Ellenzék, 1941. május (62. évfolyam, 99-124. szám)
1941-05-21 / 115. szám
# ím 10 FILLÉR J^S2Áü3YC/LÉ3 Extern. Örs zágh iz t *r K’Ő.VyVtAIU BUDAPEST 1>H r I c’ nn n t Szerkesztőség és kladébiyatal: Kolozsvár, lékal-atca IB., 1. emelet, Telefon: 11—09. Xyemda: Egyetem-utea 8. szám. Telefon sz.: 29 — 23 ALAPlTüTlA: BR RT HR MIKLÓS llaRétHlaiáonos: PRLLRS R. T. Kolozsvár. Előfizetési árak; havoala 2.79. negyedévre 8, félévre 16, egész évre 32 pengi. LXII. ÉVFOLYAM, 115. SZÁM. KEDD KOLOZSVÁR, 1941 MÁJUS 20. Próbaéneklés Kolozsvárott és Budapesten Irta: Demster Béla Mennyi uj arc, hány régen óhajtott vendég járja ma az erdélyi' utakat. Azok a gyakran nemzetközi viszonylat ban is jóíismert kiválóságaink jönnek el most sorra hozzánk, akiket kormányzatunk időlegesen nekünk ajándéko zott, hogy az erdélyi téglahordók seregét irányítsák. Hogy mit nélkülözünk, hol a legszembetűnőbb a hiány s mi az, ami valójában nem tűr halasztást, azt valamennyien tudjuk. Az újjáépítés módszertanát, a technikai szempontokat azonban meg kell húzzák számunk ra. íme, kézenfekvő indoka annak az értékelő magatartásnak, amit még a román lakosság is oly egyetemlegesen fejez ki irántunk. Elegendő utólag visszalapozni a két fekete évtized sajtótermékeit, hogy méginkább tudatossá váljék előttük; fajtájuk soraiban is akadtak tervezgetők, de a közpénznek mindig nyomaveszett, akár a viharban tengerbe hullatott porszemnek. Es hozzá a jövő alkotó tevékenységre olyan időben ad jelt â magyar állam, amikor más népek a hadi célokon kívül az utolsó beruházási költségvetési tételeket is áthúzzák. Nem elegendő azonban, ha a tanács adókat lelkendezve fogadjuk és hagyó mányos vendégszeretetünkkel tisztel jiik meg, hanem oda keli szegődnünk melléjük, közösen iónunk kell az utakat hogy rámutathassunk minden gondra és főleg azokra, amelyekről csak mi tudhatunk. Legyünk tehát komoly segítségükre, nehogy a magyar jövő hitforrásából induló cselekedet esetleg hiábavalónak bizonyuljon és a munkálatokat elölről keiljen kezdeni nagy idő, esetleg anyagi veszteségek árán. Ezt a tételt mindennél ékesebben szemlélteti az a néhánysoros félhivatalos jelentés, amelyet a Magyar Távirati Iroda tegnapi k'adása juttatott, el a lapokhoz: „Illetékes helyről származó értesülés szerint — olvassuk — a kolozsvári Nemzeti Színház énekes és színész együttesének megszervezése, a szakértők bevonásával történt előzetes tájé kozódás után megindult A közeljövőben az énekesek kiválasztása érdekében az újjászervezett színház vezetősége a már eddig kijelölt művészekkel próba éneklést tart, amelyre május utolsó hetében előbb Kolozsvárott, majd közvetlen utána Budapesten kerül sor. Ugyan ekkor tartják meg a zenekari tagok próbajátékát 's, még pedig ugyancsak Kolozsvárott és Budapesten.“ Ennyit mond a hír s ebből aligha lesz nehéz megfejteni a tényállást: Ko lozsvárnak önálló operaegyüttese lesz. Hóman Bálint vallás és közoktatás- ügyi miniszter, akinek nyolcéves kultuszkormányzati jubileumát Erdély népe is nagyrabecsüiő szeretettel ülte meg, bizonyára hálával adózik, ha e kérdésnél véleményt hall arról a vidékről, amelynek érdekében hihetetlen anyagi áldozatok árán. a magyar kultúra dicsőségére önálló operaegyüttest akar szerveztetni. Erdély fővárosának kultúrpolitikai jelentőségét a történész min'szter nálunk is alaposabban ismeri, annak boncolása tehát annál is inkább mellőzhető, mivel teljesen egyetértünk abban, hogy Kolozsvárnak szüksége van operaelőadásra is. A zenei kuUurszomi ma nagyobb mint valaha, hiszen az idegen megszállás alatt a város magyar társadalma tu daíosan elkerülte azt a hajlékot, hol az uj többségi nép zene- és dalmivelődését folytatták. Gyakoriak voltak az olyan kijelentések, hogy: „nem megyek addig az operába, m,ig ismét vissza nem kerül a régi felirat.“ A jó hirt, a tiszta seg'tő szándékot is kötelesség azonban megvizsgálni, mert csak úgy tudjuk meg, hogy a kolozsvári önálló opera fenntartása évi kb. 350.000 pengővel terhelné a kultuszkormány költségvetését. Ennél a pontnál viszont már érdemes elgondolkozni. Operára nemcsak Kolozsvárnak van szüksége, hanem Marosvásárhelynek, Szegednek, Pécsnek és Debrecennek is. E városok lakossága hosszú ideje vágyakozik egy olyan színházi együttesre, mely a zeneértő közönség igényeit is hiánytalanul teljesítheti. Nemes elgon- lásait gyakorlati formába 's öntené; a négy város Kolozsvárral egyetemben bizonyára a legnagyobb készséggel os'Z- taná meg egy vidéki operaegyüttes fenntartásának költségeit és ezzel tehermentesítené a kultuszkormányt egy olyan hatalmas összeg alól, am!t Erdély népe ugyancsak kulturviszonylat- ban nemcsak bogy nem nélkülözhet, hanem sorrendben legelső követelményeként állíthat fel. Mert az ilyen mó dón felszabadult összeg nem kisebb cét szolgálna, mint az erdélyi magyar rtépkuliturát. A kisebbségi iskoláztatás története meggyőzhet arról, amit egyébként iskolafenntartó egyházi hatóságaink évi jelentéseikben is állandóan és nyomatékosan kihangsúlyoztak, hogy az erdélyi magyar gyermekek döntő hányadának iskolai nevelését a román állam kira gadta a magyar szülő és a magyar egyház kezéből. Két számadat: 1938—39 ben 51.367 katolikus tanköteles gyermek közül csak 14.896, — 73.610 református gyermek közül ped'g 21.481 tanult saját hitfelekezetének magyar tannyelvű iskolájában. A különbözet a román állami oktatásra esik. Magyar betű helyett tehát román betű, magyar történelem helyett román történelem, magyar nemzeti öntudat helyett egy tőlünk messzire eső faj nemzeti túl tengése képezte a magyar gyermekek százezresek nevelésügyi célját. Ezt a huszonkét évjáratot, mely javarészt már otthagyta az elemi iskola padjait és már kint vannak az életben, végzetes mulasztás lenne meghagyni azon a műveltségi színvonalon, vagy színvonal aiatt, amelybe a román állam bűnös politikája tervszerűen sülyesztette. Az erdélyi magyar kultúrpolitika tehát nem állhat csak osucsintézményekből, hanem elsősorban azokból a népi kultur- szervezetekből, mely pótolja ezen a téren is a mult veszteségeit és azon túlmenően, százezres könyvpéldányokkal fiizolgálja a széles néprétegek kultur igényeit. Nem elegendő a középosztály műveltségének fokozása, ha a nemzet alapja — a széles falusi népréteg — nem tud hozzájutni a szükséges olvasmányokhoz. Ezért kell fontolóra venni az ilyen önálló operaegyüttesek hatalmas állami támogatását, ezért múlhatatlan a célirányosabb megoldások felkutatása különösen akkor, amikor a rádió naponta közvetít operaelőadásokat. Erdélynek van egy nagymultu kultúrintézménye, az EMKE. Évek óta folynak a megbeszélések és tárgyalások, hogy az intézmény korszerűsítésével ismét hivatásának élhessen. Vájjon nem szolgálná e inkább az erdélyi magyarság kuíturigényeit, ha az opera iránt megnyilvánuló áldozatkészség ebbe a vonalba terelődnék és az EMKE erősen a falvak népére figyelve, vinné a magyar betűt és a magyar gondolatot azoknak, akik ezt hiányolják, Nem lehet kétséges, hogy az illetékesek megértesse* veszik az ilyen megnyilatkozásokat és addig is, mig az ügv megítéléséhez szükséges alapelemek birtokába jutnak, egyelőre elhalasztják a próbaénekléseket. Magyar-román vegyesbizottság tárgya! Kolozsvári a lelöki határlorgalom megnyitásáról KOLOZSVÁR, május 20. (Az Ellenzék | tudósítójától.) Tegnap délután magyar j -—román vegyesbizottság tárgyalt Ko I Iozsváron. A román bizottság tagjait magyar határvadász tisztibizottság vezette el a vármegyeházára és ott a vegyesbizottság tagjai megbeszélésre ültek össze. Magáról az eseményről és a tárgyalásról Gaál Elemér dr., Kolozs- vármegye alispánja a következőket mondotta munkatársunknak: — A magyar—román vegyösbizottság ma délután tárgyalásra ült össze Kolozsváron a vármegyeháza nagvtermé ben. A vegyesbizottság a határszéli forgalom, illetve a feleki határ megnyitásáról és arról a tervről tárgyalt, hogy útlevéllel itt is lehessen átlépni a határon. Bővebben egyelőre nem nyilat- kozliatom — mondotta az alispán — mindössze még annyit, hogy a vegyesbizottság tárgyalásai kedvező meder ben folynak. A román küldöttség egyébként, amelynek tagjai között Kolozsváron román granicsár tisztek, valamint Pantea Stefan dr., Tordamegye subprefectusa is megjelent, még az esti órákban visz szatért Tordára. A magyar bizottság tagjai határvadásztisztek, polgári részről pedig Gaál Elemér dr., Kolozsvár- inegye alispánja és Szász Ferenc dr. vármegyei főjegyző volt. A tárgyalást közelebbről folytatják és amennyiben azok kedvező eredménnyel zárulnak, az lényeges könnyítést jelent Magyar ország és Románia között a személyfor galomban. Horvátország királya rövidesen Zágrábba utazik a koronázásra RÓMA, május 20. Horvátország uj királya rövidesen Zágrábba utazik a koronázásra. Az Olaszország és Horvát' ország viszonyát rendező egyezmények jelentőségét ismerteti a Giornale d'Italia hétfői vezércikkében Yirginio Gayda. Gay da szerint a Horvátországnak adott olasz szavatosságot úgy kell értelmezni, hogy az uj horvát állam az olasz politikával párhuzamos politikát, folytat és állami berendezéseit a fasizmus példáját követve, alkotja meg. Horvátországban tehát egy- pártrendszer, a testületi állam és erős fajvédelem lesz. ' A Duce elrendelte, hogy május 20~ától az egész polgári hatalmat a független horvát állam területén átvegyék a horvát hatóságok. Azok az olasz csapatok, amelyek horvát földön eddig, mint megszálló csapatok állomásoztak, hétfőn az újonnan megállapított hutárok felé megkezdték visszavonulásukat. Spalatoban és Curzoláhau egyelőre olasz—horvát parancsnokságokat létesítettek mindaddig, amíg végre nem hajtják az uj elrendezést, amely önálló horvát közigazgatást teremt az olasz felségterületen. (MTI.) I XII. lJius pápa vasárnap este kihallgatáson fogadta Pavelics dr.-t. rA pápai kihallgatás 20 percig tartott. Utána a horvát küldöttség tagjai a Szent Péter templomba mentek. Este az olasz király és császát lakomát adott. Estebéd után a horvát jai mellett indult el a pályaudvarról. hajtatlak, ahol a Ducc és Ciano gróf külügyminiszter is megjelent. Pavelics dr ellepett a diszszáznd előtt, majd igen me legen elbúcsúzott az olasz nép vezérétől és külügyminiszterétől. A vonat 22 óra után, a két ország himnuszának hang jai mellett mdult el a pályauhdvarról. (MTI.) 9A.
