Ellenzék, 1941. június (62. évfolyam, 125-147. szám)

1941-06-24 / 142. szám

f 1941 fttoltta 24. BLLBNZe* V Albrecht Dezső beszéde a képvise 15házban: Miért támogatja az Erdéiyi Párt a kormányt? — Ne hasz­nálja ki senki a becsületes magyarok önfegyelmét BUDAPEST, június 24. (MTI.) A kép­viselőháj ülését Tusnádi Nagy András elnök kenéssé! egynegyed H óra előtt nyitotta meg. Az elnöki bejelentések után a Ház áttért a gazdasági és hitel élet rendjének, továbbá az államháztar­tás egyensúlyának biztosításáról alkotott, továbbá a kormánynak adandó felhatal­mazás meghosszabbítására és a 36 ragu bizottság taglétszámának felemeléséről hnróíó törvényjavaslat folytatólagos tár­gyalására. Albrecht Dezső, az Erdélyi Párt ve- «crszónofca, felszólalásában többek kö­zött a következőket mondotta: Hsni pártharcéval fgíytatír, Sísnsm építeni akarunk — Az Erdélyi Párt nevében és meg­bízásából kívánok szólni a tárgyalás alatt levő törvényjavaslathoz. Pártunk magáé­vá teszi a javaslatnak úgy a felhatalma­zási, mint a bizottsági tagok létszámának felemelésére vonatkozó részét. — Pártunknak nem célja sem a Házon belül, sem a Házon kívül, hogy a párt­— Most is forr, de még különbül forr a világ bus tengere, mint Berzsenyi ide­jében. Országok pusztulnak el és támad nak újra. Legyőzhetetlennek hitt hatal­mak törnek össze, évszázados értékítéle­tek, társadalmi, gazfdasági és szellemi rendszerek alakulnak át. Kétségtelen: uj világ születik s mint mindig: most is a vér gőzéből emelkedik ki. S a forrongó világ közepén ott áll Magyarország, a magyar nemzet mélyen átélt történelmi hivatásával és egykorú szerepét, régi ha­tárait ujjátámasztarsi szándékozó akara­tával. Feladata rengeteg. Kormány és el­lenzék egyaránt egységes abban, hogy az átalakulás kikerülhetetlen és hogy a ma­gyar élet minden vonalán reformokra van szükség. Abban is egységes a Ház, — Az ellenzék mérsékeltebb része el­ismeri a nehézségeket — folytatta beszé­dét, — amelyeket a reformok megvalósí­tása terén a háborús helyzet okoz, de azt tartja, hogy a háborús helyzet dacára is, több és mélyrehatóbb reformokat le­hetne és kellene megvalósítani. A legszél­sőbb parlamenti ellenzék viszont taga­dásba veszi azt, hogy a kormány egyál­talában akarna és hajtana végre refor­mokat és követeli a nagy és mélyreha­tóbb reformok azonnali megvalósítását. — A felfogásoknak ez az azonossága és egyben megosztottsága jellemzi a ma­gyar életet. Mindenki érzi, tudja, hogy az átalakulás kikerülhetetlen és azt akar­ja, hogy a kialakuló uj Európában a ma­gyar nemzest késedelem nélkül kezdhes sen hozzá dunavölgyi sízerepe folytatá­sához, melyet 400 évvel ezelőtt a török hódoltság tőle elrabolt. Kétségtelen, hogy ennek a keretnek a betöltéséhez nemcsak — Mindebből az a tanulság, hogy a fel­adatok elvégzésében sorrendet kell felál­lítanunk. El kell döntenünk, melyik fon­tosabb, a mindennél elöbbrevaló és tuda­tosan vállalni kell az áldozatot, amelyet ez a másik oldalon a többi feladatok hát- térbeszoritásával jelent. — Mi, akik megtanultuk 2 2éven ke­resztül, mit jelent a magyar állam és a magyar haza keretén kiviil élni, habozás nélliül azt feleljük, hogy az állami fel­adatok az elsők. Az ország gyarapítás mü vének véghezvitele és biztosítása. — A feladatok sorrendjében nemcsak mi, hanem a nemzet maga döntött már 22 évvel ezelőtt, midőn nem nyugodott politikai harcokat élesítse és mondani­valói megfogalmazásában az egyik, vagy a másik okiak kövecse. Éppen ezért, csak futólag térek ki Imrédy Béla képviselő­társam nagyszabású beszédének ama ré­szére, melyben Teleki Béla elnökünk be­jelentésével foglalkozva a kormánynak teszi fel, de igazában felénk irányítja a kérdést, hogy kormánytámogató maga­tartásunknak indoka lehet-e az, hogy Er­délyben a politizálásnál szükségesebbnek tartjuk az építkezést. A kormány felada­ta, hogy megnyugtassa igen tisztelt kép­viselőtársamat abban a tekintetben, hogy szármaizhatik-e abból egy vidékre hát­rány, hogy képviseletük ellenzéki, a ma­gunk részéről csak azt az egyszerű tételt szögezem le, hogy én nem láttam embert, aki. ha építeni akart, ne azokat keresse, akiknek a birtokában a terv, az anyag és a munkámé ginéit ás lehetősége van, ha­nem azokat, akik természetszerű helyze­tük folytán az épitkezés-kritizálásra hi­vatottak. De Tisztelt Ház, ez csak az egyik indoka, igaz, hogy önzésből, de szent önzésből származó indoka kormány- támogatásunknak. hogy ezeknek a reformoknak egyaránt korszerűeknek és magyaroknak kell len­niük. Különbség a ref ormok méretét, sorrendjét illetően van. A kormány, mint azt Bárdossy László bemutatkozó beszé­dében kifejtette, a megoldás nfódjait ke­resve, tekintettel kell legyen arra, hogy ma háború van Európában, amelynek ha­tása és feszültsége Magyarországot sem kerüli el. „Amig tehát a háború tart, er­kölcsi és anyagi javainkkal a legnagyobb gondossággal úgy kell sáfárkodjunk, hogy akármilyen elhamarkodott lépéssel koc­kázat vagy veszély ne érhesse az orszá­got, nehogy olyan fordulat következhes- sék be, amelyben a helyzet követelmé­nyeinek csökkent erőink miatt esetleg nem tudnánk eleget tenni/1 külsőleg, hanem belsőleg is erős, osztat­lan magyarság szükséges. A kérdés azon­ban az: van-e elég erőnk ezek egyidejű megvalósítására, vagy pedig a feladatok mérlegelésében és a teendők elvégzésé­ben sorrendet kell felállítanunk. — A múltnak hasonló nagy sorsdöntő helyzeteit vizsgálva azt kell megállapíta­nom, hogy a magyarság amiatt, hogy az állami és népi erői nem fedték egymást, sohasem tudta egyidőben megvalósítani állami és népi feladatait. 1848-ban egy­szerre próbáltuk megoldani állami fel­adatunkat: nemzetünk függetlenségét és népi feladatokat 6 a reformok megvaló- sitását és belebuktunk. 1918-ban még rosszabbul döntöttünk. Midőn a két fel­adat közül a társadalmi reformok meg­valósítását akartuk, nem éreztük meg, hogy abban az időben egyedül és kizáró lagosan az állam megvédése lett volna a feladatunk. bele a trianoni Ítéletbe. Pedig a kis en­tente gazdasági javai készenálltak egy lemondó magyar politika alátámasztásá­ra. És mikor közeledett a lehetőség^ a trianoni bilincs letörésére, egyszerre ug­rott előtérbe a felszabadítás, az ország- gyarapítás feladatának elsőbbsége. Mi- lyen gyorsan, milyen példátlan egyhangú­sággal és mekkora áldozatkészséggel te­remtették meg a siker első feltételét: a honvédség felszerelését. S magyarság érdeke min­denek fe ett — A magyar nemzet életakarata és nagysága ebben rejlik: szorongva látjuk mi, akik kifáözWfíf é9 kizsarolt ország­résszel tértünk vissza, hogy ezekben a nehéz időkben, mikor minden darab ke­nyérnek megvan a maga helye, a tria­noni országrésznek milyen áldozatot kel­lett és kell hoznia, hogy az életet Er­délyben fenntartsa és megindítsa. Nem azt akartam ezzel mondani, hogy felté­telezem, hogy lenne a Háznak olyan tag­ja, aki ettől a politikától az állami fel­adatoknak ettől a primátusától eltérni akarna. Ilyen magyar ember nincsen. Csak azt akartam mondani, hogy vannak — amint vannak — a feladatok fontos­ságát és sorrendjét illetően különbségek, úgy mi, az Erdélyi Párt és egész Erdély magyarsága a magyarság érdekét minde­nek felé helyezzük és az országgy arapi tó S — politika sikeréért tudatosan mim leu fel­adatot vállalunk. (Nagy taps.) ftkika nemzet céljait rísszs- házasiíják önérd keikkel — E célt annyira mindenekfelett va lónak tartjuk, hogy nem is vitatkozunk azon, hogy a siker • érdekében hozott ál­dozatok közül mi az indokolt cs mi az. amit elkerülni lehetne. Egészen tudató san vállaljuk ezeknek az áldozatoknak nemcsak az anyagi, hanem lelki és er­kölcsi részét is. Mert az áldozatok közül nem az anyagiak a legsúlyosabbak, ha­nem a lelkiek. A meghasonlása a becsü­letes magyaroknak, akikben izzik a ma­gyar élet megreformálásának akarata, de féket vetnek magukra, nehogy ezzel bár-, mi kicsit is az elsőrendű politikai cél si­kerét veszélyeztessék. És ott az erkölcsi veszteség, melyet azok prezentálnak a nemzetnek, akik ezeknek a becsületes magyaroknak az önfegyelmét olyan tö­kéletesen tudják kihasználni és a nemzet nagy politikai célját a maguk érdekeivel házasítják össze. — Mi megnyugvással látjuk Bárdossy László miniszterelnök beszédéből és cse­lekedeteiből, hogy ezeket az áldozatokat főképp azon a területen, hol legrombo­lóbbak: az erkölcs területén, kisebbíteni igyekszik. — A másik tapasztalat: a többségi életben kevésbé értékelik az egyházak, az irodalom, az élő szó és nyomtatott be­tű, egyáltalában a lelki és erkölcsi té­nyezők erejét. A kisebségi élet megmu­tatta, hogy a leiki és erkölcsi tényezők nemzetfenntartó ereje felülmúlja az anyagi tényezőkét. — A kisebbségi életben megtanultuk becsülni az emberi értéket, jobban mond­va az ember értékét. Azt, hogy mit je­lent a homo integer a nemzet szempont­jából. Hiszen egy-egy vidék egész élete azon fordult meg, akadt-e megfelelő ve­zetője. — S a legértékesebb tapasztalat az, hogy az az egyszerű tény, hogy mindnyájan magyarok vagyunk, milyen összekapcsoló erőt jelent. Bebizonyosodott, hogy a nemzeti közös­ség a legerősebb és legtermészetesebb kö­zösség és háttérbe kellett szorulnia, fel kellett bomlania ezzel szemben minden másodlagos: társadalmi és osztályközös­ségnek. — E tapasztalatok mellé még egy ál­lítást fűzök: az uj rend megteremtésének kizárólagossága és merevsége épp úgy, mint a régihez való görcsös ragaszkodás, a nagy és hatalmas népek privilégiuma. A nagy és hatalmas népeké, akiknek ele­gendő a feláldozható értékük. A miénk lényegesen kevesebb. Mi nem kísérletez­hetünk sem azzal, hogy a maradiságot meddig lehet fenntartani, sem azzal, hogy az uj kedvéért minden régit feláldoz­zunk. Van egy harmadik ut is, magyarok számára nem is annyira járhatatlan. Az, amikor 1 az adottságokhoz, a saját fjdottságainU- hoz alkalmazkodva, vagy a célt jobban megcélozva, hamarább futunk a célba. 1551-ben a tordai országgyűlésen ki­mondták elsőnek a vallásszabadságot, megelőzve ezzel Európát. Ezt most tud­juk, az akkori rendek nem igen tudták. Ők csak azt látták és tudták, hogyha to vább is érvényben hagyják a „cuius regio eius religio“ rajnántuli kíméletlen érvé- nyesitésének elvét, akkor Erdélyben, ahol a különböző felekezetek erőviszonyai meglehetősen egyenlőek voltak és elhe­lyezkedésűk összekuszált, olyan vallás­háború tör ki, melyben a testvér a test­vérét kell legyilkolja, vagy kiűzze. S mb vei erre már nem voltak hajlandók — kénytelenek voltak kiegyezni s Európát megelőzni. »• — S ha most Európát utói akarjuk érni, egyetlen módunk, hogy a sorrendet helyesen válasszuk meg. Hitler és Musso­lini előbb nemzetük társadalmi és gaz­dasági rendszerét alakították át, hogy a külső hatalmi helyzet megteremtéséhez szükséges maximális erőkifejtésre alkal­massá tegyék népeiket. Nálunk fordított a helyzet. Számunkra nem adatott meg, hogy a nemzeti forradalom, mely Sze­gedről elindult, társadalmi és gazdasági vonatkozásban is teljessé váljon. Mi, T. Ház, hamarabb értük el állami céljaink részbeni megvalósulását. Hozzunk népünkért is annyi áldozatot, min! országunkért — rA magyar nemzet jövője azonban azon dől el, hogy meg lesz-e a képesség, az akarat és a bátorság bennünk, hogy a háború után egy pillanatot sem késve, tervszerűen és céltudatosan egyetlen nagyszerű lendülettel valósítsuk meg a nemzet egész életére kiható és azt átala­kító reformokat. Azon, hogy fogjuk-e tudni majd népünket is annyira szeretni és érte annyi áldozatot hozni, mint most országunkért. — Mi, akik baaátianul töltöttünk 22 évet és a visszanyert haza boldogságával betelni nem tudunk, a magyar államiság érdekeit mindenek fölé helyezzük. De mint olyanok, akiket e hazátlanságban a nemzeti és népi értékek tartottak meg, a jogos igényeit elért magyar államban olyan nLagyar élet megteremtéséért küz­dünk, mely ezeket az értékeket alátá­masztja, megnöveli, diadalmas belső hon­foglalásra indítja. I — Erdélyben, mely nemzetiségi terület, fokozott mértékben érezzük a szilárd magyar államhatalom, a kormányzás tö­retlen folytonosságának szükségességét. Azon a bizalmán kívül, mellyel a kor­mány iránt viseltetünk, ez önmagában elég indok lenne arra, hogy ha a kor iik­rnány a felhatalmazást kéri, mert szil gége van reá, megadjuk. A törvényjavaslatot pártnnk nevében megszavazom. A kisgazdapárt is elfogadja a iavasSaiot A nagy tetszéssel fogadott beszéd után Tildy Zoltán, a kisgazdapárt vezérszóno­ka, rámutatott arra, hogy ma minden tárgyilagosan gondolkodó embernek el kell ismernie, hogy a mai nehéz időkben, amikor a helyzet szinte óráról-órára vál­tozik, a hónvédelmi, gazdasági, pénzügyi és közellátási kérdésekben szükség van rendkívüli összefogásra. A javaslatot el­fogadja. Közi-Horválh József, a kereszténypárt szónoka, megemlékezett a német—szov­jetorosz háború kitöréséről és hangoztat­ta, hogy mindig együttérzéssel kisértük tengelybarátaink küzdelmeit, ma a leg­őszintébb együttérzéssel kisérjük, ami­kor a bolsevizmus ellen megindította har­cát. Demhó Mihály kárpátaljai képviselő, Najna Gábor, Piukovich József, gróf Festetieb Domokos és Börts János felszó­lalása után az ülés végétért. Uts! kell érjük Európát Izonesság is ellentét egyidőben 1 sorrendben már döntet! a nemzet Q reformok sorrendje

Next

/
Oldalképek
Tartalom