Ellenzék, 1941. április (62. évfolyam, 74-98. szám)
1941-04-12 / 84. szám
22 Brr» zv * a * J94I wprrrjg tt. Találkozás Irta; Padányi Gulyás Jenő í mai elet néha előí rsz rgyct-mást az idő I om túrából: napjainkban megint or szagos vásárokon találkozik- az ország ne- Micsoda nagy t alpi közős volt ez az ifiéi! kinézte az ember ezt a tarka sokasával, hogyan keveredett a cifra szőr a harisnyával. I mull ev őszi nagy tahitii ozás megmarad felejthetetlenül annak, ami moh. csalt éppen könny fátyolosán láttunk Inmdcnt az örömtől és meghatottságtól. Most a mezőgazdasági vásárkor már száraz. hideg szemekkel méregettük' egymást, majdnem ugyanazzal a hagy ins tekintetni. ahogy a lovuk, tehenek, birkák szebb- nél-szebb példányait méregettük. Láttán egy hortobágyi kifent bajusza magyart, (.mint egy székellyel beszélgetett. Csali megálltuk egymással, egy percig se tartott, leét-három mondatot váltottak. Nem volt lelkem ahoz. hogy hallgatózással zavarjam őket, csak elgondolkoztam: l'ns• ten. mi minden mondanivalója lehet most a huszonkét évi első taláJiOzaskor két messzi magyarn ah? Irigyeltem is kissé őket, akik pár egyiigyű mondattal elintézték' a dolgot, tán az időjárásról, tán tüzet is adott egyik a másiknak; megéli! api tot tűk kölcsönösen, hogy érthető szép magyar nyelven beszél a másik is, azzal megnyugodva elváltak. Nekünk kissé nehezebben megy. Pedig ismertük egymást, tudtuk egymás gondolatait, olvastuk Írásait. » Most, hogy találkoztunk, nagyon ügyelnünk kell arra, hogy gondolataink is együtt legyenek. Pokoli iróniája a sorsnak, hogy az erdélyi gondolatközlés szárnyait most nyesegeti, vagy legalább is fenyegeti az oló: hinni sem akarjuk, hogy az Erdélyi Helikon-nak, vagy a Hitel nek most állna el a szava, amikor annyi, de annyi közölni valónk van egymással. Egy dologgal legyen tisztában minden felvidéki, erdélyi és „anyaországi“ jó magyar: nekünk nem lehet ma fontosabb feladatunk, mint a történeti okokból külön tűzhelyeknél kimunkált eszméket egyetlen szellemi Magyarországgá ötvöznünk! Éhez az olvasztáshoz Európa fe- hérizzásu kohójából árad felénk a bőséges láng, soha igy el nem végezhetjük ezt a munkát, mint éppen ma. A magyar sors és a magyar lélek mélységeiből kü- lon-hülön fdtermelt drága eszméknek nincs tovább külön rendeltetésük. Kicsinyek és kevesek vágyniuk ahoz, hogy a szellemi eggyé forrás kötelezettsége alól eggyünk is kivonhassa magát. m Ha igy van, akkor jó vagy rossz rende letek, inségdiktálta kény szer.szabály ok felett, sőt azok előtt higgadtan meg kell gondoljuk: hány folyóiratot bir meg ez a társadalom? Meg kell gondoljuk azt is, vajon nem teszünk-e jobb szolgálatot a nemzet olvasó ezreinek (sajnos ma még nem mernék tízezrekről beszélni!), ha egy-egy folyóirat cime rovatcimévé válnék egy nagy komoly szemlének, amely aztán egy részt azzal az igénnyel léphetne fel, hogy azt minden magyarnak olvasni kell, másrészt viszont éppen tömeges példányszámánál fogva a mainál olcsóbban s a mainál sokkal többet nyújthatna. A harmadik, legfontosabb előny: hogy végre lenne a kezünkben alkalmas szerszám egységes magyar közvélemény kialakítására is. Még azt is el tudná az ember képzelni, hogy ez a szemle hetenként jelenjék meg s az év 52 hetében elosztva, rendjén más-más vidék gondja, mondanivalója szólaljon meg benne, de úgy, hogy az esztendő végén egybeköthessük s azt mondhassuk, ez a kötet pedig a szellemi Magyarország azon időbeli mondanivalóját folytatja magában. A mi nagy találkozásunkból együttműködést kell okosan megszerveznünk s ezt jó, ha meggondoljuk ezekben a napokban, amikor búcsúzunk is éppen. Valaki eltá vozott közülünk, aki törékeny emberi személyében maga volt a legszorosabb kapocs köztünk. Versenyezhetünk annak a bizony gátasában, hogy vajon melyikünknek nagyobb veszteség az ő eltávozta, de lássuk be itt is: a legnagyobb vesztes maga az ország. Tisztában vagyunk azzal, hogy mit jelentett Teleki Pál gróf Erdélynek. Tudjuk, hogy az érzelmi és baráti széllakon túl ő volt az erdélyi ügyek hinevezetlen tárcanélküli miniszte re is. Tudjuk, hogy ő miit az a minden rozsdás zárban megfordítható binds kulcs, amellyel Erdély millió nagy és apró gondja gyors és külön utakat járhatott meg egy nem is szörnyen, de immár nevetségesen elárult bürokrácia 'll!vésztője ben, * De ult junk csali- meg egy pillanatra ezen a [lanton. Mit gondoltok, test tereim: vajon csali a ti ügyeitek akadnak el dilién az árult közigazgatási rendszerben? Azt vélitek, hogy a szabolcsi, u márarnarosi. a csalóliiizi, a hm anyai magyar dolga az aranyhalként ficknndozik talán? S vajon megoldás-e az. ha egy rozsdás zárban egy vidék ügyénéli a kulcsa vigabban forog; vajon magyar megoldás.é ez? • Hát arra vártunk mi 22 esztendeig, hogy mikor végre együtt vagyunk-, ne egymást segítsük meg országunk johh berendezésében? Hát nem. okosabb és nem igazubb-é, ha azt. amivel közösen elégedetlenek vagyunk, közös hasznunkra és megelégedésünkre javítsuk meg, úgy, hogy annak Somor jótól /ágimig minden ma gyár hasznút lássa? Bizony azt mondom, ne szidjuk a közviszonyokat, hanem alakítsuk olyanná, amilyenné éppen hív áru. jak: mindenki hálás lesz érte! Meg bírjuk ezt tenni? Biztosan meg, ha együtt akarjuk. Itt dohog a lang Eu rópa katlanában s csak arra kell ügyel Iliink, hogy ebben a magyar tiiz a legszebben lobogjon s kiégessen minden salakot az aj, jobb Magyarország drágu ötvözetéből, akár felvidéki, akár erdélyi, akár „anyaországi“ származék is az a salak', mert legyünk azzal is Tiszáiban: van salak mindenütt, fölösen, egyikünk se mondhat ja el, hogy ne volna. Megyék, vidékei:, országrészek ügyeit jól, jobban elintézgetni: ezt is szép feladat. El is kell intézni. Csak el ne feledjük, hogy az Ország is itt van, unnak az ágyét is el kell intézzük. 1 Még itt száll az Országháza kupola- csarnokában azoknak a gyertyáknak a füstje, amelyek Teleki koporsóját szegtél: körül. Nem tudói: hívekben szolgálni emlékének, mint hogy ezeket a gondolatokat minden igaz magyar jóindulatába a jón I jam. Érdekes számok A budapesti Központi Statisztikai Hivatal kiadásában a napokban megjelent 1940 évi Statisztikái Zsebkönyv. A háromszáz oda), as mii részletesen feldolgozza a területileg jelentősen megnagyobbodott Magyarország különböző adatair, egyben pedig az egyetemes vi ág adatait ks. Ezek a számadatok igen sok érdekes ée jellemző következtetés levonására adnak alkalmat. Elsősorban is meg lehelt állapítani, hogy szerteszét a világban mindenütt hihetetlen arányban megnövekedett az úgynevezett városi lakosság létszáma. Üogiy csak néhány példával illusztráljuk ezt » megalapítást, a Zsebkönyv elmoudja, hogy Németországban 32, Angliában 23, Olaszországban 13, az Amerikai Egyesült Államokban 42, Kínában 18, Indiában 17 olyan város van, amelyek lakosságának ’énekszáma meghaladja a kettőszázezret. A világ legnépesebb városa New-York (7.154.300). A Zsebkönyv szerint Berlin a maga 4,338.766 lakosává) London elé került, ahol a lakosság létszám» 4,049.100. Most már egyébként Moszkva is megelőzte Londont, mert 4 millió 137.018 lakosa van. MAGYARORSZÁGI VONATKOZÁSÚ SZÁMADATOK Igen jellemzőek azok a Számadatok, hogy az egyes országokban ezer férfire hány nő esik. A legkevesebb Írországban 953, a legtöbb Lettországban 1133. Magyarországon ezer férfire 1045 nő esik. A házasságkötések arányszáma ezer lakos irtán számítva Magyarországon 8.2, Angliában 8 6, Németországban 9.4. A legmagasabb Uj-Zeclnndban 10.3. Az Írástudatlanság tekintetében változat, lanul Finnország vezet 0.9%.aJ. Magyarországon uz arányszám 8.8%, Olaszországban 21%. Görögországban 43.3%, Indiában 90.6%. GAZDASÁGI ADATOK Á külkereskedelmi forgalomban 1938-ban Nugvbritánnia vezetett 21.937 millió pengővel. Utána az USA, Németország, Francia- ország. Kauada és Japán következik. Mu- gyurország 1094 millióval a harmincadik helyen áll. Az autók tekintetében az USA vezet, ahol körű bélül minden negyedik emberre esik egy gépkocsi, az összes autók száma pedig mintegy harminc millió. Ezután Nflgybritan- nia, Franciaország, Németország, stb. következnek. Magyarországon 1938-ban 21208 gépkocsit tartottak nyilván, vagyis minden 375-ik emberre esett egy autó, A rádió-előfizetőknél1 a Sorrend ez: Amerika (25 és félmrí’ió), Németország (több mint 9 miliő), Nagybritannia, Japán, Fran- ciaorsszág. Argentina, Kanada, stb. Magyar- országon a rádió előfizetők száma nemrégiben haladta meg a hatszázezret. ÉS A SZELLEMIEK? Igen érdekesek a Statisztikai Zsebkönyvnek a köny vterme esre vonatkozó adatai. Itt az 1938 év adatai kerülnek feldolgozásra. Ebben az évben a legtöbb könyv németül jelent meg 25.439, ami ezer Ié- Iekre számítva 3.2 könyvet jelent. A sorrendben Franciaország, Nagybritannia, USA és Olaszország következnek, Magyar- ország a középen áll. 1938-ban ugyanis te- rületén 3136 könyv jelent meg, vagyis minden ezer léitekre 3.5 könyv e>sik. Ebbe a számba a zenemüvek ,a térképek stb. nincsenek beleszámítva. Az adatok általában azt bizonyítják, hogy Magyarország a maga közép-állam jellegének megfelelően mindenütt igen kedvező aránySzámma! szerepel, tanúságául amtók, hogy minden erőfeszítésével igyekszik gazdasági, kulturális és egyéb sikon a maga helyér méltóképpen megáldani és betölteni. MINIATŰRÖK De-ubz e-fri&idők a muU&ét esztendeje múlott januárban, hogy Pósa Lajos, a felejthetetlen magyar népdal és meseköltő, a csengő-bongó gyermekversihék bűbájos poétája, lakodalmát tart óta Andrássy Lidikével Monoton. Pásénak széleskörű, meghitt baráti társasága volt, melynek tagjai közül többen el is kisérték esküvői ünnepségére. A nevezetes aktus hamisítatlan magyar stílusban folyt le, násznagyokkal és vőfélyekkel. Rákosi Viktor (Sipulusz). a kitüiiő humorista, volt Posa násznagya, aki tempós beszéddel kérte ki a mennyasszonyt Nikolics Dömétől., a kiadó násznagytól. Sipulusz ragyogó kedvében volt. szellemes ötleteivel, mókáival mindvégig derűssé varázsolta a nászünnepséget. Sifailusznak egyik rimes bemondása métr régebben szállóigévé vált az egykori széles Magyarországon. Ez Kolozsvárt hangzott el a memorandum pör tárgyalására lejött budapesti hírlapírók vacsoráján, melyet Bartha Miklós rendezett Nagy Gábor kitűnő konyháján. Ezen a vacsorán Kerekes Sámuel, marosvásárhelyi tanár és hetilapszerkesztő, pattogó páros rímekben egy olyan pompás tósztot mondott, hogy az igazán elragadtatott Sipti- lusz nyomban a tószt elhangzása után igy kiáltott fel: Kedves barátom, Kerekes Sámuel, Én téged bámuel. Ez az ötletes verseled rögtönzése Sipriusznak aI Pósa Lajos nászlakomáján is fel-fel villant hatalmas derültséget keltve. Így mi- kor Dingha Béla vőfély illő rigmusokkal hozta elő a vacsora pompásan elkészített fogásait, már a leves beajánlására elhangzott vőfélyt versre nyomban igy válaszolt Sipulusz. Akármilyen jó is ez a leves Senkise mondhatja rá, hogy heves. Majd mikor Nikolics Döme násznagy szép beszédben köszöntötte az ifjú párt, Sipulusz igy riposztozottAki még szebb tósztot mond, mint Döme, Annak rögtön fusson ki a szőnie UtfytdiU (ftyula magasra iveit színészi karrier/e is Kolozsvárról indult >‘l, mint annyi tnas híressé ’ah színpadi nagyságnak. Innen vitte fel Ultrái a Vígszínházhoz s ott bontakozott ki páratlan színjátszó képessége, mellyel felejtheti-tlcnné tette o nevét. Csalt természetes, hogy mindig bizonyos nosztalgiával viseltetett Kolozsvár iránt, ahová visszatérnie igaz gyönyörűség volt. Komor zárkózottsága itt feloldódott és régi meg uj barátai körében szívesen beszelte el színészi életének érdekesebb epizód- Juit az ó utólérhelellenül kedves és jellegzetes modorábun. — Nemrégiben — mondotta egy kolozsvári vendégszereplése alkalmából kávéházi társasáéban — tanulmányokat akartam végezni az idegbetegek világában. Egy olyan szerepre készültem, hogy szükségét láttam a közvetlen tapasztalatok szerzésének az elborult eltnéjiíek között. Egy barátom, a lipót- mezei lábolyda főorvosa, szívesen vállalkozott, hogy néhány speciest bemutat nekem ápolt [ai közül, Furcsábbnál, furcsább alakok kerültek igy elém, az egyik arról volt nevezetes, hogy a telefonszámok zavarták meg az agyát. Kívülről tudta az egész budapesti telefonnévsort és ha az orvos rákiáltott, hogy például Hattyú gőzmosóda, nyomban rikkantotta, hogy 13-69 József. Minden életnyil. vánulásál a teíefonszániokhal szőtte össze, egyébként a jámborabb betegek közé tartozott és meglehetősen intelligensnek látszott. Tudta, hogy ki vagyok és elköszöriésekor azt kérte tőlem, hogy szerezzek neki egy szabad- jegyig a legközelebbi szerda estére, amikor kimenője lesz. Mint nem közveszélyes, egy ápoló társaságában hetenként egyszer kimé- heteit. Megígértem a szabadjegyet, melyet a portásnál kaptak meg. Egy Bracco darabot adtunk és kiváncsi voltam, hogy ennek crz erőteljesen megkonstruált, emberi szenvedi- lyekhel telitett színdarabnak, mely akkor már diadalmasan bejárta az európai színpadokat, milyen hatása lesz egy ilyen elborult elméjű emberre. Meghagytam tehát a portásnak, hogy midőn a jegyeket átadja, kérje az illetőt a nevemben, hogy várjon meg az előadás után, mert beszélni akarok vele. így is történt és mikor azt kérdeztem tőle, hogy: — No, kedves barátom, hát hogy tetszett ez a nagyszerű darab, — fitymáló taglejtés- eel így válaszolt: — Ugyan kérem, hát ez is egy darab, hiszen az egészben egyetlen telefonszám se fordult elő... A vcUadi hires fabódé valamikor erős versengési tárgya volt a legjobb vidéki színi direktoroknak. Mikor még nem volt állandó színháza Nagyváradnak, a Fő-utcai Bazár kertben épült színkör a legkitűnőbb nyári állomás volt, itt a legkisebb deficit mellett húzhatta át a nyári vakációt bármelyik nagy társulat. A nyári játszási engedélyt a városi közgyűlés szavazta meg s igy a pályázó direktorok a városatyák voksait igyekeztek megszerezni, hogy a többséget a maguk javára biztosítsák. Az 1898-iki nyáron Ditrói Mór, a kolozsvári és Leszkay András, az aradi direktor szerelték volna megkapni a színkört. Megindult a nagy kortes hadjárat, amelyben maguk a direktorok is serényen részt vettek. Személyesen keresték fel a városatyákat. A harc az agilisabb Leszkay javára dőlt el. A kudarc nagyon bántotta Ditróit. mert a városatyáktól személyes látogatásai során kapott biz- tatásokból győzelmet remélt. Zokon vette hűtlenségüket s egyik városatyának, aki becsületszavát adta neki s mégse szavazott rá, szemrehányó levelet is irt. — Maliciózvs levele teljesen indokolatlan, — volt a városatya válasza, — a dolog egyszerűen ug\ történt, hogy Ön a becsületszavamat, Leszkay pedig a voksomat kérte. Azt hiszem, korrektül jártam el. hogy mindkét udvarias kérést teljesítettem, Önnek adtam a becsületszavamat, Leszkaynak pedig a voksomat. A (fafid~UávéUáz egykori bohém-asztala sportszerűig gyártotta a valamikor oly divatos „Mi a különbség?1' kérdésű vicceket. Akadt olyan rémes, hogy elnevezték a hét legrosszabb viccének. Ilyen volt az is, mikor a Pongrácról elnevezett fagyos szent napján Ivánfi Jenő azzal állított be a társasághoz, hogy tudjátok mi a' különbség Pongrácius és a náthás ember között? — No mi% no mi? — érdeklődött az asz13Z — Hát Pongrác fagyos szent, a nátfnis ember pedig tüsszent, — felelt Ivánfi, de már szaladt it... P. B.
