Ellenzék, 1941. május (62. évfolyam, 99-124. szám)

1941-05-10 / 107. szám

■ _ 2 „Szigeti veszedelem Ir,a: PtWfllül INCZt LOIGS ELLENZÉK 1041 mll 10. SM .Vannak divatok e> vannak rívok. Azok a tömegemberci, ezek az és/.lényei. Diva­tok és elvek kergetik egymást. Siirun, vagy ritkán váltakoznak, hz a haladás, ez az élet. A szellemi ember általában keveset tó' rődik a divattal, mert időszerű, de idő­leges tümegrögeszinénck tartja. 1 mlja, hogy a divat csupán az ízlés ficama, $/•:• k>s engedmény pillanatnyi hatásoknak. A szellemi embernek csak az kötelességé, hugv a. elveket figyelje. Mérlegel, latol­gat és — ahol kell szót kér a célsze­rűség nevében. A divat csak akkor emel­kedik fel addig, hogy érdekelje, ha el­vek öltik ír.agukra annak mezét. Ilyen esetben úgy bírálja el, mint elveket: ha lehet, örömmel iktatja nemzeti művelt­ségünk tárába, mint megannyi kortörté­neti adalékot; ha ellenben burkolt vesze­delmet jelentenek, kitartóan irtogatja mindenütt, ahol felburjánzanak. Móricz Zsigmond álirta Kemény Zsig- moud Rajongók című regényét sőt egy­két ötlettel meg is toldotta. Folytatásul Mészöly Gedeon átköllötte Zrínyi Szigeti veszedelmét. Az előbbi csinosításról jó darabos vélekedések látlak napvilágot fo­lyóiratainkban. A második, népszerűsítő jellegű kísérletről nyilvánosan még nein esett szó. Annyi azonban világosan kitű­nik az eredeti és az átköltutt szöveg üsz- 6'znv#'té«éhől. hntrv «7 utóbbi nvelve esi­is rajta, mert a/ övé és igy akarja; az utóikor még javitűst sem eszközölhet ben­ne. csupán az a joga van, hogy nagyra becsülje, vagy silánynak minösitse, de mindenképpen meg kell őriznie, mint a nemzeti műveltség haladásának útjelző- jót. All ez minden művészetre. Ellenkező­leg felszabadulnának a romboló erők. Holnap valaki megfaragná a milói Vénusz lelt keblét, mert az ma nem divat, vagy karcsúvá tenné derekát, mint a mo/.iesil" lagoké. Bizánci kupolát húznának a csúcs­íves székesegyház fölé. Az Aeneis hires l.aokoon-csoportját hasonlóan megokolt korszerüsi lésül halálsugárral ölelnék meg. Rafael Szűz Anyáira holnap bizo­nyosan estélyiruhát mintáznának. Tótor gonára és facimhaloinra hangszerelnék Liszt magyar rapszódiáit. F.s igen mulat­tató versikékre aprózhatnák Dante Isteni szilijűtékat. 11 át lehetséges volna ezt el­nézni? A romlatlan izlés és a józan ész erélyesen tiltakozik ellene; még akkor is, ha — mint egyes olasz festőknél — az egykorú női divat helopakodott egyházi művészetükbe. L kóros tünet elharapözása esetén a művészet megszűnnék a kor emberi tó rekveseiimk lm kilejezoje «-s örök ör/öje lenni. A miiveltségálloniánynak többé nem az volna a szerepe, hogy minden időszak, még az átmeneti, kiforratlan is, beleépít a* a maga küzdelmeinek eredmé­nyét. Ehelyett folyamatosan korszerűsíte­nék a már elért eredményeket: minden korszak u maga sajátos Ízléséhez, divat­jához, rög szméjehez szabna, állandóan gyúrná, alakítaná saját képmása után. Al­kotás helyett állhatatosan kérődznének. S ez lényegében egyet jelentene azzal, hogy ránk ontják egész szellemi világun­kat. Többé nem volna biztos támaszpon­tunk, melynek segítségével a múltban iá jékozódhatnánk. Nemzeti műveltségünk csak a jelent tükrözné vissza, annyit a, amennyire, de a múltat nem. Igazi „szigeli veszedelem“ volna ez. Idős Zrinyi Miklós az ostromlott föld­várból kirohant a török ellen. Szükséges, hogy még idejében akadjon egy igaz em her, aki kirohanjon az átköltés. mint elv ellen. Semmivel sem lesz kevésbé hősi tett. Még akkor srm, ha a csatatéren ma­rad, zsebében száz-száz aranyával. „Eleiem egyik legszebb emléke a Kolozsvárén eltöltőit hónap!“ fl tározó Kelemsn Béla rendőrfőkapítán^bel^ettes Uj szerkesztősei és kia.ló- hivataü helyiségünk Az Ellenzék kiadóhivatala é\ \/> r keszfösége n Mu -ol ni ut 4. :./ám alól álköltözött ni, korK/crii helyiségeibe a Jókai utca ló. szánni ház I. emeletére. Vadon termő és termelt gyógynövényekéi, olaDs mig/akit. bjrkövel a legmaga­saob napi áron áfanUa.i vlsárol Or. Miklós bncsnia Kolozsvár lakosságától SCHÜLER JÓZSEF Rí szoitabb, verseiébe tán gördülékenyebb. Filléres kiadással jelzett igényéhez illik a sorok átköltése, uj rimek pengetése. Minket azonban most nem az átírás ki­fejezésben jelentősége érdekel. Marad­junk. csak a vitathatatlan hatályú elvek­nél és ne tévedjünk a szövegezési kérdé­sek ingoványaira, mielőtt elvben tisz táznók a helyzetet. Mi csak azt látjuk, hogy két klasszikus magyar Írást lefor­dítottak magyarra; köizönbcs, hogy mi­lyen sikerrel. Sietve hozzáfűzzük, hogy ez a műfaj eddig Karinthy-különlegesség volt irodalmunkban. Két klasszikus ma­gyar irodalmi alkotást megbontottak, le­fejtették róluk az időálló remekművek bélyegét, hogy hitessék a felépítés csu- í pasz bordázata s ezután divatos mezbe bugyolálták, mert „ők is ma igv Írták volna“. Itt és most mindössze annak a tagadhatatlan ténynek van jelentősége, hogy hozzányúltak. Eddig általában kétfajta müvet láttunk irodalmunkban: voltak remekművek, me­lyeknek művészi értékét tartottuk nyil­ván; és voltak kevésbé sikerült Írások s ezeknek irodalomtörténeti becse volt fel­jegyezve. De el a mai napig még nem fordult elő, hogy a régi magyar irodalom­ban elvileg is nyersanyagot láttak volna az újabb szellemi ellátás számára. Úgy ta­nították az iskolában, bogy a műalkotás kerek egész; az értékelés alanyi művelet, de akár értékelem, akár nem, a más al­kotása rajtam kívül álló dolog s nincs jogom a mások számára változtatni raj­ta. Csak az alkotó illetékes módosítani azon s halálakor végleges alakban marad az utókorra: ő változtathat, sőt ronthat KOLOZSVÁR, május 10. (Saját tud.) A m. kir. belügyminiszter Kelemen Béla főkapitányhelyettest a in. kir. rendőrség vidéki főkapitányságának központi hiva­talához osztotta be szolgálattételre, miért is a kolozsvári felügyeleti körzet szem­lélői teendőinek ellátásával történt meg­bízatása alól felmentette és a kolo^sv ui kapitányság vezetésével dr. Hollósy-Ku- thy Lajos rendőrfőkapitánybelyettesi cím­mel felruházott m. kir. rendőrfőtanacsost — volt miskolci vezetőt — bizta meg. fi rendőrfő íapitánYhSiVeiSes bucsunyllaíkozéta Azzal az alkalommal kapcsolatban, hogy Kelemen Béla rendőrfőkapitányhe­lyettes megválik a kolozsvári rendőrka­pitányságtól és Kolozsvár város lakossá­gától, a sajtó utján vesz búcsút a közön­ségtől. Meghatott hangon mondotta el, hogy Kolozsvár hazatértekor milyen bol­dogan vette a megbízást, amely ideszóli- totta őt Erdély fővárosának rendőrsége élére. — Mint erdélyi származású — mon­dotta bucsunyilatkozatában a rendőrfőka­pitány — tulajdonképpen én hazajöttem. Akik átvettük a kolozsvári rendőrséget, mindnyájan tudtuk, hogy az ui visszanyert területen meginduló szervezési munka milyen nagy feladattal jár. Üresen kap­tunk mindent. Az összes irodahelyisége­ket, a rendőrség egész épületét. Monda­nunk sem kell. hogy az elfő időben ren­geteg nehézséggel kellett megküzdeni. De megkönnyitette munkánkat az a bensősé­ges jóviszony, amely a rendőrség és a katonaság között alakult ki s amely Ko­lozsvár közönségének magatartása és jó­indulata megértése folytán csakhamar kialakult a rendőrség és a közönség kö­zött is. Értékes támogatásra találtunk a kolozsvári sajtó részéről is, amiért ezúton mondok köszönetét. A munka nincs ugyan még befejezve, de nyugodt lelki- ismerettel állíthatom, hogy megtettük a kötelességünket. Kérem, támogassák to­vábbra is utódomat és a rendőrséget ugyanazzal a jóindulatú megértéssel, ame­lyet személyem iránt tanúsítottak. Lé­lekben tovább is ittmaradok és soha nem fogom elfelejteni azt a nyolc hónapot, amelyet Kolozsvárott töltöttem el s amely közigazgatási pályámnak örökre egyik legszebb emléke marad. Mindenki­vel, sajnos, nem szoríthatok kezet s ép­pen ezért kérem, hogy összes ismerőseim és a város polgársága is a sajtó utján fo­gadja bucsuüdv üzletemet. Héfíőn lesz a hív talos átadás A távozó Kelemen Béla rendőrfőkapi­tányhelyettes elérzékenyült hangú bucsu- nvilatkozata minden tekintetben érthető, hiszen valamikor a gyászos emlékezetű 1914-es világháború befejezése idején, 1918-ban Erdél)ben, Marostordamegye főszolgabírója volt. Az akkori uralomvál­tozás után elkerült a megcsonkított Ma­gyarországra és kitűnő felkészültségével gyönyörűen iveit felfelé a karrierje. Mos­tani nyolchónapos kolozsvári működése alatt rendkívül előzékeny, finom modorá­val, igazságszeretetével, rendíthetetlen kötelességtudásával Kolozsvár lakosságá­nak méltán érdemelte ki osztatlan, őszin­te szeretetét é9 megbecsülését. A hivatalos átadás egyébként hétfőn lesz, majd annak megtörténte után Kelemen Béla rendór- főkapitányhelyettes szerdán utazik el Ko­lozsvárról és utján tovább is a város la­kosságának legbensőbb, igaz rokonszenve kiséri. a»'ig növínyniar­kzr isiad is, Bidtpaü, V. Vilin is császár-ut (j. sz. lel. 380-577. — Ká'z:t: megbízott: SICILIJ Kere'.'odelmi r. t. Kolozsvár, Unio-utca 4. Tel. 28—81. Magyarországnak ezután minden könnyítést megad­nak a Flu mival való forgalomban MILÁNÓ, május 10. (MTI.) A Sole, Olaszország vezető közgazdasági napilap­ja „Fiume helyzete“ einni cikkében azt írja, hogy Fiúménak Magyarország szá­mára nagy jelentősége van. A jövőben az lesz a helyzet, hogy Fiume és Magyaror­szág közötti forgalmat igen tekintélyes mértékben lehet majd fokozni. Eddig csak Jugoszlávián át volt lehetséges a for­galom lebonyolítása, amit jugoszláv rész­ről nemhogy elősegítettek -volna, hanem ahol csak lehetett, akadályozni igyekez­tek. Mostantól kezdve Magyarország az összes lehető könnyítések felhasználásá­val veheti igénybe fiúmét és Horvátor­szágon keresztül könnyűszerrel bonyolít­hatja majd le tengeri áruforgalmát. A magyar kereskedelmi tengerészet megte­remtése ebben az uj helyzetben egyálta­lán nem lesz nehéz. A magyarok nem is késlekednek majd kereskedelmi tengeré­szetek megteremtésével és igv a legmesz- szebhmenő lehetőségek kiaknázásával Ma­gyarországnak Fiume nagy előnyt nyújt­hat. ÚJABB ZSIDÓELLENES INTÉZKE­DÉSEK HORVÁTORSZÁGBAN. Újvi­dékről jelenti a MTI: Zágrábból jelen­tik, hogy a horvátországi zsidó háztar­tásoknak e hónapban végkielégítéssel el­keli bocsátaniok a 45 évnél fiatalabb ke. resztény női alkalmazottakat. Ha a vég­kielégítést a munkaadótól nem lehet be­hajtani, akkor a zsidó hitközség köteles az összeget kifizetni. Eltemették Váradi Miklóst KOLOZSVÁR, május 10. Teljesült Vú- radi Miklós végső akarata. A házsongárdi temetőben a nyitott sirnál egy pillanat­ra felemelték a művész koporsójának fe­delét és elhelyezték a koporsóban Váradi Miklós diszfokosút. amely legkedvesebb emléktárgya volt. Valamikor ezt a fokost vitte magával Becsbe, ahol százszor ját­szotta el Göndör Sándor szerepét a Falu rosszában és később is mindig alkalmat talált arra, hogy a diszfokcst magával vi­gye a szinpadra. De szerep jutott ennek a fokosnak Váradi Miklós magánéletében is. Ezzel jelent meg Váradi Miklós a kép­viselőválasztások kortesgyölésein. A füg­getlenségi párt rendíthetetlen hive volt a művész és mialatt Bartha Miklós, vagy más függetlenségi képviselőjelöltnek ér­dekében szónokoR, nagyobb nyomaték kedvéért a fokost is mindig hóna alá vet­te. Utolsó perceiben jutott eszébe az egy­kori pályatársaknak, hogy Váradi Miklós a sírba is magával akarta vinni ezt a fo­kost. Előkeritették a Majális-utcai lakás relikviái közül és a sir szélén helyezték el a koporsóban. Megható és impozáns volt Váradi Mik lés utolsó útja. Teljes számban resztvet­tek a temetésen a színház tagjai. Eljöttek társadalmunk vezetői dr. Inczédy-joks- man Ödön főispánnal az élen és a bará­tok, tisztelők nagy tömege. A színház elő­csarnokában felállított ravatalt valóságos virágerdő borította el. Veress Ernő püs­pöki vikárius végezte az egyházi szertar­tást, majd Kemény János báró, a Thaiia elnökigazgatója lépett a ravatalhoz és gyönyörű gyászbeszédben mondott utolsó istenhozzádot a magyar színészet nagy ha­lottjának. Méltatta páratlan kötelessogtu- dását, törhetetlen magyarságát, lángoló művészi lelkesedését, amely utolsó per­céig tartalmat adott életének. Ezután dr. Janovics Jenő búcsúzott el Váradi Mik­lóstól. Visszaemlékezett azokra az idők­re, amikor még a Farkas-utcai színház­ban játszott, majd a Nemzeti Színház mű­vésze volt. Idézte hires jelmondatát: „Ember már jobban nem lehet'*. Megem­lékezett jóságos lényéről, amely arra késztette, hogy a magyar diákság menza­alapja javára mindig eljuttassa adomá­nyait. Janovics Jenő beszéde után a szín­házi dalárda gyászdalt énekelt, majd a koporsót gyászkocsira tették és a teme­tési menet elindult a házsongárdi teme­tőbe. A sírnál Réthely Ödön mondott a kol­légák nevében szivekbe markoló gyász­beszédet, majd egy pillanatra felnyitot­ták a koporsót és a halott mellé tették kedvenc diszfokosát. A színház énekka­ra még egy gyászdalt énekelt, majd cl- hantolták a koporsót. Váradi Miklós most már örök álmát alussza, de emlékét ke gyeíettel őrzi egész Erdély magyarsága. SZÖ173Í vaq% vászon trsQCfiatjáróí, mgrt ÍSUME felelősséggel vállal 5 CZ1HX Kvár, Dézsma-u. Î 5. szám. Telefon 3035. j

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom