Ellenzék, 1941. május (62. évfolyam, 99-124. szám)

1941-05-06 / 103. szám

«r*v rsük: ELLENZÉK 19 41 ni ti I ii 'I (> 1 japääi—szovjet 1111 jps§i Bifiiiiiif V áprili ld-jiu M(> /.hv áliiin a'áirt japán I ■. r^vczinriiv, a/. u;;\.mai ­kor kiadott kó/os nvdulko/ut. uinclvnek ér­telmében a Szovjetunió ti.-/leletben tartja Maiid/siiknu területi integritásul r< s«-rili«-tft leuségét, Japán pedig a Mongol INépkR/ttír- • óságét s végül Muls/uoku japán külügymi­niszter moglenöen hosszú moszkvai látogatá­sának hangsúlyozottan s/.ivrl v es lég kii­rt*: mindez méltán keltette lel a vi'ág erdea- iedését. Hiszen a két ország ngys/.oltán eyv- más ősellenségének s/.ámitott. \ lávolkelet végtelen térségein mar a terjeszkedő eariz mus megütközött az ngyunesak terjeszkedő modern Japánnal s az 190*. évi orosz vere­séget követő béke csak ideiglenesen tudta át hida'ni a két birodalom köz itt (elmerült te­rületi ellentéteket. Ehhez járult aztán, a bol- sev izmus ura'omrajutása után. a világnézeti izakadék. Moszkvának nem kellett ugyan ko­molyan tartania attól, hogy a japánok e l'enno tiszteletének jegyében kívánják meg­szervezni az orosz hiroda'mat & Tokió is iá- voltarthatta népétől a bolsevizmust, anélkül hogv ezért le ke'ljen rombolnia a Komintern moszkvai palotáját, — de annál komolyabb világnézeti viszályra adott okol Kina. Mert a Mennyei Birodalomban évtizedek óta folyik a forradalom és az ellenforradalom között a hare, ha nem is mindig nyílt formában és u kiuai kommunisták a legcsökönyösebb köve­tői a „nacionalizmus és antiimperializmus'1 moszkvai jelszavának, melynek teljes sikere kizárná azt, hogy Japán végleg megszilárdít­sa helyzetét az ázsiai szárazföldön. Végii! pe­dig, ugv tűnt, hogy Japán kedvezőbbre tudja hangolni maga iránt legveszélyesebb világ­piaci versenytársait, nz angolszász nagyhatal­makat, ha ázsiai követeléseit elsősorban vi­lágnézeti szempontokkal indokolja és azzal kecsegteti Londont és .Washingtont hogy -előbb-utóbb a világnézeti ellentét háborúra vezet Japán és a Szovjetunió között. A japán -—-orosz feszültség régebbi vöt és tartósaid) a szovjet—német feszültségnél is; a távolke­leti ellentétet jó ideig nem sikerült fe'oldani az 1939 nyarán Moszkvában létrejött német— szovjet egyezmény után sem. Malszuoka kül­ügyminiszter most, amikor sikeres moszkvai tárgyalásai után visszatért Tokióba, nyíltan kijelentette, hogy a japán tisztikar azelőtt mindig szovjetellenes bábomra gondo't; ez­után azonban — tette hozzá — a két ország jó visznoyban élhet egymással. Igaz: a japán—szovjet feszültség nem volt mindig egyformán nagy. Amikor Oroszor­szágban a forradalom és a polgárháború tombolt, valamennyi külföldi beavatkozó kö­zül Japán hatolt be a legmélyebben orosz te­rületre és Japán távozott a legnehezebben. Meg kell említeni, hogy végleges visszavonu­lása nem utolsó sorban az Egyesült-Ál amok nyomására történt. Amerika annyira ellen- szenvezett a szovjetkormányzattal, hogy az utolsó nagyhatalom volt, amely elismerte (1933-ban), azt azonban már a vi ágháboru után sem látta szívesen, hogy nagy vetély- társa, Japán jó hátfedezetet nyeljen a kelet- szibériai hódítások révén és túlságosan meg- gyengitse Oroszországot. 1925-ben Japán és a Szovjetunió ünnepélyesen békét kötött egy­mással és rendezte a közös érdekeket. A két ország között a viszony csak akkor kezdett újra romlani, amikor Japán elérkezettnek látta az időt, hogy újra megkezdje ázsiai ter­jeszkedését és — 1931-ben — megszállta Mandzsúriát. A szovjetkormány — Matszuoka mostani nyilatkozatából kitűnik, hogy mely okokból — ellene irányuló japán támadástól tartott. Ekkor még a Szovjetunió katonai szempontból sokkal gyengébb volt, mint ma, Japán pedig még nem kötötte le erejének tekintélyes részét Kínában. Ettől az időtől kezdve tehát Moszkva lázas erőfeszítéseket tett, hogy javitsa távolkeieti katonai helyze­tét, de ugyanekkor kifejezésre akarta juttat­ni azt is, hogy a maga részéről nem kivan háborút és ismételten ajánlatot tett Tokió­nak arra, hogy kössenek egymással megnem­támadási szerződést. Japán azonban azt val­lotta. hogy erre nincsen szükség. A harmin­cas évek nem vezettek háborúra a két biro­dalom között, de a szárazföldi határon -- nevezetesen Mandzsukuo és a Mongol Nép- köztársaság vidékén — napirenden voltak az összetűzések, amelyek nem egyszer komoly méreteket öltöttek. Közben a japán terjeszke­dés dél felé, Kina iránvába fordult, a szovjet pedig gyors iramban iparosodott. A japán — szovjet feszültség ennek az évtizednek a má­sodik felében sem csökkent — 1936-ban kö­tötte meg Japán, eredetileg csak Németor­szággal, az Antikonúntern-paktumot, érdekes azonban, hogy a harmincas évek vége felé már Tokió kezdte ajánlani Moszkvának, hogy kössenek egymással megnemtámadási szerző­dést. Ám ezzel kapcsolatban számos más, főleg gazdasági és határkérdést is rendezni kellett volna, már pedig ebben az időben a japán engedékenység odáig még nem terjedt, hogy az .általános politikai megállapodás megelőzhette volna a rész'etkérdéseket: To­kió fordított sorrendet kívánt. így azután a nagv távolkeleti rendezés ügye továbbra is halliszt.ist szenvedett. A függőben levő gaz da.vigi é> határkérdések ugyanis történetesen oyan természet iiek \oltak, hogv a rendezés elsősorban Japánunk jelentett rolnii hasznot, Moszkva pedig addig nem volt hajlandó meg­adni ezeket nz előnyüket, amig nem volt meg­felelő politikai biztosítékok birtokában. Attól kezdve, hogy Németország és a Szovjetunió között megtölteni a politikai ki­egyezés. Itf-r'in az (szorgalmazta, hogy Japán is kos on hasonló megegyezést Moszkvával, mert nem utolsó sorban I okiéval kívánt i sakkban tartani Washingtont. Mi volt a ui­mi'! szovjet egyezmény politikai hűltem? Németország, híven a bismareki elvhez, elkerülte a kétfronlos háborúi. Moszkva, amely eredetileg is a kol ektiv biztonságot, nem pedig a kollektiv háborút pártolta, n nyugati bata'imikkul való megbeszélések so­rán azt a benyomást merhette, hogy ha meg­egyezik velük, elkel ii betétién a háború, még pedig olyan háború, ame yuck fő terhét oki kellene viselnie. A nemetekkel való megegye zés révén nemcsak megőrizhette a békéjét, hanem hadászati Helyzetét is megjavíthatta, Bér in úgy vélte, hogy i yen, vagy megköze­lítően hasonló feltételekkel Tokió is kiegyez­hetnék Moszkvával és akkor Japánnak na­gyobb lenne a mozgási szabadsaga dél felé, arra, hogy megvesse lábát a Csendes-óceán sziget) i ágában, a japán terjeszkedés legfor­róbb álmainak színterén. Az 194(1 ben kötött berlini hármospaklura — bár résztvevői nagyjából azonosak az Au- tikcinintern-paktum aláíróival — a jelek szerint nem hozott változási a szovjettel va­ló megegyezés politikájában. Kimondta ugyan, hogy Németország, Olaszország és Ja­pán közösen lép fe! bárrne'y uj hatalom el­len. amely megkísérli, hogy fegyveresen be­avatkozzék az európai háborúba, vagy a kí­nai viszályba, de hozzátette, hogy a Szovjet­unióval a paktum aláírói jó viszonyt kivan­nak fenntartani. Ebből arra lehetett követ­keztetni, hogy a szerződés éle elsősorban az USA ellen irányult. Sőt a hármaspaktum alá­írói többet is tettek, ünnepélyesen kinyilat­koztatták. hogy uj világrendet kivannak, amelynek keretén belül a tengelyhatalmak az eurafrikai térséget tekintik magukénak, mig Japán a nagy keletázsiai élettérre tart­hat igényt. A félhivata os megjegyzésekből meglehetősen világosan kitűnt, hogy ebbe a rendszerbe a Szovjetunió is bekapcsolódhat- uék, feltehetőleg azon az alapon, hogy a „gazdátlan“ Középkeleteu — mondjuk Irán és Afganisztán felé — számára is lehetőség uvilnék a terjeszkedésre. Vájjon ilyen alapon jött-e létre most a ja­pán-szovjet szerződés? Erre a kérdésre hatá­rozott igennel lehetne felelni, ha a Szovjet­unió csatlakoznék a berlini paktumhoz. Két­ségtelen, hogy a szovjet kormány az októberi forradalom után — legalább is részben — abban a reményben adta fel a cárizmus szá­mos középkeleti törekvését. sőt már e'ért pozícióját is, hogy ezeknek a területeknek szabad kormányzata majd a „nacionalizmus és antiimperializmus ‘ jelszavának hü köve­tője lesz. Ez a várakozás pedig nem egészen teljesedett, mert példának okáért Irán és Af­ganisztán bizonyos átmeneti korszak után mind erősebben brit befolyás alá került. MindameBett egyelőre semmi tény nem mu­tat arra, hogy a Szovjtuuió a területi ter­jeszkedés útjára kivan lépni a Közelkeleten. Hadászati biztonságának is vannak kénye­sebb pontjai. A japán—szovjet megegyezés magyarázatát tehát alighanem más téren kell keresni, mint a nagy világrendezés problé­mái körük Ujjmutatással szo'gál az a tény, hogy a megegyezés enrn Matszuoka első moszkvai lá­togatása alkalmával jött létre, hanem akkor, amikor már európai körutazását, amelynek során a tengelyhatalmak vezetőivel folytatott szemé yes megbeszélések alkalmával tájéko­zódott a helyzetről, befejezte cs visszatérő­ben volt Tokióba. A japán külügyminiszter nyilván azt a benyomást szerezte Európában, hogy az itteni háború döntő szakaszába lé­pett cs Japánnak is fel keli készülnie min­den eshetőségre. Ekkor éleződött ki a balká­ni viszály. Moszkva álláspontja kezdettől fog­va az volt, hogy a Balkánnak, amelynek hely­zete saját biztonságát is érinti, semlegesnek kell maradnia. Ez a semlegesség azonban tii- nedezőben volt- A családi kapcsolatok révén Angliával szoros viszonyban álló Pál herceg jugoszláviai kormányzata épugy, mint előbb Sándor királyé, korántsem volt szovjetbarát. Szimovics tábornok uj kormányzata azonban szorosabbra kívánta fűzni a kapcsolatokat Moszkvával. Létrejött a szovjet—jugoszláv barátsági szerződés. Minthogy a szovjet— brit viszony ebben az időben változatlanul bűvös volt, Moszkva nyilván nem azért kö­tötte meg a szerződést az uj jugoszláv kor­mányzattal. hogy az ango'ok balkáni terveit támogassa. Ellenkezőleg, Moszkva úgy vélte, hogy ha Jugoszlávia vele lép szorosabb kap- cso'atra, ezt Berlin elfogadhatja annak biz­tosítékául, hogy Belgrád politikája őszintén semleges irányban fog fejlődni. Az utolsó pilliiiialbii n megkötött inoi/.kvui szerződés azonban már nem riirnthctt)- meg Jugoszlá­viát. A szerződést Belgrádijait k> leli volna ra­tifikálni és a jugo-zláv főváros kevéssel utóbb némer kézre került. Amerika- is je- 'eotős .v/.erejiel játszott napokban a balká­ni diplomáciában, de néni a jugoszláv smile. gCKiséget, hanem u szerb katonatisztek német- ellenes álló-foglaló'ál fániog.i.tta, még pedig egészen Icp'ezet lenül. Ablnsl, hogy Berlin később nyíltan üdvözölő a japán—szovjet megegyezést, ki'üuik, hogy azt elsősorban Amerikám való hatása szempontjából1 érlé- k i-l i. Kevéssel u szerződés megkötésit után a Szovjetunió hir szerint bizonyos csaputkö- telékekel' visszavont a lávo'lkeTti határkor- -/étből. E birt még hivatalosan nem erő-i- teiték meg. De az a föltevés, hogy ezeket a (sapatokail' a nyugati határra szállítják. alig­ha állja nug -a be vét, in’-r! hiszen a Távol- kelet a szovjet hadászati rendszerében külön körzet, amelynek biztonságát az eirnnlt év­iized során teljesen fiiggel'emátették a nyu­gattól és mert a Szovjetunió nyugati hfa.lárán aemmicsetre sem olyan a helyzet, hogy Iá- volkcTeti 'tartalékokat kellene -okezer kilo­méteres utón oda szállítani A helyes magya­rázat bizonyára az. hogy a rsapaüokat csak a közvetlen határkórzetbö! vonilák cl. még pedig azért, hogy kifejezésre juttassák a szovjet békés szándékait Japánnal szemben. Ha a 'zovieif-cDapatelvonásokról szóló hir igaz. iákkor feMehető, hogy hasordó intézke­désiek történtek a távolkeieti határ japán oldalán is. Bizonyos, hogy a politikai viszony Japán ea a Szovjetunió között mos! szilárdabb, mint eddig bármikor, aminek jelentősége mindkét ország szempontjából természetsze­rűleg teteme«, noha persze nem tudhatjuk, 1 hogy Moszkva és Tokio ugyanabból a szem­pontból értékelik-e az. egyezményt. Az egyez­mény mindenesetre kimonidja, hogy „abban az esetben, ha a szerződő felek egyike egy, vagy több hatalom részéről háborús cseleke­detek tárgyává válik, a másik szerződő fél a viszály egész larP.Mna alatt megőrzi semle­gességét“, ez pedig az adott esetben még több. mint 'amit puszta megnemtámadási egyezmény jelentett volna. Természetesen Japán is hangsúlyozza, hogy <?z a szerződés nem érinti a berlini egyezményt; Tokio alig­ha kötötte vonnia meg a moszkvai paktumot, ha attól tartana, hogv más szerződéses köte­lezettségei következtében a közeljövőben há­borúba fog keveredni a szovjettel. A kínai kérdésben a jelek szerint nem törrént változás. Már a berlini paktum szö­vegezéséből is kitűnt, hogy Japán és a ten­gelyhatalmak nem tekintik cosus fotderis- nek azt a támogalást, amelyet Moszkva nyújt Csungkingnak é3 most cáfolják azokat ,t híreket, hogy a szovjstkormány megszün­teti ezt a támogatásit. Nem lehet persze azt mondani, hogy ez a fordulat lehetetlenség, mert hiszen Moszkvának más eszköze is van kínai politikájának végrehajtására, mint az, hogy Cs mg-Kai-Sek (ábornagyot támogassa. A kinai kommunista párt a világ egyetlen bolsevik mozgalma a Szovjetunión kivid, ameflV birodalomnyi területen sokmillió la­koson uralkodik és amelynek önálló hadse­rege is van. Cstalng-Kai-Se'k, aki mind erősebb angol—amerikai befolyás alatti áll, ,az utóbbi időben nem mutatkozott barátságosnak a Japán ellen vele együtt harcoló kínai kom­munistákkal szemben, sőt két hadseregükét! erőszakkal feloszlatta. Mindamellett talán éppen ia Moszkva és Tokio között létrejött megegyezés egyenget­ni fogja ti teljes kibékülést Csungking és Moszkva között. Hogy Csungkingnak ez miért fontos, az nyilvánvaló. Ha pedig a ki­nai kommunisták helyzetét nem rontják, ak­kor Moszkva nyilván szívesen mutatja meg Amerikának, hogy Kinla függetlenségét vál­tozatlan módszerekkel kívánja szolgálni. Más kérdés azonban, hogy miképpen alakul most J-apán és az Egyesült-Államok viszo­nya. Kétségtelen, hogy a moszkvtai szerződés bizonyos könnyebbséget ad Japánnak a Csendes-óceáinon és nyilván ez a főoka an­nak, hogy a tengölvhatalmüík helyeslésüket nyilvánították. A berlini egyezmény értel­mében a tengelyhatalmak támogatják Japán­nak a nagy keletázsi/ai térségre vonatkozó igényeit. A kérdés most csak az, hogy Ja­pán, amelyet a kiitóii hadjárat egyelőre még mindig leköt bizonyos mértékben, mely esz­közökkel érheti el az angolszász hatalmak engedékenységét. Tokio diplomáciai helyzete n ost mindenesetre erősebb és a japán lapok azt hangoztatják, hogy Amerikának végre be kellene lánia Japán igényeinek jogosságát. Az elkövetkező hetek és hónapok meg fogják mutuitm, hogy vara-e Biehctőség a békés meg­egyezésre Japán és az angolszász hatalmak között, vagy pedig ít nagy háború birtoká­ba' veszi a Csendes-óceán végtelen térsé­geit is. V. E. Kolozsvári Kis notesz XUai tudás-i'ás a tne^kés-Ut tav-as-2/t-ál... Mirth or rózut is juzminillaltul jött... szín, melegség, hangulat áradt <i nyomó hun, rirtigözöri tunderi szépségét.el l.u/iriiz tututt cl, hóm reggelenként is nz esti al­konyat okhan megteltek ihatóval az utcák, egymáshoz simult [túrok unduloglak a pm ■ kok kizijldüXt fái között s az (‘mbar, a gondlcrltes ember is nicgkiinnyi Llnilten, a felszubadultságnak, a tavasznak valumi bu­rn ulat.os, bohlon varázslatában sófiujtot * föl; Ó, május! Mil\m ló is élni! A tavasz, a május el tagadóim szép, ezerszinii, hangú- lutdis. kúpriízutos szimfóniája toll ez. Ma mit látunk, mit érzünk mindebből:' Az év legszebb hónapjában szinte el is jelenjük, hogy — május tan. Semmi sem emlékeztet rá. A gyümölcsfák kivirágozlak ugyan, a fecskék is, kicsit megkésve, de visszajöttek, egy két meleg napban is gyönyörködtünk, de uzonkivül — semmit! Elmaradt., elsikkadt tahiból a gyönyörűséges májusi szimfónia. Helyette a fagyos szenteket kaptuk. Még meg sem érkeztek, még egy hét választ el tőlük, de máris gorombábbak, hidegebbek a szokattnál. Mintha neheztelnének, hara­gudnának ránk valamiért Hideg szélvihar rázza a kertek fáit és egyetlen esős, szeles, hideg éjszaka elég volt ahhoz, hogy a cse­resznyefák lehullassák fehér virágköntósii- két. A jó Istennek valarni'yen különös ren­delése folytán az idén megkésett a tavasz. Pedig talán sohasem vártuk ilyen nagyon, hogy itt legyen végre a hosszú és rideg téli börtön utón. Ablakunk alatt, a kertek­ben felzengett ugyan már a tavaszi madár­dal, de a hideg, fagyos májusi éjszakákban a visszatért kis cneklőmadcrak is dermed- ten bújtak össze s riadt kis szemükkel mintha azt kérdeznék: Mi történt itt? ügy látszik, tulkorán jöttünk! Nem jöttetek korán édes kis madarak, csak a tavasznak késése van Mint ahogy késése van ma sok más egyébnek is, amit türelmetlenül vá­runk. Késése van a nyugalomnak, a zavar­talan munkának, a csendes, kedves kis örö­möknek. ez emberek közötti békének . ■ . késése ven mindannál:, ami ezt a rövidre szabott kis életünket széppé, emberibbé és egy kicsit talán boldogabbá tudná lenni. Fagy van a levegőben. Es fagy van a szi- teltben. Csúnya, szomorít május ez. Han­gulattalan. keserű, lélektelen, elfásult ta­vaszi szimfónia! Igaza van a természetnek: minek a május, ha az ember nem tud gyö­nyörködni a rózsaillatban! . .. Őrségváltás egy régi füszerüzietber?. Bizonyára alig akad kolozsvári polgár, aki ne ismerné a református teológia épü­letében lévő Sallak-féle füszerüzletet. A eég mintegy 40 éves. Tulajdonosa Sailak Dezső a régi, békebeli kereskedőfajíából VMó. Puritán becsületességével, szolid, elő­zékeny modorával mindenkor népszerű volt kiterjedt vevőközönsége elő*t. Az 1900-as években alapította meg üzletét, amikor még a Magyar-utcában macskafejü köveken botorkált a kolozsvári polgár s a teológia előtti térségen a későbbi kispark helyén cigánypecsenyét sütöttek a kofá- nék. Világháború, forradalom, idegen uralom viharai rázták a világgal együtt Kolozsvárt is, sok üzleten lecsukódlak a redőnyök, de a Sallak-féle fűszer- és cse­mege állta a vihart. Ez a uagymultu, régi kolozsvári füszerüzlct mosi gazdát cserélt. Az őrségváltás a napokban ment végbe. A régi tulajdonos, Sailak Dezső negyven év munkájával vállán, meghatotfan vett bucSut tégi üzletétől és vevőközönségétől, amelynek pártfogását és bizalmát hálásan megköszönte, majd átadta a kuicrokaf az uj gazdának, Fodor Sándornak, aki előd­jéhez méltó becsületes kereskedőgondoi- kozássa! s ujult, friss erővel látott munká­hoz, hogy tovább virágoztassa a régi, nagy- muhu kolozsvári fiiszer- és csemegeüzletet. (g- a-) KÉT ÚJABB HIRTELEN HALÁL­ESET KOLOZSVÁRT. A hirtelen halál­esetek krónikája újabb két halálesettel szaporodott. Jókai utca 3. szám alatti la­kásán hirtelen meghalt egy 25 éves leány, Kiss Julianna. A rendörorvosi vizsgálat megejtése után beszállították a kórbonc­tani intézetbe s a halai pontos okának megállapitása végett elrendelték a bonco­lást. A másik hirtelen haláleset az UzS'.>- ki-utca 7. szám alatt történt, ahol Nicola Ioanné, Abrudán Florica 52 éves asszony összeesett és mire a merne orvosok a hely­színre érkeztek, meghalt. A hatóságok ebben az esetben is elrendelték a holt­test felboncolását a halai i kának megál­lapítására.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom