Ellenzék, 1941. február (62. évfolyam, 26-49. szám)

1941-02-07 / 31. szám

/ A román BindserogfőI az orosz fogságig IV. Treiber János érdekes cikksoro­zatát az alábbiakban folytatja: Délután halálra!áradtan értük el Taruti- nőt, Délbesszarábia egyik szegényes városká­ját, melyben nagyobbára zsidó kereskedők és iparosök és német földművelők laknak. A városka zászlódiszbe öltözött. A házak abla­kaiból méteres vörös sarlós-kalapácsos zász­lók lengtek. A lakosság nagyrésze ujjongva fogadta a szovjettankokat. Minket eleinte észre sem vettek, de egyesek, úgy látszik, nem nagyon szívleltek, mert az oroszokkal egyáltalán nem törődve aztán csak bennün­ket, szidtak és átkoztak messziről. Mindegyre nőtt azoknak a száma, akik csak velünk tö­rődtek és nemsokára az előbb még uijongásban és mámorban úszó tömeg bosszúálló hordává változott. A t.'.nkck látása, úgy látszik. felbátorította ■ őket. E einte csak szidtak, nyelvüket nyújto­gatták felénk és fenyegettek minket, de lát­ván meghunyiszkodásunkat, vérszemet kap­tak, botokkal. husángokkal felfegyverkezve megtámadtak bennünket ás a bosszúvágy­tól tüzelve, alaposan kezdtek ütlegelni. Tehetetlenek voltunk, mert miután az orosz tankok kezdtek kisérni bennünket, paran­csot kaptunk, hogy fegyverünkből a tölténye­ket szedjük ki. Akinek fegyverében az oro­szok töltényt találtak, azt tudniillik irgalmat­lanul lelőtték. A fegyvereket ujratölteni igv nem mertük, mert gondoltuk, hogy a tömeg csak még jobban felbőszül és meglincsel bennünket. Közben egy őrnagy vágtatott el mellettünk és ránk kiáltott, hogy mindent hagyjunk ott és ,,mindenki fusson, ki merre Iát.“ zéssel csodáltam a forró nyári napot és az utcán sétáló békés emberek csoportját. A tegnapi felfordulásnak, nyoma sem volt. A VÖRÖS PARANCSNOKSÁGON A tulajdonos jóvoltából ebédhez jutot­tunk, majd figyelmeztettek, hogy jelentkez­zünk a város katonai parancsnokságánál. A vörös parancsnok utasítást adott, hogy haladéktalanul menjünk Kisenevbe, hon­nan besszarábiaiakért cserébe hivatalos utón adnak át a román hatóságnak. Kíséretet nem kapunk, szabadon mehetünk, de ne közelítsük meg a határt, mert azt már lezárták és ugv sem mehetünk azon át. Itt tudtuk meg, hogy a román katonák fosztogatásai és rablásai miatt törlek ránk az oroszok és fogtak el bennünket. ÚTBAN KJSENEV FELÉ Sokan elindultak még aznap, én azonban elég fáradtnak éreztem magamat és kelle­metlenül fájó lábam miatt úgy sem birtam volna a gyalog’ást. Délután széjjel néztünk igy a városkában. A városháza előtti téren rengeteg holmi volt felhalmozva és az odacsödüll, fegyelmezetlen tömeg a tü­relmes szovjetörök szeme elölt egymást ta­posva, válogatta ki az értékesebb holmikat. Megundorodva az emberektől, a városka fő­utcájára tértünk, ahol még mindig tartott a motorizált orosz tü­zérség beláthatatlan sorainak, elvonulása. A hosszuesövii nagy kaliberű, messzehordó ágyuk egymást követték. Ha eszembe jut még ma is mosolyognom kell hogy ilyen nagyszerűen felszerelt hadsereg ellen ásot­téit velünk az árkot két méterre a Dnyesz- tértől. Nem hiába bosszantottuk román bajtársainkat, hogy „Románia sírjai ássuk“. Mig mi Önfeledten bámultuk az elvonuló csapatokat, elválaszthatatlan társam sem maradt tétlen. Ügyessége révén u városháza előtti téren felhalmozott holmikból mindenféle hasz­nos dolgot szerzett. Még meg is szidtam szegényt, ' mikor háti­zsákjából mosolyogva egy abroszt húzott, elő. Pedig milyen ió volt Kiserievben amikor „utolsó“ mentsvárként kétezer jelért elad­tuk. Harmadnap húszán útnak indultunk, mert úgy hallottuk, hogy akkor a vasúti közleke­dés is megindul. A szomszéd faluban, hol az állomás volt, még másfél napot vártunk, mikor befutott az első tehervonat Cetatea-Alba-i menekü­lőkkel. Várakozásunk- alatt szovjetkatonák állottak körjil bennünket és furcsa beszédjükkel szó­rakoztatlak. Igaz, hogy egy szót sem értet­tünk az egészből, de nem akartuk megsérteni őket, ájtatos képpel hallgattuk őket és néha még mintha helyeselnénk, amit mondanak, beleegyezőén bólogattunk.. . Néha kissé meglepődve nézlek ránk, ami­kor mi magyarul, egymás között kezdtünk magyarázni valamit. de ők ezt hamar megunták és ismét folytat­ták ott, ahol elhagyták. PÉZSMAILLATU KÁSA A konyháról hét vödörben még élelmet is hoztak. Kel­lemetlen, pézsmaillatu kása volt. Undorunkat legyőzve, vigau láttunk a kása elfogyasztásához, de kétlrárom kanál étel után kénytelenek voltunk abbahagyni, habár eleg éhesek voltunk, de a .szagos olajjal ké­Coli oft mc np rr t ocnC7ntt p tnrlrn n Urm ÄZ ^IsH SXOVJOf FOSZTOGATÁS A lakosság diadalmámorban rohanta meg a gazdátlanul maradt szekereket. Az élelme­sebbek a rablott ho mikra vetették magukat és egymás kezéből kapva ki az értékesebb tárgyakat, hazafutottak. A hősiesebbjei a fegyverekre és a lőszerekre iették kezüket és eleinte, hogy bennünket ,,szórakoztassa. nah“, a levegőbe lövöldöztek, majd meg­unták a céltalan lövöldözést és az eszeve­szetten menekülő román katonaságra kezd­tek célozni. RIADALOM Egymást taposva, lökdösve, * fejvesztetten, a halálos rémülettől eltorzult arcéul szaladgáltunk össze-vissza. Már védekezni sem tudtunk, ieszerelten, véd­telenül ki voltunk téve a főleg zsidókból álló lakosság kénye-kedvének. Fiatal leány­kák a legdurvább szidások és átkozódások közepette tisztjeinket lerángatták lovukról és rangjelzéseiket letépve, kegyetlenül ütlegel­ték őket. Az oroszok tehetetlenül nézték az embe- rek kielégitethetellen bosszúvágyát. A lakosság rajtunk bosszulta meg a sok meg- aláztátást, elnyomatást és kisebbségi sorsot, amiben 22 évig részük volt. FEJVESZTETT MENEKÜLÉS A zűrzavarban senki sem tudta merre me­neküljön. Egyesek tehetetlenül álltak, talán valami csodára vártak és csak akkor kapkodták rémülten fejüket, mikor mellettük a célt tévesztett golyó a falba fúródott. Sokan a földre vágódtak és nem tudni, hogy meghaltak vagy pedig ezzel a taktikával akarták megmenteni életüket. Körülnéztem én is, miként tudnék rendes óvóhelyet bizto­sítani, mert féltem, hogy fejemet valami eltévedt go­lyó találja. Előttem éppen kisebb fogadó volt. Gondolkozás nélkül ugrottam be a kapun. A fiuk nyomomban voltak és már annyian voltunk benn, hogy a tulajdonos — egy jó­szívű öreg német — megijedt és bezárta a kaput. Jó néhánvan voltunk magyarok, németek, románok. A tulajdonos rendelkezésünkre bocsátott minden istállót, kocsiszínt és még néhány szobát is kinyittatott. Az udvarról a kiabálások és lövések zaja fel­hallatszott hozzánk, de mi a fáradtságtól ki­merülve és a kiállott izgalmaktól elfáradva, egymás mellett a padlón mély álomba me­rültünk. ÉBREDÉS UTÁN Másnap délfelé ébredtem fel. Álmos sze­mekkel néztem körül és tekintetein a mel­lettem alvó és készülődő katonákra tévedt. Nagyon bosszankodtam azon, hogy a ..más­világon“ sem tudok a román hadseregtől megszabadulni. Lassan magamhoz tértem, halványan dereng­tek bennem az előző nap eseményei és most ébredtem csak tudatára annak, hogy nem q „másvilágon“ vagyok. Kitekintettem az ablakon s megnyugvó jóér­Késő este volt, mikor befutott az első szovjet tehervonat. Az oroszoknak, ahogy megszállották Besszará- biát, első dolgunk volt a vasútvonalak ki­szélesítés, e mert mint ismeretes, az orosz vasúti sínpár a rendesnél öt centiméterrel szélesebb. Azt hittük, hogy azonnal indulunk tovább és hogy le ne maradjunk, sáska mód jára lep­tük el a vagonok bejáratát, de a menekülők­kel amugyis túlzsúfolt kocsiba még egy-két ember sem tudott bepréselődni, A teherkocsi hágójára ahogy felléptünk, a menekülők egy­mást túlszárnyalva segédkeztek, begy beír- nünket lelökjenek. Küzdelemtől kifáradta» I tanakodtunk, miként juthatnánk fel, mikor I Feri barátom megfogta karomat és mint egy gyermeket vonszolt maga után. Felugrott egy vagon hágcsójára és nem törődve a bentlevők tiltakozásával, lökdöséséveL feltornászta masát a kocsiba, engemet pe­dig maga után húzott. Látván ezt a többiek, megrohanták kocsin­kat, de most társam kiabált a legjobban, hogy takarodjanak onnan. Közben. magyarul rájuk szólt, hogy jöjjenek csak bátran és néhány fiút még felsegített hoz zánk. A bentlevőknek úgy látszik megtetszett, hogy társam bátor fellépésével védelmezte a vagon biztonságát a betolakodók ellen, mert magunkra hagyva minket, ismét csak a saját ügyükkel törődtek. KOLOZSVÁR, február 7. (Saját tud.) A város bűnügyi krónikájában egyik legborzalmasabb fejezete az utóbbi 1 éveknek kétségtelenül1 az a gyilkosság volt, 1 melyet Katona László asztalossegéd köve­tett el 1938 augusztusában. Akkoriban nemcsak az olvasóközönség, ha­nem a jogászok és idegorvosok is szinte ta nácsitalamnl állottak ai gyilkossággal szemben és nem tudták megálíapitiani, hogy az arány­lag mindig józan és beszámítható állapotban levő és osiendcs, jámbor ember benyomását ke.’tő Katona László miért ölte meg az anyó­sát. akit azután szinte vadállatiias kegyetlen­séggel feldarabolt és a véres testrészeket el­rejtette lakása fáskamrájában. Akkoriban a vizsgálatok alkalmával arra hivatkozott a vádlott, hogy hirtelen felindu lásában követte el tettét, tehát megelőzőleg sohasem volt szándékában anyósát e'itenni láb alól, bár az minden lehető módon megke­serítette életét és mint a vádlott állította: állandóan szerel’lmévéll üldözte. Ez alkotta védekezésének leglényegesebb részét a hajdani büntetőtáblai tárgyaláson is, amikor azonban a román bíróság Semmiféle enyhítő körül­ményt sem vett figyelembe s a vádlottat szándékos emberölésért 15 évi fegyházbiin. fetésre Ítélte. Egyesek a vagon tetejére másztak, többen más vagonnal próbálkoztak, még darabig hallatszott, a lárma, majd csendes lett min­den, kinéztem az ajtón, szememet erőltetve kémleltem a rosszul világított állomáson, de nem láttam sénkit, úgy látszik sikerült elhe­lyezkedniük. A vaksötétben meg sem mertem mozdulni, nehogy valakinek a lábára lépjek, mert fél­tein, hogy ismét kiabálni fogják: takarod­junk le. Dp társam a vad hajszában nagyon khnéríiftetett, mert tapogatózva helyet kere­sett. hogy leüljön. Tapogatózás közben úgy érezte, hogy talált valami rendes he­lyet, mikor valami női hang magából ki­kelten rikácsolta, hogy ez szemtelenség és nem szégyeljük magunkat a sötétség leple alatt védtelen nőt inzultálni. Barátom nagyon szégyelte magát és nehogy megtudják ki volt, a vagon másik részéhe furakodott és zavarában olt ült le valami puha tárgyra. Most sem volt szerencséje. Egy alvó gyermekre ült, aki éktelen visí­tásba kezdett. A felbőszült menekülök gyulát gyújtottak és látván a történteket, társamat többen megfogták és kidobták a vagonból. Amiért pártját fogtam, valaki a sötétben úgy mellbe vágott, hogy egyen­súlyomat vesztve, én is kiestem az ajtón. Még volt bennük annyi jóérzés, hogy háti­zsákunkat utánunk dobták. A román bíróságok áhal hozott Ítéletek általános felülvizsgálása kapcsán most került sor a Katona László büuperé- uek revíziójára is. Ügyében már több tárgyalást tartott a tör | vényszék, amelyek során kihallgatták a Vád- 1 lőtt összes ismerőseit és volt szomszédjait, * 1 valamint mindenkit, aki valamilyen forrná- i ban felvilágosítással tudott volna szolgálni a j történtekről, de Ítéletet még nem hozott az ügyben, mert j a tegnapi tárgya ás során a vádlott védője, dr. Abrüdbányai Géza, védence elmeálla- i potának megvizsgálását kérte, annak meg­állapítására, hogy Katona László beszámít­ható állapotban volt-e tettének elköveté­sekor, vagy fiatalkori roncsoló természetű ragályos betegségei nem okoztak-e agyában olyan el­változásokat, amelyek nyomán pillanatnyi öntudatlanság, vagy eilmezavar következhe j tik be. A törvényszék helyet adott a védelem óha­jának és felkérte dr. Haranghi László egyetemi tanárt, a törvényszéki orvostan professzorát, valamint dr. Vitályos András törvényszéki szakértőt a vádlott elmeál­lapotának megvizsgálására, majd a tárgyalás folytatását március negye­dikére halasztotta. (Folytatjuk.) Újabb feíánpSós! tűzött ki a törvényszék a Felíegyári-üti anyósgyifkos Katona László ügyében Berliniben nagy rokonszenvvei fogadták Bárdossy László külügyminiszteri kövezését BERLIN, február 7. (MTI.) Politikai kö­rökben nagy örömmel fogadták Bárdossy László volt bukaresti magyar követ küliig% miniszteri kinevezését. A német külügymi­nisztériumban egy külföldi újságíró kérdé­sére kijelentették, hogy olyan diplomatáról va nszó, akit hivatalos működésén túl is -/<-• mélves kapcsolat fűz a német képviselőkhöz. Bárdossy László nem idegen Németország­ban. Mindig nagy megértést tanúsított Dói kelet-Európa és Németország politikája iránt. Súlyos időkben rá váró munkájához sok sze­rencsét lehet kívánni. Berlini politikai kö­rökben mindenekelőtt azt a diplomatát lát­ják benne, aki folytatja Csáky politikáját: az együttműködést. Ezzel kapcsolatban utal­nak Teleki miniszterelnöknek á birodalmi' külügyminiszter részvétnyila’ko/.-tára adott válaszára, amely szerint Csáky István politi­kája a magyar külpolitika Számára nag> hu gyatéknak és politikai végrendelkezésnek tekintendő. LÉGOLTALMI ESZKÖZÖKET CSAKIS KL- LÖN ENGEDÉLLYEL BÍRÓ CÉGEK HOZHATN\K FORGALOMBA BUDAPEST, február 7. (MOT.) A közel múltban kiadott miniszteri rendidet értelmé­ben az ország egész területén 'égvédelmi esz­közökkel kell. ellátni a kijelölt lakóházakat és házcsoportokat. II eték-es helyről'nyert ér tesülés szerint sorozatos feljelentések érkez­tek, amelyek megállapítják, hogy e rendelet­tel lelkiismeretlen egyének visszaélnek és ér téktelen védőanyagokat meg nem engedett áron hoznak forgalomba. A honvédelmi mi­nisztérium fe’hivja az érdekeitek figyelmét, hogy az előirt légoltalmi eszközök előállítá­sa ellenőrzés alatt áll s azokat csak olyan cégek hozhatják forgalomba, amelyeknek er re külön engedélyük van. Ezek a cégek i- csak a honvédelmi minisztérium által engedé­lyezett eszközökkel kereskedhetnek. Az esz- közökö® fel kell tüntetni a honvédelmi mi nisztérium igazolását. A minisztérium ezúton hivja fel' a beszerzésre kötelezett ingatlantu­lajdonosok figyelmét arra. hogy a szükséges anyagokat ne a határidő lejárta utáni napok­ban szerezzék be. mert ezzel annyira meg nehezítik a kereskedők és iparosok forgal­mát, hogv azok a megrendeléseknek eleget tenni nm tudnak. HORTHY KORMÁNYZÓ BEMUTATKOZÓ KIHALLGATÁSON FOGADTA AZ UJ JAPÁN KÖVETET BUDAPEST, február 7. (MTI.) A Kor- mányzó csütörtökön délben fél egy órakor ünnepélyes bemutatkozó kihallgatáson fogad­ta Tashitaka Okiibo rendkívüli követ, meg­hatalmazott minisztert. budapesti tij japán követet, aki átnyújtotta megbízólevelét és elődjének visszahívó levelét. MEGHALT PERÉNYI BR. NYUGAL­MAZOTT MINISZTER. Budapestről je­lenti a MTI: Perényi József báró. nyug:, kereskedelemügyi miniszter, a régi Ma­gyarország egyik jelentős politikusa, ma reggel 80 éves korában meghalt MAGYARORSZGON ÉLŐ ROMÁN KA- TONAKÜTELESEK FIGYELMÉBE! A budapesti román királyi követség katonai attaséja közli, bogy a Magyarországon tartózkodó 1920-—1921. évben született katonaköteles román állampolgárokat Ro­mániában a sorozóbizottságná! március fo­lyamán Írják össze, ahol képviseltethetik magukat egy családtag, vagy más megbí­zottjuk utján. Azok. akiknek Romániában nincs hozzátartozójuk, képviseltethetik magukat a budapesti román katonai atta­sé utján (Budapest, VIII.. Horánszky-ut 15.) február 20-ig. Háztulajdonosok! Házgondnokok! Figyelemül Lakók Befilsores Nyilvántartási Könyve hatóságok által átvizsgált es engedély zett kiadás. lí s háznak — — Pengő 1.— Nagy háznak — Pengő 2.50 Kapható az Ellenzék kinyvesb illában Kolozsvár \áty kiráy-tér 9. sz. Vidékre ár. plus 30 fülé portó előzetes bekül- désemellett azonnal szállítjuk. —»

Next

/
Oldalképek
Tartalom