Ellenzék, 1941. április (62. évfolyam, 74-98. szám)

1941-04-21 / 90. szám

* ím iß fil ELLENZÉK tmammm Gróf Teleki Béla: Magyar és magyar között csak a vég­zettmunka arányában lehet különbség x A megújuló Magyarország jegyében alakult meg az Erdélyi Párt szilágysági tagozata 3 __ ZILAH, április 21. (Az Ellenzék ki­küldött tudósítójától.) Vasárnap délelőtt 11 órakor tartotta meg alakuló gyűlését az Erdélyi Párt szilágyinegyei és zilahi tagozata rendkívül meleg érdeklődés mel­lett a zilahi református kultúrteremben. Az emelvényen hr. Jósika János főis­pán, Teleki Béla gróf, Vita Sándor, Bó- löni Zoltán dr., Braunecker Antal br. or­szággyűlési képviselők és Paál György dr. országos főtitkár foglaltak helyet. A vá­lasztmány elnökének megválasztásáig, mint korelnököt Kaizler György ny. fő­ispánt kérték fel az alakuló közgyűlés levezetésére. Kaizler György korelnök rö­vid megnyitó beszédében a gyűlés hódo­latát fejezte ki vitéz nagybányai Horthy Miklós országgyarapitó Kormányzó Urunk iránt és felszólította az összegyiil- teket a Nemzeti Ima elmondására. A Hi­szekegy elmondása után gróf Teleki Béla országgyűlési képviselő emelkedett szó­lásra: Miért van szükség az Erdélyi Pártra? — Az Erdélyi Párt szervezési mun­kálatai — kezdte beszédét Teleki Béla gr. országgyűlési képviselő — a befe jezéshez közelednek. A visszatért erdé­lyi magyarságnak adva van általa az a minden magyar embert felölelő, népi alapokon nyugvó politikai szervezete, mely a jövőben pihenést nem ismeirő munkával töltheti be hivatását. De azért a különböző társadalmi és pol'lti kai jelenségeket figyelő embernek minduntalan az az érzése, mintha az Erdélyi Párt szükségszerűsége, egész létjogosultsága körül kételyek támad­nának. Az ilyen szempontok főleg olyan forrásokból indulnak megtévesztő ut. jukra, amelyeknek nem érdeke az Er­délyi Párt létezése. Ezért szinte köte lesség ismé{éJten leszögezni azokat az alapelveket, amelyek alapján pártunk, mint az erdélyi magyarság összefogó szerve, szolgálni kívánja a haza érdé keit és a megoldásra váró erdélyi fel adatokat. Beszéde soráíi Teleki Béla gróf em­lékeztetett az 1918 as szörnyű össze­omlásra, ami után az erdélyi magyar­ságnak be kellett rendezkednie a ki sebbségi életre. Rámutatott airra a lény­re is, hogy ezt még akkor is meg kel lett volna tennie a magyarságnak, ha biztosan tudta volna a felszabadulás óráját és napját. A döbbenetes p Pajta - tok után először önmagát kellet szám bavegye a kisebbségi sorsra jutott ma­gyarság, azután pedig meg kellett te­remtenie a szükebb nemzeti életéhez szükséges szerveket és intézményeket. Ez alatt az idő alatt a nemzetnevelés', az erkölcsi színvonal és a lelki egység védőbástyái az egyházak, a gazdasági szervezetek és politikai szervezetek voltak. fiz egybeforrasztő elnyomás — Minden erőfeszítésünk és becs Lile tes törekvésünk ellenére — folytatta beszédét — a huszonkétéves idegen uralom olyan culyos csapásokat mért ránk, amelyek nyomasztó és elviselhe tetlen teherként ereszkedtek ránk. A nemzeti vagyon csökkenése, a magyar iparos és kereskedő tönkretétele, a ma­gyar b'rtokos és középosztály lejtőre juttatása, a köztisztviselők és közalkal rnazottiak nyomora, az erőszakos elro- mánositó politika, nyelvünk és hitünk elrablása jelentik azt az utat, amelyre bennünket a terror és a kényszer esz közeivel sodorni1 akartak. Ebben egy­formák voltunk, a visszacsatolt terület bármely' részén, a szatmári Alföldtől a Háromszék Kárpát bérceiig. Ez ková­csolt össze bennünket, ez szabta meg összetartozásunkat. fi: újjáépítés feladata Ezután a szónok a felszabadulással okozott helyzet ismertetésére tért át. Hangsúlyozta, hogy minden magyar lé­lekben két gondolat és érzés érvénye sül. Egyik a Gondviselés iránti mélysé­ges és alázatos hála, másik pedig a testvéri egymásratalálás mellett, a jövő nagy kérdése. A cél pedig, melye*1 el kell érnünk, nemcsak a kisebbségi klók nyelvi, hitbeli és vagyonbeli pótlása, hanem a súlyos^ és végzetes mulasztá­sok és veszteségek behozatala. Erdély­ben ismét magyar eke kell szántsa az elidegenített földeket, magyar templo mok harangjai szólítsák imára a ma­gyar települések népeit, magyar iparos és kereskedő isméit meg kell nyissa üz letét és műhelyét, középosztáyur.k pe­dig ismét a kulura és a civilizáció mü velője kell legyen. Ebben az újjáépítési munkában alapszempontunk szerint mindazok a gazdasági, kulturális és társadalmi szervek — élükön az egyhá zakkal — részt kell vegyenek, sőt rész­vételük még fokozottabb mértékben kell érvényesüljön. Teslvsrhac helyeit test­véri megértés — Nem egészséges társadalom az — foilytatta beszédét gróf Teleki Béla — mely mindent az államtól vár. A tlársa- dai^ni útion szervezett gazdaságii élet legbiztosabb alapja a nemzeti egység nek, a közös munkának, annak a felis­merésnek, hogy magyar és magyar kö­zött csak a végzett munka arányában lehet különbség. Ma önvédelem helyett a belső építésre állítjuk át egész éle­tünket. Az erdélyi problémákat mi is 1 merjük, tehát jogunk és kötelességünk, hogy talpraállítsuk hazánkat, magyar testvéreink megértő és alázatos segít­ségével. Ezért kell az Erdélyi Párt. Dolgozni csak egyféleképpen lehet, ha mindenki egyet akar, ha mindenki egy célért k'üzd, ha az erőnket és időnket nem testvéri küzdelemre, hanem a test véri megsegítésre fordítjuk. n párt szerepe az anyaországban — Az anyaországnak is szüksége van az Erdélyi Pártra. Mert a kormányzati tényező, vagy tisztviselő, akármilyen jóindulatú, nem ismerheti kisebbségi életünket, problémáinkat, kormányza­tunknak is segítséget kellett nyújtani, hogy azt a sok sok jóakaratu támoga­tást a gyakorlati életben megvalósítani tudjuk. Népi, szociális, ngy magyar életet — A másik nagy feladat, erősíteni az östsizmagyarságot. hogy az elkövetkező nagy európai ujjáirendezésben méltón áilhassa meg helyét, felhasználva erre1 a kisebbségi életben eltöltött huszonkét év keserves, de reális tanulságait. Né­piebbé, szoc'álisabbá tenni a magyar életet, mentesebbé a formaságoktól, bürokratizmustól és közelebb hozni a magyart a magyarhoz. Azzal a váddal illetnek, hogy az Erdélyi Párt regiona- lizmust képvisel. Az Erdély' Párt nem regionalizmuist szolgál, hanem a r.agy magyar egységnek egyik munkaterüle te, amely szerves részét képezi a töb binek. A Jóvátétel a Szilágyságban — Az erdélyi jó'vá'ételi elgondolásaik - nak egviik jelentős munkaterületét Swfr- lágymegye képezi. Felesleges ezt külön említeni, hiszen itt mindnyájan látjuk és mindnyájan tudjuk mi a teendő, A megye gazdasági és szociális megsegí­tése éis újjáépítése nem tiir halasztást. A széles népi rétegeknek meg kell tie remteni az összes előmeneteli lehetősé­geiket. Világosan meg kell lássák és meg ke>l ismerjék, hogy a jóvátételi munká­nak milyen szerepe hárul rájuk. A gaz dasági kultúrának terjesztése, a gazda sági haladás előfeltételeinek és eszkö­zeinek megteremtése mindmegannyi e| sőrendii feladat. És itt ezen a vonalon a megye vezetőségére súlyos kötelezett­ségek hárulnak és jutnak. A megye éle tét nemcsak alkalmi megbeszéléseken, baráti találkozásokon, vagy különböző üléseken kell szóvátegyük. — Terepmunkát* kell vállalnia és vé­geznie mindenkinek. Hogy a nép vilá­gosan lássa, vezetői érettük vannak, Velük élnek és miattuk dolgoznak. Ál­landó élénk figyelemmel kell kísérjük a falvak élétét, a városi pogárság életé nek alakulását. Meg kell lássuk, meg kell érezzük, mikor milyen problémák jelentkeznek, milyen kérdéseket kell kézbevegyünk s milyen magyar ügye­ket kell gyorsan vállvetve, szorosan együttdolgozva megoldanunk. Csak az esetben mondhatják és csak az esetben tarthatják rólunk, hogy mi tényleg fon­tos munkásai vagyunk a megye ma­gyar társadalmának. Egyébként nincs jogcímünk arra és nincs alapunk arra, hogy m* népünk érdekeit politikai, tár sadalmi vagy akár kulturális vonalon is képviselhetjük — fejezte be beszé­dét Teleki Béla gróf. Vita Sándor: Évszázadokra építünk Ezután Vita Sándor országgyűlési kép viselő emelkedett szólásra és beszédéhen hangsúlyozta, hogy a magyar élet prob­lémái közül Erdély megerősítése a leged- sőbbrendü jeladat. Az élet minden terüle­tén, úgy gazdasági, szociális, közművelő­dési, népegészségügyi vonatkozásban az anyaország színvonala alatt állunk. Még ha huszonkét éven keresztül nem is éh tünk volna román uralom alatt, akkor is ezeknek a kérdéseknek kell szentelnünk erőinket. ! —• Erdélyben a magyarság más nemze­tiségekkel keverten lakik, tehát olyan nemzetpolitikát kell űzni, amely az egy­formán kihangsúlyozott kultur-, gazdasá­gi- és egészségpolitikán nyugszik. Különö­sen áll ez Szilágymegyérc, ahol a magyar­ság tömege szórványokban, elszigetelten él az idegen népek szorongató gyűrűjé­ben. A világháború elölt, is már számta­lan roméin község lakossága magyar ere­detű volt. így tehát a fajok küzdelme fo­lyik és ennek a veszedelmes népi küzde­lemnek győztese nem feltétlenül az ál­lamhatalmat gyakorló nemzet, hanem az, amelyik szaporodik és az, amely felelős­ségteljes munkával áll nemzete szolgálatá­ban. Itt nem pártpolitikai harcokra van szükségünk, mert nem az a kérdés, hogy holnap már minden jól legyen, hanem az, hogy mindnyájan azzal az érzéssel éljünk és haljunk meg* hogy évszázadok múlva is lesz magyar élet ezen a földön. — Ebből következik, hogy az erdélyi magyarság kérdése nem kizárólag politi­kai, hanem nagyobbrészt társadalmi kér­dés. 1918 előtt a társadalmi élet nagy­mértékben szervezetlen volt, gazdasági in­tézeteink, kultur- és hitel politikánk álla­mi támogatásból élt és amikor a kataszt­rófa bekövetkezett, a fenntartó oszlop el­dőlt, tanácstalanul álltunk a kérdések zuhataga előtt. Ennek folyamataként kö­zéposztályunk leszegényedett, iparosréte­günk tönkrement, a népi rétegek pedig kivándorlásról gondolkoztak. Évekig tar­tott, mig ráébredtünk, hogy mindent ön­magunknak kell létesítenünk, amit eddig az állam adott. Uj munkatérnek, uj in­URÍNIR’itiQzgá Ma, hétfőn látható még Egy fái lencse tézmfnyek létesültek az uj helyzet köve­telményeinek megfelelően. Nem mond­juk, hogy cselekedeteik által minden kérdésit 'ii:et megoldották, de utat mutat­tak. Uj szellem született, melyet meg kell őr ■ Iliink. Az a két népi mozgalom, melyet . EMGE es a szövetkezetek hép- viselnek, kiemelték a falut zártságából * a magyarságnak olyan gazdasági és társa­dalomformáló szervezetévé vált, mely ma is hatalmas értéket jelent. fiz átalakulásnak mzg kell történnie 1 — Uj feladatok várnak ránk a forron­gó, átalakulóban levő Európában, mely­nek mi is termő része vagyunk. 1919 óta egy olyan erjedési folyamat indult meg Magyarországon, mely előbb, vagy utóbb át fogja alakítani- az egész magyar életet, így mindenekelőtt gazdasági téren kell a magyarságnak az őt megillető helyet bizto­sítanunk, valamint az iskolán kívüli nép­nevelésnek, a népk ült urának, a magyar falu szükségletei szerint való megszerve­zését, szociális közigazgatást, a falu egészségügyét, stb. Lehet, hogy nem ér- tünk egyet az átalakulás tempójára és módszerére nézve, de egyetértünk abban, hogy ennek az átalakulásnak meg kell történnie és hogy rrvagyarnak kell lennie módszereiben, szellemében és hogy hagyo­mányainkból kell táplálkoznia. — S erre az átalakulásra annál inkább szükségünk van, mert most ismét több­nyelvű ország lettünk; középhatalom, melyre a Dunamedencében súlyos kérdé­sek megoldása vár. Évszázados küldeté­sünk magaslatára kell fölemelkednünk és hozzá kell nőnünk lélekben dunavöigyi küldetésünk nagy feladataihoz. Ezt pedig csak a már Széchenyi által követett meg­erősödéssel az élet minden területén ki­terjedő reformok utján lehet elérni. — Nehéz helyzetben nem szabad na;n politikát fotytatni, a mi pártunk többet is akar ennél. A nemzeti közösséget akar­ja formálni s ennek a nemzeti közösség­nek központi ereje a nép és a nép érdeke áll gondoskodásunk központjában, ügy érezzük, ez a párt hü marad a történel­münk szelleméhez, azáltal, hogy nemcsak átérzi, de valóra is váltja célkitűzéseit, mely által viszont a magyar sors elhatá­rozó tényezőjévé is válik — fejezte be beszédét Vita Sándor országgyűlési kép­viselő, > tisztikar megválasztása Vita Sándor képviselő beszéde után megválasztják a közgyűlés jelölő bizott­ságát, id. Bay Ferenc elnök, Kovács Zsigmond, Keíely István, Biró János és dr. Páll György személyében. A jelölé­sek megejtéséig a korelnök felfüggeszti a közgyűlést. Miután a bizottság jelölőmunkáját be­fejezte, id. Bay Ferenc felolvasta a meg­választottak névsorát, melyet a közgyű­lés egyhangú lelkesedéssel fogadott el. A megválasztott vármegyei tisztikar a kö­vetkező: elnök Béldi Kálmán gr., alelnö- kök: Köblös Endre és Braunecker Antal br., főtitkár Breuer Kálmán, pénztáros Szabó Zsigmond, ellenőrök Antal Barna és Józsa Vince. Elnöki tanácstagok: Träger Lajos, dr. Kosa Béla, br. Bánffy János, Szász Árpád, Kovács Zsigmond. A zilahi tagozat elnöksége: elnök Köblös Endre, alelnök Barabás Sándor, titkár Sólymos Iván, jegyző Schultz Károly, pénztárnok Osváth Ferenc. fi vármegyei elnöki tanács Somogyi Endre Tasnád, ügyvéd. Csutak Károly ref. lelkész, Zsibó. Dr. Kaizler György, dr. Szmercsányi Béla, Träger La­jos, dr. Kosa Béla, br. Bánffy János. Megyei intézőbizottság Dr. Riméli Károly, Fazukas Zoltán, Anderlik Dénes., Méhes Lajos, Lipcsey Gyula, dr. Szentpétery Elemér, Nagy Gyula György, br. Bánffy János, id. Ke- theli István, Antal Barna, J argha József, Bara G. István, br. Braunecker Antal. dr. Kosa Béla, Fetzcr Antal, Simon Lajos, Bendel István, Morvái Sándor, dr. Po­ros zlay István, Tatár Mihály, Nagy Lász­ló, Nagy Béla dr., Ulbrecht Béla, Pál Já­nos, Nagy Gusztáv, Kürthy Zoltán, Paál Károly, br. Bánffy József, Módy Pál, Bciikő Elek. dr. Újhelyi Sándor, Barabás Sándor, Balogh Sándor, Debreczy Bálint, Kerekes Ernő, Varjú Benő, Fodor Béla, ifj. Bay Ferenc, Tóth János, Visky Pé­ter. Giday Gyula. Zilahi városi választmányi tagok: Aracsy (

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom