Ellenzék, 1941. március (62. évfolyam, 50-73. szám)

1941-03-01 / 50. szám

A mi vasútunk: a szamosvöigyi vasúi Építette Bánffy Dezső br. Az 1880 XXXÜ-ik t. ez. alapján kapott koncessziót arra, hogy a Szamosvöigyébeii vasút épülhes­sen. Energikus ember volt, amit feltett magá­ban, ha ég szakadt és fold rendült, keresztül vitte. Nemcsak a saját, de családja vagyonát is kockára tette, ennél a vállalkozásnál, pedig fillérnyi személyi haszna sem volt belőle. Sőt ő és bzamosmenti birtokos társai több száz hold földdel járultak hozzá, hogy a Sz. V. V. felépülhessen. Kaptak ugyan ellenértékűi törzsrészvényeket, amelyek után azonban az elmúlt 60 év alatt soha egy fillér osztalékot nem kaptak. Pedig bent ültek az igazgató­ságban, módjuk lett volna az osz.talókot a ma­guk jovâra is megszavazni! Hiába, nem voltak üzletemberek, önzetlen, igazlelkü magyarok voltak. Sok száz más meg­gazdagodott a vasút révén, csak az Épitők maradtak az erkölcsi haszonnal. Dést Báufly Dezső tette várossá, hálás is volt a város érte: mert szobrot ígéri neki. Sajnos, csak ígért. Erdély részbeni felszabadulásával a SzVV is állambirtokba került; összekötő kapocs lett az anyaország és a Székelyföld között. A SzVV hihetetlen gyorsan és nagymérték ben segítette elő a három megye lakóinak — még pedig nein kis mértékben a románoknak is a gazdasági gyarapodását. Egy emberöltőn át tartott era békés fejlő­dés és gyarapodás, ainig 1923 február 1-én a romáit állam minden megkérdezés nélkül „brachiummal" (erőszakkal) birtokába vette a három megye főütőerét a SzV Vasutat. Az elmúlt 17 év alatt a C. F. R. gazdálko- dási módszere mellett sikerűit is az előző bol­dog korszak jólétét semmivé tenni. Tönkre ment a birtokos, a kereskedő, iparos, hivatal­nok egyaránt. A C. F. R. beinkasszálta az évi átlagos 100 millióra rugó bevételeket; de fizetni nem fi­zetett senkinek, A Sz.v.v. főrészvényeseivel is csak 1933-bort tehát tiz év múlva egyezett ki úgy, hogy uz agyenkinzott főrészvényesek belefáradva az áldatlan harcba, minden feltételt elfogadtak, csakhogy valamit lássanak veszendő tőkéjük­ből. Elfogadták a részletletagadásra berende­zett konverziót, melyet most a magyar állam kell majd rendezzen! A román állam először is az 1000 arany- koronás elsőbbségi és törzsrészvényeket lebé­lyegezte 500 lej értékűre (1 Leu~0.33 Pen­gő). Ezen már milliókat veszteitek a részvénye­sek. Természetesen az elmulţ tiz évi bevétel­ből a €. F. R. nem fizetett egy bani oszta­lékot. Miután a román állam megkötötte sz egyezséget a részvénylöbbség-tulajdonos bécsi bankházzal, fizetett neki valami csekély „rá­tát" (Törlesztést), a többit az 1971-ben le­járó koncesszió lejártáig részletekben való törlesztését Ígérte. Most a Magyar állam, mint jogutód, fizetheti ezt is. A román állam birtokában a részvény ma­joritásnak (többségnek), nem tartotta sürgős­nek a többi részvényekkel va'ó kiegyezést. Tehette könnyen, mert a 19600 drb rész­vény birtokában, a birtokosnak semmi bele­szólása sem lehetett, annál kevésbé, mert a második nagy csoport 2168 drb. elsőbbségi részvény (ami megfelel 10 százaléknak) tulaj­donosa: a vasút személyzetének a nyugdil- intézete, Bánffy Dezső hr. korát ötven évvel meg­előzve (lordot is), így kivánt gondoskodni o vasút *-zemélyzetérő:, hogy a nyugdíjintézet vagyonán keresztül a személyzet is résztulaj­donosa lett a vasútnak! A R. társaság szociális érzésére vall az, hogy amennyit az alkalmazottak (6.8%) fi­zettek a nyugdíjalapra, ugyanannyival járult hozzá a R, társaság. Ezenkívül azonban a nyugdijakat is az üzemszámla terhére vállalta úgy, hogy a befizetett 6.3-{-6.S% évről-évre a nyugdíjalap javára kamatozott. Az évi osztalék megállapításánál az elsőbb­ségi részvények a 2168 drb. után az 50%-ot is a nyugdíjalap kapta meg A román áliam 1933 február 1-1 én 34.670.938 lejre érté­kelte és annyiba vette át ?. Sz.v.v. nyugdíj­alapot; Reális értéke ennek a tízszerese! De sem az eltelt tízévi bevételekből az 5 százalékot, a 2168 nyugdíjintézet tulajdonát képező részvény után nem fizet’e be, sem az alapszabályok szerint a 6.8 százalék nyugdíj­járulékot nem fizette be a nyugdíjalapba­Ellenben kétségtelen rosszakarattal meg­állapított nyugdíjjal nyomorította meg a m i- gvar nyugdíjasokat. Például egy román mun­Beszélgetés a tartós biológussal Dr. Celei Jézsef egyetemi tanár nyilatkozik tudományos kutatásairól és a biologia időszerű kérdéseiről KOLOZSVÁR, február hó. Az Egyetemi Kliuíkák épületsorán túl az emelkedő ivü Mikó-uccán csöndes kis parkban áll a régi Mikó-kertben az Állattani Intézet emeletes é- pülete három más tudományos intézet épületé­vel együtt. Mintha külön kis világ lenne ez a hely, ahol a park zárt területén csöndes és komoly tudományos munka folyik napról- napra. Tudásra éhes fiatalok jönnek el ide és professzoraik vezetésével dolgoznak, ku tatnak, tanulnak. Csupasz fák roskadoznak a nedves februárvégi hó alatt, mögöttük emel­kedik az Állattani Intézet, amelynek falain belül az élet kifogyhatatlan titkait keresi a tudós és tanítvány. Csigalépcső visz fel az emeletére, ahol Dr. Géléi József professzor fogadja az Ellenzék munkatársát. Ez a csön­des félóra, amit dolgozószobájában töltünk vele, olyanforma érzéssel tölt el, mint meg- pibenés fárasztó rohanás után. Jó! esik ilyeu emberrel beszélni mint a professzor ur, hall­gatni csöndes, megfontolt beszédét, hallani arról, hogy ma, amikor életek ezrei pusztul­nak el a háború véi-izü és fiistszagu ferge- tegében, emberek, tudósok, kutatók azért dolgoznak, hogy megismerhessék a minden­nél hatalmasabb, meg!ejlhetetlen titkot, az életet. Igazi magyar típus a professzor, aki bá- romszékmegyei székely. Árkos községből való s izy érthető, hogy szívesen, boldogan jött újra Kolozsvárra, a felszabaduláskor. MÉG BESSZ ARÁBIA VISSZA­CSATOLÁSA ELŐTT... — Annvira fontolgatás, sajnálkozás nélkül hagytam ott a szegedi jólétet, földemet, ott elhelyezkedett gyermekeimet, s mindazt, ami az ottani megállapodott életet jelentette — mondja a professzor — hogy még Besszarábia visszacsatolása előtt irtain Szily Kálmán államtitkárnak és arra kér­tem öt, hogy ha Kolozsvár visszajön és al­kalom adódik, engem okvetlenül helyezze­nek vissza az itteni egyetemhez. Így pillanatra sem vetődött fel előttem, hogy Szegeden is maradhatnék. ahol pedig két leányom vau férjnél. Minden latolgatást fö­löslegessé, sőt lehetetlenné tett az a nagy öröm, amit Kolozsvár visszatérte okozott ne­kem. így én már csak itt akarok dolgozni, de mivel székely vérem lehetetlenné teszi, hogy föld nélkül éljek, szeretnék itt is olyan gyü­mölcsöst, mint Szegeden, amelynek minden egyes fáját ismertein és gondoztam. SAJÁTOS ERDÉLYI PROBLÉMÁK — Milyen sajátos erdélyi problémával fog­lalkozik most a professzor ur, mint biológus? — Erdély állatvilágával — feleli — min­den szombaton ésrvasárnap kirándulni vi­szem az intézet fiatalságát. IS'agy örömöm az, hogy az Afáthy-féle inté­zet sokkal nagyobb mértékben szolgálhatja a tudományt, mint régen, mivel e pillanat­ban itt négy intézetben folyik tudományos művelés és igy az eredeti intézet számban és erőben csak gyarapodott. — Professzor urnák a napokban könyve hagyta el a sajtót. Ez a könyv nemzetpoliti­kával foglalkozik. — Persze csodálkozik —■ mosolyog —* hogy miképpen jut a biológus ebhez a témá­hoz. Nos hát megmondom. A biológus mindig foglalkozik a szervezet és a szervezés kérdésével, a biológust min­dig érdekli, hogy valamely táj milyen befo­lyást gyakorol az ott élő világra Engem elsősorban az a kérdés foglalkoztat, hogy milyen vonatkozásban van Erdély kü­lönleges környezeti adottsága az itt élő lé- nyekkel, hogy milyen befolyást gyakorol az erdélyi táj népre és világra, ami nemzeti vonatkozásban egyet jelent azzal, hogy Er­dély különleges földtani és földrajzi táji alkata megnyilvánul az itt élő emberek éle­tében is. A biológus, aki ismeri az életet és az élet megnyilvánulásait, világos magyarázatát leli például annak, hogy mi a székelység külön- maradúsának és önállóságának titka. A szé­li elység folytonossági történelmi életet élt, megőrizte hagyománpait, fejlődött és erősö­dött. Ez a tÖrténelernfolytouosság összefilg gésben van a székely vidékkel. Hogy példát mondjak, a különleges táj volt az. amely kifejlesz­tette a székely balladát, ezt a ropszpdihwi miifajt, amelyben szinte benne él a székely rapszodikus táj: a hegyvilág, u völgyek és fennsíkok végtelen szaggatott változat os­sága. Arra kérem Géléi József dr-t. mondja el nagy vonásokban mivel foglalkozik köny­vében. A nemzetépitő szolgálat megszervezése — Könyvem alapgondolata az, hogy sajnos minálunk a nemzetépitő szolgálatra, megszervezésre, nem tesznek semmit- A hivatalokban többnyire csak fenutartó és nem gzervező munka folyik és nem is foly hat, mert aki a jelen fenntartási munkájában merül ki, az épitőinunkával foglalkozni nem bir. Könyvem pálcát tor amellet. hogy netn- zetépítő szervezetet valósítsanak meg. A legfőbb feladat, a fejlődéskutatás szolgá­lata, amely a jövendöl szolgálja. Ki keil kutatni azt, hogy tn'.hen hol lehet építeni és a magyarság jövea iöjét szolgálni. A biológus, aki az élő szervezetet ismeri, az egyént a nemzeti szervezetnek sejtjeként látja és az egész szervezetet magát a nemzet­nek ismeri. Ilyen vonatkozásban óriási lehe tőséget látok a székelységben. Meg kellene valósítani a székelység népi honfoglalását, el kellene árasztani az. országot ezzel a friss erejű néppel. A székely iparra és kereskede­lemre született nép, az ő ilyen irányú tehet­ségét nem szabadna vásárokon felapróznia. Az Erdélyi Pártban is csak azért vállaltam, vezetőműnkét, hogy a könyvemben lefek­tetett elveket a párt segítségével előbbre vigyem. Célom nem a pártérdekért való politizálás, az egyéni felemelkedés, hanem csakis a kö- ■zösségtudat ápolása, amely sajnos bennünk a magyarságban nincsen eléggé meg. A ma­gyar törzsek közül különösen a székelység az. amely a történelem során mindig nagy közösségtudatot árult el s amely az összes magyar törzsek között meg is őrizte ezt. így magyarázható, hogy megőrizte önmagát is. hogy történelmet csinált, mert a benne élő közösségtudat óriási fenntartó erőt jelent. A magyar faj olyan kitűnő, hogy mindet reményűnk meg lehet arra. hogy a magyar összeséget is rá lehet nevelni hogy miként ■a—— hás nagyobb nyugdijat kapott és kap a ma­gyar államtól ma is, mint egy főfelügyelői A CFR által be nem fizetett osztalék és a 6.8 százalék hozzájárulás az elmúlt tizenhét év^ alatt meghaladja az ötmilliót! Mindezek után a nyugdíjasoknak amúgy is nyomorúságosán megállapított nyugdija és az •arra kegyesen adott előleg közti különbözet is meghaladja a nyolcmillió lejt. Hiszen csak a 63 nyugdíjas tisztviselőnek a CFR „gyen­ge“ 5,124.000 lejjel maradt adós! a székely ember, hittel és tudattal, öntu­dat tál és akarattal haladjon a jövő felé. — Most már érti ugy-e, hogy a biológus szemlélete lehetővé teszi azi, hogy mint nem- zetpoütikus észrevegyen egyes kérdéseket. TUDOMÁNYOS MUNKA —• Mint biológust, e pillanatban milyen tudományos kérdés foglalkoztatja professzor urat. — Már régen foglalkozom az úgynevezett véglényekkel, vagyis az egysejtű lényekkel. Az, hogy ezeknek a szinte elképzelhetetlenül parányi élőlényeknek titkát kikutattuk ma­gyar dicsőség, ugyanis mi állapítottunk meg, hogy ezek az egysejtű lények érzékszervekkel Ó9 idegrendszerrel rendelkeznek. Vannak olyanok, amelyek látnak is, de általában azt mondhatjuk róluk, hogy a látás kivételével épugy tapintanak, éreznek, szagolnak, mint a magasabbrendü lények, amelyek sejthalmaz- ból ádanak. Ezek a pici egysejtű állatkák éppoly összliangzatos munkára képesek, mint a sokmillió sejtből álló gerinces állat. Köz­ben rengeteg aprólékos módszert kellet ki­dolgozni, mig ezt megállapíthattuk, ezek a módszerek is mind egy-egy kis magyar dicső­ség, melyet tanítványaimmal közösen szerez­tünk. — Erről természetesen a nemzetközi tudo­mányos világ is tud. — 1926 ban adtam elő Kdeiben a friss fel­fedezéseimet egy kongresszuson — feleli a professzor ur. Később meghívásra Lisszabon­ban nagy érdeklődés közepette tartottam ösz- szefoglaló előadást, melyen bejelentettem, hogy az eddig érzéketlennek hitt véglényeket nemcsak az érző lények világába kell soroz­nunk, hanem azt is megállapítottuk, hogy nemcsak van idegrendszerük, de idegrendsze­rük tagolt, éppúgy, mint a magasabbrendü lényekké. De hogy teljes legyen a mérleg, nem sza­bad kimaradjon belőle, hogy a CFR magával vitt 34 SzVV mozdonyt és mintegy 1500 te­herkocsit. A Szegény Szvv. nyugdíjasok most örülve a felszabadul ásnak, kimerülve, leszegényed- ve, türelmesen várják a MÁV-lól nyugdijuk méltányos rendezését! Remélik, hogy a MÁV tekintette! lesz a román igában eltöltött hu­szonkét esztendőre és nem váratja meg őket sokáig a rendezéssel. — Sokat utazott professzor ur? — Eleget — feleli — de higvje el, hogy még az utazásnál is érdekesebb az itthon végzett kutató munka. A biológus, aki titkokat fejt meg, úgy érzi, hogy minél jobban halad a tudomány, annál több titok támad előttünk. Valami kimeríthe­tetlen és örök kíváncsiság él az emberben e titkok iránt. Például reggel, mikor bejövök ide, legelső utam a laboratóriumba visz és amig a napi kutató munkát el nem végzem, képtelen vagyok embereket fogadni, vagy kü­lönösebb adminisztrációs munkát végezni. Egyik tanítványommal most a fákon és sziklákon látható zöld rétegek állatvilágát kutatjuk. , Ez a sziklákat oly széppé varázsoló szin nem moha, hanem agy fest mintha a fa kérgét vagy a sziklát zöld festékkel mázolta volna be valaki. Ebben a vékony rétegben egy egész élő világ található, millió és millió olyan lény él bennük, amely különben csakis a víz­ben találja meg életfeltételeit Ugyanis a zöld rétegben láthatatlan vizréteg is található. Ta­nítványaimnak most ezeknek az eleven réte­geknek kikutatását tűztem ki feladatul. A VALLÁS KÉRDÉSE — Még egy utolsó kérdést professzor ur. Mint olyan ember, aki napról-napra materiá­lis tudománnyal foglalkozik, vallásos-e? Megcsillan a szeme, nyugodtan, határozot­tan és nagyon mélyről feleli: — Nem is lehetek más. Nemcsak az élő világ hatalmas voltánál: láttára ébred fel az emberben Isten iránti végtelen alázat, hanem nevelésem is azzá tett. A székely mind vallásos ember s ilyen valiá- sos szellemben neveltek engem is. Apám uni­tárius, anyám katolikus volt. De kisfiú kó­lómban testvéreimmel együtt eljártunk a ka­tolikus templomba is, mert édesapám kivan sága az volt. hogy ismertük meg anyánk val­lását is. Most is emlékszem, bogv a mi mezte­len unitárius templomunkban mindig hiá­nyoztak nekem a katolikus templom szép szí­nes képei, szobrai, keresztjei. A katolikus tmeplom menyezetére cikázó fecskéket vará­zsolt a falusi művész. Sokát gondoltam arra. hogy miért nincsenek az unitárius templom boltozatán is ilyen gyönyörű fecskék... Ilyen ember Celei professzor ur, az Élet­tani Intézet nagynevű vezetője. MÁRTON LILI iratkozz be az Érdi Kolozsvári és kolczsmegyei pártiroda: Farkas-utca 7. sz. Telefon: 25-38. Beiratkozni teilet minden nap délelőtt 8-tcl 2-ig és dilulán 5—7 ára között.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom