Ellenzék, 1941. június (62. évfolyam, 125-147. szám)
1941-06-30 / 147. szám
i9*41 junta* ELLENZÉK *^mam*mújnrttMKlK*1NnBr&WWHnBiia}HKJXfSb./JVi3iN>Tl2nzi\aiKi£ 5 Nagybányát és TalaberfaSvát bombázták a szovjetrepülők rA magyar honvéd vezérkar főnöket közli: . , i Utólag érkezett jelentés szerint június 27 én Nagybányát es lalabortal- y'át is bombázták a szovjet repülők. A bombák nem okoztak kart. I Csapataink és a szovjet csapatok között a határon ma is több helyen tüz-harc volt. Csapataink az ellenséget üldözve a határt több helyein átlepte . ERÉLYES MAGYAR MEGTORLÁS A MAGYAR KIRÁLYI HONVÉDVEZÉRKAR KÖZLI: NAGYBÁNYA ÉS TALABORFALVA SZOVJET RÉSZRŐL TÖRTÉNT BOMBÁZÁSÁNAK MEG TORLÁSAKÉPPEN JUNIUS 29 BN REGGEL LÉGIERŐNK EGY NAGYOBB CSOPORTBAN SZOVJET KATONAI CÉLPONTOKAT BOMBÁZOTT. A SIKERES BOMBÁZÁS UTÁN GÉPEINK VISSZATÉRTEK TÁMASZPONTJUKRA. I r A CSAPOT MA HÉT SZOVJET REPÜLŐGÉP TÁMDATA MEG. A TÁMADÓK KÖZÜL LÉGIHARCBAN HÁRMAT LELŐTTÜNK. (MTI.) | felles elégtételt kapott a zilahi közkézhez meghurcolt főorvosa Egy sikkasztó román „inspektor“ elbocsátása és annak következményei Z1LAH, junius 30. (Az Ellenzék tudósítójától.) A román megszállás ideje alatt megszoktuk azt a mindennapos rágalomhadjáratot. amelyet egyes helyi nagyságok és kéteshirü „inspectorok“ zúdítottak a zsoldjaikban álló napilapok hasábjain keresztül kisebbségi életünkben szeretetnek örvendő közéleti férfiakra. Amikor visszalapozgatunk az immár sárguló lappéldányokban, megdöbbenünk azokon a módszereken, amelyekkel a „sajtó“ orvé alatt dolgoztak egyesek az elmúlt két évtizeden át. II Tr buna vádjai A visszapillantásra most Róth Herman Walter dr. főorvosnak, a zilahi állami kórház igazgatójának ügye adott okot. 1939 február 22. A kolozsvári Tribuna vastag betűkkel tudatja, hogy „Kétmillió lejes sikkasztással vádolják a zilahi állami kórház főorvosát“, aki nem más, mint Róth JJerman Walter dr. Az említett cikk felsorolja a vádakat: „most bizonyult rá, hogy hétéves működése alatt kétmillió lejt tulajdonított el az állam és a betegek pénzéből. Mindezt pedig oly módon, hogy az államtól kapott pénzbeli támogatást részRen államkötvényekben a városi pénztárhoz fizette és a többit „zsebre“ vágta. Ezenkívül 700 ezer lejt vett fel a vármegyétől, amit hivatalosan nem könyveltetett el. Pénzt szedett az ingyenbetegektől és még számos fogását sorolja fel a lap a közpénzek eltulajdonításának általuk igen jól ismert fogásai közül. A Tribuna alaptalan vádjai természetesen mélyen felháborították Zilah és az egész vármegye magyarságának közvéleményét. Mindenki tisztában volt a rágalmazás hátterével és inditóokával. Köztudomású volt, hogy Róth dr. nemcsak lelkiismeretes orvos, hanem pontos adminisztrátora is a vezetése alatt álló intézménynek. Nem tűrte környezetének hanyagságát és éppen nem a sikkasztások sorozatát. így történt, hogy sorozatos visszaédések és sikkasztások után kénytelen volt a kórház egyik román gondnokának felmondani. A bosszú nem késhetett soká. Az elcsapott gondnok egy nagyon kéteshirü „egészségügyi inspector“ segítségével, akit pár hónapra rá egy moldvai városkában zsarolás miatt le is tartóztattak, hadjáratot indíttatott Róth dr. ellen. A rágalmazást hadjárat végiső célja sem lehetett más, mint a zsarolás. Róth dr. azonban nem állt kötélnek. Azonnal kérte maga ellen a hivatalos vizsgálat megindítását. Ziiak polgársága Rálk dr. mailé áll Közben a város román polgársága sem tűrhette a köztiszteletben álló magyar orvos meghurcoltatását. Az Ellenzék szerkesztősége levelet kapott Zilah polgárságától, melyben a Róth dr.-t ért vádak ellen egyhangúan tiltakozott. „Dr. Róth Herman Walter, — kezdi a levél, — 16 év óta áll a zilahi kórház élén és ezalatt az idő alatt az egész város és megye osztatlan nagyrabecsülését, tiszteletét és szeret étét érdemelte ki azért az odaadó, önfeláldozó, fáradságot nem ismerő munkájáért, melyet a betegekért, szenvedőkért folytat felekezet vagy nemzetiségi kii- lömbség ndkülS EJmáaek ixtU cU met a levelet Zilah akkori román polgármeste- re, Sima Cornel dr. és Zilah minden számottevő magyar és román férfiúja. Ennek dacára a rágalmazás folyt a román újságokban Róth dr. személye ellen, bár a vizsgálat megindult és már látszott a vádak alaptalansága, mondjuk úgy „hivatalosan“ is. Március 1-én a város polgársága, mintegy 150 tagú küldöttséget jelölt ki, hogy rokonszenvüknek adjanak kifejezést és ragaszkodásukról biztosítsák a meghurcolt orvost. Ekkor mondta Szász Árpád kollégiumi igazgató Róth dr.-ról, Hogy „csak adott a zilahi kórháznak, csak adott, de soha semmit el nem vett.“ Érthetetlen, vagy talán igenis érthető okból a vizsgálat eredményének közzététele húzódott több, mint másfélévig, míg bevonultak Zilahra is a magyar honvédek. Az önmaga ellen kért vizsgálatot most a magyar illetékes tényezők folytatták le és mondanunk sem kell, hogy Róth dr. zsSiettSISSkSiíSStr OÍI>80 I Szép egészséges fogai lesznek, ha napi fog- ápolásához ODOL FOGPÉP-eí használ. II É n É 1/1 tubus ára P. 1.15. 1/2 tubus ára P. —.74. emberi nagysága még inkább megvilágosodott. Minisztériumi rendelet erősítette meg most állásában Róth dr.-t, mint a zilahi kórház igazgató-főorvosát. A minisztériumi rendelet most teljes elégtételt adott a sokat meghurcolt és sok lelki izgalmat átélt magyar orvosnak. Róth dr.-t ebből az alkalomból is számosán keresték fel üdvözléseikkel. A kinos ügy most végleg lezárult. Róth Herman Walter dr. folytatja munkáját, melyért ennyire meg kellett szenvednie, de amelyért annyi rokonszenvet, szerete- tet és megbecsülést kapott Zilah és a vármegye magyarságától. Érdemes dolgozni a becsületért, mely mindig meghozza a maga gyümölcsét... (sz) 0 romániai felekezeti iskolák problémája H romániai németség letért a felekezeti oktatásról — SakaMîţ Elemér cikke a íüaggar Kisebbségben Dr. Jalcabffy Elemér 1-ugosi nemzetpoliti- kai szemléje, a Magyar Kisebbség, közli legutóbbi számában a romániai német népcsoport két hivatalos közleményét: A Német Népközösség vezetőségének sajtószolgálata május 8-án a következőket tette közzé: Andreas Schmidt, a Romániai Német Népcsoport vezére és Wilhelm Staedel, az evangélikusok püspöke, a következő megállapodást létesitették: A tartományi consistorium azon megbízást adja, hogy a Testvér- és Nővérszervezetek (Bruder- und Sehwesterschaften) az ezen Ügyben egyedül illetékes egyháztartományi gyűlés végleges határozatáig, működésüket beszüntessék. A Testvér- és Nővérszervezetek mindazon feladatainak elvégzését, a vallásiak kivételével, amelyeket az egyházi szabályzat 38-ik szakasza sorol fel, a Német Ifjúság (DJ) veszi át. Ugyanígy utasítást ad a tartományi consistorium arra, hogy az evangélikus nőegyesületek beszüntessék működésűket- A vallás gyakorlásnak kivételével mindazokat a munkaterületeket, amelyeket a romániai ág. ev. Egyház Nőegyesülete a'apszabályainak 1. szakasza sorol fel, a NSV és a Nőimunká (Frauenwerk), illetve a tanügyi hivatal veszik át. A vallási feladatok intézése továbbra is az egyházközségek és az Egyház, illetve az általuk kijelölt szervek feladata marad. Ezek azonban csak önként vállalt szolgálatok lehetnek. A fentemlitett egyesületek és szervezetek vagyonára vonatkozólag egy, mindkét részről kijelölt bizottság esetről-esetre dönt. Wilhelm Staedel, evangélikus püspök. Andreas Schmidt népcsoportvezér. Egy, a dr. Augustin Pacha, róni. kát. püspök és Andreas Schmidt népcsoportvezér között lefolyt megbeszélésen ma a következő megállapodás jött létre: 1. A püspöki hatóság 1537—1941. számú köriratával minden német-katolikus ifjúsági egyesületet, leányegyesületet és nőegyesüle- tet megszüntetett. 2. A katolikus egyház mostaritól kezdve híveinek ügyeit a plébániák és egyházképviseletek keretein belül a papok és a püspök által megbízott személyek utján intézi. A vallásos rendezvények és összejövetelek elvileg a templomokban é« a plébániák helyiségeiben történnek. Természetesen kivételt képeznek a körmenetek és.egyéb egyházi események. 3. Az egyházképviseleti tagságából egyetlen katolikus német emberre sem származha- tik a népi szervezet részéről hátrány. 4. Az 1- pontban felsorolt egyesületek vagyonáról egy, mindkét részről Kijelölt bizottság esetről-esetre dönt. Temesvár, 1941. májas 6. Dr. Augustin Pacha, püspök. Andreas Schmidt, népcsoportvezér. Ehhez a két közleményhez dr. Jakabffy Elemér az alábbi rendkívül érdekes cikket irta, ugyancsak a Magyar Kisebbség hasábjain : Érvén?essk-3 a rásárfieí?! találkozó határozatai ? Románia német népcsoportja végleg ebért a felekezeti oktatástól és a fe'ekezeti társa dalom megsegítésétől. A legilletékesebb tényezők, a temesvári római katolikus és a nagyszebeni ág. evangélikus püspökök ehhez hozzájárultak és igv a jövő tanév kezdetén már nem nyüuak meg német tannyelvű felekezeti iskolák és már most beszüntették működésűket mindazok a társadalom-megsegitő, vagy a keresztény kultúrát öregbítő szervezetek, amelyek németek vezetése alatt állottak. Fel kell tennünk tehát a kérdést: vájjon ragaszkodjunk-e mi magyarok továbbra is a felekezeti oktatáshoz és a társadalom-megsegítés eddigi rendszeréhez, vagy kövessük a német példát: tekintsük mi is az oktatást és a társada'ommegsegités ügyét olyanoknak, amelyek intézésére kizárólag Magyar Népközességünk hivatott. Nem kétlem, hogy azok, akik kisebbségi életünk első nemzedékéhez tartoznak, akik két évtized harcaiban a felekezeti oktatás minden előnyét tökéletesen megismerhették, talán egy-két kivétellel egyhangúlag a felekezeti iskolák fenntartása mellett foglalnak áBást. A társadalom-megsegítés ügyének intézése tekintetében talán már nem üyen egységes az első nemzedék felfogása sem. Kérdés azonban, mi a második nemzedék tagjainak felfogása? Reájuk már erősebbel* hatottak az uj eszmeáramlatok. Éppen ezért tudnunk kellene: vájjon mi az ő álláspontjuk a felekezeti iskolák fenntartásának kérdésében? Ennek a második nemzedéknek első, komoly politikai állásfoglalása 1937 okóberé- ben volt Marosvásárhelyen. „A Vásárhelyi Találkozón egybegyült fiatal erdélyi szellemiség megvizsgálta az iskolai és iskolánkivüii népnevelés kérdéseit é» kimondotta: 1. A nemzetnevelést egyetemes magyar kisebbségi feladatnak tekinti, melytől belső megújhodásunk és fennmaradásunk függ. 2. Megilleiődéssel idézvén maga elé Nép- közösségünk, különösen egyházaink vezetőinek és munkásainak az anyanyelvi oktatás érdekében folytatott hősi küzdelmét, határozottan leszögezi, hogy az anyanyelvi oktatás jogát népünk számára mind alsó, közép- éa felső fokon, mind a szakoktatás terén igényű.“ A Vásárhelyi Találkozónak e tárgykörre vonatkozó további hét pontja sem dönti el határozottan, vájjon a fiatal magyar szellemiség csak „megiHetődéssel idézi maga elé... különösen egyházi vezetőinek és munkásainak az anyanyelvi oktatás érdekében folytatott hősi küzdelmei“, vagy emellett továbbra k reájuk kívánja bizni ezt a feladatot. A Találkozón lerögzített elvek eleje azonban igy hangzik: „Az erdélyi magyar népkisebbségi élet irányítása csakis a keresztény erkölcsi és demokratikus nemzeti követelmények szerint történhetik.4 Hol tanítsak a keresztén? erkölcsöt ? Ha tehát második nemzedékünk az elmúlt negyedfél év alatt nem másitolta ineg felfogását, ha ma is helyesli a Vásárhelyi Találkozó határozatait, akkor alighanem helyeselnie kell azt is, hogy a keresztény' erkölcsöt valahol tanitsák, ez pedig valójában és nemcsak tessék-lássíék. máshol mint keresztény felekezeti iskolákban aligha történhetik, hacsak az áll am és egyház között nincsen olyan szoros kapcsolat, mint amilyent a román állam és a görögkeleti egyház között látunk. Kérdésünk a második nemzedék tagjaihoz tehát ez: Helyeslik-e ma is a Vásárhelyi Találkozó megállapításait és ha igen, ezeknek olyan magyarázatot adnak-e, hogy a felekezeti iskolák feltétlenül fenntartandók? Ma nem rendezhetnek a második nemzedék tagjai olyan találkozót, mint amilyen 1937 őszén a marosváaárhelyi volt. Ezért kérem mindazokat, akik a feltett kérdésre felelni kívánnak, juttassák ezt Írásban hozzám, hogy a beérkezett megnyilatkozások alapján magamnak tiszta képet alkothassak, erről a Népközösség vezetőségét tájékoztathassam és esetleg a megnyilatkozásokat nyilvánosságra hozhassam. v Jakabfy Elemér nagyfontosságu cikkére lapunk egyik legközelebbi számában vissza térünk.
