Ellenzék, 1941. június (62. évfolyam, 125-147. szám)

1941-06-21 / 140. szám

tlLBNJfíK 194 1 hi n Iu % ?.l. 2 snHHUHHBKi Amerika És a háború ív. e.) Mustolini léig utóbbi beszédében ki jiVutune, hogy Amerika, hu jogilag unui ö. ile téuyiegOseu mar hudviscló. Ezt a luegúl- lapitáat haji)» volna tagadni. At, hogy ame­rikai csapatok eddig *'‘hol *t iu svcglituk harc ha a teugely haderejé>el. a had vitelé* tényé­nek megállapítása szempontjából nem döntö jelentőségű. Nine» olyan nagy háború, awolv- beu szakadatlanul csatáznak. iihiukánt a küzdőiéin ütni a harcmezükön, hauriu a gya­korlótereken é* a gyárakban lolyik. Hu a tényleges helyzet elbírálása «zenipontjából ezeket az időszakokat nem trkintjiik hábo­rúnak, akkor azt kékl mormlanuuk. hogy a világháború nem 1914-től 1918-ig tartott, hanem több háború zajlott ír sbbOu az idő­ben. Nyilvánvaló azonban, hogy ha a hadmű­veleti szüneteket ohsősorbatn katonai erő­gyűjtésre. uiabb csaták előkészítőiére hasz­náljak. akkor fontoskodás azt mondani, hogy ez utMn hál*oru. És ami aM az időre, vonat­kozik a térre u. Az ütközeteket a harcinr- zökön (s a tenge-ree» es a li wgőhen) vívják nu'g, de a háború nemcsak ott dől ©1, ha­nem a hadláptvriiletrn. a gahonamezőkön és a gyár üzaeinJ-'k ben is. Ila az Egyesült-Államok a mindetanapi, közvetlen kereskedelmi érde­kektől teljesen függetlenül szállítanak hadi­anyagot Angliának, akkor tényleges szerepük Anglia háborújában erősen emlékeztet — mondjuk — Brit-Jndiára. amelynek kato­nai jelentőségét egyelőre szintén sokkal in­kább gazdasági kiaknázása. mint katona­anyagának igény bevét tér jellemzi. Amerika persze — nem úgy, mint India — korántsem akarata ellenére veszi ki a részét Anglia háborújából és* egyáltalán nem a pusz­ta kiszolgáló szerepét játsza. Sokan éppenség­gel azt mondják, hogy lia igy megy tovább, Anglia eszköz lesz Amerika kezében. Ez alighanem túlzás, mert a brit világbirodalom, ha megmarad a háború után, Amerikához vi­szonyítva is még minidig ig'n nagy és önálló erejű akaratközpont lesz. Az Empire teljes pusztulása pedig, ha nem is lehetetlenség, de egyelőre indokolatlan folcevé.s; már csak azért is. mert hiszen Anglia nyilván inkább békét köt mai ellftns égőivel, ha másik válasz­tása az, hogy elveszítse a tengerentúli erő­forrásai felett való önálló rendelkezését. Ez volt az alapja a francia Irormány «rzámitásá- nak is, amikor nem tette át székhelyét Lon­donba, vagy Afrikába, hanem fegyverszünetet kötött a tengellyel. De Franciaország vezetői számára sem volt könnvü annak el­döntése. Hogy az ország Önálló érdekei szem­pontjából gyakorlat’lag mi a célszerűbb és Ang'ia esetében sincs másként. Mert éppen az, hogy a brit birodalom nagysága és ereje ♦végszükség esetén a kibontakozásnak nem csupán egy útját teszi járhatóvá, Ameriká­val szemben is javítja helyzetét, úgyhogy ke­vesebb oka van arra. hogy az Amerikának való teljes kiszolgáltatottságtól tartson. A kölcsönös erőviszonyok eltolódását azonban. Anglia semmiképpen sem kerülheti el. Még a gyarmati India is másként beszélhetett a világháborús erőfeizité'ek (és a világháborús iparosodás) után Angliával, mint azelőtt; és ha már a világháború példáját említjük: Amerika ■ekkor vált a világ viszonylag leg­erősebb nagyhatalmává. Érthető, hogy miért. Anglia, noha ellenfelét legyőzte, maga is gyengült; Amerika csak erősödött. * önként adódik az a gondolat, hogy Ame­rikának nem volt érdeke e len való az újabb európai háború. És ezt csak annak bizonyí­tásával lehetne megdönteni. hogy a világhá­ború óta Amerika immár érdektelen a vi­lágpolitikai és világgazdasági -erőviszonyok további alakulásának kérdésében. De vájjon lehet-r érdrkle cu? A világháború az ameri kai mezőguzdasági es ipuri termékek roppant aránvu kivitelét, uz üzemek eiös kibővítését, a termeié* íelcsigázását jelentette. Az amuri- kai töke terebélyesedett. Nagyobb tőkének azuuhan nagyobbak a piac-igényid i*. A de amerikai piacon uz USA éppen u világhá­ború réveu háttérbe szoritotta ugyau legfőbb verseuvtarsát, Angliát, ez azonban nem vwll 1 elegendő. Du Amerika uagyvonalu. Már u vi ! lágháburu alatt is óriási hitelekkel támogatta ! az antuul felé irányuló kivitelet. A háború után Európa kiéhezetten, lerongyoltál!, szét- romholtau állott: úleluibzer, ipari anyag-ős hi­telszükséglet* szinte kimeríthetetlen volt. Amerika lakát nagyvonalú hitelpolitikával megőrizhette termelési ütemét és Angliára' szemben nyert előnyét, sül rnepkiséreUietle, hogy — az angol, u francia és a német érd *• keli bizonyos egyensúlyozó sávul — a féle ló­hátaimat szerezzen az európai szára: főidőn is. Mihelyt azonban, uem utolsó sorban uz amerikai hitelek lévén. Európa gazdasági vérkei ingéé megközelítően normálissá vált, döntő módon éreztette hatását az hogy mi­közben a hitéltüké* tcrme'ési tevékenységet felcsigázták, a fogyasztópiacok fizetőképes­sége keveset módosult. A harmincas évek elejének szörnyű világválsága ugyszó!várt egy­szerre robbant ki Közé pen ró pában és — Amerikában. Ezt nem szabad elfelejteni. Azót3 az USA Roosevelt minden „begyűjtési“ erőfeszítés* ellenére a csökkent gazdasági H* vékenvség képét nyújtotta, uz amerikai mun­kanélküliek száma tízmillió kőről járt és a helyzet esuk azóta módosult jelentősebbért, hogy Európában kirobbant a háborús válság és az Egyesült-Államokban is kezdetét vette a nagyarányú fegyvergsárlás. A mezőguzda* ság ugvau jobban ádl addig auiig szabadon szállíthatott Európának, de ezt a szempontot Amerika alárendelte a/ ipar érdekének Igv volt már a világháborúban is Az amerikai ipar. mint akkor, ugv most is azt mondja a mezőgazdaságnak (és egész délamerikai or­szágoknak, amelyeknek gazdasága a uyers- anyagkivitelre van a'apozva), hogy termékeit csak az angol oslromzár vonaláig szállíthatja Európába, ha tehát többet akar szállítani, se' gitenie kell, hogy még szőkébbé válhassék Euró pában az ostromzár gyűrűje. Alig hihető, hogy az amerikai földrész uyersanyagérde- keltségei a mai erőviszonyok közepette képe­sek ennek a tételnek kiküszöbu étére. * Az, hogy Anglia gvetigül az európai hú- ború folytán, uem riasztja Amerikát. De riasztja az a lehetőség, hogy azok az erőfor­rások, amelyek ma Nagybritannia rendelke­zésére állnak, akár Angliának a tenge'lye! való kiegyezése révén, akár London teljes ve­reségének következményeképpen, olyan ha­talom kezére juthatnak, amely igy kettőzött erővel kerülne ki a háborúból Nyilvánvaló teháx. hogy egy helyben topo­gunk, ha azt kérdezzük, hogy Amerika tá- Inadó,, vagy védekező szerepet játszik-e a háborúban. A támadás és a védekezés szem­pontját itt bajos különválasztani egymástól. És ez a magyarázata annak hogy az ameri" kai politikai megnyilatkozásokban is oly sű­rűn váltakoznak, sőt gyakran egy lélegzetben keverednek uz Anglia támogatása mellett fel­hozott „offenzív*4 és „defenizv‘‘ érvek. Van­nak az amerikai közvélemény formálói kö­zött olyanok, akik, mint például a Life-Time- folyóiratkonszern vezetője, Luce, nyíltan azt hirdetik, hogv Amerika hivatott az egész vi­lág irányítására, az „amerikai évszázad'1, meg­teremtésére. Mások, mint például Eugene Staley főisko ai tanár, azt állítják, hogv a tengelyhatalmak győzelme az Egyesült-Álla­mok jelenít pi hirtokallományát is « Ingna gyobb mertél,ben veszélyeztetné, mert uz Óvván nem cl választó vonul, hanem összekötő kapovS; u tengelyhatalmuk *•* Japán flottáju nagyobb Amerikáénál, úgy, hogy Déiumeri- ket a/. Unió uem tudná niegvédeliuezui: ehhez járul uz amerikai uycrsuuyagL-riiekc't- ségek ráutaltsága az európai piacra é* mind­az. amit uz u politikai lehetőségek, terén je­lent; egyszóval: Délameiikábuu. amely egyéb­ként puezta méri öld távolság tekintetében '* közelebb esik a tengely hadászati pontjaihoz, mint uz USA, a tengely győzelme eseten Washington befolyása óhatatlanul elveszti erejét és ükkor uz Egyesült-Államok ,,háttal falúak szólítva“ kénytelenek szembenézni egy nyomasztó fölényU hatalmi csoportosa' lássuk l.uee és Staiey érvelésének látszólag semmi köze sincs egymáshoz; a valóságban azonban csak afféle legkedvezőbb c* legked­vezőtlenebb változatai ugvauaunak a hatal­mi problémának. Nem vé'etlen. hogy maga Roosevelt, a beavatkozás pártjának feje, ügyesen keveri megnyilatkozásaiban e két szempontot. Egyrészt ö is azt hangsúlyozza, hogy Amerikát saját hadászati, önvédelmi ér­deke sarkallja Anglia támogatására, de más­részt arról beszél, hogy Amerika hivatása a „világdemokrácia“ védenie, azt hangoztatja, hogy Amerikának biztosítania kell a világ gazdasági vérkeringésének „mesterséges aka­dályok“ által nem szűkített szabadságát. Ha emlékezetünkbe idézzük Amerikának ama világgazdasági politikáját, amely a vi­lágháború alatt és utána gyakorlatilag hatás­sal volt Európára, akkor ennek a gazdasági érvnek a tartalma teljesen világossá válik: Amerika gazdasági világuralma. Eztu nem vá'toztat az sem, ha egyes amerikai gazda­ságpolitikusok egészen jóhiszemű meggondo­lásokra hivatkoznak a világgazdasági libera­lizmus érdekében. Nehezebben határozható meg a „világdemokrácia“ megóvását szor­galmazó érv tartalma. Mert uz a kérdés, mit tekint Amerika külpolitikai állásfoglalása szempontjából u demokrácia lényegének. 4 népképviseleti rendszert és uz áhulúnos lit' kos választójogot? Aligha. Hiszen ezek az in­tézmények fennállanak Németországban ég a Szovjetunióban is és ezekben az országok­ban sem működnek kevésbé megbízhatóan, mint — mondjuk — egyes délamerikai köz­társaságokban, vagy Kínában, amelyekkel semmiféle „eszmei“ ellentétet — ugv látszik — nem érez az USA, A vallásszabadságot? Nem hihető, mert akkor Mexikóval sem él­hetnének jó viszonyban az Egyesült-Államok. Ugv tűnik tehát, hogy Anglia támogatásának amerikai érvei közül a „vilugdemokrácW‘ inkább csak a vonzó jelmez szerepét játssza és a hangsúly a világgazdasági érdekeken van. * Kínára gyakorolt befolyása és Londonnal va ó együttműködése révén (ne felejtsük el, hogy Anglia ma nemcsak sajat világbirodal­ma felett rendelkezik, hanem lényegébeu el­lenőrzése alatt tartja a francia, a belga és a holland gyarmatbirodalmat is) Amerika ma kétségkívül nyomasztóan gazdag állam Né­metországhoz, Olaszországhoz, vagy Japán­hoz képest. És az ugynevezetl plutokrata or­szágoknak természetszerűleg mások a politi­kai eszközei, mint a feltörekvő hatalmaknak. Az. arany világgazdasági szerepének kívána­tosságáról elméletileg sokat lehet vitatkozni. Tény azonban, hogy ma a világ aranykészle­tének tetemes része Amerikában van. Ez csak egy példa arra, hogy a világgazdasági libera­lizmushoz való visszatérés szükségképpen az amerikai csoport tulhatalmát jelentené: úgy­szólván automatikusan, minden további erő~ szak nélkül is. Ez a magyarázata annak, hogy Amerika bizonyos jóhiszeműséggel ígérhet gazdasági „szabadságot“ szövetséges társai­nak győzelme esetére. A feltörekvő hatalmak azonban egyelőre nem rendelkeznek azokkal a gazdasági erőforrásokkal, amelyeknek bir­tokában talán ok is hajlandók lennének a „jogegyenlőség“ és a ,,szabad forgalom“ alap­jára helyezkedni. De minek foglalkozzunk el' méleti lehetőségekkel? A gyakorlati helyzet egyelőre mindenesetre az, hogy a feltörekvő államok egyetlen lehetősége, ha nem akarják belső hatalmukat önként feladni, a katonai fellépés. Főleg Németország, amelynek ipar­ágai közül éppen a hadfelszerelési ipar a leg­nagyobb mértékbe önellátó, aligha kapható arra, hogy ne használja ki az ebbeu rejlő lehetőséget: hogy katonai hatalmával szerez­ze meg azokat a nyersanyagforrásokat, ame­lyekben eddig hiányt szenvedett. Ha a né­met birodalom vezetői ezt nem teszik meg, akkor nem marad más választásuk, mint hogy alávessék magukat a „szabadforgalmi“ elv gyakorlati értelmének: az angolszász tui- hatalomnak. Amerika nyilván tisztában van azzal, hogy erre nem számíthat; alighanem ez a magyarázata annak, hogy — legutóbb például Stimson hadügyminiszter beszédében — nyi'tan kifejezésre kezd jutni egy világos felismerés: ,<Szük a világ annak a két rend­szernek, amely ma harcban áll egymással!“ (Fe ytatj*k.) Slifüc fi i angagok Hydrobit-01 Hydr@hlf-M. B Inüog, b3toíi és kátránypapirtetsk szí- ■ « getala mátoiására. si nedvei falak, madencék szsgsleléséra vakol !t késziíé éliez. a » épület, íaszeikezstek qomaameníesiíéséhez, slaí»“I a tagomba, fakuhadá?, falpeiész ellen. VazIrlíépvlSBlet: üppáns iakb@restd£z4í Ko’Qzsvár, Szantegjház utca 2. I. em. Telelőn 24-23. ■BKBHBH KÉSZ Holnap sokadalrnak színhelye les/ Kolozsvár. Két régi, történelmet és hivatástudatot ébresztő intézmé nyiink ülésezik más gyülekezők te­vékenységétől körülhullámozottan: az Emke, amelynek me^ kell ujuln*, akárcsak a főnix madárnak és az, Etnife, mely néhány év előtt megkez dett másod\iráyzásait és uj szüreteit közörőmre és boldogságra ernyedet- lenül folytatja. De a távolból szintén magas vendégeink érkeznek. Holnap kezdi meg kétnapos ünnepi ülését a Kulturális Egyletek Szövetsége, ame­lyet a nagyérdemű Kuthy Sándor dr. hozott létre Debrecenben és most Kállay Miklós ny. miniszter vezeté­sivel jö Erdély fővárosába, hogy több között lerója nagy pártfogója jé* alapiló elnöke: az erdélyi szárma­zású Telek'* Pál és a „magyarországi'* Klcbelsberg Kuno emléke iránt ke-1 gyeietet. Mi sok minden áradhatott volna ide, az ősi iskolák, uj irodalom, a régi közműveltség fészkébe, ha ez a két nagy ember tovább vezetheti vagy iranyitia magyar művelődésünk ügyét, bár az egyébként jó és erős kezekben van. j Nagy és fontos alakulat ez a KÉSZ, mely a most 22 éves állóharcból ér­kező keletmagyarországi és és^aker- délyi egyesületekkel bővül és erősö­dik. Tudjuk, mit jelent egy ilyen szö­vetség. Saját kárunkból tanultul^ meg értelmét és jelentőségét. A tra­gikus 22 évnek már kezdetén megk’- sérlettük, hogy a kisebbségi magyart ság közművelődési egyesületeit erdé­lyi szövetségben összekapcsoljuk. Tabéry Géza kezdeményezésére! Nagyvárad előkészítette a talajt és a Szigligeti-társaság meghívására ta­nácskoztak is szépszámú közületeink. De a gyülekezési szabadság korJáto-, zása és a közművelődén egyesületek apostoli szegénysége miatt a mozga­lom csakhamar elakadt, aztán dugába dőlt. Az újabb próbálkozások pedig hiábavalók voltak. Fájdalmas irigy­séggel tekintettünk a később létre­jött magyarországi szövetségre, hoU napi kedves és áhított vendégünkre, a KÉSZ re, különösen mikor ez nagy eredményeket ért el és mikor Erdély írói csoportja:nak számos alkalmat rendezett odakint hírszerző szerep­lésre. Gyönyörű emlékek ezek!... Most felszabadultan ime bevonul­nak szépen és boldogan Erdély szét­szórt és árván bolyongó intézményei ebbe a nagy, meleg anyaszöveíségbe« Akitől szeretetet és támogatást fog­nak nyerni s a harcedzette önerőik igy még nagyobb erőre kapva, lobog­nak majd föl. A KÉSZ ülései főleg az erdélyi ügyekkel törődnek most és gyönyörködtetésünkre kiváló magyar Írókat, művészeket és tudósokat is vonzanak ide. „Ez a helyzet szigna- turája.“ Érthető, ha ős Kolozsvár most ifjú lázban és ifjúi tűzben ég, ha férfias lelkesedéssel és öreg szilárd­sággal fogadja és vendégeli a hoz^á érkező szövetséget, kiváló egyénisé­geiben. Legyen igazi ünnep ez az ün­nep! Üdvözlet! MEGKEZDŐDÖTT A CSIKSZENTSI- MONI KEMÉNYÍTŐGYÁR ÉPÍTÉSE. Hirt adtunk arról, hogy Csikmegyébeu Alcsik burgonyafölöslegének ipari fel használása érdekében keményitő-gyárat építenek. Varga József ipariigyi minisz­ter megértése és támogatása következté­ben a terv már a megvalósítás előtt áll. Csikszentsimonban, a mintegy kétezer lakost számláló alcsiki községben már meg is kezdték a keményitő-gyár építé­sét s üzemét az őszön meg is kezdi. 1160 HP-250 HP f é 1 s t a b i 1 lokomobii, lehetőleg forgóáramu generátorral megvételre kerestetik. Részletes ajánlatokat kérünk: Budapest 53, postafiók 144.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom