Ellenzék, 1941. február (62. évfolyam, 26-49. szám)

1941-02-22 / 44. szám

Iratkozz be az Erdélyi Pártba! Kolozsvári és kolozsmegyíi pártiroda: Farkas-utca 7. sz. Telefon: 25-38. Beiratkozni lehet minden nap délelőtt 9-től 2-ig és délután 5—7 Ara között. űz első hiábavaló revíziós kísérletek... Utolsó beszélgetés a most elhunyt dr. Boros György ny. unitárius püspökkel Irta: TÓTH SÁNDOR. A mi drága Erdélyünk egyrészének visz- .'/átérést* után hozaákezdtem . Erdély 22 évi’s rabsága" megírásához, amely az anyaország- uak és külföldnek akar képet adui a Tria­nonban igazságtalanul és kegyetlenül lcsza kitott Erdély huszonkétévéről. A mintegy száz fejezetből álló könyv a budapesti Ma­gyar Géniusz kiadásúban ez év márciusában jelenik meig. Én, bár itt éltem át a megszól lás huszonkét évét, könyvem fejezeteinek megírásakor valósággal másodszor szenved­tem át a huszonkét évet, amely olyan min­den magyar számára, mint egy rossz álom . . . Az adatgyűjtés során látogattam meg dr- Boron György nyugalmazott unitárius püspö­köt. akiről köztudomású, hogy annakidején hatalmas munkát fejtett ki Erdély megmen­téséért. Utjai, erőfeszitései eredménytelenek maradtak, de úgy éreztem, hogy nem szabad megfeledkeznünk dr. Boros György munká­járól, amikor megértük, hogy Erdély egyré' sze visszatért ... Az ősz főpap meghall. Amikor meglátogat­tam. már súlyos beteg volt. Kolozsváron, a csendes és előkelő Erzsc- bet-uton lakott kis villájában dr. Boros György nyugalmazott unitárius püspök. A lármás utcákon, rohanó emberek között már régen nem lehetett látni a 86 éves öreg urat, aki egyik legtiszteltebb alakja volt az erdé­lyi magyar közéletnek. Nevét nemcsak Er­délyben, hanem mindenütt a világon, ahol protestánsok élnek, jói ismerték. Tudvalevő, bogy az unitárius erdélyi püspök ilyen mél" tóságban egyetlen a világon. Ezért is nevezik a mindenkori főpapot ,a világ összes unitá­riusa püspökének Dr. Boros György 60 esztendei nehéz és eredményes munka után vonult félre. Ami­kor meglátogattam, ágybau fekvő beteg volt, de a legnagyobb szivélyességgel fogadott. El- * mondtam, hogy könyvet irok s kértem, hogy a felettünk elvonult zord időkről ő is mond­jon valamit. Köztudomású volt annakidején szereplése, munkálkodása a béketárgyalások alatt. Azokban a hónapokban nagy remény­kedéssel néztünk Boros György hosszas küb földi utjának sikere elé, mert tudtuk, hogy ügyünk igazságos Isten és ember előtt, de azonkivül naivul biztunk a győztes államok protestánsainak hathatós támogatásában is. Nemcsak minket ért nagy csalódás, hanem dr. Boros Györgyöt is, aki nagy munkát vég­zett lelkiismeretesen és lekesen, de — ered­ménytelenül. A nagybe-teg Boros Györgyöt valósággal felvillanyozta a visszaemlékezés. Mintha most is magam előtt látnám: felkönyökölt a párnáin és csöndesen, de határozottan be' szelni kezdett: AZ ELSŐ REVÍZIÓS KÍSÉRLETEK — 1918 év november közepén nem min­dennapi levél érkezett a kolozsvári unitárius püspökséghez. A levél nekem szólt, aki akkor püspükhelyettes-főjegyző voltam. Arra kér* tek fel, hogy csatlakozzam a már összeállóit küldöttséghez, amely fölkeresi a külföldi protestáns egyházakat, hogy azok tegyenek kísérletet a súlyosnak ígérkező békefeltéte- iek enyhítésére. Tizennyolcán voltunk, na­gyobbrészt reformátusok, kettő evangélikus, egy baptista és ketten unitáriusok. — Sietve fölkészültem, hogy eljussak Há­gába. ahonnan tervszerűen szétoszlottunk Svájcba. Angliába, Norvégiába és Ameriká­ba. Főcélunk az volt. hogy egy memoran­dumban felvilágosítsuk a protestánsokat azon veszedelem felöl, amely Erdélyt és a protestánsokat végzetesen fenyegeti. Termé­szetes, hogy nagyon óvatosaknak kellett len­nünk. Először a hollandi királynéhoz me­nesztettünk küldöttséget, hogy megnyerjük jóindulatát. Ez sikerült is annyiban, hogy minisztere megbizottainkat szívesen fogadta és megígérte, hogy a királynét ügyünkről kellően tájékoztatja. — További célunk a ..béke-bizottság“ tag­jainak felkeresése és megfelelő informálása volt. Memorandumunk elkészült és igyekez lünk azt eljuttatni Parisba hogy az akkor mindenható Clemeuceauval és társaival meg­értessük. hogy Erdélyben a protestantizmus iolt négyszáz esztendő alatt a tudás, művelt­ség, felvilágosodás főhelye Köztudomású, hogy a hitszahadságot János Zsigruotid erdé­lyi fejedelem iktatta törvénybe, amivel kiér­demelte az utokor elismerését. Hgoy ezek­nek a kísérleteknek milyen hatásuk volt, inilven eredményt értünk el. arról keveset szódiatok. Mint epizódot említem meg, hogy megismerkedtem egy előkelő angol uriasz szöulival, akit informáltam helyzetünkről. Miután a memorandumot elolvasta, kijelen­tette. hogy magával \iszi. áttanulmányozza és amit csak lehet, megtesz iigyüuk érdeké­ben. Az urhölgy unitárius vo't és valóban SCHUIER JÓZSEF RT; lelkén viselte sorsunkat. Londonban rövide­sen informálta is a maga előkelő társaságát, amely vállalkozott Anglia egyházi és világi vezetőinek felvilágosítására. — Ez a hölgy jól ismerte lord Newton fő rendi tagot, akit felkeresett s ennek az lett az eredménye, hogy a lord a főrendiházban felszólalt és az angol miniszterelnök figyel­mébe ajánlotta helyzetünket, kérve, hogy ér­deklődjék Erdély sorsa iránt. — Én ezalatt állandóan küldtem a levelek tömegét angol barátaimnak, különösen egy­házunk főtitkárának. Sajnos, akkor olyan nagy volt a gyűlölet Magyarország és különö­sen a németek iránt, hogy eleinte még én sem tudtam engedélyt kapni a londoni uta­zásra. » — Minthogy ez a tervem végül is sikerült, Londonban felkerestem barátaimat, de őszin Szél bokézik háztetőnkön. A kéménybe kotnyeles, szorgos kiváncsiskodással minden oldalról beles. Bekiált s az akna öblös bánathangon válaszol. I A kályhában hirtelen kelt osonó, halk lárma szél. A hamu neszeZve szédül I ps egy szikra, mint a vágy, mely klgyui a gondok alján, fényt ivei az éjen át furcsa játék, furcsa nóta. Kósza álmok éje ez. A gondolat álmodozva rejtekuton tévedeZ, - m tón szólva, egy párat kivéve, o legtöbb na­gyon hidegen fogadott. Legjobb barátom. Street Kristóf segítségével. egy tizenkettes értekezletet hívtam össze, ahol meghallgat­ták előterjesztéseimet. Nem mondhatom, hogy nagy reménység töltött el, mert ellen­szenves volt irántunk a hangulat és nagyobb akcióra seuki sem mert vállalkozni említett barátomon kivül. ő a sajtóhoz fordult és kí­vánságainkat a nagy angol lapokban úgy tár­ta fel. hogy a hatás nem maradt el. É9 ha a nagy birodaom vezetőinek fülei mellett el is szá Utak pa uaszos és kérő szavaim, jó akaratú barátok mégis jelentkeztek. Az ak­kor adott körülmények között ezzel is meg kellett e égednem. Párheti fe világositó mun­ka után visszatértem Hollandiába s ott a bi­zottságnak még működő tagjaival együtt to­vább foglalkoztam a kérdéssel. Néhány nap múlva pedig elindultam Budapestre. UTAZÁSI VISZONTAGSÁGOK — Sok irtat tettem meg hosszú é etemben, de ilyent még egyet sem. A hatalmas Német­ország teljesen fel voJJd dúlva, közlekedés any- nyira nem vo't, hogy ha véletlenül nem akkor rendezik meg a leipzigi szőrmekiállitást, na­pokig a határon kellett voln3 vesztegelnem. Mikor Budapestre értem, a bizottság vezető­je azzal fogadott- hogy térjek viasza!, mert akik ott maradtak — ketten — szeretnének hazajönni. Ugyanekkor Ko ozsvárról főható­sági engedélyei feljött dr. Iszlay Géza ügy­véd, aki közölte veiéin, hogy egy magyar szempontból fontos export-import válbaLko- zásba fogott, de azt csak az én segítségem­mel! tudja Amerikában megvalósítani. Kény- teüen-kedetlen neki vágtam az amerikai útnak is. Szerettem vo na hazafordulni, de a román megbízott megtagadta a visszautazási enge­délyt. AMERIKÁBAN . . . — Amerikában nagyszámú ismerőseim szí­vesen fogadtak, de udvarias fogadtatásnál egyebet nem kaptunk. Igyekeztem legyőzni az akadályokat, de eredménytelenül. Közben egy nyoűcvan-ki encven tagbój álló egyházi értekezltetre kaptam meghívót ez ügyben, ahol üdvözöltek, a ka Inat adtak, hogy állás­pontomat kifejtsem, de ezektol a jó uraktól nagyon messze állott a mi elgondolásunk. Helyzetünk többszöri ismertetése után vissza­tértem Budapestre. — Az országház nyugati fő dszinti helyisé­geiben volt az erdélyiek gyülekező helye. Ide vittük és innen továbbítottuk információin­kat. Örömmel emlékezem vissza arra a kis erdélyi csoportra is, amevnek találkozóhe­lye a régi városháza vo’t. Erdélyiek voltunk mind a tizenketten. Flegler István, majd gróf Teleki Pá’, a mostani miniszterelnök, báró Kemény Árpád és a többiek, akik mind az ügyhöz méltó komolysággal és alapossággal foglalkoztak a nagy kérdéssel. Egymást kö­Jószagu ösvényeken jár, mint a többi éji vad. kinek szeme a bozótban csillaggal szép éjdarab. Szél segíti. Táj igézi. itt is, ott is széttekint, Sir, kacag és mint a gyermek, a világnak csókot int. hegyek dús hajába mélyül, majd a bölcső völgybe fut, rejtőzködő &zakadékba fészkel, mely mély, mint a kut. Játszva járja otthonának varázsizü sok zugát s úgy öleli meg a fákat, szeEden, mint kis húgát. HOBÁN JENŐ SzéisödoUa könnyű dai vették az anyagot összegyűjtő bizottsági érte. kezetek, ez a bizottság mintegy kzázötvén tagból állott. Gróf Apponyi Albert elnök eré­vel u nagybizoittság munkája minden elisme­rést megérdemel az utókortól, mert lelkiLsme. reteten dolgozták fel adataikat. Én főleg an­gol anyagot dolgoztain fel. Ha ügyünk igaz­ságos döntés alá került volna, Erdéllyel, il­letve Magyarországgal Dern úgy bántak vo na el, mintahogy tették. A PÁRISI ur — Emlékeim között kutatva, visszatérek a „béketárgyalásokra“, a minket lesújtó tria­noni parancsra és gróf Apponyi Albert ne­me« szerepére. — A bizottság Parisba készült, de Appo- nryi A bért az utazás előtt a legapróbb rész­letekig alaposan áttanulmányozta a feldolgo­zott anyagot: bizonyítékokat, adatokat, ame­lyek igazságunk mellett szóltak­— Parisba 15—16 hivatalos megbizottan kivül hirlapirók és mások nagy -Számban mentek ki. Már magában az is megalázó volt, hogy a bizottságot Páriától távol, egy erdő­ben, olyan szállodában helyezték el, ahol nem érintkezhettek senkivel. Megtudtuk, hogy a személyzet közt van egy román pincér is, akinek a Szerepét sejteni lehetett. Tizenkét napig voltunk elzárva a világtól. Müveit em­berre nézve ez egyenesen bünteté&számba ment. Mikor végül a főembereket Apponyi vezetésével felhívták, hogy e őterjesztésüket Írásban nyújtsák be, Apponyi engedélyt kért Clemenceau elnöktől, hogy élőszóval is is­mertesse a beadvány tarra.mát. Az elnök vo­nakodott ezt megengedni, de Apponyi végül mégis émondhatta a be&zédét francia, angol és olasz nyelven. Aki hallotta valaha Appo- nyit. e képzelheti ebben a drámai szerepben, amely a hazájára vesztes háború után jutott a lángeszű szónoknak. Apponyi Albert sza­vai az öasze* bírákat“ meghatották, külö­nösen, amikor Magyarország térképét kiterí­tették az asztalra, hadd lá’Ssák. bogy csonkir. ják meg az évezredes, egységes országot. Az elnök elhagyta székét, idegesen sétá-t a te­remben, de nem segíthetett. A leckét azon­ban három nyelven végig kellett hallgatnia. Lesújtva, megszégyenítve jött vissza a bizott. ság és Apponyi mindnyájunkkal ismertette a történteket. A PÜSPÖKHELYETTES ÜLDÖZÉSE — Ez a rövid ismertetése annak a szerep­nek, amelyet vállaltam, mert válla nőm kel­lett. Két és fél esztendeig külföldön é>s Bu­dapesten voltam. Az unitárius egyházban, va- lamint az egész protestáns társadalomban mindent megtettem, ami akkor szükséges és kívánatos volt. Ezalatt idehaza, már 1918 ka­rácsonyán megkezdődött a családom üldö­zése. Az éléskamrájukat kifosztották, a la­kásunkat lefoglalták. Egy évnél tovább a családom, vöm vendégszeretietét kellett igénybe vegye. Hiába folyamodott az egyház a román kormányhoz, semmi intézkedés nem történt. — Nekem odakint semmi jövedelmem sem voh, fizetésem pedig szóba sem jöhetett. Kénytelen voltam Budapesten ismerőseimnél angol nyelvtanitást vállalni. Egy pár alkalom- mai a vörös uralom alatt súlyos helyzetbe kerültem, mert azzá- vádoltak, hogy a kom­munisták ellen izgatok. Egy éjjeli „látogatás“ alkalmával szembekerültem öt felfegyverzett kommunistával, de ezek nagylelkűen meg­engedtek azzal, hogy kiraboltak. — Némi megnyugvást szerzett, hogy tá­vollétem alatt amerikai unitárius barátaim, különösen pedig dr. Cornich, két képviselőt küldött ide az érdé yi helyzet tanulmányozá­sára, akik az élső személyes tapasztalataikon a’apuló tudósítást eljuttatták Amerikába. — Végül kel lemesebb dolgokról is tehetek említést. Megem ékezés illeti azt a szívélyes barátságot, amelyet Budapestien Raffay püs­pök irántam tanúsított. Messze kiemelkedik azonban az a nagyon megtisztelő meghívás, amelyben vitéz Horthy Miklós kormányzó ur őfoméltósága részesített, amikor Gödökőn a budapesti vezetőkkel együtt meghívott dél­utáni teára és nagy szivélyességgel fogadott Főmélfóságu Hitvesével együtt. Milyen öröm és boldogság is volt együtt lenni a rendte­remtő és a nemzetnek uj irányt adó kormány­zóval, fejezte be érdekes visSzaiem ékezéseit a nemrég elhunyt püspök. BIANU CORNÉL MANIU MEGBÍZÁSÁ­BÓL LONDONBA UTAZOTT BUKAREST, február 22. Bianu Comél állítólag Maníu Gyűlő megbízásaiból Konstancán és Törökországon át London­ba utazott.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom