Ellenzék, 1941. május (62. évfolyam, 99-124. szám)
1941-05-18 / 113. szám
/ 19 41 május 17. ELLENZŐK 5 Időszerű „magunk revíziója“ Irta: Dr. Venczel József Markai Sándor talán éppen tíz esz- | telidével ezelőtt tartotta azokat az előadásait, amelyeknek anyagát később, de még 19.31 ben közreadta „Magunk revíziója“ címmel. Olyasféle hatása volt e könyvnek, mint később a Sgekiii (jyula Hárofn Nemzedéke függelékének, a neo-barok társadalom rajzának s egyáltalán az időnként szokásos társada lombirálatoknak. A szellem emberei (azok is, akik valóban a szellem jegyesei s azok is, akn'k csak a szellem kul lancsai) tehetségükhöz mérten gondolkodásra kényszerülnek, sőt lelki'sme retvizsgálatra is, hogy a konfessziók eredménye vagy az azonosulás, vagy a semlegesség, vagy az ellenkezés legyen. Nálunk általában a semlegesség magatartása volt jellemző a „Magunk revíziója“ gondcataival kapcsolatoisan, a gyávák és a tehetetlenek magatartása. A fitalabbak nemzeti gondolkodásának meghatározója lett e könyv, később az Erdélyi Fiatalok és a Hitel is rovatot nyit ,,Magunk revíziója“, illetve „Metamorphosis Transylvaniae“ címmel s ezeknek a szándéka a Makkai fakasztotta forrásból táplálkozik; az idősebb konzervatívok azonban rosszalják a bá- tcrszavu tásradafombirú'ó sok megái lapifását; a nagytöbbség pedig még nem is nyilatkozik, hallgatagon várja a szenzáció elültet, az ;dö múlását, ami alatt a könyv' az íróasztalról a könyvespolcra kerül, eiiemetődik a könyvek sokaságába. Apor Péter egykori Metamorphosisá nak elhárító magatartása gerinces magatartás volt. Nyíltan bevallotta, hogy ő bizony „Erdélynek régi alázatos egy üigy őségében holtig megmaradóit’1 s nem helyeselheti azt a változást, ami az uj Erdélyben lábrakapott a titulusok, a vendégségek, a köntösök, a nyájasság és utazás, a lakodalmak és házasságok, a temetések és más effélék dolgában. A mi Apor Pátereink hallgatnak; érzik, hogy az uj erdélyi1 viszonyok — akárcsak a XVIII, századforduló uj erdélyi viszonyai — nemcsakl esetlegesek, hanem alaposan változta tók, uj közszellemet és uj életformát alakítók, de ezt maguk előtt bevallani nem merik s ennek s^ogálatába — a változástól való félelem, az újítás felelősségétől való menekülés következte ben — nem állanak. A ma1 erdélyi köz- gondokozásban megf igyelhetö zavart- ság és a mai erdélyi életformában megállapítható visszásság oka nagyobb részt erre a magatartásra vezethető vissza. Metamorphosis Transylvaniae Az elmúlt két évtized ez erdélyi magyarság életében seholsem maradt ha iás nélkül. A társadalom szerkezete a felsőbb rétegek elszegényedése, a középrétegek megr tkulása és az alsóbb rétegek proletarizálódása következte ben átalakul; a társadalmi erőviszonyok az idegen állam nemzeti poliíi k/ája eredményeképpen módosultak; a közélet társadalmivá lett s öncélusága alkotásokban ’s, de inkább védekezésben nyilvánult meg; a sZei cm pedig — önvédelemből — az erdélviség külön útját választotta, történeti mezt öltött magára s az erdélyi népiség értékeiből1 tervezte megépíteni az uj erdélyi magyar kultúrát. Tekintettel arra, hogy a történetírás bizonysága szerint — épp a leopoldi1 diplomát követő korszak, a XVIIÍ. század-forduló a legszebb példa erre — minden hatalomváltozás egyúttal köz- szellembeii és a társadalmi életformában is érvényesülő váltást jelent, természetes, hogy mindezek a jelenségek a háború utáni Erdélyben bekövetkeztek. A repatriálds, u hivatali eskü letétele körüli zavarok, a hivatali: elbocsátások, a földreform, az ipari és kereskedő in i L'Zemek nációnálizálása, a név- elemzés, a nyelvvizsga, a nemzeti munkavédelem, a gazdasági fejlődés mesterséges akadályozása, az aránytalan adózás, a gyű ekezési és szólásszabadság alkotmányos biztosítékainak célza- tos megszorítása vagy teljes felfüggesztése, a „divida et impera“ elv é t vény esw évétől való félelem — mind olyan ténvezők, amelyek a hatalomvál- tczás szükségszerű következményei voltak s igy a közszemlémben és a társadalmi életforma alakulásában sem maradhattak hatás nélkül. Nem is ma radíak. sőt egyszerre idézték elő az erdélyi nemzetiségi társadalmak egymásközti erőviszonyainak eltolódását és az erdéyi magyar társadalom belső válságát. Megkíséreljük ezt a bonyolult kérdést a lehető legegyszerűbben kifejteni. Az erőviszonyok eltolódása A háború előtti erdélyi társadalomban, az akkori statisztika bizonysága szerint, a magyarság és a románság más-más társadalmi csoportokban dominált. A agyarság fölényben volt a középosztály és a kispolgárság csoportjaiban, valamint — jelentékeny mérlek ben városlakó lévén — a ,,városi“ bizonytalan egzisztenciák: az ipar, kereskedelem és hitelélet körében alkalma zott segédszemélyzet, azután a napszámosok és házi cselédek sorában. Ezzel szemben a romárifság helyzete az österTEMEIÖRENDEZÉS-néí sjrkeret, síremlék és kripta építést. Épületeknél beton, műkő, aszfalt, padló és falburkolást vállal Pelrá András cementező mester, Kőkerí-utca 42. meló rétegekben volt fölényes: a „falusi“ bzonvtalan egzisztenciák: mező- gazdasági munkások és gazdasági cselédek sorában, de épigy a törpe és kisbirtokosok körében is. Kérdezzük: ml idézheti elő a magyar társadalom gyengüléséi? Az, hogyha a magyar középosztóly és kispoígárság számban meggyéről vagy ezek a rétegek részben-eg.észben elveszítik eddigi létalapjukat: földet, hivatalt, munkaié hetőséget, illetve az, hogy ha a „váro- s:“ bizonvtaan egzisztenciák száma tovább szaporodik. És: mi idézheti elő a romám társadalom erősödését? Az, hogyha középosztálya és kispolgársága számban és vagyonban gyarapodik, il letve az, hogyha a „falus*“ bizonytalan egzisztenciák száma megapad. Pontosan igy is történt. A magyar felsőbb réteget és birtokos középosztályt a földreform, általában a középosztályt és a kispolgárság közszolgálatban álló csoportjait a repatriálás, a hivatali eskü letétele körüli zavar, a hivatalból való elbocsátás, a névelem; zés és nyevvizsgáztatás lendítette k* előbbi állásaikból; iparos kispolgársá gunkat a nemzeti munkavédelem és az aránytalan adózás gyöngítette fokról- fokra; törpe- és kisgazda rétegünket pedig a gazdasági nyomás és a szociál politikai elhanyagoltság l<ényszer*tette arra, hogy mind nagyobb rajokat bocsásson a városok falai közé, akaratlanul is szaporítván a „város*“ bizonyta lan egzisztenciák amugyis mértéken felüli nagy számát. Viszont a románság elfoglalta a középosztály és a k*s pogárság üresen maradt helyeit, nemzeti munkavédelemmel és egyéb párto lássál megerősödött a román iparosság, a földreform elapasztotta a „falusi“ bizonytalan egzisztenciák anrugv sem nagy tömegét s az elvett magyar föl deken olyan román közbirtokok is létesültek, amelyek a román őstermelő ré teg addigi fölényét csak tovább fokozták. Minden túlzás nélkül mondjuk: ez a két évtized az erdélyi társadalomban olyan egyensúlyzavart idézett elő, amelyet ugyanennyi idő alatt alig lehetséges heyrehozni. Mert a zavart nemcsak a középosztály és a kispolgárság körében történt szerepcsere idézte elő, hanem az, amely Erdély 72 százaléknyi őstermelő rétegét érintette s a föbltu Iáidon kérdésére vonatkozik. S ha igaz az. hogy a társadalmi erőviszonyok mértéke a lélekszám, a vagyoni helyzet és ä belső minőség, akkor megállapíthatjuk, .hogy a magyarság minősítési fölénye alig-alig bírhatta a versenyt a társadalmi csoportok eltolódott számarányai és a vagyoni kifosztottság is mert körülményei között. A belső társadalmi válság A helyzetet még súlyosbította, hogy éppen az előbb vázolt körülmények következtében az erdélyi magyar társadalom a maga körén belül is forduló elé étkezett. Teherbiróképessége s a viszonyok megkövetelte rugalmassága volt próbára téve. S ez a próba nehéznek bizonyult, mert az állam szerep körét csak nagy zökkenőkkel tudta átvenni a későre kialakuló társadalmi szervezet s az uralkodó politikai ideák kitiinö nemzetiségpol tikai magatartást eredményeztek kifelé, a román állam felé, de annál gyarlóbbaknak mutatkoz- tak befelé, a társadalmi feladatok irá nyában. Általában két felfogás állt egymással szemben. Az egyik inkább politika' és fcrmaisfa, a másik inkább társadalmi és nevelő-szervező !ránvzal. Az egység fogalma és jelentősége körül támadt itt a zavar, mert „kevesen és nehezen akarják belátni, hogy az egység nem jelszó, még kevésbé bálvány, méh kő riil ünnepi táncokat kell lejteni. Az egység szervezett életet, organikus munkaközösséget jelent egyetlen célnak: a nemzeti érték önfentartásánaK szolgálatában“ (Makkai). A formalista politikai irány megelégedett a jelszó- és bálvány egységgel, a társadalmi irány a szervezett életben akarta megvalós*- tani a maga egységeszméjét, A forma lista-politikai irány volt a számottevő és az uralkodó irány (mert a kisebbségi külpolitikát is ő intézte), igy a társa dalmi irány csak részben érvényesülhetett, a magyarság belső fejlődésében a „második kör“ (Albrecht Dezső fo gaimazásában) csak megindulhatott, de erőteljesen ki nem fejlődhetett. Ennek aztán társadalmunk alakulásában mutatkozott a visszahatása. Neve zetesen abban, hogy társadalmunk helyes átcsoportosulása csak addig a mér fékig történt meg. ameddig a viszonyok — akaratunkig jórészt függetlenül — kierőszakolták. így kialakult az értelmiség ui, a régi középosztálytól ege szén különböző társadalmi kategóriája, 1936-tó! fogva dr. Szász Pál irányítása mellett megindult az EMGE keretében a földmives réteg megszervezése, 1939- ben a Népközösség tizes szervezeteiben a városi polgárság s külön szervezet ben a kisiparosság tömörítése, azonban — az évszámokból is kitűnik — csak másfél évtized elmúltával, éppen a kisebbségi időszak vége felé. Pedig „az egység-szervezett élet1, té tele újból és uiból felbukkant az erdélyi magyar társadalomi igyelö Írásai ban, szervezetek is jöttek létre, esősorban maga a polit'kai szervezet, aztán gazdasági, főleg szövetkezeti, és egyházi szervezetek. Csak ezekben a társadalomszervező elem vagy kevés, vagy csak egy részletre tekintő. A nép közösségig csak az utolsó esztendőkben jutunk el. akkor *s igen kedvezőtlen atmoszférában. Ami most következik... Társadalmunk fejlődésének általában az volt a tragédiája, hogy csak akkor kezdtünk gondolkozni: miként is lehes sen belső társada!mi erőben. szervezettségben és kultúrában pótolni a nemzeti vagyon megfogyatkozását, áthidalni a társadalmi erőviszonyok megváltozásából s a társadalom arany tahin megosztottságából származó nehézségeket, amikor a gyertya már a 'körmünkre égett. Az előrelátó figyelmeztetések, a „magunk reviziójá“ t sürgető társadalomvizsgálók szava mindaddig pusztába kiáltó szó volt, amig tapasztalható jt Ienségekből. sőt számokból is ki nem lehetett olvasni az idegen uralom előbb vázolt gazdaság és társadalompoliti kajának számunkra vészes eredményeit s nem lehetett látni a népi tömegek mind nagyobb mértékben megindult mozgását, céltalan szakadását a szegény ség elől. Ekkor azonban már kissé késő volt átlépni a jelszó- és bálvány-egycég köreiből a szervezettséget és kultúrát jelentő egység köreibe. Mert a szer vezettség és a kultúra hosszú népnevelő folyamatot igényel előfeltételül s ez az előfeltétel jobbára hiányzott. Csak az EMGE nagy erőfeszítéseire gondoljunk: szervezést és népnevelést egyszerre kellett vállalnia, hogy megkísérelhesse pótolYii a h>ányzó másfél évtizedet — legalább a feladatok egyik vonalán. De később ugyanez n helyzet a tizes szervezetekkel kapcsolatosan is: a szervezés é>s a népnevelés párhuzamosan, egymást kiegészítőén fo!y:k, mert egymásnak feltétele'. Természetesen ez a szervező folyamat a bécsi döntés napjáig távolról sem fejeződhetett be s neir. is fejeződött, be, s ennek tulajdonítható — hogy vissza térjünk a legelején mondottakra — az erdélyi közgondolkozásban megfigyel hető zavartság és a kialakuló ma* erdélyi életformában megállapítható visz szásság. mivelhogy társadalmunk át alakulása félbemaradt, fejlődésünk kü lönböző fokokon megrekedt s torzó- áhapotban értük meg n felszabadulást. Ekkor az erdélyi magyar társadalom mégcsak virtuális valósáig, képességei ben meglévő, de távolról sem részleteiben kialakult, öntörvényű sajátos szervezet. Az ismeretlen tényezők kénysze re alatt megindult az ege^séges reform — úgy, hogy más magyar társadalmaknak is példa tehetett volna — de nem íejezödött be, sőt egyes területeken csak a kezdet-kezdetén volt. A szellem — igaz — messze elöl szárnyalt, a gya korlat azonban lassan haladt a szellem nyomában. Az 'rások máris beszéltek uj „életparancsok‘-ról, mint valóságos élettörvényekröl, de ezek — legyenek bár olyan általános nemzet erkölcsi normák, mint az önállóságra való terek vés, az egymáslsegités, a közösségi fegyelem, áldozat és szolgálat vállalása — ebben a felemás társadalomban mégis csak idealista h'edelmek, akárcsak az a felfogás, hogy társadalmunk lényegében kétrétegűvé lett, amelyben ,,az intellektuális pályán maradtak vagy leendők kis serege nemzeti ielenstőéget csak mint a népért élő, a nép közt élő, a népet sZo’gá'ó vezetöréteg nyerhet“ mert „a tulajdonképpeni értéket, mint nemzeti leikül etet és jellemet, a nép hordozza, az intelligencia pedrg a felelősséget hordozza ezért az értékért“ (Makkai). Mondhatnánk természetesen, hogy az a félbemaradás, megrekedés erdélyi sajátság, h'szen Erdély szellemi életének — hallhattuk nemrég egy előadásban — jellemzője, hogy még erjesztő hatású egyéniségeinek a sorában is a legtöbb: félbemaradt ember. Nagy azonban itt a különbség. A nagy erdélyi politikusok, tudósok, irók, művészek és gyakorlati fáfiak e típusát a sok hasznos irányban való tájékozódás kényszere váltja ki, mig e társadalmi torzót egy sereg kicsinyes gátlás, előítélet és illúzió áldoza tanak tala juk. Ami Iegfökép azért tölt el szomorúsággal, mert az utóbbi ;dö- szakban sok olyan közerkölcsi princi pium és társadalomépitő eszmény vált tudatossá, amelyeknek kár v olna nyomtalanul elveszniük, sőt e princípiumok és eszmények 'ehetnének az ország javára felajánlható honvédelmi ajándé kaink. így: Az önsegítés elvén felépülő népi szervezet — az ,,ál lantra támaszkodó társadalom“ közszeUemév el és gyakorlatával szemben. A puritán egyéni és társadalmi életforma — a fennhéjázó szegény gazdagság „úri“ életformájával szemben. Az áldozat és a szolgálat erkölcse — az önzés és a sZervii'iZmtis helyett. Az értelmiségi hivatástudat — a hivatalnoki mentalitás helyett. És szomorúsággal tölt el azért is, mert az „erdélyi szellem“ re mind várhat az ország, ha ezeken a vonalakon törés áll be, — s vájjon nem állt e máris be ez a törés? — mind várhat az „erdélyi sze!lem“-re, ha az erdélyi ma gyarság önerejéből és akaratából be nem fejezi azt a társadalmi átépítést, amire eddig jobbára csak a kényszer szorította. írógépek Mindenféle gyártmányú Standard, Portable és aktatáska-írógépek beszerezhetők legolcsóbb árban, kedvező fizetési feltételek mellett. Speciális javító- műhely iró-, számoló-, sokszorosítógépek részere. Körmenify Mihélv Kolozsvár, Deák Ferestc-utca 24. Telefon: 25—C3i
