Ellenzék, 1941. május (62. évfolyam, 99-124. szám)

1941-05-24 / 118. szám

] "ELLENZÉK 19 41 ia i I u a 14. A visszatérő Délvidék (Vojvodi^is) népesedési viszonyai Irta: PROKOPY IMRE hogy a trianoni békepifcranccsal Ma* g\arorsíágtól északitól t Délvidék vTw.a tél a«- anyaországhoz, h*tK'én\aíónak látszik, terüter néhámv fontosabb brutisztikcű aduitát ismerhetni. Szüksége«» ez főleg azért ü, mert a megdöuthetetten számok világánál kiderül, hogy mennyire jogeíietitis volr annak idejön a Délvidék élcsaU>lá>a még etnikai szempont­ból is. A Délvidék rerűk'téré és népesedési vi szonvairu vonatkozó fantoű:*bii statisztikai adatok — az 1910. évi osszráí'irás szerii»1. — a következők. I. A délnyugatiuagyarországi rész, azaz a Vas- és ZadüínegyékböÎ kihasított Muravidék, 1727 nógyasetkiíoniéternvi 'berülfttei es 183 trtr 883 lakossal. Ennek a területnek az egyik részér, a 940 négyzetkilométer kiterje­désű Mura-mellék (Prekomurje) 91.436 la- «eoissal. közriik 66.790 vend (73.1%). 20.346 magyar (22.3%), 2093 néniéit (23%). stb. Szlovéniához, a volt DrávU'-bánsaghoz. a oiasik réxzét, tt 793 aégiyaoilkflométernyi és 93.837 lakoau (8-1.735: 91.1% borvár és egyéb sz'áv) Muraközt (Medjumurje) Hor- vát-Szlavonországhoz, a későbbi Száva bán­sághoz, ilDerőleg a Horvát Bádoghoz csatol­ták. Hogy a Muramellék, vagy a \ eudvidék (Prekouiurje) ttlcsato-liaa mennyire ne*n a lakosság kívánsága és akarata szerint tür- rént. őzt mutatja a többi köz-t az a történel­mi tény. hogy a vendek a megszüáe céljá­ból betört déíkzláv csapatokkal fegyveresen szembeszáll rak és azokat 1919 jamaiár 2-án kiverték, úgyhogy a végleges meg-Szátlásra csak 1919 augusztus 12-én került sor. II. Baranya vármegye délkeleti része a második elszakított ierüktré^íz, amelynek 1.213 négy zerkíiométerr.vi teriilertón az 1919. évi népszámlálás adatai szerint 50.757 ember élt, köztük 20.134 (39.6% > magvas-, 13.944 (27.5%) német. 8068 (15.9%) sokáé. 1.893 (3.7%) horvát és csak 6.060 (11.9%) szerb. *Az ou/tani magyarság teliár a lakosság erős vi­szonylag os. a németséggel együrt pétiig 67.1 százalékos erős abezoftut többségért tette. III. Bács-Bodrog vármegye a harmadik t*e­rülatrész a Duna és a Tisza között, a Csong- rád vármegyéből kihasirotr Horgos magyar községgel« és ennek határával. Ezen a 8 669 négyzetkilométernyi (1.505.432 lcatasztrális hoidevi terülerem) 697.101 ilakos éSíl, köztük 291-433 (41.8%) magyar, J 61 627 (23.2%) német. 143.812 (20.6%) szerb, 48.314 (6.9%) buűiyfrvác, 6.529 (0.9%) sokac, 1.206 aO.2%) horvát, 30.019 (43%) szlovák, 10.754 (1.6%) rutén és 3377 (0.5%) egyéb. A magyarság­nak ebben a vármegyében tehát erős viszony- Sagoe többsége vo/IT. moly a 100%-ig államim némeTségged együtt 453.060 1 él ckfcz áramol 65 százalékos or ős abszolút többséget jelentett a mindössze 20.6% szerbséggel és ezzel együtt a 199.861 főnyi, azaz 28.6 %-os dél- sziávokkal, vagy — és ez a döntő körülmény — a 240.664 főnyi. 6chár csupán 34.5%-os ottani összsziáv&ággal szemben, amelyhez viszony itvu a uiagyfirs ágnak 50-769 főnyi ubsiohit többsége vöt. E térülőire a öt városában a magyarján számaránya ic következő volt: a törvényható­sági jogguil felruházott 94.610 lakosit Sza­badkán 59%, a törvényhatósági jogú 33.590 lakosú l'jvitlékrn 39.7.» az iigyuuouk tör- v énvhatósági joggá! felruházott 30.593 lakosú Xomhorhau 337», a rendezett tUnácMi 29.666 lakosú Zen tán 91.7“*. a rendezett tanácsú | 17 018 lakosú M agy árkán ixsán 97.9% és a vmosias jellegű 19-372 lakosú ffbrcae nagy községben 64.5%. IV. \ Torontál vármegyéből az SHS á1- lamu.ik juttulott 7.200 négyaCtkilouiéteruy i (1.251.059 kar ászt rá 1 is hodny i) terük-Trósz. melynek 439.669 tőuvi lakos: ágából 96.187 (21.9») magyar, 91.814 (20.9») német, 177.858 (40.4%) azerb, 3.624 (0.8%) horvát, 15.857 (3.6%) s/.'ovák, 48 708 (11.1%) ro­mán. 5.612 (1.3%) jvedy ..egyéb“ nemzeti­ségű volt. A három rumszláv népcsoportnak, a mugyar, német és román nemz-Jtbégnek együrtvéve azojiban itt is 53.9%-os abszokit többsége voll ;az erős viszonylag töbl>sé"ü szerbséggé', illetve a mindössze 44.8%-oa szlávi ággal szemben. Az 1910. évi állapot szerint nagyobb te­lepülések ez.cn a területrészen Pancsova törvényhatósági Híggal felruház »'at város 20.808 Lakossá'. köztük 3.364 (16.2%) ma­gyar, 7 469 (35.9%) német, 8.714 (41.9%) srOTb. Nűgvbeeakerek törvémyhatósági joggal felruházoH város 26.000 lakossal. köztük 9.148 (35%) magyar. 6.811 (26.2%) nénié'. 8.934 (34.2%) szerb és Nagykikiisda rende­zett tanácsú váró« 26.795 lakosául. köztük 5.968 (22 3%) magyar. 5.855 (21 8%) ném*-' és 14.14-8 (54.6%) szeri». F. három város kö­zül a szerbségnek tehát csak egyben: N:\gy- kikindán volt ab'aolnt többsége at oldani magyarjáé é*s ciésurtség egyiirtee !édekszámá­val szemben. V. A Temes és Krassó-Szörény vármegyék­ből kihasított 2.144 négyz^rkiloméT^amyi be- rü’ctré«e 133112 lakosáéi). köztük 13.155 (9.9%) magva*. 33.643 (25.2%) német. 27.702 (20.8%) román. 54.127 (40.7%) szerb és 4.484 (3.04%) egyéb. A szerbségnek tehát ÜT. éppen ugv. mint a IV. alatta területré­szen is, viszony’agos többsége voM ugvan. de a bárom nemszláv népcsoport: a magyarság, némebség és románság 74.501 főnyi együttes lélektanai» ezen a terültrtrészan is 55.9%-os abezoftut többséget tett ki. \ legnagyobb te­lepülés ezen a területen Vereec törvényható­sági jogú Táros 27.370 laköSsÄ*. Esoek közül német nemzetiségű volt 13.556 (49.5%), szerb 8.602 (31.4%), magyar 3890 (14-2%). 4 másik nagyobb települése ennek a terület­résznek Fehértemplom 11.524 lakosaik köz­tük 6.062 (52.6%) német, 1 994 (17.5%) szerb. 1806 (15.7%) román és 1213 (10.5%) magyar. A két város közül tehát VerSecnek ■ erős vbzonyktgos. FehénlismpLomnak pedig abszolút német többségi volt. A Buuát ii IV. é«i V. alatti területrészekből tevődött össze, inig a II.. 111., IV. é» V. te- íükrtrés.zeket a v/erbek az. aiamforduLart után mint Bánát—Bácska»—Baranya tsirtoinájiyt udrn in ászt ráták é-» általában, íöleg az 1849 ) égétől 1860-ig lierjedö átmeneti riivid idö- azakbuu fennállott közjogi helyzetre való V isiS'Z.urin'.ékrzÓMiel elöszereUdccl Vojvodin.i nak nevezték éti nevezik még ma in. A Bá­nátban u ^zt•|•bség 40.5% o» aráuyazámával a lakosság erős viszonylagos többségét leszi ugyan, de a nem sz.lúv elem: a luagyarjág, németség és románság 54.3%-Ofe cevütites arány számával) itit is a iakooiság abszolút többséget ért tie el az összo^en 43.96%-os szláv6aggal szemben. Hu most már öaszefogilaljuk a III., IV, és V. pontban felsorolt, vágyás a Vojvodina cgé'Z Területért vonatkozó 1910. évi sta- tistftikaá 'adatokat és ez- k-ei kiegészátjük a II. pontban említett és a baranyai három­szögre vonakozó adatokkal, akkor a követ­kező rendkívül tanulságo.s és biteles ezá- mokou íjkspuló megdönt hetetil»;n ere<lményt kapjuk. A Vojvodina 19.220 négyzetkilomé- tirnyi (3.339.770 katasztrális boldnvi) terü- lutén élö 1,320.679 l;lko^ közül 420.910 (31.9%) volt magvar, 301 028 (22.9%) űémerr, 76.766 (5.8%) román. 381.857 (289%) szerb, 48.34.3 (3.6%) lmnvevác, 14.590 (1.1%) so­káé, 6.801 (0.5%) horvát, 46.331 (3.5%) szlo- vák. 10.766 (0.8%) rurtén éts 13.211 (1%) egyéb nemzetiségű. Viszonylagos többsége a Vojvodinában tehát a m agyi ars ágnak vol% mely a németséggel együtt a lakosság 54.3 Százulékos. a románsággal, mint szintén nem s/’áv elemmel egy-etembtn |>edig a lakosság 60.6%-os abszolút többségét tette a mind- összár 34.1 a«-os délszláv okká) és — a gzJo- vakok és rutének hozzászámirtá-sával — a 38 4%-4jyi ö<sze.s ott élj sz’.ávokkal szemben. A Vojvodina lakosságának viUásfeiekezeti megoszlása az 1910. évi népösez.eiráskor igv olnkult; a róra. katoifikusok száma 674.507, a gör. ka.*olikiusoké 13.154 (ezek főleg a ru­tének sorából kerültek ki), a görög keletieké 461.585, a rtforrnárumké 47.828, az ág. evangé ikusoké 98.368. az unitáriusoké 147, az izraelitáké 21.49", egyebeké 3-593. Ha a görögkeleti hitfelekezet vojvodinaí biveinek 461.585 főnyi szánjából levonjuk az otl élő é« szintén gör. keleti vadásu romáuok 76.766 főnyi számát, arai íz 1910. évi ttot'i szid kai felvétel pontosságát éa hitfelességét bizonyít­ja. Már pedig erre a tényre támaszkodva egy igen fontos megállapítást tehertünk. Ha ugyanis a békekonferencia még a korábbat* vá'tig biungoztaTofr önretidelkezési jog gya- korla'í alkalmazásának mellőzésével- is ki­zárólag csak a nemzetiségi elv, vagyis ebben az esetben az u. n. Vojvodina néprajzi vi- szonytsii alapján, a tényiltges helyzetnek mea- felelően hozta vodna meg szépek sorsát el­döntő ítéletét, akkor ezt a területet remmi srin a&atít nem 'lett volna szabad « szerbség­nek, vagy ţâgabb értelemben: a SHS király­ság délszlávjainak juttatni. Hogy uztá/i uz évek horún az. uj uralom intezkedé-sei: u íöldrrfonn én uz. Wuj> csolufos nagyarányú b-lcpitéwk, tovább« • hatói ági túlkapások, u magyarság sanyarg i- fúfcii és kiiiidözÓM*, a népöss/.eirá'.riál kim«-- Nit/l<-niil alkíi/mazotr iievclcmz.é» ötik«-nyc/- kiili» következtélMi» a Vojvodina «-biikai bi lyzjct ké|«‘, főleg a »zcibség ja vára nemi­leg megvá^TozoOh ar. egyáltalán nem vá toz- tal azon u tényen, hogy a szerbségnek erre • területre népi alapon nem volt é# nem Írbe* tertţ jogcíme. A fenljid/zett különböző hatósági iutézkf- désekke; és politikai rendazabályokkolí, de különösen név«-lem/>-: sol, sorozatos kiutaai- tásokkal, több injait 15.000 miagyarnak ki- 1 ándorlásra csábitgá'á'-ái al, vagy kényfczeri- tésével sikerűét ugyan <i vojvodinai ma* gyarsúg lélek szárú át az. 1921. január 31-iki r:é[»«záni álás hivatJalos ailatai sziTint 420.910 főrőil 376.107 főre, az 1931. március 31-iki répösszeirán szériát poc’ig 368.646 főre le- a|>ao*t'ani. a másik oldalon viszont d«- szláv clcu>ckr«-k tömeges betc/fepitédével a délaz á- vok számár a Vojvodinában az 1921—1931 közti évtized folyamán 76.000 fővel felduz- z.itsztJ.iui. mely többUilből a szerbségre kere­ken 70.000 lélek esik, de azért a vojvodin-ú magyarság é«s nénaeíség együttes számbeli fö- íényót még a mai «apig 6em tudták megdöri- rtieni, amit «ztrb politikai körökben mindvé­gig panaszoson erirlegö'tek. Elrpe a pazuatsora Tísián koniody okuk is volt, amennyibe» a vojvodinai magyarságnak a különféle mesterkedések és erőszakoskodá­sok előidézte teáemee vérveszteségét legílább részben éflemsulyozta a viszonykagaSvan ked- vs-ző szaporodási arányizám. mely a vajdasá­gi magyaroknál Jojkic Viadasn dr., a Dueíi- bán&ág azociálpolilikai osztá'yának vezetője szerint 7.5, a szerbeknél? 7.5, a németeknél viszont csak 4.1 ezrtdék volt, úgyhogy ezidő- 6aerinT iaz eászakitotT és most viaszalérő Dél­vidék területé® élő magyarság számát az e - * szenvedeti megtiiífcdelóí ellenére is a hiva­talos adatokkal szemben minden túlzás nél­küli Több mint fé'milüáóra lehet tenni. KIVÉTELEK A TEXTJLFORGALOM KORLÁTOZÁSAI ALÓL. A kolozsvári Kerületi Kereskedelmi és Iparkamara közli: A közellátási Miniszter 200990— 1941. K. M. számú rendelete szerint nem tartoznak a textilnagykereskedelem sza- bályozása tárgyában kiadott 600—1941. K. M. számú rendelet hatálya alá az aláb­bi áruk: 1. Varró-cérna, varró-fonal, ké‘ gámunka-fonal, len* és kender-fonal. 2. Szőnyeg. 3. Függöny és függönyszövet. 4. Szemfedél. 5. Csipke. 6. Előnyomott, előfestett, megkezdett és kész kézimun­ka. 7. Gyári és kézihimzés. 8. Zsák, ponyva, zsák- és ponyvaszövet, zsineg' és kötéláru. 9. Paszomány, gombkötő- és keskenyáru. 10. Textilanyagból készült műszaki cikkek. 11. Textilanyagból ké­szült kalap és kapaltomp. 12. Textil- anvaebó! készült művirág és mennyasz- szonyi disz. Kétség esetén az illetékes textilipari bizottság 64.000—1939. Ip. M. számú rendelet dönti el, hogy bizo­nyos textilárura a 600—1941. K. M. szá­mú rendelet hatálya kiterjed'e vagy sem. r 1 András bá9 esete a házasságközveiitéssel Huncutkás gyikszemü, latárfizimiská- | ju ember Andr<is ba. Hatvan és hetven esztendő között ballag be két kanna „rnandulaizü" lejjel Szumosujvárra évek óta a közeli Kérő községből. Lekonyuló szénfekete. bajsza,f akármelyik kínai man­darin megirigyelhetné: esze járásában, ma­gatartásában eleven mustrája ázsiai ere­detünknek. Rendbéli törvénnyel“ soha haja nem volt, csupán a határszántások miatt akadt néha össze a szomszéddal, mivelhogy az igazságért el hal s a batiírkérdésekben nagy szakértő őkel me. E tuldajdonságnért — igaz — ült már vagy hét hónapot a román katonai jogházban, de azt solui nem számítja rendhéli törvénnyel való el­lenkezésnek. Azt találta mondani ugyanis egy alkalommal hazamenet, a népek kö­zötti méták kérdését, tárgyalgatván, hogy béke ezen a földön addig nem lesz, mig egyik ország a másiknak vissza nem atlja a hamis utón .,el szánt ott“ darabol. Emlí­tette Hitlert is az igazságosztással kap­csolatban, soha nem is tagadja — de ez J mind akkor volt... András bá’ — mondom — rendben, tisztán szállitgutta a városba eladó tejét, közben tehénné nevelt jónéhány „cimen­tări“ borját, mivelhogy gyermeke nem volt soha. Pedig kél feleséget tett sírba eddi gélé s most a harmadikkal eszi az cgykenyeret- egysot. S most imé, csali egy csepp — és bele­botlik a magyar rendbéli törvényekbe s éppen házasságból kifolyólag, ahogy mél­tatlankodva elpanaszolta. ügy esett a dolog, hogy volt egy isme­rőse, vasúti fékező, még a román világ* hál. Összetalálkoztak gyakran Kolozsvá­ron is, Szamosujvéu on is — poharazgut- tok, diskuredtak. Román volt az illető, de becsületes ábrázatu, fene hitte volna, hogy tolvajság jéír az eszében. Mert n yil- ván nem jóra gondolhatott már akkor, mikor sóhajtozva egyre azt hajtogatta. hogy kutyának való egyedül a férfiember élete. András bá:, mint házasságok füzé­ben megedzett. tapasztalt férfiú, termé­szetes. hogy melegen ajánlotta az egyedüli orvosságot ilyenfajta esetben: hűt háza­sodjál meg, öcsém! Annál is inkább ajánlhatta ezt, mivel már magyar vasutas- ruha feszült a fiun s mivel tudott is szár rnára a faluban egy iigyibevaló módos magyar hajadont. Ha Isten is úgy akarja, egymáséi lehetnek s őt is, mármint And- réis bát‘ is meghívják majd az esküvői la komára. Egyebei nem is kívánt a köz- lsen járásért, melyei valóban eszközölt: kivitte a fékező urat a faluba, beajánlot­ta a lányosháznál. Avval vége volt. Hogy hányszor volt kint, hányszor ebédelt, va­csoráit Kérőben a vőlegény jelölt, igazán nem tudhatja. Csuk látta úgy messziről, hogy egyre jobban kezdik érteni egymást a fiatalok. És most — nászlakoma helyett rendőr­ségre hívogatták az „örömszülők“, hogy mondja meg, kinek hívják, hol lakik a fékező, miivel facsaratos útra terelte az ip­se a házasodási ügy rendes menetét. Az történt ugyanis, hogy egy alkalom­mal, mikor már igen benne volt a csa­ládban. célzást tett, hogy tudna egy he­lyen jó olcsó gyapotot a városban, de „meg ne mondják senkinek“. Csak nekik szerzi meg. mert látja, szükségük van rá nagyon. A házbeliek természetesen nem szóltak senkinek az örvendetes hírről, csupán pár jószomszédnak árulták el, de azok igazán megérdemelték. így aztán egész kis társaság várakozott a ,,fékező urra“ a rácsosablak-u ház előtt, hova gya- poivásárlás végett belépett. Természete­sen előbb mindenkitől átvette a megfe­lelő 20—50 pengősöket, csinos kis sum­mát úgy együttvéve. (Ők nem mehetnek be, lévén „titkos“ a dolog.) A többi azután már nem volt egészen természetes a jámbor falusiak előtt: hogy a fékező urat hiába vártáik órahosszat, mert meglépett a pénzzel a hátsó kijára­ton. S hogy a bemondott néven soha nem szerepelt a vasúti személyzet nyilvántar­tásában. Hamis nevet diktált be, valószí­nűleg volt ugyan szolgálatban, de elbo­csátották s most igy akarta magát ideig­lenesen kártalanítani. Ezekre fel kérdezgették András bácsit a rendőrségen s ő méltatlankodva adta meg a lesújtó választ: maga is azon a néven ismerte az illetőt s közelebbit nem tud róla. — Három házasságot csináltam — forr még benne mindig a méreg, ahogy az esetet előttem elpanaszolja — de efféle komiszság soha eszembe nem jutott!. . S sercint egyet, keserveset. Bizonnyal nem az elmaradt lakodalmi étkek izétől lett keserű a szája . . . Szamosujvár, május hó. (ÚJVÁRI J I L@ß3f@§ az 350 szövet vagy vászon ÉrsTCfioíjííről, mert Isnpragaílíst, vizhatlanitást felelősséggel • r kelmefestő- és vegytisztító l?illlíll Kolozsvár, Dézsma-utca 5. : zám. —■ Telefon 30—35 ! L

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom