint Jürgens tengernagy vezetése alatt az Atlanti- óceánon működő német hajóhad mozdulatai, a Bismarck megje'enése Grönland mellett es ezt megelőzőleg a Scharnhorst és Gnei-enau hadihajók ugyanitt folytatott szereplése mutatja. Németország légierejével és búvárba- jóival eddig folytatott harcát most már hadihajóinak porlyázó harcával is folytatja. Előtérbe helyezi a portyazó harcokat, amelyeknek eredménye, mint a ITood angol óriás- páncclos és a százezer tonnákra menő kereskedelmi hajók clsülyesztége mulatja, mérhetetlenül kedvezőbb számára, mint a flott ák közöJti nyih harc, amit az angol és német tengeri erő aránytalansága miatt nem is igen kockáztathat. — A portyázú harc azonban, ha szintéi; nagy kockázat ikkal is jár. az elsőrendűen vezetett német tengeri haderő számára igen eredményes lehet. A/ Atlanti-óceán vizrengetegeibe kimenekülő német hadihajók elfogására óriási erőket kellene igénybe venni, amire az angol hajóhad sem mindig elégséges. Így a portyázú német hajók időnkint nagy eredménnyel csaphatnak be a forgalmas hajózási utakra, pótolva azt. amit az angol—amerikai tengeri ut áthelyezésével a német légi és buvárhajoharc lehetőségekben elveszít. Az angol kereskedelmi hajózás vesztesé ei A háború további kimenetelére természe- I tesen döntő jelentőségűnek tekinthető, hogy Anglia kereskedelmi hajóveszteségei eddig milyen magasságot értek el és hogy mint fognak ezek a veszteségek aÜakidni a továbbiakban. Annyit angol részről sem tagadnak, hogy amerikai segítség nélkül ezt az évet a hajó-tonn-atartalom életveszélyes lé- csökkenése nélkül nem húzhatnák tűi. Az elsiilyasztett hajók tonnatartaimát azonban jóval kisebbnek mondják, mint a német adatok. A legutóbbi német jelentés szerint az angol hajóveszteség a háború eddigi tartama alatt már elérte a 11 millió tonnát, ami a háború kezdetén 21 millió tonnát kitevő hajótérnek több mint a fele. Angol részről ezzel a statisztikával szembeállítják azt. hogy a háború elején lefoglalt német és olasz hajókkal és a Norvégiától, Hollandiától, Belgiumtól, Dániától és Görögországtól nyert hajótérrel Anglia mintegy hatmillió tonna újabb hajótérhez jutott, ami felére csökkenti le a németek által adott veszteség arányát. Ezenkívül a német statisztika magúban foglalja. az angolok szerint, a háború eUő évében elsülyöaztert francia hajók rorniatarta>- inát i~. Az angol hajógyárak pedig, melyeknek termelőképessége békeidőben is évente mintegy kétmiOió toana volt, a háború kezdete óla fokozottabban dolgoznak é.s Anglia mind nagyobb mértékben kap az Egyesült- ÁUaiuoktól és vásárol más államoktól is hajukat. Ez az angol érvelés azonbaa mindenesetre el akarja tolejtelni. hogy a német légi támadások nagyban csökkentik az angol hajógyárak termelőképességét és hogy az angol kikötők elleír, szüuteleniil ismétlődő légi támadások mind tökéletlenebbé teszik a kirakodási lthetó-égeket is, ami az igy okozott időveszteségekkel szintén fokozza az angolok hajótérsziikségletér. Ez a hajótérszük• légiét igen nagy mértékben fokozódik azáltal is. hogy az eddig a Földközi-taugerCn lebonyolított forgalom most már hosszú hónapok óta csak Afrika megkerülésével jut el k.letre az Indiák és Ausztrália felé. És fokozódik nagymértékben a védekezésre eddig nélkülözhetetlennek tartott hajókaraván- raadszer miatt is, mert a hajók csak nagyobb karavánok összeállítása után indulhatnak útnak és gyorsaságuknak a karaván legkisebb gyorsaságú hajója után keli igazodnia. A helyzet tehát az. hogy a teljes angol tonnaszükség’-et kielégítésére még a háború előtti sértetlen hajótér sem volna elég. A majdnem kér év óta folyó tengeri harc tehát kétségtelenül igen súlyos helyzetbe hozta ebből a szempontból Angliát. Ez az oka annak, hogy Rooseveílr Amerika közbelépésével mindenekelőtt az angol hajótér- ezükséglet nehézségein akar segiteni. Ezt elsősorban úgy igyekszik elérni, hogy az an gol haditengerészet védő szerepét az Atlantióceán nagyrészén az amerikai hajóhad által akarja átvétetni. Ezenkívül szabaddá igyekszik tenni az Indiai-óceánon és a Csendesóceánon dolgozó angol hajókat is, azzal, hogy az itt folyó angol hajózást amerikai hajókkal helyettesíti. Á égül pedig igazi amerikai iramban gyorsírja a hajóépitést, legutóbbi jelenrés szerint 759 hajó építésére adatott ki rendelést, ami jövő évre öt-hatmillió tonna újabb hajótér szolgálatba állítását jelentheti. A küzdelem igy a technikai lehetőségek végső kihasználásával folyik, mert a ma már világháborúvá alakult harc végső eldöntésében a sikeres vagy sikertelen hadmozdulatok mellett igen nagy szerepet játszik ez a technikai harc is. A világháború tengeri küzdelmeinek adatai A hajótérveszteségekrői, újabb építésekről és a szembenálló tengeri erők viszonyáról szóló adatok megadásában minden bizonynyal nagy szerepet játszik a propaganda is. Teljesen megbízható, világos képet ezért csak n beavatottak alkothatnak maguknak. Nem érdekes'Ségnélkiili dolog ezért az 1914— lo-as világháború veszteségeiről nyújtott kép, melyet hivatalos adatok alapján nemrég állított össze egyik hírügynökség. E kimutatás szerint Anglia a világháborúban 3.120 kereskedelmi hajót veszített 7,763.247 tonna- tartalommal. Ehhez hozzájárul naég szövetségeseinek mintegy 2,000.090 tonnát kitevő vesztesége, A norvég hajózás, mely akkor is Anglia számára dolgozott, 1,174.000 tonnát vesziteit. A semlegesek veszteségeivel együtt a kereskedelmi hajózás világháborús vesztesége 12,723.000 tonnát tett ki. Az angol hajózás legnagyobb havi veszteségét 800.000 tonnával 1917 áprilisában érte el. Ez a szám 1918 októberéig 100.000 tonnára csökkent le havonta. A némerek a világháború alatt összesen 343 tengeralattjárót állítottak harcba. Ebből 199-et elveszítettek. 178 elsülyedt, 14-er kényszerhelyzetben maguk sülyesztet- tek el és 7 fogságba került. A mostani háborúban a németek aránylag kevés tengeralattEPULET FESTEST szakszerűen a legjufányosabb árban készít FLECLER, K ö 1 ö- utca A. Telefon 37-74 járóval kezdték a harcot. Azóta újabb i nd aztrü és szerkezeteikben nagyban töké'etesí tett huvárhajőkat építettek nagyszámú soro /atban. Ma már minden valószínűség -zerint hu várhajóik száma i- messze túlhaladja a vi lágháhnrus német tengeralatti küzdelem egységeinek számát s igy a változott viszonyokhoz mérten a tökéletesen működő német légi erővel együtt. telje» győzeleinbiztosság- gul folytathatják le a harcot. (—). Srácok... A meleg tuniszi délutánok Budapest gyermek seregét is kicsalták az utcákra, játszóterekre. A hosszú tél elrejtette őkel s most. a délutáni sétálók, anélkül, hogy észrevenné.k, megállnak, nézik őket — mintha Európa vihurábun egy pillanutra hozzájuk menekülnének — s talán azt sem veszik' észre, hogv mosolygó szemekkel, félhangosan megjegyzik: — Srácok . . . Minden világvárosnak megvan n magú utcagyermeke, de ..sráca“ egynek sincs. Ol van sajátosságai ők a magyar metropo' fisnak, ami csalt ezen a tulajon teremhet, mint a világhírű tokaji, ők Pest mosolyai. eszes, csipösszáju, de kedves csirkefogói. nagy házak tövében élő emberpalántái. akik ideges életünkbe mindig be- lekacagnak egv kis nyugalmat. Tegnap Szent István városban, a református templom melletti téren ezzel lép elém egy szurtosképü fiú: — Bácsi, kérem, tessék bejönni az előadásra. csak 10 fillérbe kerül! — Milyen előadásra? — A srác-szabadtérire! ... — Ilyen is van?, — kérdezem cselé sejtve. — A szegényeknek gyűjtünk — mondja és tiszta gyermeki szemét várakozóan rám emeli. Lelkesen magyaráz. A „szabadtéri“ Szalma Jóska ötlete. Ö rendezi a téglcr rakás mellett az előadást. Noha a szerepeket még nem tudják, téma sincs — de- hát ez a legkevesebb. Szalma és a többiek, született tehetségek. Itt csak a gyűjtés gond. A ..srácok“ gombbal fizetnek. Nem volt mit tenni, elhatározták: felnőtteket „szereznek.“ Mögötte gyermekzsivaj s mindezt gyors, rövid mondatokban mondja el. Figyelem lelkes, szabatos beszédét: Honnan a gyermeki léleknek ez a finom érzéke a nagyok sorsa iránt? Honnan az együttélés átérzése, hogy már ők, a gyermekek akarnak segiteni rajtunk? Az előadás — sajnos — a ,,közönség részvétlensége miatt elhalasztódott Este Szalma Jóska igazgató-rendező ur a megsértett gyermeki önérzet hangján szól: — Borzasztónk ezek a felnőttek! Tetszik látni, nem akarnak segíteni a szegé- nyékén, hogy . . . — ... hogy moziba mehessenek a srácok! — veti valamiért bosszúból ide az előbbi munkatársa az igazgató urnák s elszalad. Halotti csend. * A súlyos leleplezés után még hosszú ideig együtt maradtam Szalma igazgató úrral és egy gázlámpa alatt részletes vitába merültünk a gyermeki morál és a gyermektársadalom iránti közömbösségen. A kapuzárás ideje, tiz óra már vészesen közeledett. Sietve mentek el mellettünk az emberek, hogy még kapuzárás előtt hazaérjenek, mikor egy öregasszony megkérdi tőlünk: — Nem tetszik tudni, hány óra van? Mielőtt válaszolhatnék, Szalma igazgató ur elkeseredetten oáaszól az öregasz- szonynak: — (jt perc múlva tiz fillér! S azzal dühösen elszalad, hogy kapuzárás előtt més ő is hazaérjen . . . PETYKE MIHÁLY, -
