Ellenzék, 1941. február (62. évfolyam, 26-49. szám)

1941-02-28 / 49. szám

2 BLLBNZéK 1941 ítbruir 14. Hogyan sajátította ki huss évvel ezelőtt a romáin állam az egykori hires Reitter-féle gyufagyárat? Beszélgetés Rsii er Qlaűárral, a gvár egykori tulajdonosává! a Gyufagyár alapításáról, tiindokléséröi és mesterséges megfojtásáról KOLOZS\ AR. február 23. liut./ év ót ti ueiu látott ,,ismerőssel" talákoztum a napok­ban. Kelleuie.s izgalom lepett el és oly me- lejţea érdeklődtem sorsa iránt, mintha régen ueinlatott hölgyismerősöm lett volna, pétiig csak egy gynt a>katnlya vo t- Ki>sé különös­nek liinik. hogy egy egyszerű jryutás dohod­nak is örülni lehet. Pedig lehet. Jusson eszünkbe, amikor megláttuk az első magyar gy ufásdobozt. 1/ a g> u I a-skatul \ a pedig egve- ueseu gyermekkoromat juttatta eszembe. De talán térjünk a léuyegre. Mint már fentebb jeleztem az a bizonyos találkozó közöttünk igen egyszerű körülmények között zajlott le Valakivel beszélgettem, aki közben cigaretta ra gyújtott és e közben pillantottam meg kezében a gynfásskatuiya címkéjét. — Mi az. már van Reitter-gyufa? Dolgozik a kolozsvári gyufagyár?! — mondottam szinte kiáltva s ezzţl már ki i» ragadtam ismerősöm kezéből a gynjlős dobozt. bele etetet nem kaptam, csak azt tudtam meg, hogy hol vásá­rolta a gyufát. Oda vitt utam Az egyik főtéri üzletben akadtam nyomára — Nem kérem. — mondotta a/, üzlet tő­gyobb részét a kincstár gvalui havasaiból és a saját kezelésű Dregau-vülgvéből, a nyárfa- rönkanyagot pedig a Szamos és a Maro» árterii étén található berkek szolgáltatták. A parajdi faüzemeket kimentve, 1911-ben fel­hagytok a porccllángyáitust is. A V ÉGZETES Ji \I OTTAK NAPJA í gyűr zavartalanul működött egészen a 1 Ománok bejövetele utánig, inig 1019 novem­berében. éppen Halottul, napján, egy bizott­ság szállott ki a gyárba es közölte velem, bog) u gyárat az állam javára elkobozzak. kétrs/tendős tortura bevezetője vö t ez. Ter­mészetszerűleg nem nyugodhattunk bele abba, hogy a román állam csak úgy, egyszerűen ke­zet tegyen a sokmilliós értéket képviseli; gyárra, habár kilátásba helyezték a kártala­nítást, de látván más gyárak helyzetében, tisztában voltunk azzal, hogy az egyo da-uan megállapított kártalanítási összeg a negyed értékét sem ha adja meg. Két esztendőn keresztül állandóan Buka­restet jártuk és majdnem még egy- gyárat költöttünk' el esni, bak und; ra, meg veszte­get esel, re, hogy más clhiitároztisra tudjuk bum a illetéket ténsezöket. Közbenjárá­sunk nem vezetett ei edménvrc. A pénzt mindenütt elvették, mindent meg igéi tek és ennek ellenére 1921 január 4 én kiszállott gyárunkba az átvevő bizottság, amely felbecsülte a gyárat és a tulajdonkép­peni érték egyötödét állapította csak meg, mintegy hatmillió lejt űzetett ki a hatalmas, modern gépekkel felszerelt avarért. Mi előbb tiltakoztunk az egyoldalú megállapítás ellen, de tiltakozásunk a pusztába kiáltott szóval volt egyenlő, mert hatéuági retorziókat he­lyeztek kilátásba, ha nem Írjuk alá a szer­ződést. Egyébként is az alacsony becséi téliét az is igazolja, hogy 1929 ben. amikor a svédek szerződést k ötöt­tek a román állammal és átvettél; Românit, területén a gyufagyúrtús monopóliumát. 29 millió lej évi bért ajánlottak fel a Romá niában levő három gvár, a bukaresti a te­mesvári és a kolozsvári gyár utáni bérletért. Ha tekintetbe vesszük, hogy ebben az időben a kolozsvári gyárnak volt a legnagyobb ter­melése, úgy méltán mondhatjuk, hogy a ko­lozsvári gyár évi haszonbére semmiesetre sem lehetett kevesebb nyolcmillió lejnél. így te­hát nevetségesen hangzik, hogy az ilyen ho- | zamu gyárért mindössze hatmillió lejt fizet­hessenek örök vételéron. a helérték és haszon­részesedés kártalanítása né kül. annál is in­kább, mert a román államnak felajánlott összeg mrl ett a svédek még keresni is akar­tak. A román állammal egyébként a szerző­dés ilyen értelemben létre is jött. nőké — a gyúr nem működik' még, de ezt a gyufát az üzletünk raktárában 20 éven át őriztük, mert tudtuk, hogy egykor el fog jönni az ideje, mikor áruba bocsáthatjuk. Ez most el is következett, de már nincs egy dobozunk sem, mert a közönség inkább ez* vásárolta, mint a rossz román gyufát. — Nem is csodáljuk, mert a Reitter-féle gyújtóknak hírneve volt — folytatta tovább a kereskedő. — Nem hiába Írták a címkére: Erdélyi biztonsági gyújtó, mert valóban meg­bízható gyújtók voltak. Egyébként úgy tu dom, hogy rövidesen sor kerül a gyár megindítására is Erről különben részletesebb felvilágosítást kaphat magától Kitter Aladártól, a Ritter- gyár utolsó cégtárstulajdonos vezetőmérnnö- kétol, aki jelenleg itt él Kolozsváron. BESZÉLGETÉS AZ EGYKORI GYŰ­FAGYÁROSSAL Az Óvár egyik csendes utcájában találom meg Reitter Aladárt a Reitter József-féle kolozsvári gyufagyár utolsó igazgató-mérnö­két. Meglepetéssel veszi kezébe a gyujtós do- boat s pillanatokig e,tűnődve szem'éli a cím­kén a kitárt szárnyú hollót, csőrében a gyű­rűt s a mottót: Pártoljuk a hazai ipart! Úgy láttam szemlélődés köz.ben könny gviilt a sze­mébe, de lehet, hogy tévedek. — Ez a mi gyárunkból került ki — mond­ja rövid szünet után. — Rendkívül meglep, ki őrizhette ezt meg eddig, mert körülbelül 20 éve, amióta a románok át­vették a gyárat, ilyen címkés gyufa nem került forgalomba. Elmondom a doboz útját, amig hozzám ke­rült, hogyan akadtam az ő cimére. egyben pe­dig megkérem mondja el, miképpen történt a gyár átvétele annakidején. A GYÁR TÖRTÉNETE — Úgy vélem — kezdi rövid szünet után Rejti-Reitter Aladár, a kolozsvári Reitter- féle gyufagyár utolsó társtulajdonos mérnök­igazgatója, — hogy a történet kerek és egész legyen, ott kell kezdenem, amikor nagyapám, Reitter Fidalis gyufagyárat alapított Magyar- országon. Nagyapámnak 1816-ban Becsben faárugyára volt és már ekkor hozzákezdett az üveges gyújtók gyártásához. Később áttért az Irinyi János által feltalált foszforos gyújtók készítésére és 1836-ban megalapította a Reitter József gyufagyári céget Bécsben, majd 1838-ban megalapítja Budapesten a? e’sö fiókgyárját. Előrehaladott korára való tekintettel 1846-ban a bécsi gyárat György és a budapestit édesapámra, Józsefre bízta. A gyárat apám 1852-ben vette át. Tekintve azonban, hogy a gyár termelvényeinek legna­gyobb piaca Erdélyen túl Óromániában, Mól dovában, Besszarábiában, Bukovinában és Oroszországban volt, igy jutóit arra a gondo latra, hogy gyárát Erdélybe helyezze át. E célból Parajdon nagyszabású gyufagyárat, a bucsini és szakadáti erdőüzemei részére fű­résztelepet, majd 1870-ben porceüángyárat létesített. — József vegyészmérnök bátyámmal 1899 novemberében vettük át a parajdi fűrészte­lepet az erdőüzemekkel, a gyufagyárral és a porcellángyárral együtt. — A közlekedési eszközök rohamos fejlő­désével a parajdi gyufagyárat át kellett he­lyeznünk közlekedési szempontból kívánato­sabb vasúti gócpontu Kolozsvárrá, ahol ren­delkezésre álltak a szükséges munkáskezek is. Így épült fel azután terveim alapján a 430 munkást foglalkoztató, 166 munkagéppel felszerelt kolozsvári gyufagyár. A gyár Kolozsvárra való költöztetésével a yufa gyártásához szükséges faanyag legaa­Mi a helyzet ma ? — Mi a helyzet ma? — tes/.iik fel a kér­dést. — Ma tulajdonképpen az a helyzet, hogy Magyarországon a gyufagyártűs a magyar kormány és a Svenska Tnndsticks Aktie- Bolaget (Stab) céggel 1928-ban a Bethlen- kormány idején létrejött szerződés értelmé­ben szintén svéd kezekben van. A szerződés aláírásakor Magyarország 36 mi ­liő dollárt, illetve 200 millió pengő kölcsönt kapott, amelyet annakidején a földbirtokre­formmal kapcsolatban a mezőgazdasag feUze- gitésére használt fel az állam. Ez a megálla­podás azonban csak a trianoni Magyarország­ra vonatkozott és nem vonatkozhatik a Fel­vidékkel. Kárpátaljával, Keletmagyarország- gal és Észak-Erdéllyel megnagyobbodott Ma­gyarországra. Ezt bizonyítja a svédekkel kö­tött szerződés egyik pontja is. amely csak a pesterzsébeti, a Hangya albertfalvai, a Szikra budafoki, szegedi, gyulai, továbbá a kecske­méti, tokaji, kiskunfélegyházai. szombathelyi gyárak megvásárlására intézkedik, de nem tartalmazhatott intézkedést az esetleg meg­nagyobbodó Magyarországra. A magyar kor­mánynak tehát vagy uj megállapodást kell kötnie a svédekkel, tekintve, hogy az 1928 ban kialkudott összeg a megnagybbodott terü­let fogyasztóképességével nincs arányban vagy pedig a visszatért területek számára uj gyárat állít fel. illetve üzembe helyezi a ko­lozsvári gyárat. Ebből a gondolatból indulva ki, a volt Reitter József cég nevében a gyár­telep tulajdonjogi igénybejelentéssel egyidejű­leg annak sürgős üzembehelyezésére a kor­mány engedélyezését kérelmeztük részlete.» üzemi számítás és haszontészedeée felajánlá­sával, mely szerint 500 ezer pengős haszonrészesedést juttatna az államnak. Ez. tiszta ajándék lenne az államnak, migha csak egyszerűen kiterjesztenék a svédekkel 1928-ban létrejött szerződést a visszatért te­rületekre is, akkor az állam ettől a jelentős bevételtől elesne. Ettől eltekintve pedig a Kolozsváron iizembeheJyezendő gyárral jelen­tősen lehetne segiteni a kolozsvári munka­nélküliségen is, mert a gyár legkevesebb 5—60C munkást tudna foglalkoztatni. ami már jelentős szám egy város életében. Most azután a választ várjuk. Eddig tartott az interjú, amelyet egy gyű- fásskatulya címkéje indított el és amely vé­gül is Kolozsvár város gazdasági ügye is lett. Mi a magunk' részéről feltétlenül szüksé­gesnek tartjuk, hogy Kolozsvár gazdasági életén minél több gyár létesítésével és üzembehelyezésével lendítsenek, ezzel munkaalkalmat adva sokszáz munkásnak és betevő falatot sokezer munká9gyermeknek. Reméljük, hogy az Erdélyi Gazdasági Tanács is magáévá teszi városunk munkásságának ügyét és oda fog hatni, hogy a Kolozsváron üzembehelyezendő vagy létesítendő gyárak sorát a gyufagyár nyissa meg. BAKOS ALADÁR. Ötévi adómérséklést kérnek a kormánytól a kolozsvári háztulajdonosok KOLOZSVÁR, február 28. A Kolozsvári Háztulajdonosok Egyesülete emlékiratot inté­zett az Erdélyi Párt központi vezetőségéhez, amely — többek között — ezeket mondja: Közismert tényt, bogy a román impérium a magyar földbirtokos osztály tönkretétele után a városi magyar polgárságra vetette magát és minden elképzelhető eszközzel azon fára­dozott, hogy ezt az időt- és veszedelmét- álló elemet minél jobban elszegényítse és le­hetőleg kiüldözze fészkéből. E cél érdeké­ben újabb közterhet, közvetlen és közvetett adót róttak kj a szerencsétlen városi lakos- j ságra. A nagy háztulajdonos valahogyan meg tudott küzdeni ezzel az irányzattal, a kis egzisztenciák azonban egyre jobban zsugo­rodtak össze, eladósodtak és vagy nyomorog­tak. vagy rendre-rendre eladogatták ingatla­naikat az uj gazdagoknak. Ennek a folyamatnak a jóvátétele minden­esetre magyar nemzeti kötelesség. Meg kell menteni a kolozsvári őslakos ele­met a további elszegényedéstől és vagyonú nah' elkótyavetyélésétől. Ez az elem mégis csak fenntartója a város ősi magyar jellemének, ez hordozta a legér­zékenyebben és legcrzékelhctőbben a rabság következményeit és ez az elem ma és holnap is a legbiztosabb pillére a magyar hazának. A KOLOZSVÁRI HÁZTULAJDONO­SOK ÁLDOZATHOZATALA A kolozsvári háztulajdonosok magyarsá- ’ guknak meghozták su!yos áldozatát. Az utóbbi években a román közterhek már odáig emelkedtek, hogy semmi vagy alig maradt valami a jövedelmekből* Az állami adó tava­lyi kulcsa 37.5 százalék volt, ebhez járult kb. 10 százalékos városi közteher (frontadó. kéményseprőadó, tüzoPóadó, szeméthordási illeték, viz és katona dij, stb. és egyhavi bruttó házbér hadfelszerelési kényszerjegyzés, ami a háznak hozadékát már teljesen kétsé­gessé tette). Volt sok olyan háztulajdonos, aki ténylegesen ráfizetett bérházára, mert az adó tulmagas és legutoljára 1931-ben kivetett adóalap után számítódott, nem vették figye­lembe a házbérkárosodást (azt. hogy a házbér közben csökkent, a lakó fizetés nélkül meg­szökött. hogy a házbéri nem lehetett felhaj­tani rajta) és az utóbbi években rendeletileg kötelezték a házigazdákat, hogy katonai szol­gálatra behivoltaknak (concentráltaknak) in­gyen, fizetés nélkül adjanak lakást. Ez a sok bevétclhiány nem csökkentette egy bánival sem a közterhet. Az adót a régi alapon kö­nyörtelenül felhajtották s ha valaki nem fi­zetett, dobraütötték holmiját és végül a há­zát. Ilyen körülmények után a kolozsvári ma­gyar háztulajdonosok méltán érdemelnek meg kíméletet és kedvezést. Nem annyira a szakmavédelem, mint inkább az igazság kere­sése és a társadalmi, nemzeti érdek vezérli te­hát a Háztulajdonosok Egyesületét, amikor a kolozsvári és álta'ábari az erdélyi háztulaj­donosok részére az alábbi kivételes kedvez­ményeket kéri: ÖTÉVI ADÓMÉRSÉKLÉST! Kérjük tehát az Erdélyi Pártol, hasson oda a kormányzatnál, hogy az erdélyi háztulajdo­nosok részére legalább 5 éves időtartamra alacsonyabb adót vettessen ki, mint az anya­országban. Nevezetesen kérjük, bogy az adómérséklés kedvéért engedje meg a pénzügyi kormány, hogy az erdélyi háztulajdonosok adóalapját Tíiiífa I. oszf. •zára/,, ható'ági áron kapható; Ravai Nagy Jánosnál, Szentélyház-u. 3. (volt Pitvar) Tel. 11—88 " ezután is úgy szatúilásk. mint ahogy a román «.-ra alatt 0/.ámították. Vagvi# az adót ne a brutto bázbérjövedelem után vessék ki, ha nem a brutto bázbérjövedelemből engedé­lyezzen 20 százalékos levonást bázfermtarlá-. tatarozás, gondozás és biztosítási költségek címén. Kérjük továbbá, hogy a pénzügyi hatósá­gok fogadják el a Kolozvsárt szokás joggá vált és egyébként is igazságos rendszert, hogy az adóalapnak csak a tiszta házbért számítsak, az ugyneveze.lt mellékdíjakat nem. Ezeknek a közszolgáltatási dijaknak adójellege oda ve- zet, hogy a háztulajdonos adé> után is adót fizet. Kérjük tehát a pénzügyi hatóságot enged­je meg, hogy az adóalapból ezek a mellékdi jak leszáinittassanak és pedig tényleges ér­ték és összeg szerint, de a brutto házbérnek legfeljebb 20 százaléka erejéig. Kérőik továbbá a pénzügyi kormányzást, terjessze ki a házadómentességet az 1934 után épített uj házakra is. A román kormány 1934 óta, csak azért, hogy az erdélyi városok többsé­gében kisebbségi lakosain sújtson, házadó- mentességet csak 3 évre adott és ezt is csak legfeljebb 3 szobás és a gazda által lakott házra. Az egyenlő elbírálás elve szerint ezek az uj háztulajdonosok szintén megérdemlik az országban minden uj építtető által élvezett adókedvezményt. Általában kérjük az Erdélyi Párt t. Veze­tőségét, járjoD közben a kormánynál, hogy az erdélyi háztulajdonosokkal szemben a pénz­ügyi hatóságok kíméletet tanúsítsanak. Sok­kal mélyebb és elevenebb a seb ezeken az adóalanyokon, semhogy ne érdemelnének meg különleges elbánást. Az ingatlanba vetett bi­zalom és a tulajdonjog szentségének elve alap­ját képzei a magyar társadalmi rendnek és ezt minden áldozattal fenn kell tartani. Az erdélyi házbirtokosok a legmesszebbmenő ál­dozatokra is hajlandók a magyar hazával szemben és csak azt kérik, hogy ez az áldo­zat aránylagos és méltányos legyen ahhoz a helyzethez mérten, amelyben az erdélyi in­gatlantulajdonosok jutottak. Március 6.-án farija legközelebbi ülésé! a kapviselöház BUDAPEST, február 28. (MTI.) A kép- viselőház csütörtökön délre összehívott rövid, formális ülését Tasnádi-Nagy And­rás elnök 12 óra után néhány perccel nyitotta meg. Ezután Miskolczy István, a zárszámadási bizottság előadója terjesztet­te be a bizottság jelentését, majd utána Reménvi-Schneller Lajos pénzügryminisz- ter törvényjavaslatot terjesztett be a né­met birodalommal 1938 december 10-én kötött adóügyi pótegyezmény becikkelye­zéséről és a Winter Schall A. G. berlini cég által alapitandó magyar részvénytár­saság részére kibocsátott adó- és illeték- kedvezmények tárgyában. Ezzel a napi­rend végétért és a Ház az elnök napirendi indítványá­ban úgy határozott, hogy legközelebb március 6-án, csütörtökön délelőtt 10 órakor ül össze és annak napirendjére a ma benyújtott törvényjavaslatot, továbbá a magyar ál­lam 1938—39. évi zárszámadására vonat­kozó jelentést tűzi ki. Az ülés negyed 1 órakor ért véget. A VITÉZI SZÉK HÍREI. A Nemzetvédel­mi Kereszt elnyerése iránti folyamodványok az alább közölt munkabizottságokhoz nyúj­tandók be, aszerint, hogy ki hova tartozik, így: mindazok, akik a Székely Hadosztályhoz tartoztak és a magyar nemzet iránti hűségü­ket és ragaszkodásukat annak keretein belül juttatták elismerést érdemlő kifejezésre, azok folyamodványukat KratochiviU Károly altábor­nagy, illetve Görgey Lajos nv. tábornok urak­hoz, a Székely Hadosztály Egyesület címén, Budapest, \II. Rákóczi-ut 15., II. em. Küld­jék. Viszont azok, akik a felszabadult Erdély valamely irredenta szervezetében vagy azon­kívül mint magánemberek, de valamilyen mú- dón tanúbizonyságát adták a Magyar Haza iránti szeretetüknek és életveszéllyel járó ál­dozásuknak, vagy egyéb nemzetvédelmi tevé­kenységüknek. amelyért a megszálló idege­nektől súlyos szenvedésben volt részük, folya­modványukkal forduljanak a Fajvédő Szövet­ség Egyesületéhez. Budapest VII. Rákóczi- ut 42- szám II. emelet, Botár István ország­gyűlési képviselőhöz, vagy Adorján Imre or­szággyűlési képviselőhöz, Csikszomlyó. illetve Atzél Ede báró, Kolozsvár, unitárius kollé­gium (Kossuth Lajos-u. 12.). Vitéz Benkő Béla ezredes, Erdélyi Visszacsatolt Részeinek Vitézi Kirendeltség vezetője,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom