Ellenzék, 1941. március (62. évfolyam, 50-73. szám)

1941-03-04 / 52. szám

T^TT lot tei us 4, TBZZ'nST’ÉK mm 3 „Csak az egész áRaagépszet ismeretében tutijuk a különbőzé rész!elfciüíicíókat betölteni“ ^ ftiO+td&Ua T&'e-ki HtiHUvUwfoäk a l^zipazyatisi twáb&Uétanfofyaf» meg*totóját* ­lereszles-Fisshsr és Lak? miniszterek beszédei ez országot érintő [tűszerű kérdésekről BUDAPEST, március 4. (MTI.) A kor many megbízásából a belügyminiszter ál­tal rendezett hetedik közigazgatási to- j vábbképző tanfolyamot hétfőn délelőtt nyitották meg ünnepélyes külsőségek kö­pött a belügyminisztérium dísztermében. Teleki Pál gróf miniszterelnök nagysza­bású előadásban fejtegette a közigazga­tási tisztviselők munkásságának általá­nos irányelveit. Vitéiz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter közegészségügyi politikánk irányelveiről, Laky Dezső köz­ellátási miniszter pedig az ország köz­ellátásának kérdéseiről és a közigazga­tásról tartott előadást. Teleki Pál gró'f miniszterelnök beszédében többek között ezeket mondotta: A MINISZTERELNÖK BESZÉDE -—- A nemzetet vezetni kell. A veze­tésre a nemzet elitje hivatott. Az elit az erkölcs, a tudás, a feladat elitje és a nem­zet elitje általában, amit belefoglaltak, az akarat elitje. Elit: érezze a nemzeti feladatot, vállalja azt — s igy a legerő­sebben érzi a nemzethez tartozást. A nemzet elitjéhez csak azok számít­hatnak, akik erkölcsileg magasabban állanak, illetőleg, akik erkölcsileg ott állanak, ahol minden embernek állania kellene. Az elithez tartozik a falu lakója is, ha er­kölcsileg megüti azt a magas mértéket és példával, tanáccsal és irányítással ilyen irányban hat embertársaira Az elit azután mindenesetre a tudás elitje is. A feladat elitje is, a tudás elitje is, mirulazoké, akikre a nemzet olyan feladatokat bízott, amelyek teljesítésénél más embereket, Vagy az emberek nagyobb körét közvet­lenül, vagy közvetve befolyásolhat. Ezek minden területen alkotják azt az elitet, amelynek feladata a nemzet vezetése. A nemzetvezetés államvezetés, még pe­dig minden fokon az egész állam veze­tése. Bármilyen állásban lehet valaki, az egész államvezetésben, az államvezetés egysé­ges munkájában vesz részt, ami nem je­lenti azt. hogy mindenki mindenbe be­leüsse az orrát, hanem mindenki tartsa ott, ahová való. Az államvezetés tehát részvétel a nem­zetnevelésben, mind funkcióban, mind a. közigazgatásban és ugyanakkor rész­vétel a társadalom vezetésben is, mert minden köztisztviselőnek a maga he­lyén olyan erkölcsi magaslaton kell álla­ma, hogy a társadalmat a maga példájá­val irányítsa, sok szó, sok beszéd külö­nösen saját egyéni magaviseletével ellen­kező beszéd nélkül. NEMZETVEZETÉS ÉS ÖNKÉPZÉS — A részvétel a nemzetvezetésben, mint hivatalos nemzetvezetésben elsősor ban megértést káván az állam valameny nyi feladatával, az államvezetésnek min den néven nevezendő funkciójával. Ki vánja ezek megértését és átérzését. Ki ván elmélyülést a nemzetvezetésben és ki válóan a nemzet mivoltában, amire ma különösen szükségünk van, mert a mai Európában újra olyan népvándorláskora beli gondolatvilágátformáló erőket élünk, amidőn fontos, hogy ismerjük és önma­gunkban ápoljuk saját neinzetfogalrnuri- í kát, amely nemzetünknek karaktert és ■ létjogosultságot ad, mert különben meg- ; szűnünk magyarok lenni. Tehát a nemzet i magyar mivoltába való elmélyülésnek feladata áll előttünk. A nemzetneveléshez tehát önképzés kell, ismeretek szerzése, ismerteteknek olyan átgondolása és önmagunkba való olyan leszűrése, amely önkéntelenül is helyes cselekvéshez vezet, tehát nemcsak funk­cionáriusokat, hanem ennél sokkal töb­bet, embereket farag mindnyájunkból az élet minden körülménye között. Különö­sen a fiatalságra áll ez, amelynek ilyen irányban haladnia és elmélyülnie szük­séges. —Ez azután ahhoz is vezet, hogy a közönségben a nemzetet lássuk, tehát aniikor á közönséget kiszolgáljuk, irányít­juk, vagy ügyeit intézzük, sohasem a kö­zönséget, az egyes embert lássuk, hanem a nemzetet, mert mindig nemzetet irá- 1 nyitunk és a nemzet ügyeit intézzük a legkisebb egyes esetben is, amelyet inté- züuk. És ezzel a nemzetet neveljük is. TÁRSADALOMVEZETÉS ÉS NE­VELÉS —- Egy másik szempont, melyre mindig gondolnunk kell, bogy amikor mint tisztviselők valamilyen he- I lyen közfunkcióban a nemzet ügyeit intézzük, egyszersmind társadalmat is vezetünk és nevelünk, mert mindnyájan a társadalom tagjai va­gyunk. Mély felelősségtudattal kell cse­lekednünk, mert nem szabad elfelejte­nünk, hogy nemcsak a közfunkciók, ha­nem a köztisziviselőnek minden egyél) funkciója, minden egyéb cselekedete is hozzátartozik a vezetéshez, mert az mind nemzetvezető. Parancs és vezetés-— A vezetés azonban nem parancs. Pa­rancs ideig-óráig funkcionál, de társadal­mat még sohasem formált igazán és társa­dalmat még sohasem tartott össze. A parancs tarthat össze és formálhat jelen társadalmat, de jövő társadalmat soha. A vezetés elsősorban példaadás. — A másik: parancs helyett megértés. Az embereket meg kell érteni és ügyü­ket nem szabad úgy intézni, hogy az ügy legyen a norma, az embereket pedig egy­formáknak, számoknaik nézzük, akárki­ről légyen szó. Aki vezet, annak tudnia kell, hogy mi­lyenféle karakterű emberekkel áll szemben Az' emberek különböző csoportjait eleve ismerhetjük nagyvonalakban és az ő gon­dolatvilágukba bekapcsolódva keli saját argumentációnkkal élni. Nem úgy, hogy közöljük veie, hogy a jog ezt vagy azt igy vagy úgy iria elő, hanem az ő gondol­kozása sze'rint is megértessük vele, hogy valaminek miért kell igy vagy úgy len­nie — ezt már magunk között sokszor tréfává tettük ——, nem azon a nyelven, amelyen írni szoktunk, hanem úgy, hogy mindenki megérthesse. Saját nyelvén kell hozzászólni. — A parancsolás azonkívül tanítás. I\em parancsszerüen, hanem tani tó mai­don kell fellépnünk. Minden egyes intézkedéssel nevelő mun= kát is kell végeznünk az intézkedés meg­értésére. A vezetés nem parancsolás, ha­nem leleményesség. Leleményeseknek kell lennünk az ügyek egyéni elintézésénél, A leleményességgel természetesen együtt kell járjon a felelősség vállalása. Merjünk ügyeket egyénilég, egyéni karakter sze­rint ügyességgel elintézni és vállaljuk an- nak felelősségét. — A vezetés éberség is. Meg kell keresnünk nemcsak a bajt, hanem a bajnak okát is s akkor nem kell majd parancsolni, hanem ellenke­zőleg, mi megyünk a dolgok elébe. A cselekvés egyöntetűségéhez hozzátar­tozik elsősorban az, hogy az egyhelven miiködőknek össze kell fogni, a legki­sebb kategóriában: a faluban. Alig talá­lunk helyet, ahol teljes volna a megér­tés, pedig ez a legnagyobb haj. A falu vezetőinek harmóniában kell dolgozniuk és tudniok kell, hogy egy kötelességnek a végrehajtói. A mai társadalomnak, a mai modern gondolkodásnak sajnos egyik része, egyik eleme az irigység s igy társadal­munk nagyon sokban ezen épül fel. Ne irigykedjék senki, ha valaki előbbre jut képességeivel, amelyek lehetnek szel­lemiek, erkölcsiek, lehetnek mindenféle vonatkozásnak. Utat kell engedni a veze­tésre hivatottaknak, sőt egyengetni kell útjukat. Sokszor megtörténik még maga­sabb kategóriákban, magasabb vezető­helyen is, hogy valaki a második hegedűn való játszásra a legkitűnőbb, a legalkal­masabb ember, de az elsőhegediit soha nem adnám kezébe. Tehetség dolga ez. EGYETEM M 0 l G Ú ELNÉMULT HARANGOK RÁKOSI VIK OR halhatatlan regénye nyomán készült film. — Fősz.-ben: Kiss Farsííc, Lukács Margit, Hagy lsi*ái és Toir»pa Pufi. Műsoron kivül a legújabb hiradó. Jegyek elővételben kaphatók az Egyetem Mozgó pénz­táránál délelőtt 11 -tói 1 óra között. — Előadások kezdete pontosan 3, 5, 7 és 9 órakor. Budapesttel egy­idejűleg ma, ked­den premier I! 1 üi államgépezet ismerete —- Szükséges az államgépezet ismerete sokkal szélesebb körben, mint az a rész, amellyel magunknak kell foglalkoznunk. Csak az egész államgépezet ismereté­ben tudjuk a különböző részletfunk- ciókat betölteni. I Egy lépéssel tovább menve azt monda­nám, kötelességünk, hogy minél szélesebb Látókörünk legyen. Minél szélesebb bá- izisu látókörre támaszkodunk, annál em­beriebben fogunk tudni a ránkbizott ügyekben intézkedni. Tehát látókörünk le­gyen, de a vezetésben és az igazgatásban mégis saját munkakörünkre korlátozód­junk. Ez nagy fokú fegyelmet jelent és Keresztes-Fischer belügyminiszter a közegészségügyi politika irányelveiről Á miniszterelnök nagy tetszéssel foga­dott beszéde után vitéz Keresztes- Fischer belügyminiszter ismertette azokat az általános irányelveket, amelyeket a magyar közegészségügyi politikának kö­vetnie kell. — A feladatokat nézve — mondotta a belügyminiszter — a közegészségügyi politika két ágazatra ez a legnehezebb: a látókört tágitani azért, hogy a ránkbizott ügyet jól elin­tézzük, de nem azért, hogy egy mégis mindig félismeretnek maradó ismerettel kritizáljunk. És hozzáteszek még egyet: mértéktartás. Mértéktartás saját magunk számára és ezáltal e mérték betartása az általunk ve­zetett társadalommal is. Sok mindent el­mondtam a vezetésről. Szívlelje meg min­denki azt, amit mondtam és mindenki vegyen részt egyetértésben a nemzet kö­zös vezetésében, amelyben mindnyájan egyforma fontos helyen ülünk, ha más és más is a feladatunk. oszlik, az egyik a betegellátás, a má­sik pedig a megelőző védekezés. — Kétségtelen, hogy kórházügyünk je­lenlegi állapota nem kielégítő. Az egész országban összesen 52.450 kórházi agyunk van, amely határozot­tan kevés. I Sokkal rosszabb azonban a helyzet a visszatért felvidéki és erdélyi területen, Úgyhogy első feladatunk ezeknek a terü­leteknek legalább a trianoni országrész­nek színvonalára emelése. A társadalombiztosítás kérdéseiről szól­va a belügyminiszter rámutatott arra. hogy itt a fejlődés iránya az. hogy minél szélesebb társadalmi réteg kapcsolódjék be a biztosításba. A betegellátás legfontosabb tényezője, az orvos, ma kétségtelenül válságos és át­meneti helyzetben van, éppen az egyéni ellátásról a kollektiv ellátásra való átme­net következtében. Jogos panaszokat hal­lunk az orvosok részéről és a közegészségügyi politikának feladata az is, hogy nz orvosokat olyan helyzet­be hozzuk, hogy nyugodt megélhetésülc biztosítva legyen. A magyar egészségügyi politikának egyik ugyancsak fontos feladata a vidéki orvo<- lakásokról való gondoskodás, a vidéki or­vosok megélhet ősének biztosítása, hogy ezáltal lehetővé váljék az orvosok megfe­lelő felosztása. A betegellátási kérdések megoldás* nagyjában helyes irányban halad. A megelőzési feladatok megoldásától azonban aránylag messze vagyunk Ma­gyarországon. Át kellett térni az álta­lános egészségvédelem megvalósítására. Kifejlesztettük a zöldkeresztes szolgálatot, amelynek az a hivatása, hogy kis, falusi viszonylatokbau az általános egészségügyi gondozást ellássa. A zöldkeresztes szolgá­latot fokozatosan fejlesztjük. Olyan sü­nivé kívánjuk tenni a zöldkeresztes háló­zatot, hogy valóban alkalmas legyen a közegészségügyi feladatoknak és vele kap- , csolatosan a szociális feladatoknak, a szó- ciális gondozásnak ellátására. Odáig akarunk elmenni, hogy 1200— 1400 emberre jusson egy-egy védőnő. Természetes dolog, hogy a Stefánia-?**)- vétség által a városokban végzett anya- és csecsemővédelmi szakmunkát ezentúl is folytatjuk. Különös nehézséget okoz a visszatért területeknek a megelőzés tekin­tetében való sokkal elhanyagoltabb álla­pota. Megfelelő összeget kölcsönöztünk ki a helyzet orvoslására. A társadalomnak a közegészségügyi megelőzés munkájába való szoros bekap­csolódásának megvalósítása folyamatban van. Ebből a célból alakult meg az Or­szágos Egészségvédelmi Szövetség, amely­nek hivatása, hogy átvegye mindazokat a funkciókat, amelyek a társadalomra a közegészségügyi politika terén hárulnak. Továbbmenve ebbe a munkába egysége­sen be kell kapcsolódniok mindazoknak a társadalmi intézménynek, melyek szo­ciális, vagy egészségvédelmi célt tűztek maguk elé. A bekapcsolódásnak lehetőleg önkéntesnek kell lennie, de ha úgy nem megy, kényszerítő eszközöket is fel fogunk használni. Reméljük, hogy a társadalmi vezetők és a köztisztviselők között olyan meg­értés alakid ki, amely biztosítja egész­ségügyi politikánk nagy feladatainak megoldását. LAKY MINISZTER ELŐADÁSA Ezután Laky Dezső közellátási minisz­ter tartotta meg „Az ország közellátá- sának kérdése és a közigazgatás“ címen előadását a tárcája körébe eső feladatok megoldásáról. A közellátási kérdések megoldása ma ezerféle szempontot követel, de minden kérdésnek megoldásához szük­séges, hogy az ország minden egyes fia szellemi és fizikai képességének tel­jességét tudja nyújtani. A közigazgatás feladatait nézve, a közel­látás szempontjából rendelkezünk olyan szervezetekkel, amelyek megvannak, de ezenkívül több szervezetre, e feladatkor szélesbitésére is szükség lesz. A közigaz­gatási munkálat különböző irányokba fog kialakulni. A közellátási szervezeteket közel kell hozni a lakossághoz. A közellátás körébe tartozó javak fel- I derítése és szétosztása u közigazgatás problémája, melyet meg kell oldani és ügy kell az ügyeket intézni. hogy abból a legkevesebb panasz adódhassák. Hogy a szétosztás jegyrendszerrel, vagy utal- ványrendszerrel történik, ez a kérdés ott dől el, hogy valami szükségletből van-e annyi, amennyi szükséges ahhoz, hogy mindenki kapjon belőle. Befejezésül a miniszter hangoztatta, hogy a mai generációnak a nélkülözések és küz­dések .közepette tudnia kell, hogy senki sincs a világon önmagáért. Ha ezt a tanulságot mindenki levonja, az ország megujhodva kerül ki a ruai meg­próbáltatások kereszttüzéből. T. IS, ül­és. kit no­ulp ián •Ól, lo­in­Y él­ik. kis na ük ul '0­m II

Next

/
Oldalképek
Tartalom