Ellenzék, 1941. április (62. évfolyam, 74-98. szám)

1941-04-18 / 88. szám

1941 április 18. ELLENZÉK Lendítsük lel Erdély hiteléletéi Hozzíszólds az Ellenzék cikkéhez Irta ELEKES BÉLA Ai Ellenzék április 16i számában fenti - ' cim alatt értékes megállapítások hangzottak el Erdély hiteléletének megszervezése tár­gyában. A cikkíró megállapítása, úgy látszik helyszíni tapasztalatai alapján az, hogy még igen sok magyar vidék van, ahol hiányzanak azok az intézmények, amelyek a nagyobb magyar rétegek hitelellátását kellőképpen le tudnák bonyoliísni és a különféle vállalkozó kedvű összeadásokat, csoportosulásokat; úgy mint magánvállalkozásokat, a kellő tőkék rendelkezésrebocsátásával életre tudnák in­dítani. Feltétlenül igaza van cikkírónak ezekben a megállapításokban. Valóban különösen nem­zetiségi vidékeken hiányoznak még azok a pénzintézetek, amelyek kellőképpen be tud­nák tölteni ama dhivatásukat, hogy anyagi­lag segítsék azokat a gazdasági magyar meg­mozdulásokat, amelyek az uj magyar erdélyi élet megindu’ásában szükségesek és csak ak­kor lehetségesek, ha kellő tőke áll rendelke­zésükre. Az erdélyi magyar pénzintézet ehre óriási feladat hárul a tőkeellátás szempont­jából. Éppen ezért ezzel a kérdéssel az ille­tékes pénzügyi vezetőkörök, valamint az Er- délyrészi Gazdasági Tanács is több Ízben foglalkoztak. Ezeknek a megbeszéléseknek a rendjén kialakult az a nézet és máris gyakor­lati megvalósulássá lendült, hogy a hitelellátási igényeket csoportosítani kelt­ábból a szempontból, hogy egyfelől az első csoportba tartoznak a városi, valamint a vállalati hiteligények kielégítése és a má­sodik csoportba pedig a mezőgazdasági és a kisipari hiteligénylések teljesítése. Ennek a megállapításnak következményekép­pen a pénzintézetek és a „Szövetség“ Gaz­dasági és Hitelszövetkezetek központja kö­zött olyan megállapodás létesült, hogy az utóbbi hiteligényléseket lehetőleg a szövetke­zeti hálózat utján elégítsék ki. Ennek a meg­állapodásnak következményeképpen, de ettől függetlenül is a vidéki városokban pénzinté­zeti fiókok alakultak,' vagy pedig a nagyobb városi pénzintézetek kirendeltségei állítottak fel, amelyek tudomásom szerint, máris teljes ■felkészültséggel állanak az elfogadható hitel­igénylések kielégítésére. Természetesen az ez- iiányu megszervezés még csak folyamatban van és különösen nemzetiségi vidékeken, ahol az ilyenirányú hiány a legnagyobb, még nem nyert a hitelélet szervezetének felállí­tása teljes befejezést. Ennek a megállapítás­nak a keretében űz illetékesek úgy döntöttek, hogy kisebb mezővárosi jellegű helyeken is már, ahol csak erre adottság van, szövetkezetét java­solnak felállítani, mivel köztudomású, hogy a szövetkezeti vezetés és irányítás sokkal könnyebb és kevesebb költségű, mint a részvénytársasági alapon működő kisebb pénzintézeteké. Természetesen ezen szövetkezetek — lévén céljuk e sősorban a mezőgazdasági és kisipari igénylések ellátása — nagyobb összegű kihe­lyezésekkel nem foglalkoznak. Ezeknek az éllátására, mint a múltban, úgy a jövőben is, elsősorban pénzintézeti bankok vannak hi­vatva. Cikkírónak a községek és kis mezővá­rosok hitelellátására vonatkozó megállapítá­sához fűzzük hozzá további megjegyzéseinket annak ismételt megállapításával, hogy egv pil'anatig sem vonjuk kétségbe, sőt magunk is igazat adunk a cikkben tett általános meg­állapításainak A hitelszövetkezeti hálózat, amely ma már a visszatért Erdélyben mintegy 200 egység­re tehető, a főhatalmi változás után a hoz­zá forduló szövetkezeti tagok teljes hitel- igénylését minden hiány nélkül fedezni tudja. Éppen azon elgondolás alapján, amelyre a cikkiró hivatkozik, amikor felsorol több ma­gyar községet, ahol a múltban vo'tak, de a jelenben nem működnek pénzintézetek, to­vábbá pedig a már említett és a bankokkal létesített megállapodás alapján „Szövetsé­günk minden valamirevaló nagyobb község­ben beindította további hitelszövetkezetek megszervezésének, alakitásáuak munkáját. Ennek a munkának az eredménye nemcsak a .Szövetkezeti Központtól, hanem elsősorban az érdekelt községek vezetőitől is függ. Ahol valóban komoly érdeklődés van, ko­moly szükség a mezőgazdasági és kisipari hitelek folyósítására, ott a Szövetkezeti Központ a falu vezetői által történő felhí­vására minden további nélkül igen rövid idő alatt meg tudja alakítani a községi, vagy falusi hitelszövetkezetet. Mihelyt a szövetkezet megalakult, a „Szö­vetség“ azounal a szövetkezeten keresztül kézbe veszi az illető község és vidéke hiteligé­nyének kielégítését ugyanazon kamatláb mel­lett, mintahogy azt az anyaországbeli hitel­szövetkezetek teszik. Különösen nagy súlyt fektet „Szövetségünk“ arra, hogy a nemzeti' segi vidékeken elszórt magyar községekben létesüljenek ilyen hitelszövetkezetek, mert hiszen, éppen ezeknek a vidékéknek kell a legnagyobb és a legsürgősebb segitség az ot­tani magyar néptömegek részére. A teljesen magyar vidékeken ebben a tekintetben hiány­ról beszélni nem lehet, mert hiszen pl- Ed varhelymegyébeu máris 50 hitelszövetkezet működik és ilyen arányban Csik, Háromszék és Marostordamegyékben is, de még ezekben a megyékben is az olyan nagyobb községek­ben. ahol eddig nem volt hitelszövetkezet, újabb alakulások vannak folyamatban. A hitelellátás terén a hitelszövetkezetek működését természetesen most már nem sza­bad olyan mértékkel mérni, mint amilyen mértékben a román megszállás ideje alatt tudták ezek feladatukat teljesíteni, amikor nemcsak tőke né kii dolgoztak, hanem a hatóságok részéről is inkább elgáncsolásban mint támogatásban volt részük. Ebben ;;z időben a hitelszövetkezetek jelentősége nem is a hitelellátás terén volt csak elsőrendű,' hanem , inkább mint magyar kisebbségi össze- ál'ások és szervezetek je entettek sok más szempontból is igen nagy fontosságot, A mos­tani helyzet következtében a Szövetkezeti Központ a községi és falusi hitelszövetkezetek részére nagyobb össze­geket tud rendelkezésre bocsátani. Ennek következtében a falusi hitelszövetkezetek is képesek tagjaikat ellátni akkora köU csönökkel, hogy azzal fedezni tudják a bejelentett szükségleteiket és kisebb jelle­gű beruházásokat is tudnak eszközölni. Ezzel u hitelszövetkezetek még ezen is tuI- mennek, Inert hiszen az egyes szövetkezeti tagok állal vásarlaudó kiseb!) birtokegységek megvételét is soronkiviil elősegítik a vételár kölcsönzésével. Nagyobb birtokegysegek véte­lére. a Szövetkezeti Központ a Földhitel In­tézettel létesített megállapodást és ilyen cé­lokra a szövetkezeti hálózaton keresztül a Földhitel Intézet áll a megfelelő módon és szokások szerint rendelkezésre. Tapasztalataink alapján és tájékoztatásul le kell szögeznünk még azt is, hogy igeu sok esetben támasztanak nemcsak a hitelszövet­kezeti hálózattal szemben, hanem úgy hisz- sziik, a bankokkal szemben is igen sokan olyan hiteligényléseket, amelyek nélkülözik azokat a feltételeket., amelyek a hitel elnye­rése szempontjából feltétlenül szükségesek. Sok esetben a mutatkozó vállalkozási kedv meghaladja az észszerű kereteket és el nem hallgatható tünet az is, hogy igen sokan tá­masztanak olyan igényeket ezekhez a szerve­zetekhez címezve, amelyek teljesen kielégít­hetetlenek és amelyek „minden áron valamit csináJni“ elgondolás alapján alakultak ki. Sok esetben teljesen vagyontalan emberek 50, sőt 100 ezer pengős kamat nélküli kölcsönt kérnek azzal az egyetlen indokkal, hogy „magyarok vagyunk és minket az államnak vagy ezen keresztül valamelyik szervezetnek támogatnia keli“. Természetesen az ilyen igénylések ki nem elégitése következtében éppen ezek részéről hangzanak el panaszok, amit azonban általánosítani nem lehet. A Keireskede^mi és Iparkamara utján a Szövetkezeti Központ bocsijt ki ugyan úgy­nevezett fedezetnéUJkü'li és pár száz pengőig terjedő kisipari kölcsönöket, azonban ezen kölcsönök nem oilyan természetűek, hogy ezek hasonlásaképpen ilyen természetű ki­helyezések egészen nagy erdélyi keretben te jesitbetők volnának. Végezetül a cikkiró értékes megállapítá­saihoz hozzáfűző1'>eg és kiegészítőiég annyit akarunk megjegyezni, hogy magunk is fel­Sokban a magyar pénzintézetek-minél barna- rabbi felállítását, illetve az czirányii sz< rve­/és sürgős keresztülvitelét. Ismétel(iik, kii lön ősén fontosnak tartjuk e/i a nemzetiségi vidékeken. A lets mezővárosokban)', nagyobb községiekben és a falvakon g hi teleli átás megoldásának módja a bité szövetkezetek fe'iá'i'lil'ása. amit, Amint mar jeleztük, « Szövetség“ megfelelő módon kézbe is vett, de amelynek eredményességéhez a/, érdekelt fáluvezerök munkája is; szükséges. Hogyha ebben az irányban a ...Szövetség“ segítségére minél több községi vezető vállalkozik, akkor a hivatkozott cikkben felsorolt cs a kis me­zővárosokra és községekre vonatkozó aggá­lyok a hitelllellátás terén rövidesen és telje­sen meg fognak szűnni, miveil a ..Szövetség“ a ke lő anyagiak birtokában abbán a he y- zethen van, hogy az igényelt hiteligénylése­ket ezen szövetkezeteken keresztül, ha azok jogosak és észszerüek, haladéktalanul ki tudja elégíteni. Az Ellenzék szerkesztősége a legnagyobb készséggel és őszinte; örömmel! adott he vet Elekes Béka, a Szövetkezeti mozgalom kiváló képviselője cikkének. Nagyfontösságn ma­gyar érdeknek tartjuk, hogy Erdély hiteléle­tének ff llílenditése mielőbb megtörténjék. Helyszíni ‘tapasztalataink alapján közölt cik­künknek éppen az volt 3 célja, hogy állan­dóan felszínen tartsuk ezt a kérdést. Bizo­nyosak. vagyunk abban, hogy az illetékes szakkörökben egy pillanatra sem feledkez­tek meg a gyakorlati megoldás fontosságá­ról. Beszédes tényként igazolja ezt a fenti hozzászólás. A hitelszövetkezeti hálózat ki­sebbségi sorsunkban is f él becs ülhet eWeu munkát végzett a magyar összesség érdeké­ben. Tudjuk, hogy a felszabadulás után az uj lehetőségek között áldásos tevékenységét még szélesebb kerefíek között folytatja. Hisszük, hogy a magyar pénzvilág mindéin rétegében hasonló komolysággal kezelik ezt a kérdést, amelyhez minden értékes hozzá- * 1 * * 4 tétlenül szükségesnek tartjuk a vidéki váró- * szólást készséggel fogadunk. KtlQ-mesipé Ma és a következő napokon a mieyar filmgyártás büszkesége! GÜL BABA Mártás—Huszka operettje filmen. — Zene Fényes Szabolcs. — Rendezte Nádasdy Kálmán. — Főszerepekben Szeleczky Zita, Jávor Pál, Makáry Zoltán, Rátkay Márton. Műsor előtt legújabb híradók. Vasárnap d. e. 11-kor nagy matiné. Általános belépődíj 60 fillér fl hí bams halálesett kockázatokra is kiterjesztették az életbiztosítások érvényét BUDAPEST, április 18. (MTI.) A Bu­dapesti Közlöny április 18.-J, pénteki számában kormányrendelet jelent meg az életbiztosítások érvényének háborús ha­láleseti kockázatokra kiterjesztéséről. A biztositó vállalatok ezentúl kötele­sek lesznek az életbizlositási összegeket abban az esetben is kifizetni, ha a biz­tosítási szerződés eredetileg a háborús kockázatokra nem terjedt ki. A biztosí­tó vállalatoknak ez a kötelezettsége nem­csak a bevonult és a háborúban rósztvett, hanem a háborús események folytán meghalt polgári személyekkel szemben is fennáll. A biztosított felek háborús kockázati pótdij elmén évente a biztosí­tási összeg hat százalékát fizetik. Az igy befizetett pótdijak „háborús többlet­halandósági aisp“-ba folynak be és ebből az alapból a biztositó vállalatok csak annyit használhatnak fel, amennyi a há­borús többlethalandóság fedezéséhez szükséges. Az alapnak esetleg fennmara­dó résízét a háborúban rokkanttá vált biztosítottak között osztják fel. A pénz­ügyminiszter külön rendelettel a pótdij- fizejtési időszak kezdetét április 11-ében állapította meg. A pénzügyminiszter un­nak idején külön rendelettel fogja a pót- dijfizetési kötelezettséget megszüntetni. de>ui és Um^além a \i'ó®&$kejc&pzl i Tegnap délután vizsgáztak Kolozsvá­ron az uj klinika előadótermében a Vö­röskereszt családi betegápolási tanfolya­mának résztvevői. Körülbelül hatvanná vettek részt ezen a tanfolyamon, minden társadalmi osztályból: fiatalok, idősek, dolgozó nők, lányok, asszonyok s fiatal apácák. Vitéz Novák Ernő sebészprof esz- szor volt a tanfolyam vezetője. Az órá­kat a szemészeti klinika tantermében tar­tották meg. Az elmúlt négy-öt hét anya­gából vizsgáznak most a jelenlevők elmé­leti és gyakorlati utón A vizsgálóbizott­ság tagjai már a helyükön vannak. Ott van báró Bornemissza Adél, a Vöröske­reszt központ kiküldöttje, Jelen Gyula, dr. Duducz Zoltán egészségügyi főfel­ügyelő, Lantos Árpád törzsorvos, Lippay főtörzsorvos és Medveczky Gabriella fő­városi előadónő. A padsorokban látjuk gróf Bethlen Gvörgynét, akinek mint a Katholikus Nőszövetség i'ezetöjének, nagy érdeme van a tanfolyam rendezésé­ben. Ott van Vclits Zoltánná és még so­kan a város vezető hölgy társadalmából. Jelen Gyula üdvözli a jelenlevőket és rö­viden vázolja, hogy niit jelent a Vörös- kereszt munkája háborúban és békében. Uofyty folyt te, a vizsga Négy résztvevőt szólítanak ki egyszer- •re, akik a bizottsággal szemben helyet foglalva felelnek Medveczky Gabriella, a tanfolyam előadójának kérdéseire. A te­remben ezenkívül gyakorlati vizsga is folyik. Fehér ágy s magyarruhás kislá­nyok, meg egy kék hálópizsamás kisgye­rek a ,,fökellékeff.“ A kis kékpizsamást ágyba dugják a szóbeli vizsgán sikeresen megfelelt jelenlevők s bemutatják rajta a házi betegápolásnak minden titkát. Ki­cserélik alatta a lepedőt, anélkül, hogy megmozdítanák, aztán kiemelik az ágy­ból, majd esernyő alatt inhalált alják. Megmutatják rajta, hogyan kell ágyban fekvő betegnél hajat mosni, meg hogy miképpen kell egy ilyen beteget egy szék segítségével ülőhelyzetbe hozni. A ma­gyarruhás kislányokon ezalatt a folyto­nosan kicserélődő vizsgázók valóságos körözési trükköket hajtanak végre. Kut‘ jukat, léibukat, fejüket, sőt még az orrú kát is szakszerűen bekötik. Ilyenkor a bekötözött kicsi kísérleti alany sorra jár­ja a vizsgázóbizottság tagjait s megmu­tatja a kötéseket nagy gyerekbüszke seg­gel, hogy ő is részese a felnőttek vizsga* jának. Úgy készült itt mindenki, mintha — mondjuk — pótérettségire állana. Még a drukkosak is jól felelnek, az a kislány is, aki keresztet vet ijedtében, mikor fel­szólítják. Remekül tudnak a kis fehérfö- kötös apácák, általában a vizsgálóbizott­ság nagyon meg van velük elégedve. Csak úgy záporoznak a kérdések: Hogy vetjük meg a beteg ágyát? Mi a láz? Hogy nézzük meg az érverést? Hogy adunk be gyermeknek rosszízű orvossá­got? Mit jelent az, hogy asszeptikus és hogy anliszeptikus? Mit csinálunk, ha 'va­laki megfagy? Hogyan különböztetjük meg, hogy valaki epileptikus rohamot kapott-e vagy az ehhez hasonló tiinetü hisztérikus rohamban szenved? — kér­dezi a törzsorvos. A jelölt nem tudja hirtelenében, mire a vizsgáztató: 1 — Az epilepsziás magánkívül, de a hisztérikus magánál van roham közben. Ha egy padra fektetnök őket, az epilep­tikus lezuhanna, de a hisztérikus szépen ügyelne, hogy le ne essék . . . 4 kis kékpizsamást közben hat odázol teszik tisztába az ágyban, a levizsgázot- tak boldogan mennek helyeikre. A vizs­gálóbizottság tagjai közben már írják is a bizonyítványokat. . . A Vöröskereszt hasznos és embermentő munkája itt természetesen nem áll meg. Kolozsvár nőtársadalmában olyan nagy az érdeklődés a tanfolyamok iránt, hogy a továbbképző tanfolyamon hivül való­színűleg uj és uj kur-.us megrendezésére lesz szükség. A betegápolás nagy felada­tát igy egyre többen es többen tanulják maid meg, hogy hasznára legyenek csa­ládjuknak és nemzetüknek. (—n)

Next

/
Oldalképek
Tartalom