Ellenzék, 1941. május (62. évfolyam, 99-124. szám)

1941-05-28 / 121. szám

# ÓRSZÁQGYCjLSo KŐ.VYtflÁEA ^tí-rn. BUDAPE 0rszá?há2tír Pariam Amerika áttért a fegyveres készültségre Ara 10 FILLÉR l Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kalezsvár. flLAPfTO ITS: KI a á él o I a í d o n o s : PALLAS R. T. lókas-utci 16., I. emelek Telefon: îl-09. Kyorada: R II D T H II II I if I A £ Kolozsvár. Előfizetési árak: bavoala 2.70. IgycleiB-iiíca 8. szám. Telefon sz.: 29 23 D Is I» S 11 II 1111111,110 negyedévre 8. félévre íS, egész étre 32 [tengik LXII. ÉVFOLYAM, 121 SZÁM. SZERDA KOLOZSVÁR, }94i MÁJUS 28. imiTTi—r-rmi—TT^MafflMTTMrrT-gTiMT^— ..... r ..... . ..»a—.——rmriTl--------------------------------------------------------------m-Mimumi—Tin-n-------­Ä nagy program (Z) Az előkészületek nehéz és fele lősségfeljes munkája befejeződött és a mü készen áll: megalakult az Er­délyi Párt. Történelmet formálóak az alakulás belső indítékai és a történe­lem mélyébe nyúlnák vissza a külsősé­gek. Wesselényi M'klós szelleme lengi körül az üiésezőket és a nagy magyar tavaszban egymás felé nyílnak meg a szivek. A zsongó májusban méltán mondhatjuk:- jó munkát végeztünk, és él bennünk a remény, hogy jó munka vár reánk. Ifjú karok kikötőjébe futott az erdélyi magyar élet és nagy, komoly tettekre feszül a lélek. I Szeretettel üdvözöljük a párt veze­tőit és bizalommal fogadjuk program­jukat. Egész férfiak és nagy tervek! Lelet-e ennél biztatóbb 3 jövendő? Halálos szorítás kábulatából éledt fe Erdély. Rövid hónapokkal ezelőtt néha már úgy éreztük, hogy -.. min­den hiába, És a nagy megváltás a bol­dogság bódulatába ejtett. De Erdélynek mindég voltak őrtáiló’, akik tudtak, mertek és akartak magyarok és férfiak maradni! A Rákócziak, Wesselényiek, Bethlen Gáborok, Kemények, Telekiek, Kiss Miklósok, Bőd Péterek, Csery Já nosok szelleme mindég őrködött felet­tünk és meg-megujult legerősebbeje- inkben. j Azt mondják, hogy a magyarnál sen­ki méítóságteljesebben nem tudja hor­dozni a keresztet. Erdély magyarsága is megmutatta, hogy nem roskad össze a kereszt súlya alatt. De ennél többet is mutatott. Megmutatta, hogy a Kál­vária utján is tud még a jövőért tenni, megmutatta „ahogy lehet“, hegy a „romon virág“ is nő. Ezekből a romon nőtt virágokból kötünk most bokrétát az egyesülés ünnepére és fonunk ko­szorút kisebbségi sorsunk szürke héro­szainak homlokára. „Ahogy lehet“ éltünk eddig, de ahogy kell élünk ezután. Ahogy kell erdélyi­nek és magyarnak leírni! Sokat elmond a program. Nem egy párt programia ez, hanem Erdély ma­gyarságáé. Azé a magyarságé; amely minden időkben utolsó megtartója volt népségünknek mentsvára szellemünk­nek, kohója miden megújulásunknak. A nagy európai áramlatok mindenkor itt csaptak össze felettünk és itt csaptak össze az elmúlt két évtizedoen is. És be tudtuk tölteni mint mindenkor most hivatásunkat: megmaradtunk össze­kötő kapocs kelet és nyugat között és kLagyeniitve a nagy ellentéteket, ma­gyarrá tudtuk tenni eredményeinket a magunk számára. Miiyen modern, milyen magyar, mi­lyen európai a program! Akik készí­tették a néppel és a népért éltek és élnek. És a nép alatt nem a misera plebs contribuenst értik, hanem a nagy közönséget,, amely nem ismer osztályt és rangot, hanem csak a vér, a föld, a szellem közösségét. Egyformán száll sikra a program a kicsinyekért, a szegény ember apró és mégis mily mérhetetlen gondjainak or­voslásáért, a szellem uralmáért, az igaz­ság és méltányosság győzelméért, az orkclcs mindenek felettiségéért. A cé­lul kitűzött nagy munkában mindenki számára megszabja a helyet, aki tagja a közösségnek, legyen az gyermek vagy aggastyán, történemi név viselője vagy egyszerű kétkézi ember. Mert irtózatosan nagy az erőpróba, amely előtt állunk, magyarok. Halálos kórból alig lábbadozva fel kellett ve­gyük a harcot ellenségeinkkel1 és a ver senyt hatalmas népekkel. Eddig meg- állotíufk a helyünket és minden apró erőt egybevetve meg kell hogy ál'ljuk ezután is. István és Béla királyunk óta nem volt ilyen nagy még a feladat, amely elé állított a sorsunk és a tör­ténelem. De mégis bátran kiálthatjuk a leghívebb magyarral, hogy: „Minden a niénk, csak akarjuk!“ A hepehupás vén Szilágyságtól, Bi­har vezér földjétől, Mikes Kelemen Zá gonáig, uj, nagy termő ölelósiben egye­sültünk ma, édesanyánk, Magyarország védelmező szárnyai alat/t. Elhangzott íme a nagy program és megüite első ülését Erdély oly hosszú idők után első szabad magyar paria mentje. Holnap már a szürke hétköz­napok hősi, országépitő, verejtékes, fenséges munkája vár. De nyitva áll az ut s meg van adja rá a mód! Á kifürkészhetetlen magas akarat a felszabadulás korszakának kezdő idejé­ben sorscsapásokat is tartogatott szá­munkra. A nemzetünk két nagy fiát tra­gikus körülmények között ragadta el a halál. Gróf Teleki Pál nagy lelkének teljes­ségével volt a miénk és az 5 szivében is mi foglaltuk el a legnagyobb helyet. Csak a történelmi távlatok fogják majd megmutatni ennek a bölcs államférfiu- nak igazi áldozatos nagyságát. Gróf Csáky István külügyminiszterünk munkaerejét is az országgvarapitás em­berfeletti gondjai őrölték meg. Erdély és a partiumok népe sohasem fogja elfelejteni őket! (A gyűlés tagjai felállva, némán hallgatták a megemléke­zést.) Mi most azért gyűltünk Össze, hogy en­nek a két nagy hazafinak munkáját fej­lesszük tovább, amit csak a róluk való hálás megemlékezéssel kezdhetünk meg. (Zugó éljenzés.) — Mélyen tisztelt alakuló gyűlés! Á nemzet élniakarását emberek halandósá­ga meg nem állíthatja. Uj reményekkel és uj bizalommal kell a jövő felé for­dulni. Nagy megnyugvással állapíthatjuk meg, hogy Kormányzó Urunk bölcsesége az erdélyi szellemnek uj támaszt adott a magyar kormányzati politikában Búrdossy László miniszterelnök személyében. (Él­jenzés.) Az ő szereplésének legutolsó fe­jezete elválaszthatatlanul forrt össze Er­déllyel és a partiumokkal. Ismeri szen­vedéseinket és bátran állíthatjuk, hogy velünk szenvedett. Saját szavaival élek, amikor azt mondom, hogy megtanulta becsülni népünket és dolgozni akar éret­tünk. Mi ezt hálával fogadjuk és biza­lommal adjuk a magunk erejét nagy mun­kájához. Javasol om. hogy az alakuló gyűlés in­tézzen hódoló táviratot a Kormányzó Ur Őfőniéltóságához, gróf Teleki Pál és gróf Csáky István emlékei iránt fejezzük ki hálánkat és ezt örökítsük meg mai jegy­zőkönyvünkben. Bárdossy László minisz­terelnök urat pedig biztosítsuk az erdélyi és partiunibeli nép bizalmáról és támoga­tásáról. (Helyeslés.) Megalakult az Erdélyi Párt országos szervezete Erdély és a keleti részek kiküldöttei Redout törté­nelmi terméken ülték első szabad parlamentjüket — Országos elnökké Teleki Béla grófot választották Az Erdélyl Párt országos kiküldöttei és intézőbizottság l tag fai már fóval Wenc óra előtt gyülekeztek a Redout történelmi falai között, A nagytermet, ahol kilencvenhárom évvel ezelőtt, ezernyolcszáznegyvennyoícban mondották ki Erdély unióját Magyarországgal, Vásárhelyi Z. Emil tervei szerint díszítet­ték fel. Az elnöki asztal mögött a falat a Köpeczi Sebestyén áhal tervezett hatalmas pártjelvény díszíti. Erdély címere, benne Magyarország kis címere. Az ablakokkal szetnben a terem hosszú falán hatalmas triptichon ábrázolja az unió kimondásának történelmű emlékét. j A megjelent párttagok sorában ott látjuk a Magyar Párt és a Népközös­ség vezetőit, az egyházi és világi méltóságokat, a közigazgatás, a hadsereg és a tudományos élet képviselőit. Kilenc óra után egynéhány perccel fogta'-ta el helyét az elnöki asztalnál Ember Géz a országgyűlési képviselő. Jobboldalán Bánify Dániel báró földmű­velésügyi miniszter, balján Nyirö József tagozati elnök fog‘alt helyet. Az el­nök,f asztalnál ott ül továbbá Kövér Gusztáv, Albrecht DeZsö, Miké Imre és Botár István országgyűlési képviselő, valamint Páll György országos főtitkár. A nagygyűlés meykezdése előtt a terem ünnepi közönségének egyre sűrű­södő sorain érezni lehetett a nap jelen tőségének* hangulatát. A román meg­szülés és a felszabadulás óta, huszonkét esztendő múltán dösZör ültek összn Erdély és a keleti részek képviselői, hogy egységesen foglalkozzanak a mind­nyájunkat érintő kérdésekkel. EmhsvGéza beszéde A Himnusz elhangzása után Ember Géza képviselő, a parlamenti csoport el­nöke, mondotta el megnyitó beszédét. — A történelmi pillanat magasztossá­gától áthatva — mondotta — üdvözlöm Erdély és a partiumok sokat szenvedett magyar népének érdemes kiküldötteit, amikor a majdnem százéves történelmet megismételve, összegyűltünk kincses Ko­lozsvárunk ősi falai közt, a magyar jö­„Isién áldja korm — Méltatlan lenne az erdélyi és par- tiumbeli nép érzelmeihez, ha tauácsko zásunk formai megnyitása előtt a hódo­latunkat és hálánkat, a felmérhetetlen ragaszkodásunk és hűségűnk megnyilat­kozását nem irányítanám a legelső ma­gyar ember felé, hogy imaiszerü áhítat­tal könyörögjünk a magyarok Istenéhez, áldja meg országgyarapitó Főméltóságu vendő kialakítása érdekében való tanács­kozásra. — Engedjék meg magyar testvéreim, hogy ebből az alkalomból külön üdvözöl­jem a körünkben megjelent báró Bánffy Dániel földmivelésügyi miniszter urat, a mi vérünkből való erdélyi testvérün­ket, akit a Kormányzó Urunk bizalma a mi sorainkból emelt ki, hogy munkájá­val a kormányzat terén is segítse diadal­ra jutni a tiszta erdélyi szellemiségünket. Ko*rmányzó Urunkat, nagy időkön át tartsa meg a nemzet számára, hogy ezer­éves határaink visszaszerzésének teljes­sége az ő ragyogó kormányzati bölcsesé- géhez fűződhessék. — Isten áldja vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzónkat! ,(A nagygyűlés felállva éltette perceken át a Kormányzót.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom