Ellenzék, 1941. június (62. évfolyam, 125-147. szám)

1941-06-23 / 141. szám

I 1941 Innia» 23. ■flSBHBBBlS SäMSKSS ääMHBBSHMMBI mmsmsmm Szoviei-aknamunha egész Európában V Mindezekből kialakult az a tény, hogy Szovjetoroszország minden országban rendszeres hadjáratot folytatott Nómet- országnak ama lúsérlmte ellen, hogy szi­lárd rendet építsen ki Európában. Ezzel párhuzamosan haladt a német politika intézkedései elleni propagandisxtikus el­lenakció. Bulgáriában a háromhatalmi egyezményhez való csatlakozás ellen és a Szovjetoroszországgcd kötendő garancia- szerződés érdekében igazgatott, Romá­niában a vasgárdába való beszivárgással és a vezetők, többek között Groza fel­használásával rendezték az 1941. január 23-iki puccskísérlet. Jugoszláviát ille­tően a birodalmi kormány olyan okira­tik birtokába került, amelyek szerint Georgevics jugoszláv kiküldött már 1940 januárjában Moszkvában Molotovval foly­tatott megbeszélés során azt a meggyőző­dést merítette, hogy Moszkvában Német­országot ,.a holnap leghatalmasabb ellen­ségének“ tekintették. Még félreérthetet- lenebb volt Szovjetoroszorszagnak a szerb ltadsereg részéről előterjesztett fegyver­kezési kívánságokban elfoglalt magatar­tása. A szovjet vezérkari főnök 1940 no­vemberében azt mondta a jugoszláv ka­tonai attasénak: Megadjuk az összes ki­ránt dolgot, mégpedig rögtön. Csak egyet kötöttek ki: titoktartást Németországgal szemben. A szerb összeesküvők és az an­gol—orosz ügy'nökök Németország ellen irányuló ezen összeesküvő tevékenységé­nek tetőpontját jelentette az 1941 már­cius 27-i belgrádi puccs rendezése. Si- mics, s puccs szerb irányitója és a , Fe­kete kéz“ vezére, még ma is Moszkvában van, ahol a szovjetorosz propagandaszer- vehkel a legszorosabb együttműködésben ma is élénk tevékenységet fejt ki a Biro­dalom ellen. A birodalmi kormány nyilvánosságra hozxu a rendelkezésre álló hatalmas anya­got, hogy áttekintő képet nyújtson a vi­lágnak arról, milyen tevékenységet fej­tettek ki ebben az irányban a szovjat- körök a német—orosz szerződős megkö­tése óta. Összefoglalóan a birodalmi kor­mány a következőket állapítja meg: A szovjet-kormány, amikor megkötötte a szerződést Németországgal, ismételten azt a félreérthetetlen nyilatkozatot tette, hogy nincs szándékában akár közvetlenül, akár közvetve, beavatkozni Németország ügyeibe. Szovjetoroszország a barátsági szerző­dés megkötésekor ünnepélyesen kijelen­tette. hogy együtt fog működni Német­országgal avégből, hogy valamennyi nép igazi érdekeinek megfelelően véget vesse­nek egyfelől Németország, másfelől Ang­lia és Franciaország között fennálló há­boríts állapotnak és ezt a célt igyekezni jognak, amilyen gyorsan csak lehet, elér­ni. Kiderült, hogy ezek a szovjetorosz megállapodások és nyilatkozatok tudatos megtévesztések voltak. A birodalmi kor­mánynak meg kellett győződnie arról, hogy az 1939. évben kötőit szerződésnek is Leninnek ama tétele volt a kereszt­apja, amely szerint lehet szerződést kötni néhány más országgal, ha e szerződés a Szovjet érdekeit és az ellenség ártalmat­lanná tételét szolgálja. E baráti szerződés megkötése tehát csak taktika volt a Szov­jet részéről. A tulajdonképpeni célja az volt, hogy Oroszország számára előnyös megállapodásokat érjenek el és ezzel a Szovjet további hatalmi erőforrását ké& szitsék elő. A vezérlő gondolat továbbra is a nem bolsevista államok gyengítése volt, hogy azokat könnyebben szétbom­laszthassák és adott időben leverhessél:. A moszkvai szovjet kormány nem hall­gatott az orosz nép szavára, pedig az orosz nép őszintén békében és barátságbem. kívánt élni a német néppel. A szovjet kormány ezzel szemben a régi kétarcú bolsevista politikát folytatta, amivel sú­lyos felelősséget vállalt. A jegyzék harmadik szakasza foglalko­zik azzal a magatartással, amelyet a szov­jet kormány külpolitikai és katonai téren tanúsított Németország iránt a német— orosz szerződés megkötése óta. Az érdélc- körök elhatárolásakor a Szovjet Moszk­vában kijelentette a német birodalmi kül­ügyminiszternek, hogy a szovjet kormány­nak a volt lengyel állam felbomlóban le­vő területei kivételével nincs szándéká­ban az érdekkörébe eső államokat meg­szállni, bclsevizálni, vagy elfoglalni. A va­lóságban azonban, mint a dolgok mutat­ták, a Szovjet politikája ebben az időben kizárólag arra összpontosult, hogy Moszk­va katonai hatalmát a Jeges-tenger és a Fekete-tenger között mindenhol, ahol csak lehetségesnek látszott, nyugat felé előbb­re vigye és a bolsevizmust behozza Euró­pába. A jegyzék emlékeztet ezzel kapcsolat­ban a Szovjetnek Észtországgal, Lettor­szággal és Litvániával 1939 októberében és novemberében kötött segélynyújtási egyezményeire és az ezekben az országok­ban létesített katonai támaszpontokra, Kusinen finn kommunista álkormányának megalakítására, a Finnországhoz intézett ultimátumra és a vörös hadsereg bevonu­lására 1939 november végén. A Szovjet — folytatja a jegyzék — 1940 júliusában megindult a Balti-államok ellen. Litvánia az első moszkvai szerződés értelmében A bécsi döntés óta ... A jegyzék negyedik szakasza Szovjet­oroszország balkáni előretörése következ­tében esen a területen felvetett területi kérdésekkel foglalkozik. Németország 1940 augusztus 30-á Olaszországgal együttesen meghozta a bécsi döntést, hogy a román kormánynált lehetővé tegyék, hogy a nemzettel szemben vállalja a fe­lelősséget az általa hozott területi áldo­zatokért és hogy ezen a területen a jövő­ben minden vitát kizárjanak. Németország és Olaszország garanciát váüalt a megma­radt román államért. Miután az orosz igé­nyek ezen a területen kielégítést nyer­tek, ez a kezesség semmiképpen sem irá­nyulhatott Oroszország ellen. A Szovjet­unió mégis panaszt emelt és korábbi nyi­latkozataival szemben kijelentette, hogy a Balkánon további érdekei vannak. Ettől ez időtől kezdve mind jobban megnyil­vánult Szovjetoroszországnak Németor­szág elleni politikája. A birodalmi kor­mány mind részletesebb híreket kap ár­tól, hogy Cripps angol nagykövet már régóta folyó tárgyalásai Moszkvában ked­vezően alakulnak. Vgyanúkkor bizonyító- , kot kap a Szovjetunió minden területén folyó élénk katonai előkészületekről. Né­metország a Szovjetunió barátságtalan magatartása ellenére is újabb erőfeszítése­ket tesz a Szovjetunióval való magegye- zés érdekében. A birodalmi küd ügy minisz­ter meghívja Molotov urat Berlinbe. Mo­lotov berlini látogatása mimét « birodalmi kormány kénytelen magállapi tani. hogy Oroszország csak alcltor hajlandó igazi baráti együttműködésre a hárornhatalrni egyezmény államaival, főleg pedig Német országgal, ha az hajlandó a Szovjetorosz- országtól ennek fejében követelt ár meg­fizetésére. Ez az ár pedig a Szovjetunió további előretörése Észak- és Délkelet­európában. Azok a követelések, amelye­ket Molotov Berlinben, majd berlini lá­togatása után a moszkvai német nagykö­vetiéi folytatott diplomáciai megbeszélé­sek seréri támasztott, már ismeretesek a Führerneh tna a némát néphez. intézett kiáltványából. Németország — hangsúlyozza a jegy­zék — ezeket ac orosz követ eléseket, amelyeket a szovjet kormány a három- hatalmi egyezmény államaival való össze­fogás előfeltételeként jelölt meg, természe­tesen nem fogadhatta el. Ezzel a három­hatalmi egyezmény államainak a Szovjet­unióval való megegyezés érdekében ki­fejtett fáradozásai meghiúsultak. Világosan hitünl Oroszország szoros egyuií- mühödése Angliával Oroszország ezután még élénkebben folytatta mind szivósabban Németország ellen irányuló politikáját, úgyhogy vilá­gosan kitűnt szoros együttműködése Ang­liával. Ez az elutasító orosz magatartás 1941 januárjában ezúttal elsőizben diplo­máciai téren is érvényesült. Amikor Né­metország ebben a hónapban Bulgáriában bizonyos biztonsági intézkedéseket tett az angol csapatok görögországi partraszállá­sa ellen, a berlini orosz nagykövet hivatalos jegyzékben utalt arra, hogy a Szovjetunió Bulgária és a két ten­gerszoros területét Szovjetoroszország biztonsági övezetének tekinti és nem nézheti közömbösen ezen a területen le­játszódó eseményeket, amelyek biztonsá­gát veszélyeztethetnék. Ezért óvást emel a német csapatoknak Bulgária és a két tengerszoros területén való megjelenése ellen. A birodalmi kormány rámutatott arra, hogy Németország minden eszközzel megakadályozza Anglia minden kísérletét, hogy megvesse lábát Görögországban, de nincs szándékában a tengerszorosok meg­szállása és tiszteletben fogja tartani a tö­rök felségterületet. A balkáni hadműve­letek végrehajtása után visszavonja onnan csapatait. A szovjet kormány m német kormány nyilatkozata ellenére közvetle­nül a német csapatok bevonulása után nyilatkozatot tett közzé Bulgária címére, amelynek egyenesen németellenes éle volt. Azt tartalmazta, hogy a német csa­patok jelenléte Bulgáriában nem a Bal­kán békéjét. hanem a háborút szolgálja. Ide tartozik a szovjet kormánynak 1941 márciusában Törökországnak nyújtott vi­szontbiztosítása arra az esetre, ha Török­ország belép a balkáni háborúba. Ez azok­nak az angol—orosz megbeszéléseknek az eredménye volt, amelyeket a brit kül­ügyminiszter ankarai látogatása során folytattak. A jegyzék ötödik szakasza többek között igy hangzik: A Szovjetuniónak ettől az időtől fogva mind jobban erősödik birodalomcllenes poli­tikája és az eddig némileg homályos politikai együttműködés Szovjetoroszország és Anglia között a balkáni válság kitörésekor ez év ájr rilis elején az egész világ előtt nyilvánvalóvá válik. Most már kétségtelen tény, hogy Jugo­szláviának a hárornhatalrni egyezményhez t a­ló csatlakozása után Belgrádion kitört pucr csőt Anglia rendezte Szovjetoroszorrzág egyetértésével. Amikor azután a belgrádi puccs sikerült, Oroszország április 5-éu a tör­vénytelen szerb kormánnyal, Simovicc&al ba­rátsági szerződést kötött, hogy megerősítse a puccsistákat és az angol—jugoszláv—görög arcvonal megerősödését szolgálja. Ugyanakkor tehát, amikor német csapatokat vontuk ösize román ét bolgár területen a Görögországban mind nagyobb méreteket öltő angol partra­szállás ellen, a Szovjetunió már nyílt egyet­értésben Angliával hátba akarja támadni Né' metországot, amennyiben Jugoszláviát politi­kailag nyíltan, katonailag pedig titokban tá­mogatja. Törökországot hátbatámadás elleni biztositással Bulgária és Németország elleni élesebb magatartásra igyekszik rábírni, vala­mint arra, hogy Törökország itten kedvezőt­len katonai helyzetben vonultassa fel hadse­regét Thráciában, Szovjetoroszország maga erős haderői von össze n román határon, Besszarábiában és Moldvában és április else~ jen Visinkszki helyettes külügyi népbiztos hirtelen kísérletet tesz Gafencu moszkvai ro­mán követtel folytatott megbeszélés során Romániához való közeledés politikájának be­vezetésére, hogy ez az országot Németország­tól való elszakadásra indítsa. Az angol dip­lomácia bukaresti amerikaiak segítségével ugyanilyen irányban fáradozik. A Romániá­ban és Bulgáriában felvonul német csapató' kát az angol—orosz terv értelmében igy há­rom oldalról, nevezetesen Besszarábiából, Thráciából, valamint Szerbia és Görögország felől akarták megtámadni. Antonescu tábor­nok lojalitásának és a török kormány reális magatartásának, mindenekelőtt pedig Német­ország gyors beavatkozásának köszönhető, hogy ez az angol—orosz terv meghiúsult. A német birodalmi kormány különböző jelenté­sekből arról értesül, hogy csaknem 200 jugo­szláv repülőgép szov jelorosz és angol ügy nököhkel, valamint szerb puccsistákkal Si• mics ur vezetése alatt részben Egyiptomba, részben Oroszországba repült, ahol ezek a tisztek ma az orosz hadseregben teljesítenek szolgálatot. Hiába igyekezett a szovjet kor­mány igazi szándékait ismételten elleplezni. E kísérletekhez tartozik például a norvég, belga, görög és jugoszláv követek néhány hét előtt a szovjet kormány részéről történt ki­utasítása, az a hallgatás, amelyet az angol sajtó Cripps nagykövet utasítására a szovjet kormánnyal egyetértésben a német—szovjet- orosz viszonyról tanúsít és végül a szovjet­orosz távirati irodának nemrég megjelent cá~ folata, amely szerint a német—szovjetorosz kapcsolatok teljesen korrekteknek tekinthe­tők. * ' Katonai szovjet-intézkedése?: Német­ország ellen A jegyzék hatodik szakasza megállapítja, hogy a szovjet kormány katonai téren is né­metellenes politikát folytat és egyre nagyobb összevonása történik a rendelkezésre álló orosz haderőnek a Keleti-tengertől a Fekete- tengerig terjedő egész hosszú arcvonalán. Már akkor, amikor Németország nyugaton erősen el volt foglalva a francia hadjárattal és amikor keleten csak egészen gyenge né­met csaptatok álltak, az orosz főparancsnok­ság megkezdte naayobb csapottestek rendsze­res áthelyezését a birodalom keleti határára. Különösen nagyobb méretű csapatösszevoná- sah történtek Kelet-Poroszországgal és a 15- kormányzósággal határos területeken, vala­mint Bukovinában és Besszarábiában s a Ro­mániával határos területeken. A Finnország­gal határos területeken is állandóan megerő­sítették a helyőrségeket. Mindezekből megál­lapítható, hogy az orosz csapatokat mind kö­zelebb hozták a német határhoz, jól lehet német részről semmi olyan katonai intézke­dést nem tettek, amelyek indokolhatták vol­na a gyors eljárást. Az utóbbi napok megfigyelései megmutat­ták, hogy az orosz csapatoknak, különösen gépesített és páncélos kötolékeknek olyan arányú átcsoportosítása történt, aminek alap­ján a vörös főpárancsnokság abban a hely­zetben van, hogy a német határ ellen külön­böző helyeken bármikor támadást indíthat. Mindent összevéve, a birodalmi kormány kénytelen a kővetkező nyilatkozatot tenni: Szovjetoroszország ellentétben minden vál­lalt kötelezettségével és éles ellentétben ün­nepélyes Ígéreteivel, Németország ellen for­dult. Szovjetoroszország folytatta Németor­szág és Európa ellen irányuló bomlasztó kí­sérleteit. Külpolitikáját mind nagyobb mér­tékben németellcnes irányba állította. Teljes haderejével ugrásra készen felvont a német határra. Ezzel elárulta és megszegte a Német­országgal kötött szerződéseit és megállapodá­sait. A bolsevista Moszkva gyűlölete a nem­zeti szocializmus ellen erősebb, mint a poli­tikai józanság. Halálos ellenségként áll szem­ben a bolsevizmus a nemzeti szocializmussal. A bolsevista Moszkva hátba akarja támadni a nemzeti szocialista Németországot létéért folytatott küzdelmében. Németország nem hajlandó tétlenül tűrni keleti határúnak ezt a súlyos veszélyeztetését, ezért a Führer pa­rancsot adott a német véderőnek, hogy min­den rendelkezésre álló hatalmi eszközzel szálljon szembe ezzel a fenyegetéssel. Német­ország tudatában van annak, hogy a most kő­vetkező küzdelemben nemcsak a haza védel­méért száll síkra, hanem hivatása az is, hogy az egész müveit világot megmentse a bolse- vizrnue halálos veszedelmétől és szabaddá te­gye az utat Európában az igazi szoeciáUs fel- emelkedés terén. (MTI.) A moszkvai kormány nem katfgaS&H az orosz nép szavam ] Németország érdekkörébe tartozott. A I Szovjet kívánságára a birodalmi kormány a második szerződésben Litvánia túlnyo­mó részére vonatkozólag a Szovjet javá­ra lemondott érdekeltségéről és az ország területének csak egyik sávja maradt meg német érdekkörben. A julius 15-iki ultimá­tum után a Szovjet anélkül, hogy a biro­dalmi kormányt értesítette volna, egész Litvániát, tehát Litvániának német érdek­körben maradt részét is megszállta, úgy­hogy a Szovjet mostmár közvetlenül Ke- letporoszország egész keleti határáig ki­terjedt. Amikor később ebben az ügyben Németorszaghoz fordultak, a birodalmi kormány hosszadalmas tárgyalások után és avégből, hogy hozzájáruljon a további I barátságos rendezéshez, a kormány a se- I gitségért Németországhoz fordult román I kormánynak is engedékenységet tanácsolt. Azt tanácsolta, engedje át Besszarábiát és Északbukovinát a Szovjetnek. A. román kormány beleegyező válaszával egyidőben közölték a szovjet kormánnyal a román kormánynak azt a kérését, hogy elegendő időt engedjenek neki a nagy terület ki­ürítésére és az ottani lakosság vagyoná­nak és éleiének biztosítására. A Szovjet azonban megint ultimátumot intézett Ro­mániához és még annak lejárta előtt, jú­nius 28-án megkezdte Bukovina, majd egész Besszarábiának a Dunáig való meg­szállását. A Szovjet ezeket a területeket azonnal bekebelezte, bolsevizálta, amivel valósággal tönkretette. Amikor a Szovjet a birodalmi kormány részéről Moszhvá- I ban átengedett keleteurópai és balkáni I érdekterületeket megszállta és bolsevizál- ! ta, ezzel világosan és kétségtelenül a

Next

/
Oldalképek
Tartalom